Magamról

Saját fotó
Főiskolai, majd egyetemi diplomamunkáimtól kezdve világ életemben, adatok, adatbázisok, adattárházak (leginkább Oracle) környékén mozogtam. Mostanság adattárházasként, adatbányászként élem napjaimat.

2010. április 12., hétfő

Ki vásárol varázsitalt?




Eredeti közlés(agent.ai)
Másodközlés(index.hu)

"Rengeteg többszereplős játékfejlesztő abból szerzi a bevételeit, hogy különböző virtuális tárgyakat pénzért értékesít virtuális világában. Egy adatbányász cég segít megkeresni azokat a játékosokat, akik valószínűleg hajlandóak lesznek áldozni ezekre a fegyverekre és varázsitalokra.

Nem akármilyen üzenetei vannak a cikknek, csak ami így hirtelen eszembejut így ebéd elött:

* Kis színesként egyre inkább kerülnek be a köztudatba, még a mainstream médiából is, adatbányászat vonatkozású témák.

* Azért az nem akármi, szerintem, hogy virtuális javak iránt nő az érdeklődés, ahogy a róla szóló cikkek is szaporodnak. Ez szintén friss és tán még morbidabb elágazása a témának:
Költse más pénzét nem létező termékekre!

* Érdemes lehet belegondolni, hogy milyen premisszákkal is tud ez az egész működni:
(1) Ingyenes az egész alapjáték, egy szűk vásárlói réteg (~1-3%) költései tartják el az egészet.
(2) A költségvetésbe belefér még az adatbányászat-vonzat költségei is.
(3) Van adatbányász cég ami erre áll rá

2 megjegyzés:

  1. Bár, én nem adatbányász szempontból közelítem a témát, csak általánosságban jutott eszembe vele kapcsolatban néhány gondolat...
    Ezek a cégek alapból igyekeznek olyan helyzetbe hozni a játékban részt venni szándékozót, hogy "virtuális költekezésre" bírja rá.
    Gondolok olyanra, amikor a korábban a játékba bekapcsolódó előnyt élvez a későbbiekkel szemben, ami a későbbjövőt, hogy helyzetbe tudjon kerülni, sőt egyáltalán játékban tudjon maradni, arra ösztökéli, hogy befektessen a virtuális eszközökbe, amit a korábbiak már megszereztek maguknak... Mint egy virtuális piramisjáték. A célcsoport is egyértelmű, legtöbbször azok a fiatalok, akiknek még nincs önálló keresetük, így van egy "hülye" szülőjük, aki képes mindezért (és a saját nyugalmáért) pénzt áldozni... Talán épp ez a legundorítóbb ezekben a játékokban.

    VálaszTörlés
  2. * A korábbi blogpostban emlegetett "etika" kereteibe bőven belefér a téma emberi oldalának megnézése, adatbányász szemmel is. Ráadásul a konkrétan említett feladat szempontjából sem lényegtelen, hogy ez a fizető 1-3% mennyire homogén csoport, mennyire mutatnak vagy nem mutatnak például devianciát (például valóságtól való elszakadás). És talán - a felhasználók által önként biztosított - elegendő adatforrás is van ennek elemzéséhez.

    * Én bevallom sosem voltam nagy barátja semmilyen számítógépes játéknak: mindig is elsősorban óriási időpocsékolást láttam benne. Köszönhető ez talán élethelyzetemnek is, mivel főiskoláig, nem láttam egyáltalán még számítógépet se. Viszont így azért egy picit elfogultnak vagyok tekinthető a kérdésben, amikor azt mondom alaposan egyetértek veled: valóban alapvetően rossz a cél, rossz eszközökkel megtámogatva.

    VálaszTörlés