Magamról

Saját fotó
Főiskolai, majd egyetemi diplomamunkáimtól kezdve világ életemben, adatok, adatbázisok, adattárházak (leginkább Oracle) környékén mozogtam. Mostanság adattárházasként, adatbányászként élem napjaimat.

2011. augusztus 23., kedd

Jancsika - 02.A magyar egészségügyi helyzetnek egy belső vetülete

. 
Szubjektív bevezető az első résznél, itt már feleslegesen nem megismételve



És akkor lássuk a posztot és a szerkesztett kommenteket:


Második körben megosztanám veletek néhány további gondolatomat a magyar egészségüggyel kapcsolatban, kezdve a való életből vett történettel.

1. Amint azt már az előzőekben említettem, 2005-ben diplomáztam, 2005 októbere és 2007 novembere között rezidensként dolgoztam a magyar egészségügyben. 2003-ig egy átlagos magyar rezidens fizetése a következőképpen nézett ki: Volt egy alap közalkalmazotti bér, ami a bértábla alapján alakult, ami kb. 80.000 forint nettót jelentett havonta. Erre jöttek különböző pótlékok és járulékok, pl. a nyelvvizsga pótlék, ami felsőfokú nyelvvizsga esetén 20.000 forint körüli összeg volt, veszélyességi pótlék és munkahelyi pótlék, ezek együttesen kb. 30.000 forintot tettek ki, plusz ebben az időben még minden rezidensnek lehetősége volt havonta 6 kiemelt ügyeletet is vállalni, amit a minisztérium fizetett, nem az adott kórház. Így, mivel a kórháznak mindegy volt, ezért a legtöbb intézmény kérdezés nélkül beírta a rezidensnek az ügyeleteket, függetlenül attól, hogy az illető valóban megjelent-e az ügyeleten vagy sem (szakorvosi felügyelet hiányában a rezidens érdemi munkát egyébként sem végezhet - elméletileg - úgyhogy az ellátás minősége szempontjából sem volt jelentősége, hogy az illető tényleg ügyelt-e). Ez kb. 180.000 nettóra növelte a rezidens bérét, így ha az illető a kórházban is vállalt néhány ügyeletet (ezen persze már kötelező volt megjelennie, hiszen a kórház fizette), akkor akár 200 nettó is lehetett a rezidens orvos bére. Mindezeket az ESZCSM fizette (a vállalt kórházi ügyeleteken kívül), vagyis a rezidens foglalkoztatása az egészségügyi intézménynek egy fillérjébe sem került, szívesen is fogadták a rezidens orvost, bárhova is akart menni dolgozni. Ez 2005-re annyiban módosult, hogy 6 helyett csak 3 ügyeletet lehetett beírni, és ebből is csak 1 volt kiemelt. 2006-ban tovább változott a helyzet, a szakmák nagy részétől megvonták a veszélyességi pótlékot (még az aneszteziológusoktól és a radiológusoktól is, pedig az előbbiek nap mint nap kezelnek súlyosan fertőző betegeket, az utóbbi szakma pedig állandó sugárveszélyben dolgozik), megvonták a teljes nyelvvizsga pótlékot (arra hivatkozva, hogy Magyarországon a betegek úgyis magyarul beszélnek, minek az orvosnak nyelveket beszélni - ezt szó szerint értsétek, mert ez állt a hivatalos indoklásban), a maradék három ügyeletet is elvették, vagyis lényegében maradt a havi 80 nettó, plusz egy-két szakmában kb. 20.000 forint munkahelyi pótlék.

Mostanság pályakezdő rezidensek beszámolója szerint 2008-ban a munkahelyi pótlék is ugrott, vagyis maradt a 80 nettó. Persze időközben a kórházak finanszírozása is romlott, ezért a rezidens nem tud ügyeletet vállalni, ezzel sem tudja kiegészíteni a fizetését. Azt még megjegyezném, ha egy orvos karácsony éjszaka elmegy ügyelni, kemény 500 forintos órabérért teszi azt. Hétköznap éjszakai ügyeletért 250 forint az órabér, persze a számok intézménytől és szituációtól függően változhatnak (céges számlázás, jól menő kórházak, stb.), de az én ismerőseim között ilyen pénzek mennek.

Vagyis öt év alatt havi 180-200.000 forintos keresetrúől fölfejlődtünk 80.000-re. Nesze nektek orvosi bérfejlesztés. Ehhez képest tavaly a Medical Tribune című újságban azt olvastam, hogy egy kezdő orvos 2006-ban minimum 235.000 forint nettót tudott hazavinni (ügyeletek nélkül), egy kezdő szakorvos bére pedig minimum 350.000 nettó. Forrás: Népszabadság. Nekem a mai napig vannak szakorvos ismerőseim, akik húsz év szakorvosi munka után se kapják meg a 100.000 forint havi alap nettót, és szintén 250-500 forintos órabérért ügyelnek.

2. Ügyeletek. A 250-500 forintos órabér mellett itt még megjegyezném, hogy a volt évfolyamtársaim között egyre többen vannak, akik havonta 17-18 ügyeletet is bevállalnak, az átlag kb. havi 12 alkalom. És persze ne felejtsük el, hogy Magyarországon az uniós és országos törvények ellenére sehol sem divat az, hogy az ügyeletes orvost reggel 8-kor hazaengedik pihenni, vagyis a munkamenet az, hogy reggel 8-kor bemegy az orvos dolgozni, 4 órakor bent marad ügyelni másnap reggel 8-ig, majd ismét lehúz újabb 8 órát délután 4-ig. Mindezt úgy, hogy pl. belgyógyászati osztályokon nem ritka, hogy egyetlen éjszakai ügyelet alatt 25-30 új beteg érkezik, plusz persze ott van a nemritkán százegynéhány intézeti ágy, az ezeken fekvő betegeket pedig szintén el kell látni.

3. Ha már az ügyeleteknél tartunk, szintén általános direktíva, hogy minden ügyeletes szakellátó intézményben az ügyeletes időszakban szakorvosnak kell lennie. A saját kollégáim beszámolói alapján ez ma Magyarországon az esetek mindössze 50-60%-ában teljesül, és az arány egyre romlik. Mind gyakoribb, hogy elsőéves, másodéves rezidens orvosokat vagy szakorvosjelölteket hagynak egymagukra úgy, hogy szakorvos még telefonon sem érhető el (vagy óriási „balhé” van belőle, ha az éjszaka közepén egy eset miatt fölhívják). Nem egy barátomra, közeli ismerősömre „húzták rá a vizes lepedőt” vagyis vonták be az engedélyét, vették el a diplomáját, indult ellene büntetőjogi eljárás azért, mert valami rosszul sült el, szakorvos nem volt sehol. Az intézetek ilyenkor persze nem büntethetőek, de valaki kell „bűnbaknak”.

4. A folyamatos kórházleépítéseknek köszönhetően mára a magyar egészségügyi rendszer hihetetlen kapacitásbeli gondokkal küszködik. A lakosság igényeihez mérten extrém kevés az aktív ágy, egyre több intézet kerül kilátástalan helyzetbe. Regionális ellátó központokban mára szinte mindennapos jelenséggé vált, hogy nincs se infúziós tű, se kötöző anyag, az alapvető gyógyszereket az osztályok egymástól „lopkodják össze”. A szakorvosi ellátásban olyan várólisták alakultak ki, amik szinte lehetetlenné teszik a gondos ellátást. Egy konkrét példa: egy ismerősöm észrevette, hogy az egyik anyajegye nőni kezdett. Időpontot kért a bőrgyógyászati szakambulancián, három és fél hónapra rá kapott volna időpontot. Szerencsére a tanácsomra elment egy magán bőrgyógyászhoz, ott kiderült: malignus melanomája (vagyis rosszindulatú festéksejtes daganata) van. Ez a betegség, ha idejében nem kapják el, az egyik legagresszívabb rákos megbetegedés, akár kb. 5 hónap alatt végez a betegekkel, ha nem távolítják el a daganatot még mielőtt áttétet adna. Szerencsére az ismerősöm „megúszta”, még nem volt áttét. Lehet, hogy életben sem lett volna három és fél hónappal később.

A kapacitások leépítése miatt egyre több a magánrendelő és egyre több a magánrendelésre járó beteg. Mára megszokottá vált, hogy az egyébként egészségügyi hozzájárulást fizető betegek 4-5000 forintokat kiadnak egy 15 perces szakorvosi vizsgálatért, majd a szakorvos hozzájárulásával az intézet infrastruktúrájában gyógyíttatják magukat soron kívül. Vagyis nem kevés plusz kiadásukba kerül, hogy hozzájussanak ahhoz az egészségügyi ellátáshoz, amit egyébként már kifizettek a TB járulék megfizetésével.

5. Annak ellenére, hogy a mindenkori egészségügyi kormányzat fennen hangoztatja: tisztában van az egészségügyi munkaerőhiánnyal és mindent megtesz ennek kompenzálására, a gyakorlatban pont ellentétes tendencia figyelhető meg: egyre nehezebb szakorvosi képesítést szerezni. Például, az ugyan igaz, hogy az orvostudományi egyetemre felvett hallgatók létszáma az elmúlt 10 évben kb.  megháromszorozódott (korábban egyetemenként 180-200 hallgatót vettek fel egy évben, ma 450-500-at csak az államilag finanszírozott magyar képzésbe), de ezeknek 2/3-a kihullik, mivel a képzésüket csak az első három, elméleti évben tudják megoldani, klinikai gyakorlóhely, egyetemi intézet nincs elég, vagyis bár fölvesznek 500 embert első évben, negyedévre csak kb. 160-170 marad, ugyanúgy, mint 10 évvel ezelőtt - csakhogy 10 évvel ezelőtt 10-szeres túljelentkezés mellett eleve csak 160-170 embert vettek fel. Ez nem csak hiábavaló gyakorlat, de fölöslegesen költséges is, hiszen az orvostudományi képzés félévenként több mint egymillió forintba kerül (ismereteim szerint az ELTE-n 1,8 millió most egy félév), vagyis ha a felvettek 2/3-át negyedévre kirúgják az egyetemről, akkor a rájuk költött pénz teljesen kárba vész. Visszatérve a szakképzésre: 2005-ben az én területi grémiumomban (szakmai területi egység) összesen kb. 230 rezidensi hely volt, vagyis bőven volt hely minden, abban az évben végzett friss diplomás orvosnak (172-en végeztünk az évfolyamon), mára ennek kb. a fele maradt meg vagy még kevesebb. Erre tipikus példa, hogy a radiológiára 2005-ben 5 hely volt, 9 jelentkezőből végül 4-et vettek fel (a másik 5 ember máshova is nyert felvételt, és inkább a másik helyet választotta), idén 2 hely van és 40 jelentkező. Vagyis egy egyébként perifériának számító szakmába is hússzoros túljelentkezés van, mivel egyszerűen nincs elég rezidensi hely.

6. Ha jól emlékszem 2007 volt az az év, amikor az éppen regnáló kormányzat egyetlen tollvonással egész egyszerűen feloszlatta a Magyar Orvosi Kamarát. A kamara ugyan újjáalakult és most is több mint tízezer tagja van, de a jogosítványai alapján körülbelül a Hobbihorgászok Egyesületével azonos jelentőségű és súlyú szervezet. A magyar rendszerben egyetlen nyikkanás nélkül be lehetett szüntetni a szakma érdekegyeztetésének és kollektív fellépésének legfontosabb szervezetét, funkcióit azóta az ESZCSM látja el - megjegyzem, sokkal rosszabbul. Persze most, ha jól hallom, a Fidesz ismét szeretné bevezetni a kötelező kamarai tagságot. Kíváncsian várom a dolog további fejleményeit.

7. A bérezésről egy kicsit nagyobb aspektusban. Nemrégiben egy magyarországi szociológiai kutatócsoport készített egy munkaerőforrás-felmérést a magyar orvosok körében. Az egyik vizsgált tényező az volt, mekkora az a havi nettó jövedelem, ami mellett egy szakorvos ma egyrészt nem akarna máshova menni, másrészt nem fogadna el paraszolvenciát. A válaszadók által adott számok átlaga kb. 450.000 forint volt. Na, ezt számoljuk végig.

Magyarországon ma kb. 30.000 szakorvos dolgozik. Ha mindegyiknek kb. 6 millió forintot adunk egy évben (450.000×12 plusz ügyeleti pénz, 13. havi stb.), az ugye nettó 180 milliárd éves költség. Ha az ápolók, beteghordók, más egészségügyben dolgozók bérezésére is hasonló összeget fordítunk (akik ugye többen vannak, de kevesebbet is keresnek), az 360 milliárd. Összehasonlításképpen ma az egészségügyi kassza valahol 1400 milliárd forint körül van, csak a gyógyszerkassza kb. 320 milliárd forint. A gyógyszerkasszáról tudni kell, hogy mivel szinte 100%-ban arra költjük, hogy a külföldi gyógyszergyárak extraprofitját finanszírozzuk belőle, ezért ha csak annyit csinálnánk, hogy a Magyarországon használt gyógyszereket magyar állami nonprofit gyárakban gyártanánk, ezt az összeget valószínűleg teljes egészében meg lehetne takarítani, hiszen a gyógyszerkassza mellett a gyógyszerek nincsenek ingyen, a jelenleg az állami támogatáson felül fizetett áruk bőven fedezné a nonprofit előállításuk költségeit, sőt, személyesen az a véleményem, hogy még az a pénz is többszöröse annak, amennyiért egyébként elő lehetne állítani ezeket a szereket. Vagyis volna itt pénz bőven a szakellátási személyzet bérezésére, csak nem arra fordítjuk, hogy a magyar ellátó hálózatot fenntartsuk belőle, hanem arra, hogy külföldi befektetők zsebeit tömjük.

De hogy a dolgot egy kicsit más szemszögből is megvilágítsuk, auditur et altera pars (vagyis hallgassuk meg a másik fél véleményét is): Azért nem kell az orvosokat olyan nagyon sajnálni.

1. Mára nem egy olyan magas szintű egészségügyi szakintézményről tudok, ahol az alábbi algoritmus szerint „gyógyítják” a betegeket: Műtét kellene? 200.000 ennek vagy annak az orvosnak. Nincs? Akkor a kedves beteg mehet a másik  (jóval gyengébb színvonalú) területi  kórházba, majd ott csinálnak vele valamit. Valamilyen szövődmény lépett fel az egyik osztályos beteggel, újra kéne műteni? Újabb 200.000. Nincs? Akkor passzoljuk le a kisebb kórháznak.

2. A saját tapasztalatomból láttam, hogy bizonyos gyógyszerek propagálása Magyarországon ma így történik: Bemegy a gyógyszerügynök az intézetvezetőhöz. Ott az intézetvezető elmondja, hogy hát, kedves uram, akkor a cégük átutal 500.000 forintot erre meg arra az alapítványi számlára, azután ennek meg annak a kollégának az ilyen meg olyan szakmai utazását fedezni szíveskednek, utána garantálom, hogy még annak a betegnek is felírjuk a gyógyszert, akinek semmi szüksége nem lenne rá. Volt olyan eset, hogy az adott gyógyszer egyáltalán nem hatott, de a szakorvosok csak akkor írhattak fel más, hatásos készítményt, ha a beteg már negyedszer jött vissza. Ilyenkor egy-két szakorvos halkan megjegyezte: a professzor úr ajánlásával.

3. Nemrég megkérdeztem egy kollégámat, hogy készül-e áttelepülni külföldre. Azt mondta nem, méghozzá azért nem, mert gondoljam végig, ha ő naponta csak kétszer műt, és minden műtétért csak átlagosan 100.000 forintot kap (pedig ahol dolgozik, volt már egymillió forintos „para” is), akkor az havi 20 munkanappal számolva összesen négymillió forint havonta. Ennyit a büdös életben nem keresne meg egyik európai országban sem, akkor meg minek menjen el?

Szóval mindent összefoglalva, a helyzet szerintem a következő. Magyarországon az orvosi szakmai közösség és a mindenkori egészségügyi kormányzat között egy nagyon érdekes, soha ki nem mondott és le nem írt, de tökéletes kis „összeesküvés” működik (no nem gyakorlati értelemben, nem arra gondolok, hogy Nagy Testvér lebratyizott a professzorokkal). Az orvostársadalmat megosztja a paraszolvencia belülről rohasztó, elfogadhatatlan rendszere, mivel a szakma „krémje”, szakmai-hierarchális szempontból vezető néhány százaléka olyan pénzeket szakít etikátlan (de nem illegális!) módon, hogy nem érdekli sem a betegek ellátásának színvonala, sem a többi orvos munkakörülményei. Így aztán Magyarországon az orvosok soha nem tudtak és soha nem is fognak tudni egységesen fellépni akár a maguk, akár a betegek érdekében. Emlékezzünk rá: 2008 a sztrájk éve volt, sztrájkolt a MÁV, sztrájkolt a BKV. Orvosi sztrájkról ebben az évben egyről sem tudok, volt ugyan néhány szórványos eset korábbi évekből, de ezeknek többnyire olyan precedensértékű perek lett a vége, amit azóta se vesz figyelembe a kutya se (fizessék ki az ügyeleti pénzeket, stb. stb.). Általános összefogásra az orvostársadalom Magyarországon egyszerűen nem képes, mivel itt van neki a paraszolvencia, amit a mindenkori egészségügyi kormányzat színleg ellenez ugyan, de valójában semmit nem tesz ellene, mivel tudja, ha felszámolnák a paraszolvenciát, a magyar egészségüggyel nem tehetnék meg azt, amit az utóbbi időben megtettek. Cserébe azért, hogy a kormányzat elnézi orvosainknak ezt a kis „piramisjátékát”, a kormányzat szabad kezet kap: emberi-etikai-orvosi szempontok figyelembevétele nélkül dönthet szakmai kérdésekben, leépíthet, forrást szűkíthet, pusztíthat az ellátórendszer és így a magyar állampolgárok egészségének kárára; sőt, még olyan nyilvánvaló pofátlanságokat is közzétehet a napi sajtóban, mint a fent említett, Népszabadságban megjelent szemérmetlen hazugság.

Mi a megoldás? Ha én lennék az egészségügyi miniszter, a következőket tenném: Államosítanám a teljes magyar ellátórendszert és szigorúan állami, nonprofit, 100%-ban átlátható monopóliumokat vezetnék be minden, az egészségüggyel kapcsolatos eszközigény beszerzésére. Csak állami gyárakban gyártatnék mindent, ezzel elkerülhető lenne, hogy a pénz nagy része egy az egyben külföldi befektetők zsebébe kerüljön. Ezzel olyan mennyiségű pénzt lehetne megtakarítani, hogy a jelenlegi keretből bőven jutna az orvosok normális finanszírozására és az ellátórendszer fenntartására. Cserébe a magyar orvostársadalomtól elvárnám, hogy számolja fel a paraszolvenciát, és nagyon szigorú törvényekkel büntetném azt, ha valaki mégis elfogadja.

A probléma ezzel természetesen az, hogy ez egy szocialista modell, Magyarország pedig egyrészt ma már nem szocialista ország, másrészt az Európai Unió tagja, ami egy pillanatig nem hagyná, hogy ilyen folyamatok induljanak be akár egyetlen tagállamában is. Ugyanis az Unió mögött nem az állandóan hangoztatott, örömódás, csodás együttlétet látom, hanem minden eddiginél magasabb szintre emelt pénzügyi szuperkorporációkat, lobbi erőket és gazdasági érdekeket. Az Unió fő célja, hogy a tagországok nemzetgazdaságát és társadalmait minél jobban és jobban kiszolgáltatottá tegye az új, globális pénzügyi érdekeknek.

A végére még valami: A latin és magyar írásmódok problémája egy nagyon érdekes létező-nem létező szemléletváltás kérdésére vezethető vissza. Klasszikusan az ún. patriarchális orvostudományban az orvos nem csak dolgát végző szakember, de bizonyos értelemben a beteg életével rendelkező, társadalmilag felsőbb személy, vagyis joga és kötelessége, hogy a beteg felett álljon. Ebben a rendszerben az orvos azért beszél latinul, hogy a beteg ne értse, és ez ebben a rendszerben így is logikus. Persze ma az orvos-beteg kapcsolatban ezt a modellt - elméletileg - felváltotta az ún. tájékozott beleegyezés elve, vagyis az orvosnak kötelessége, hogy a beteg számára érthetően és áttekinthetően végezze a munkáját. A magyar orvostársadalom a maga hierarchikus, ódivatú berendezkedése miatt nagyon nehézkesen fogadja el ezt a modellt, sőt, az egyetemről mostanság kikerülő orvosok jó része is teljes egészében elutasítja ezt. Hogy ez mennyire baj, azt mindenki maga döntse el. Én a közérthetőség és a tájékozottság mellett vagyok, egyszerűen csak azért, mert egy olyan rendszerben, ahol mindenki tájékozott, nehezebb visszaélni bárki helyzetével, illetve könnyebben, hathatósabban lehet egészségügyi nevelést végezni, ami szerintem az orvosi munka legfontosabb és egyben leghatásosabb módszere. Mindkét rendszer tud jól és rosszul is működni, én az utóbbi proponálom, a nemzetközileg elfogadott modell mindenképpen a tájékozott beleegyezés mellett teszi le a voksát, de hát sajnos a mai nemzetközi modellekben nagyon sok nyilvánvaló hülyeség is van.


“jancsika, amit megoldásként felvázoltál az a “nemzetszocialista gazdaság” alapjai és egy ország, állam vagy inkább nemzetállam, másként jól nem működhet.”

Fuhh, hát, egyrészt, nem tudom, te hogy vagy vele, de engem kiráz a hideg, ha meghallom azt a szót, hogy “nemzetszocialista”. Ezt egyszer már játszotta a világ, nem lett jó vége. Másrészt azt ne felejtsd el, hogy a magyar egészségügy - többé-kevésbé - ilyen alapokon működött 1990 előtt! A már említett három cég (Egis, Richter, Medicor), akkor még állami tulajdonban az egészségügyi gyógyszer- és eszközigényünk több, mint 95%-át tökéletesen ki tudta elégíteni. Itt hangsúlyoznám, hogy mindezt nemzetközi szinten magas szinten tették! Márpedig 1990 előtt Magyarországon minden volt, csak nem nemzetiszocalizmus. Bár abban tökéletesen igazad van, hogy az elmúlt rendszer sokkal inkább tudta képviselni a nemzet érdekeit, mint a mostani.

Egyébként erre a gazdasági-társadalmi modellre van már egy név, ami sokkal kevésbé negatív csengésű, mint a nemzetiszocializmus, úgy hívják: protekcionalizmus. A magam részéről inkább ezt favorizálom. Még a nacionalizmus is jobb, mint a nemzetiszocializmus (igaz, ez is egy kicsit negatív kicsengésű). Azért az egyért ne használjuk a nemzetiszocializmust, mert a hitleri rendszer nem akarjuk vissza (ebben azt hiszem, egyetérthetünk), és ez az emberek fejében egyértelműen a hitleri politikával kapcsolódik össze.

Egyébként a 20. század nagy politikai-gazdasági filozófiáinak az újraértelmezése nagyon érdekes, és nagyon aktuális probléma. Van egy amerikai közgazdász, Richard Wolfnak hívják. Bevallottan marxista-kommunista nézeteket vall, de amit mond az NAGYON érdekes. Gyakorlatilag tökéletesen leírja a könyveiben illetve az előadásaiban, hogy mi történt az amerikai gazdaságban 1970 óta, csak azt az egyet hagyta ki a modellből, hogy mi volt az alapvető kiváltó ok (a lokális peak oil az USA-ban 1970-ben). Ha érdekel a téma, pl.: Capitalism Hits the Fan - Richard Wolff

Meg kell jegyezni, hogy a paraszolvencia bizony “kádárista” találmány volt. Mint általában az egész magyar gazdaságban, az egészségügyben is fontos elem volt az értelmiség alulfinanszírozása - ennek kompenziációját volt hivatva ellátni a paraszolvencia intézménye, amit a rendszer “megtűrt”. Szóval a rendszer már 1990 előtt kezdett el belülről rohadni, de a folyamatot még gyorsította ill. katalizálta az 1990 utáni társadalmi-gazdasági szemléletváltás.


Hát igen ,a problémák elég nagyok, nagyjából persze ezeket sejtettük, de ez igy konkrétan valóban mellbevágó. a megoldási javaslat biztosan életképtelen ( a szociban se működött ). Az én persze abszolút személyes véleményem szerint, inkább át kéne állni a magánklinikák rendszerére, amit a beteg a saját biztosítása után fizetne, nem pedig a már egyszer kifizetett és használhatatlan, de kötelezően finanszírozott (t.b.) szolgáltatás kifizetése után, úgyis a magánrendelőben találjuk magunk, ahol természetesen a nyugati szinvonalon és ennek megfelelő áron kezelnek bennünket, így már kétszer annyiért, ebből a nevetséges fizetésből amit nálunk adnak.
Tehát a T.B. járulék egy plusz adó amiért hovatovább semmit nem kapunk.

Bocs, de egyáltalán nem értek egyet. A probléma PONT OTT KEZDŐDÖTT, amikor behozták a magán rendszer bizonyos elemeit az egészségügybe. Minél több magán elem kerül bele a rendszerbe, annál működésképtelenebb és fenntarthatatlanabb az egész. Ennek a magyarázatát lásd az előző posztomban, most még egyszer nem rágnám végig a témát. A megoldás pont az ellenkezője lenne: MINDENT államosítani, illetve non-profit rendszerben működtetni. Ez természetesen nálunk még jó ideig nem fog megtörténni, és nem is működne. Magyarországon a non-profit alapú gazdálkodás illetve az állami gazdálkodás 1990 óta tökéletesen működésképtelen. Én ennek a magyarázatát egy generációs problémában látom, mégpedig:

1956-ban Magyarországon balhé volt, nem is kicsi. Hruscsov némi tépelődés után úgy döntött, nem hagyja kilépni a magyarokat a Varsói Szerződésből ill. úgy általában a keleti blokkból (szerintem ezen nem tépelődött olyan nagyon sokat, de talán egy pillanatra átsuhant az agyán a gondolat, hogy ha már szakítanak a sztálinizmussal, akkor talán elvileg szuverén országok erőszakos benntartása sem túl jó ötlet, de aztán gyorsan meggondolta magát). Miután a szovjet páncélos csapatok “rendet csináltak”, jött ugye a rehabilitáció kérdése. Csinálni kell egy működőképes rendszert. Ekkor jöttek Kádárék. Moszkva egyvalamit egyértelművé tett: A FEGYVERES FELKELÉST MINDEN ESZKÖZZEL EL KELL KERÜLNI. Akár még azon az áron is, hogy feladunk ezt-azt a szocialista eszmékből. Kádárék szempontjából ez a következőt jelentette: vagy csinálnak egy működőképes társadalmat itt, amiben az embereknek nem jut eszébe, hogy lázongjanak, vagy MEHETNEK A GULÁGRA. Ez kellő motivációs erővel bírt annak a generációnak, hogy valóban jó dolgok felé vezesse az országot. Engedélyezték a szabad piac illetve a magán gazdálkodás bizonyos elemeit (pl. a háztáji mezőgazdaságot). Ennek köszönhetően működött nálunk a gulyáskommunizmus. Persze gondok voltak, de azt hiszem, különösen figyelembe véve a keleti blokk más országait, nem volt okunk panaszra.

CSAKHOGY Kádár egyvalamit elfelejtett: a következő generáció, akik a 80-as években kerültek vezető pozíciókba az MSZMP és a KISZ berkein belül, már MAGAS ÍVBŐL LESZARTA AZ 56-OS ÉRTÉKRENDET. Nem is kellett nekik foglalkozni vele. Az ő esetükben már nem volt fenyegetettség szovjet részről, 1980 után a Szovjetuniónak más bajai voltak, mintsem Magyarországgal foglalkozzon. Summa summarum: FELNŐTT ITT EGY POLITIKUS GENERÁCIÓ, AKIK AZT HITTÉK (mind a mai napig azt hiszik), HOGY NEKIK BÁRMIT LEHET. A tetteiknek nincs következménye. Bezárkóztak egy elefántcsont toronyba, ahonnan úgy tűnik, mintha minden jó irányba menne Magyarországon. Megy is, de csak nekik. Az elit már abszolúte képtelen bármiért is felelősséget vállalni, felelősen gondolkodni, cselekedni. A képesség is hiányzik belőlük, hogy valódi problémákat oldjanak meg. Egyszerűen egy rakás semmihez nem értő, idióta gazember, akik nem is érdekeltek abban, hogy a munkájukkal bármilyen szinten gazdagítsák a magyar nemzetet.

A legnagyobb poén az, hogy AZ EGÉSZSÉGÜGYI ELIT PONTOSAN UGYANÍGY MŰKÖDIK. Havi 8-10 millió forint “parából” származó bevétellel könnyen gondolhatják úgy, hogy működik a magyar egészségügy. Nekik működik is. Csak a betegek és az orvosok 90-95%-a jár rosszul.

Mindennek a lényege az, hogy Magyarországon, amíg ez a generáció a nyakunkon van, addig soha semmi nem fog működni, ami állami. Ez a kádári korszak legrosszabb értelemben vett öröksége. És a helyzet sajnos úgy áll, hogy ugyanez a gondolkodásmód nem csak az elitre jellemző, a magyar emberek mára TÖMEGÉVEL képtelenné váltak a racionális gondolkodásra, vagy akár arra is, hogy intelligensen kommunikáljanak egymással.

Pont tegnap láttam egy példát a fent leírtakra. Németországban 1990-ben privatizálták a teljes postát, és - Magyarországhoz hasonlóan - mivel a posta nem kevés pénzforgalmat bonyolít le, ezért ennek egy részeként létrehozták a német Postabankot (Postbank). Az, hogy Magyarországon ez mivel járt, azt mindannyian tudjuk. Eltűnt több száz (vagy inkább több ezer) milliárd forint, az egész pernek, ami ebből kibontakozott, az lett a vége, hogy a Postabank egyik volt vezetőjét, Princz Gábort megbüntették egy nevetséges néhány millió forintos összegre.
Németországban a Postbank viszont hihetetlenül nagy siker volt. Jelenleg ez a legolcsóbb és legjobb szolgáltatásokat nyújtó bank a németeknél, nekik van a legtöbb ügyfelük, minden postahivatalban ott egy ügyfélszolgálat, több, mint másfél millió terminálból ingyen lehet tőlük pénzt felvenni, stb. stb. A németeknek sikerült az, ami nekünk nem: egy korábban állami gazdálkodó szervezet racionális privatizációjával sikerült működő szabad piaci rendszert létrehozni. Persze, azért sikerült, mert a vezetők nem az első pillanattól kezdve azon voltak, hogy kilopják az egészből amit lehet.

Szóval összefoglalva nálunk soha nem működne a fent vázolt egészségügyi rehabilitációs modell. Egyszerűen elkorrumpálnák a politikusok az egészet - megint.


Jancsika! Pontosítanék. A paraszolvenciát nem a “kommunista”‘ rendszer találta ki, nem a betegek találták ki, hanem a hiánygazdaság, amibe maguk az orvosok jól belejátszottak. A kezdeti időben a politikai rendszer aktívn küzött a hálapénz ellen (természetesen ideológiai alapon). Mindenütt ki volt függesztve, hogy “Lelkiismeretes dolgozó borravalót nem fogad el”. Természetesen a “dolgozó” alatt az orvost is kellett érteni. De a tábla nem csak korházakban, rendelőkben volt kirakva, de borbélynál, éttermeknél, taxikban stb. is. Csakhogy a hiánygazdaságban kevesebb a termék és a szolgáltatás, mint a kereslet. A kereslet csökkentésére alakult ki a borravaló-hálapénz. Amiből kevés van, abból csak az kap, aki “megfizeti”. Ha narancsot akartál venni, az csak pult all volt, és kellett adni az eladónak “jattot”. Akinél a keresett “cikk” nem extra volt, hanem alap, ott kikényszerítették a jattot. Ha a pincér nem kapott borravalót, akkor rád löttyentette a levest, ha az orvos nem kapott hálapénzt, akkor 2 órán kereszutül azokat hívták be előtted, akik jóval utánad érkeztek. De volt ennél sokkal durvább is, amitmindjárt csatolok.
Amikor disszidáltam még vissza volt szorítva a jatt, amikor a hetedik hónapban lévő feleségemmel visszajöttem, már nem, de én a korábbi tapasztalataimból éltem. Tehát a feleségem be a korházba, mert szülnie kell, csak éppen nem volt “orvosa”. Nekem ez természetes volt, és senki nem szólt, hogy ez nem így működik. A feleségem 3 napon át vajúdott, nem volt képes szülni, mert a szeméremcsontaj nem tágolt. Az egymást követő ügyeletesek egymásnak adták át úgy ahogy megkapták. A végén valaki úgy kapta meg reggel 8-kor, hogy nem volt biztos a tovább passzolásban, és ugye “elveszített” kismamával nem akarta rontani a statisztikáját. Tehát 9-kor műtőbe és császár. Isteni csoda, hogy a műtétet túlélte, amit 22 évének köszönhetett. felháborodott elbeszélésemre kaptam a választ: ha nincs orvosod, akkor ez van. Ezt követve a 8 hónapos fiam középfültő gyulladást kapott. Temészetesen felkerestem az ország legjobb specialistájárt, aki mind a két fülét sikeresen megműtötte, amiér nagyon tisztességes paraszolvenciát kapott két darab csodálatos, Bali szigeten vásárolt fafaragás formájában. Az igen nagy jómódban élő főorvos meg volt elégedve, mert ezeknek jobban örült, mint a kézpénznek. Én tehát beléptem a rendszerbe, mert meg volt hozzá az anyagi alapom. de ez nem volt elég, meg kellett tanulnom a ritust is. Az csak természetes, hogy a fiamra úgy vigyáztunk, mint a két szemünkre, még a szellőtől is féltettük. Ahogy lett neki egy kis baja, rohantam vele a Heim Pálba, ahol az illetékes főorvos (érdekes, hogy mindenki főorvos, orvossal sose találkozom) nagyon nyájas volt (ha-ha-ha bedsiede menners). Csinált valamit és másnapra visszarendelt. Mivel úgy gondoltam, hogy ez egy kezelés sorozat, ahol előre én nem tudom, hogy mennyire veszem igénybe az orvost, utolag adom a hálapénz (ami persze jogilag is így stimmel). Másnap mentem a gyerekkel - és mert előző nap nem kapott a főorvos út parát (micsoda undorító szó) közölte velem, hogy a gyerek nem tartozik hozzájuk, vigyem a kerületi rendelőbe.
De tudok olyan kecskeméti sebészről, aki előszőr felnyalta a 100 rongyot a műtétért és csak utána mondta meg a családtagoknak, hogy a papa nem élte túl a műtétet. Persze az ilyen történeteknek se vége se hossza, de a lényeg: nem a betegek találták ki és nem a betegek tartják fenn a parát. Az állam pedig tehetetlen, mert senki se akar idő előtt megdögleni. Majd, ha kap a sebész 5 évet, ahogy Ratkó alatt kapott egy kaparásért, akkor megszünik a para.
Ami pedig az állami és magán ellátást illeti, én a magán ellátásra szavazok. Nem írom le az egész történetet, mert hosszú, de az állami kardiológusok (5 darab) kivétel nélkül mind katéterezni akarták a szíve (mert az pénzt hoz a konyhára, ellentétben a vény felírással). A magánrendelésen 30.000-at fizettem, 2 órát csak velem foglalkoztak. A legmodernebb 3D szines ultrája volt. Eszébe se jutott a katéter, és mindent megbeszélt velem. Igen, megértettem, hogy a 10 milliós nagyságrendű berendezését valamiből meg kell venni, és nem sokaltam a 30 rongyot. És ha a TB befizetések helyett azt a pénzt összegyűjtötem, és befeketettem volna, a 30 rongyok meg se kottyannának. Jancsika! Az állam rossz gazda, korrupt gazda, nem törődöm, érdektelen a forgalomban, a páciens megyógyulásában se érdekelt. A magán vállalkozó orvos viszont igen, mert további pácienseket akar és óvakodik a rossz hírnévtől.

Köszönöm, hogy mindezt megosztottad velem - 9 éves voltam a rendszerváltás idején, így nyilván nem tudhatom, hogy régen hogyan is volt mindez - az élettapasztalatod többszöröse az enyémnek. Nekünk az egyetemen úgy tanították, hogy a paraszolvencia gyakorlatát a kádári rendszerben a hatalom már legalábbis “megtűrte” - sőt, idővel egyre inkább építettek rá, mert rájöttek, hogy ennek köszönhetően nem kell az orvosokat rendesen megfizetni. Az biztos, hogy ma a magyar egészségügy pillanatok alatt összeomlana, ha nem lenne paraszolvencia. Paraszolvenciás horror sztorikat persze én is holnap reggelig tudnék sorolni, szóval a probléma biztosan nem kicsi.

Ami a magán kontra állami egészségügy vitát illeti - ismét csak azt mondhatom: NE A MAGYAR RENDSZERBŐL INDULJ KI. Hidd el, vannak állami rendszerben nagyon jól működő rendszerek, például a svéd rendszer ilyen, és ragyogóan működik. Azt viszont a 10 milliós ultrahangnál megjegyezném, hogy ennek a berendezésnek a valós előállítási költsége kb. 4-500.000 forint. Hogy miért került 10 millióba (és hogy ezen keresztül mért hagytál ott 30 rongyot a kardiológusnál), annak a mechanizmusáról szólt az első posztom. Ez egyébként mindenhol probléma, mivel a nyugati országokban SEHOL sincs nullprofit alapú orvosi segédeszközgyártás (1990 óta). Vagyis a gyógyszereket még csak lehet nyomott áron beszerezni (az angol rendszer pl. ezt csinálja, erről majd akkor a következő posztban) bizonyos országokban, de az orvosi segédeszközök ára mindenhol horribilis, mivel itt mindent magánkézben lévő szabadalmak alapján gyártanak (főleg a modern diagnosztikai eszközök terén). A gyógyszerek között legalább a lejárt licenszűeket lehet versenyeztetni (hogy ez konkrétan hogyan működik, arról ismét majd a következő posztban fogok írni), így a gyógyszerköltségeket le lehet szorítani jól átgondolt állami gazdálkodással (persze a mi egészségügyünkben ennek nyomait sem látod).


A magánorvosnak tényleg a gyógyulásod a lényeg! Mert lesz munkája! De ha az egész rendszert magánosítjuk akkor viszont megváltozik a helyzet! Mert a biztosítóknak lesz az érdekük, hogy hasznot termeljenek! Nem a doki lesz érdekelt, hanem a befektető! A doki onnantól kezdve is csak munkás lesz! Még azt is el tudom képzelni, hogy jobban lehúznák! Aztán ugye a megfizethetőség! Ameddig fizetsz van biztosításod. Olyan ez mint a lakásbiztosítás! Csak azt felejti el mindenki, hogy a lakásbiztosítók is mindent megtesznek csakhogy ne kelljen fizetniük!
Ráadásul attól kezdve, hogy mindenki magánrendelőbe járkál, már nem lesz rád 2 órája a dokinak!

Azt hiszem akármi is lesz, azok mindig is jól fognak járni akik az átlagnál gazdagabbak!
Aztán azt sem értem, hogy kuba, ahol cocializmus van mért annyival jobb egészségügy terén mint mi???
Azt értem, hogy nyugaton mért olyan jó az egészségügy, bár azt mindig elfelejtik, hozzátenni, hogy rengeteg kivándorló orvos és nővér van, akiket nem ők képeztek ki, tehát ingyen jön a szakképzett munkaerő, nem sok bérért(nyugatról nézve)! Aztán azt is elfelejtik, hogy az általuk gyártott gyógyszerek nekik pont azért lehet megfizethető, mert a fél világon azt nyomják, és a haszon jó része onnan jön!
Vagyis ugyanilyen jó lenne-e az egészségügyük akkor is ha nem lenne gyarmatuk?????
Mi ugye azt szeretnénk, ha legalább olyan jó egészségügyünk lenne mint pl. a svédeké! De ha a nyugati rendszer csak akkor működőképes ha van gyarmata, akkor 2 lehetőséget látok, vagy gyarmatot szerzünk, vagy kilépünk a gyarmati sorból, lásd kuba!

A magánorvos azért dolgozik jobban, mint az állami, mert a fizetése a teljesítményétől függ. Teljesítményfüggő bérezést állami rendszerben is gond nélkül lehet működtetni. Persze, nálunk nem teszik, de az azért van, mert nálunk senkinek nem érdeke helyretenni az egészségügyet.

Egyébként, ha már a teljesítményfüggő bérezést nézzük, például a közteherviselésben is lehetne ilyen elemeket bevezetni. Például mért ne fizessen többet az, aki túlsúlyos vagy dohányzik? Nyilvánvalón saját hibájából potenciálisan többe fog kerülni a társadalombiztosításnak. Persze, ezt a magánbiztosítók is csinálják, csak az a különbség, hogy a társadalombiztosítás rendszeréből nem szabad kizárni valakit azért, mert kövér. Viszont a jövedelmének nagyobb hányadát kellene beszedni egészségbiztosítási járulékként - legalább lenne motivációja lefogyni.

Ne értsetek félre. A magánrendszernek számos előnye van, a szabad piac illetve az egészséges gazdasági verseny rengeteg mindent adott már az emberiségnek - AMIKOR MŰKÖDÖTT. Az egészségügyben a szabad piac SOHA nem működött, ráadásul 1970 óta azt a kort éljük, amikor a szabad piaci kapitalizmus globálisan is csődöt mondott, mivel a fenntartásához folyamatosan bővülő energiafogyasztásra lenne szükség, azt viszont a természetes erőforrások képtelenek fedezni.


Ez pedig nem más, mint az általános magyar MENTALITÁS. Ezért van az, hogy ami máshol jól működik, az nálunk nem működik sehogy.

Teljesen igazad van. Ezért is írtam a posztban, hogy amikor egy állami egészségügyre gondolunk, akkor ne Magyarországból induljunk ki.

A magán egészségüggyel kapcsolatban viszont nem értek egyet. Egyrészt, szerintem nem igaz az, amit írsz, hogy a magánpraxisban csak az orvos és a beteg van, és pont. Sajnos ma már az orvostudomány olyan technológiákkal dolgozik, amik nagyon torzítják ezt a képet. Gyógyszer kell? Melyik gyártótól? Melyik gyógyszerügynök fizette le jobban az orvost? Vizsgálat kell? Milyen műszer kell hozzá? Hány tízmillió forintba került? Mind-mind tényezők, amik az első posztban kifejtett mechanizmusokat erősítik. És ne felejtsd el: az orvos dönt, nem a beteg. Ezért megy a beteg az orvoshoz. Az orvosnak pedig nem érdeke a gazdaságilag legracionálisabb megoldást hozni, sőt. Abban érdekelt, hogy minél drágább szolgáltatásokat adjon el, hiszen azoknak az árából közvetetten ő is részesül (a gyógyszerügynökök is fizetnek ám “parát”). És ez sajnos nem magyar sajátosság - nézd csak meg az amerikai egészségügyet. Amíg nem lenne harmadik fél, addig az általad vázolt modell teljesen jól működne. De sajnos van, gyógyszergyárak, orvosi eszközgyárak formájában. És ők diktálják a piacot, mivel az orvostársadalom a zsebükben van.

Amit a magyar mentalitásról és azon belül az értelmiségről írsz, azzal messzemenőkig egyetértek. Miután “kivándoroltam”, először Angliába, aztán Németországba, ért is egy-két döbbenet, főleg a németeknél: pl. hogy a főorvos és az osztályvezető előre enged engem, kis kezdő senkiházit a vizitnél a betegszobába befelé vagy kifelé jövet. Ez otthon elképzelhetetlen lenne. Az angol társadalom lényegében egy osztálytársadalom (erről bővebben majd holnap este, küldöm az anyagot), de ott is teljesen más volt a kommunikáció a kollégákkal, mint otthon. Emlékszem, otthon egyszer egy fél óráig hordott le az egyik professzor, mert nem ismertem föl, hogy ő kicsoda (fül-orr-gégész professzor volt egyébként, és már nem adott elő az egyetemen, így esélyem se volt találkozni vele az esetet megelőzően).

No, de összefoglalva: Az állami egészségügy nem fog működni, mert Magyarország olyan, amilyen. A magán egészségügy sem fog működni, mert az sehol sem működik. Én ezek után azért teszem le a voksom az állami mellett, mert annak legalább az ELMÉLETI esélye megvan, hogy működjön. Márpedig akkor szerintem egy legalább elméletileg működő modell felé kellene törekednünk - hátha egyszer okosodik annyit a magyar nép, hogy működtetni is tudja a gyakorlatban (ha mind el nem pusztulunk addigra). Persze még egyszer: ezt nem Magyarországon kell elkezdeni (De ezt írtam is a posztban).

Édesapám mondta mindig (Isten nyugosztalja): A világ már csak olyan, hogy az ember nem szeretkezhet a világ összes csinos nőjével - de törekedni kell a tökéletességre.


Off, de másnak is hasznos lehet a kérdésem:
Most 5 hetes a kisbabánk és oltások beadatásával kapcsolatban szeretnénk döntést hozni. Mit tanácsoltok beadatni és mit nem?
Pneumococcus, Rota vírus, és egy kötelező - aminek nem tudjuk a nevét az opciók. Előre is köszi!

Magamat tekintve erősen oltás ellenes vagyok, de az ember babájának a legjobbat akarja ezért - viszolygásomat félretéve -a körzeti orvost, orvos barátokat, védőnőt meginterjúvolva és az internetet átböngészve a következő döntésre jutottam:
A kötelező oltásokon kívűl a szájon át adható Rota vírust és a Pneumococcust adattuk be. A Meningococcus fertőzés itthon nem veszélyes, de ha sokat jártok Anglia felé és onnan esetleg hazahozhattok fertőzést, akkor azt is érdemes.
A mellékhatások kivédése végett ajánlott a Silicea és Thuja 30CH homeopátiás bogyók adása oltás előtt és után (5-5 golyó kis vízben feloldva külön-külön beadva legalább fél óra eltéréssel)és az oltás kivezető nozódája segít visszaállítani a megbolygatott immunrendszert… állítólag :)… de ha nem is használ, ártani biztos nem árt
Gratulálok a babához!
Üdv, egy egyéves leányzó gyakorló anyukája
Ui: ha Jancsika mást mond, akkor inkább rá hallgass… elvégre Ő az orvos :)

Na, most megint jót kérdeztetek…
Erről írtam már egyébként az első posztban. Az biztos, hogy BIZONYOS védőoltásoknak hihetetlen sokat köszönhet az emberiség. A diphteria, pertussis, tetanusz régen rengeteg fiatal gyermeket öltek meg, mára gyakorlatilag eltűntek. Itt viszont felmerül egy alapvető kérdés:
Mára azért nincsenek ezek a betegségek, mert oltunk rájuk, vagy azért, mert annyit javult a közegészségügyi helyzet, hogy nincsenek meg a feltételek, hogy ezek a járványos betegségek elterjedjenek? Másképpen fogalmazva: ha holnaptól nem oltanánk, mennyi beteg gyerek lenne? Több lenne az emiatt meghalt vagy tartós egészségkárosodáson átesett gyerekek száma, mint az oltás mellékhatásai miatt, vagy kevesebb?

És a lényeg: szerintem erre a kérdésre senki nem tud válaszolni. Aki azt mondja, hogy tudja a választ, az szerintem hazudik vagy téved. Egyrészt Magyarországon ma egy általános orvos diphteriás vagy pertussisos gyereket maximum képen, ha láthat. Van talán évi 7-8 ilyen eset? Ezek a betegségek egyszerűen eltűntek. Szép dolog ezt egy az egyben az oltásoknak tulajdonítani - csak nem biztos, hogy helyes ez a feltételezés. Ráadásul, még ha lenne is néhány ilyen betegség, vagy akár néhány száz évente, ma már teljesen mások az eszközeink a fertőző megbetegedések kezelésére, mint mondjuk 50 éve, amikor elkezdtek ezekre oltani. Ugyanakkor a másik oldalon ott van az is, hogy az oltások pontos mellékhatás-spektrumán felbecsülni lehetetlen. TÉNY, hogy exponenciálisan nő az autoimmun megbetegedések száma. Az is tény, hogy minél több védőoltást vezetnek be egy országban, annál több lesz az autoimmun beteg. Jó esély van rá (de persze nem biztos), hogy ezek között ok-okozati összefüggés van. De vajon az asztmás, lupuszos vagy mondjuk allergiás megbetegedések mekkora százalékáért felelős az oltás és mekkora százalék tulajdonítható más tényezőknek? Senki sem tudja még megbecsülni se. Ezért mondom én azt, hogy az oltás témát se pro se kontra nem tudja eldönteni senki sem. Az oltások rengeteg ember életét mentették meg régen. Hogy ma mekkora a közegészségügyi hasznuk, azt senki sem tudja.

A másik oldalon ott vannak az egyértelműen haszontalan oltások, influenza, azon belül korábban a madárinfluenza, most újabban a H1N1, azonkívül a HPV-oltás, Straphylococcus elleni oltások középfülgyulladásra, stb. stb. Ezek teljesen feleslegesek. A H1N1 egy óriási panama volt, erről össze is gyűlt jókora anyagom, ha gondoljátok, szívesen írok erről is egy posztot, megér egy misét. A WHO és a CDC (Center for Disease Control, amerika járványügyi hivatala) gyakorlatilag folyamatosan hazudtak, adatokat hamisítottak meg, és mindezt olyan szemérmetlenül, amire szerintem korábban még soha nem volt példa. Ha érdekel titeket, szóljatok, összefoglalom amit erről az elmúlt pár évben kiderítettem.

És a végére, hogy én a születendő gyermekemet beoltatnám-e? A Magyarországon kötelező védőoltásokkal valószínűleg igen, bár előtte nagyon végiggondolnám még azokat is. Influenzára, HPV-re meg a többi hülyeségre biztosan nem.


Az egyik legnagyobb rejtély számomra egyébként ebben a folyamatban, hogy a sok-sok évet tanulással töltő orvosok miért hajlandóak havi 100 nettóért rommá dolgozni magukat.

Van a nagyon-nagyon kis hányad, aki hivatástudatból teszi ezt, illetve szereti az áldozat szerepét játszani. A nagyobbik hányad vagy képes jövedelmet biztosítani magának más forrásból (én pl. a havi orvosi bérem kb. 4-szeresét kerestem meg szakfordításból rezidens koromban, illetve ide sorolhatóak még azok is, akiknek a férje/felesége/élettársa keres jó pénzt, így egy háztartáson belül még biztosítható az elfogadható egy főre eső jöveldelem), vagy arra spekulál, hogy ha majd jól menő orvos lesz, akkor neki is csöng a “para”. Sajnos a magyar egészségügyben maradók között ők vannak a legtöbben. Aki viszont jó érzésű, és nem gazdag családból való vagy nincs más normális jövedelme, az elmegy innen. Idén a tavalyihoz képest csak harmadannyi végzett orvos lépett be a rezidensképzésbe, és bár ennek adminisztratív okai is voltak, de sajnos az is benne van, hogy 5 év alatt 4-szeresére nőtt a diploma után azonnal külföldön munkát vállaló orvosok száma. Nem is csoda. Akinek egy csöpp esze van, az már csak azért is elmegy innen, hogy ez a rohadó rendszer ne zabálja föl még a megmaradt csöppnyi kis emberségét - nem is beszélve az anyagiakról és a munkakörülményekről.


Az általad említett többlet-költségek a cigaretta árában már jó ideje benne vannak. Egy doboz ötven-száz forint előállítási költségű cigarettát 600-700 forintért lehet megvásárolni. Ez azt jelenti, hogy egy erős dohányos - mai értéken - több, mint napi ezer forinttal járul hozzá a költségvetéshez, akár évtizedeken keresztül. Kétlem, hogy ez az összeg nem fedezné a szükséges gyógykezelését.

MESSZE nem fedezi, ahogy a benzinbe épített jövedéki adó sem fedezi a benzinalapú gazdaság negatív externáliáit.

Számold ki: Magyarországon ha jól tudom, 1994-ben volt a legmagasabb a cigarettafogyasztás, azóta csökken (vagy csak akkor kezdték el hamisítani a statisztikát, hogy jobban nézzen ki), akkor olyan 2700 szál/fő/év volt. Ugye élünk itt 10 millióan. Az 2,7×10^3×1x10^7, azaz 2,7×10^10, azaz 27 milliárd szál cigaretta évente. Ha - számoljunk szép kerek számokkal - az állam 300 forintot keres egy dobozon, azaz 20 szál cigarettán (ami most már csak 19, de mindegy, most kerekítsünk az egyszerűség kedvéért), akkor könnyű kiszámolni, hogy 300/20×27 milliárd = 405 milliárd forintot keresnek a cigin évente. Persze ez nagyon durva becslés, de első közelítésben fogadjuk el ezt. Sok pénz ez? Elsőre rohadt soknak tűnik, még az 1400 milliárd egészségügyi kasszához képest is jelentős (vagy 30%), de számold bele, hogy itt nem csak az egészségügyi károkról van szó. Magyarországon évente kb. 25.000 ember hal meg a dohányzás következtében minden egészségügyi erőfeszítésünk ellenére. Ha csak ezt a két számot leosztod egymással: 405 milliárd osztva 25 milliárddal, az kb. 16.200.000 forint. Ennyit ér egy ember élete? (ha van egyáltalán pénzben kifejezhető értéke). Találtam egy nagyon jó kis összefoglalót erről.

Ha végiggondolod a negatív externáliák kérdését (amit részben már meg is tettél), arra jutsz, hogy a modern ipari gazdaságban NAGYON kevés olyan dolog van, ami hosszú távon nem ráfizetéses. Mennyit ér a természetes környezetünk teljes elpusztítása? (ami valószínűleg az emberi faj végét fogja jelenteni) Ha ezeket a tényezőket beépítették volna az árba az első pillanattól kezdve, a világ NAGYON nem úgy nézne ki, mint most. Lehet, hogy nem gyártanánk ennyi mindent, de nem is tettük volna tönkre a bolygónkat. Ebből is látszik, hogy a szabad piac “beárazásáról” szőtt elméletek ostobaságok. A szabad piac soha nem volt képes normálisan beárazni az összes tényezőt.


NEEEEEEM! Nem az orvos dönt, én döntök, a beteg. Az orvos információt ad, én pedig döntök. megállapítja, hogy koszorúér szűkületem van. Az ST depresszióm 2 mm. Bal kamra diszfunkció nincs, atropia nincs, szinusz görbe, anginás fájdalom nincs OK. Én meg megnézem, hogy ez mit jelent. Gyógyszeres kezelés, vagy sztent beültetés? Én döntök. Gyógyszer. Orvos: béta blokkoló kell. Én OK. Mi a hatóanyag. Orvos Bisobrolol. OK. Milyen márkák vannak. Concor 10.000 forintért és Bisoprolol Hexal 500 forintért. Akkor kérem az utóbbit. Ne válasszuk szét a véleményemet. Magán praxis + kiművelt betegek, akik hajlandók tenni az egészségükért. Ha ez utóbbi nincs, akkor természetesen marad nekik az SzTK, de legyen magán praxis is, hogy a nem hülyék oda mehessenek.

Az a baj Tibor bá, hogy a saját szintedből indulsz ki. Te egy intelligens ember vagy, aki nem rest tájékozódni a saját egészségedről (sőt, ahogy ismerlek, még tenni érte sem vagy rest), utánaolvasni, utánanézni az áraknak, a várható mellékhatásoknak, stb. A legtöbb embernek FINGJA NINCS ezekről. Szó szerint VAKON bíznak az orvosban. És itt a probléma. Figyelj, én eddig 5 ország egészségügyében dolgoztam, de elhiheted nekem, a TÖBBSÉG MINDENHOL SEGG HÜLYE. Hogy lehet az, hogy a kórházban ápolt betegek 90%-ánál életmódbeli okra vezethető vissza a betegség? Úgy, hogy az emberek nem tesznek az egészségükért, sőt, magas ívből tesznek az egészségükre. Te nyilván a saját szempontodból mérlegelsz, és a te szinteden, intelligenciádnak megfelelően, működne is a dolog. De a többség szintjén nem. És persze lehet azt mondani, hogy aki hülye, az meg is érdemli, hogy levegyék vagy hogy másodrangú ellátást kapjon az SZTK-ban, de hidd el, ez nem megoldás. Ha egy egész ország egészségügyében gondolkodsz, akkor sajnos figyelembe kell vedd a többség hülyeségét is. Márpedig Magyarországon rettentően rossz az emberek egészsége, ezzel csinálni kell valamit. És ezt a magán rendszer nem fogja megoldani - pontosan azért is, mert a legtöbb ember nem úgy gondolkodik, ahogy te (és azok miatt a dolgok miatt is, amikről én írogattam a posztokban).


Természetesen belátom azt, amit mondotok, de lehetővé kell tenni a magán praxist is, mert én eddig 5 SzTK ovossal vesztem össze. Volt egy katarakta műtétem 25.000-ért (plusz valamit kaptak utánam) egy magán klinikában és abszolút tökéletes volt, az ország legjobb (vendég) professzora végezte zsinorban a 15 lencse beültetést. Tegnap írtam, van egy magán kardiológusom, akihez évente megyek, abszolút jó. Ha elkap a pech, akkor csak telefonálok neki és az ismeretsége révén beutal a legjobb helyre mint “kebelbelit”. Cigaretta és pia helyett én erre költök. OK dolgozz a magyar egészségügy megjavításán, szívvel-lélekkel melletted állok, de hagyd meg nekem a magán praxisokat. Miőséget akarok és hajlandó vagyok fizetni érte, de nem fogadom el az umbuldát.

Tibor bá, ebben kiegyezhetünk. Semmi kifogásom magán praxisok ellen - illetve csak egyvalami. A magán praxisok lesznek szívesek kiépíteni a saját - magán - infrastruktúrájukat, klinikáikat, és nem az állami pénzen kiépített egészségügyi infrastruktúrát használni a magán rendelőből - mert most ezt csinálják. Itt viszont sajnos jelentős problémába ütközünk, legalábbis vidéken mindenképpen, mivel Budapesten kívül gyakorlatilag nincs elegendő kereslet arra, hogy eltartson egy magán egészségügyi ellátóhálózat-rendszert (még 1 megye 1 klinika szinten sem), főleg azokon az árakon, ahol ezek dolgoznának. Pesten még megoldható lenne a dolog - igaz, nem tudom, most a fővárosban hogyan is áll ez a helyzet.

Természetesen az is áll, hogy a magán klinika kapja meg a tőled kapott pénz felett még azt az állami támogatást is, amit egy állami vagy önkormányzati kórház kapna ugyanezért a beavatkozásért. Tiszta sor. Egyébként ha jól tudom, most ez aktuálisan nem teljesül.

Az viszont magától értetődően pofátlanság, hogy a magyarok háromszor fizetnek: egyszer befizetik a TB-járulékot, másodszor fizetnek a magán praxisban, hiszen a TB-jüket külföldi gyógyszergyárak profitjára költik ahelyett, hogy normális ellátóhálózati kapacitást tartanának föl belőle, harmadszor még a méregdrága gyógyszerárat is kifizetik a patikáknak, attól függően, hogy az orvost az éppen aktuális gyógyszerügynök most miről “győzte meg”. Ha te úgy döntesz, menj a magánpraxisba, de most sajnos az a helyzet, hogy a legtöbben egyszerűen KÉNYSZERŰSÉGBŐL mennek magán rendelőbe, mivel a közegészségügyi hálózatban egyszerűen nem kapnak értelmes időn belül ellátást. Én a múltkor hazalátogatom során - pechemre - pont otthon kaptam térdficamot, HÉT ÉS FÉL óra hosszát vártam a traumatológiai ambulancián. Pont mikor hívtam az egyik ortopéd ismerősömet, hogy mondjon egy magán traumatológust, ahova elmehetek, hívtak be a rendelőbe. És ami a legszomorúbb, hogy mellettem a VÉRZŐ BETEG 16 éves srác is két óra hosszát várt.

PS: Egy ki tudja meddig élő igazoló link:
A magyar egészségügyi helyzetnek egy belső vetülete

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése