Magamról

Saját fotó
Főiskolai, majd egyetemi diplomamunkáimtól kezdve világ életemben, adatok, adatbázisok, adattárházak (leginkább Oracle) környékén mozogtam. Mostanság adattárházasként, adatbányászként élem napjaimat.

2013. november 22., péntek

"Előrelépett-e" a fociválogatottunk az amszterdami 8:1 árnyékában?

.
A mai friss Nemzeti Sport óriás címlapon (és a legfontosabb 3.oldalán) Kenyeres Imre (Egervári Sándor segítője) interjúban azt vetődik fel, hogy
- a magyar fociválogatott igenis előrébb lépett,
- a játékosok sokat futottak és sokszor jól passzoltak még a bukaresti 3:0-s vereségnél is.
- pár percen múlt csak az EB-re kijutás (budapesti utolsó perces román egyenlítés miatt)

Súlyos állítások! ;)

Könnyű nekik ellent vetni, csak felületesen, csak pusztán konkrétumok alapján is:
- Mihez képest lépett előrébb? Kijutott vagy nem a fociválogatott? Ha kijutott volna csodával határos módon az már vitathatatlanul előrelépés?
- A Barcelona 91%-os labdabirtoklással is vesztett meccset. A focit gólra játsszák, a gólt meg megelőzi a kapura lövés. Csak a kapuralövés figyelése után (amiben ugye nem jeleskedtünk Bukarestben) érdemes firtatni a passzokat vagy pláne a futásmennyiséget. Az összpassz, összfutás a szórás miatt meg aztán végképp kevés érdemi infót tud generálni.
- Ha nyerünk az természetes ("győzelmet nem kell magyarázni"), csak vereségnél szoktuk keresni a balsorsot. Miért nem említődik sose, hogy a törökök ellen mázlink volt?

De csak ennyiért persze nem írtam volna blogposztot egy szakmai blogon, hiszen ennek helye a drukkerkocsma kommentjében van. ;)

Kérdések:
- Mérhető-e egy sportteljesítmény hosszútávon, abszolút rangsorba szervezve?
- Helyünkön van-e mérve a fociválogatottunk?
- Mit tekintünk előrelépésnek? Milyen összetevői vannak?
- Min múlik az előrelépés?
stb.

Mérhető-e a sportteljesítmény meccseken túl is?
Azt gondolom egyértelműen igen. Lásd Élő pontszám-rendszer a sakkban. A magyar Élő Árpád matematikus találta ki évtizedekkel ezelött (picit finomítottak rajta azóta).
- Semmi vita nincs benne (tudtommal), tökéletesen és konszenzusosan müködik.
- Visszamenőleg is számolható (hogy egy Lasker korábbi világbajnok például meddig jutott)
- Minden meccsnél előre lehet tudni, hogy nyerés vagy remi esetén ki mennyi Élő-pontot veszít vagy nyer.
- Vannak pontszámolásba beszámító (tét-)meccsek és nem beszámítók. El kéne felejteni a barátságos meccsekből való nagyobb horderejű kvetkeztetések levonását.
- Pontnagyság csak attól függ, hogy milyen erős játékos játszik milyen erős játékossal (adott pillanatban). Illetve,hogy mindenki motivált a táblázatban való előrelépést illetően.
- Egyedül annyi az érdekes, hogy évente több nagy többféle kategóriájú torna van a sakkban, míg a fociban 2 évente van egy világtorna (nagyjából), hektikus csúcsosodással.
Mindazonáltal a foci országsora is valahogy hasonló elvek alapján határozódik meg (objektíven) a FIFÁ-nál, ahogy én tudom.

Helyünkön vagyunk-e mérve?
Igen, ha azt vesszük, hogy teljesítményünk alapján semmi keresnivalónk EB-n/VB-n a jelenlegi rendszer szerint, akkor igen a helyünkön vagyunk. A selejtezőcsoport 3-4.hely abszolút reális, érzésre is, nemcsak a KPI-mutatók alapján.

Nem, ha azt vesszük, hogy ha csoda folytán kijutunk komoly tornára, akkor sem biztos, hogy jól értékelnénk. Legyen intő példa a Fradi, Almeida, Kolozsvár BL-körbe jutása és azt követő kvázi összeomlás (Fradi meg sem állt a NB2-ig,hiába kereste degeszre magát a sikerrel)

Mit tekintsünk előrelépésnek?
1.
Ha a nálunk jobbakat egyszer-egyszer megverjük döntlenek mellett, a nálunk gyengébbektől nem kapunk ki, hosszabb távon és tétmeccsen. Ha azt vesszük egy-két durva fiaskó után (Málta, Izland), az utóbbi időben a gyengébbek elleni meccseket hoztuk, sajnos az erősebbek elleni meccsekhez meg inkább kevesek vagyunk. Ez helyben toporgásnak számít, nincs előrelépési potenciál benne. És akkor még nem beszéltem a hullámzó teljesítményekről.

2.
Azt gondolom az élet nem fekete-fehér, így ez a fenti megközelítés sehová nem vezet. A helyes gondolkodás, a hosszú távon jó (nem kilengő, zajtól, adhoc dolgoktól megtisztított, érdemi) indikátorok változásának figyelése.

Pénz:
Már Puskás Öcsi is megmondta, "kis pénz kis foci, nagy pénz nagy foci". Persze nem bankjegyek fociznak, meg kis csapat is tudhat csodát tenni, de nem hosszú távon. Egy BL egyértelműen a gazdag csapatok küzdőtere. Egyébként is már a Bibila is mondja, "akinek van adatik, akinek nincs attól az is elvétetik amije van" /Márk 4:21-33/. ;)

Egyfelöl nem mindegy hogy honnan jön a pénz, alulról (nézőktől), avagy felülről kormányzati forrásból.
Másfelöl a magyar futball financiális nagyságrendje (jegyár, tévés bevétel), kormányzati forrással együtt is nagyon kevés.Még korrupciós feketepénzekkel együtt is nagyon kevés.

Pénznek, mint indikátornak, "magyarázó változónak" a figyelése, nem lehet kérdéses. Talán még az első helyen való említése sem.

Több játékos külföldi erős bajnokságban, folyamatosan játsszon
Észrevehető volt a VB-selejtező sorozatban, hogy "koptak el" ilyen kontextusban a játékosaink az amszerdami összeomlásig.

Erős hazai bajnokság
Erős bajnokság játékosai edzettebbek a nagyobb feladatra, nem lehet kérdés.

Jó edző
Ha nincs pénz vegyél jó edzőt. Sajnos csak focin kívülről tudok olyan magyar edzőt, aki hosszú távon(!!) tudott maradandót produkálni (Széchy Tamás az úszóknál). A kiégés elleni gyógyszer a megújulás lehet.

Hálózatelméleti megfontolások
- Ha nincs pénz, akkor még mindig lehet egy szerencsés csapat, nagy belső koherenciával (erősen összefüggő véletlen gráf). Egy erős véletlen gráf, sokkal kevésbé szétzúzható, mint egy skálafüggetlen, ugye.
- Legyenek jó és előrejelezhetetlen variálási lehetőségek, csapaton belül. Még egy barcelonai tikitaka is kiismerhető és fel lehet ellene készülni, pláne sorsfordító meccs esetében.

Utánpótlás, társadalmi hangulat a foci irányába
Ez úgy fontos topik így a poszt végefelé is, hogy teljesen másképp értelmezem, mint a mainstream közvélemény.

Legyenek nézők, magyar foci meccseken nincsenek, Legyen társadalmi ügy a foci: nem az, és szerencsétlen stadionos döntésekkel, még ez is alá tud ásódni.

Nem mindegy, hogy egy nemzedik focis nemzedék, avagy facebook-nemzedék. Nálunk az utóbbi dominál egyre inkább (jóllakottak vagyunk inkább, mint éhesek, dacára szegénységünknek)

Csak ezen pontok javuilása után lesz érdemi merítési lehetőség az utánpótlás szempontjából.

Puskáséknak történelmi esélyük volt a kiemelkedésre, braziloknak a foci-mentalitásuk, szegénységük és belőle fakadó egészségesebb értékrendjük, no meg klímájuk szerencsés kombinációja eredményezi a tartós sikerességet.

Sportdiplomácia
Női kézilabdában a Győrtől szabályszerűen elvették BL-ezüstérmüknél az aranyérmet Podgoricában,  És az élet megismételte magát a Fradi minapi kiesésével (ugyanott). Még a látszatra sem ügyeltek.

A fociban a zártkapus román meccs is, úgy volt rosszindulatú szivatás, hogy komolyan ártott is.

Tippmix-csalásokban a csalók inkább a nyerésünkre akarjanak játszani. ;)

Végül a néplélek.
Magyarok csak a nagy dolgokra lelkesednek, kicsinek kevésbé tudnak örülni, az én szubjektív érzékelésem szerint. Cserébe pillanatok alatt képesek összezuhanni kisebb bajra is (mindez megfejelve balsors képzettel). És ezt tetézi a beszólásokra való affinitásuk. Ha egy szerb néző elkeseredett, ott biztos komoly ok van, és a buzdításuk is őszintébb, mélyebbről jövőnek látszik a laikusnak.

Annó 1977 május 15-én az Újpest tönkreverte a Fradit 8:3-ra. Az 50.000 néző egyike voltam. Szó nem volt arról, hogy a Fradi kutyaütő csapat lenne a 8-as miatt. Aztán nem sokra rá fordult a kocka a Fradi 7:1-es győzelmével.

Ritka fájdalmas volt az amszterdami 8:1-es vereség. Viszont csak rajtunk múlik, hogyan mit és hogyan tanulunk belőle. Az eddig - immáron több hetes - diskurzus nem sok jót vetít előre, ez ügyben továbbra sem, az én olvasatomban.Az évtizedek rossz történései periodikusan ismétlődnek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése