Magamról

Saját fotó
Főiskolai, majd egyetemi diplomamunkáimtól kezdve világ életemben, adatok, adatbázisok, adattárházak (leginkább Oracle) környékén mozogtam. Mostanság adattárházasként, adatbányászként élem napjaimat.

2016. február 25., csütörtök

Vigyázz! 3 biztos buktató a siker lépcsőinél

.
Vigyázz! 3 biztos buktató a siker lépcsőinél

Uramatyám! Hová tud még zülleni a blogoszféra? A jobb sorsra érdemes blogolás hogy tud így elsilányulni, Íme a fenti - index címlapos - blogpposzt, az "állatorvosi ló" minden betegségével.

* Már nem is lehet kommentelni (max a még sokkal szörnyűbb facebookon). De facebook pokolbugyornál is van lejjebb, a linkelt blog fb-oldala. Ennyi bornírt marhaságot ritkán olvashat egyszerre  az ember.

* A blog szellemi-morális tőkéjéről sokat sejtet L.Ron Hubbard - szcientológia atyja - féligazságának kiemelt idézése.

* Na de mik kerülnek kinyilatkoztatásra a blogposztban? Mi kell a sikerhez? Mi "tudatlan" olvasók végre megtudhatjuk:

- Tisztázni kell először is, hogy mi érdekel bennünket. - Nyitásként a meleg víz feltalálása.

- Le kell tenni a múltat.
Hozzám ennek pont az ellenéte áll közelebb, és ha már idézetek:
"az aki nem emlékszik az felejt, és aki felejt annak nincs jövője"
"ha nem tanulunk a hibáinkból, akkor nem érdemes elkövetnünk őket"
"aki nem emlékszik a múltra, az arra ítéltetik, hogy újra átélje azt".

- Találd meg a szenvedélyed! Az oly kevés 3 pont ellenére, kapunk az 1. ponttal némileg redundáns újabb "ötletet". Mert hát lehet-e sikeres az, akiben nincs szenvedély még az őt érdeklő dolgokban sem.

Én szoktam szeretni a műfajt, amikor bulletpointokba igyekszünk tömörítünk minél nagyobb teljeskörűségi igénnyel tartalmat. Ezért is élvezetes elfoglaltság például egy súlymátrix és annak nyomán való értékelés, kiválasztás.

De ez a fenti három pont a műfaj arculköpése, olyan ócska, primitív tákolmány. Hogy az index.hu szerkesztői mit láttak benne címlapra kerüléshez, megfejthetetlen rejtvény számomra.


I.

Én ha a témában akarnék posztot írni, mindenek elött - az egyén szintjén - lajtstromoznám milyen tőkéi/tényezői vannak az embernek, ami determinállja sikerességét, a lehetőségek és korlátok vonatkozásában:

+ Szellemi. Nyilván nem mindegy ki mekkora szellemi potenciált tud felmutatni okosság, bölcsesség, ötlesség/kreativitás fronton. A nem tőkeigényesek ötletekhez, meg meg kell haladni az addig felhalmozott tudást valami érdemi/minőségi ÉS  újjal, váratlannal ÉS minél hosszabban kitartóan ÉS minél kevésbé koppinthatóan ÉS minél jobb tervvel megtámogatva..

+ Erkölcsi. Akiben nincsenek vagy kisebbek az erkölcsi fékek annak sikerességi pályája komoly gellert kap illetve megfordítva, ellenkező esetben gátja is lehet a sikerességnek, ha valaki nem akarja "piacosítani"/"fillléresíteni" erkölcsi tőkéjét.

+ Anyagi. A tőkeigényes ötletekhez fel kell tudni mutatni tőkét, amit nem tekintenék triviálisnak.

+ Egészség. Eszembejut Monty Python Mr.Spigottja, aki féllábú színészaspiránsként Tarzan címszerepére vágyott.

+ Kapcsolati. Az ember társas lény, aki perdöntő módon van kapcsolataiba ágyazódva. Nem az "Andrew Wiles"-ek a jellemzően sikeres emberek. (Ő bizonyította a kvázi bizonyíthatatlannak gondolt nagy Fermat-sejtést, éveken keresztül elszeparálva lakásának egy zugába)

+ Történelmi helyzetből fakadó. Egy 1989-90-es rendszerváltás, vagy egy 2008-as  válság más konjunkturális helyzetet jelenthet, ami alapvetően determinálhat cselekvéssorozatot.

PS: Eddig voltak a kalkulálható tényezők. Természetesen létezik a véletlen faktor is. "Megfogta az isten lábát", "Beütött az isteni szikra".


II.

Majd ezt követően globál-szinten próbálnám meg végiggondolni, hogy

- Tárgy szempontjából mit jelent, hogy exponenciálisan nő az emberiség?

- A felosztandó "torta" mérete nő-e, ha igen ugyanilyen sebességgel-e?

- A tortaszelet-vastagságok minimuma és maximuma közötti különbség nő-e és hogyan? Vannak-e bennük exponenciálisok, érvényes analógia-e a (káros)  piramis játék a téma kontextusában?

- Mekkora az igazságtartama annak, hogy pusztán csak 20%-nyi Föld-népesség is képes ellátni a Föld egészét? Ami egyszerre sejteti a roppant gyér hatékonyságot és egyre nagyobb tömegek egyre nagyobb kiszolgáltatottságát és/vagy romló nyomorát.

Az én konklúzióm: ha valaki képes ezekbe a kérdésekbe őszintén belegondolni, csak annak van esélye megtervezetten értékes sikerességre. De az ehhez való kellékeket nem feltétlen a linkelt blogban fogjuk megtalálni. ;)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése