Magamról

Saját fotó
Főiskolai, majd egyetemi diplomamunkáimtól kezdve világ életemben, adatok, adatbázisok, adattárházak (leginkább Oracle) környékén mozogtam. Mostanság adattárházasként, adatbányászként élem napjaimat.

2016. április 14., csütörtök

Kiss László ügy - amiről senki nem beszél.

.
Ez egy rövid poszt lesz (szándékosan), a minapi tárgybeli végtelenül szomorú történések és aspektusok nyomán.

Tárgy: A 75 éves Kiss László úszók szövetségi kapitányának második véglegesnek tekinthető lemondása, pár hónappal az olimpia elött, amely olimpia után mindenképpen távozott volna. Aki mostanság olvassa ezt a pár soromat, az biztos tudja miről van szó, de mivel akkorát robbant az egész történet, azt gondolom jó sok évre beégett a magyar társadalomba az egész szomorúság, hogy a név említése is elég legyen az azonosításhoz. Én viszont nem vagyok hajlandó még arra sem, hogy  x+1-dszer leírjam ugyanazokkal a szavakkkal, amit mindenki más, hogy mi is konkréten a tárgybeli ügy. Van amikor a csendben maradás, a szavak ijesztő devalválódása/hatása megálljt parancsol.

Miért lesz rövid ez a poszt? Mert nem vagyok arra sem hajlandó, hogy rendszerszemléletben, tárgyilagosan végiggondoljam kontextusban a történéseket.
Ugyanis azt gondolom, hogy
- egyrészt csak minimálisan is józan ésszel nézve ez egy triviális ügy, triviális következtetésekkel.
- másrészt ugyan megtettem az elemzést jó sok betűvel a privát szférámban, de minden szakmaisága ellenére is ez a téma nagyon nem vág ennek a blognak a profiljába (a téma szomorúsága és élessége übereli a szakmaiságot, miközben a téma maga a szimbiózis miatt nyilván nem választható le az elemzésről), és ezért kötelességem mellőzni.

Akkor mégis miről akarok szólni?

A "netes értelmiség" teljes becsődöléséről (értelmezésemben). Nevezetesen nagyon kevesen konkludáltak jól és még azok is nagyon sokszor (részben) hibás érveléssel meg fókusztvesztően, a blogposztokban és kommentáradatban. Egy olyan témában, ami minden politikai aspektusa mellett is (sport, Gyárfás Tamás, etc.), alapvető módon politikai érzelmekkel NEM túlfűtött/torzított, azaz helye bírhatna lenne a tárgyilagos, aggregelhátó véleményeken alapuló konszusnak. Nem látszik tér a (pro/kontra) konkludálás-manipulációnak, mégis durván félresiklott a véleményformáló tömeg értékelése.

Pedig a netadó felmerülésénél, pár hónapja ez a véleménytömeg-formálódás még tökéletesen működött. Értelmezésemben még a vasárnapi boltzárnál is (abban az értelemben, hogy az ügybeli megítélési nehézségek korreláltak a relatíve nagyobb csendességgel. Most viszont úgy volt brutális hangerejű a véleményformálás, hogy teljesen félresiklott.

Miért ér ez meg ez akár csak rövid posztot is? Mert, konszuspártiként, mindig jobban biztam a nagyobb véleménykoncentrációban (jó döntések meghozatalának, rossz döntések elviselésének aspektusában).

Én nem emlékszem arra, hogy ilyen léptékben félremenjen közvélekedés, ennyire ok nélkül. Számomra egyébként magyarázhatatlanul. Márpedig a Kiss ügynek, a sok-sok negatív hulláma mellett ez külön fájdalmas aspektusa, ami még csak észre sem vevődik a mainstream véleményözönben, így a hullámok elülésének fázisában sem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése