Magamról

Saját fotó
Főiskolai, majd egyetemi diplomamunkáimtól kezdve világ életemben, adatok, adatbázisok, adattárházak (leginkább Oracle) környékén mozogtam. Mostanság adattárházasként, adatbányászként élem napjaimat.

2017. április 20., csütörtök

Hajós András az ATV Egyenes beszédben, 2017.04.19


* Ha már utóbbi 1-2 posztban, egészségtelenül ennyi tömény aktuálpolitika került elő, akkor reménység szerint lezáró jelleggel, közösségi érdekből, szövegesen is elérhetővé teszem azt a hosszabb/mélyebb gondolatsort, amivel leginkább azonosulni tudok a témában, a hatalmas médiazajban.

* Veiszer Alinda meg Kálmán Olga szörnyű beszélgetései óta felcsillant a remény Mészáros Antónia, mind kellemesebb megjelenésével, mind sokkal erőteljesebb, felkészültebb és vállalhatóbb műsorvezetésével: talán meg tudhat újulni ez a közszereplő-firtatás műfaj. Szomorúan kellett ismét csak csalatkoznom, mert a CEU-rektoros (vége-)ámokfutás után most is nagyon rossz formát hozott Antónia - ismét csak az interjú végefelé - a Szulejmán~Gyurcsány abszolút mélypontjával. Mit mondjak nem segített sokat Hajósnak a fontos kérdések tárgyalásában, és akkor nagyon finoman visszafogott voltam. Értem én, hogy (bulvár-)nézettség, meg tévés média. de akkor is fáj látni. Pedig amúgy többször jól interaktált, jól szerkesztett kérdések is voltak.

ATV, Egyenes beszéd Hajós Andrással, műsorvezető Mészárós Antónia:

M.A.: Kemény szavakkal bírálta a kormányt egy interjúban Hajós András (M.M.: kettő is volt az, lásd index.hu, 444.hu). A zenész műsorvezető azt szeretné, ha Orbán Viktor minél előbb lemondana. Szervusz, jó estét kívánok. Ugye újságíró és műsorvezető kollégákkal tegeződünk. Biztos láttad itt a műsor elmúlt beszélgetéseit és Sallai Róbert Benedekkel éppen azt beszéltük meg, hogy ő belefásult ebbe a műfajba, amit az országgyűlési politizálás jelentett. Te pedig azt nyilatkoztad az elmúlt napokban, hogy vége van a fásultságnak. Ez személyesen értendő, vagy úgy érzed, hogy most itt tényleg valami elindult és minden megváltozik?

H.A.: Jó estét, szervusz. Valóban azt nyilatkoztam, hogy vége a fásultság korszakának. Lehet, hogy ez csak rám vonatkozott. De a fásultság korszaka ciklikusan tér vissza és a fásultság szerintem egy tudatos választónak folyamatosan leküzdendő érzés. Azt hiszem az elmúlt 20 évben mindannyian megtanultuk, az én generációm biztosan, hogy vannak ilyen gyerekes, kamaszos reményteli álmaink, amelyekben érdemes hinni és a gyakorlat időnként más. Ez a fásultság így hullámzik. Azt hiszem, hogy az elmúlt időszakig, mondjuk a Momentum NOlimpia kampányáig, a most elmúlt 1-2 hét tüntetés-reakciójáig joggal gondolhatta azt az ellenzéki Orbánt nem szerető, Fideszt nem jó szemmel néző közeg, hogy ez már csak így lesz mindig. Ebben az értelemben úgy érzem valami megmozdult, miközben ezt nem akarnám túllihegni.

M.A.: Alighanem valami megmozdulhatott benned, mivelhogy volt egy időszak az életedben, amikor nagyon gyakran elmondtad a véleményedet még akkor is, ha olykor vicces formában, ugye a 7i7-es alapvetően a közéletről szólt. Aztán egy pár évig sokkal kevésbé. És most az elmúlt napokban a tüntetések kapcsán pedig nagyon bátor kiállásokról tettél tanubizonyságot. Amennyiben ma Magyarországon az bátorság, hogy egy közéleti szereplő, egy szórakoztató műsorokat vezető tévés személyiség azt mondja a kamerának, hogy Orbán Viktornak le kell mondania. Ez mennyiben függ össze a TV2-vel és avval, hogy te az utóbbi időben sok bírálatot kaptál azzal, hogy engedted, hogy a te neved valamilyen értelemben mégis csak azt a márkát építse, segítse ahol a Tények című hírműsor ment adásban, amiről az utóbbi időkben azt nyilatkoztad, hogy neked magadnak is hánynod kell tőle?

H.A.: Köszönöm, hogy a "hősiességemet" te magad tetted idézőjelbe és nem nekem kellett. Valóban semmi érdekeset nem találok abban, hogy egy közszereplő a véleményét redszeresen elmondó és valóban a 7i7-ben majd egy évtizedig nyíltan politizáló ember elmondja a véleményét. Én ezt csak annyiban találom jelentőségteljesnek, hogy nagyon sok kollégámról tudom, hogy a véleménye azonos az enyémmel, nagyon sokan hívnak fel azzal, hogy de jó amit mondtál, ki akartam posztolni, de végül nem mertem, nagyon sok művésszel beszélek, akik azt mondják, hogy amit a múltkor írtál a facebook oldaladra, olyasmit akartam én is, de végül nem raktam ki. Én tehát folytatok egyfajta belső szakmai - hogy mondjam - "szabadságharcot" is, megpróbálom a saját példámmal a kollégáimnak azt mutatni, hogy ezt érdemes és lehet, ha másért nem, azért, mert mondjuk az a három ember, aki a fejemben van és nyilván nem fogok kiadni, mondjuk csak a facebook oldalaik több embert fednek le, mint a Fidesz szavazó tábora és ezt gondolom ennek igenis van jelentősége. Ahogy annak idején a Fidesz nagyon ügyes kampánystratégiával és a világban ismert módon, ismert művészekkel rakta körbe a szinpadot, maga mögött, ezt most is meg lehetne tenni. Mert azt hiszem, hogy fontos az egyszeri választónak az igazodás, igenis fontos azt, hogy lássák ő is azt mondta, meg ő is úgy gondolja, akkor én nem vagyok hülye, akkor mi nem vagyunk kevesen. Ez pedig azért fontos, mert azt  hiszem a fásultság valahonnan innen indul. Egy profin működtetett véleménygőzhenger támad egy egyszeri emberre, akinek nincs ideje minden nap mindenben tájékozódni, aki teljesen természetesen emberi lényként érzelmeket, félelmeket él meg, előítéletek, esztétikai vonzalmak alapján próbál tájékozódni. Ki mond igazat, ki nem mond igazat. De egyet biztosan tud, hogy valószínűleg megpróbálják átverni, ezt már megtanulta. És ebben a közegben nagyon fontos lenne, hogy számára hiteles embereket találjon, akinek a véleményéhez igazodni lehetne. Nem feltétlenül elfogadni, elhinni. Igazodni, ellene lenni, elgondolkodni rajta. Ezt hívnánk közbeszédnek, ennek hiján vagyunk most.

M.A.: Azzal kezdted, hogy nem fogod kiadni azokat a kollégákat, akik neked panaszkodtak, de téged az elmúltban kiadtak. mert egy ismert kollégád, akiről azóta csak úgy nyilatkozol "egy volt ismerősöd", a legnagyobb elérésű online hírportálnak arról nyilatkozott, hogy te négyszemközt neki szidod a kormányt aztán mégiscsak adod az arcodat, ami a TV2-n folyik.

H.A.: Sokszor reagáltam már erre. Nem szívesen foglalkoznék vele. Itt is volt ennél a csatornánál elég lehetőség, hogy ő önmagával foglalkozzon.  10 évig a 7i7-ben nyilvánvaló volt mi a véleményem. Annak a műsornak a szerepét nem értékelem túl. Nagyon fontosnak tartottam, tartom talán most is. Az ott elhangzottakat mind a mai napig vállalom, a véleményem nem változott. Amikor az RTL-en elfogyott a lehetőség szakmailag, akkor átmentem a TV2-höz. Sem az RTL-nél, sem a TV2-nél, sem akkor, sem most, sem a jövőben nem volt, nincs, és nem is lesz szerződésem, így nem vagyok csatornaarc. Én egyes műsorokhoz szerződöm. Ezért az átlagos tévésekhez képest szabadabban mozgom. Egy műsornak általában van egy szerződéses hatálya. Ha az ember a Pudingshow-ban dolgozik, akkor a Pudingshow kiköti, hogy 1 hónapig, 2 hónapig, 1 évig nem dolgozhatom másik műsorban, másik csatornánál. Ez ilyen értelemben valóban egy kötöttség, ilyen értelemben valóban csatornához tartozik az ember. De akkoriban olyan feladatokat kaptam, amelyik gyerekműsor, ének-, tehetségkutató műsor, Ének iskolája. Nem gondoltam, hogy ezek a műsorok olyanok, hogy összeilleszthetők azzal, hogy túlságosan politizáljak. Meg meg is untam. Meguntam azt, hogy a 7i7-esben az a munkám, hogy a szájamon jön ki az, amit Orbán Viktor mondott. És este meg elegem van abból, hogy nagyon újat nem lehet mondani, mert ugyanazt csinálják. Ahogy az előbb Sallai képviselő úr belefáradását hallhattuk, egyfajta ilyen belefáradást éreztem magamon is. Most pedig aktívabban van kedvem megszólalni. Nekem, ilyen értelemben, miután médiaszereplő vagyok, nyilatkozási, véleményalkotási kötelezettségem nincsen.

M.A.: És felelősséged van, erről beszéltél az elején és én ezt abszolút értem. Ára van ennek? Ugye mondtad, hogy te nem vagy egy csatornához leszerződve. De azért mindannyian ebben az országban élünk és nyilván akik sokan hallgatnak, nem véletlenül hallgatnak.

H.A.: Nagyon valószínű, hogy a Dalfutár című műsorom és szerelemgyerekem az nem tud folytatódni a TV2-n. Jelen állás szerint ez így van.

M.A.: Azért mert te már nem mennél ehhez a csatornához? Vagy azért, mert ennek a csatornának már nem vállalható egy politizáló Hajós András.

H.A.: Is-is. Ezt a beszélgetés még nem folyt le De ezt tartom valószínűnek, hogy a végeredmény ez lesz. De hát ez nem egy ár. És igazából jó lenne, ha lassan elkezdenénk NEM rólam beszélni. Mert ez nem annyira érdekes.

M.A.: De rajtad keresztül a közéletről is beszélünk. Mert, ha arról van szó, hogy egy művésznek Magyarországon, egy szórakoztató iparban dolgozó szakembernek meg kell fontolnia, hogy akár a facebookjára mit posztol...

H.A.: Van erre egy személyes válaszom. Én mindig sokkal inkább hittem a tehetségemben, mint azokban a körülöttem levő körülményekben, amik engem akadályozhatnak. Én azt hiszem, hogy ha valaki tehetségesnek tartja magát, bízik abban, hogy mit tud, akkor nem fél attól, hogy városokból tiltják ki, vagy esetleg nem hívják rendezvényekre. Akkor fogja magát és kibérli a Csöpi presszót és majd ott előadja magát és akkor van facebook live és akkor azt megnézheti 800.000 ember, ha éppen akarja. Ilyen értelemben én ettől nem tartok és szerintem a kollágáim is inkább kényelemből tesznek, úgy, mintha félnének. Nincs ebből a szempontból ekkora félnivaló.
A szakmai válaszom pedig az, hogy nekünk kellene példát mutatni a tekintetben, hogy a politizálás a közéleti szerepvállalás hatalmas skáláján helyezkedik el. Ki egyszerűen csak hozzászól, ki csak olvas, ki csak ativistaként lejár egy klubba, ki csatlakozik egy kezdeményezéshez. Most voltam délután a Momentum 13.kerületi alapszervezetének alakuló gyűlésén.

M.A.: Csatlakozol hozzájuk?

H.A.: Nem. Nem csatlakozom hozzájuk. 13.kerületi lakos vagyok. És arra kértek, hogy segítsem az akciójukat. Ez egy problématérkép rajzolása volt. Megkezdik azt a munkát, ami a párttá alakuláshoz kell. És én nagyon sok ilyen helyzetben segítettem nagyon sok szervezetnek, személynek. Karácsony Gergőnek a kampányában is résztvettem. LMP-t is örömmel támogattam. Juhász Péter barátom egyes akcióiban is segítőleg lépek föl.

M.A.: Tüntetéseknél mennél fel szinpadra?

H.A.: Mindegyik legutóbbi nagy tüntetéshez hívtak szerepelni. És udvariasan, alaposan végiggondolva mindig azt válaszoltam, hogy nem megyek.

M.A.: És most?

H.A.: Most sem fogok menni.  Azt gondolom ez nem az én dolgom. A tüntetésre, a szinpadra az menjen föl és akkor itt jönne az a pont, amiért örömmel elfogadtam a meghívást,  hogy végre erről lehessen beszélni. Csak annyira unom, hogy ez a kereskedelmi tévé, az ilyen érdektelen hülyeségek mindig jobban érdekelnek titeket, mint a lényeg. OK. Akkor befejezhetjük Hajós Andrást és lehet politizálni?

M.A.: (Antónia bájosan mosolyog egyébként közben) Azért a nézőket nagyon is érdekli, hogy te személyesen fogsz-e politizálni.

H.A.: Nem szeretnék, nem hiszem, hogy alkalmas vagyok rá. És azt hiszem a szinpadra annak kell mennie, aki alkalmas rá. Ugyanis a politizálás nem azt jelenti, amit nagyon naivan szeretünk, szeretnek sokan gondolni. Jött ez az új srác. Bezárták. Kibírta. Szép beszédet mondott. Utána hős. Legyen ő a miniszterelnök. Ez nem ilyen gyorsan megy. Tüntetésen megállítottak, hogy menjünk oda, rángassuk  ki őket parlamentből azt a kormányt. És akkor utána mi van, mondom, a történelem szerint olyankor rögtönítélő bíróságot kell csinálni, mert azt nem lehet, hogy kirángatod a kormányt és azt mondod: Uraim üljenek villamosra és menjenek haza. Nem gondolják végig az emberek, mert van egy düh. Megjegyzem a mostani utcai megmozdulások dühe azért szép és szimpatikus számomra, mert értelmiségi düh. Az értelmiségi düh kielégíthetetlen. Az agrár vagy munkás düh vagy inkább azt mondanám, egzisztenciális düh az megvásárolható. Az előbbi egy szünninemakaróbb fajta düh és elvi alapkon áll.  (Antónia közbevágna) Bocsánat.... Nem biztos, hogy lesz rá módom, hogy szót adjak neked a továbbiakban, ha el akarom mondani...  (Hajós mosolyog hozzá)

M.A.: Esküszöm nem Hajós Andrásról akartam kérdezni, hanem pont arról amiről beszélsz. Szerinted mi kell ahhoz, hogy ez a fővárosi értelmiségi düh országos szinten meg tudjon jelenni, hatni tudjon. Hogy lesz ebből a szimpatikus bulihangulatú tüntetésekből kormányváltás?

H.A.: A düh csak egy eleme és a tüntetés csak egy eleme ennek a nagy körforgásnak, ami változást idézhet elő. És a tüntető tömeg és a tüntetési üzenetek csak egy szereplő. Nem véletlen, hogy Orbán Viktor az előző ciklusa elött kordonbontóként meg fülkeforradalmárként egyfajta forradalmat rajzolt a médiatérbe maga köré. Alkotmányozó gyűlésnek hazudni - és ez el is hangzott a szájából - az új parlamenti felállást. Mindannyian tudjuk a történelemből, hogy az utcáról elindul a tömeg és annak az akarata egyszerre csak kikerülhetetlenné válik. Egy demokráciában ez nagyon nehéz, mert felfordulást nem akarunk. Nem akarunk forradalmat, mert az bajjal jár. De sokan azt látják, látjuk, hogy a parlamenti pártok akik viszont bekerülnek azok nem érnek el eredményt. Ma is voltt it egy vendéged, aki erről beszélt. (Én a helyében vagy) Elmondanám neki, hogy nem igaz, hogy nem ért el eredményt, hiszen úgy kell ezt tekinteni, mint egy orvost, aki a beteg életét két évvel meghosszabítja. Vagy egy láthatatlan ápolót, aki egyszerűen ágytálat cserél valakinek, és az életminőségét egy órára megjavítja. Annak a munkának, amit az ellenzék végez a parlamentben, annak van értelme.
Amiről én beszélek, és ami az én üzenetem, az az aprómunka iránti nyitottság. Szeretném, ha az emberek észrevennék, hogy OK, klassz tüntizni, nagyon hangulatos, de utána észre kellene venni azokat is, akik alapszervezeteket építenek. Itt van a Momentum. Észre kellene venni az LMP-t, akik nagyon fontos üzeneteket és ügyeket vittek a parlamentbe. És akár a sajtóval, akár oknyomozó újságírókkal együtt megváltoztatták a dolgok menetét, ha nem is olyan látványosan, mint egy showműsorban. Észre kellene venni, hogy van Karácsony Gergely személyében egy olyan polgármester. Most hétvégén, Zuglóban, egy helyi választáson fog eldőlni, hogy egy Fideszes többség ellenében tud-e többséget szerezni és akkor megint változhatnak a dolgok. Ezeket kevésbé szeretjük. Az ajtónkon becsengető aktivistákat kevésbé szeretjük. Lendületesen egy délután alatt szeretnénk elintézni ezt az egész kormányváltást egy nagy tüntetéssel. Ez így nem fog menni.
Én szeretném visszaemelni az ázsióját az aprómunkának, és arra figyelmeztetni mindenkit. És ezért is nem megyek szinpadra. És ezért is kérek az ATV stábjától utólag is elnézést, hogy a Szabadság téren nem nyilatkoztam nekik, mert azt éreztem, hogy már sok és nem ez az én dolgom. Nem akarom leszerepelni az ott levőket, meg téves képzeteket kelteni, hogy nekem milyen terveim vannak. Egyszerű állampolgárként vagyok ott és annyiban vállalok közszereplést, így ilyen témában, hogy azt jelezzem az embereknek, arra bátorítsam őket, hogy ezekből az apró munkákból fog összeállni a változás.
Aztán van itt még egy dolog. Ez az a közeg, amiben a fiatal politikusoknak, politikusjelölteknek tanulni és szokni kell. Szokni kell az ütésállást. Szokni kell a modern médiatér működését. A ritmusát. Az üzeneteiket, hogyan tudják átvinni. Hogyan állják a sarat. Mert ez az egész végső soron arról szól, hogy szimpatikusnak találunk egy embert és elhisszük neki, hogy ha odakerül, akkor be fogja tartani az ígéretét és nem lop. Sokszor láttuk már azt, hogy valaki szimpatikus, sokszor vertek át minket. Erre nem lehet azt a választ adni, hogy nem hisszük el soha többé és politikus nem kell. Azt hiszem mindannyiunknak bele kell nyugodni, hogy ez egy olyan játék, aminek időről-időre neki kell futni.
Igen. Most a Gulyás Marcit fogjuk nézni. Annak alapján, ahogy eddig állta a sarat, azt mondjuk, hogy jó gyerek, szerintünk ő nem fog lopni. De azért még nagyon messze vagyunk attól, hogy Gulyás Marci oda kerüljön a parlamentbe.
Neki pedig azt kell megértenie és annak a fiatal közegnek, hogy el kell kezdeni válaszokat adni, olyan válaszokat adni, olyan kommunikációs munkát elvégezni, amelyek nélkül az ellenzéki, a baloldali megújulás nem várható. Itt van a migráns (már majdnem én is migráncsot mondtam, annyiszor így használjuk) kérdés. Nincs ilyen válasz. Nincs egy jó ellenzéki válasz. Mindenki ijedten behúzza a nyakát, hogy igazából én sem szeretném, ha jönnének, de azért azt már mégsem lehet, hogy úgy, mint Orbán Viktor.

M.A.: És akkor arról beszélünk, hogy átvettük a szóhasználatot, mert migránsról beszélünk, nem menedékkérőről, menekültről. És nagyon sok esetben, és azt hiszem te is ezekre az esetekre gondolsz, erről van szó. És ha jól értem, akkor arról van szó, hogy nem elég néhány napig bulizni az Oktogonnál, hanem az embereknek azt kell megérteni, hogy a mindennapokba álljanak bele.

H.A.: Igen. De ettől még lehet bulizni. Ettől még nagyon fontos, hogy feszegetni kell a határokat. és nagyon helyesk azok a bevállalós, félig punk srácok, akik időnként megpróbálkoznak valamivel. Csak ezek egyikét sem kell önmagában külön fetisizálni. Azért, mert ez az egész abból fakad, hogy Orbán Viktort nagyon sokan patás ördögnek látják, és azt gondolják ennek következtében, hogy az ő leváltása mindent megold. Ennél súlyosabb, strukturálisabb bajok vannak. Amiket nem feltétlen Orbán Viktor okozott. Orbán Viktort sokkal inkább látom patás ördög helyett, mondjuk papucsos krampusznak. Nem ennyire fontos ő. De ő is egy következménye annak, hogy mi milyenek vagyunk, politikai kultúránk milyen. Azt hiszem, hogy most van egy esély: egy új generáció egy új fajta hangon kezdjen el egy új fajta politika kultúrát megtanulni vagy kialakítani. És ez jó.

M.A.: És az ellenzéki megosztottságon, amiről sokan lamentálnak régóta, hogy tud ez az új generáció felülkerekedni?

H.A.: Ma nekiszegezték egy Momentumos aktivistának, ahol délután voltam, azt a kérdést, hogy ti ezt hogy fogjátok csinálni. Hebegett-habogott. Igen, mi is szeretnénk, de vannak elveink, amik kapcsán nem. Azt hiszem, ahogy az LMP és a Jobbik tán a CEU vagy Civil törvény kapcsán megállapodásra jutott. Naivitás az emberek, a szavazók részéről fekete-fehér történetet nézni. Az a Szulejmánban van, hogy, ha valaki főgonosz, az mindig főgonosz. A valóságban nem várhatjuk el minket képviselő emberektől, hogy abban az értelemben gyermekien és meseszerűen tiszták legyenek, hogy ne kössenek kompromisszumot. hogy ne legyenek időnként megbicsaklásaik, ne legyenek hibáik. A politika egy nagyon sötét játszma. És azt hiszem fel kötni a kesztyűt (M.M.: nem a gatyát szokták?), hogy ha a politikának ezt az undorító részét le akarjuk győzni, aminek egyik képviselője Orbán Viktor, de aminek sok képviselője van és a magyar történelemben ennek már van hagyománya. Nem Orbán Viktor volt az első meg az utolsó, aki ilyen világot akar építeni, amit nem szeretünk. És igen ebben az értelemben önkéntes ügynökök vagyunk. Mi nem szeretnénk ha ilyen világ lenne. De attól, hogy nem értünk egyet ennek a világnak az építésével, ami Orbán úr fejében van, még nem vagyunk Soros által fizetve. Azt hiszem időről-időre fel kell nőni.

M.A.: Nagyon szépen mondtad és felül is emelkedtél. És bocs, hogy megint lerángatlak a konkrétumokra. de ezzel a Szulejmános hasonlattal Gyurcsány Ferencről beszéltél?

H.A.: Nem. Nem beszéltem se Gyurcsány Ferencről, se Friderikusz Sándorról. Te szeretted volna, ha róluk beszélek. Gyurcsány Ferenc ezúttal nem jutott eszembe. Bevallom. Kicsit szégyellem is magam emiatt. Elnézést kérek.

M.A.: De ha jól értem, akkor azt mondod, hogy bizonyos embereket vagy akár pártokat, a végtelenségig elutasítunk, az nem fog közelebb vinni a megoldáshoz.

H.A.: Igen, de ha már Gyurcsány Ferencet említetted, amikor médiahasználatról, üzenetátvitelről hatalomtechnikáról van szó, akkor kevesen vonják kétségbe Gyurcsány Ferenc ilyen irányú tehetségét. Az, hogy ki politikus, ki államférfi, az egy nagyon összetett ügy. és azt hiszem, hogy Orbán Viktor kártékonysága abban mutatkozik meg a legjobban, hogy egy nagyon rossz irányú politikus képet mutat. Tudatosan  mutatja ezt, mert azt érzi ez az a kádári vezetőtípus akire az ország még mindig vevő. És nekünk meg el kéne hinni, hogy nem ilyen politikust, egy ellen-Orbánt kell keresni.

M.A.: És a fiataloknak meg el kéne hinni, hogy beszállhatnak a politikába, anélkül, hogy abban megsemmisülhetnének, vagy pedig ilyenné kellene válniuk. Ami ez egyik legnagyobb probléma.

H.A.: Meg fognak semmisülni. Most szólok. Mint ahogy az ember megsemmisül a bányában, az egyetemi oktatói padon is, a buszsoför is megsemmisül és a médiában bohócként vagy szórakoztatóiparosként is meg lehet semmisülni. Nincs álomvilág. Meló van. Aprómunka van. És felnövés.

4 megjegyzés:

  1. Ezt a beszélgetést véletlenül pont láttam, és Hajós sajnos ugyanabban a mélységben kommunikált, mint MA. Csak elmondta, hogy van három kollégája, aki fél kiállni, de a facebook rajongóik többen vannak, mint a Fidesz szavazói. Nekem teljesen egyértelmű volt innen, kikről van szó, és szerintem Hajósnak is ez volt a célja. Nem csak az a probléma, hogy ezeket az embereket kiadja, hanem hogy azt gondolja, megéri őket kiadni, mert táncikaműsoros bohócok (bocsánat) tudják befolyásolni a legjobban a szavazatomat. Igen, tudom, ez beleilleszkedik abba, hogy reklám kell, nem észérvek, de abban a pillanatban nem igazán tudtam hova tenni. Mert ha a gyakorlatban látom, hogy valaki át akarja venni a Fidesz-stratégiát, már zavaró. Lényegében azt szeretném mondani ezzel, hogy Hajós szerint is a bulvár a lényeg, legalábbis én így éreztem. Nekem ez a megszólalása volt az interjú kulcsa.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Te "bulvárt" mondasz én "hálózatteremtő/-formáló" erőre szeretnék asszociálni Hajós e mondandójánál.

      A jelenlegi demokrácia-felállásnak két súlyos jellemzője van:
      (1) Pillanatba sűrített a részvétel (pillanat=választás effektív 12 órája). A 99.99%nyi 4 éves komplementerben meg le van sz*arva a választó érdeke, véleménye, tudása, a regnáló kormányzat érdeke mögött.
      (2) De még ez a fenti pillanat is politikai marketinggel, inkorrektségekkel/kiszorítósdikkal fertőzött.

      Hajós szerintem helyesen mutat rá, hogy a demokrácia nem pihenhet a választás-komplementer 4 évben, horribile dictu jelenjen meg egy-egy országrengető baromság a következő közvéleménymérésben. Ez pedig tényleg "felnövésben", "aprómunkában", "közbeszédben" tudhat egyedül érvényrejutódni.

      Ettől még persze fontos a felvetett "bulvár-aspektus" (minden éremnek valóban van két oldala), hiszen Paks2-et nyilván csak egy adott szellemi szinvonal felett szabad tárgyalni. Azaz ugyan szükség van a közbeszédnek, de értelmesen kell kordában tartani a hatását.

      Törlés
  2. Ajánlom figyelmetekbe a LIKVID DEMOKRÁCIA fogalmát!
    - Ez nem "marketing" - pár hete fogalmaztam meg magamról, hogy én nem "értékesítő" vagyok, csupán így ék nélkül: ÉRTESÍTŐ :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon köszönöm a kommentedet. Bevallom nem tudtam a likvis-demokráciáról, de érdekes volt utánaolvasni. Első olvasatra szimpatikus lenne, de ugyanakkor elég bonyolult/támadható nem jó szándékkal.

      Ugyan szeretnék én is hasonlóan "kiterjesztő" lenni, de szigorúbb, puritánabb kereteket szeretek megszabni. Az én gondolatmenetemben két sarokpont van:

      (1) A szavazatok nem egyforma értékűek. Lovász László által adekvát módon végiggondolt akadémiai kérdésben, nem gondolnám, hogy egyenrangúan tudnék okoskodni. Ám a szavazat nagyobb - "vének tanácsa" jellegű - súlyát ki kell érdemelni a köztől.

      (2) Ám a szavazatsúlynál is fontosabb, hogy minden kormányban, pár tűz közeli - "jóllakott" ember - próbál meg politikát csinálni a sokkal-sokkal nagyobb többségnek (ebből jön aztán az "unorthodox naszád, elszabadult hajóágyúval" is). Törvényszerűen nem tudnak mindenre gondolni, meg hibáznak. Viszont ezzel szemben amit meg a plebs nem vesz észre véleményformálásában (nem tér ki) ilyennek a bírálatakor, az nincs is :).
      A teendő "csak" annyi tehát, mint a beérkező véleményeket aggregálni, súlyozni, értelmesen alkalmazni kell a szabályozásra (akár az egészet elvetve, hülyeség okán).

      Nyilván ez is problémás, nehézkes megközelítés (hiába van olcsó gyors internet), valszeg ugyanúgy nem működőképes, például a hatalmas zaj vagy esetleg pont fordítva az apró munka iránti érdektelenség/időhiány miatt, de én nagyon szeretek hinni a több szem többet lát elvben és ennek közösségteremtő erejében. A rossz is elviselhető, ha közös döntés eredménye, durva kilengések is csillapíthatók nagyobb sugarú környezetben.

      Törlés