Árajánlat-csalás Mesterházy-Nagy Zsolt (InterPorta bt.) módra II.

 .
 v2014-08-03, vasárnap délután volt az utolsó módosítás a blogposztban.

Informatikus-adatbányászként nem egy árajánlatot készítettem, illetve vettem részt készítésükben, így aztán mindig érdekesnek tartom, ha szembesülök, hogy más szakmák (képviselői) ezt hogyan csinálják. És így kézenfekvően nyílik lehetőség, hogy az ember végiggondolhassa a témával kapcsolatos generális/standard illetve specifikus aspektusokat is.

Egy konkrét - velem megesett - horrorsztori kapcsán annyi információ gyűlt össze, hogy muszáj volt négy részre szétvágni az eredetileg egy blogposztnak szánt írásomat.

Téma felbontása:

Az első részben az árajánlatkészítési folyamatot általában - esettől függetlenül - járnám körül.
Árajánlat-csalás Mesterházy-Nagy Zsolt (InterPorta) módra I.

A második részben magát az árajánlatot általánosságban - esettől függetlenül - járnám körül.
Árajánlat-csalás Mesterházy-Nagy Zsolt (InterPorta) módra II.

A harmadik részben a konkrét sztorit írnám le, ami velem esett meg
Árajánlat-csalás Mesterházy-Nagy Zsolt (InterPorta) módra III.

A negyedik részben pedig az eset kapcsán világrajött konkrét árajánlatot elemezném.
Árajánlat-csalás Mesterházy-Nagy Zsolt (InterPorta) módra IV.


Mit tekintek én egy korrekt árajánlatnak, milyen ismérvei vannak, milyen információknak kell benne lennie? Amik egyike sem teljesült gyakorlatilag a konkrét elemzett esetben, egyébként.

- Fizetős árajánlatot egyeztetési fázisban meg kell előzzön egy korábbi minta árajánlat elküldése (neveket kitakarva), hogy tényleg megéri pénzért árajánlatot csinálni. Ezzel bizonyítja a szolgáltató a korrektségét, meg javarészt megelőzheti a későbbi vitát. Ha ezt magától nem teszi, akkor azonnal kockáztatja a saját szakmai-tisztességet illető hírnevét, azonnal rávetül a csalás gyanúja, ráadásul igen megalapozottan.

-Az árajánlatnak megrendelő ügyfél által érthetőnek, értelmezhetőnek kell lennie, hiszen azért készül, hogy az ügyfélet támogassa döntésében. Lényeget nem befolyásoló szakhalandzsa kerülendő.

- Az árajánlatnak nem csak érthető nyelvezeten kell készülnie, hanem minden olyan előzetesen is tudható információt kell tartalmaznia, ami a megrendelő ügyfél döntését befolyásolhatja, általuk megalapozhatja bizalmát a szolgáltató felé.

- Az ügyfél felé közvetítendő - pláne fizetett - plusz információknak, lényeginek/relevánsnak, hozzáadott értéket tükrözőnek kell lennie. Az ügyfelet nem érdekli, hogy a piaci kofa Mari néni sárga vagy piros cipőben szedte az almát. Ha az ügyfélnek elég egyetlen végösszeg is (döntéséhez), akkor ezt árajánlatkészítés során előre tisztázni kell, különösen így van ez pénzes árajánlat esetén. Nem feltétlenül indokolt a pénzes árajánlat, ha elég egy nagyságrendi összeg (ami adott esetben lehet túl nagy is, túl alacsony is, hogy további részletek fontosak legyenek)

- Árajánlatnak tükröznie kell, hogy a szolgáltató meg akarja csinálni a szolgáltatást. Ha nem akarja, akkor ne is kérjen pénzt.árajánlatért. Önmagában az árajánlatnak nincs értéke egy ügyfélnek. Hiába adja Pista bácsi fele áron az almát a piacon, ha nincs neki eladható almája. ;) Az meg végképp nonszensz, hogy pénzért tudja meg az ügyfél, hogy Pista bácsi fele annyiért adja azt az almát, amiből nincs is neki eladó.

- Az árajánlatnak pénzes esetben is kell lennie ingyenes alternatívájának. Amit otthonról számítógép mellöl megadhat a szolgáltató, arra az esetre, ha nem akar extraköltséget emiatt magára vállani a megrendelő, árajánlati fázisban.

- Egy árajánlat lehet testreszabott egyedi árajánlat, és lehet általános célú árajánlat (standard sablonokkal). Nyilván az utóbbiért tisztességtelenség pénzt kérni.A piacon Mari néni sem pénzért
mondja meg, hogy mennyiért adja az almáját.

- Az árajánlatban az ár egy fontos tényező, de nem csak az egyetlen tényező, ami alapján dönt egy megrendelő.Továbbá, ha több árajánlatot vet össze egy megrendelő akkor az árajánlatoknak összevethető sarokpontjai alapján szeretné döntését meghozni. Ha egy szolgáltatás bonyolult és/vagy specifikus, akkor ez hatványozottan igaz. Ha ráadásul pénzes az árajánlat akkor meg aztán végképp.

- Teljes csere olcsóbb lehet egy pont után (túl sok javítás esetén) utóbbi már nem éri meg egyszerűen. Ennek komoly aspektusai vannak a fizetős árajánlatra nézve is. Nincs releváns információja az ügyfél felé egy felesleges és drága javítgatás árajánlatban való kirészletezésének. Sőt egyenesen megkérdőjelezheti a fizetős árajánlat létjogosultságát is. Korrekt szolgáltató ezt ingyen és előzetesen elmondja.
 
- Kell szerepeljen egy árajánlatban

* Ár, fizetési ütemezéssel, -feltételekkel.

* Átfutási idő. Mégpedig szakaszoltan/ütemezetten.

* Hányan dolgoznának a projekten, milyen ütemezéssel. Informatikában CV-t is kell mellékelni. Ezt egy egységáras (tömeges jellegű) burkolásnál nyilván nem kellene megtenni, de fizetős árajánlatnál már azt gondolom igen. Nem kerül sokba a szolgáltatónak és mégis hasznos lehet az ügyfélnek (ha extra költségekbe veri magát már árajánlat szintjén is).

* Anyagárnál tételesen bontani kell mennyiség*egységárra. Megmelíteném, hogy ilyen információkat én ingyen is megkaptam iparosoktól az elmúlt időszakban többször is (írásba foglaltan).

* Tételesség általánosan is. Ha több (pl.: burkolat)hibát kell javítani, akkor tételesen kell feltüntetni
az egyes hibák javításának költségeit. Triviális elvárás, hogy javítás esetén csökkentendő lehessen a végösszeg: csak egyes fontosabb /és/vagy olcsóbban javítható hibák kerüljenek kijavításra.

* Előzetes (pláne fizetett) felmérés információi 
+ miért volt indokolt/fontos a felmérés
+ miben segíti az ügyfél döntését
+ mi volt tapasztalható
+ minek mi a következménye
+ mi várható
+ ha fényképek készültek, akkor azok dokumentumba illesztése
+ stb.

* Szolgáltatás teljeskörűsége. Engedélybeszerzés szükségességénél, például.
+ Lehet jelezni, hogy szolgáltatói ilyetén műveletvégzésnek mennyi a tarifája.
+ Lehet jelezni ELŐRE a megrendelőnek, hogy ilyen kihívásokkal kell küzdenie megrendelés esetén, ennek függvényében kérjen (pénzes) árajánlatot.
Magyarországon komoly hendikep a (sokszor felelsegesen bürokratikus és drága) engedélybeszerzés, projektek létrejötte múlhat rajta. Ezzel viszont nem szabad visszaélni, csalni (pénzes) árajánlatnál a megrendelő kárára.

* Megrendelőt terhelő szolgáltatói elvárások részletezése
+ lakáskulcsot kell-e adni
+ szomszédok informálása, egyeztetési szükségességek
+ mikor hogyan lehet - nem lehet közelekedni a lakásokba
+ stb.
 * Van-e nehezítő, drágító körülmény konkrét esetben, ami emeli a szokásos árat?  Ha igen, akkor mi és hogyan?!

* Projekt-kockázatok külön szekcióban való precíz kirészletezése.

* Referencia

* Csinált-e egyáltalán valaha olyasmit amire árajánlatot ad a szolgáltató, ha igen mennyit (mennyire rutinszerű a dolog)?

* Árgarancia kérdése. Nyilván van infláció meg egyéb árgaranciát befolyásoló tényező.
+ Ezeknek a tényezőknek a realitások talaján kell maradnia. 1 hónap árgarancia mindenképpen kevésnek hangzik, pláne, hogy neadjisten háborús vis maior is megakadályozhatja a szolgáltatót a szolgáltatás teljesítésében. Pro és kontra egyaránt fontos a realitás.
+ Rövidebb árgarancia határidő helyett számolási algoritmust célszerű adni (pl.: HUF-CHF árfolyamhoz kötéssel). Tehát ne az legyen, hogy csak egy hónapnyi szavatossággal bír egy drága pénzen vásárolt árajánlat.
+Beépített indokolatlan árnövelést nem tartalmazhat az árajánlat, azaz fixnek kell lennie az árnak a lehetőségek legvégső határáig.Nyilván további megrendelői igények növelhetik a végső árat. És lehetnek előre nem látható de reálisan nem valószínűsíthető műszaki problémák, ezeket viszont be kell árazni szintén.

Árajánlat-csalás Mesterházy-Nagy Zsolt (InterPorta bt.) módra I.

 .
 v2014-08-03, vasárnap délután volt az utolsó módosítás a blogposztban.

Informatikus-adatbányászként nem egy árajánlatot készítettem, illetve vettem részt készítésükben, így aztán mindig érdekesnek tartom, ha szembesülök, hogy más szakmák (képviselői) ezt hogyan csinálják. És így kézenfekvően nyílik lehetőség, hogy az ember végiggondolhassa a témával kapcsolatos generális/standard illetve specifikus aspektusokat is.

Egy konkrét - velem megesett - horrorsztori kapcsán annyi információ gyűlt össze, hogy muszáj volt négy részre szétvágni az eredetileg egy blogposztnak szánt írásomat.

Téma felbontása:

Az első részben az árajánlatkészítési folyamatot általában - esettől függetlenül - járnám körül.
Árajánlat-csalás Mesterházy-Nagy Zsolt (InterPorta) módra I.

A második részben magát az árajánlatot általánosságban - esettől függetlenül - járnám körül.
Árajánlat-csalás Mesterházy-Nagy Zsolt (InterPorta) módra II.

A harmadik részben a konkrét sztorit írnám le, ami velem esett meg
Árajánlat-csalás Mesterházy-Nagy Zsolt (InterPorta) módra III.

A negyedik részben pedig az eset kapcsán világrajött konkrét árajánlatot elemezném.
Árajánlat-csalás Mesterházy-Nagy Zsolt (InterPorta) módra IV.

Hogyan jut el egy ember (potenciális ügyfél-megrendelő) az árajánlat-kérésig?

Hát nyilván úgy, hogy az árajánlat tárgyát képező tárgyat/tevékenységet/szolgáltatást igénybe szeretné venni.

Normál egyszerű esetben elég lehet árcédulát nézni vagy interneten árlistát keresni, böngészni. Bonyolultabb és/vagy specifikusabb esetben szükség lehet árajánlatot kérni a szolgáltatás nyújtójától. Az, hogy mit jelent a "bonyolult" és ez mivel jár, az későbbi elemzés tárgyát kell képezze indulásként egy pillanatra fogadjuk el, hogy egy árajánlat beszerzése az egyszeri megrendelőnek pénzbe kerül. A megrendelő igénybe akar venni egy szolgáltatást, de előtte kötelező lépcsőként egy metaszolgálatásért (árajánlat-készítés) kell fizetnie.

Mi ennek az árajánlat-készítési metaszolgáltatásnak a jellemzői I.?
- Elkezdődhet egy valódi dialógus a megrendelő és a szolgáltató között, felépíthetik a kölcsönös bizalmat egymás iránt, fizetős verzió esetén is jóval kisebb összeghatáron belül mint maga a szolgáltatás-végösszeg.
- A megrendelő fizetős verzió esetén kinyilváníthatja komolyságát, árajánlat-készítési összeg kifizetésével.
- A szolgáltató megmutathatja talpraesettségét, korrektségét, már az árajánlatkészítési fázisban is. Ha gond van, akkor inkább itt derüljön ki, mint később relevánsan nagyobb károk mellett.

Mi ennek az árajánlat-készítési metaszolgáltatásnak a jellemzői II.?
- Az árajánlatkészítési metaszolgáltatás egyfelül ugyanolyan szolgáltatás mint bármi más.
- Az ügyfél érdekében kell történjen a szolgáltatás, és nem pedig a szolgáltató oktrojál.
- Tisztázott kell legyen az ár, árajánlatkészítési határidő és egyáltalán a "játéktér".
- Vannak fizetési feltételek, ütemezések (pl.: előrefizetés teljes összegben).
- Kell legyen garancia, ügyfélvédelem
- Pórul lehet járni a megrendelőnek, amit vagy korrekten le tud beszélni a szolgáltatóval (ad absurdum bíróságig menően is akár) vagy le tudja veszteségként (savanyú tejet sem feltétlen viszik vissza az emberek a hipermarketbe, hanem csak egyszerűen kidobják.)

Mi ennek az árajánlat-készítési metaszolgáltatásnak a jellemzői III.? 
- Egy ponton viszont különbözhet ez az árajánlatkészítése metaszolgáltatás a többi normál szolgáltatástól, amennyiben arányaiban úgy kerül jelentősebb összegbe, hogy szolgáltatás megrendelése esetén levonásra kerül. Ez viszont már árukapcsolás a szolgáltató részéről
- Nyilván aki kifizet egy nagyobb árajánlatkészítés összegét, az egyfelöl komolyan veszi az üzletet (dialógust) és erről tanubizonyságot tesz a pénz kifizetésével, másfelöl külön hangsúlyozás nélkül is kinyilvánítja, hogy igénybe is szeretné venni a szolgáltatást, amennyiben előrefizet a bizalom jegyében.
- Ilyetén szolgáltatói árukapcsolás esetén egyfelöl hatványozottan igyekeznie kell a szolgáltatónak  korrekten eljárnia teljesítés során, pláne előrefizetés esetén. Másfelöl azonnal látszik a visszaélési és csalási aspektusa lehetősége. Hiszen előrefizetés majd nem korrekt teljesítés esetén a  megrendelő azonnal károsul és futhat a pénze után. Miért? Hiszen nem korrekt teljesítés esetén bolond lenne akarni a későbbi igazi drága szolgáltatást is megrendelni viszont akkor meg mire fel kellett neki kifizetni az indoklatlanul drága árajánlat készítés összegété, ha nem tudja érvényesíteni azt a későbbiekben. Míg a csaló nyeregben érezheti magát több pénzt kapott az árajánlatért és nem kell helytállnia sem az árajánlat tárgyát képező szolgáltatásáért.

Mi ennek az árajánlat-készítési metaszolgáltatásnak a jellemzői IV.? 
Szolgáltatói korrektségről akkor beszélhetünk csak, ha
- Nemteljesítés (késedelmes teljesítés) esetén elállhat az árajánlattól a megrendelő (pénzvisszafizetés mellett), hiszen bizalomvesztés miatt az árukapcsolás is bukik. Hangsúlyozom nem a késedelmességen van elsősorban a fókusz, hanem az árukapcsolás természetén.
- Sőt ennél durvább a helyzet. Ha nem megfelelő az árajánlat a megrendelőnek, mert használhatatlan betűtengerrel van tele és/vagy lényegi információk hiányoznak akkor is jár vissza a pénz a megrendelőnek. ("savanyú tej", "garanciálisság").

Mi ennek az árajánlat-készítési metaszolgáltatásnak a jellemzői V.? 
- Rossz kombináció a (1) pénzes árajánlatkészítés, (2) árukapcsolás, (3) előrefizetés (4) garancia-jótállás megtagadása. Mindez így együtt egy olyan visszaélési, csalási alapot teremt meg, amit tisztességes szolgáltató nem akarhat megteremteni a megrendelője felé.

Etikus-e, helyes-e árajánlatért pénzt kérni? Én sokakkal szemben azon az állásponton vagyok, hogy igen, helyes, indokolt, legalábbis lehetőségként.

Pénzes árajánlat melletti érvek I.
Magyarországon bizony sokszor komolytalanok a megrendelők és/vagy élnek vissza erőfölényükkel a szolgáltató rovására. Azért avval tele tud lenni a hócipője egy szolgáltatónak, hogy a magyarországi megrendelők sóhajtanak egyet, és rendes beszállítóikat is egzeciroztatják árajánlatkészítéssel, a csillagos eget is kérik funkcionalitásban - ad absurdum pre-sales-es pilottal megfejelve - nullához minél inkább közelítő budgettel, amit 90-120 nappal a teljesítés után vagy kifizetnek vagy nem. És akkor 9-10 árajánlatra (meglehet a valóságban ennél is durvábbak az arányok), jó, ha jut egy olyan, amiből projekt is lesz, és azért, mert "ad absurdum" komolyan gondolják megrendelőék. És akkor egy szót sem szóltam e-bid-ről, tenderről, korrupcióról, egyéb finomságokról, amik tovább szennyezik a játékteret stb.

Pénzes árajánlat melletti érvek II.
A komoly, részletes, szakszerű árajánlatkészítés az bizony munka, amit nem lehet felelőtlenül habókra kérni. Más kérdés, hogy én aki mesteremberrel találkoztam mindenki azonnal 1-2 napon belül írásban vagy szóban magától adott árajánlatot, teljesen ingyen, jóindulatúan. Illetve sem én, sem a környezetemben/szakmámban, soha senki nem kért pénzt árajánlatért: pláne nem teljesített árajánlatért előre.

Pénzes árajánlat melletti érvek III.
Miután tisztáztuk, hogy adott esetben nagy meló egy korrekt árajánlat összerakása, ne felejtkezzünk el arról sem, hogy az árajánlatban tisztázott munkakezdés időpontja illetve átfutási idő kritikus pontokért az árajánlatkészítő felelősséget kell vállaljon, hogy van kapacitása az adott időpontra, tényleg meg tudja csinálni az árajánlatban szereplő feladatot. Ha a megrendelő felelőtlenül tojik az egészre (akár visszajelzést sem küld), akkor ad absurdum kapacitás-lekötési problémákkal kellhet szembenéznie az árajánlattevőnek (horribile dictu korrektségi alapon embert vesz fel, vagy elindítja legalábbis a HR-folyamatát). Ez mind költség, ami implicite benne lehet az árajánlat-készítésben.

Pénzes árajánlat melletti érvek IV.
Van egy másik aspektus is: pályázathoz akarják benyújtani az árajánlatot (pl.: Önkormányzat). Ebben az esetben is az árajánlat maga felértékelődik, amiért lehetne pénzt kérni. Esetemben erről persze szó nem volt, most csak érveket gyűjtök a pénzes árajánlat mellett, az ördög ügyvédjeként.

Pénzes árajánlat melletti érvek V.
Vagy az is indokolhatja a pénzes árajánlatot, hogy sokan csak összehasonlítási alap részeként fárasztják a beszállítókat, és ha így tekintünk a dologra, akkor valahol az árajánlatkészítés is egy szolgáltatás, aminek költsége van.

Pénzes árajánlat elleni érvek:
- Olvasatomban az nem ellenérv, hogy nem gyakorlat.
- Akkor már inkább, hogy visszaélési-csalási alap lehet a fentebb vázolt módon. Az MLM pilótajátékos aspektusa is csalás és hiába van rá tapasztalat, így is szedi az áldozatait.
- Az egy kérdés, hogy rendszerszinten hüvelykujj/ököszabály-szerűen célszerű-e kerülni a pénzes árajánlatokat (minden pozitív érv ellenére is), avagy elég csak eseti/egyedi mérlegelés alapján, mert hiszen végül is van esélye a megrendelőnek a csalást és a belőle fakadó kárt elkerülnie, attól függetlenül, hogy én nem kerültem el (a konkrétumokat lásd később)

OK. Tegyük fel egy pillanatra, hogy tehát lehet pénzes is akár egy árajánlat! Mennyit lehet tisztességesen elkérni egy árajánlatért? Azonnal elágazik a kérdés, hogy fix vagy nem fix a költség.

Fix esetben: azt gondolom minimálisan két-három (inkább három) nagyságrend kell az árajánlatkészítési és szolgáltatási költség közé. Tehát átlagosan 1.000-10.000 forint lehet reális egy árajánlatért, 1 milliós szolgáltatás esetében. (Nálam ez végül 19.050 Ft volt nagyságrendileg ~500.000 forintos maximális (teljes elbontásos és újrarakásos) szolgáltatásnál esetén, kb ~100.000 forint/m2 egységár mellett, azaz semmiképpen nem volt reális az árajánlatkészítési költség, a későbbi fejlemények tükrében meg pláne).

Fix esetben az  átlagtól el lehet térni felfelé, ha szakmailag indokolt egy olyan fajta kirészletezés ami egyfelöl átlagosan költségesebb elkészíteni például specifikussága miatt, másfelöl arányosan könnyíti a megrendelő döntéselőkészítését (a kettő együtt jár jegyben). Értsd drágább árajánlat implikálja az ügyféloldali könnyebb döntéselőkészítést. De ez már "finomhangolás" csak, meg könnyű a részletekben is elveszni. A cél ezen a ponton, hogy legalább a kereteit lássuk egy árajánlatnak.

Lehet-e óradíjas (azaz nem fix) egy árajánlat, méghozzá helyszíni szemle nélkül nem tudhatóan mennyivel kell szorozni az óradíjat (egyébként a konkrét esetben 3.000+ÁFA volt az Interporta bt-nél az óradíj). Én azt állítom egy árajánlat csak fixdíjas lehet, de a maximum ameddig el tudok menni, hogy legyen megadva kötelezően egy felső limit. Nehogy már jóhiszeműen kihívjam helyszíni szemlére a felmérőt aki közli, hogy ugyan Budapesten volt dolga, de azért biztos, ami biztos Páty-Budapest oda-vissza utat kifizetteti 6.000 Ft+ÁFA értékben. Ekkor még semmi nem történik, ugye, de már lógok 6.000+ÁFA forinttal.

Esetemben egyébként az általánosabb esetenél nagyságrendekkel definitivebb volt a helyzet, lehetett tudni az árajánlatkészítőnek a Páty-Budapest távolságot és azt is, hogy ezt mennyivel akarja felszámolni, lehetett tudni a méreteket az információimból, képekből, és azonnal azt is, hogy maximálisan mennyi lehet a projekt költsége. Minden esetleg pénzes (díjszabás alá eső) költségoptimalizálás csak ezután jöhet csak, esetleg a helyszíni szemle függvényében. És. ha ez a maximális projektköltség nagyságrendje akkora hadititok, hogy pénzt kell kérni érte, akkor is az bizton állítható, hogy az árajánlatkészítés összege pontosan definiálható látatlanban is, abszolút értékben is, de tól-ig határok között mindenképpen. Azaz egzaktul látszik már ezen a ponton, számítógép mellöl fel sem állva, hogy hány óra kellene úgy mégis az árajánlat-készítéshez (következésképpen mennyibe fog kerülni maximálisan az árajánlat, ha már egyszer óradíjas az árajánlatkészítés), ha valaki korrekt akarna lenni szolgáltatóként.

VÉGSŐ KONKLÚZIÓ: az már biztos minden határon túl megy, hogy árajánlat-készítésre is kelljen árajánlatot kérni. Aminek során a megrendelőnek költsége keletkezik. Ez a biznisz tuti nem lehet tisztességes (értsd csak csalás lehet).

Big Data státusz

.
Már régen volt blogposzt. ;)

Gondoltam most elég lesz egy kép is. Lásd alább! Még ha valamelyik/akármelyik verziója közismert is.

Forrás: Idiot’s Guide to Big Data

Ami magát a cikket illeti, nem mennék bele a vesézésébe.

Már megszoktam, hogy ebben a Big Data topikban (is) szemben megyek - vagy finomabban szólva vitatkozom -  a világgal, még konszenzus övezte részletekben is.

De különben is, rengeteg szó volt már róla itt blogon. "Majd szólok, ha változás lesz", mint a közismert viccben, ahol a székely felesége panaszkodik, hogy a férje nem mondja sose, hogy "szeretlek".

Azért ezt nem tudom kihagyni.

Myths about ‘Big Data’

1. It only deals with unstructured data
2. It always handles large volume of data (It can be small and complex).
3. No use of RDBMS is required
4. Required only for internet driven industries.

A 2-es pontot örömmel olvastam (merthogy valós létező - hibás alapozású - mítosznak tartom én is -.
De cserébe az 1-3-4-en rendesen dobtam hátast. ;)

"Senki sem tudja, mit kellene csinálni"

.
Elgondolkodtató poszt jelent meg ma Duronelly Péter közgazdásztól a fenti címmel, az index.hu-n.

Senki sem tudja, mit kellene csinálni

Fontosság szerinti csökkenő sorrendben pár gondolat. Az adatbányász/elemzős hajlamokkal való bármilyen kapcsolódás, NEM a véletlen műve. :DDDDDDDDDDDD

...nem világos, hogy a jövőnkért makroszinten felelős döntéshozók szándékai pontosan milyenek...a valóság az, hogy igazából senki sem tudja, mit is kellene csinálni. Én sem. Sőt: Orbán Viktor sem. És persze Bajnai Gordon sem. De akkor ki tudja? Az az igazság, hogy előre senki.

* Tudja-e vagy "elég-e", ha csak véleménye van az akárkit takaró "senki"-nek is? (Ami vélemény, mint tudjuk, olyan, mint a s*gglyuk: mindenkinek van és senki nem kiváncsi a másikéra)? Tudunk-e ismeretelméleti kontextusban beszélni "tudás"-ról?

* Hogyan definiáljuk, hogy képes-e tudni az idézett dolgot? Értelmezésemben azt, hogy aki tudja (előre), az ki tudja számítani a hatások-ellenhatások fonalas láncolatát, illete váratlan nem látható elágazásokra tudja, hogy lesz dinamikus - egyetlen és többiből kimagasló jó - válasz. Szándékosan fogalmaztam ilyen erősen, gyengébben nem tudok. Viszont, lássuk be ez "kicsit" irreális, azaz az említett "tudás" már ezen a ponton megbukik. És hol vagyunk még a posztban helyesen említett komplex rendszerektől?

* Érdemes lenne szétválasztani, idődimenzió mentén, a "pillanat"-ot az "időtáv"-tól. Ha valaki "tud"-ja a tutit azt definitive egy adott időpillanatban tudja (véli tudni), míg ez a tudás és hatása egy lényegesebben hosszabb távon kell teljesítsen.

* Az egy dolog, hogy van-e univerzális és optimális recept országos gazdasági bajokra, de az is jogos problémaként merül fel hogy mennyire hiteles ez a "tudás", ki áll mögéje, milyen hatásfokkal, mennyire járódik végig az út (avagy első adandó alkalommal, okkal vagy ok nélkül, jön véletlenül egy valamilyen kitérő), stb.

* Nagyon fontos az "előre(jelzési)" párhuzam. Az analógia abban is megáll például, hogy
(a) valószínűleg elhangzik a "legjobb" gondolat mindkét esetben (vagyis a legjobb receptre illetve előrejelzésekre), csak éppen senki nem tudja, hogy a konkrét esetben ki mondja a jót (ki kell választani őt a sok közül, mindannyiunknak).
(b) mindkét esetben, az érvelés, a mögöttes tartalom az igazán perdöntő. Az ember időkímélésből meg energiaspórolásból szeret csak az egyébként látványos adott konkrétumban gondolkodni (tuti-megmondás vagy konkrét előrejelzés), pedig az ördög a részletekben rejlik.
(c) Garancia sincs rá, hogy aki egyszer megmondta a (jó) tutit, vagy előrejelzést, az legközelebb is meg tudja ezt ismételni..
(d) Kommentek között elhangzott a  (Kondratyev)-ciklus. Ez is erősítheti az analógiámat. Mind a "tudás", mind az "előrejelezhetőséget" alapvetően determinálhatják a ciklusok. Már amennyiben vannak relevánsak. Vannak-e? Tekinthető-e a 45-60 év Kondratyev-ciklus komolyan vehetőnek ilyen hibahatárokkal? Ha a ciklusok teszemazt 10-szer bejöttek, 11-dszerre is bejönnek? 11-dszerre és 12-dszerre is bejönnek? Fejünket is rátennénk? ;) Azt gondolom a ciklusosság egy faktor csupán, amit meg lehet becsülni meg elemezni kell, de semmiképpen nem csak önmagában, más ható fetaure-öket kizárva.

* Az ember szeret egydimenziósan gondolkodni (sorosan). Pedig a valóság tudhatóan komplexebb. Tegyük fel egy pillanatra, hogy a posztban emlegetett növekedés helyes és jó dolog. Elég-e csak erről beszélni, csak ebben a jóval szűkebb kontextusban is? Mi a helyzet a sérülékenységgel (látványos rövid növekedést felválthatja egy tartósabb és mélyebb csökkenés)? Mi a helyzet a gyakorlati tapasztalati alátámasztottsággal (avagy csak teoretikus és/vagy impakt-faktoros tudományos intellektuális onanizálásról van-e csak szó egy-egy "jobbító" ötletroham esetében)?

* Csábít a válaszra az így feltett kérdés: tényleg tudja-e valaki a tutit? Kommentek között elhangzott Bokros Lajos neve is. Azt gondolom ez a legrosszabb válasz. Nem Bokros személye vagy pláne kártékonysága miatt; Matolcsy emlegetése is éppúgy rossz válasz lett volna - lehet, hogy a pénzügyminiszterségig jutottak ab ovo alkalmatlanok lennének? :)

Ezek azért rossz válaszkísérletek, nézetem szerint, mert megosztóak, így definitive nem visznek közelebb a megoldáshoz, csak a zsákutcához. Az én ajánlatom velük szemben a (jóval) kisebb horderejű, ám támadhatatlan állítások keresésének útja, reménykedve abban, hogy a kisebb ám támadhatatlan állítások jó súlyozással adódnak össze, érvényre jut a kollektív bölcsesség.

Az így megalapozott közösségi döntés
(a) nem a legjobb lesz, lehetséges nála jobb, mint ahogy persze rosszabb is.
(b) viszont időben a legstabilabb, kiegyensúlyozott lesz, ami mögé oda lehet állni, vállalni lehet érte a nehézségeket, az érintett közösségnek ("hálózatnak").

Azaz én például ezért sem az állam szerepvállalási súlyára szeretek fókuszálni (ami egyébként sem eredendő bűn, nézetem szerint, ami így aztán horribile dictu "megosztó" is lehet a fenti kontextusban), hanem a döntés közösségi súlyának növelésére a sérülékenységi veszély csökkenése érdekében, mint mondjuk egy Paks2 horderejű topikban. Hiszen ilyen horderőben "orosz" rulettezni biztosan kevesebben szeretnek.

A gazdaságot hagyományosan valami kiszámítható, előre tervezhető dologként fogjuk fel. Szeretjük kontroll alatt tartani a dolgainkat...Majd aki jobban tudja, előre megmondja, hogyan lesz, és hogy nekünk hogyan lesz jobb. És mindig van olyan közülünk, akit ambicionál, hogy jobban tudja és majd ő intézze, ezért intézi is. Pedig nem kéne. A gazdaság ugyanis egy komplex, adaptív rendszer

* Igen, komplex rendszer. Ha valaki eddig még nem adta volna fel, hogy a "tuti tudás" létezik, az még most is megteheti :)

* És igen: jobb is, hogy reménytelen ez a fajta predesztináltság, kiszámíthatóság.;)

* Azt gondolom, hogy amit az ember meg tud célozni, az nem más, mint konszenzusosan helyes elvek alkalmazása. Ilyen lehet az emlegetett oktatási fókusz, hozzátéve, hogy persze ezt is el lehet rontani (értelmetlen és/vagy korrupt pénzköltéssel).

* Ahogy az analógiában emlegetett előrejelzéseknél is lehet helyes elveket használni: tippmixben például ugyan lehet akár 10-es kötésbe is szervezni a legmagasabb/legfizetősebb oddsokat, de ez csak a várható nyeremény összegét fogja növelni, a bekövetkezési esélyét kevésbé. ;)

...egy sikersztoriról biztos nem...

* Ne legyünk telhetetlenek, ne a boldogságról, mint célról beszéljünk. Elégedjünk meg a sikerrel, mint komfort-tényezővel. Ezzel is éppen elég baj van. ;)

* Rögtön az első probléma, hogy nemhogy nem mérhető egzaktan, de szubjektív. Ha erőteljesen redukálunk a témában, akkor eljutunk oda, hogy a növekedést GDP-kontextusban szokták tárgyalni. Ami GDP úgy "egzakt" szám, hogy köztudomásúlag rengeteg problémát vet fel, azzal kapcsolatban, amit és ahogyan mér. Ami egzakt még az is gáz. ;)

* Van-e irigykedési faktor? Tudunk-e jól fókuszálni?

* Tudunk-e helyesen arányítani? A növekedési/innovációs történetben potenciálisan meglévő (exponenciális) pilótajáték-effektust most nem érintve: mekkora erőfeszítés kell, mekkora előrelépéshez - teszem fel a kérdést, ha már egyszer egy adatbányász blogon vagyunk :DDDD?

* Ha nézzük a - posztban említett - országrangsor "középmezőny"-ét ("189-ből 54-dik"), akkor bármilyen kontextusban reális-e az élmezőny mögötti középmezőny tömeg látványos nagyságrendi emelkedése? Arról már nem is beszélve, hogy ezt a növekedést mennyire kellene elképzelni más rovására?

* Észrevesszük-e a jót? A nagy pesszimisták tudatában van-e hely annak például, hogy az átlagéletkor korábban soha nem látott magasságokat ostromol, itthon is. Avagy csak a hiány és/vagy a problématenger van csak a fókuszunkban?

* Mennyiben nagyok - horribile dictu túlzóan irreálisak - az elvárásaink itt is, mint az élet sok más területén, lásd hozzá még akár a - létre sem jövő és/vagy gyorsan felbomló - hétköznapi párkapcsolatok ingoványos talaját is. Az én meglátásom szerint sokszor felüllövünk az értelmesnél sokkal jobban is, az elvárások terén.

* A siker tekinthető-e egydimenziósnak (abszolút értékében)? Például mennyire szoktuk tárgyalni a lehetőségek kiaknázásának hatékonyságát, mint siker-fokmérőt?

* Hogy viszonyolunk az egyenlőtlenségekhez, olló szétnyílásokhoz? Felfelé és lefelé?


Végül pár apróság

...hiszen egy mély recesszióból a felpattanás is nagy szokott lenni...

Nem értem: mi az hogy "szokott"? Milyen időtávban, milyen amplitudóval? Nemcsak potenciál és/vagy látványosság csak inkább?

Az „elmúltnégyév” elemzése nem egyszerű dolog, mert a gazdaságot, társadalmat jellemző általános tényezők keverednek a legutóbbi választások óta jellemző faktorokkal.

Nem egyszerű-e? Szerintem inkább lehetetlen. ;) Persze támadhatatlan állításokat tenni azért meg lehet kísérelni még ebben a témában is. ;)

Bár a közgazdasági elmélet (amit inkább dogmatikának lehetne nevezni) azt mondja, hogy a gazdaság szereplői minden döntésükkor az optimumot keresik, a valóság az, hogy a tényleges döntések pusztán valami elfogadhatóan jó megoldás megkereséséről szólnak.

Ez így ebben a formában szerintem túlságosan erős általánosítás, ami nem visz közeleb a megértéshez. Egzaktul cáfolni persze nem tudok, kérdés, hogy a posztíró tud-e egzaktul érvelni mellette? ;)

...de a pénzeső egyben átok is, amennyiben megnöveli a motivációt a befolyás szemmel látható végletes koncentrációja iránt.

A pénzeső ilyetén kontextusú említése fontos gondolat. Elemzése viszont nagyon messzire is vezetne, nem is egyszerű történet.

Talán mi vagyunk saját magunk legnagyobb ellenségei.

Utolsó mondatként nagyon durva konklúzió. Tény, hogy az ember korlátos és kevéssé hatékony önmagában is, csoportként is. De azért van benne lehetőség is. ;)

Az intézményrendszer minőségét hosszú távon az a tény jellemzi, hogy az adott országban hogyan változik a jólét, és hogy ez a jólét mennyire széles rétegek között oszlik meg. Rövidtávon azt hasoníthatjuk össze, hogy az intézmények mennyire szolgálják a tiszta verseny érdekeit, mennyire védik a pénzügyi és szellemi tulajdont, hogy az előre jutáshoz mennyire elegendő pusztán a szorgalom, és hogy a rendszer mennyire segíti vagy akadályozza a vállalkozás szabadságát és hatékonyságát.
...
A politikai erő birtokosain csökkenő demokratikus kontroll megkérdőjelezi a társadalom széles rétegei tulajdonjogainak biztonságát. Direkt államosítások még nem voltak, a magánnyugdíjpénztári rendszer de facto felszámolása is „csak” egy zsarolási hadművelet volt, de a mára elharapódzó zűrös ügyek felvetik a kérdést, hogy ebben a folyamatban hol állunk meg.

Ez a két bekezdés viszont sokat rontott a cikk alapvetően tárgyilagos rendszerszemléletű megközelítésén. Az én ízlésemnek ezek már túlságosan specializálóak és kevéssé alátámasztottak még a fenti gondolatmenetekhez képest is. Kár értük. :( Mondhatnám offtopikok. ;)

Coursera: Machine Learning course - DONE :)

Ha félév halasztása után is, de csak sikerült elvégeznem a tárgybeli  második (utolsó?) - időtartamát tekintve 10 hetes - Machine Learning-es Coursera-s kurzusumat, a tavaly nyári Data Science kurzus után. Elvben egyben akartam megcsinálni mindkettőt, de aztán a munka bedarált, esélyem sem volt rá végül. Most viszont végre sikerült: munka mellett, ráadásul észrevétlenül: még a kollégáim, főnökeim sem tudtak róla.

Hogy miért volt fontos számomra a kurzus? Van pár ok:

* Az egy dolog, hogy én szeretem az adatbányászatot, és az meg egy másik, hogy ezt elhiszi-e valaki nekem, egyáltalán azt, hogy ez nemcsak plátói - távolról érzett - (szakmai) szerelem ez. :) Nyilván ahogy házasságkötés nélkül is lehetséges igazi tartalmas párkapcsolat, nem a papír adja a garanciát hozzá, mégis valamilyen (tőlem) független kritérium-rendszer szerint teljesíteni szerettem volna valamit, a - mondjuk most így - l'art pour l'art érdeklődés felett.

* Ne felejtsük el, mivel lassan őskövületként 50 éves elmúltam, amikor én egyetemre jártam (ELTE programtervező matematika szakra), akkor nemhogy nem tanították (szisztematikusan) az adatbányászatot, de még a fogalom sem volt ismert itthon. Megboldogult nagyszerű Nemetz Tibor professzor úgy mesélt nekem tananyagon kívül a k-NN szépségeiről, hogy még véletlenül sem ejtett ki még csak hasonló fogalmat sem. Mindez maga után vonta, hogy (1) voltak hiányosságaim a témában, kvázi csak azok voltak (2) a lyukakat érdemes lenne valahogy szisztematikusan betömni.

Mindazonáltal nem javaslom senki hozzám hasonlatos "túlélőnek", hogy első lépéseit az adatbányászatban evvel a kurzussal tegye meg (nekem sem ezek voltak az első lépéseim). Maximum csak, ha valaki nagyon tehetséges, meg a matek iránt erősen affinis. Ugyanis mellbeverő a kurzus nehézsége, komplexitása (nekem legalábbis).

* Ha csak szimplán a felhasználói/üzleti vetületét nézem az adatbányászatnak, még ebben is csak 50%-osnak értékelem magam (maximum). Abban az értelemben mindenképpen, hogy projektszinten beérkező - akár szakmán kívülről jött - ötletek jelentős hányada egyszerűen nem jut eszembe (amikor kéne). És ezt maximum avval tudom kiegalizálni, hogy cserébe viszont mára már nekem is vannak olyan ötleteim, amik meg másoknak nem jutnak eszébe :) Mindez egyébként számomra - ensemble technikák analógiájára - erősen kidomborítja az adatbányászat csapatsport jellegét. A kurzus nagyban növelte a nagyon hiányzó 50% legalább valamelyest befogásának esélyét.

* Azt gondolom ez az a kurzus, ami nélkül a szó szoros értelmében nem halhat meg - ;) - adatbányász (feltéve, hogy nem tanulta korábban a tárgyat). Érdemes lehet idevágóan Kaggle-s fórumokat böngészni, (1) mennyi hálás tanítványa van Andrew Ng-nek. De ha ez nem lenne elég, (2) volt olyan verseny, amit az ő 2011-es cikke alapján nyert meg a győztes ("black box challange"). Mind szemléletében, mind konkrétumaiban, példamutató értékű a professzor tanár hozzáállása (számomra mindenképpen).

* Paradox módon ugyan, de a téma (avagy mitől és hogyan döglik a(z adatbányászatos) légy; az algoritmusok kontextusában) legnehezebb része tanítható a legkönnyebben, leguniverzálisabban. Ehhez nem kell más "csak" le kell menni a pokol tornácára (a matekhoz, vagyis az adatbányászat "assembly" nyelvéhez). Ez adja aztán a szükséges alapot ahhoz, hogy az adatbányász pontosabban tudja érzékelni, milyen feladatban mennyi potenciál van, mi az, amit már nem érdemes eröltetni és/vagy módszertant váltani hozzá. Amikor az adatbányász nemcsak bele a világba "klikkelget", hanem megalapozott értelemmel munkálkodik.

* Octave/Matlab hihetetlenül erős nyelv, nem is gondolná az ember, megadja a problémára fókuszálás maximális élményét (90%-10%), tömörséggel, élvezettel, nagy hatékonysággal

* Említésre méltók a számonkéréses feladatok. Egyrészt voltak tesztkérdések (kb.: 90-100 darab), másrészt voltak programozási feladatok (kb.: 40-50 darab). A neurális hálóknál volt 90 pontos brutális nehézségű feladat is, illetve voltak bónusz feladatok is (hogy lehessen plusz pontok szerzése révén határidő-csúszásokat kiegalizálni). És voltak törtpontok (legkisebb megszerezhető a 0.2 volt). Bónusz-feladatok nélkül a maximális elérhető pontszám 890 volt a két feladattípusban (ennyi kellett a 100%-hoz), bónuszokkal együtt 940 pont. Én ez utóbbit értem el 106% erejéig. Azért volt annak feelingje (számomra), hogy 0.2 pontot sem hagytam veszendőbe :)

* Angol nyelvi aspektusok. Mivel nem a nyelvzsonglőrök osztályát erősítem, így érthető módon öröm, meg sikerélményt adó volt érdemben és értelmesen gyakorolni az angol nyelvet. Külön élvezet volt a teszteknél a nyelvi finomságokra is figyelni. De nem hallgathatom el a hátrányát is. Egyfelöl sok-sok fogalomnak, definiciónak nem is tudom a magyar megfelelőjét, teljességgel angolul rögzül bennem. Másfelöl mivel angolul tanultam, így ugyanakkora erőbefektetés mellett az angol nyelven való tanulás sokkal kevésbé tud mély lenni (számomra), mintha ugyanezt magyarul tenném meg (saját tapasztalatom alapján).

* Végére hagytam a gépi tanulás "beskatulyázásának" aspektusát. Azt gondolom az adatbányászati szaktudásnak két nagy vetülete van (háromféle megközelítésben).
- Algoritmikus és nem-algoritmikus (értsd: adott esetben vajákolásosan misztikus)
- Domain-free és domain-specific, ahol az utóbbi mindig jobb eredményeket fog adni egy rablló-pandúr játék keretében (jelenlegi infók alapján illetve szerintem).
- Kutatói és üzleti adatbányászat.

Hallom az általános felhördülést "lelki füleimmel", hogy a visual streames szoftverhasználatot miért hagyom ki. Hát ennek a nem hangsúlyozásnak több oka is van:
- Egy Clementine-t még egy Microsoft Office-nál is könnyebb használni, annyira kézreáll.
- Csak "hangulatkeltéshez" elég, érdemi módon megalapozott adatbányászathoz nem.
- Ha lenne valós részesedése, akkor az 1-2%-nál többet nálam nem tudna elérni a másik kettőhöz képest, ami lássuk be mikroszkópikusan kicsi.
- Ha szigorúan vesszük, akkor az adatbányászat/machine-learning nem más mint egy pár új transzformációs oszlop egy meglévő dataset-hez, execute gomb megnyomás után. Jó egy kis paraméter pótméterezéssel. ;) Lássuk be az érdemi hozzáadott érték az alap dataset előállásában, a paraméterezésben, és az eredmények interpretálásában van, nem pedig abban, hogy hogyan kell az execute gombot megnyomni.

Azaz ezek mindegyike külön (nagy) tudomány:
- Adatbányász célú adatpiac építés
- Machine learning algoritmuselmélete
- Vizualizálás
- Prezentálás (sok infóból, a kellőt, célbaérően megmutatni)

És persze jó lenne a szakmába belemenve a konkrét részletekről is írni, de akkor sose fejezem be ezt a blogposztot ;)

Adatvizualizálási oknyomozás

.

Alcím: Adatvizualizálási hazugságok, hamisítások :)

Steve Jobs elhíresült prezentációs diája látható fenn (azóta már oktatási anyagokba is került az "adatvizualizálási hazugság faktorok" fejezetbe. :)

Mit is látunk? Egy tortadiagramot, és Steve Jobs úgy intézte, hogy az Apple 19.2%-a szemre nagyobb legyen, mint az "egyéb" 21.2%-a ;) Nyilván pénzről, profitról, expanzióról szól a történet, ennyi turpisság bele "kell" férjen a várható haszon tükrében. Steve Jobs tehát nem tudhat rosszul kijönni a sztoriból, még a konkrétumok szintjén sem. ;)

Mi áll a dolog elméleti hátterében? Az hogy az emberi szem a négyzetek/téglalapok területi arányait sokkal-sokkal gyorsabban és pontosabban érzékeli, nagyobb tömegben végzett vizsgálatnál is. Míg a körnél/körcikknél meg ugyanezt nagyon, értsd nagggggggggggyon rosszul. Ezért favorizáltabb a szakmában például az oszlopdiagramok, hiszen ott ilyen megtévesztési/befolyásolási mókákra kevesebb lehetőség nyílik. Más kérdés, hogy van ahol célkitűzés az illuzionizmus. ;)

És mi lenne a hamisítás, a hazudással szemben? Mármint az én olvasatomban. Ha kör helyett "ellipszizálnánk", akárcsak icipici mértékben is. Hiszen akkor már az ívhosszak önmagukban is hazugságfaktorok tudnak lenni.

Steve Jobs csak hazudott-e avagy hamisított is? Sajnos a fényképezés torzít, mondhatni önmagában "ellipszizálhat". Utólag meg igen nehéz rekonstruálni a történteket. Én azt valószínűsítem, hogy SJ megelégedett a finomabb hazugság-módszerrel, nem akart túl sokat markolni.Azaz az előadásában tényleg rendes tortadiagram lehetett. Evvel maximalizálta is a sztori a hasznát is. Azt meg nem feltételezem, hogy SJ nem volt tisztában az egész történet ezen finom részleteivel. ;)

Tableau Data Visualization Cookbook

.
Én értékelésemben minden idők legrosszabb szakkönyve jelent meg 2013 augusztusában (elektronikusan 20, míg papírkötésben 40 USD):

Pact Publishing: Tableau Data Visualization Cookbook

Pedig a könyvkiadót a szakkönyveivel nagyon szeretem. Nagyon frissen cuppannak rá, nagyon aktuális témákra.

Ennél a könyvnél ráadásul a kiadó inkorrektnek tűnik első ránézésre, mert a tartalomjegyzéknél nem látszanak oldalszámok. Ez a cookbook írd és mondd, az index utolsó oldalával együtt 156.oldal(!). A könyv "overview"-jánál meg egyenesen 172 oldal látszik.

Már ennyiből is látszik, hogy nehéz komolyan venni a könyvet, leginkább azért, mert nincs minősítés (kezdő-haladó).
Azt el tudom (nagy nehezen) képzelni, hogy haladó fogások egy halmazára elég legyen 156 oldal, de ilyesmiről itt nincs szó.
Azt is el tudom képzelni, hogy egy bevezető "szakácskönyv" legyen 156 oldal - hiszen egyébként pártolom a minél kevesebb betűre való törekvést, itt a blogomon is :)

Chapter 1: Connecting to Data Sources
Chapter 2: Creating Univariate Charts
Chapter 3: Creating Bivariate Charts
Chapter 4: Creating Multivariate Charts
Chapter 5: Creating Maps
Chapter 6: Calculating User-defined Fields
Chapter 7: Customizing and Saving
Chapter 8: Exporting and Sharing
Chapter 9: Exploring Advanced Features

Hogyan lehet egy ilyen tartalomjegyzékkel megúszni a témát? A legdurvább, legutolsó advanced feature a "create parameter". Ezt mégis hogyan tudja komolyan gondolni egy ember? A könyvnek egyetlen érdemi értéke van, hogy az egyes tippeknél vannak "there's more" szekciók, valós, nagyon jó linkekkel. A könyv egyedül emiatt lehet esetleg érdekes, meg ha azt vesszük annyira nem drága (szigorúan csak elektronikus verzióban).

Személyes adalék:

Jövőre, 30 éves pályám során (20 évesen kezdtem lyukkártyás R-11-es IBM360-as KGST-klónon), mindösszesen csak három téma kapcsán fordult meg bennem, hogy de jó lenne tanítani, meg milyen nagy dolog lenne.

(1) SQL. Ezt elsősorban azért, mert meggyőzödésem, hogy világszerte rosszul tanítják, rossz elvek és rossz tankönyvek alapján. Én magam mondhatni egyetlen jó SQL-tankönyvet nem láttam (referencia nem tartozik ide, hiszen az nehezen tud rossz lenni). Ezt tudom nagyon hihetetlenül/morbidan hangzik, egy alaptémánál, de akkor is így van. Az én határozott véleményem az, hogy jobb tanítási módszerekkel, sokkal többet hozhatnának ki a felhasználók az sql-ből, sokkal "funny"-bb módon.

(2) Adatbányászat. Nyilván. :) Itt persze elsősorban az izgat, hogy hogyan lehetne kedvet csinálni hozzá, hogyan kellene a hatalmas anyagból válogatni, rendszerezni, mondjuk 1 másfélórás előadásra vagy 1 féléves főiskolai kurzusra. Hogyan lehetne közelhozni az egészet, érdekes és nem triviális módon (ami a legtöbb tananyag nagy hibája olvasatomban).

(3) Tableau. Szintén nyilván :) Tableau-val egy nagy gondom van e téren, hogy az idő múlásával párhuzamosan amint belekeveredek egyre "durvább" Tableau-s projektekbe, veszem észre, hogy egyre több mindent kéne még tudnom, egyre több van hátra. ;) Pedig egy egyszerű, felhasználóbarát szoftvernek néz csak ki, amit imádnak az üzleti userek. 

Mindez pedig azért gond, mert egy oktató felé minimális elvárás, értelmezésemben, hogy legalább valamilyen szinten ontopik módon meg tudjon válaszolni minden - oktatás során - felmerülő kérdést. Na ettől én még messze érzem magamat, igazándiból csak egyetlen embert ismerek, aki megfelel ennek a kritériumnak. Azt gondolom egyébként, hogy nagyon nagy erőfeszítést igényel a 90%-ról a 99%-ra lépni.(ezért is lenne jó hivatalos Tableau oktatási anyagokat látni, amire eddig nem volt még módom).