fidelio.hu: "Miért nem kell az Y-generációnak a komolyzene?"

Fidélió: "Miért nem kell az Y-generációnak a komolyzene?"
Fidélió-FB: "Miért nem kell az Y-generációnak a komolyzene?"

1.menet: Kezdjük a definiciókkal:
A wikipédia szerint: az Y generáció egy új típusú nemzedék, melynek kialakulásában a technika száguldó fejlődése játszott rendkívül fontos szerepet. Ha az 1900-as évek utáni időszakot felosztjuk, akkor ez a generáció a negyedik a sorban, jellemzően az 1980 és 1999 között születetteket soroljuk ide.
A wikipédia szerint: "Legtágabb értelmében – ekkor a klasszikus zenét komolyzenének is nevezzük – a zene legáltalánosabb felosztási kategóriája szerinti terület a dzsessz, a könnyűzene, az alkalmazott zene (színház, film) és a népzene mellett....Legszűkebb értelmében a klasszikus zene – mint zenetörténeti korstílus – a bécsi klasszika szinonimája"

Blogírói megjegyzések/kiegészítések az utóbbi komolyzenei témához:

* Nyilván a "legtágabb" és "legszűkebb" között kell legyen az igazság.
- A "legtágabb" (halmazelméleti) megközelítés túl sokat markol, definiálatlanul, első és másodfajú hibákkal, és hozzá rossz nomenklatúrával ("a komolyzene nem feltétlen komoly, a könnyűzene nem feltétlen könnyű").
- Miközben nyilván a "legszűkebb" bécsi klasszikán kívül is van klasszikus zenei élet.

* Érdemes az angol terminológiát alkalmazni, mint legkevésbé rosszat. Ők a komolyzenére a "classical music"-ot, míg a korunk zenéjére a "contemporary music" (kortárs zene) és "avantgarde music" (avantgárd zene) megkülönböztetést használják.

* Én jobb szeretem Vedres Csaba csoportosítási megközelítéseit:
+ "bekapcsoló/[egyént]felemelő/magas zene kontra kikapcsoló/tömeges/szórakoztató"
+ "függőleges/vízszintes irányú"
+ "értékes kontra értéktelen"
+ "egyedi művészi alkotás kontra ipari tucattermék".
Ahol még az is poén, hogy a "tánczene" is Bach szvittételeitől terjed a diszkóig.

* A Fidélió-cikk nyilván az angol classical music-ra fókuszál, vedresi megközelítésben, az "egyedi művészi alkotás"-okból származó "értékes", "felemelő" "magas" zenére gondolva.
# benne van (ma már) Bachtól Bartókig sok-sok zeneszerző zenéje,
# nincs benne "ifj.Johann Strauss" (mert kikapcsoló, szórakoztató tánczenéket írt), 
# nincs benne "Arnold Schönberg" (mert avantgarde),
# nincs benne "André Rieu" újabb keletű szimfonikusra hangszerelt műfjilag egyébként stimmelő dolgai (mert nem értékes és/vagy tucattermék és/vagy nem felemelő/magas zene)
# nincs benne "Mike Oldfield", "After Crying", "Vedres Csaba" mert "kortárs zenék" a műveik.
# nincs benne a "Rondo Veneziano", mert nem egyedi művészi alkotások a műveik, hanem pusztán csak piaci rés betömése zenei termékek/outputok ipari léptékű terítésével.
# "George Gershwin" szerintem benne van, "Oscar Peterson" már nincs (műfaji okok miatt).
etc.

2.menet: Komolyzene háttérbeszorul?
Az én blogírói elméletem az alábbi lépcsők mentén látja a kérdéses problémát (mind az Y-generáció szintjén, mind globálisan általánosan):

(1) A legfontosabb a keletkezéstől való időbeni távolság folyamatos növekedése és evvel párhuzamosan új prioritások felbukkanása, prioritási listák átrendeződésével (mind személyes életünk, mind a tömegek szintjén).Hiába no: más világ van mint volt Mozart idejében, és az idő haladtával egyre távolibb/elképzelhetetlenebb is az (a régmúlt homályába vesző mozarti világ).

(2) Az időbeni távolság növekedése önmagában magára hagyva (külső befolyásoló erő nélkül) amortizálólag hat a zene társadalmi el- és befogadottságára. A rendezetlenség, káosz, (entrópia) nő, a hallgatóság és alkotások kapcsolata gyengül. Magyarán az aktoroknak/szereplőknek energiát kell közvetíteni csak a szimpla szintentartáshoz is. A probléma gyökere az, hogy milyen legyen ez az "energiaközvetítés" (beavatkozás) a rendszerbe. A 3.menetben erre én adok egy saját - finoman szólva nem konszenzusos - válaszkísérletet.

(3) Az előbbivel összefüggésben nő a "nem értés" is. Egyre újabb hallgatóság, egyre nehezebben érti egyre tömegesebben az igényes, befogadásilag erőfeszítést igénylő komplexebb műveket. Ez érinti mind a kódolás folyamatát ("zenei nyelv"), mind magát a kódot ("zenei tartalom").
- Az én értelmezési narratívámban minden koncertlátogatás, időben előrehaladva egyre nagyobb stressz egyre több embernek: a sok "új" és "nem-értés" feszültségbe torkollik a "műélvezet" helyett. Meg kell tanulni "műélvezni", hogy a hallgató "kontextusban maradhasson" egy-egy koncert eseményén. Ha nincs tanulás, sőt ki is kerül az egyéni scope-ból a műélvezet "tétele", az bizony taszítóhatást ereményez, kiszámítható módon (és ezen a legjobb mű legjobb előadása sem tud segíteni, ráadásul időben haladva egyre kevésbé is). A gyógyszer-lehetőségek széles spektrumot fognak át: kakaókoncertektől kottás videókig :)

(4) Az előbbi kettővel összefüggésben a kortárs autentikus (reflexiv) megszólításának igénye is egyre nagyobb kihívást jelent.Egyre nehezebb a dolog, egyre több/riasztóbb példa van kísérletekre (André Rieu, Mága Zoltán, Nigel Kennedy, Havasi Balázs, de Yuja Wang extravagáns, szexuálisan felajzó fellépti ruhái is megérnek végiggondolási kört etc.)

(5) A globális impulzusáradat, mennyisége, intenzitása, felszínessége nyughatatlansággal karöltve ellene dolgozik az elmélyülésnek, mélyebb műélvezeteknek. Mozart világa jóval lassabb, átélhetőbb világ volt.

(6) Bizony a piaci (jegy)árak túl magasak a túlszaporodó technokrata civilizáció tömegeinek, akinek a puszta létfenntartása is egyre nehezebb és egyre csökkenő szinvonalú (tömegek szintjén). A jövedelmi különbségek (olló) drasztikusan nagyok és nőnek folyamatosan. Mozart Varázsfuvola ősbemutatójának jegyárait az egyszerű plebs is bőven meg tudta fizetni.

3.menet: Én válaszom a problémakörre: kottás-videó
Itt a blogon a témát érintő írásaim:
2016.05.01: Recommender systems (ajánlórendszerek) egy érdekes aspektusa
2016.08.15: BREAKING NEWS: Életem egyik fénypontja
2016.12.22: Hogyan hat a zene az agyunkra?
2016.12.28: IT-monotonitás lélekégetése
2017.01.09: Kottás-videók legnagyobb gyilkosa a Facebook
2017.01.29: Mindenki/Sing - "Live Action Short Film" Oscar-díj jelölt - 2016
2017.05.11: "Virtuózok", avagy hogyan kéne komolyzenei versenyt csinálni tévében 
2017.11.18: index.hu: Kocsis Zoltán és a Fideszes kulturkampf
2017.11.18: fidelio.hu: "Mit tesz a klasszikus zenével a közösségi háló?"
2018.01.20: fidelio.hu: "Miért nem kell az Y-generációnak a komolyzene?"
2018.03.01: fidelio.hu: "Kövesse élőben az Óbudai Danubia Zenekar Vivaldi-koncertjét a Fidelión!" 

Érvelésemhez a szakmámat, e blog talán legfőbb fókuszát az "analitikát" hívom segítségül (lassan 7 éve létező kottás videós "tnsnamesoralong" nevű youtube-csatornámra), a könnyebb prezentálás érdekében két érdekesebb (szerkesztett) screenshot csináltam (nyilván adattartalmat nem, csak és kizárólag elrendezést, megjelenítést módosítottam)

Az első "áttekintő" dashboardon ("irányítópulton") vegyük észre:

* 17 milliós összmegtekintés csak a publikus (private, unlisted nélküli) kottás videókra, egy szubkultúra ("komolyzene") annak is perifériájáról ("kottás videó") nem kevés. Két darab, a milliós megtekintési álom- meg lélektani határt egyenként is átlépő videókkal:
1.4 miliós: [Sawallisch] Schubert: Unfinished Symphony No.8
1.3 milliós: [Ránki Dezső] Beethoven: Pathetique Sonata Op.13

* A 2015-ös szerzői jogi erőszak nyomán történt beszakadásig egyenletes lineáris növekedés volt minden fronton, de egy lassabb ütemű növekedések a beszakadás után is megfigyelhető.

* Egy videót átlag 5-6 percig néznek, ami szintén nem kevés. Jellemzően ennyi az időtartama a műveknek, tételeknek, megfordítva egy Máté passió 3 órás játékideje a ritkaság. Azaz nemcsak szimplán belehallgatnak, ha esetleg nem is néznék végig az egész videót.

* A feliratkozók a YT-monetizálók (YT-ból pénzt csinálók) nagy-nagy kincse. Minden tantétel arról szól, hogy ha nagy nehezen sikerül is szert tenni rájuk, meg kell őket tartani. A nagy beszakadásnál nemhogy nullára csökkent az újak számossága, de a régiek is otthagytak (negatív trend). Ettől még beszakadás után is beindult az élet egy szintén lassabb tempójú felfejlődés keretében.

* Én nagyon pozitíven élem meg, hogy a nem feliratkozók ennyivel nagyobb részt hasítanak ki az egészből (97.7%). Azaz nem az egyszer adhoc módon valamiért feliratkozóból él a csatornám, hanem permanensen nap mint nap eredményesen megküzd a nézettségért. Megfordítva képzeljük el, mi lenne ha törödnék is a feliratkozóimmal, hogy aktívabbak legyenek.

* Más Youtube-csatornákat elemezgetve azt gondolom a nagy álom- meg lélektani határ, ha a nézettség 1%-a kifejeződik like-ban is illetve a dislike-ok száma is csak 1%-a a like-oknak (kellően sok kb. 100 feletti like-számnál). Ez az én nagy YT-KPI-m (key performance indicator) :) A valóság az hogy kb. 0.5% nézettség realizálódik like-ban, illetve 2-3%-nyi dislike-jaim vannak a nézettebb videóimnál (összességében is így van ez 17milla viewcount vs 97.000 like vs 2.500 dislike). Én evvel maximálisan elégedett vagyok, mitöbb jónak gondolom.

* Kommentelés nagyban segíti mind a nézettség-generálást (van aki csak kommentelni jár), mind (és ez a fontosabb), a YT ajánló rendszerben való nagyobb prioritás megkapását. Ebben a csatorna tulajdonos (én) sokat tud tenni. Ugyan szoktam válaszolgatni, de csak olyanra, ahol valós hozzáadott értéket tudok mondani (nem cséplem a szót feleslegesen) ÉS angolul ki tudom hozzá magam fejezni, minimálisan elvárhatóan. Szóval e téren is van hová fejlődnöm. By the way (egyébként igen-igen harmatos) angol nyelvtudásom javarészét ennek köszönhetem (meg az angol nyelvű adatbányász szakirodalomnak és végül a munkahelyi chat-eléseknek).

* A másik jelentős nézettség-generáló eszköz a megosztás. Ez ma már kiment a divatból és/vagy áthelyeződött például a Facebookra. Ami jó benne, hogy nem tudott beszakadás után negatívba kerülni. A toplistámba nem tud beférni újabb keletű videóm. Ezen változtatni kellene, de nem látszik triviálisnak.

* Végül a harmadik és utolsó jelentős nézettség-generáló eszköz a playlist-ekbe kerülés. Ez ma már szintén inkább kiment a divatból. Sajnos ennél az eszköznél rombolt legnagyobbat a 2015-ös beszakadás. Ráadásul ellenében hatnak az olyan videóim, amik egyszerre tatalmaznak kottás illetve Live-részeket (duplázva a zenét). Ezek egyfelöl ugye jók, hogy többféleképpen nézhető/élvezhető 1-1 zene (én találtam ki, még Farkas Lili Virtuózos szereplésekor. Ezt senki más nem csinálta  a YT-on tudtommal). Másfelöl nem egészségesek ugye a playlistek szempontjából. A toplistámba nem tud beférni újabb keletű videóm. Ezen szintén változtatni kellene, de szintén nem látszik triviálisnak.


A második "hallgatóság"-dashboardon ("irányítópulton") vegyük észre:

* Majd háromnegyed részben az elvben pénzesebb és amúgy nehezebben megszólítható férfiakat szólit meg a csatornám.

* Vegyük észre - amiért az egész blogposzt íródik -, hogy a fiatalok (34 éves korig, azaz pont az Y-generációig!!!!), közel háromnegyed részt hasítanak ki az egészből. Egyszerre kérdőjeleződik meg az Y-generáció "érdektelensége" (utánpótlás hiánya) meg "felszínessége", meg ad támpontot a "kortárs megszólítás", "megértés" és "ár" szempontjaihoz.

* Megdöbbentően kiugró az USA jóléti társadalmának ekkora érdeklődése. Képzeljük el mi lenne, ha szegényebb régiók is tudnának csatlakozni! És másik oldalról elgondolkodtató Magyaroszág 15-dik helye. Ebben éppúgy benne van a "senki nem próféta a saját hazájában" (vagy csak szimplán ellenszenves vagyok magyar közegben), ahogy az is, hogy a zenével foglalkozás a jobbmódú országokban intenzívebb (ahol erre jobban van pénz és idő). A nagyobb lélekszámú hozzánk hasonló lengyelek futottak csak be a magyarok elé.

* Végezetül álljon itt egy összefoglaló statisztika (2016.12.31-i állapot szerint), a kottás-videó készítésének oldaláról, hány tömörített (+tisztított) kottakép mennyi (játékidejű) kottás-videót szolgált ki.

Az én konklúzióim:

* Mondjon bárki bármit, én tartom, hogy sokkal nagyobb kiaknázatlan potenciál van a kottás videókban, mint azt bárki sejtené, vagy épp lekezelően megmosolyogná/körberöhögné/lenézné. A horizonton sincs a téma (még [szakmai] diskurzus sincs róla), nemhogy fókuszban lenne, mint kitörési lehetség a komolyzene megtámogatásának oltárán, miközben a számok meggyőzően, stabilan, időben állandó módon bizonyítanak. Pár zeneszerző és előadó volt a praxisomban, aki megtisztelt együttműködésével és jellemzően ők is nyilván inkább külföldről.
- Én egyáltalán nem foglalkozom, tuninggal, marketinggel, SEO-val, pénzkereséssel (sőt egyenesen tiltom a reklámokat, ami által az ajánló rendszerben is hátrébb sorolódom, komoly nézettség-csökkentést implikálva), hiszen én minden erre áldozható időmet a zenére és kottás videókra fordítom (100%-ban), azaz magyarán az élvezetekre. El lehet képzelni mi növekedési potenciál lenne e téren is.
- Sőt egyenesen fordítva ülök a lovon, hiszen a szerzői jog terrorja miatt abban vagyok érdekelve, hogy alacsony legyen a nézettség, mert akkor kevésbé tűnik ki egy-egy videó a gyilkos hajlamú - a teljes értelmetlenség mezején haladó - törlésre specializálódottak számára (akiknek a szimpla és teljesen jól szabályozott videó-blokkolás nem elég). El lehet képzelni mi növekedési potenciál lenne e téren is, pláne ha hozzávesszük, hogy nem surranó pályán lehetne foglalkozni a témával.
- Linkelt blogposztjaimban bőségesen körbejárom a kottás-videók pozitív hozadékainak magyarázási alternatíváit, itt most helykímélésből nem ragozom a témát.

* Nemhogy diskurzusa, horizontja, fókusza, de (szakmai és társadalmi) becsülete sincs a kottás videóknak (egy-két szabályerősítő kivételt leszámítva: azaz minden támogatás "kívülről jön" a rendszer meg a céhes értelemben vett zenész szakma ellenében). Olyannyira perspektivátlan a dolog művelése, hogy az én életem nagy végső kérdése, hogy halálom elött (megélem-e), vagy csak halálom után törlődik a kottás-videós csatornám a kapitalizmus és szerzői jog legnagyobb dicsőségére.
- Ugyanis hiába kis százalékú a költségrészesedése (a zeneszerzői és előadói költséghányad mellett: hiszen egy-egy zenész évtizedes nagyságrendben tanul (képeződik ki), egy zenekar 100-as nagyságrendű zenészből áll, akiknek jellemzően drága hangszereik vannak, és sokat kell rajtuk gyakorolni és a stúdió/technika sem olcsó), főleg a jóval relevánsabb hatásmechanizmusának tükrében/kontrasztjában, de
+ egyrészt sokkal-sokkal több a zeneszerző, művész és előadás, mint kottás videó. Minden mű, minden felvételét senki fia nem tudja végighallgatni, ha egész életét is rááldozza, míg az összes Youtube-on fellelhető kottás videó pár hónap/év alatt megtekinthető, jelen állapotok szerint.
+ másrészt hiába könnyen gyorsan csinálható a kottás videó (1 CD=1 nap egy embernek jó esetben). Azért elég nehéz, többféle skillt igénylő, monoton, repetítív fáradságos meló, főleg rossz minőségű kottával rendelkező ÉS/VAGY minőségi kottás videóknál (amilyenekre én is törekszem), ahhoz, hogy Damoklész kardjaként lógjon az ember felett, hogy bármely pillanatban törlik a videót/csatornát.
- Hiába lennének nálam sokkal nagyobb/jobb/hozzáértőbb arcok/guruk, akik akár zene, akár technika oldaláról nagyságrendekkel jobbak lennének (nálam is), ezt a költségeket támasztó ingyen szivességes, csak a mának/pillanatnak szóló perspektivát  adó hozzáadott érték-képzést egy-két mindenre elszánt fanatikuson kívül nem vállalja senki.

* Szóval nem sírni-rinyálni kell a zenész szakmának (blogposzt címe mentén), hanem felzárkózni meg utána paradigmát váltani (aminek nyilván van/lenne fájdalmas aspektusa is).