"Négy éve van hátra az amerikai birodalomnak "

Mészáros Tamás: Négy éve van hátra az amerikai birodalomnak 

Az index.hu-s "Mindeközben" részeként jelent meg ma a fenti címmel egy igazi csemege kis színes. Olyannyira, hogy idemásolom az eredeti szöveget (némi plusz kiegészítéssel az eredetiből):

Legalábbis Johan Galtung szociológus-matematikus, a béke- és konfliktuskutatás úttörője szerint, aki annak idején megjósolta
* a szovjet birodalom bukását,
* az iráni forradalmat,
* a Tienanmen téri mészárlást,
* pár gazdasági válságot (1987, 2008, 2011) és állítólag
* a 2001. szeptember 11-i terrortámadást is.

Az amúgy erősen balos norvég professzor módszere arra épül, hogy egyes, jellemzően egymást (és a feszültséget) erősítő társadalmi-gazdasági-politikai önellentmondásokat rendez modellbe, és ezek dinamikája alapján jósolja meg, hogy mikor omlik össze az adott rendszer.

Amerikában pedig a következőket látja:

* túltermelés, munkanélküliség a gazdaságban, munkanélküliség,
* és a klímaváltozás növekvő költségei,
* növekvő katonai feszültségek az Egyesült Államok, illetve a NATO-tagok és más szövetségesei között,
* a háború mint olyan gazdasági fenntarthatatlansága,
* növekvő politikai feszültségek az USA, az EU és az ENSZ szerepeinek ütközése mentén,
* kulturális feszültségek az egyes vallási (zsidó-keresztény, iszlám) és egyéb társadalmi kisebbségek között,
* az amerikai álom ethosza és a valóság közti mélyülő szakadék.

Trump hatalomra jutása pedig Galtung szerint erősíteni fogja ezeket a feszültségeket, tehát felgyorsul majd az amerikai hanyatlás. Olyannyira, hogy akár 2020-ra véget is érhet Amerika globális primátusa (már 2000-ben is prediktálta ezt 20 évre előre, most csak megerősítette, "köti az ebet a karóhoz"), sőt akár az ország jelenlegi belső politikai egysége is felfordulhat. Értsd "USA összeomlik" jelentsen ez bármit is pontosan.

MEGJEGYZÉSEK:
*  Szép kis pedigré, ha ezek a predikciók korrekten megtöréntek korábban. Ettől még semmi nem garantálja az újabb sikert.
* Négy évre előre ilyet prediktálni nem kis bátorság, ismerve a komplex / kaotikus folyamatokat. A jóval egyszerűbb "peak oil" armageddonja is totál vakvágány volt, a klímahiszti tarthatatlansága meg már egyenesen közhely, legalábbis itt ezen a blogon.. ;)
* Baromi homályos nemhogy a globális primátus elvesztése, de az összeomlás is (konkrétumok szintjén).
* Én tuti nem "túltermelés", "munkanélküliség" diemnziók mentén fogalmazné, hanem sokkal erősebben mutatnék rá
+ a társadalmi egyenlőtlenségek mélyülésére, lásd hozzá az utolsó bulletpointot az amerikai álom éthosz és valóság szakadéka kapcsán.
+ egyre növekvő társadalmi munkamegosztási problémákra valamint
+ a túlhajtott szemétgeneráló fogyasztói attitüdre.
* Ezt a klímaváltozási dolgot, "klímaszkeptikusként" nem akarom és nem tudom elhinni. Az egy dolog, hogy az IPCC mit hazudozik össze-vissza és az egy másik dolog, hogy felelős vezetők ebből mit konkludálnak a dollárok szintjén.
* A háború tényleg fenntarthatatlan, tapasztalat mentén is láthatóan.
* Kétségtelen vannak politikai feszültségek, de hogy ezek túlpörögnének egy kritikus ponton, pláne USA-EU relációban, magam részéről kicsit szkepszissel fogadom.
* Kulturális feszültségek is vannak, itt már jóval nagyobbak a valószínűségek sajnos.
* Trump - noha bicskanyitogatóan elviselhetetlen figurának tűnik -, annyit nem tudunk róla, szvsz, hogy komoly predikciót befolyásoló tényező legyen perpillanat, még be sem iktatták ugye.

Nekem ez az egész így vajákolásnak tűnik, esetleg némi szerencsével is átitatva.
+ A predikciós feladatot is túl nagynak, hogy ne mondjam megoldhatatlannak, gondolom
+ A "magyarázó változókban" is nagyon kevés kraftot érzek a kirívó hiányosságuk mellett.
+ A predikció maga is homályos ("nem számonkérhető / visszamérhető")
+ Nincs infó a modellépítésről ("komolyan vehetőséghez")
+ Nincs érdemi "vállalható" indoklás / levezetés sem.

Én ennyi alapján tuti nem megyek fogadó irodába pénzt feltenni erre a 2020-as kimenetelre, noha intuicióm szerint valamiféle valóban összeomlás felé halad a világ.

Extrovertált vs introvertált

Számomra mindig izgalmas (volt) a tárgybeli *vertált téma. Legutóbb itt a "nagy személyiségteszt" blogposztban foglalkoztam vele. Úgy is mint erősen introvertált ember :)

Tegnap az indexes blog.hu domainen publikálódott egy új magyar nyelvű poszt:
Nagyhatalmak háborúja - hogyan értjük végzetesen félre egymást?


Bár maga a "harmadik szempont" blog meglehetősen szinvonalas az én véleményem szerint, főleg az egyre gyalázatosabb  felhozatalhoz képest, ezzel a poszttal (meg üzenetével) nem igazán értek egyet, amit a poszt komment-szekciója szépen ellenpontoz is.

A blogposzt az alábbi állítással/állításokkal kezdődően siklik félre, a teljesen rossz vízválasztó megválasztásával. Ezen az úton tuti nem jutunk közelebb a lényeghez.

"Valójában az introvertált emberek sokkal jobban szeretnek kukucskálni, mint az extrovertáltak, akik sokkal inkább a produkcióban érdekeltek, mint a műélvezetben.
Ha nem lennének azok az őrültek, akik produkciókkal látják el a tömegkommunikációt, akkor az introvertáltaknak egyszerűen nem lenne kit kritizálni, nem lenne kit kukucsálni: csak nézőink lennének, de nem lenne tartalmunk.
Hasonlóképp szörnyű lenne, ha csak extrovertáltak alkotnák a tömegkommunikáció rendszerét, hiszen akkor meg nézőink nem lennének. Az exhibicionisták és narcisztikusok (akik nyilván az extrovertáltak köréből kerülnek ki) biztosan nem nagyon néznének meg más produkciót, mint amiben ők szerepelnek, mert ők, még egyszer, elsősorban a létrehozásban, és nem a befogadásban utaznak."

"Az introvertáltak például – legalábbis látszólag – egyáltalán nem értik, miért olyan aktív valaki a közösségi médiában. Mivel azonban introvertáltak, szeretnek gondolkodni és elméleteket gyártani, melyek felvázolásakor természetesen magukból indulnak ki: mi késztethet arra egy introvertáltat, hogy naponta akár többször is posztokat írjon?"

"Mit csinálnak ezzel szemben extrovertált barátaink az introvertáltaktól származó kritika láttán? Sajnos ők is hajlamosak magukból kiindulni és úgy pszichologizálni a dolgot, hogy egy extrovertáltat vajon mi késztethet arra, hogy más extrovertált produkcióját kritizálja. Hát persze hogy az irigység jut eszébe, mintha az introvertáltnak is célja lenne az ön-promóció, csak nem meri, béna hozzá vagy egyszerűen nincs is mit mutogatnia. Pedig távolról sem ez a helyzet – az introvertált az esetek nagy részében egyszerűen tényleg nem érti a dolgot, mert ő nagyon másként működik."

Kommentek érdekesebb állításai (a kövérítés sarokpontot jelez, nem azt, hogy egyetértek-e vagy sem):

Padisah: szerintem a szerző félreérti az introvertáltakat, az nem a befogadó szerepről szól, hanem arról hogy a külvilág helyett a saját gondolataira figyel, tehát nemcsak külső megnyilvánulásaiban fogja vissza magát, hanem az érzékelésben is. itt inkább a kapcsolódásra való igény, és a többi ember iránti érdeklődés hiányzik vagy gyengébb.

Harmadikszem bloggazda: @padisah: nincs olyan, hogy saját gondolat. A gondolat csakis a kommunikációban valósul meg, vagyis mindig kell az input ahhoz, hogy egyáltalán legyen min gondolkodni. Az introvertáltak ugyanolyan bemenettel rendelkeznek mint az extrovertáltak sőt sok esetben még nagyobb a bemenő forgalmuk, ellenkező esetben nem lennének alkalmasak olyan szakmákra mint pl a tudományos kutató vagy a pszichológus, amik tipikusan introvertált szakterületek. A kimenetnél van különbség egyedül.

Padisah: @:harmadikszem így gondolkodik egy extrovertált :)
en.wikipedia.org/wiki/Extraversion_and_introversion
Megnéztem nem mondok-e én hülyeséget, de már a Jung által választott szó is, ami a két ellentétes személyiség típust leírja, arra utal ami a lényeg: hogy a figyelem befelé vagy kifelé fordul. Abban természetesen igazad van, hogy nulla inputból senki nem tud magvas gondolatokra jutni, illetve amire jut, az a fantázia szüleménye lesz. Viszont az introvertáltat jobban érdekli hogy adott menyiségű inputot továbbgondoljon, mint hogy rögtön másikat keressen.

Harmadikszem bloggazda:  @padisah: a tovább gondolás valószínűleg stimmel, ahogy az is, hog az introk inkább analitikusak mint habzsolók. Amit Jung ír az nem az inputra vonatkozik, ezt megint megerősítem, hanem a kogníció feldolgozó részére és az outputra. ...Ezzel szemben az extrok inkább szintetikusak és produktívak.

MM:
(1) Nyilván ugyanaz a zajáradat éri mindkettőt ebbe kár belekötnie a bloggazdának, ez az origó, a kiindulási pont, Padisah sem ezt vitatta. Az a nem mindegy, hogy a kognició feldolgozásának kezdetén az intrók és extrók hogyan szelektálnak, már rögtön az inputnál.
(2) Nyilván szintézisre (szintézis-gyártóra) gondolt a bloggazda, nem szintetikusra. Ami egyébként ettől még ugyanúgy tévedés a szembeálíltás, szvsz. ;)

Nem Penny hajója:
"a külvilág helyett a saját gondolataira figyel"
"a többi ember iránti érdeklődés hiányzik vagy gyengébb"
Hát nagyon nem igaz az introvertáltakra, amit írsz. Az introvertáltak pont, hogy amolyan "csöndes megfigyelők" és a posztban szereplő kukkolásos hasonlat is találó. Egy gyakorlati példával élve: egy társasházban élő introvertált pontosan tudja, hogy melyik szomszéd nagyjából mivel foglalkozik, kikkel él együtt, mennyit van otthon, a parkolóban melyik autó kié. Még akkor is, ha történetesen nem nagyon spannol semelyik szomszéddal. Az ugyanitt élő extrovertált viszont hiába elegyedik szóba mindig valamelyik lakóval, ha valaki nála érdeklődik a társasház X lakójáról, akkor sokszor még évek után sem tudja, hogy ott lakik-e. Tehát pont, hogy az extrovertáltakra igaz, hogy a külvilág helyett a saját gondolataikra figyelnek.

Kálmán L: @padisah: ott a pont, extrovertáltakra jellemző a kisajátítás (így született ez a frázispuffogtatós cikk), introvertáltakra inkább az összevetés. A túloldal meg inkább "összeverődik" valamilyen eszmerendszer mentén , addig egy igazi introvertált JENGA-t fog játszani az eszmerendszerrel és időben eláll az útból jó érzékkel azelőtt mielőtt nagy robajjal összezuhan. Az extrovertáltak természetesen addigis kacérkodnak a képzeletbeli JENGA tetején.

Alick:@padisah: Igen, az introvertált nem reagáló üzemmódban van, hanem a felépített belső vonatkoztatási rendszerében átértékeli, megszűri az inputot... és sok esetben az extrovertáltak nehezen tudják előrevetíteni a viselkedését. Pl. az INTP típusra ez erőteljesen igaz.  (MM: erről beszélek én is, és ezt nem képes megérteni a bloggazda, több kommentből sem)

BicepszElek77: Jó poszt!!! Legalábbis az első, ami leírja az öntömjénezés vs "irigység " (=hagyja mar abba ez a sok hazudozast!! Folebem akar kerekedni???) párosát.
Szerintem a fő különbség: az extrovertált az érzelem alapú, a kommunikáció a fontos, nem az értelem (vagyis a cél nem informació, hanem a kapcsolat teremtése). Nagyon sokszor ő beszél és mást nem hallgat meg, csak a saját beszédje érdekli, gyakram szeret fölébe kerekedni másoknak(gazdagabb vagyok, ügyesebb vagyok, bátrabb vagyok népszerűbb vagyok, elitebb vagyok, nem szereti a kritikát vagy ha más is hasonlóan beszél (ezert utálja a többi eztrovertáltat).
Az introvertalt okosabb, figyelősebb, információ-központú, de gyáva szociális téren: fél az (új) emberektől, a konfliktusoktól, a változastól, a dönteshozataltól. Jobban szeret háttérben maradni, ad mások véleményére, nem szeret dicsekedni, szeret titkolózni saját magáról.
(MM: nagyon jó komment, az én tapasztalatommal meg konklúziómmal is maximálisan egybevág)

[megmondoember]
* A cikk tökéletes bizonyítéka az extrovertáltak elemző- és megértőképességének hiányának. Már azt sem érti, hogy mi az introvertáltság és extrovertáltság lényege, és miben különböznek egymástól.
* Nem, nem abban, hogy az introvertált fogyasztja az extrovertált meg gyártja a tartalmat. Sőt, a legtöbb tartalmat, illetve a tartalmak lényegi részét tipikusan introvertáltak gyártják. Ők az írók, a kreatív szakemberek akik a tervét, a szellemi részét megalkotják a produkciónak, a mérnökök, akik a műszaki, szerkezeti hátterét biztosítják; a vezetők, könyvelők, akik az üzleti részét szervezik, stb. Az extrovertáltaknak pedig annyi szerep jut ebben, hogy ők az arcai, a szolgai megjelenítői ennek a tartalomnak az olyan esetekben, ahol ez szükséges. Amit a szerző összekever azzal, hogy ők a tartalom gyártói. Pedig ugye nagyon nem.
* A valódi különbség az introvertált és az extrovertált között abban van, hogy az egyik jó megfigyelő és elemző készséggel rendelkezik, míg a másik nem.
* Az introvertált érti a világ működését - vagy legalábbis törekszik erre és folyamatosan halad ebben előre -, ami miatt önmagában is tud döntéseket hozni, és ahogy a világ és a dolgok megértésben halad előre, folyamatosan sikerélményei vannak. Ő nincs közvetlenül ráutalva másokra, élvezi az egyedüllétét saját és mások gondolataival, hiszen ezen keresztül is termékeny, és ő tipikusan folyamatosan alkot is valamit elemző-rendszerező természetéből következően. Megveti a látszatot és mindennél többre értékeli a valódi teljesítményt.
* Ezzel szemben az extrovertált abszolút nem érti a világ működését, így folyamatosan arra szorul, hogy mások felől visszajelzéseket kapjon, hogy amit csinál, gondol, ahogyan kinéz, stb. az úgymond jó vagy rossz -e. Ezért nem bír meglenni magában, mert gondolatai meddőek, önmagában pedig tanácstalan, döntésképtelen. Ezért szeret csordában élni, másokat követni, illetve másokat saját követésére buzdítani. Rá van utalva másokra, hiszen mások véleménye - és konzisztens belső eszme- és értékrendszer - nélkül képtelen eligazodni a világban. Ő tipikusan nem alkot (ha mégis, akkor azért, hogy prezentálhassa magát), illetve egyetlen műve saját maga, mint (audio)vizuális (látszat)alkotás, ami viszont nem valamiféle megértésből és rendszerezésből ered, hanem a külső véleményeknek megfelelés, az azokhoz idomulás vágya. Egy maszk, egy álca, ami elrejti a belső, bizonytalan és fejletlen lelket és szellemet, illetve gyakran utóbbiaknak teljes hiányát.
* Persze, erről még sokat lehetne írni, de a fentiek az alapvető eltérések, illetve okai minden különbségnek, ami az extrovertáltak és introvertáltak között létezik.

Az én szomorú tapasztalatom/konklúzióm, ebben speciel egyetértve az említett blogposzttal: mintha tényleg "háború" lenne az introvertáltak  és extrovertáltak között. Nagyon nem értik egymást és egyre kevésbé értik egymást, olykor még a kollaborációjuk minőségében is (egyre inkább) nyomot hagyva.

Eszembejutott egy jó vízválasztó extrókra és intrókra: blogposztot mindkettő ír, de az extró alapvetően, perdöntő módon kiváncsi a világ véleményére/reakciójára, az intró meg akkor is megírja a maga posztját, ha egy olvasója/követője sincs (ami szinthez én már lassan nagyon is odafele konvergálok ugye). Egészen egyszerűen gyökeresen különböznek motívációik.

És végül két számomra fontos TED-videó (szövege-leirata, ha nincs idő végignézni a videót magát):
Susan Cain: Az introvertáltak ereje
Brian Little: Ki vagy? A személyiség rejtelme

PS: Szándékosan nem kapcsolódtam be a kommentelésbe: a szájkaratéra sem időm, sem kedvem nincs. Különben sem érzem, hogy lefutott lenne a téma. Bőven van tér árnyalásra. Kezdve ugye a blogposzt szerintem téves, többek által is jelzett kiindulásával vagy éppen vízválasztó-választással. Szegény posztszerző próbálna egyensúlyozni "semlegesen" a két - extro- és intro-oldal között, miközben a legdurvább indoklás/levezetés nélküli skatulya-minősítéseket ő osztogatja a posztjában..

By the way ez volt a 198-dik blogposztom, lehet, hogy megélem a 200-at? ;)

Adobe Photoshop - Turn Off Need To Automatic Flatten Image

.
Sajnos az idő múlásával kopik a workaround-találási hatékonyságom. Az alábbi sztorival szégyenszemre több menetben elég sokat küzdöttem, kezdve avval, hogy már a Google-kérdés megfogalmazása sem volt triviális fáklyás menet. Lehet, hogy érteni kéne legalább egy kicsit a Photoshop-hoz? ;)

Kottás videóknál rengetegszer (kottaképtől függően akár többtízszer) copy & paste-elek pici képi elemet, olykor némi közbülső transzformációs feldolgozással is egybekötve, mindezt alapvetően billentyűzetről: bele is halnék, ha egerészni kéne, nem vagyok én macska.

A probléma az, hogy a paste után (ám transzformáció elött) azonnal képződik egy új layer, egyrészt nagyon helyesen, hiszen egyszerre kell a régi layer úgy ahogy van, illetve kell az új layer a másolt képi elemmel amin opcionálisan megcsinálom a transzformációs feldolgozást. Igen ám, de miután minden szükségeset megteszek az új másolt képi elemmel, a nyakamon marad az új layer, minden addicionális nyügével (új másolásnál felugró figyelmeztető okézandó dialogbox, ami halálba idegesíti a usert ugye).

Gyári workaround a layerek egyesítésére (amikor már nincs szükség külön layerekre) a "Flatten Image", amire defaultban ugyan nincs shortcut key, de ilyet csinálni semeddig nem tart (nálam F9).

A baj evvel a megoldással csak az, hogy mivel olyan sokat copy-paste-lek és párhuzamosan türelmetlen vagyok a gyorsasági igény miatt, ez az a plusz - feleslegesnek érzett - "overhead" F9 megnyomása néha elmarad és jön a pofára esés a figyelmeztető dialogbox-szal, amit rühellek.

Felmerül a kérdés: hogyan kéne megszüntetni az F9 megnyomásának szükségességét? 

Én ostoba, sikertelen IQ-vadász többször neki estem a netnek, kuglival, hogy ki hogyan kezeli a problémát, és soha senki közelébe nem járt egy elfogadható megoldásnak a kapcsolódó problémafelvetéseknél - mintha csak én csinálnék kottás videókat :D:D:D:D.

Ahelyett, hogy gondolkodtam volna egy picit.

Ugyanis a megoldás annyira pofonegyszerű, hogy szinte fáj. 

Sajnos észre kell vennni, hogy

(1) A Flatten Image kikerülhetetlen követelmény a layer-duplikálás jóságai miatt

(2) A szoftver - Photoshop - sohasem tudhatja mikor kellene kiadni automatikusan egzaktan az F9-es Flatten Image-t. A periodikus kiadás sem megoldás értelemszerűen, hiszen transzformáció közben nem szabad, hogy kiadódjék.

(3) Viszont kardinális kérdés, hogy a copy & paste, meglegyen két shortcut key-ből (ne kelljen harmadik, ugye, amit el tud felejteni a user és ezáltal megszívja).

(4) Paste után semmiképp nem jó a Flatten Image, hiszen akkor a transzformációs lehetőség is elveszik.

Megoldás: Ctrl+C elé kell egy Flatten Image egy Photoshop Action-ben (funkciógombra rávarrva), hiszen, ha másolok akkor tuti nem akarok transzformálni semmit és egy opcionálisan háttérben kiadott Flatten Image minden problémát megold.

Gyorsuló üvegházhatást nem kéne végre újragondolni az IPCC-nél?

.
Az index.hu publikált egy friss hírt az egyik legelfogadottabb tudományos lap - NATURE - cikke alapján. A 2016.10.7-i Facebook-szerkesztője a kajapornótól a rengeteg baromságig mindent fontosabbnak talált azon a napon, így nem lehetett kommentelni. Pedig olvasatomban az alábbi egy világrengető hír, mivel alapjaiban kérdőjelezi meg (egy másik úton) a gyorsuló/bepörgő üvegházhatást.
(0) Index.hu: Nagy baj van, elszámolták a világ metánkibocsátást

Foglaljuk össze, akkor mit tudunk (az én tudtommal világ-konszenzussal):
(1) James Lovelock szörnyű jóslata
(2) Üvegházhatás-bepörgési szcenáriók egyetlen grafikonon
(3) Globális felmelegedés (Wikipedia)
(4) James Hansen (NASA) blogja
(5) James Hansen (NASA) machinációit leleplező magyar blogposzt
(6) Hetesi Zsolt: Jelentés (PDF-ben)
(7) Laszilo: Gondolatok Dr. Miskolczi Ferenc üvegházelméletéről 

* Az ipari és természetes (metán-)források kibocsátása együttesen 60-110 százalékkal magasabb a korábbi becsléseknél, ez ugye a friss hír  (0.link).

* A metán 20-szor erősebb hatású üvegházgáz, mint a CO2 ( 1.link)

* Szibériai permafrost felmelegedés hatására nagyon sok metánt enged(het) a légkörbe. Itt lehet megemlíteni a szintén természetes CO2-kibocsátót is, aminek aztán végképp nincs AGW-aspektusa, a szénbányatűzek. Az el nem oltott bányatűzek a teljes CO2-kibocsátás 2-3%-áért felelnek (német, japán teljes CO2-kibocsátás, a link szerint). Global Antropogen Warming (=AGW)-től függetlenül is, maga a természet is „bőkezű” tehát "káros" üvegházgázok tekintetében (kérdés, hogy „szuicid hajlammal”-e).

* Még az IPCC szerint is 1905-2005 között 0.74 ± 0,18 °C-kal nőtt meg a globális átlaghőmérséklet(=GÁH), azaz nincs 1 fok se, a nagyjából elmúlt 100 év vonatkozásában (3.link)

* Az értelmezésemben legnagyobb csaló James Hansen (NASA) is csak 1.3 fokos GÁH-növekedést akar összehozni 2016-ra, IPCC fenti adatát felülírva (4.link, sajnos angol nyelvű). James Hansen klímahiszti-növelő machinációt már magyar nyelvű cikkben is leleplezték (5.link)

* Közkeletű adat, a tudósok 90-97%-a (IPCC tudósezrei miatt ekkora az arány) gyorsuló/bepörgő üvegházhatásról beszél konszenzussal, vagyis a több/AGW CO2 több réteget képezve több meleget sugároz vissza földre további rendszerszintű melegedést okozva (3,7.link)

* Üvegházhatás gyorsuló bepörgésre különféle szcenáriók vannak, közös jellemzőjük a bepörgés miatti gyors progresszív felfutás, napjainktól (2.link) Tegyük hozzá múltbéli diszkrét mért adatok alapján, különféle validálatlan perdöntően IPCC-s klímamodellek alapján.

* Lovelock az egyik legdurvábban „pesszimista” becslő, 2020-ra(?) 8 fokos GÁH-növekedést vizionál (1.link), míg az IPCC „optimistán” csak 1.1-6.4 fokig merészkedik (3.link)

* 2 fok GÁH-növekedésnél „rakásra döglünk”, visszafordíthatatlan csapást jelentene a föld ökoszisztémájára a Hetesi-jelentés szerint, [by the way a párizsi klímakonferencia EU-s célkitűzése 2-fokot nem meghaladni. ], (lásd 6.link, 2.oldal)

A végére már csak EGYETLEN kérdés, amit a fentiek után mindenki végiggondolhat magában.
* Ha közel kétszer akkora metán-kibocsátási bázisról indulunk a bepörgő/gyorsuló üvegházhatáshoz.
* Ha egyidejűleg él a gyorsuló üvegházhatás-bepörgés (IPCC), a jelenleg számolt gyorsulásokat állandónak/elfogadottnak véve.
* Ha 2 fok GÁH-növekedésnél rakásra döglünk.
* Ha 2020-ra akár 8 fok GÁH–növekedés is összejöhet pár évtized alatt (az előző évszázad 1 emelkedése se után)
Vajon mennyire megalapozott a termogeddonista klímahiszti és nyomában a dollármilliárdos CO2-kvótás erőszakoskodások. Hiába a hatalmas tudományos konszenzus, laikusnak is látható, hogy p*cse van a mennyasszonynak, mert ezek a konszenzusos állítások nem rakhatók össze validálható összképpé.

Disclaimer: Mindez sem ad felmentést a bolygó pusztítására, értelemszerűen.

Laszilo: Gondolatok Dr. Miskolczi Ferenc üvegházelméletéről

MM-megjegyzés: ez a cikk a vitus.hu-n jelent meg annó, sajnos mára az oldal bezáródott. És ez az alábbi szenzációs, pompásan megírt írás is elveszett vele a netről. A cikkben a szerző nem kisebbre vállalkozott a szakmában majdhogynem egyedülálló módon, mint hogy
(1) Megérti a Miskolczi-modell lényegét, felhasználva Miskolczi Ferenc eredeti nagyon nehéz, veretes, hosszú (többtíz oldalas) szakcikkét.
(2) A lehető legrészletesebben próbál meg írni róla
(3) Laikusoknak is érthetően el is magyarázza/közvetíti.
PS: Közben befutott a szerző engedélye is a re-publikálásra. Most már nyugodt vagyok e téren is. :)
 

Földtudományok
Gondolatok Dr. Miskolczi Ferenc üvegházelméletéről
laszilo - 2010.01.14 19:41

Miskolczit (nem csak az elméletét) sokan támadják, kevesen cáfolják, még kevesebben értik.

A Föld éghajlatának alakulásáról, a széndioxid szerepéről sok vita folyik napjainkban, egy magyar tudós Miskolczi Ferenc elmélete pedig valóságos vihart kavart azzal a feltételezéssel, hogy az üvegházhatás független a CO2 légkörben lévő mennyiségétől. Állítása szerint egy vízzel bőven ellátott bolygón a vízpára által létrejön a fizikailag lehetséges legnagyobb üvegházhatás, amit más üvegházgázok már lényegileg nem képesek növelni.

Hogyan lehet egy egyszerűnek tűnő fizikai folyamatról ilyen hosszan tartó vitákat folytatni, anélkül, hogy végleges eredményre számíthatnánk?

Az üvegházhatásról számtalan helyen olvashatunk, ezért a teljesség igénye nélkül kalandozunk egy kicsit, néhány érdekességet kiragadva.Elsőként egy fontos tényt kell megemlíteni: a Föld átlagosan ugyanannyi energiát sugároz ki a világűrbe, mint amennyit a Napból kap.Van ami visszaverődik és változatlanul hagyja el a Földet, más része elnyelődik, hővé alakul, és hosszúhullámú sugárzás formájában távozik, összességében annyi energiát kötelezően vissza is kell adnunk, amennyit kapunk.

A helyszín ahol ez megtörténik, a Föld légkörének külső rétege, ahonnan már akadálytalanul jut ki a hosszúhullámú (hő-) sugárzás a kozmikus térbe. Itt a „világ tetején” dől el a felszín hőmérséklete. Ez az a fix pont az üvegházhatás folyamatában, aminél fogva „ki lehet billenteni” a Földet a sarkaiból.

A Napból érkező rövidhullámú sugárzás egy része tehát áthatol a légkörön, és melegíti a Föld felszínét, míg a felgyülemlett hő utat nem talál, hogy távozzon a világűrbe, sugárzás formájában.

Itt lépnek be az üvegházgázok amik elnyelik a kifelé igyekvő hősugárzás egy részét, és mivel tárolni maguk sem képesek, lényegében változatlanul szét is sugározzák. Csakhogy míg a felszín sugárzása felfelé irányul, e gázok molekulái a tér minden irányába sugároznak, tehát a hősugárzás mintegy fele visszaverődik a felszínre.

Innentől kezdve a dolog egyszerűnek látszik, minél több az üvegházgáz (CO2), annál több sugárzás verődik vissza újra és újra a felszínre, egyre erőteljesebben melegítve azt. Igen ám, csakhogy például a légkörben lévő széndioxid már 10 méteren belül elnyeli a sugárzásnak azt a részét, amit egyáltalán képes elnyelni. A klímaszkeptikusok fel is tették rögtön a kérdést: Nem mindegy, hogy 100-szor, vagy 120-szor nyelődik el, míg fölér a légkör határára?

Bizony nem mindegy.

Most nyer értelmet az, hogy fönt, a „világ tetején” dől el, milyen meleg lesz alant, ugyanis minden egyes réteg, amin keresztül kell „verekednie” magát a fölfelé törekvő sugárzásnak, visszasugárzásával hozzáteszi a maga melegadagját az alatta lévő rétegéhez, emiatt a rétegek között ide oda pattogó sugármennyiség egyre dagad az alsóbb rétegekben ahhoz, hogy az eredeti mennyiség feljuthasson.

A legnagyobb fluxus, a legtöbb adok-kapok a felszín és az első réteg között pingpongozik, itt lesz a legmagasabb a hőmérséklet.

Minél tovább terheljük tehát a környezetünk például az antropogén CO2 kibocsátással, annál több „takaró” állja útját a távozni kényszerülő energiának, a Föld felszínének egyre melegebbnek kell lenni, ahhoz, hogy az a „világ tetejére” feljuthasson.

Súlyosbítja a helyzetet, hogy a CO2 nem az egyetlen, és nem is a legfontosabb üvegházgáz.

A vízgőz, a levegő páratartalma ugyanolyan üvegházhatást okoz, és mivel a hosszúhullámú sugárzás nagyobb részét (spektrumát) képes elnyelni mint a CO2, vagy akár az összes üvegházgáz együttvéve, alapjaiban határozza meg a klíma alakulását.

A vízpára azonban nem annyira állandó összetevője a légkörnek, mint a többi üvegházgáz,amellett, hogy kb. 10 naponta megújul, nem oszlik meg egyenletesen sem időben, sem térben, ezért igen nehéz számolni hatásaival.

Sok ellentétes vélemény lát napvilágot a vízpára szerepével kapcsolatban, ezek között a pesszimistábbak egy szörnyű veszélyre figyelmeztetnek: a pozitív vízpára-visszacsatolás lehetőségére.

Az emberek által a légkörbe juttatott üvegházgázok lassan felszaporodnak, egyre erősebb üvegházhatást okozva megemelik a földfelszín hőmérsékletét. A meleg levegő több vízpárát tud magában tartani, növekszik a légkör abszolút nedvességtartalma, ami újabb melegedéshez vezet, végül az egész egy önfenntartó spirálba kergetheti az klímafolyamatokat, a melegedés újabb és újabb víztömegek légkörbe küldésével önmagát gerjesztő mechanizmussá válhat.

Vannak akik megelégszenek szolid 5-6 °C emelkedéssel és az élővilág, valamint az emberiség 90 %-ának kipusztulásával, vannak akik - e jelenségre alapozva - már-már vénuszi körülményeket vizionálnak.

Dióhéjban ennyi lehetne a történet, vagy mégsem? Vannak olyanok is akik szerint csak most kezdődik.

Miskolczi professzor, több éves kutatómunkája során furcsa dologra lett figyelmes. A mérési adatok elemzése - amelyen dolgozott - azt mutatta, hogy a Föld légkörének optikai mélysége, ami az üvegházhatás mértékét is jelenti, nagy pontossággal állandónak bizonyult az évek során annak ellenére, hogy közben az üvegházgázok mennyisége jelentősen változott. Felismert néhány olyan alapvető törvényszerűséget, amit eddig nem vettek figyelembe a klímamodellek.

Elmélete – amennyire szerény tudásom tolmácsolni engedi - arra a logikusnak mutatkozó megállapításra épül, hogy ha a fizika törvényei megengedték volna, hogy a Földön kialakuljon a fent vázolt pozitív vízpára-visszacsatolás mechanizmusa, akkor az már meg is történt volna minden emberi közreműködés nélkül, sőt ez lenne a légkör alapvető tulajdonsága.

A légkör ugyanis magától is eljut, el kellett jutnia, és folyamatosan abban az állapotban is kell lennie, hogy a fizikailag lehetséges legnagyobb üvegházhatást létrehozza. Ez éppen a fent vázolt önerősítő folyamatból következik.

Az elmélet szerint tehát a külső körülmények, és a földi peremfeltételek engedte maximális mennyiségű víz van mindig a légkörben (átlagosan), ez nem csak azt jelenti, hogy ennél többet nem képes megtartani, hanem azt is, hogy ha más üvegházgáz, például a CO2 mennyisége megnő, akkor esetleg ennek megfelelő vízpára ki fog szorulni, ezzel kompenzálja a CO2 többletet, vagy más módon szabályozza a rendszer vissza magát. Hogy ez hogyan zajlik, arról sajnos keveset mond az elmélet, a légkör dinamikája az a szabályozó eszköz ami fenntartja a stabil állapotot.

Az elmélet mindazonáltal adós marad a rendszer működésének gyakorlati megjelenítésével, mindössze fizikai tételek megfelelő alkalmazásával próbálja egységes rendszerbe foglalni a fent vázolt elképzeléseket.

Miskolczit (nem csak az elméletét) sokan támadják, kevesen cáfolják, még kevesebben értik. Eddig még máglyára ugyan nem vetették, de nagyon gyűjtik a fát hozzá.

Miről is van itt szó? Próbáljunk meg bekukkantani az időjárás boszorkánykonyhájába, mi bújik meg a kulisszák mögött!

Azok számára, akik követték a gondolatmenetet az üvegházhatásról, nem szorul magyarázatra az a megállapítás, hogy a légkörnek felfelé haladva egyre hidegebbnek kell lennie, hiszen lényegében alulról, a felszín felől kapja a meleget.

Ez így is van, mondhatnánk, csakhogy sajna a légkör magától is egyre hidegebb, ezt a jelenséget csak „a diabatikus hőmérsékleti gradiens” néven emlegetik. A levegő ugyanis a magasban egyre ritkább és tudjuk, hogy ha egy gázt összepréselünk, felforrósodik, ha meg kitágul, lehűl. Ha közben nem cserél energiát a környezetévvel, akkor ezt a folyamatot adiabatikus állapotváltozásnak hívjuk.

Legegyszerűbben úgy képzelhetjük el a dolgot, hogy félig megtöltünk levegővel egy léggömböt. Lent mondjuk 20°C a levegő hőmérséklete, a léggömbé is. Betesszük egy bőröndbe, felrepülünk vele 3 km magasra, elővesszük, láss csodát szép nagyra felfúvódott és éppen olyan -10 °C-os a benne lévő levegő hőmérséklete annyi, mint a légkör 3km magasban.

Kicsit azért bonyolultabb a helyzet, mert még egy fontos tényező befolyásolhatja ezt a hőmérsékleti gradienst, a vízpára. A vízpára ugyanis hőt von el a környezetétől párolgáskor, amikor „születik”, ám ha a magasban ahogy hűl a levegő már nem bírja megtartani a benne lévő vízpárát az kicsapódik, visszaadja azt a rejtett (latens) hőt amit párolgáskor kölcsönvett.

Ez a hatás tehát csökkenti a hőmérsékletkülönbséget a légkörben felfelé haladva, amit „nedves adiabatikus hőmérsékleti gradiens” néven emlegetnek.

Mi köze van ennek az egésznek az üvegházhatáshoz?

Nos annyi, hogy amint kifejtettük az üvegházhatás a légkör alsó részében sokszoros energiaáramokat feltételez az eredeti, Napból elnyelt, és hővé alakult energiához képest, ennek pedig a légkörben az lesz a következménye, hogy a hőmérsékleti gradiens meredekké válik, egységnyi magasságváltozáshoz nagyobb hőmérséklet-változás járul, mint eredetileg.

Másképp fogalmazva a légkör „tetején” a fix ponthoz képest az üvegházhatás melegebb felszíni hőmérsékletet hoz létre, tehát az a vonal, ami a magassággal változó hőmérsékletet is mutatja meredekké válik.

1. ábra.
Az első ábrán próbáltam felvázolni a hőmérséklet változást a felszíntől a „világ tetejéig”. Minél meredekebb a görbe (tart a vörös vonal felé) annál instabilabb a légkör.

(Meg kell jegyezni, hogy a fix pont természetesen nem pont és nem is fix. A Föld egy kitüntetett magasságáról van szó (5-6 km) és ez változhat némileg, változhat a hőmérséklete is a Napból kapot sugárzás függvényében.)

Sajnos itt némi konfliktusba keveredett a valósággal kedvenc üvegházelméletünk, ugyanis a légkör hőmérséklete az adiabatikus vonal mentén változik, nyomát sem igen lelni az üvegházhatás többletének.

A piros vonal menti hőmérsékleti gradiens tehát nem jellemző a légkörre.

A magyarázat egyszerű, gondoljunk csak a fürdőszobában lévő vízmelegítőre. A fűtőszál alul van, ám mégis ami meleget átad a víznek, az gyorsan felfele törekszik, így le tudunk akkor is zuhanyozni, ha még csak félig fűtött fel.

Ugyanez történik a levegővel. A légkört tekintve az alulról való fűtés instabil állapotot jelent, a felmelegedett levegő is felfele törekszik, és igyekszik az adiabatikushoz gradienshez közeli állapotot helyreállítani.

Ez azt jelentené, hogy nincs üvegházhatás? Dehogyis nincs, csak éppen nem olyan mértékben tud növekedni minden határon túl, mint gondolnánk.

Mit is állít Miskolczi professzor elmélete? Azt, hogy a légkör dinamikája, a levegő mozgásai gondoskodnak róla, hogy az üvegházhatás ne nőhessen az égig.

Ez így is van, azonban az ebből levont következtetés már nem feltétlenül állja meg a helyét.

„ Például a megnövekvő CO2-t csökkenő mennyiségű H2O kompenzálhatja, majd az általános légkörzés újraszabályozza önmagát, hogy kevesebb rendelkezésre álló vízpárával is fenntartsa a meridionális energiaáramot.” (Miskolczi)

Véleményem szerint ugyanis a légkör dinamikája az optikai mélységet nem csak így stabilizálhatja, hanem közvetlenül is biztosíthatja az optikai mélység látszólagos állandóságát az üvegházgázok mennyiségétől függetlenül.

Miskolczi professzor elvi okfejtése tehát akkor is helytálló lehet, ha ez a gyakorlati következtetés helytelen, és a légkör páratartalma nő a hőmérséklet növekedésével. A légköri mozgások ugyanis kialakítanak egyfajta virtuális optikai mélységet, azáltal, hogy a légkör teljes keresztmetszetében nem tud felépülni egy statikus sugárzási tér, a felmelegedett levegő ugyanis folyamatosan fölfele továbbítja az energia egy részét. Ez látszólagosan csökkenti az optikai mélységet (üvegházhatást) a felfelé haladó hosszúhullámú sugárzás számára ahhoz képest, ahogy az az üvegházgázok mennyiségéből következne.

Ilyen konvektív áramlás kialakulásának a feltételét először Schwarzschild határozta meg és abban áll, hogy a környezet hőmérséklete nagyobb mértékben változzon a magassággal, mint a felfelé törekvő levegő. Ekkor ugyanis haladtával relatíve egyre melegebb lesz, egyre nagyobb felhajtóerő kényszeríti a magasba. Esetünkben teljesül a feltétel, hiszen az üvegházhatás ilyen hőmérsékleti eloszlást valósí tana meg. A konvektív áramlás legfeljebb arra elegendő azonban, hogy az ismert módon megossza a légkör valamely felületén áthaladó energiafluxust radiatív és konvektív összetevőkre. Erősíti viszont ezt a hatást a vízpára említett latens hője is, ami ugyancsak egyfajta energiatranszportot hoz létre a felszín és a magasban lévő légrétegek között, tovább csökkentve a virtuális optikai mélységet.

Mindkét összetevő csökkentheti, de nem stabilizálhatja az optikai mélységet (üvegházhatást), hiszen a konvektív áramlás feltétele a hőmérsékletkülönbség, legfeljebb az üvegházgáz változása okozta hőmérsékleti kényszer lesz így kisebb.

Ne feledjük azonban, hogy az üvegházgázok mennyisége erősíti a konvekciós áramlást még akkor is, ha a felszíni hőmérséklet nem nő, mert a hőmérsékleti gradienst növelné. Ugyanakkora felszíni hőmérséklet mellett tehát gyengébb napsugárzás és több üvegházgáz esetén erőteljesebb lesz a konvekciós áramlás, mint erős napsugárzás, kevés üvegházgáz mellett.

Ez már stabilizáló tényező, de van a légköri vízkörforgásnak még két tulajdonsága, ami ugyancsak ebben az irányban hathat. Az egyik a felhőképződés, amiről sok irodalom szól, nem fejteném ki bővebben, a másik a víz párolgása folyamán képződő latens hő szerepe különböző helyzetekben.

Fontos megjegyeznünk, hogy a párolgás mértéke energia kérdés, tehát nem a levegőben tartózkodó vízmennyiségtől függ, és viszont.

Korábban arról volt szó, hogy a melegebb levegő több párát képes megtartani, ami növeli az üvegházhatást, ám ez csak részben igaz. A vízpára ugyanis különleges üvegházgáz. Nincs ingyen. Folyamatosan pótolni kell, mert jelenleg körülbelül 10 nap alatt kiürül a légkörből. A pótlás energiát von el a felszíntől, ez a latens hő, ami a felhőmagasságokban kerül vissza a rendszerbe.

Más üvegházgáz energiaegyenlege csupán az általa okozott üvegházhatásból számolható, a vízpára esetén ebből le kell vonni a párolgáshoz szükséges energiát.

Az üvegházgázok okozta hőmérsékleti kényszert logaritmikus összefüggéssel írjuk le, tehát a gázmennyiség minden duplázódása fix értékű hőmérséklet emelkedést okoz. Csakhogy minden duplázódás dupla párolgási mennyiséget feltételez a vízpára esetében, könnyen belátható, hogy minél nagyobb a páratartalom, annál kisebb üvegházhatást hoz létre a további növekedés, sőt a görbének van olyan szakasza, ahol az energiamérleg negatívba fordul.

Egy bizonyos határ fölött a többletpárolgáshoz szükséges többlet hő, amit a felszíntől von el, nagyobb lesz, mint a többlet üvegházhatás amit a többlet vízpáratartalom okoz.

2. ábra.

A második ábrán a kék vonal a párolgáshoz szükséges hőelvonást reprezentálja, a vörös a légköri páratartalom üvegházhatását, a zöld vonal pedig a két ellentétes hatás eredőjét.

x: a légkör páratartalma km3, y: energiaváltozás w/m2

Látható, hogy már viszonylag kis légköri páratartalom mellett is az eredő görbe meredeksége negatív lesz, tehát a páratartalom növekedése végső soron csökkenti a felszíni energiafluxust, nem pozitív, hanem negatív vízpáravisszacsatolás érvényesül ebben a tartományban.

Eddig feltételeztük, hogy a vízpára tartózkodási ideje a légkörben állandó, tehát minden párolgási többlet automatikusan növeli a levegő páratartalmát. Ez nem egyezik a jelenlegi gyakorlati megfigyelésekkel, mondhatni a legrosszabb esetet vettük alapul. Elvileg lehet állandó, nőhet és csökkenhet is az az időtartam, amit a vízpára a levegőben tölt, ám melegedéskor erősödnek a légköri mozgások, feltételezhető, hogy inkább csökken a légköri tartózkodási idő.

A valóságban a levegő páratartalma globálisan a légkör mai állapotában nem változik számottevően, tehát a többletpárolgás minden esetben hőelvonással jár, negatív visszacsatolást jelent a légköri folyamatokban.

Összegzés:

1. Az energia a légkör alsóbb rétegeiből részben termikus sugárzással, részben konvekciós áramlás útján jut abba a magasságba, ahonnan már képes a világűrbe szétsugárzódni. A konvekciós áramlás inkább az alsóbb rétegekre jellemző és erősége arányosan nő az üvegházgázok mennyiségével.

2. A fenti jelenség csökkenti a légkör mérhető optikai mélységét, csökkenti az üvegházhatást.

3. Az üvegházhatás növekedése erősíti a párolgást, ami hőt von el a felszíntől, a többlet hőelvonás egy bizonyos határ felett mindenképp nagyobb lesz, mint az a hőtöbblet, amit a megnövekedett páratartalom hozhat létre.

4. Az eddig feltételezett pozitív vízpára-visszacsatolás jelensége csak nagyon alacsony páratartalom esetén létezik, a páratartalom növekedése magas légköri páratartalom esetén stabilizációs hatásúvá válik.

5. Miskolczi professzor elméleti levezetése akkor is helyes lehet, ha a légköri vízpára mennyisége nem csökken, sőt növekszik a többi üvegházgázzal együtt a fentiek alapján.

2010.01.13
laszilo
laszilo@freemail.hu

Irodalom:

Dr. Miskolczi Ferenc: Greenhouse-hun.pdf ford: Zágoni Miklós

foldrajz.ttk.pte.hu/kornyezet/tematikak/fej06.doc

www .cipp.hu/download.php?frm_id=8372063167.doc

http://www.geographic.hu/index.php?act=napi&id=3662

http://www.matud.iif.hu/08jun/05.html

http://www.kutdiak.kee.hu/diak/nzs/viz1.htm

http://rechneronline.de/function-graphs/

www.sci.u-szeged.hu/eghajlattan/kornyklim-teljes.pdf

http://www.kfki.hu/fszemle/archivum/fsz0711/tasnadi0711.html

laszilo rovata (laszilo.virtus.hu)


HOZZÁSZÓLÁSOK (érdekesebbek):

#1
Kedves laszilo, fogadd őszinte gratulációmat, hogy ennyire részletesen, ennyire precizen, ennyire korrekten a magyar szakirodalomban szerintem perpillanat egyedülálló módon szóltál a Miskolczi-modellről.

Nagyon drukkolok neki, nagyon komoly esélyét látom annak, hogy akit érdekel a téma, az idefog kilyukadni, és sok-sok idecsatoló hiperlink fog keletkezni mindenfele a témában, az egyre higgadtabbá váló párbeszéd jegyében.

Nagyon-nagy szükség volt már a cikkre, és köszönet a net ezen sarkának, hogy ilyen szinvonalas anyagoknak helyt ad.

Igyekszem mindent elkövetni, hogy érdemben ontopik is tudjak reagálni, meg 1-2 kérdést is feltegyek, de egyrészt többször kell elolvasnom ehhez a cikkedet, másrészt utána kell néznem 1-2 általad előhozott számomra új dolognak.

Rögtön itt van egy kérdés, amit Salvor írt az indexes "peak oil" fórum 101065-101073-as hozzászólásokban. Te tudsz erről valamit?

Idézet -> "Nem tudom megitelni, hogy jo-e a modellje, vagy az eredmenye. A cikk maga alapos munka. De, ahogy irtam, a hozzaertok alapvetoen hibasnak tartjak (barmilyen optikai melyseg mellett lehet a legkor egyensulyban). Ezert nem egy neves folyoiratban jelent meg, mert mindenhol elutasitottak."


LASZILO válasza:

Ha jók a feltételezéseim... (Sajna a cikk annyira csontvázszerűre sikeredett így visszaolvasva, nagyon sok kimaradt, mégis túl hosszú lett.) ...akkor ha alacsony a légkörben az üvegházgázok mennyisége, a klíma rendkívül instabillá válik. Pont úgy, ahogy a pozitív vízpára-visszacsatolás továbbiakban PVVCS alapján jelzik. Minél magasabb ez a szint, annál stabilabbnak illene lennie.

Most úgy látom, hogy azonos peremfeltételek mellett egy optimum van, de ha több stabil állapot lenne, akkor az már önmagában cáfolná a PVVCS-t.

Természetesen ha a peremfeltételek változnak, elolvad a hótakaró, kiirtjuk az erdőket, változik az albedó, változik a víz és légkörzés, akkor megváltozik ennek a stabil állapotnak a helye, de ezt Miskolczi is hangsúlyozta, csak szeretik elfelejteni.


#2
"1. A légkör fölös hőmennyiségétől részben termikus sugárzással, részben konvekciós áramlás útján szabadul meg."

Egy laikus kérdése: Azt értem, hogy a termikus sugárzás hőveszteséggel jár, de azt már nem, hogy a légtömegek áramlásával "egymásközött" kicserélt hőenergia miért járna a légkör hőmennyiségének veszteségével.!?!?

Légy szíves magyarázd meg nekem!


LASZILO válasza:

Jó szemed van, ez baki volt, ki is javítottam, bár ez a mondat már nem lett egy gyöngyszem. Tömören fogalmazni nem könnyű.

Még szerencse, hogy fentebb megemlítettem, hogy:
"hő utat nem talál, hogy távozzon a világűrbe, sugárzás formájában."

Azt hiszem tökéletesen látod a folyamat lényegét, ha fönt, a sugárzási zónában átlagosan kötelezően -18C a hőmérséklet, a felszínhez közel pedig lehet -18C, +15C, vagy + 25C is az üvegházhatás mértékétől függően, akkor nyilvánvalóan egy ilyen hőtranszport a felszíni hőmérsékletet csökkenti.
Köszönöm!

UPDATE (2017.június 6.)
Egy érdekes aktuális kitérő a témában

Kérdés:
* Ha tényleg igaza van Miskolczinak, akkor mivel magyarázhatóak az alábbiak: kihagyja a konvektív hőáramlást, pedig a légkörben annak komoly energiaszállító hatása van; a szaturációs elmélet híve, amelyet alapvető fizikai ismeretekkel meg lehet cáfolni (Magyar Energetika 2017/1 Hetesi-cikk, online nem hozzáférhető), és már a 20. század elején ezt meg is tették; ha tényleg a vízpára és a CO2 együttes hatása állandó, akkor a növekvő CO2-vel nem kéne csökkenni a vízpárának a légkörben (jelenleg nő)?

Válasz: 
* Miskolczinak igaza van-e azt nem tudom. Gyanítom, hogy korlátos tartományokban, inkább melegedés irányba igen. A gyakorlati megfigyelések elég szűk tartományban validálják az elméletét. Lényegében azt jelenthetjük ki, hogy a jelenlegi CO2 tartalomhoz tartozik egy, a többi ÜH gáz által fenntartott légköri átlátszóság, ami dinamikusan érvényesül. Nem tudni, hogy tízszeres, vagy zéró CO2 esetében is ez lenne-e a helyzet. Az alap-cikk vonatkozásában, a lényeget érintően nem vagyunk infókkal elkényeztetve (a tátongó lyukakat kell az olvasónak így-úgy befoltozni, homályos részleteket áthidalni).
* Miskolczi egyértelműen a légköri dinamikában jelölte meg a légköri átlátszóság stabilitásának a forrását. Amihez az energiát ugye a konvektív feláramlás biztosítja. A vízpára mennyisége a talajközelben nő, de ez nem játszik számottevő szerepet, a nagyobb magasságokban viszont állítólag csökkenést detektáltak.
* Szerintem a problémakör durva leegyszerűsítése, eltorzítása Miskolczi elméletét CO2+vízpára = állandónak tekinteni. A stabil ÜH gázok hatását a földi légkör egész hidrodinamikája egyensúlyozza ki, mégpedig stabilizáló irányba. Ebben sokminden benne van, nem csak a vízpára mennyisége, ahogy arra Zágoni is rámutatott (Miskolczi által egyébként erősen vitatott) dolgozatában:"
(1) Zágoni Miklós: Miskolczi Ferenc kutatási eredményeinek kritikai vizsgálata - Beszámoló jelentés
(2) Miskolczi Ferenc: Megjegyzések Zágoni Miklós "Miskolczi Ferenc kutatási eredményeinek kritikai vizsgálata" című MTA GGKI Beszámoló Jelentéséhez"

UPDATE (2017.június 6.)

A témába vágó blogposztok, itt a blogon:
Laszilo: Gondolatok Dr. Miskolczi Ferenc üvegházelméletéről
****
Gyorsuló üvegházhatást nem kéne végre újragondolni az IPCC-nél?
Körösi Csaba: Klímaváltozás – Mindenki Akadémiája, 2016-12-01
Hetesi Zsolt leértékelődése hét év távlatában
Az "intelligens" Antalffy Tibor
Prediktálás börtönfenyegetettség árnyékában?
Klímaváltozás: előrejelzési visszásságok
Klímakatasztrófa előrejelzése 

BREAKING NEWS: Életem egyik fénypontja

.
Ritkán érik az embert akkora örömök, mint engem ma. Ráadásul ennyire perfekten komplex módon, váratlanul és végtelenül mélyen.

Él Argentinában egy nagyszerű zeneszerző hölgy, Ana Leira Carnero. Ő volt az első, nagyon sokáig egyetlen tag, egy még manapság is nagyon szűk, ám felettébb illusztris, számomra nagyon kedves társaságban, aki egyrészt látott fantáziát a kottás videókban, másrészt megtisztelte személyemet együttműködéssel.

Azonnal, pillanatok alatt beleszerettem a műveibe, ezután meg iziben egymásra hangolódtunk, azóta is rendszeresen levelezünk (angolul) - szerencsére Ana elnézi nekem az övénél jóval gyengébb angolomat, sőt még bíztat is.

Az évek során minden újabb művét (re-)publikáltam a csatornámon, ami akkor volt igazán nagy durranás, amikor a Youtube-on, még tavaly nyáron, 20 milliós megtekintést regiszztrálhattam, havi 500.000-es növekedéssel.

Ana legfrissebb, grandiózus, 7 perces munkája már meghallgatható a Youtube-csatornáján.Érdemes a videóhoz tartozó leírást is böngészni, mert fantasztikus playlist-ekkel is kedveskedik Ana, a sherzo műfaja kapcsán.
Scherzo in C minor for solo piano, Op.6 (audio+score) 

(Ana egyéb YT-csatornámon publikált kottás videói)

És ami a döbbenet, amiért ez a poszt itt és most azonnal megszületett, Ana az én gyarló személyemnek ajánlotta ezt a fenségesen gyönyörűséges darabját:

DEDICATION

To my friend Miklós Molnár

Dear Miklós,

Some time ago I found a comment you wrote, highlighting Bach and Beethoven as your favorite composers, and scherzo as your prefered musical genre. Maybe after knowing such information, the Muse took me back to a fugue from my youth, for its conversion into this beethovenian scherzo, yet also with some Bach—style due the contrapuntal tricks. Obviously, the dedication is perfect for you; not only for your good musical taste regarding said masters, hut because you deserve it, for your generous support by spreading my music on the web during the last few years.
Thanks a lot for that, dear friend!
A.L.C.

Biztosan javítható fordításomban:

AJÁNLÁS:

Molnár Miklós barátomnak

Kedves Miklós,

Hajdanán találtam egy általad írt kommentet, amiben Bachot és Beethovent jelölted meg kedvenc zeneszerzőidként valamint a scherzo-t, mint a számodra kedves zenei műfajt. 
Talán pont ezen információk olvasása után a múzsa visszarepített vissza engem a fiatalságom egy fúgájához, ami ezen beethoveni scherzóvá alakult át némi Bach-stílusú kontrapukt (zenei kifejezés: „ellenpontozott”) trükkel. Nyilvánvalóan tökéletesen adódott a neked való dedikálás, nemcsak a jó zenei ízlésedért az említett mesterek tekintetében, hanem mert meg is érdemled az utóbbi évek során nyújtott nagylelkű támogatásodért a zenéim weben való terjedése okán.
Nagyon köszönöm ezt, drága barátom.
A.L.C

In English:

Dear Ana,

Thanks a lot for your kind dedication! There is no word to express my emotion. Your work (with absolutely perfect sound) is phenomenal. I love every notes so much and I watch it again and again. Also thanks for scherzo-playlists, they are great. I think this Scherzo is my absolute TOP-1 favorite contemporary music-movement, independently from dedication. Actually on extreme way I can close this YT-channel, at this moment it is unextendly complete with this piece as last videoscore.

I re-published your Scherzo-videoscore in my score-format:(with your kind permission):
http://www.youtube.com/watch?v=CQ3hP21vHn4
https://www.facebook.com/tnsnamesoralong/posts/1074923742575133

Disputa: Relaxa Villám / QLL (Kvantum nyelvtanulás)

Relaxa Villám / QLL (Kvantum nyelvtanulás)

A fenti linken jelent meg a minap egy tárgybeli, nagyon részletes írás, ami véleményem szerint páratlanul mély és fontos, kontextusba ágyazott vélemény egy független, szakértői forrásból (még csak megközelítő/hasonló írásról sem tudok a témában).

A"függetlenség" is fontos, hiszen sem érdek, sem ellenérdek nem kötí az írás szerzőjét a tárgyához. Illetve a "szakértő"-ség is fontos, hiszen a szerző aktív nyelvtanuló (immáron a poliglottság vidékein) illetve államilag képzett nyelvet tanító (ha jól tudom).
Amit érdemes még az elején rögzíteni, hogy a szerző mindig hasonló struktúrában tárgyalja az elemzett eszközöket: háttér, használat, előny, hátrány, összegzés.

A blogposzt facebookos kommentszekciójába bekapcsolódott a termék alkotója dr.Makara György is, bőséges érdemi információkkal, kiegészítésekkel és nyilván ellenvéleménnyel.

Nézzük a posztot, vegyük a kritikus állításokat, amikben nem feltétlen van konszenzus (általam kiemelt hangsúlyokkal):

* Talán nincs még egy olyan módszer, ami annyit szenvedett volna az elhibázott marketingtől, mint a Relaxa Villám.

MM: Érdekes módon ennél a kérdésnél nem alakult ki vita, pedig megérne egy kört a téma vesézése. Az én meredek mainstreambe nem illő véleményem a témában:
(1) A marketing 90+%-a káros/(környezet)szennyező tevékenység, de van jó marketing azért az én fogalmaim szerint is.
(2) Az én felfogásomban az a jó termék, ami saját magát adja el, ha nincs siker, akkor elsőként a termék körül kell keresni a problémát. (Én kottás videóimnál ezt az elvet mindig gyakorolom, sosem keverek bele semmilyen marketing célú dolgot, nézettség- vagy like-vadászat/-növelés érdekében.)
(3) Akkor lehet jó a mainstream-értelmezésű marketing, ha egységnyi ilyen irányú költés egységnyinél nagyobb haszonnal javítja a termék pozicióját. Ilyen irányú számokat sajnos nem tudunk Relaxa/Tangó esetében. dr.Makara azt mondja milliárdos invesztició volt eddig (marketing nélkül, szellemi munkában). Ez 3-4.000 értékesített Tangó értéke vagy max. 10.000 értékesített könyv+CD, nullszaldó esetén. Ha ennél kevesebb az értékesítés, akkor csak a marketing nélküli termékelőállítás hihetetlen költségesnek mondható.
Nekem egy nagy fájdalmam van idevágóan, hogy az én érzésem szerint ekkora tömegű vásárlásnál sokkal komolyabb léptékű független véleménnyel kellene tele legyen a net, mind tudományos, mind laikus vonalon.
(4) Marketingbe beletartozik a márkanév-választás éppúgy mint akár a kommentelés is a termék netes fórumain, ahogy a Tanulj Nyelveket blog esetében is.
- Minden olyan terméknév, ami félreérthető/homonimás, nem elég egyedi/fókuszált az problémás. Ez a probléma Relaxánál fennáll (mind az "alfa/relaxa", mind a "villám", mind a "kvantum" esetében, hiszen van káros, félrérthető áthallás). De ezt kivédeni sokszor lehetetlen. Én sem tudom a kottás videókat angol nyelven jól pozicionálni (amit használok "video score", ugyanígy, ugyanezekért problémás)
- Ami a kommentelést illeti, mint az alábbiakban kiderül, nem sikerült jól, szerintem. Túlságosan, termékorientált, elfogult. Ráadásul utolsó kommentjében (főleg) ad egy nagyon keserű ízt is.
Konklúzió: a Tanulj Nyelveket Blog ezen felvetésének szellemével egyetértve, minimum problémás a marketing Relaxa termékeknél.

*  A Relaxa Villám lényegében Makara György életműve. Ugyanúgy nem választható el tőle, ahogy Gaál Ottó sem választható el a Kreatívtól.
Dr.Makara: Magam teljesen elválasztom a kettőt.
TanuljNyelveketBlog:A poszt személyes benyomásaimat tükrözi, és számomra ez a módszer egyáltalán nem választható el az Ön személyétől.

MM: Ez szerintem nem annyira kardinális kérdés, mégis több kört megélt, ezért én is reagálok rá. Én is "kölcsönesen bijektívnek" érzem dr.Makara személyének és a Relaxa termékcsaládnak nagyon szoros kapcsolatát. Illetve számomra nem derül ki: dr.Makara miért mond ennek ellent. Arra tudok gondolni (lehet tévesen), hogy sok embert meg tudott nyerni az ügyének (tanárok, informatikusok, stb.), míg Gaál Ottóé tényleg "one man show".

* A két módszer gyökere egyébként nagyon hasonló: kifejezetten magyar anyanyelvű tanulóknak készültek,...
Dr.Makara: Esetemben ez tévedés. A módszer bármilyen anyanyelvű részére bármilyen célnyelv tanítására készült. Szívesen megmutathatom az angol tananyagunk kínai, bolgár, német, francia, román anyanyelvűek számára készített bemutató változatát. * Dr.Makara: Ön csak a magyar ajkúaknak készült anyagunkkal találkozott, de a Tangó nem ilyen szűklátókörűen készült. Tetszőleges közvetítő nyelvvel működtethető, csak adatbázis kérdése. Bemutatni tudom a kínai, francia, német, bolgár, román nyelvekre készre csinált mintaleckéket...
TanuljNyelveketBlog:Az, hogy magyar anyanyelvűek és otthon, egyedül tanulók is alkalmazhatják, az én szememben előny. A többség azért olvassa ezt a blogot, hogy ehhez eszközöket találjon. 

 MM: Itt van az első jelentős eltérés a két nézőpont között.
* Nagyon kevés konszenzus van nyelvtanulás témában, de abban egyetértés van, hogy vannak az (angol) cél nyelvterületről érkező - értelmezésemben moslék - egyen-tanagyagok forrás-(/közvetítő-) nyelv oldali nyelvspecialitásokra fittyet hányva) és vannak forrásoldali nyelvterületen keletkezett tananyagok, amik ezen szempontokat jobban és konszenzusosan sikeresebben figyelembeveszik.
* Az én felfogásomban itt a legfontosabb üzenet az, hogy magyar anyanyelvű ember, magyar aggyal csinálta a Relaxát (igen, elsőként "magyar tanulóknak"). Szemben a kommunikatív lufi jegyében készült említett elterjedt moslék egynyelvű angol tankönyvekkel. Azt gondolom extra bizalom járt emiatt a Relaxa felé, azaz jogosan említette ezt a blog.
* Itt én úgy képzelem (meglehet tévesen), hogy legelőször az angol Relaxa tanagyag készült el magyaroknak, még adatbázis-támogatás meg további célnyelvi támogatás nélkül. És az egy kellemes "ingyen érkező" járulékos feature volt, ahogy Gaál Ottó Kreatívjánál is, hogy teoretikus értelemben könnyen kiterjeszthető a módszer, mind további forrás-, mind további céloldali nyelvekre.
* Az egy fontos, de az eredeti blog-állítást nem aláásó, adalék, hogy 30 év horizontján mára már a multinyelv-támogatás és adatbázistámogatás immáron valóság a Relaxánál.
* De mindennek sajnos van egy negatív olvasata is. A nyelvtanulás spéci, időigényes, inegzakt és fájdalmas dolog. Mi van, ha az nyelvtanulási-optimum az egyedi forrás+célnyelvi tananyagoknál van és így mind a Relaxánál, mind a Kreatívnál szuboptimális az egységesítés/kiterjesztés (nem azt mondom, hogy nem működik, csak azt, hogy esetleg elvi alapon is csak szuboptimális lehet a nyelvi kiterjesztés/általánosítás). Hiszen akkor az angol nyelvterületről érkező egyentananyagok is lehetnek optimálisak ezen az alapon, holott amikről "tudjuk", hogy moslékok ugye (ez nálam axióma, így vitatása offtopik), hiszen mi magyarok jobban szeretjük, szvsz, a magyar ember által írt kétnyelvű tananyagokat, indulásnál mindenképpen.
Konklúzió: annyi csak az üzenet, hogy az egységesítésnek/kiterjesztésnek lehetnek káros szuboptimális irányba ható mellékhatásai. Magyar-angol-ra például úgy lehet nagyon jó, hogy horvát-kínaira már nem feltétlen. Nem több, nem kevesebb.

* ...és minden nyelvtanítási divatot figyelmen kívül hagyva csak az alkotó személyes meggyőződésére alapoztak.
Dr.Makara: Ez rám annyiban nem áll, hogy én igyekeztem minden, hozzám eljutó tanítási „divat” lényegét, paradigmáját kihámozni. Nem a személyes meggyőződéssel egyezés, hanem a valóságos tapasztalatokkal egyezés a kritériumom. A nyelvoktató eljárások között különbséget tenni pedig aszerint tudok, hogy tudományos alapjaiban, paradigmájában – mint legtöbbjük - tökéletesen elhibázott-e, vagy rendben van. Ez az elme működéséről, az emlékezetről, a figyelemről, a viselkedésről, cselekvésről, a beszédről, a tudásról, a tanulásról, a szabály mibenlétéről, vagy a szokás és a szabály megkülönböztetésével kapcsolatos nézetrendszerről szól.
A „tudományos közfelfogás” ezekben a valóságos tapasztalatokkal számtalan dologban ütközik, és a magát az „Alkalmazott Nyelvészet” körébe soroló nyelvpedagógia pedig ettől olyan a gyakorlatban, amilyen. 

MM: Itt értelmezésemben nagyon kisiklott a dialógus több ponton is. A blog állítása szerintem (1) abszolút vállalható, (2) nem cáfolódott, viszont exponenciális robbanással beindult egy adalék-lavina, ami minimum vitát-generáló.
* Nem értékelhető ki egzaktan a problémafelvetés ("hogyan kell jól nyelvet tanítani/tanulni"). Azaz óhatatlanul megjelenik a vélemény, meggyőzödés a  valóság/tapasztalat leképződése során. Ha nem így lenne, akkor egyszerűbb lenne a nyelvtanulás kérdésének mérlegelése is, nem ennyire kib*szott bonyolult (annyira kevés explicit egzakt, konszenzussal elfogadható állítás tehető, hogy siralmas). Szvsz. Minden konszenzusos cáfolatnak nagyon örülnék.
* A vízválasztó ott van olvasatomban, hogy van-e (szellemi tevékenységes meg tapasztalati) fedezet a meggyőzödés mögött, vagy csak vakhit. Azt gondolom, bőségesen van fedezet és azt is gondolom a blog ezt egyáltalán nem is vonta kétségbe. Azaz ez egy pozitív üzenet.
* "Tökéletes elhibázottság" ritkán lehet szerintem nyelvtanulásban. Én el tudom fogadni, hogy a moslék Grapevine és társaiban is van olyan érték, ami másutt nincs (csak túl sok az elfogadhatatlan  hátrányuk). Megfordítva nincs tökéletes jó módszer sem: minden előny mellett van hátrány. "Nincs ingyen ebéd" nyelvtanulásnál, azaz egy-egy másutt nem tapasztalható előnyért keservesen fizetni kell hátrányok elszenvedése formájában.
* Rögzítsük: a Relaxa termékcsalád, igenis, minden addig bevett nyelvtanulási "divatot" meghalad megvalósításával termék-manifesztációjával (újszerűségében), azaz megint áll a blog eredeti állítása. olvasatomban.
* Konklúzió: az eredeti blog-üzenet pozitív töltetű számomra, dr.Makarától kapunk párhuzamos adalékot, ami bőven további kifejtést igényel (mik a tudományos közfelfogás állításai, amik pontosan hogyan (mennyire mérhetően/kontrollálhatóan/konszenzussal támogathatóan) állnak szemben a tapasztalatokkal.

* A Relaxa Villám (mostanában Kvantum Nyelvtanulás vagy QLL) évtizedek óta próbálja meg megreformálni a magyarországi nyelvoktatást, mondanom sem kell, sikertelenül.

MM: Ez a kérdés sem ért meg több kört, pedig mindenkinek fontos lenne tudni, mit tekintünk sikernek és ez hogyan manifesztálódik a valóságban. Sokkal több itt a titok (hány példány értékesítődött Tangóból, ki mennyit tanult vele, mekkora sikerrel), mint a konkrét elemezhető információ.
* Az én értelmezésemben, mint komoly előnyeket felmutatni tudó alternatíva-megjelenés sikernek tekinthető.
* A teljesség kedvéért említem: működik egy üzlet a Relaxa-termékcsaládra, mostoha magyar viszonyok között, immáron 30 éve, ami szintén sikernek számít.
* Megváltani egyelőre még nem váltotta meg a nyelvoktatást, az én érzékelésemben sokkal nagyobb a Relaxa-termékcsalád ismertségi köre, mint valós használati köre (de tévedhetek). Illetve a tömegek nem evvel tanulnak, gondolom a nagyon "elitista" nagyon drága árnak is köszönhetően. Az okok részletesebb feltérképezése, elemzése további - általam jelenleg nem elvégezhető - aktivitásokat igényel. Szerintem lehet olyan olvasat, hogy ekkora invesztició nyomán nagyobb megváltást kellett volna hoznia a Relaxának, azaz kell legyen sikertelenségi aspektusnak is, ahogy a blog írta.
* Ha úgy nézzük, hogy van sikeres és nem sikeres aspektusa a Relaxának, sajnos nem tudjuk melyik ilyen tényezője mennyire hibás/javítható. Van-e olyan elvi hiba a termékben amiért barátibb árszabás mellett is gátja lenne a nagyságrendileg nagyobb terjedésének. Én egy ilyen további potenciális hibát tudok jelenleg elképzelni (borzasztó nagy időigényt a nyelvtanuló oldaláról, aminek optimalizálása további nagy kérdéseket vet fel)
Konklúzió: amit írtam csak ízelítő: biztos lehet bővíteni a sikerességi és sikertelenségi aspektusokat. Viszont ezt a blogposztot szeretném befejezni :)

* A Relaxa Villám és az Assimil is otthoni, önálló tanulásra készült.
Dr.Makara:Nos, az Assimilhez semmi közöm, de a Relaxa Villám bizony sokkal többre: nyelviskolai, iskolai, tanárral és tanár nélkül folytatott egyéni nyelvtanulásra, óriáscsoportos nyelvtanulás lehetőségére, stb. és ezek kombinációira készült. 

MM:
* Itt az én érzésem szerint ugyanaz a helyzet, mint a multinyelv- és adatbázis támogatásnál. Történelmileg a Relaxa-iskolák később alakulhattak ki.
* Viszont a kellemes feature (tömegesség), a koncepcióban benne volt természetes módon (több előny egyszerre klappolhatott: de hát minden zsenialitásban az egyszerű ám nem triviális észrevehetőség nagyon is méltányolható). És nagyon fontos is. Én is külön említettem/hiányoltam az eredeti blogposzt kommentszekciójában.
* Ráadásul pont ebben a feature-ben verhetetlen a Relaxa. Nagyon nehéz túlbecsülni ennek jelentőségét, annyira fontos és kellemes. Én oviban, iskolában Relaxával tanítanék nyelvet (ha tanítanék), illetve nagyon sajnálom, hogy nekem ez nem / nem ez adatott meg.

* A Relaxa Villám és az Assimil is abból indul ki, hogy a nyelvet egyszerűbb használat közben, sok gyakorlással (és kevés magyarázattal) elsajátítani.
Dr.Makara:de sajnos, helyesbítenem kell. A Relaxa Villám nem a „gyakorlásra”, hanem leginkább a nyelvi élmények felhalmozódására és azoknak a tudásmegszilárdulási folyamataira, ezek kihasználására épít.
TanuljNyelveketBlog:Természetesen bármely módszer használható órán, tanfolyami keretek között is, a ritka és a keresett az, ami önálló tanulásra is alkalmas.

MM: Itt én dr.Makarával értek inkább egyet.
* Szerintem az egyéni önálló (számítógéppel támogatott) tanulás lehetősége éppúgy fontos, mint jó, iskolai keretek között is működni tudó, tömegesen tanítható módszer megtalálása. Az utóbbiban a Relaxa értelmezésemben konkurrens nélkülien verhetetlen a piacon.
* Ahogy a "sok gyakorlás" csak egy összetevő a nagy halmazban, lásd hozzá például közösségi élmény, fizikai aktivitás és társait a "fixációban".

* Viszonylag részletes használati utasítás kalauzol minket, mikor kell áttérnünk az írásra, felolvasásra, majd a fordításra. 
Dr.Makara: nyilván a 20 évvel ezelőtti fejlesztési eredményünknek, az audió anyagoknak és a többlépcsős nyelvtanulásnak ismertetőjére alapoz. Csakhogy ha ez maradt volna a lényeg, akkor vajon miért dolgozott a csapatunk azóta is tovább még két évtizedig? 

MM: Itt viszont nagyon nem értek egyet dr.Makarával.
* Egyrészt a Tangó hozzáférhetetlen a plebs számára, elitista árképzése miatt (a könyv+cd változat elterjedtségéhez képest is). Itt arra kell gondolni hányan tanulnak nyelveket (szorzat) és hány eladott/használt Tangó-licence van ennek arányában.
* Másrészt nagyon nehezen számszerűsíthető a Tangó (használatiságot illető) hozzáadott értéke a könyv+cd változathoz. Sőt a kétség is felmerül az emberben, hogy az árkülönbség mennyire reális.
* Harmadrészt a befektetett munka az eredménnyel nem feltétlen lineáriasan arányos. Lehet símán progresszív vagy degresszív haladvány menti. A sokat dolgozás nem érv olvasatomban az eredményesség mellett, kellenek kiegészítő információk, amiknek leginkább dr.Makara van csak birtokában, senki más a világon. Azt gondolom lehet reális bloggazdai vélemény, hogy a könyv+cd-hez képest a Tangó már nem akkora horderejű előrelépés (függetlenül - mint mondom nem tudható - igazságtartamától)

*  A limitált mennyiségű anyagunk segítségével akkor tudunk eredményt elérni, ha nagyon sokat ismételünk, szinte kívülről megtanulnunk mindent. Ez pedig szörnyen unalmas. Mivel a módszer más módszerekhez képest egyébként is lassú, napi 2-3 órát kell az ajánlás szerint is gyakorlással töltenünk, hogy az információ megragadjon a fejünkben. Egy átlag fenőttnek ez nehezen fér be a napirendjébe.
* Kisgyerekeknek és időseknek érdemes lehet kipróbálni, de a többség ennél jobban is ki tudja használni az idejét.

MM: Ez a felvetések sem értek meg több kört. Én nagyon hiányoltam idevágó gondolatokat dr.Makarától, "marketing kontextusban" is, hiszen ez Relaxa-specifikus hátránynak tűnik számomra.

* Az eddigi tapasztalataim alapján én úgy látom, ez a módszer akkor lehet sikeres, ha egy olyan nyelvet tanulnunk, ami nagyon hasonlít egy általunk már tanult nyelvre. Ebben az esetben a sok magyarázat és feladat csak lelassítana minket.
A módszer azonban szinte teljesen alkalmatlan egy olyan nyelv megtanulására, ami számunkra nehéz, idegen felépítésű és szókincsű. 

MM: Ezt a két felvetést semmilyen szinten nem értem a blogból. Itt a blogtól hiányoltam további emészhető kirészletezést, (magyarázatot, indoklást, levezetést).

* Maga az elmélet (az alapelv az, hogy a beszéd legkisebb egysége nem a szó, a szintagma vagy a mondat, hanem az úgynevezett kvantum. A kvantum olyan szavak kapcsolata (vagy akár egy olyan szó), amelyek gyakran fordulnak elő együtt a beszédben, ezért olyan paneleket képeznek, amelyeket gondolkodás nélkül mondunk végig.) szerintem megint csak rendkívül értékes, viszont teljesen egyértelművé teszi Makara szereptévesztését. Merthogy egy egyszeri nyelvtanulónak ezzel miért is kéne foglalkozni?
Dr.Makara: Csakhogy a nyelvtanulónak a könyvben is deklaráltan nem kell ezekről az elméleti dolgokról többet tudnia, minthogy sutba kell dobnia a szótanulásról, a nyelvtan tanulásáról és a kikérdezgetős, napról-napra tanulásról megörökölt, közhiedelmeket. Követnie érdemes a Tangó használatában a számára megfelelő tanmenetet, vagy át kell magát adnia a tanári, tanfolyami vezetésnek. 

MM: Itt abszolút dr.Makarával értek egyet. Egyrészt a tanulót érkelhetik háttérinformációk, akár a konkrét nyelvtanulás rovására is (lásd engem is) :), másrészt dr.Makara legfrisssebb idevágó könyve úgy zseniális, emészhető, hogy abszolút nem "nyomulós". Én a témában kérdésekkel vagyok tele válaszok helyett. De az nem kérdés, hogy a témában semmilyen szereptévesztése nem volt dr.Makarának. Sőt. minden infónak örültem, továbbiakat igényeltem.

* Makara azt ígéri, ez a felimerés beépül a módszerébe? Reménykedjünk, de kevéssé valószínű, hogy ő maga 5-6 nyelven értékelhetően elkülöníti a kvantumokat, és azokat a leggyakoribb, leghasznosabb kombinációkban be is mutatja.

MM: A kérdés kell-e, mennyire zavaró az explicit mekkora hiánya.
Szerintem itt dr.Makarával értek egyet:
- Mindenkinek önállóan kell kvantumolnia (nincs egységes globálisan jó kvantumolás).
- Ez segíthet a tanulásban valamilyen fokon.
- Nem látom akadályát a többnyelvű kvantumolásnak.

* A Makara-módszer két nagy problémát mutat fel. Az egyik az, hogy hiába nem követi a divatirányzatokat, egyoldalú és leegyszerűsítő.
Dr.Makara:de vajon honnan tudhatja ezt az, aki bevallottan egyetlen Tangó anyagunkat nem ismeri.
TanuljNyelveketBlog: Az ismertetőt a könyv+CD változat alapján írtam, a Tangót valóban nem ismerem. A cikk megírása előtt átnéztem az interneten megtalálható véleményeket, és arra jutottam, a tanulók többsége ezen változat iránt érdeklődik. A cikkben hangsúlyosabbá teszem, hogy kizárólag erről a változatról van szó. 

MM: Na itt senkivel nem értek egyet csak magammal :)
* Nem vágom a blognak se az állítását, se a motivációját, se a levezetését. Én ott tartok csak, hogy vannak nevesíthető előnyök és hátrányok.
* Szerintem a Tangó hiánya nem ontopik érv a (szerintem téves) problémafelvetésben.

 * A másik pedig az, hogy megint csak nem rendelkezik a minőségi anyag megírásához szükséges szellemi és anyagi tőkével. 

Dr.Makara: – ez lehet, hogy igaz. Hozzávetőleges számolgatásom szerint ami létrejött, az TÖBB, mint 200 emberévnyi koordinált csapatmunka eredménye. (Ha ma egy szellemi alkalmazott emberévnyi munkáját közterheivel együtt legalább 6 millió Ft-ra becsüljük, akkor több, mint 1,2 milliárd Ft-nyi szellemi munka testesül meg a létrehozott produktumokban.)
TanuljNyelveketBlog: Személyes véleményem az, hogy olyan eszközt, ami önmagában juttat el egy kezdőt mondjuk B2 szintig nem lehet nyereségesen gyártani, ehhez állami vagy alapítványi támogatás kell. Nyilvánvaló, hogy a Relaxa termékek mögött rengeteg munka és tapasztalat áll, ez látszik is az anyagokon. Sok nyelvet próbáltam már meg autodidakta módon megtanulni, és eddig 1 (azaz egy) olyan módszert találtam, amihez nem kell kiegészítés. A szellemi és anyagi tőke hiánya tehát nem igénytelenség, és nem a Relaxa jellemzője, hanem általános kerékkötője a műfajnak.

MM: Kevés vagyok a kérdés mérlegeléséhez. Számomra az 1.2 milliárd rettenetesen ijesztően hangzik, mindent mérlegre téve. De lehet, hogy el vagyok tévedve (valamennyire). Abban viszont egyetértek a bloggal, hogy kell támogatni a témát, és gyalázatos a látható tapasztalható emberi gyarlóság-hegy a témában, a téma fontosságának tükrében.
Az ördög nyilván a részletekben lapul.

* Az egész módszerre igaz, hogy Makara György meglátásai, nyelvtanulási tippjei sokkal többet érnek, mint maguk az anyagok.
* A Relaxa anyagokat viszont csak kiegészítésnek vagy ritka esetekben tudom ajánlani, több tízezer forintot pedig semmiképpen sem érnek.

MM: Kevés vagyok a kérdés mérlegeléséhez.  Érzésem szerint itt túl szigorú a blog. Szerintem azért nagyon jó, hogy vannak anyagok, ráadásul a könyv+cd barátibb árszabással is bírnak.

* Az én tapasztalatom szerint valamennyi tudatos tanulásra, szabályfeldolgozásra szükség van. Csak használattal, gyakorlással nekem rendkívül időigényes a tanulás.

MM: Egyetértve a bloggal, én is úgy érzem van egy inflexiós pont, amikor a szabályok előnyei is meg kellene jelenjen a nyelvtanulásban, illetve egy ponton túl amikor a Tangó módszertan már nagyobb overheaddel bír.

* A Relaxa módszer használatakor úgy éreztem, a nyelvtanulásom teljesen parttalan.

MM:  A blog azt szokta mondani, hogy végigtanulásnál lehet csak eredményességi konklúziót vonni. ;)


TOVÁBBI FELVETÉSEK:

* Dr.Makara: Mondjuk, hogy 2 db. Rigó utcai középfokú szóvbeli nyelvvizsga - kizárólag gépkocsiban hallgatott hanganyaggal talán elgondolkoztatja, és revideálja fenti nézetét: http://www.relaxa.hu/html/rekordok.htm#2
Márpedig ezekhez a büszkén vállalt hanganyagainkhoz képest a Tangó programunkban lévő egyéni nyelvtanulási többlet-potenciác - bár nem mérhető -, de becslésem szerint 3-5-szörös. Akkor már hogyne lehetne öntevékenyen a középfokú nyelvtudásszintig - tanár nélkül - eljutni a Tangó programmal. Egyik nagy multicég - természetesen itt nem nevesíthető - exvezérigazgatója 3 nyelvet tanult meg tárgyalási szinten öntevékenyen a programjainkkal. Ezek, és számos további tény áll szemben egy előfeltevéssel.

MM: Ezzel a dr.Makara-felvetéssel nagyon nem értek egyet (főleg adatbányászként). A rekordokból, outlierekből  nem szeretnék levonni következtetést a nagy mintára.

* Dr.Makara: Szakmai, ügyszerető befektetőnek aranybánya lenne ezt a netre vinni. Mindegy, hogy mennyi ingyenes és fizető termék áll rendelkezésre a klasszikus és félig klasszikus tanulási és nyelvtanítási paradigmákra építve.

MM: Én nagyon drukkolok neki. Nem igényelne eszeveszett befektetést illetve tényleg nagy lehet a potenciális hozadék. Nyilván a választott üzleti modell kritikus lehet.

* TanuljNyelveketBlog: Hosszú távú célom az, hogy egy kvázi adatbázist hozzak létre, ahol az önálló nyelvtanulók leírhatják véleményüket az egyes termékekről. Minden cikk szabadon kommentelhető, és remélem a Tangóról is születnek majd valódi felhasználóktól származó hozzászólások.
Dr.Makara: Ez bizonyára sokaknak érdekes és jó. Volt egy "nyelviskolaszapuló" oldal pár éve. Odavetődtem, és miután megnéztem, hogy mi egyáltalán nem szereplünk benne, tettem tovább a dolgomat.

MM: A dr.Makara ellenérvvel az a legfőbb bajom (a negatív szapulás kontextusán felül), hogy attól még, hogy nem szapulnak valamit attól még lehet az a rossz olvasat, hogy érdektelenség és/vagy arányaiban szűkkörű elterjedtség miatt nincs komment. Abszolút lenne létjogosultsága egy ilyen blog által említett/tervezett adatbázisnak, nyilván értékét a kommentelő-tömegek nagysága és kommentminőség adná. Szégyen, hogy még ilyenünk sincs országos szinten, pedig ez aztán nem lenne akkora irreális csillagrombolós lázálom. És még a Relaxáról is kapnánk jelenleginél jobban elérhető infókat ;).

* Dr.Makara: A nyelvtanulóknak a nyelvekről és a tanulásról olyan téveszméik vannak, hogy a tudás a tanulás eredménye, amit ellenőrizni lehet, és kell, hogy a nyelvhez szavakat - értsd: lexikológiai ckkelyeket kell - egy magyar megfelelőjével együtt bamagolni. Ezt hívják szótanulásnak, márpedig az a nyelvismeretszerzéshez nem csak felesleges, hanem sok esetlen kifejezetten káros is. Hogy a nyelvtanról ismereteket kell szerezni, és azt, vagy abból sokmindent meg kell tanulni9. Holott ez is felesleges, és káros is.

MM: Nem tudom elképzelni, hogy ne kéne folyamatosan önellenőrizni. Főleg drága nyelvvizsgára jelentkezés elött. Felsőfokú nyelvvizsgánál nem inkább a szótanulás a legfontosabb vagy ott mit ajánl a Relaxa-módszertan?

* Dr.Makara: Az általánosan elterjedt közhiedelmek mellett pedig ugyan mire jó az Ön nemes igyekezete. Bizonyára lesznek továbbra is, akik használják ezt a fórumot. Én a tárgyszerű érvelést, világos beszédet kedvelném, de nem az én dolgom, hogy ennek hiányán változtassak. Legjobbakat!

MM: Ezt a dr.Makara -kommentet nagyon nem vártam meg elszomorított. És nekem olvasónak esett nagyon rosszul (mit szóljon a bloggazda hölgy, aki időt és fáradságot nem kímélve próbál információkat megosztani). Minden feltétel adott volt a blogon a tárgyszerű világos beszédhez. Miért kellett dr.Makarának ilyen szurkapiszkával élni?