Klímaváltozás: előrejelzési visszásságok

.
Az indexen nemrég jelent meg egy cikk a tárgybeli témában.

Már Lomborg szerint is probléma a klímaváltozás

És mivel már én is foglalkoztam a témával korábban itt a blogon, így aktuális az egész ügyet ismét elővenni. :o)

Miután évekig a szkeptikusok táborát erősítette, Bjørn Lomborg most azt mondja, hogy a legfontosabb helyre kell tenni a klímaváltozás elleni küzdelmet. Legújabb könyvében arról ír a koppenhágai gazdasági iskola professzora, hogy évente százmilliárd dollárt kellene a klímaváltozás elleni harcra fordítani.

Tegyük most félre a pikirt, rosszindulatú feltételezést, hogy a tudós esetleg részt akar venni a bizniszben, az erőforrások tűzközelségében. Az viszont már lényeges lehet, hogy az indexes cím viszont félrevezető, több dolog miatt is:

(1) A "fontosság" és a "költségigény" nem feltétlen korrelál egymással. Lehet fontosabb egy dolog, ami jóval kevesebb erőforrást igényel és lehet a klímatéma kevésbé fontos, ami viszont iszonyat pénzeket.

(2) Nem mindegy, hogy valami elismerten probléma-e, vagy csak egy problémalista végén van-e.

(2) A klímaszkeptikusok jelentős része nem tagadja a globális felmelegedést. És egyikük sem örül a tömeges szén-dioxid és metán légkörbe kerülésének, sem annak módjának (AGW=Antropogen Global Warming).Ők csak azt mondják, hogy nem mindegy hogy milyen érveléssel, mire költenek pénzt, milyen előrejelzés és hatásvizsgálat alapján, és mennyire használják "bunkóként" egyes vitatható tárgybeli érveléseket. Magyarán igenis lehet értelmesen pénzt költeni a témára ebben nincs vita. Ilyen értelemben abszolút szenzációhajhász az egész indexes tálalás.

Az én klímaaggódó definicióm a következő. Az aki szerint
(1) van, létezik globális felmelegedés
(2) alapvetően emberi eredetű ez a globális felmelegedés (AGW=Antropogen Global Warming)
(3) AGW elmélete szerint a nem-vízgőz jellegű üvegházhatást okozó molekulák (széndioxid, metán, stb.) földfelszínről légkörbe bocsátása egyfelöl egy pozitív visszacsatolásos folyamatot indított be (több molekula légkörbe -> még melegebb földfelszín), másfelöl e molekulák koncentrációja már túllépett egy kritikus értékek (390 ppm), ami visszafordíthatatlanná (irreverzibilissé) tette az egész mechanizmust, következésképpen, a pozitív visszacsatolás exponencialitása révén, körülbelül 60 éves távlatra vonatkozó előrejelzése szerint a földi globális átlaghőmérséklet 2 fokos emelkedésével az élővilág jelentős része, 5-7 fokos emelkedéssel pedig az ember is eltűnik a földről, maximum kb. ha hangyák maradnak. (Jelenleg száz év távlatában 0-6-0.7 fokos a globális átlaghőmérséklet-emelkedés számításaik szerint)
(4) A kvázi egyetlen kármentő utat a széndioxid, metán és társaik levegőbejutásának akadályozásában látják, ami jelentős érdeksérelmet okoz a kínai, idiai jelentős hátrányból induló jelentősen növekvő gazdaságnak.

A klímaszkeptikus elsősorban valamelyik fenti pontot cáfolja (esetleg többet is), de azzal nem szokott vitatkozni, hogy a
(1) fossziliákat kialakulásukhoz képest (200 millió év), túl gyorsan égettük el (200 év)
(2) fossziliákat értelmesen kellene elégetni (ami megmaradt)
(3) alternatív energiaforrások, és egyéb témákba érdemes kutatási pénzeket invesztálni

A friss indexes cikknek azonban van előzménye (2008.május 6.)

Stöckkert Gábor interjúja Bjorn Lomborggal: Kiotó rossz ötlet volt

Tárgyunk szempontjából itt vannak az érdekesebb dolgok. ;) Azt gondolom megéri a fáradságot elolvasni és magunkban végiggondolni az egész kérdést, specifikusan is, általánosan is. Fontos, folyamatosan ismétlődő motívumok felbukkanása miatt is. Mégha egy kicsit megkésve is (cikk íráshoz képest több mint két évvel később).

- A leggyakoribb kritika a könyvéről az, hogy ön szelektál az adatok között, a pesszimista forgatókönyvekkel nem foglalkozik. Jó példa erre a tengerszint emelkedése, amit ön az ENSZ klímabizottsága, az IPCC jelentésére hivatkozva 30 centiméterben határoz meg. Csakhogy ebben a jelentésben a legrosszabb forgatókönyv 59 centiméterrel számol, és az azóta megjelent újabb modellek többsége ennél is többet, legalább másfél métert jósol.

- Igazuk van azoknak, akik azt mondják, szelektíven használok fel adatokat. Nem véletlenül válogatok: a tengerszint emelkedésére rengeteg modell és vélemény létezik, a NASA szakértője, James Hansen például öt métert jósol. És sok olyan tudóst ismerek, akik bőven egy méter alá becslik az emelkedést, csak ők nem kerülnek be a napi hírekbe, mert a félméteres emelkedés nem olyan jó sztori, mint az ötméteres. Az IPCC jelentésében szereplő 18-59 centiméterrel viszont több száz szakember, mondhatni a tudományos többség egyetért, és a 30 centiméter ennek az intervallumnak a középértéke.

Na most ugye ebben a fenti gyöngyszemben pár dolgon azért el lehet mélázni.

(1) Tengerszint emelkedés előrejelzésére 0.3m, 0.59m, 1.5m, 5m. Azért a laikus is érzi, hogy itt valami nem stimmel. És az óvatos szkeptikus gondolkodásnak meglehet a létjogosultsága, ha már százmilliárd dollárt kéne szánni a témára. A korábbi posztom idevágóan pont erről szólt (most csak röviden): diszkrét adatok alapján, pozitív visszacsatolásos exponenciális felfutás nagyságrendjének előrejelzését, exponenciális felfutás elött előrejelezni, egyszerűen nonszensz: a fele és duplája közé sem lehet hitelesen 'belőni' a dolgot.

(2) Az én szerény véleményem szerint az előrejelzések közül egyébként tényleg érdemes szelektálni, és nem például átlagot számolni rá, ahogy teszi Lomborg is. Ugyanis az előrejelzések között érezhetően kellenek rosszak is legyenek.

Nem gondolom, hogy mindig a legrosszabb forgatókönyvekkel kell számolni

Újabb (tanulságos) aranyköpés. :o) Ma már egyébként egyfajta divat armageddonistának lenni. A mondás üzenete számomra:

(1) Először is tán meg kellene vizsgálni, hogy minek mekkora a valószínűsége. Aztán gondolkodni csak különféle forgatókönyvekben. Nem a forgatókönyvek "rosszasságából" kéne visszafele következtetni.Persze elvben nem zárom ki a kölcsönhatás miatti iteratív elemzést, de itt nem kicsi a tét, óriási bizonytalanságok mellett.

(2) Másodszor érdemes szem elött tartani a örökbecsű, közismert, szakállas viccet.
Malacka elindul a nyuszi felé, hogy kölcsönkérje tőle a vasalót. Az úton egyfolytában morfondirozik magában:
-Lehet, hogy nem is adja oda, és akkor hiába keltem útra
Malacka megy tovább
- Áh. Biztos nem fogja odaadni.
Malacka ismét csak megy tovább.
- Tuti nem fogja odaadni, mert én sem kínáltam meg múltkor sütivel.
Malacka megérkezik a nyuszikához, idegileg tök felspanolva:
- Tudod mit nyuszika! B@zd meg a vasalódat!
Magyarán nem kéne fejben lejátszani teljesen komplex dolgokat, pláne nem időben messzire vetítve.

- Azért ez nem a legjobb hasonlat. A globális felmelegedés létezik, az egész világra hat és az emberi tevékenység miatt ekkora mértékű, mindezt ön is elismeri. Megtehette volna, hogy az IPCC mind a hat forgatókönyvét alapul veszi a könyvben levezetett elemzéseihez.

- Őszintén megmondom, nem akartam nagyon hosszú könyvet írni. Az alapvető mondanivalómon nem változtatott volna, ha az összes forgatókönyvet számításba veszem.

Pestiesen szólva, azért ez nem semmi. ;) Tegyük félre a kérdezővel kapcsolatos udvariasságot és téma iránti alázatot érintő kérdéseket. Azt viszont fontos leszögezni:

(1)  Globális felmelegedés tényében sincs konszenzus. Sőt van, aki már a mérési módszertant is kifogásolja, nemhogy a mérésekből kalkulált számokat.

(2) Az hogy feltétlen emberi eredetű lenne-e a felmelegedés, az vita tárgyát képezi. Az meg külön említésre méltó részlet, hogy a szibériai permafrost metán problémája viszont nem antropogén.

(3) Az viszont hátast dobás eglatáns példája, hogy azért szelektálunk, mert rövid könyv írása van célkeresztben.

Ugyanakkor rengeteget költünk ezekre az elérhetetlen célokra, és ettől jól érezzük magunkat. Ha ezzel a pénzzel a megfelelő kutatásokat – mindenekelőtt az alternatív energiaforrások fejlesztését – támogatnánk, hosszú távon sokkal jobban járnánk. Nem biztos, hogy rögtön jól éreznénk magunkat, de 2050-re több eredménye lenne egy ilyen tervnek, mint bármilyen teljesíthetetlen szén-dioxid-kibocsátási korlátozásnak.

Ez viszont klasszikus klímaszkeptikus álláspont. Csak azt nem értem mi változott a tudósban mára, ez ügyben. ;)

- Önt sokan nem szeretik, egy honlapon a könyveiben található hibák olvashatók összegyűjtve.

- Ismerem azt az oldalt, egy munkanélküli dán biológus üzemelteti, aki valamiért engem személyes ellenségének tart. És azt mondom, jó, hogy létezik ez az oldal, mert ez is hozzájárul az értelmes párbeszédhez. A gazdájával ugyan személyesen nem tartom a kapcsolatot, de a nyilvánosság előtt különböző fórumokon már közel tíz éve vitázunk annak ellenére, hogy a nézetei más téren is távol állnak tőlem ? ő például ellenzi, hogy leszbikusok is vállalhassanak gyereket. Néhány apróságban igazat adtam neki, de úgy gondolom, többnyire téved, és úgy érzem, akármit mondhatok, azzal ő ellenkezni fog.
Egyébként ő volt az ellenem tudományos tisztességtelenség miatt indult eljárás egyik fő támogatója, és nem titkolta, hogy politikai okai is vannak annak, hogy engem támad. Az ügyemben eljáró bizottság egyetlen érvet sem vett át tőle, nem találták elég meggyőzőnek.

Erre a témára nem vesztegetnék sok szót. Most azon átlépve, hogy mi köze a szexuális beállítottságnak a klímaváltozáshoz, csak annyit jeleznék, hogy a heterószexuális Miskolczi Ferenc is megjárta a klímatémában az egzisztenciális ellehetetlenítés poklát.Ha nagy a tét, durvulnak a résztvevő játékosok

- Az Index olvasottsági statisztikáit figyelve azt látom, hogy az embereket egyre kevésbé érdeklik a klímaváltozásról szóló hírek, holott mindenkit érint a jelenség.

- Ezen nem vagyok meglepődve. Az embereknek égetőbb problémái vannak: a gazdaság, a munkanélküliség, az oktatás, egészségügy, háborúk, és így tovább. A klímaváltozással hasonló történt, mint a madárinfluenzával. Az emberek jól megijedtek tőle, aztán belefáradtak abba, hogy a csapból is ez folyik. A madárinfluenza most is legalább olyan probléma, mint néhány éve, mégsem hallunk róla annyit. A klímaváltozással is riogatták az embereket, nem csoda, hogy elfordultak tőle. De legalább túl vagyunk az ijedtségen, most már elkezdhetnénk értelmesen beszélni a jelenségről.

Abszolút kulcskérdés. Elég analógiaként a sertés influenza és az ellene kifejlesztett nagy (költségvetési) pénzeket mozgató vakcina körüli visszásságokra gondolni (lefizetett WHO-sok). Ebben az a tragédia, hogy:

(1) Ilyen pályán mozogva egyre kevésbé lehet majd tisztán látni, és tényleg bele lehet fáradni, tömeges méretekben

(2) Nem kéne felejteni a farkassal riogatós mesét. Egyszer tényleg lehet nagy baj és lehet tragédia a vége. Nem kéne játszadozni és visszaélni lényeges kérdésekben.

Al Gore és az IPCC kapták tavaly a Nobel békedíjat. Mit szól ehhez?

Néhány ember dönt a díj odaítéléséről, és ez a döntés kicsit a gazdag nyugat-európai országok aktuális szándékát tükrözte.

Azt gondolom perdöntő motívum felismerni (nem csak itt a klíma témában), kevés ember irdatlan nagy hatását.