Magamról

Saját fotó
Főiskolai, majd egyetemi diplomamunkáimtól kezdve világ életemben, adatok, adatbázisok, adattárházak (leginkább Oracle) környékén mozogtam. Mostanság adattárházasként, adatbányászként élem napjaimat.

2017. június 5., hétfő

index: "Milliókat ér, ha nem váltunk munkahelyet"

Milliókat ér, ha nem váltunk munkahelyet + FB-poszt

Ismét sikerült nívótlan, bulváros szenzációhajhász címet találnia az indexnek. Hiszen nem milliókat ér, hanem milliókba kerül a betöltetlen állások nyomán keletkező feszültség menedzselése.Szvsz.

Én azt érzékelem, hogy süketek párbeszéde folyik a periódikusan visszatérő, kevéssé megalapozottnak tűnő hangos vernyákolásban.

Ahogy az FB-n is írtam kommentben: Rossz a felvezető-kérdés, szvsz ("Önnek is feltűnt már, hogy egyre nagyobb a munkaerőhiány?"). Nem munkaerőhiány van, hanem egymáshoz képest teljesen kitérő pályán mozog a munkaerő-keresleti és -kínálati piac, nehezen jön létre a match (párosodás)...
* Hiába kellene például sok (jó) IT-rendszergazda, ha nem jár hozzá versenyképes fizetés.
* Ha valaki versenyképes tudással bír, annak versenyképes munkát+juttatást illene adni, mert a globális verseny nemcsak a munkavállalók felé támaszt kihívást, hanem a munkaadók felé is. Ha valaki tud nyelveket, érti a szakmáját, nyitott a világra, nem feltétlen akar olyan főnököt, aki korrupciós vagy egyéb kapcsolatok révén ugyan több erőforráshoz tud jutni, de mellette kapitális tahó. Lásd ugye Mészáros Lőrinc.
* Ha valaki csak a nyers fizikai erejét, kapacitását akarja értékesíteni a piacon, számukra egyre kevesebb piaci alapú - létminimumon relevánsabban felül fizetett - munka néz ki: láthatjuk ugyanazt a végeredményt egyre kevesebb ember tudja abszolválni az idő haladtával. Magyarán egyre nagyobb a presszió a munkavállalók felé, a minél komolyabb hozzáadott értékre, különben a leszakadás prediktálható esélyesen.
* Végül azon sem kellene csodálkozni, hogy emberek belefáradnak, ha az egyre durvuló munkahelyi követelmények (gyorsan avuló skill, túlhajtott mobilitás-elvárás) drasztikus növelése, nem a betörést vonja maga után, hanem szakmaváltást a munkavállalók jelentős körében.

Ha tágabban szeretnénk (aktuálisan) vizsgálni a kérdést, akkor is lehet észrevenni törvényszerűségeket. Mivel sokszor, sokat írtam a témáról a lentebb linkelt blogposztjaimban, alapvető módon szeretném kerülni az ismétlést. Ami nóvum  most a cikk kapcsán, hogy én három alapvető feszültségforrást vélek azonosítani a munkaerőpiac keresleti és kínálati oldalának problémáinál.

(1) Egyre durvább a specializálódás és igénye a munkapiacon. Minden egyes specializálódás egyre esélyesebben kíván teljes embert, egyre nehezebb/költségesebb kiképezni rá (általános oktatási rendszeren belül + céges lokális finanszírozásban egyaránt). Társadalmi léptékben viszont nagy a kár, ha ezek a munkák gyorsabban avulnak, kukázódnak: lyukakat generálva a rendszerbe.

Szeretünk mobilitásról beszélni, ha a munkavállalónak kell cihelődnie, ezt finanszíroznia, de jóval kevesebb szó hangzik el a munka-csereszabatossági mobilitásról, ami már inkább a munkaadókra ró terhet.

(2) Egyre brutálisabb a munkáltatói kiszolgáltatottság, (minőségibb és kevésbé skálázható munkák felsőbb régiójában) ha versenyképessé vált munkaerő a jobb munkák és/vagy jobb környezet szívóhatásának engedve csak költségeket/feszültséget hagy maga után előző, munkahelyén. Ha nincs röghözkötés (márpedig ez ellen joggal lázad mindenki), akkor egyre kevésbé a (munkaerőbe) befektető fogja látni a hasznot is. Ez igaz ország szinten is (lásd Magyarország és hozzá mondjuk az orvoshiányt), de igaz céges szinten is, a globális verseny következtében.
A fociban már kitalálták egyébként, hogy nagy átigazolásoknál a nevelőegyesületeknek is kell pénzt kapniuk.

(3) De nagyon nő a munkavállalói kiszolgáltatottság "kizsákmányolás" (nyersebb és jobban skálázható munkák alsóbb régiójában): egyre több követelménynek kell megfelelni, az önreprodukcióhoz való egyre kisebb hozzájárulásért cserébe (radikálisan durvuló struggle for life keretében). Szintén a globális versenynek, de itt speciálisan a nagy népsűrűségű területeiről érkező - pl. Kína, India - tömegnyomása következtében.

Én azt mondom kellene értelmes társadalmi párbeszéd a témában, de amíg például a "szimpla" korrupció kártékonyságáról nincs országos konszenzus, addig ez talmi remény.

Témát illető blogposztjaim:
index: "Teljesen felbolydul a munka világa"
index: "40 felett hatékonyabb a részmunka"
index: "A középosztály végét jelentheti a mesterséges intelligencia?"
index: "Ha a pénzcsapot elzárják, Orbán megbukhat"
index: "Ha gazdag, akkor nem lehet hülye"
index: "Ha felszámolnák a szegénységet, még ennyi munka sem lenne"
Portfolio: "Évtizedekig tartó fájdalomra figyelmeztet a semmiből jött milliárdos"
TED: Hankiss Elemér: Életstratégiák a bizonytalanság korában, TED, 2011
Határátkelő-blog: "Termelékenység" + index: "Starschema"
Joel on Software-blog: "A Big Mac és a Mezítelen Séf (The Naked Chef)"
Karriercoach-blog.hu: Informatikus-hiányról...
Ydea-blog: Munka-, Magánélet + Home-, Office

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése