IFL-gazdaság: "A következő válságot a Startupok hozzák el a világnak?"

IFL-gazdaság: "A következő válságot a Startupok hozzák el a világnak?"

Mindenekelött a startup-ok világának, véleményem szerint, két nagyon fontos jellemzője van:
(1) sokváltozós - perdöntően blackbox-jellegű - állapottér
(2) közel sztochasztikus és így értelmesen előrejelezhetetlen tevékenység (rengeteg potenciális hibalehetőséggel).

Mostanság kedvenc idevágó zenei analógiám: a Despacito: a szakmának és közönségnek egyaránt kitalálhatatlan volt idén januárban, hogy az év slágere lesz, milliárdos nagyságrendű YT-felfutással. Még utólag/visszatekintve sem magyarázható a dolog rendesen, nemhogy előre.

Ha ez így van, akkor símán lehetséges a rossz hír: nincs jó szelekciós (ocsó-búza szétválasztó) mechanizmus a befektetési lehetőséget kereső pénzeknek.A történelem ismétli magát egy jóval magasabb tudásszinten is: merész általánosítás után végsősoron kvázi kizárólag csak az emberi intuiciónak van perdöntő terepe, ami vagy téved vagy nem (egyébként úgy tűnik nem túl jó hatásfokkal). Aminek lehet amúgy jó oldala is: a gépek nem feltétlen tudják az ilyen intuició hülyeségeit a "végtelenbe" nagyítani (bár van ilyen irányú/értelmű aggódás a világban, lásd: Stephen Hawking, Elon Musk, etc.)

Ellenkező megközelítésben: az AI/MI-s data science előrejelzési technikák amolyan spéci húzd meg-ereszd meg rabló-pandúr játékot játszanak a valóság egyre nehezebb feladványaival (egy megoldásra juthat több újabb challange). És a startup-ok korrekt érdemi elemezhetősége bizony perpillanat nagy falat, ami maga után vonja azt, hogy jellemzően sok pénzbe kerülő müködtetés után derülnek ki csak problémái, nincs olcsó megbízható előre megsejtési lehetőség.

Idevágó adatbányász-analógia: logisztikus regresszió mátrixának köbös műveletigényű másodrendű parciális deriválását (Hessian-mátrix) kompletten el kell végezni a legjobb minőségű fetaure-selection-höz (ami egyúttal már a teljes modell kiszámításával is ekvivalens/izomorf): magyarán nincs számolási nyereség egyáltalán). Nem véletlen, hogy az élet mára kikukázta a módszert nagyságrendileg jobbakat kitermelve.

Ami a sok változót illeti van ugye a startup-alapító, a befektető , a termék illetve a piac négyese.
- az alapítónak széles skálán mozgóan különböző szintű tudása, motivációi lehetnek (rossz esetben elsózni akar csak valamit, kizárólag anyagi előrelépés jegyében),
- a befektető legnagyobb problémája, hogy pénzéhez nem társul sokszor objektív okok miatt (tudás, információ hiánya) korrekt döntés-előkészítés,
- a termék lehet jó, rossz, felesleges, miközben folyamatában küzdhet kihívásokkal (könnyen, nehezen, drágán, lehetetlen módon)
- a piac lehet érett és éretlen a termékre. Érdemtelenül el is gáncsolhat, szükségtelenül/károsan fel is emelhet. Ilyenkor merülnek fel a pénzügyileg sikeres ám felesleges dolgok kontra szellemi értelemben védhető ám anyagilag mégis kudarcos típusú szembenállások.

Mi az üzenete az egésznek?
Hiába az AI/MI robbanásszerű fejlődése, mégis egyre kiszámíthatatlanabb világ felé tartunk, a sztochaszticitás jegyében
- rövidebb távokra kényszerítve,
- jóval több bizonytalansági faktorokkal,
- kisebb eredmény-perspektivákkal,
- miközben egy diverzifikálási-opció is egyre könnyebben elveszti jótékony biztonságnövelő hatását, az állapottér robbanásszerű kiterjedésével, feszültségnövelődésével.
És ebben a játékban kvázi tökmindegynek látszik, hogy "startup"-okról beszélünk-e: ha nem a műfaji sajátosságokba van a problématenger kódolva, hanem a determináló környezet egyre kevésbé érthető erőhatásaiba.

Na és ebben a kontextusban/tárgyalásban hogy néznek ki a "válság"-jelenségek?
(1) Hiába van sok erőforrás, ha szétforgácsolódik (ezt a magyar gazdaságon is szépen láthatjuk)
(2) Növekedés ellenében dolgozik a nagyobb kiszámíthatatlanság (negatív visszacsatolás).
(3) A gazdasági aktorok meglóduló fantáziája fut versenyt fékező szabályozási igényekkel, ha az utóbbi fontossága előtérbe kerül az már önmagában válságtünet.
(4) Erősebb kényszerítőerővel jelentkezhet a paradigmaváltás szükségessége.

index.hu: "Tényleg a szinkronos filmek miatt nem tudunk angolul?"

index.hu videó: Tényleg a szinkronos filmek miatt nem tudunk angolul?
index.hu FB

Én szinkron témában már kifejtettem álláspontomat, így ezt nem ismétlem most meg:
HVG: "A magyar szinkron legendás, minek nyelveket tanulni?"

Cserébe összeszedtem a sorozatok világából a három nekem legkedvesebb angol nyelvű poént.

1. Friends 1/4
Monica: All right, Phoebe?
Phoebe: If I were omnipotent for a day, I would want world peace...no hunger, good things for the rain forest....... And bigger boobs.
Ross: Well, see, you took mine. Chandler, what about you?
Chandler: If I were omnipotent for a day, I'd make myself omnipotent forever.
Rachel: There's always one guy. "lf I had a wish, I'd wish for three more wishes. "
Monica: Hey, Joey. What would you do if you were omnipotent?
Joey: Probably kill myself.
Monica: Excuse me?
Joey: If little Joey's dead, then I got no reason to live.
Ross: Joey, omnipotent.
Joey: You are?

2. Friends 6/18
Joey: Chandler, you know that girl you went to college with who became a movie director?
Chandler: Oh, yeah, Dana Keystone. She was in my movement class.
Phoebe: What's a movement class?
Monica: It's Chandler's way of pretending he didn't take mime.
Joey: Listen, anyway, she's directing the new Al Pacino movie. You gotta get me an audition.
Chandler: Oh. I haven't talked to her in like 10 years.
Joey: Oh, no, no, no. Please, Chandler, I would owe you so much.
Chandler: You do owe me so much. You owe me 3400...
Joey: Hey, hey, dude. Why you changing the subject? What? Will you make the call or what?
Chandler: Okay, I'll try.
Joey: All right. Thanks, you're the best. The last day of auditions is Thursday, so I gotta get in by Thursday. Just remember Thursday. Thursday. Can you remember Thursday?
Chandler: Yeah, so Tuesday?
Joey: Thursday. Look, if you need help remembering, just think of it like this. The third day. All right? Monday, one day. Tuesday, two day.  Wednesday, when, huh, what day? Thursday. The third day, okay?
Chandler: Thank you.
Joey: Okay.

3. The Big Bang Theory 8/5 - Back To The Future' Tense:
Howard: Something doesn't make sense. Look... In 2015, Biff steals the sports almanac and takes the time machine back to 1955, to give it to his younger self. But as soon as he does that, he changes the future, so the 2015 he returns to would be a different 2015, not the 2015 that Marty and Doc were in.
Leonard: This is Hot Tub Time Machine all over again. If future Biff goes back to 2015 right after he gives young Biff the almanac, he could get back to the 2015 with Marty and Doc in it. Because it wasn't until his 21st birthday that 1955 Biff placed his first bet.
Sheldon: Wait. Whoa, whoa. Is “placed” right?
Leonard: What do you mean?
Sheldon: Is “placed” the right tense for something that would have happened in the future of a past that was affected by something from the future?
Leonard: Had will have placed?
Sheldon: That's my boy.
Leonard: Okay, so, it wasn't until his 21st birthday that Biff had will have placed his first bet and made his millions. That's when he altered the timeline.
Sheldon: Yeah, but he had will haven't placed it!
Howard: What?!
Sheldon: Unlike Hot Tub Time Machine, this couldn't be more simple. When Biff gets the almanac in 1955, the alternate future he creates isn't the one in which Marty and Doc Brown ever use the time machine to travel to 2015. Therefore, in the new timeline, Marty and Doc never brought the time machine...
Leonard: W-Wait. Is “brought” right?
Sheldon: Marty and Doc never had have had brought?
Leonard: I don't know. You did it to me.
Sheldon: Oh, I'm going with it. Marty and Doc never had have had brought the time machine to 2015. That means 2015 Biff could also not had have had brought the almanac to 1955 Biff. Therefore, the timeline in which 1955 Biff gets the almanac is also the timeline in which 1955 Biff never gets the almanac. And not just “never gets.” Never have, never hasn't, never had have hasn't.

"10 tipikus hazugság, átverés a zeneiparban"

"10 tipikus hazugság, átverés a zeneiparban"

Egy érdekes, jól (átlagnál jobban) megírt poszt (teljesnek azért nem mondanám), ami adja, hogy továbbgondolják. Ha már hosszabb kommentre ragadtattam magamat a posztnál, akkor én is szentelek a témának egy rövid blogposztot.

Ottani kommentre is reflektálva, a legnagyobb megtekintésszámot a Youtube-on, még mindig zenék hozzák (pl.: cicás videókon túl), azaz nem ment ki a divatból a zene-dolog. Én azt annak tulajdonítom be, hogy
* qrvanehéz feladat (kiugróan) jó zenét szerezni és előadni
* a hatalmas áradatban, ipari léptékű zenei szeméthegyekkel körbevetten.
* töredék befogadóképesség mellett, (itt gondolok arra is, hogy jóval munkaigényesebb rákattanni valamire, mint régi kedvenceket hallgatni x+1-dszer)
* miközben hatalmas igény lenne/van rá folyamatosan

Miközben jó/ütős cicás videót,
* jóval könnyebb csinálni (eleve már műfaj szinten is),
* kvázi lehetetlen kiugró minőséget produkálni
* egy jellemzően magas szinvonalú felhozatal közepette
* befogadóképesség is óriási
* az igénnyel párhuzamosan (lásd munkahelyek).

Az hagyján (visszatérve a zenére), hogy nehéz feladat a zeneszerzés, de nem is igazán érthető/magyarázható se a szakmának, se a közönségnek, hogy miből lesz a nagy durranás (csak hogy előbukkanjon belőlem az adatbányász is). Despacitóra ki fogadott volna év elején? ;)

Nekem is van YT-csatornám, 1 milla+ megtekintést értem el egy eleve rétegműfaj annak is a perifériáján egy olyan videóval, ami nagyon gyenge többtízéves recsegő lemezről lett digitalizálva (sosem fogadtam volna rá, mint befutóra).

I. A példaképek valójában nem is példaképek
* Én komolyzenében utazom jellemzően, de még ott is vannak kevésbé példaértékű életek (amik aztán ma már károsan befolyásolják az életmű népszerűségét is), pl.: Anton Bruckner. 
* De szegény Beethoven-ről is egy rendkívül idegesítő fazon képe maradt fenn a kortársaktól, aminek hátterében a zseni magánya vagy éppen a süketség meg egyéb betegsége éppúgy magyarázó gyökérok lehet.
* Könnyűzenében aztán tengernyi példa van, Rolling Stones-ból Brian Jones vagy Frank Zappa, akik zenei értelemben úgy voltak kiválóságok, hogy emberileg nehezen voltak tolerálhatók.
* Azért ebbe a valóság & zenei kettőségbe belegondolni valóban hátborzongató valahol. Milyen zenész lehet egy gyilkos és hasonló kérdések merülhetnek fel extrapoláció után.

II. A jó zene mindig utat tör magának
VI. Tinédzser sztárok hirtelen befutása (Martin Garrix, Justin Bieber story)
Nem feltétlen a jó zene tör valóban utat magának.Lásd ugye napjainkban az emlegetett Justin Bieber. Összefügg ez avval is, hogy milyen piaci igényt/rést tud megcélozni - ugye sokszor kitalálhatatlan módon. Számomra az látszik, hogy siker _mindig_ lesz a zenében, ami a kortársak releváns tömegét megszólítja, ám jó zene egyre több sikkad el az áradatban meg a hangrögzítés korában az idő haladtával. Például egy Mike Oldfield karrierje szerintem ma már nem indulna be, ahogy a beat-korszak is inkább társadalmi jelenség volt, mint a tonika-domináns-szubdomináns Bach-ékat meghaladó rafinált zenei lényegű alkalmazása. ;)

III. A zenélésből nem lehet megélni
Zenélésből szerintem egy magyar típusú piacon valóban nem igazán lehet megélni. Ugyanis átlagosnál jobb teljesítmények voltak, vannak itthon, úgy, hogy a piac (nagyon) kicsi, egy eleve kicsi és talán mondható, hogy szegény országban,. Illetve országhatárokat/nyelvterületeket a zene manapság nagyon-nagyon nehezen meg ritkán tud áttörni, ab ovo (lokális marad a teljesítmény: Egy LGT vagy Syrius korabeli nyugati sikere is inkább extremitás csak).

IV. Nem számít a technikai minőség, úgyse hallja a közönség
Egy Adele-ben szerintem van fantázia. Van szép, jellegzetes egyúttal képzett és sokrahivatott hangja. Azt sem mondanám, hogy a dalai nélkülözik az invenciót (mondom ezt úgy, hogy legújabb lemezét ki nem állhatom). De hangszerelés és zenei minőség terén laikusnak is feltűnően gyengék a nótái (holott pénz lenne a történetben, ugye). A Skyfall volt egyedül részletekig menően igazán rendesen megcsinálva, és az ugye film-betétdal.

V. Pénzzel bárki vásárolhat magának karriert, hírnevet
Itt a „másik felével” a dolognak értek egyet. Hihetetlen mennyiségű zenei szemét hasít ki óriási szeletet a piacból.

VII. Hirtelen semmiből befutott sztárok
Itt is inkább nem értek egyet. Símán elképzelhető a hirtelenségből befutás (Gangnam Style), nem követelmény a régóta történő malomtaposás, nem lesz tőle „jobb” a produkció (abban az értelemben, hogy kritikus tömeget elérő). Sokkal fontosabb, hogy nehezen átlátható a sztori, még utólag is, nemhogy előre.

VIII. Sajtóban olvasható cikkek valóságtartalma, a feketöves PR lufi fújás
IX. Social média számháború, szemfényvesztés
Szerintem a szaksajtó szerepe egyre minimálisabb, lásd az indexes Stenk. Vagy lásd a Rolling a Stone típusú komolyanvehetetlenül nevetséges TOP-100 listákat. Egy komplett vergődés az egész, egy amúgy piacvezető platformokon. A social (web2-es meg „hálózat”-os) media szerepe a perdöntő. Ebben a manipulálásokon túli alapvető hitelességvesztés is szerepet játszhatott, a sokszor feloldhatatlan antagonisztikus szembenállások terepén. Komolyzenében is Fáy Miklós nagyságrendileg jobb, mióta blogol és nem a Népszabadságban ír.

X. Zeneipari "scamek", átverések
Szerintem nem kiadói, hanem szerzői/manufakturális oldalról kell manapság nyomulni, a kiadónak akkor lehet terepe, ha már van miről tárgyalni. És akkor a felsorolt problémák alapból kikerülhetők és több szerep juthat az alkotási folyamatnak, mit a pénznek.

BÓNUSZ +1:  Producerkedés, csapatmunka
Ha már "magyarproducerworkshop" a blog neve, amelyik írta és közzétette az indukáló posztot, akkor ennek a témának is szánható egy bekezdés. Nagyon könnyű asszociálni a Dalfutár-ra, mint egy érdekes nóvumra, jelenségre. Ami azokat a határokat feszegeti, hogy az alkotó-közreműködőknek mennyire kell verbálisan beszélni, mennyire tudnak csak non-verbális alkotás-szinten kommunikálni egymással, mégha később lesz is finomító közös brainstorming meg csoportmunka.

PS: Én ha belegondolok az informatikába / adatbányászatba, e téma mentén azonnal kiráz a hideg. A legteljesebb verbális kommunikáció mentén is alapvető módon tudnak félremenni dialógusok. Lásd: The Expert  Szó sincs arról, hogy félszavakból értenénk egymást, olyan szinten hiányoznak a közös alapok, a szakmai kultúra minőségibb rétegei. És ezért is üde dolog a zene világába "menekülni". :)

index.hu: "Tényleg bebizonyította a gép, hogy nem is az ember okozta a klímaváltozást?"

.
Perdöntő fontosságú ujdonság rengeti meg a netet és világot az elmúlt órákban :)
Bolcsó Dániel: Tényleg bebizonyította a gép, hogy nem is az ember okozta a klímaváltozást?/

(1) egy erős állítás okán,
(2) a vonatkozó publikáció a rangos és drága Elsevier kiadó által működtetett újságban jelent meg.
(3) a kiadó hogyhogynem megszünteti a periodikát.

* Az Elsevier amúgy jó cuccokat megjelentető neves kiadó (adatbányászatot tekintve most), több relevánsan fontos könyvet adott ki, amik az én kezeim között is jártak.
* A kiadóról többször lehetett hallani korábban az open source tudományos publikációk harca kapcsán, még az index is írt róla itt is itt.
* A felvetett altémák offtopikok itt, de azt megjegyezném halkan, hogy ritka visszataszító az alapvető módon drágának számító kiadó részéről a kötelezően megveendő publikációs csomagokban való terjesztés (ami csomagok nagyobb részét perdöntően senkit nem érdekelnek). Fogyasztó társadalom szemetelése ide is betüremkedik tehát.
* Az hogy egy peer review-n "átment" eseteleg hibás publikáció miatt egy folyóirat megszünjék, már a gondolat is visszataszító, pláne egy olyan hiszterizált témában, mint a klíma, ahol mindkét oldal nehéztűzérséggel bír (pénz, tisztességtelenség, stb.). Mert a NASA-nál, IPCC-nél nem jelentek meg orbitális baromságok, ugye, meg nem hamisítottak adatokat hozzá?! Az ilyen tudomány szabadságát megkérdőjelező inkvizitori tempót veszik át az itthoni fullajtárok is, mint Kőrösi Csaba, Hetesi Zsolt, meg Antalffy Tibor.

Ami a masszív konszenzust illeti az AGW-témájában. A 97% hibás mivoltát mára már a klímahisztisek is elismerik, Az index-cikkíró "97%-os" Bolcsó Dániel is elismeri, sőt linkel idevágóan egyet. De ez is csak utólagos és csak magyarázkodós. Ráadásul nem túl elegáns a durván elfogult NASA-tól linkelni. Vagy a cikkíró mostantól a Trump-vezérelt NASA-nak is ugyanúgy fog hinni, mint eddig?

A lényegi kérdést messze nem kapirgálja. Ugyanis nem mindegy, hogy (1) mennyire régen volt a 97%, (2) mi alapján és (3) mi a helyzet ma (lásd Trump erős beavatkozásait).

És nem szabad elfelejteni, hogy egy IPCC 2500 tudósa nagyon erős szövetséget alkot, ahol sokkal fontosabb a kötőerő a tudósok között (pénz, akolmeleg), mint az egyedi-egyéni tudományos teljesítmény. Komformista módon nincs kibeszélés, ellenvetés, itt nem tudományos fejlődésről és eredményekről van szó, hanem politikai motivációjú tömbjellegű kiállásról. Ez hálózatelméleti értelemben azt jelenti, hogy vagy együtt dicsöülnek, vagy együtt buknak, azzal, hogy a klímaváltozás topik nagy gráfjában ők kvázi egyetlen gráfcsúcsot jelentenek.

Lényegesen kevesebben vannak a klímaszkeptikusok, de ők (1) egymástól függetlenek, tudásuk (2) diverzifikáltabb és (3) könnyebben szuperponálódnak, mivel szabadabban cserélhetnek eszmét. Ha itt kiesik egy, akár 10 újabb léphet be, gond nélkül.

A 97% mibenlétéről itt egy komment, újabb érdekes adalékként.

Az Amerikai Meteorológiai Társaság 2012-ben 7000 (hétezer) tagjának küldött ki kérdőívet. 1862 válasz érkezett vissza.73 százaléka válaszra sem méltatta.A visszaérkezett válasz 26,6 százalékból, a válaszadók 52 százaléka vélte úgy, hogy úgy látja a 20. században volt felmelegedés és ezért főleg az ember felelős.(de nem teljes mértékben!) Tehát a 7000 megkérdezettből mindössze 963 (13,7 %). A másik fele, 48 % azt állította, hogy a felmelegedésnek természetes okai voltak, ill. véleménye szerint egyáltalán nem volt tapasztalható felmelegedés, vagy nem tudja , vagy bizonytalan, hogy volt-e, és ha volt mi lehetett az oka. Tehát halvány jele sincs a 97 % konszenzusnak. Sőt a hétezres tagság alig 14 százaléka nyilvánította ki , hogy szerinte volt, van, lehetséges az AGW.

Ugyanilyen eredménnyel járt a holland környezetvédelmi ügynökség amely szintén közzé tette e tárgyban a felmérése eredményét. Ők már 6550 nemzetközi (!) klímaszakértőnek küldték ki a kérdőívet. A visszaérkezett válaszok ugyanazt tükrözték vissza, mint az amerikai meteorológusoké. 1868 válasz érkezett vissza. Ebből 1233 (66 %), tehát a megkérdezettek 18,8 %-ka vélte úgy, a globális felmelegedés valós és az ember is okozhatta. 44 % szerint nem tudja, hogy volt-e és, ha volt mi okozhatta, ill. az emberi befolyás nem lehetett domináns. A 6550 megkérdezettből 4682(71,5%) válaszra sem méltatta a kérdezőket. 

És még csak az első (fentiek értelmében tehát inkorrekt) bekezdés vesézésénél tartunk. ;) Éppen ezért a másodikat "hoz-e hasznot" ki is hagyom, idő- és helykímélés miatt. Jóval kevesebb rálátásom is van, nem is tartom a fősodorba tartozónak a problémát, klímaváltozás megértése ügyében.

A "97%"-os Bolcsó Dániel sem akar és/vagy nem képes észrevenni: nem ez a fenti, meg nem a felhozott/érzékeltetett Blikk-szintű konteók, meg nem az, hogy túl sok emberi CO2 került-e a légkörbe progresszív felfutással (mert a klímaszkeptikusok java is elismeri, hogy igen).

Hanem a probléma az, hogy ez ugyanígy progresszíven magával rántja-e az üvegházhatás hatását, progresszíven növelve a földi hőmérsékletet. Csak szimplán melegszünk-e, avagy tényleg bepörgő, gyorsulóan elszálló melegedésnek nézünk elébe. Más szóval a hőmérséklet rekordok degresszív vagy lineáris skála mentén nőnek-e, avagy progresszív skála mentén (hatvány, exponenciális, faktoriális, stb.) Pontosan hogyan és milyen "output"-tal dolgozik az üvegházhatás a jelentősen progresszív felfutású antropogén CO2-növekménnyel?!

Publikálás-sztori:
 * Nem kívánok mélyebben belemenni, mert nem tudok igazságot tenni a témában, de tudományos publikálásban egyszerre van jelen (1) a zaj/értelmetlenség szűrésének igénye ugyanakkor (2) alapvető fontosságúnak ígérkező publikálás átengedésének igénye, még ha ellent is mond az addigi tapasztalatoknak.  
* Miskolcz Ferenc, PhD-zett, 20 éven sugárzásos légkörfizikát művelt, olyan szinvonalon, hogy a NASA is alkalmazta őt. Majd NASA-dolgozóként nem engedték publikálni paradigmaváltó kulcsfontosságú dolgozatát (2006-ban), amit a kor szinvonalán egészen biztosan nem láttak át a kritikusok (vagy csak tévedésekkel tarkítottan).
* Élő példa Hetesi Zsolt phd-zett fizikus, viriáltételes ámokfutása az indexes pikolaj fórumban. Azt hitte a drága, hogy egy komoly szakmunkát egy pár perces kommentben könnyedén negligálhat, sőt diszkreditálhat. És azóta csak egyre mélyebbre bányássza magát a nívótlanságban, legfrisebb Matolcsy Egyetemes cikkének problémáit már egy laikus is könnyedén átlátja: Hetesi Zsolt: Néhány megjegyzés a klímaszkepticizmus kapcsán, Magyar Energetika, 2017/1

Ugye a cikk és helyzet körülményeire ment el e poszt nagy része (megértést/hozzáállást segítendő). Paradox módon, amiről Bolcsó Dániel beszél bőbeszédűen és zajkeltően (nem átláthatóan és kontrollálhatóan) a cikk ontopik nóvumáról, az egyetlen bekezdéssel elintézhető, szvsz:

* Én, (1) saját definicóm szerinti klímaszkeptikusként továbbá (2) AI/MI-vel megfertőzött adatbányászként pro és kontra elutasítom mind az ilyen "felfedezéseket", mind a kérdés-eldöntő perdöntő súlyát az ilyen AI/MI-modellezéseknek.
* Azaz mind a most szenzációt jelentő cikk durván extrapolált konklúzióját, mind az IPCC korábbi hasonló alapokon művelt használhatatlan előrejelzéseinek perdöntő mivoltát.
* Ezek tudományosan fontos kutatások, inspirálhatnak, pro és kontra kellenek megjelenjenek (nem kéne gáncsoskodni)
* Azonban (1) proxy adatokon, (2) időben hosszan, (3) teljeskörűen, (4) megbízhatóan, (5) ennyire hiszterizált és pénzügyi szempontból túlterhelt témában nem lehet kérdést eldönteni AI/MI-modellezéssel. 
* Magyarán szó nincs arról, ahogy a klímaszkeptikusok "győztek" és/vagy az bizonyítást nyert az AGW-tagadás és/vagy nincs bepörgő üvegházhatás és/vagy felfutó globális átlaghőmérsékletnövekedés. Ez az egész egy továbbra is nyitott tudományos téma, egy érdekes modellezési kísérleti adalékkal. Semmi több.

A témába vágó blogposztok, itt a blogon:
Laszilo: Gondolatok Dr. Miskolczi Ferenc üvegházelméletéről
****
Mi az, hogy "klímaszkeptikus" és hogy viszonyul a "termogeddonista pánikkeltőhöz"?
Gyorsuló üvegházhatást nem kéne végre újragondolni az IPCC-nél?
Körösi Csaba: Klímaváltozás – Mindenki Akadémiája, 2016-12-01
Hetesi Zsolt leértékelődése hét év távlatában
Az "intelligens" Antalffy Tibor 
Eördögh Árpád: A félreértett globális felmelegedés, 2011-12-05, blogposzt 
index.hu: "Tényleg bebizonyította a gép, hogy nem is az ember okozta a klímaváltozást?"
Prediktálás börtönfenyegetettség árnyékában?
Klímaváltozás: előrejelzési visszásságok
Klímakatasztrófa előrejelzése 

Stephen Covey: 90/10 elv

Ma reggel olvastam egy blogposztot:
IFL Gazdaság blog: Stephen R. Covey 90/10-es elve tényleg megváltoztatja az életünket?

Az elv vélhetően valamelyik könyvben van említve, kidolgozva.
Stephen Richards Covey (1932-2012)

* Spiritual Roots of Human Relations (1970) (ISBN 0-87579-705-9)
* The Divine Center (1982) (ISBN 1-59038-404-0)
* The 7 Habits of Highly Effective People (1989, 2004) (ISBN 0-671-70863-5)
* Principle Centered Leadership (1989) (ISBN 0-671-79280-6)
* First Things First (1994) (ISBN 0-684-80203-1)
* The 7 Habits of Highly Effective Families (1997) (ISBN 0-307-44008-7)
* Quest: The Spiritual Path to Success (Editor) (1997)

Magyar nyelvű idézetek a fickótól:

* Nem a körülményeim eredménye vagyok, hanem a döntéseimé.
* Az inger és a válasz között van egy rés. Ez a rés foglalja magába a szabadságunkat és képességünket arra, hogy megválasszuk a reagálásunkat. Ezeken a választásokon múlik a növekedésünk és a boldogságunk.
* A sikeres ember rendelkezik azzal a szokással, hogy megteszi azokat a dolgokat, amelyeket a sikertelen emberek nem szívesen csinálnak.
* Ne vitasd más emberek gyengeségeit és a sajátodat sem! Ha hibázol, ismerd be, javítsd ki és tanulj belőle - azonnal!
* Az a probléma, ahogy a problémát látjuk.
* A képzeletedből élj, ne a tapasztalataidból!
* Amikor a siker létráján mászol felfelé, ügyelj arra, hogy jó falnak legyen támasztva.A mindennapok forgatagában nagyon könnyen beleeshetünk a siker hajszolásának csapdájába: mind keményebben dolgozunk azért, hogy minél magasabbra jussunk az érvényesülés létrafokain, s csak amikor a létra tetejére érünk, vesszük észre, hogy az nem a jó falhoz támaszkodik.

Angol nyelvű idézetek, talán a legbővebb linkről. A perszonális (szakmámbavágó) kedvencem, a - szerintem jól - lefordíthatlan:

Seek first to understand, then to be understood.

Maga a 90/10 elv angol nyelvű prezisítése többféle formában elérhető a neten.

Slidshare: Stephen R. Covey: The 90/10 Principle
PDF: Stephen R. Covey: The 90/10 Principle
Youtube: Stephen R. Covey: The 90/10 Principle

Míg magyar nyelven legfrisebben itt írnak róla eredeti témára fókuszáltan, legfrissebben:
Szinesvilag.com (2017.06.01): Ha alkalmazod a 90/10 elvet, az egész életed megváltozik!

Ami nekem azonnal eszembejutott az IFL Gazdaság posztjánál és első kommentként bepötyögtem:

Nagyon jó téma, ám sokkal bővebb, precizebb kifejtést igényel. Csak ami így hirtelenjében eszembejut:
(1) Megfigyelhető spirál/láncreakció jelenség egy akció-reakció sorozat-eseménynél. Pozitív előjelű is, negatív is.
(2) Annyira laza tud lenni az ember, hogy pillanatiok alatt túlteszi magát a kellemetlenségen, oda sem figyelve egy-egy fontossá váló részletre: pedig adott esetben lehet üzenet/tanulság. Felületesség kísértése.
(3) Na és a végén a "Titok" nevezetű misztikum. Emberek tömegei hisznek abban, hogy pozitív gondolkodással csökkenthető akár a 10%. is.

Amire két szerintem nagyon jó reakció érkezett (incognito ergo sum-tól):
(1) tömör/velős:

Na az gáz, amikor a 10%-ot akarják csökkenteni ahelyett, hogy a 90-et uralnák :-)
A Jóisten mentsen meg a tökéletes emberektől.

(2)bővebb/kifejtősebb/átfogóbb, amit az IFL Gazdaságos posztból hiányoltam. (általam szerkesztve)

Csepeli György-Prazsák Gergő: Az el nem múló feudalizmus

(1) Ez a "cselekvő polgárok aránya Európában" ábra gyomorszorító: 

(2) Ezen a diagramon pedig részletesebb bontásban látható a passzív/szenvedő/hibáztató, a cselekvő illetve a lázadó attitűd aránya (vagyis hogyan reagálnak a felnőttek a kihívást jelentő élethelyzetekre). Magyarország: 70% passzív-szenvedő-hibáztató.

FINA Vizes Világbajnokság, 2017.07.14-30, Budapest & Balatonfüred, ZÁRÁS-Esszencia (HD-720)

Disclaimer-1: A Youtube-ra szerző jogi + technikai fingerprint okok miatt nem tudtam feltölteni listázatlan videóként sem a FINA-Záróünnepséget (egész világra kiterjedően azonnal blokkolták).  Emiatt sajnos nem tudtam a FINA-megnyitóhoz hasonló korrekt időtáblát sem csinálni itt, mivel ez csak a Youtube-videóknál működik jól (Google esetében). Google Drive videóknál nem is olyan régen megszüntette az autoplay-lehetőséget a Google. Ez azt jelenti, hogy az időpontra-kattintásoknál egy új ablakban nyilik meg a bepozicionált videórészlet. Ez a legtöbb, ami adható részemről, az ügyben, pedig küzdöttem vele rendesen. :) Minden más eredeti FINA-megnyitónál taglalt célkitűzés maradt: (a) írásos kiegészítő infók, (b) kommentátori audió sáv lezúzása, (c) fogyasztható, elemzési célra fókuszáló műélvezetre leredukálás (beszédek kidobása), stb. 

Disclaimer-2: mindent ugyanúgy csináltam videószerkesztésileg, mint a megnyitónál, ám csak 720-as HD-felbontás lett a legvégén, legnagyobb igyekezetem mellett is (2 GB erejéig). Ezt megpróbáltam megkovertálni 1080-ra, lett belőle 1 GB feleméret, nyilván nem jobb képminőség mellett. Úgyhogy maradtam a konverzió nélküli eredeti anyagnál, 720-as felbontással kiegyezve.

A „Csodaszarvas legendája”
* A Papp László Budapest Sportaréna a helyszíne a 40 perces produkciónak, amely a csodaszarvas történetét eleveníti meg. A 2017-es vizes vb záróünnepsége több szempontból formabontó.
* A csodaszarvas legendáját megjelenítő produkció sikeréért – mindent összevetve – körülbelül ötszázan dolgoztak: 18 országból 200 előadóművész, köztük 80 artista és több mint 50 táncos érkezett, hogy életre keltsék a csodaszarvas legendáját. Vági Bence produkció-vezető elmondása szerint az interneten rendezték meg a castingot. csak artistából 800 jelentkeztek. A cirkuszművész magányos fajta, most mégis együtt kell dolgoznia 200 embernek.
* Az előadás valamennyi eleme – a jelmezek, a díszletek, sőt még a zene is – magyar alkotók és kivitelezők munkája.
* A csodaszarvas 7x6 méteres óriásbábja hosszú tervezés eredménye.
* A produkció rendezője, Vági Bence, civilben az első magyar újcirkusztársulat, a Recirquel alapítója és művészeti vezetője.
* A show látványtervezője Iványi Árpád.
* A jelmeztervező Kasza Emese.
* A zeneszerzők pedig Sárik Péter jazz zongoraművész és Elek Norbert zeneszerző voltak.

00:00 0.FINA-Logó

00:36 1. Nyitány - „Mikor mentem hazafelé”
* A megnyitó ünnepség vezérfonala a víz volt, ami most, a záróünnepségen  is jelentős szerepet kap.
* A „Mikor mentem hazafelé” című nyitányban Navratil Andrea énekel.

04:25 2.Fecskék levegőtánca
* A víz szimbolikája mellett megjelenik a tűz, a föld és a levegő is: kiszáradt föld felett esőt váró fecskék levegőtánca. A fecskék hozzák hírét az eső érkezésének, mely vizi áldásával mindig újra és újra életre kelti a természetet
* A színpadon összesen 80 fecskét láthattunk, akiket a Madách Színház színésznövendékei keltik életre.

07:11 3. „Istenek erdeje”, magyarok érkezése
* A harmadik jelenet a hazát kereső nép mítoszán alapul.
* Eső után újraéled a természet, bőséges táplálékot adva embernek, állatnak egyaránt.
* Az eső áztatta dús tájakra megérkező, honkereső, vadászó nomád törzseket látható.
* Rítustáncban  14 kínai rúdartista (soha nem volt még korábban belőlük egyszerre ennyi a szinpadon), "danceform" kortárs táncosokkal együtt idézik meg ezt a vadászó nomád néptörzset., annak erejét és bátorságát.

13:36 4.Csodaszarvas megjelenése
* A rítustánc felbolygatta az erdő életét, így a csodaszarvasét is, aki kibukkan az erdő sötétjéből.
* A népet megjelenítő alakok csodálattal és tisztelettel fejet hajtanak előtte.
* A színpadon látható 6 méter magas és 7 méter hosszú bábot öt ember mozgatja, amely maga a csodaszarvas.
* A jelenetben látható jelmezek Kasza Emese alkotásai, az ázsiai stílus és a csodaszarvas összekapcsolásáról, a magyar nép keletről történő vándorlásáról is szól.
* A jelmezeket személyre szabottan készültek, amelyek számos darabja kézzel festett.

20:09 5. „Az élet forrása”, vizek lelkei
* A nomád, vadászó népet elvezeti a csodaszarvas az életet jelentő vízhez, ami a hazát és a letelepedést is jelenti a népnek.
* A jelenetben többek között kézegyensúlyozó művészekkel (mongol Kaucsuk csoport), emelőakrobatákkal, világhírű orosz rúdtáncos csoporttal és kortárs táncosokkal is találkozhatunk.
* A csodaszarvas ősi legendája a mongolok keletkezéstörténetében is felbukkan, jelezve, hogy a magyarok keletről érkeztek. 
* A vizitündérek tánca. a tóban gyűrűző esőcseppek és az élet vízének megjelenítése volt.
* A víz ugyanolyan végtelen, mint a vizes világbajnokság.
* Elképesztő akrobatikus képek.
* A rendező több hetet volt Mongóliában. És ott jött rá, hogy van bőven kapcsolat a magyarok és mongolok között. Például bátor, szív, sárga, oroszlán teljesen identikus közös szavaink.

33:09 6.Násztánc, levegő kép
* Az előző jelentben a víz volt a főszereplő
* De a vizes világbajnokságnak a levegő is közege volt, lásd műugrók. Következő percekben a levegő képé lesz a főszerep.
* Vági Bence és Illés Renátó álmodta meg a légi balettet, ahol 23 ember emelkedett a magasba.
* Lesz egy különleges kazah formáció: Duo Sky Angel, Monte Carló-i Cirkuszfesztiválon megnyerték az Aranybohóc díjat.
* A levegőkép záró jelentében összesen 20 emelkednek a levegőbe, ami rendkívül szokatlan, hiszen általában vagy szóló, vagy páros produkciókat láthatunk ilyen köteleken.

43:20 7. „Korea kapuja”
* Ez a rész a 2019-es XVIII. FINA világbajnokság megrendezőjét, Dél-Koreát és hazánkat jeleníti meg. A következő rendező országnak átadva a stafétabotot együttesen jelenik meg a két ország, Magyarország és Dél-Korea kultúráit.
* So Hyang világhírű dél-koreai énekesnő énekli a népzenei gyökerű Arirang c. dalt. Eredeti koncertfelvételen is megtalálható a Youtube-on.

46:39 8.Finálé, Búcsúzás
* Búcsú a közönségtől, a szereplők lemennek a színről.

47:47 9.Protokollprogram
47:47 Zászlóbevonulás
51:09 FINA-Himnusz
52:51 Zászlóátadás Dél-Koreának
53:31 Dél-Korea himnusza
* „Merülj el a békében!” jegyében a részt vevő országok nemzeti lobogóját önkéntesek hozták be, akik a koreai kapu előtt vonulnak be.
* A FINA zászló levonása után a FINA himnusza hallható.
* A záróceremónia hagyományos részeként Tarlós István főpolgármester adja át a zászlót Seszták Miklósnak. Aki a hazai szervezők nevében visszaadja a FINA-zászlót dr. Julio C. Maglione FINA-elnöknek, aki azt tovább adta a következő házigazdának, a 18. FINA Világbajnokságot rendező dél-koreai Gwangju polgármesterének, Yanghyun Yoonnak.
* A beszédeket követően a dél-koreai himnuszt hallhatták a nézők.

56:47 10.Gwangju-bemutatkozó kisfilm
* A világbajnokság meg keletre megy tovább, hiszen következő rendezője Dél-Korea lesz. 
* A következő világbajnokságot a koreai Gwengju rendezi. E mentén kap lehetőséget videós-bemutatkozásra.

58:54 11.Dél-Koreai dobos-táncos produkció
* Dob lesz a főmotívum.
* És persze víz is megkerülhetelenül motívum a dél-koreai produkcióban. A víz jelenvan életünk minden területén, minden földrészt és országot összeköt.

1:07:20 12.Zászlós búcsú
* Ez már az este abszolút vége.

Recirquel Újcirkusz Társulat – Cirkusz az Éjszakában
Szereplők: Bogdán Bettina, Lőrincz Alexandra, Horváth Míra, Pintér Áron, Lakatos Leonetta, Veress Zsanett, Sárközi Péter, Sárközi Tamás, Perecsenyi Patrik, Stefanovics Renáta, Biritz Ákos, Illés Renátó, Herczeg Richárd, Balogh Anna
Díszlet: Csanádi Judit
Jelmez: Kasza Emese
Zenei vezető: Sárik Péter
Dramaturg: Bőhm György
Művészeti vezető, rendező: Vági Bence   

* A Recirquel társulat Vági Bence rendező-koreográfus vezetésével magyar artistákból alakult 2012-ben Budapesten. Legfontosabb célkitűzése, hogy megismertessen a világgal egy közép-kelet-európai, magyar újcirkusz irányzatot. Hazánkban a klasszikus cirkusz gyökerei az 1800-as évekig nyúlnak vissza, és Európa egyik legrégebbi artista iskolája is itt működik 1950 óta.
* A társulat alapítója és művészeti vezetője 11 artistát kért fel egy a 20. Sziget Fesztiválra készülő produkció megalkotására, amelyet a bemutató után kirobbanó siker övezett. A tehetséges csapat hamar magára vonta a közönség és a színházi szakma figyelmét, és felkérést kapott a Müpától és a Budapesti Tavaszi Fesztiváltól, hogy készítse el első egész estés újcirkusz előadását. Így született meg 2013 tavaszán a „Cirkusz az Éjszakában" produkció, amely a premier után meghívást kapott egy oroszországi turnéra, és azóta Franciaországban több ízben, Szerbiában és számos hazai színházban és fesztiválon aratott álló tapsos sikert.
* A társulat a magyar cirkuszművészet erős technikai tudását és hagyományait megőrizve dolgozik a műfaj megújításán, amelyben az artisták mellett egyaránt hangsúlyos a zene, a tánc, az ének és a színház.
* A 2014-es Budapesti Tavaszi Fesztiválon a társulat újabb művészekkel kiegészülve a Müpában mutatta be A Meztelen Bohóc című előadást, amelynek próbáit egy 6 hónapos kreatív folyamat előzte meg az alkotó stábbal. Az előadás tavaly szeptemberben a rangos hollandiai Cultura Nova fesztiválon debütált.
* A Recirquel nemzetközi meghívásai sorra gyarapodnak, 2015 áprilisában Szerbia első újcirkusz előadását tartották Újvidéken, majd Hollandiában mutatkoztak be a magyar tehetségek. Decemberben az újcirkusz hazájának fővárosában, Párizsban léptek színpadra egy hónapon át, majd 2016 elején ismét egy franciaországi turné következett. Márciusban Bogotában, Latin-Amerika legnevesebb kulturális eseményén, az Ibéramerikai Színházi Fesztiválon játszottak majd három héten át, a követező évadban pedig a spanyolországi San Sebastianban, Tel Avivban, majd újra Franciaországban mutatják be a közép-kelet-európai cirkuszművészet egyediségét a szakma legjelesebb képviselőinek.
* A Recirquel név nem csak határainkon túl, de hazánkban is ismertté vált. 2015-ben a Magyar Táncfesztivál záró előadását tarthatta a társulat, nyáron a debreceni és szarvasi szabadtéri színpadokon lépett fel, majd a nyíregyházi Vidor Fesztivált nyitotta meg Trükkök című produkciójával. Ősztől a Müpában repertoáron játszott előadásai és külföldi vendégszereplések mellett országos turnéra indult: Debrecen, Békéscsaba, Szolnok, Veszprém, Dunaújváros, Győr és további városok meghívására.

FINA Vizes Világbajnokság MEGNYITÓ, szubjektíven

FINA Vizes Világbajnokság, 2017.07.14-30, Budapest & Balatonfüred, MEGNYITÓ-Esszencia (HD-1080p)

Érdekesebb témábavágó linkek (többnyire "érfelvágós" kommentekkel):
index: Ez volt a vizes világbajnokság megnyitója, pici hanghibával, kicsit magyarosan , FB
comment:com: Dokumentumműsornak is beillik a vizes vb megnyitójáról készült paródiavideó , FB
comment:com: Az MTI szerint a vizes vb nyitóünnepségével foglalkozik a nemzetközi sajtó
comment:com: Egy baj volt a vizes vb megnyitójával az Echo TV szerint: a dagadt néger  , FB
B1-blog: A vizes vb megnyitója megmutatta, mennyire önbizalomhiányos, kis nemzetnek gondoljuk magunkat

* Elsőrendű célom volt
+ fogyasztható formában
+ emléket állítani 
+ hol tartunk, mi magyarok, 2017-ben, az államilag támogatott művészetben.
Tetszik-nem tetszik valós és aktuális művészi célú lenyomat / mementó, ez a FINA megnyitó, ami feltétlen kell(ene) legyen elemzés és dialógus tárgya.

* Saját szempontjaim a YT-ra feltöltésnél (JVC-release-t használtam, köszönet érte ezúton is)
+ Legyen legalább egy olyan listázatlan videó
+ Ami HD-1080-as
+ Csak a művészi lényeget tartalmazza. Így lett 2:45:10-ből fele a nettó játékidő: 1:23:16
+ Zavaróan idegesítő audiókommentár nélkül
+ Klikkelhető időtábla/timetable - ha már tudok ilyet csinálni blogposztban is :DDDD
+ Tudható alapinfókkal kiegészítve a leírást.

* Az első comment:com-os blogposzt sixx-től Guinness-rekordot döntött, amennyiben 70%-ban offtopik a címhez képest. :DDDD. Ebben ugye az az érdekes, hogy hol érdemes dialógust folytatni komment-folyamban (a címbeli paródia tárgyát illetően).
- A YT eleve kiesik, hiszen a feltöltött videókat jó eséllyel szokták törölni, szerzői jog miatt.
- FB-n hihetetlenül rossz komentelni (rettenetes filterelés, kicsi specifikus közönség, stb.)
- Lehetőleg minden oldal kaphasson szót moderálás mellett (lehetőleg cenzúra nélkül)
- Nem véletlen a fentiek figyelembevételével, hogy a kitárgyalás tárgya+ideje illetve apropója érdekes kölcsönhatásban van egymással. :)
Más kérdés, hogy alig-alig volt ontopik, televíziós blogba illő szakmai/tárgyi komment. A lila köd intenzíven borította elfele az agyakat.

* Tévé hiányában, csak torrentezve és alaposan pörgetve szívtam magamba az élményt - ignorálandó a 20+ perces zászlózást vagy a borzalmas beszédeket, pláne két nyelven is. Plusz a rettenetesen idegesítő, produkcióba is erőszakosan belefolyó audiókommentárt is kikapcsoltam.
- Az örök negatív referencia: amikor Czigány György és kompániája a rádiós vallásos félórákból csinált annó műsorközvetítést. Úgy, mintha az elhangzó istentiszteleti énekek (korálok) az ő szövegének háttérzenéje lenne.  Alig-alig sikerült 1 CD-nyit megmenteni többévtized termésnyi - például - Lutherániás éneklésekből: permanens alápofázások nélküli - legalább versszak szinten teljes - énekekből.
- Na szóval ilyen könnyítésekkel próbáltam kihüvelyezni a művészi lényeget, az első megsasoláskor (amely ilyetén módon alapját képezte a linkelt videó-esszenciának).

* Így HD-ben és sallangtalanítva sem éreztem, hogy én ebbe mégegyszer bele akarnék nézni, talán az egyszem finálét leszámítva. Azt gondolom az egész show egy (elsősorban koncepciójában-zeneszerkesztésében) fantáziátlan, tartalmatlan felvágós rongyrázás volt az ország-gatyából kilógó fenék elfedésére. Analógiában kb. olyan volt, mint a morfium: "elterelő hadművelettel ne fájjon annyira a valóság!" És persze nyilván egyszeri adag tartósan nem bír elég lenni, így folyamatosan kell nyomatni az ilyen szereket.

* A dolog másik fele, főleg az elmúlt napok tapasztalatai alapján, hogy ab ovo képtelenek vagyunk olyan nemzeti tematikájú rendezvény megszervezésére, ami felett békésen tudnánk beszélgetni. Sajnos ez rám is igaz (most mindenképpen): akármennyire próbáltam disztingváltan fogalmazni részletességre törekvő kritikámban, így is túl sokszor, túl mélyen ragadtak el az érzelmeim éles megfogalmazásaimban.
 
* Bántóan üres, egy srófra járó lett az egész. Az egész Fina-megnyitó összességében, amolyan torzítottan megjelenő "alkalmazott" (és nem inspirált inherens művészeti lényegű) letudandó, megélhetési produkció lett. Pénzen - rezsim-politika determinálta erőből - nem lehet készen vásárolni színekkel teli megjelenésre képes alkotóerőt, maximum produkció-generáló erőt. A képzelet, az alkotóerő, a művészi nagyvonalúság hiányzott „csak” az egészből: minden - egyébként feszes, közönségbarát - látványossága ellenére is.

* Ezzel együtt is azt gondolom egyszer végig lehetett nézni, amolyan "szvitként", Flatley-típusú showként, a nettó 72 percet (én biza szeret(t)em többnyire Flatley dolgait, érdekes élmény volt látni, hogy honnan hová jutott a nemzeti fűszerezésű világzenei alapozású műfajban: ahol az alapmérce számomra mindig is az volt, hogy hányszor nézhető-élvezhető, mely tételeket skippelem egy idő után).

* Ha giccses is, nem ízléstelen, sőt azt mondanám, hogy egyenesen koherens volt az egész produkció. Mégha egysíkú is az egész, ettől ez a konzisztensen stílustartó koherencia még erény (ezt is el lehetett volna külön rontani). Ami egyedül kivezetett ebből a koherenciából az a külföldi sztárvendég volt, de ezt a sztorit az élet is írta külön szálon.

* Nemzeti tematikát (Flatley-nek is bőséggel vannak kritikusai), és hozzá pláne magyar tematikát eleve sokkal nehezebb szinpadra állítani, na pláne modern köntösben, mint az analógiában szereplő ír tematikát. Ráadásul mindehhez kicsi, nyelvében is sokszor elszigetelődött, történelemtől is jelentősen frusztrált nemzet-népesség vagyunk, ebben a sokszor kiégettnek érzékelhető posztmodern kavalkádban.

* Számok: 
+ Az index a "Sokkal drágább volt a pénteki show, mint gondoltuk" cikkében 72 percről (=4.320 sec) beszél a Show művészi részének nettó tiszta játékidő-alapja kapcsán.
+ Mivel 3.4 milliárd az 3.400 millió, így nagyságrendileg 1 show-másodperc az 1 millió forint-os lélektani határt ostromolta.
+ Amúgy ez összhangban van a HVG másik korábbi számával (1 perc 28 millióval), ami pont úgy a fele nagyjából a 60 milliónak, ahogy én feleztem a Megnyitó játékidejét a feltöltött videóban.

* Kiváncsi lennék hány ember mennyit áldozott volna rá, hogy élőben lássa. Mondjuk egy műfaj-azonos, meg kb. azonos játékidejű Flatley-show költségeinek illetve belépőjegyárainak arányos felskálázásával összevetve. Jelzem, annó, amikor Flatley Budapesten járt, 30.000-es teltház mellett volt 1 millió euró a teljes jegybevétel, illetve legdrágább jegy emlékeim szerint 50-60.000 Ft volt. Ugye a mostani 3.4 milliárd forint tükrében, gyorsszámolással, uszkve 10x-es szorzóval érdemes kalkulálni, azaz a legmenőbb fanatikusoknak félmillát is ki kellett volna csengetni (feltéve a fizetős 30.000-es érdeklődés meglétének ismétlődését). Potenciális előadás-számra, turnéra ki sem térnék... ;)

* A lézershow-k, épület-fényfestések, látványosak, szépek voltak. Egy ilyen épület-fényfestést nem is olyan régen a Vörösmarty téren láttam. Annak aláfestő zenéjét egyébként akkor Pejtsik Peti szolgáltatta. Szakmából is tudom, meg lehetett is olvasni infókat: hogy az ilyen épület-fényfestésesdi bizony nagyon költséges hobbi, a sok-sok manualitás-igény miatt, no és az infrastruktúra sincs ingyen hozzá.

* Számomra óriási csalódás volt Eötvös Péter műve. Szarkasztikusan/cinikusan mondhatnám, 12 évesen volt még hová fejlődnie. Számomra egy komplett zenei értelmetlenség volt az egész mű, még hangfestésnek is gyenge volt, nemhogy koherens zenei mondandót kifejtő zeneműnek. Magával a performance-szal nem volt gond, kifejezetten jobb része volt az egész produkciónak.

* A Ben-Hur OST körüli hype-ot sosem értettem, de már gyerekkorom óta.
+ Nem kellemetlen zene, csak szerintem nem elég érdekes, nem visszatérően hallgatható. Ráadásul mára túlhaladott is lett: nem-véletlenül nem lett az előadói "kánon" része, ritkán kerül elő (összevetve például egy Morriconé-val).
+ OST-vel, mint műfajválasztással amúgy semmi problémám (sőt), de a "Ben-Hur köntösnél" nem-feltétlen kellett volna leragadni, az "ez-az" élményért, érdemesebb lett volna mélyebben gondolkodni.
+ Mindevvel együtt a most játszott Savona-Prelude 3+ perce, a messze legjobb tétele az 5CD-s(!!) Score-nak / Soundtrack-nek (ilyen léptékű kraft tuti nem volt / nincs a Ben-Hur OST-ben).

* Ritmikus sportgimnasztikás lánycsapat engem a Vesta-szüzek sztorira emlékeztettek távolról / halványan, és mint ilyennek helye volt az aquincumi tételben (értékelésemben). Arról már nem is beszélve, hogy jó volt látni a lányokat. A show-ból picit kilógtak, de az eklektikába még éppen befértek, ráadásul ontopik volt, tematikában is, "sportszerűséget" nézve is. Az is mindenképpen dicséretes, hogy a produkcióra rásegítő "költségkímélő" öltöztetésük nemcsak ízléses volt, hanem összhatásában sikeresen hangsúlyozta a művészi irányt a Népszavás tempóval kritizált kultúrálatlan "húspiaci" szemlélettel szemben. Jó volt, na! :)

* A sámános tánc volt az egyik, amit nem nagyon tudtam hovátenni (a huszáros jelenet a másik). Végülis nézhető tétel, akár többször is. De volt neki némi nem-kellemes mesterkélt mellékíze. A giccs-jelző nálam itt világított legjobban.

* A reneszánsz tömegtánc (a felvezető lézershow-val illetve a végén a népdalos össznépi forgataggal együtt) mindenképpen a jobban sikerült tételek közé tartozik. Kifejezetten nézhető, hallgatható volt, sőt többször is élvezhetőnek tűnik. Mondjuk művészi szempontból talán legkönnyebben abszolválható kihívás volt (nem nagyon lehet eltévedni/elrontani), szemben az Experidance megoldhatatlannak ígérkező nehéz huszáros (vagy a korábbi sámános) kihívásával. Az utóbbi kettőnél számomra érdekesen merül fel az a kérdés, hogy Flatley befogadna-e egy ilyen performance-t a showjába (ahogy az orosz tematikát - "Az orosz dervis / The Russian Dervish" - befogadta, már a Riverdance-től kezdődően is).
A felvetésem nem nyugatmajmolós, kishitű megközelítés. Flatley évtizedeken keresztül, organikusan és mintát adóan fejlődött, hitelesen és rentábilisen bizonyított és nemcsak írek körében. Ez a magyaros FINA-megnyitó mindenben pont az ellentéte egy Flatley-Show-nak: alkalmi, szűkkörű, ellentmondásos, stb.

* A két népdalnak muszáj volt helyet szorítani (szerintem is). Kiválasztásuk is dicséretes lett, szvsz. Az első lassú nóta beleszövése kicsit eröltetettnek tűnt nekem. A második gyorsabb nóta már természetesebben, organikusabban került bele a produkcióba. De olyannyira, hogy Flatley-mestert is meghaladó módon téve meg ezt (Flatley-nél az ének sokkal elszigeteltebben jelenik meg, míg itt a tömeg szépen egészíti ki magát az éneket/éneklést).

* A huszáros jelenet mind az íve, mind a fokozásos fináléja nálam végül pozitív mérleggel zárt, annak ellenére is, hogy nekem némileg idegen volt a tétel művi módon stilizált áthallásos koncepciója. Maradéktalanul jó koncepciót a témára én sajnos nem nagyon tudok elképzelni gyarlón szegényes fantáziámmal.

* A Háry-intermezzó közismert tétel, sokszor indokolatlanul rogyásig agyonjátszva (rongálva).
+ Itt végülis parádés tömegjelenetben meg tudott jelenni XXI.századi módon. Azonban hiába szép csicsás külcsínre az egész, ez leginkább egyszer fogyasztható tétel tudhat lenni, szvsz.
+ Mondjuk az kifejezetten előnyére vált a tételnek, hogy az eredeti verzióban 4 perces muzsikát ismétlés-mentesítették.
+ Ahogy a tétel beillesztése is abszolút tökéletesre sikerült, mind a huszáros tánc, mind a II.magyar rapszódia tökéletesen foglalták keretbe.

* A zene érdekes párhuzamban tudhat állni a vicc/humor/standup műfajával. Az utóbbiban is sokszor hiába tudjuk előre a "poén"-t, ugyanazon egy-egy fordulat/íz/(akár csak egy kedvcsináló nevetés) kedvéért, mégis vissza-visszatérően képesek vagyunk akár az egész előadást is újra meghallgatni. Nem volt véletlen annó pl. a Hofi-lemezek népszerűsége. A zenében is megfigyelhető ez a jelenség. Vannak tételek, amik úgy zseniálisak, hogy azért többedjére hallgatva (végtelenítva) rapid módon gyorsítja a hallgatóban a zene elhasználódását, "kiégését". És van ami végtelenítve is annyira jó, hogy egész estés alkalmat lehet rá rendezni, mint a Despacitó-ra: miközben a Velencei tóra meg nem :DDDD [nem saját poén; FB-kommentből loptam]. Na a Háry-intermezzó hiába zseniális, bennem villámgyorsan el tud fáradni.

* Nekem nagyon gyenge, erőtlen és hozzá avitt volt Bogányi Gergely II.rapszódia-kivonata. Az én laikus érzékelésemben Bogányi előadásával az volt a baj, hogy alkalmazkodnia kellett a csodazongorához és ez túl sok (káros) kompromisszummal járt. Nem Bogányi felejtett el zongorázni, hanem így ketten együtt ennyire voltak csak képesek (ilyen körülmények között). Ráadásul Bogányinál tényleg túlzás volt a testbeszéd is, illetve, mintha kép-hang időzítési/szinkronitási problémák is lettek volna. Nekem a rubatói sem tetszettek, ami külön fájni tud egy médiában ennyire túljátszott darabnál.

* A csodazongora is csalódás volt, gyenguska, nem-egyenszilárd hangzásával. A felső tartományos trillázós "csilingelések" sem voltak elég kellemesek, érzékelhető interferálós kásásságukban, indokoltnál nagyobb "vastag"-érzetükben (amiben a leginkább ígéretesnek "látszottak"), míg a pedálozott forte-akkordok meg kifejezetten bántóak voltak az én fülemnek, például "vékonyító" mellékízükkel is. Csodazongorának az a legnagyobb baja – ez már meggyőzödésem, írtam is róla korábban -, hogy amiben jó és előrelépés érzékelődik az együtt jár csomó rossz mellékhatással. Márpedig egy zongorát a leggyengébb része, hangzásbeli láncszeme minősíti. Hiába drága-márkás - teszemazt Fazioli - egy zongora, egyetlen hamisan hangolt billentyű tönkrevághatja az egész élményt. Na itt is kb. ilyesmiről van szó.

* Nem sajnálom a csodazongorától a befektetett közösségi pénzt, meg érdemes is új utakat keresni (inkább ilyen projekt legyen, mert van benne potenciál: hangszerfejlesztés különben is "never ending story"). De ebben a formában én nem vágynék csodazongorás felvételek kottázására (pedig új hangszernél ez triviális alapigény lenne), annyira egyre problémásabbnak tűnő az egész hangszer, jelenlegi hangfelvételi élmények alapján: és ezen az sem lendítene pozitív irányba, ha élőben tényleg varázslatosan hibátlanul szólna: hiszen muszáj felvételekkel dolgozni, kottázásnál.

* Azért az már valami, hogy egyébként a lelkesedő szavazások ellenére Tom és Jerry évtizedekkel korábbi LoFi felvételét jobbnak találta a plebs (velem együtt), mint Bogányiét, 1006:490 arányban.

* És hogy mutassak (saját kottás videós) ellenpéldát, én alsó hangon kb, miképpen képzelném a XXI.században ezt a darabot főleg, ha nem eredeti/teljes verzióról beszélünk, hanem aktualizáltról (mint Bogányinál is, Tom & Jerry-nél is). Üssön a darab rendesen a hallgatóban, karakán, intenzív, hozzá egyedi megszólalással! :)
[Arcadi Volodos] Liszt-Horowitz-Volodos: Hungarian Rhapsody No.2 for Piano
Franz Liszt (1811-1886)
Vladimir Horowitz (1903-1989)
Arcadi Volodos (1972-)
Hungarian Rhapsody No.2 for Piano
Piano: Arcadi Volodos (1972-)
00:00 Lassan
04:59 Friska

* Kék Duna keringő. Az egész show mélypontja, legrosszabbja volt minden szempontból. Triviális, agyonhasznált zene-közhely ilyen tárgyiasításban, rettenetes előadásban, borzalmas vizuális környezetszennyezéssel. Egy fájdalmasan húsbavágó szégyen volt.

* Belegondoltam, hogy ha már egyszer Duna, akkor milyet szól volna - nagy kebel és/vagy intellektuális bátorság kontextusában -, na pláne konkrét magyar vonatkozása miatt is (és milyen kommentfolyamot generált volna a népek nagy barátsága közepette), gyerekkorom nagy kedvence, népszerűsége ellenére is kevésbé elhasznált keringő-zenéje (amit zongorán magam is megtanultam a magam szórakozására, mivel annyira imádtam benne, hogy milyen jól kézreáll, minimális gyakorlás után is).Ion Ivonovici: A Duna Hullámain

Ion Ivanovici (Temesvár, 1845. – Bukarest, 1902. szeptember 28.) román zeneszerzõ, zenekarvezetõ és karmester. Egyes források Josef Ivanovici vagy Iosif Ivanovici néven is említik. Élete során számtalan mûvet komponált. Máig legismertebb mûve A Duna hullámain (Donauwellen) címû keringõ. Ivanovici zene iránti érdeklõdése elég korán megmutatkozott, mivel már gyermekként szívesen játszott különféle fúvós hangszereken. Élete nagy részét azonban katonazenekarok vezénylésével töltötte, de számtalanszor muzsikált zenekaraival a kor igényes szalonjaiban. 1889-ben a párizsi világkiállításon zeneszerzõi díjat nyert. 1902-ben halt meg Bukarestben. A Duna hullámain címû népszerû keringõnek dallama alapjául szolgált Szécsi Pál Egy szál harangvirág címû dalának.

* Isten bocsássa meg nekem, de nagyon nem bírom az operettet, de még Strauss-verzióban sem (még az operát is előbb, pedig az is távol áll tőlem). Az egyetlen szám, amit szeretek a műfajban az a Kálmán Imre (1882-1953): A bajadér (1921) - Jön-e velem nagysád shimmyt járni (Szász Kati+Egri József, Interoperett), (vagy itt) az is csak családi vonatkozások apropóján elsősorban. De a "Vágyom egy nő után"-nak már az első hangjai menekülésre késztetnek.

* Az Anna-bál szépei értelmezésemben a túltolás tipikus esete. Ugyanis lehetetlennek látszik gyors tömegjelenetben a szépen megfelelő tempóban fényképezett egyedi szépségvonások megmutatása. Vagy hiperaktív habzsolás, vagy kifinomult élvezkedés. És a "vagy" kizáró nem megengedő: a kettő egyszerre nem müxik.

* Szégyen ide vagy oda, de a Vízi sportok hőskora tétel zenéjét bár ismerem, de nem voltam képes azonosítani. Ha ez meglett volna, tán a tételt is jobban szerettem volna, így csak frusztrált rendesen a dolog. :) De a Hajós Alfréd rész szerintem mindenképpen menthetetlen eltévelyedés volt az elővezetett formájában.

* "Magyar kabaré" Áder-verzióban. Sírnivalóan tragikus volt.
- Minek vicceskedik az, akinek egész lényétől távoláll a humor, így abszolút rosszuláll neki az anekdotázás (ahogy egyébként egy zuhanyéneklés is önmagában kevés a közönség elötti dalra fakadáshoz). Senki nem volt képes figyelmeztetni Ádert, főleg a közelmúlt - általa is generálódott - viharai tükrében?
- És ennél is van lentebb: Áder képviselte a viccével és viccmondásával az egész megnyitó egyetlen humor-vonását. Én értem, hogy sírva vígad a magyar, vagy hogy még a tönk szélén is búsongó nótára fakad a ködbeveszéssel veszélyeztetett dicsőség megénekléséhez, de lássuk be ez így azért nagyon übergáz volt.

* Egerszegi Krisztina ilyetén szerepeltetése minden határon túlmenően eröltetett volt. Nekem már az meglepő volt, hogy ezt így bevállalta, mégha respektálandó lojalitásból is.

* Radics Gigi & Takács Nikolas nóta rettenetes volt dalszerzés tekintetében.

* CeeLo Green szerintem teljes tévedés volt, minden szempontból kilógott a sokszor tényleg giccses showból. Nem is lehetett másképp, mióta köztudatba került, hogy az első megagigasztár-ötlet a Rolling Stones lett volna.

* A finálé fokozásos tömegjelenete nekem nagyon bejött. Egyelőre ez tűnik számomra leginkább többször nézősnek.