"A gimis felvételi mutatja meg az iskolarendszer csődjét"

A gimis felvételi mutatja meg az iskolarendszer csődjét

Ez egy nagyon jó problémafelvető cikk, érdemes mélyebben belegondolni. Különösen a haranggörbés rész volt ütős illusztráció a "felbontóképesség" topikjában. Nyilván abban lehet/lesz vita, hogy mely ponttól, mit tekintünk mekkora "csődnek".

Eszembejut, hogy 1978-ban 14 évesen a híres neves Eötvös József Gimnáziumban, semmilyen felvételit nem kellett kitöltenem, csak beszélgettek velem egy rövidet és felvettek, ráadásul NEM körzetből illetve ráadásul csak 4.4-es átlaggal, ami semmiképpen nem számított kiemelkedőnek/menőnek. Viszont én ezt tartani is tudtam a gimiben, másokkal szemben, akik bizony rontottak sokszor kitünőkről.

De megvolt ennek a ("csak egyetemre kellett felvételizni dolognak a") böjtje is: nem voltam rendesen leterhelve matekból, hiába imádtam, meg fért volna bele plusz nálam (persze nyilván valahol ez az én hibám is). Ez ott ütközött ki, amikor harmadikban OKTV-n indultam és 100 pontból csináltam 5 kemény pontot három óra alatt. Lövésem nem volt arról, hogy az én gimis ötös matek(tudás)om, ami egyetemi felvételire is bőven elég, az "igazi" matek terén semmit, de szó szerint semmit nem ér. Egy teljesen másik dimenzió, ahová bőven lehetett volna még fejlődni.

Mi lehet az üzenete az első két bekezdésnek.
(1) Jóval kevésbé "formalizáltan" ugyan, de egyfelöl működőképes volt a 40 évvel ezelötti rendszer is. Nagyjából azokat vették fel kevésbé furmányos alapokon is, akiket érdemes volt.
(2) Másfelöl azóta sok új érték  is képződött a témában, amit érdemes lenne megfontolni. Illetve csomó mindenről le is maradtunk a rendszerváltás kizsigerelő forgatagában.

* Egy Fazekasba már az én időmben is kellett felvételizni, oda nem jutottam volna be képesség révén, nem is lehetett célom, fel sem merült a dolog. Az is nyilvánvaló volt, hogy kellett rákészülni arra a felvételire akkoriban is. Nem lehetett elvárás egy "Fazekasos-érettség" a normál iskolai tanmenetben.És az ilyen előkészítő bizony nem kevés pénzbe került a családnak., akkoriban is.

* A nagy akkceleráció egyik hozadéka, hogy most már nemcsak egy Fazekasba, hanem kvázi minden gimibe és nemcsak 14, hanem már 12 évesen is kell felvételizni. Mivel korszerűsödnek a tanítási, tanulási, tesztelési technikák (a világban), ennek a "hozadéknak" egyfelöl van/lehet létjogosultsága. Másfelöl, ha valaki rosszul csinálja, az gyerekgenerációk lelkét gyilkolhatja vele.

* A cikkcímbeli "csőd" két egymással antagonisztikus szempontot foglal magába:
(1) Egyrészt a krém kiválasztását, haranggörbe alapon.
(2) Másrészt a teljes oktatást kivánná a krém szintjére emelni, különben ugye az említett "csőd" van (lásd különórák szükségessége).
(A) Nyilván nem mindenki érett a gimnáziumra, csak egy krém.
(B) És bizony az alsóbb iskola nem köteles, nem is lehet köteles a krém szintjére emelni mindenkit: ez egy lehetetlen elvárás.

* Bevallom nekem nagyon tetszett az idei matek-teszt, mind a rendes hosszú, mind az indexes eszencia. Ugyanis a lényeget firtatták. Nyilván tudható, hogy nem fognak a jelentkezők maximális pontokat írni, nem is ez a lényeg a kiválasztáshoz.

* Az én meredek véleményem szerint, ami biztosan nem találkozik a konszenzussal: nem elsősorban az anyagi hiány a probléma az oktatásunkban, hanem az, hogy

+ Rossz elvek+célok mentén, rossz struktúrában, rosszul költjük el a rászánt kevés pénzt is.

+ Nem tudjuk mit és hogyan kéne tanítani a hatalmas választékból

+ Sokszor vagyunk szűklátókörűek, makacsul rugalmatlanok és hozzá rengeteget kapkodunk az idő meg a rossz politikai megfelelési kényszerek szorításában is.

+ Egyszerűen nem értünk a gyerekekhez, csak rájuk akarunk eröltetni mindenféle sokszor haszontalan felnőtt hülyeséget. Mindezt ráadásul erőszakosan direkt módon és nem pedig a nehezebb ám ígéretesebb indirekt pl.: motiválós módon.

+ A regnáló politika is csak (1) Kliket, portfóliózást, meg hasonló pótcselekvéses baromságokat tud hozzátenni hozzáadott értékként vagy éppen (2) teljesíthetetlen feltételeket tud támasztani (hiszen pofázni sokkal könnyebb, mint érdemben gondolkodni az ügyben): így csak süllyedés várható semmi más.

+ Érdemes megnézni, hogy egy jól behatárolt nyelvtanítás témában, mi milliárdokat szórtunk már ki az ablakon több menetben, milyen gyalázatos megtérüléssel: ennek számszerű levezetése önmagában külön poszt témája lehet ("diplomamentés" és társai).

* Én abban hiszek, ha lesznek világos konszenzussal elfogadható elképzeléseink a jó tanításról, akkor lesz pénz is hozzá, meg jönni fog az eredmény is, addig csak kapálózunk fuldoklóként a sok egymásnak ellentmondó egyszerre teljesíthetetlen szempontok óceánjában.

* Én egyébként - látva szomorú társadalmi folyamatainkat - eléggé szkeptikus vagyok az ügyben, sajnos. Ha csak magamat nézem, volt műszaki főiskolai informatikát tanítóként, alig-alig tudom mit is milyen mennyiségben kéne tanítani, míg régen egy tanterv megálmodása sokkal-sokkal könnyebb feladat volt. Ha ez egy főiskolán ennyire nehéz, milyen nehéz lehet általános és középiskolában a teljes palettán.

UPDATE 2017-02-07

Az index.hu az itt linkelt cikknél jóval gyatrább újabb cikkel jeletkezett:
Miért vágynak olyan sokan hatosztályos gimnáziumba?

Ez már nem érdemel túl sok szót, hiszen szimplán csak zajnövelő, abszolút fókusztvesztő cikk. Én ezt írtam az index.hu FB-n:

* Ha van sapka az a baj, ha nincs, akkor az.
* Egyszerre akarunk differenciált, egyénreszabott oktatást, a tehetségeink menedzselésével. Ugyanakkor szeretünk egyenlősdit játszani, hogy mindenki mindenből a legjobbat kapja és a legutolsó is PISA-rekordot fusson. Ez két tök különböző célfüggvény. Miközben kilóg a seggünk a gatyából és brutális a korrupció-faktor az országban. Ez így csak hangzavarhoz és ködszurkáláshoz vezethet semmi máshoz.
* A két cél összemosása illetve egymás elleni kijátszása sem segíti a tisztánlátást. Van optimum lehet optimalizálni mindkettőre egyszerre is, például a egymásra gyakorolt mellékhatások minimalizálásával. Csak kár, hogy az indexes cikk egyáltalán nem erről szól.
* Én azt mondom, hogy a legtehetségesebb krém hadd menjen hatosztályosba. Aki tényleg tehetséges azért kapkodni fognak, és nem fognak foglalkozni a kibocsátó iskola szemétkedéseivel. Addig is, míg nem lesznek tisztességesek a felvételi-feltételek.
* A krémhez tartozásnak meg nyilván megvannak a különféle költségei is. Ha a sportban elfogadjuk ezt (pl.: tenisz), akkkor a tanulásban miért is nem.
* A dolog másik fele, hogy "kiváló" oktatási rendszerünk a kiéheztetésekkel igyekszik egymásnak úszítani az iskolákat. De még ilyenkor is van kontroll-lehetőség: hiszen a szülők megnézhetik honnan milyen arányba vettek fel 6 osztályosba suliba gyerekeket. Hiszen az is valahol dicsőség egy iskolának, ha jó alapanyagot szolgáltat és egyúttal kevéssé akadályozza a diákjait.
* Sokat segítene, ha a valódi kérdéseket tennénk fel és keresnénk rá a válaszokat. Nem pedig homályos, nehezen ellenőrizhető, ad absurdum egyedileg előforduló rémképekkel ("ki hogyan próbál szívózni") stresszelnénk egymást.