Abcúg: "Nyelvvizsgája van, de megszólalni nem mer a magyar"

A középosztály szabad, nem a rendszer rabszolgája
1.fejezet: Aki közepesen keres, annak csak álom a középosztály
2.fejezet: Minek annyi egyetemista?
3.fejezet: Hogyan lehet nagyobb?
FB: A középosztály szabad, nem a rendszer rabszolgája

Nyelvvizsgája van, de megszólalni nem mer a magyar

Kiváló anyag jelent meg az Abcúgon (index terjesztéssel is). Sok videóval, sok betűvel. Ráadásul tartalmazott egy nyelvtanulásos cikkre való linket is (ami e blog scope-jába tartozik).

Poén, hogy a "középosztály" dolog analógiában pont olyan, mint a "nyelvtudás" dolog
- Mindenki szeretné kipipálni (kétállású bit)
- De lehetetlen generalizált tartalommal megtölteni.
Nincs olyan, hogy nyelvtudás, pláne "kipipálható" nyelvtudás.
Hatan hétféleképpen fogják megfogalmazni ki mit tekint nyelvtudásnak. De még ha lenne is ilyen konszenzusos meghatározás, az élethelyzetek is differenciálni fognak. Ha valakinek elég naponta bevásárolnia a boltban (létfenntartáshoz) és ezt kényelmesen tudja prezentálni egy minimál szókinccsel, minek megtanulni a folyamatosan gyarapodó pl.: informatikai szakszavak garmadáját, ahhoz, hogy elmondhassa van nyelvtudása. Míg egy informatikából élő, ha ugyanezt nem teszi, éhenhalhat. (A példák szélsőségesek, extrapoláltak).

Én "nyelvtudás" témában ugyanazt javaslom, mint az Abcúg teszi a "középosztály" cuccal. Végig kell venni szempontokat (mint középosztálynál a Jövedelem, értelmiségi állás, függetlenség / kiszolgáltatottság, tartalék, stb. szempontokat) és egyesével mérlegelni, pipálgatni, majd összesíteni a végeredményt. És esélyesen kijöhet, hogy ugyanannyi nyelvvizsgapont mellett az egyik vizsgázónak elégséges és a másiknak elégtelen lesz a pillanatnyi valóvilágbeli nyelvtudása.

Ebben az alábbi topiknyitó mega-giga-hosszússágú posztban próbáltam definiálni, én mit tekintek nyelvtudásnak. Ez egy szigorú, általános bevett gyakorlattal szemben rigorózusabb definició, sok esetben, sokkal kevesebb is elég lehet.
Angol nyelvoktatásról, nyelvtanulásról

A linkelt nyelvtudásos Abcúg-cikk, értelmezésemben messze legértelmesebb, legösszeszedettebb, legfrissebb szemléletű cikk, azok közül, amit az utóbbi időben lehetett olvasni. Jó lenne, ha a minimál szinvonalat jelentené és ennél csak jobb cikkek jelennének meg a közös gondolkodás jegyében.

Nekem érdekesebb mondatok:
Kövérítem, amivel nagyon egyetértek.
Pirossal jelölöm, amikkel nem értek egyet.

* Magyarországon a nyelvtanítás sok helyen még mindig egyet jelent azzal, hogy bemagoltatják a szavak magyar jelentését, a gyerek meg visszamondja.
* ...hiába fordítunk európai szinten is sokat a nyelvoktatásra, mégsincs látszatja.
* Nálunk még tartja magát, hogy a nyelvtudás egyet jelent a nyelvvizsgával, pedig a két dolognak gyakran semmi köze egymáshoz.
* ...a többi európai országhoz képest évek óta a magyar közoktatásban az egyik legmagasabb a nyelvórák száma. Közel kétszer annyi nyelvórája van egy magyar diáknak, mint egy dánnak, egy finnek, egy svédnek vagy egy osztráknak
* a magas óraszámok mellett az igazi luxusnak számító, tudásszintnek megfelelő, bontott csoportos nyelvoktatás is szinte csak nálunk létezik
* a közoktatásban nem eléggé hatékony a nyelvtanítás, a felsőoktatásban pedig szinte teljesen megszűnt
* azt hangsúlyozzuk, amit nem tudnak a diákok, ahelyett, hogy arra építenénk, amit tudnak
* a magyar nyelvtanárok jelentős része a kommunikatív módszer helyett még mindig a fordításban, a szókincs bemagoltatásában, a könyvek felolvasásában és az élőbeszédben sosem használt igeidők számonkérésében látja a sikeres nyelvoktatás kulcsát. [Note: a kommunikatív módszer mindenek felettiségével maximálisan nem értek egyet]
* “Hiába mondják egyre többen, hogy beszélnek valamilyen idegen nyelvet, még mindig nem vagyunk elegen, és még mindig nem beszéljük elég jól”
* Amikor a diákok elkezdik a nyelvet tanulni, általában nagyon lelkesek, ez a lelkesedés azonban idővel csökkenni kezd. Hogy miért? Mert az osztálytermi játékos feladatokat felváltják a sokkal szárazabb és unalmasabb nyelvtanítási módszerek, ez pedig egykettőre elveszi a gyerekek kedvét.
* Egy korábbi kutatásából az derült ki, hogy a megfigyelt nyelvtanárok harmada még mindig a következő módszerekkel tanítja az idegen nyelvet: (a) az órán főleg magyarul beszél (b) a gyerekek kevés és láthatóan unalmas feladatot kapnak, mindenki azonosat (c) frontális osztálymunkában fordítanak (d) nyelvtani szabályokat tudatosítanak (e) szavakat memorizálnak összefüggés nélkül (f) a tanár feltesz egy kérdést, egy diák vagy a diákok együtt válaszolnak, majd a tanár a választ elfogadja vagy javítja, és már lépnek is tovább a következő kérdésre (g) a tanárok többsége a diákok szóbeli hibáit azonnal javítja, majd elismételteti a jó választ. Ez utóbbi miatt él a legtöbb magyarban az a hibás felfogás, hogy idegen nyelven megszólalni csak akkor érdemes, ha minden tökéletes. Ha hibázunk, az valami olyan rettenetes dolog, amit azonnal ki kell javítani.
* az ilyen módszerek felett már eljárt az idő: a nyelvórákon jóval nagyobb szerepet kéne kapnia a videó- és filmnézésnek, a honlapok nézegetésének, a társalgásnak, a szerep és nyelvi játékoknak. Annak, hogy milyen tankönyvből tanítjuk a gyereket, gyakorlatilag nincs hatása a nyelvtudás fejlődésére, minden a jó oktatási módszeren múlik. [Note: ennél azért jóval komplexebb a téma]
* Ha a tankönyvben órákon át lapozgatva egymás után oldjuk meg a nyelvtani vagy fordításos feladatokat, abban nincs semmi új, semmi izgalom. A jó módszernek ezzel szemben van motiváló ereje. [Note:nem biztos, hogy minden korábbi tudást, tapasztalatot ki kéne kukázni, és az egyes tanárok rögtönözzenek a pillanat szorításában, dinamikusan.]
* Magyarországon, ha azt mondjuk, hogy nyelvtudás, mindenkinek a nyelvvizsga jut eszébe. Hosszú évtizedekre visszanyúló hagyománya van, hogy a bizonyítvány előnyökkel jár, jó példa erre a közalkalmazottak esete, akik nyugdíjazásukig pótlékot kaptak a papírért, teljesen függetlenül attól, hogy meg tudtak-e egyáltalán szólalni az adott nyelven, vagy kellett-e a munkájukhoz.
* Bár a világ minden részén kérnek a nyelvtudásról vizsgával mért bizonyitványt, mint például a TOEFL vagy a Goethe, de ezeket általában egy konkrét cél miatt kérik, például külföldi egyetemre felvételinél, vagy állampolgárság elnyeréséhez, munkavállalási engedélyhez.
* Nálunk erősen eltúlzott a nyelvvizsga jelentősége. Régen csak pár embernek volt, és ettől úgy tűnt, hogy ez valami kimagasló dolog. “Olyan presztízsértéket társítanak hozzá, amit semmilyen kutatás nem támaszt alá” – mondja Nikolov Marianne, aki szerint azért, mert valaki egyszer jól teljesített egy nyelvvizsgán, az még nem jelenti azt, hogy évekkel később képes az idegen nyelvet használni. A magyar felfogás azonban még mindig a nyelvtudás legkézzelfoghatóbb bizonyítékának tartja a papírt.
* “Húsz éve arra várunk, hogy a gyerekek számára ingyenes elérhető érettségi váltsa ki a nyelvvizsga szerepét” – mondja az egyetemi tanár. Szerinte ha a közoktatás elérné a célját, akkor a diákok a középiskola végén sikeresen teljesítenék az emelt szintű érettségit valamilyen idegen nyelvből, aminek ki kéne váltania az akkreditált középfokú nyelvvizsgát. Ehhez képest, most ott tartunk, hogy ami ingyen nem sikerül a közoktatásban a diákok jelentős részének, azt pénzért letehető külső vizsgákon próbálják teljesíteni. De a felvételi pontszámok kiszámításának szabálya is az emeltszintű érettségi helyett a nyelvvizsgák felé tereli a diákokat. [Note: szerintem a helyes sorend, legyen jó nyelvoktatás közoktatásban, és majd, ha van teljesítmény, akkor lehet elég az érettségi. Én szkeptikus vagyok, hogy lehetséges-e egyáltalán közoktatásban jól nyelvet tanítani, itthon Magyarországon, mindenképpen. Fentebb linkelt topiknyitómban ezt is bőségesen vesézem.]
* A legfrissebb adatok szerint az egyetemisták harmada azért nem kapja meg a diplomáját, mert nincs egy világnyelvből középfokú nyelvtudásáról vizsgája. Ezen a helyzeten most még egyet akarnak csavarni azzal, hogy többet követelnek: már a felsőoktatásba belépéskor kérnék a nyelvvizsgát...ez a rendszer nem tükrözi a valóságot.
* Az egyetemeken hosszú évek óta nincs nyelvtanítás, ami van, azok fizetős kurzusok. Mégis elvárják, hogy a felsőoktatásban töltött évek végére legyen középfokú nyelvtudásod. Azt nem értem, hogy azok a diákok, akiknek az egyetem semmit nem nyújtott nyelvtudásuk fejlesztésében, miért engedik meg, hogy olyat követeljenek tőlük, ami az egyetemi tantervben nem szerepel” [Note: egyetemi szinten rengeteg önállóságot kell és kellhet megkövetelni: ezzel szerintem nincs gond. A gond ott van, hogy nincs konszenzusos terv a teherminimalizálásos nyelvtudás-maximalizálásra, évtizedek óta. Értelmetlenül folytak el a milliárdok a témában. Alapvetően a nyelvtanítási szakma égbekiáltó sara ez.]
* A másik probléma, hogy hiába tanul egy diák a középiskolában például angolul, a felsőoktatásban arra is alig van lehetőség, hogy a diákok a választott szakjaikon a szaktárgyakat célnyelven tanulják, és így tartsák szinten és fejlesszék tovább a közoktatásban elért nyelvtudásukat. A tantárgyak célnyelven tanulása a külföldi diákoknak természetes, ez lenne a megoldás a magyar diákok számára is.
* Az EU-ban a kisgyermekkori nyelvtanulást az állampolgárok többsége hatéves kortól tartja célszerűnek, de 39 százalék már óvodáskorban támogatja a kezdést, elsősorban angol nyelvből.
* Azonban szinte alig van összefüggés aközött, hogy valaki hány évig tanul egy nyelvet, és hogy mennyit tud – mutatta ki Nikolov Marianne egy másik kutatása.
* Az idegen nyelv oktatásának elkezdésében a „minél korábban, annál jobb” alapelv nem állja meg a helyét. 
* A kisgyerekek idegen nyelvi fejlődésének üteme ugyanis lassú. Lényegesen lassúbb, mint a serdülő vagy fiatal felnőtt nyelvtanulóké.
* a magyar diákok között végzett vizsgálatokból kiderült, hogy az angol és német nyelvtudásuk szintje és a nyelvtanulással töltött évek száma között gyenge a kapcsolat, és a heti óraszám sincs szoros összefüggésben a tudás szintjével. Lényegesen fontosabb tehát a minőség, mint az idő órákban, években kifejezve.
* Az is fontos lenne, hogy csak akkor kezdjen el a szülő vagy az óvónéni idegen nyelven beszélni az egészen kicsi gyerekhez, ha ő maga valóban jól beszéli az adot nyelvet – teszi hozzá az egyetemi tanár.

Nyelvtanulással, nyelvtanítással foglalkozó blogposztjaim:
Abcúg: "Nyelvvizsgája van, de megszólalni nem mer a magyar"
index.hu: "A hetvenes évekbe tért vissza a tanárképzés" - Angol nyelvoktatásról, nyelvtanulásról
index.hu: "Kamu nyelvtanuló oldalak verik át a naívabbakat"
index.hu: "Nem fair, hogy nyelvvizsga kell a felvételihez"
index.hu: "Nyelvtudásban abszolút utolsók vagyunk az EU-ban"
index.hu: "Miért beszélni diákok rosszul angol?"
blog.hu: Brutális zuhanás: csak a papír nem kell, vagy nyelvtudás sincs?
blog.hu: Nyelvtanulással foglalkozó blog
***
Az Anki-val magolunk-e avagy memorizálunk?
Anki - SM2 algoritmus-variánsa
Ankiban rejlő rendkívüli potenciál
Go Angol: A 7 nyelvtanártípus, akitől menekülj!
Gaál Ottó-féle Kreatív nyelvtanulás
Englishbox: felmérő tesztek (kezdő, közép- és felsőhaladóknak)
Gépi audio2text konverzióról
Effortless English - egynyelvű angol nyelvtanulás
Dr.Makara György: A kvantum nyelvtanulás felfedezése
Disputa: Relaxa Villám / QLL (Kvantum nyelvtanulás)