Magamról

Saját fotó
Főiskolai, majd egyetemi diplomamunkáimtól kezdve világ életemben, adatok, adatbázisok, adattárházak (leginkább Oracle) környékén mozogtam. Mostanság adattárházasként, adatbányászként élem napjaimat.

2016. június 16., csütörtök

Az Anki-val magolunk-e avagy memorizálunk?

.
Itt merült fel a kérdés, a komment-szekcióban.
A hatékony magolás eszköze: Anki

És marhára nem mindegy. :)

(1) Memorizálás vagy magolás?

"Amikor elismételsz egy mondatot, és ráadásul érted is amit mondasz, azt nevezzük memorizálásnak, de ha megpróbálsz valamit úgy megjegyezni és tudatosítani magadban anélkül hogy értenéd az adott szó vagy mondat jelentését, az bizony magolás. "

(2) Mi az, hogy magolás?

"A magol kifejezés a Magyar nyelv történeti-etimológiai szótára szerint onnan ered, hogy aki nem összefüggésében, értelem szerint tanul, hanem szóról szóra, a szavakat külön-külön véve tanulja, úgy jár el, mint az a madár, ami egyenként csipdes fel magokat, vagy az az ember, aki egyenként szemelget valamit."

Ha jól értem az álláspontokat minden olyan "biflázás" ami nem egyértelműen kontextus-definiált/-determinált szóra vagy mondategységre irányul az magolás (és mint ilyen azonnal kerülendő negatív dolog): hiszen nem lehet pontosan érteni és tudni a "biflázandók" értelmét. Kb. mint, aki tudja a másodfokú egyenlet megoldó képletét, csak éppen nem tudja a gyököket kiszámolni.

Ha megvan az egyértelmű, (értsd precízen) kölcsönös nyelvi leképezés (hiszen van olyan angol fordulat, aminek nincs magyar megfelelője és fordítva) onnantól memorizálás.

Nekem ez a megközelítés tetszik, nem azért, mert eszembejutott :), hanem mert így logikus és elveheti a rossz szájízt az Anki használatából.
* Azaz például a Gaál Ottó féle anyag értő tanulása az NEM magolás.
* Ahogy az otevotnyelv-es srác Anki csomagjai NEM magolandó cuccok.
Megértés vagy magolás

A következő lépés annak explicit megvizsgálása, hogy szétválasztható-e a megértés & megtanulás, mint első lépés a további immáron Ankis [2-n] ismétlésektől (feltéve ugye, hogy szeretjük az Ankit). Ebben a kérdésben én egyelőre nem látok tisztán.
Nekem eddig az volt logikus, hogy az első lépés ugyanúgy mehet flashcard alapon, mint a többi memorizálási lépés. Csak első esetben "meggondolási idő"-t, míg a többi esetben "előhívási idő"-t fordítunk a dologra.

Kérdés, hogy az első megértés & megtanulás lépés Ankiban menjen-e vagy tőle függetlenül. Az otevotnyelv-es srác külön megértési protokollt állított fel magának, szigorúan Ankitól teljesen függetlenül, hiába nagy Anki-fan, annak alapján, hogy az Ankis "megtanulás" nem volt jó hatásfokú (fenti posztjából kiindulva). 

Kell-e külön "rágyúrni" egy szóval találkozáskor a legelső alkalommal? Egy for & since vagy egy lend & borrow kapcsán bizony kellhet rágyúrni. Utóbbira Dohárnak van egy jó ötlete: kölcsönkapni az "baró" dolog, én is így jegyeztem meg. De hogy 100%-ban minden szó esetében kötelezően kelljen-e az időigényes protokoll? Nagyon neccesnek hangzik számomra.
Ahogy egyébként a Tanulj nyelveket! - blog meglátása is  helyénvalónak tűnik, nevezetesen, attól még hogy van egy akármilyen mnemonikos leképezés ("rágyúrásként"), attól még adott esetben beszélhetünk értelem nélküli magolásról. Nem elég tenni a magolásos csipegetés ellen, de jól is kell tenni ellene.

Felmerül a kérdés még, hogy kell-e rágyúrni a szavak memorizálására avagy csak időt kell hagyni, hogy az agyunkba kússzanak, szépen lassan, a maguk természetes ám időigényes módján.A kisgyereknél nem kérdés, hogy nincs extra külön explicit memorizálás, míg a globális stressznyomás meg nem nagyon szereti engedni  a memorizálás kihagyását.


UPDATE-1 (2016-06-16 8:50)

További apróságok:

(1) Anki mint egyetlen elégséges eszköz?
Tényleg érdekes kérdés, hogy az Anki önmagában lehet-e elég eszköz, ha bírja valaki a tempót, az időigényt (A2/B1->C1 => EU-s 500 óra referenciakeretet) vele jól megtölteni. Van benne, értés, kétirányú fordítás, implicit nyelvtan, szájtréning, fültréning mi kellhet még?
Egyvalami nincs: valódi hús-vér emberrel interaktálás, precízebb/mélyebb fordítás valamint fogalmazás kombója.
Ennek hatását nehéz értékén becsülni, nem is kísérleteznék vele a faék-agyammal.
Ha tippelnem kéne, a kombó nélkül is el lehet jutni, mind a nyelvvizsgáig, mind az indiaiakkal való vállalható munkahelyi kommunikációig (nekem ugye ez a referenciaszintem, az a maximum, amíg el akarok jutni esetleg).

(2) Definiálni kell mi az a plusz, ami elvezet a pejoratív "magolás"-tól a vállalhatóbb "memorizálásig"
Számomra a fentiek alapján ugye az egyértelmű kölcsönös nyelvi leképezés elégséges feltétel idevágóan. De egyáltalán nem biztos, hogy nincs más/jobb "plusz" feature.

(3) Szabad-e/jó-e kettéválasztani a (a) küzdős tanuláskori illetve a (b) real-time interakció előhívási metódusait? 
Létezik-e valamiféle explicit extra gyorsítő fázis (az otevotnyelv-es srác szerint igen).

(4) "Saját" csomag versus "idegen" csomag Ankihoz
Konkréten például Gaál Ottó Kreatív anyaga.
Azt vélelmezem lehet hozzáadott érték az idegen csomagban.
Például ilyen lehet a nagy erőfeszítéssel/tapasztalattal végiggondolt a flashcard-sorrend. Praktikusan ez azt is jelentheti, hogy a könnyű-nehéz kategorizálás könnyebb tudhat lenni (elején vannak ugye a könnyűek, aztán váltakozva a könnyűek-nehezek, végül a jellemzően inkább nehezek). A kérdés az, nyerek-e avval, ha én magam duplikálom ezt az Anki-csomagot, azért, hogy "saját" legyen?!
Jó ötlet-e szelektálni belőle, hiszen esélyesen optimalizált a csomag a 3.000 mondatával.

(5) Értelemnélküli megjegyzéshez nem feltétlen kell "magolni". 
Adalék saját életemből: gimi elsőben volt egy iskolai szintű történelem verseny (görög-római érából). Nyilván neves események évszámaira való rákérdezés is helyet kapott benne. Nagyon jól sikerült a versenydolgozatom, az évszámok 99%-át is tudtam, és a végső pontszámom iskolai szintű bronzéremre lett volna elég. Csak volt egy bökkenő. Hiába voltak jók az évszámaim "számszakilag", nem volt elöttük i.e., mint "időszámításunk elött". És ezért teljesen jogosan "diszkvalifikáltak" (összes évszámos pontomat elvesztettem).

Na most a poén az, hogy egyáltalán nem magoltam, símán bekúsztak az évszámok az agyamba. Nyilván tudtam, hogy i.e. az kell, de az nem tudatosodott bennem, hogy ezt a nyilvánvaló tényt tudatosítani is kell a külvilággal a verseny keretei között, különben joggal vagyok gyanusítható, hogy nem értem, amit leírok.

Az én konklúzióm:

(1) az "értelemnélküliség" az bizony magolás nélkül is össze tud jönni, hiszen sok baromságot jegyez meg az ember játszi könnyedséggel (miközben egyes fontos dolgokkal meg nagyot kell küzdenie).

(2) Nagy kérdés, hogy az előbb említett "küzdés"-t hogyan menedzseli az ember.
* A Relaxa azt mondja ugye, hogy kellően sok - erölködés nélküli!!!! - ismétlés leképezi a gyerekkor ösztönösségét és ez a jó út. Ez az egyik, egyébként roppant időigényes út (a maga adott esetben 8-10 órás napi elfoglaltságával), tartósság kérdésének/problematikájának fenntartásával/fennmaradásával.
* Van ugye a "magolás", vagy amiért én küzdök memorizálás, mint a küzdés egyik módszere.
* És kérdés mi van még megfontolandó?!
Ami
(a) optimálisan időhatékony,
(b) tartós,
(c) kizárólag minimális erölködést magábafoglaló.
Vagy csak bármelyik kettő tudhat egyszerre teljesülni? :)

(a)-(b) a „kalapács”-os memorizálási módszer a fejbe beveréssel. :)
(a)-(c) Relaxa típusú ismétlések.
(b)-(c) ahogy a kisgyerek tanul (extra memorizálás nélkül), például tartós idegennyelvi környezetben, szép lassan minden az agyába kúszik és azokat használja is, folyamatosan bővülően.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése