"Gaál Ottó-féle Kreatív nyelvtanulás"

.
Gaál Ottó-féle Kreatív nyelvtanulás

Kedvenc nyelvtanulásos blogom, amit a napokban már megénekeltem, egyre komolyabb tempóban nyomja fel a jobbnál-jobb, érdekes, új/friss szemléletű, saját tapasztalatokon alapuló elemzéseit. Hogy mióta hiányzott már ez a hang és mennyire fájdalmasan azt nem lehet elmondani. Eklatáns példa erre a hiányérzetre a minapi Nyelvtudásért Egyesület (érzékelésemben borzasztó eszenciájú) konferenciája, amiről a blog szerzője is és én is megemlékeztem.

Rendkívül részletes korrekt poszt, nagy köszönet érte. Mivel van élményanyagom a témában, így külön posztot szentelnék az egész cuccnak, annál is inkább, mert a kommentben megengedett 5.000 karakterben nem tudnék elférni :) Hangsúlyoznám, hogy az alábbiakat küszködő, de nyelvvizsgával NEM bizonyított érdeklődőként írom (teljességgel saját kútfőből, tapasztalatból, azok minden potenciális tévedési lehetőségével).

A „kreatív” dolgot a szerzői szándék szerint máshonnan kell nézni: attól „kreatív” a Gaál Ottó féle nyelvtanulás, hogy elemekből legózva/kreatívkodva alkot mondatokat illetve tanul meg beszélni a tanuló. Megfordítva a dolgot: könyvbemutatón/vásárláskor azonnal látszik, hogy nem a színes ábrák dús/intenzív használatától lesz az anyag kreatív, mint egyébként jogosan lenne ez egyfajta olvasata a „kreatív nyelvtanulás” márkanévnek.

A másik alternatív megközelítési potenciált  az „a szavak, mondatok minden nyelv esetében nagyon hasonlóak.” topik rejti magában. A kreatív nyelvtanulásnál ez tudhatóan kifejezetten cél volt. Mert az elképzelés az volt a kezdetektől fogva, hogy angol után így lehet leggyorsabban további nyelvekbe - például a szintén gyakori németbe - is belejönni. Nyilván ilyen időkímélő/gyorsító technikák is kellettek Gaál Ottó 27 db vagy a gimis „reklámarc” lányok egyenként 10+ db Origós nyelvvizsgájához. Az életben vannak olyan szituk amikor gyorsan kellhet két nyelvvizsga-papír (Közgáz diploma, PhD, Fizetés-emelés etc.)

A nyelvtan „nagyon kevéssége” szerintem párhuzamba állítható az Assimile „nyelvtant a lábjegyzetbe” metódusával. Nem koherens univerzális nyelvtani bevezetőt akar adni a tananyag, erre tengernyi irodalom áll rendelkezésre itthon is, hanem játékszabályokat akar definiálni méghozzá a legrövídebb úton (mint egy valódi társasjátéknál), hogy aztán mielőbb a legnagyobb állapottérbe képződhessenek a mondatok (ahogy a társasjátéknál is mielőbb játszani akarunk, nem szabálykönyvet bogarászni). A nyelvtan tehát fontos, de más fókusszal és más prioritással/sorrenddel. Megfordítva a "kreatív" tananyagtól csak azt szabad számonkérni, hogy "játszható-e" a tananyag.

Ugyanezen megfontolásból kevés a szószedet is, hiszen csak legó darabkákat akar definiálni a tananyag. És akkor ismételten érdemes itt is kihangsúlyozni, hogy az anyag nem ragad le az Anki 3.000 leggyakoribb szavának kikérdezésénél/magolásánál, hanem a tágabb kontextus-függő komplexebb mondatalkotást célozza meg (ugyanolyan minimalizált elemekből), mondván csak szavakkal senki nem fog beszélni, a mondatalkotás a legelső lépcsőfok a beszédhez.

A minimális jól megválogatott szókincs+nyelvtan és belőlük generálódott minőségi beszéd után jöhetnek a könyvek, filmek bővebb szókincsei amit a poszt szerzője is szokott mondani. Az elképzelés szerint jó beszédkészség esetén kiszitálódik mind hallás utáni értésnél, mind olvasásnál az az 1-2 szó, aminek utána kell nézni. Míg hiányos beszédkészségnél előre borítékolható a kudarc a fáradságos és sok szótárazáson felül is.

A „középfokú” anyagban 1.800 szó van, a nyelvvizsga-felkészítő anyagban további 2.000 szó, aminek részét képezi a nemzetközi szavak (pl:  triviális, relatív) gyűjtése, mondván az utóbbiakat könnyű megtanulni és robbanásszerűen nő a kifejező erő. Egyébként ebben szerintem van ráció. Hol van angol nyelvű nyelvkönyv, ami ilyennel segítené a magyar nyelvű nyelvtanulót?  Számszakilag mindazonáltal kevésnek hangzik a 3.800 szó. Lehet, hogy a nyelvvizsgán elég lehet, de a valós szakmai, érvelős, véleményformálós, meggyőzős élethez tuti nem.

Az én tudomásom szerint az angol középfokú nyelvtudáshoz 7.000 szó, a felsőfokúhoz 10.000 szó kell, hogy valaki biztosan értsen és tudjon mélyebben értelmezni, véleményt formálni, érvelni, meggyőzni. Azt egyébként lehet konkréten tudni hogy a reklámarc lányok is intenzíven tanultak szavakat pluszba a felsőfokú vizsgáikhoz, a kreatív tananyagon felül is. Nagyon jó meglátás volt egyébként a posztban a szavak hiánya és véleményformálás között feszülő problémára utalás.

A tananyag első nagy állítása, hogy minden mást megelőzően a legfontosabb a beszéd, minden más csak ezután jön (beszédtől determináltan): értés is, fordítás is, a strukturált nyelvtan is. Gaál Ottó levezetése szerint egy 8x60 perces intenzív tanfolyamon egy-egy hallgató 20 percet beszél önállóan, Míg iskolákban nagyobb kétszám és kevesebb óraszám mellett még rosszabb ez a mutató. Erre vezeti vissza a nyelvtanulási sikertelenségek/kudarcok perdöntő okát. És erre vezethető vissza a fő hajtóerő/motiváció a tananyagának konstruálásakor.

A tananyag második nagy állítása, hogy a folyékony beszédhez meg kell keresni a legrövidebb, leggyorsabb, legkevésbé fáradságos ám legbiztonságosabb utat. Ne szabályokon meg főleg tengernyi kivételeken/specialitásokon keresztül vezessen az út a mondatalkotásig, hanem edzés során begyakorolt helyes (kiejtésű és szerkezetű) minták gyors, kis erőforrás-igényű fényképszerű előhívásából.

Adalék: idevágó kedvenc informatikai erőforrásigényes analógiám az Oracle SQL parse-a. Van ugye hard és soft  parse. Az első esetben kőkeményen végig kell játszani az értelmezést, optimalizálást, végrehajtási tervgenerálást majd végrehajtás, ami rendkívül erőforrásigényes párhuzamosan érkező sok igény esetén (főleg OLTP-rendszereknél). Míg a második esetben csak azonosítani kell az SQL-utasítást és a korábban már kész utasítás-végrehajtási tervet már csak végre kell hajtani.

Nem lehet kérdés a „haladó” tananyag is kell egyértelműen a középfokhoz. Nem is értem miért hirdetik „felsőfok”-ú tananyagnak ezt a második haladó részt. Az én tudomásom szerint középfokon a teljes nyelvtan 90%-a kell, maximum gerund topikok egyes aspektusai, vagy a phrasal verbs durvább dolgai maradhatnak csak felsőfokra.

A Gaál Ottó-féle kreatív nyelvtanulás legnagyobb előnye lehet (az erre fogékonyaknál), a tanulási görbe speciálisan célraorientált meredeksége: gyorsan messzire jutni a beszéd folyékonyságának és hibátlanságának célfüggvényében. Azt gondolom az a mondás: cél flottul helyesen beszélni, és a nyelvvizsgán ezt díjazzák/büntetik legtöbb ponttal. Míg a szűkebb szókincs másodlagos szempont.

Ha valaki nem ért valamit a nyelvvizsgán (pl.: párbeszédnél), ám korrekten életszerűen rá tud kérdezni és közben tud értelmezni felfogni interakció-történéseket: az majdnem eltünteti a szó nemtudásból fakadó problémát.  Míg fordítva, ha valaki tud egy-egy szót (többet) ám akadozik a beszéde, az sokkal súlyosabb probléma.

Érdekes mellékág, hogy a „Nyelvvizsga felkészítő” nyíltan bevállalja a nyelvtani teszt 15 pontjának ignorálhatóságát, lutri alapra helyezve a dolgot. Mondván pontokat nem avval kell szerezni, nem múlhat ezen a nyelvvizsga/valós beszéd sikeressége.

Mennyi a tanulási (idő-)igény (átlagosan)? Gaál Ottó elmondása szerint havonta egy lecke (ezért van egy anyagban 12 lecke). Intenzív esetben („középfoknál”) negyed év is elég lehet, ami napi kb. 1 azaz egy új gyakorló A4-es oldal végigvételét jelenti (plusz ismétlések, gyorsítások). Ez azért nem ígérkezik rossz „biznisz”-nek a legköltségesebb, legtöbbet hozó beszéd-fronton. Gaál Ottó a 27 db nyelvvizsgáját ellenőrizhetően nagyságrendileg  10 év (=40 db negyedév) alatt tette le, úgy hogy nem volt célzott tananyaga hozzá (ő csinálta közben).

A kezdőknek is lehet jó a tananyag azzal hogy jó memória-, koncentrálási- és iq-játék a sok szempontra való párhuzamos figyelés miatt. Én speciel pontosan AZT utálom, ha a teljes nyelvtani szabályhalmaz felett kell jó mondatot alkotni gyorsan és hibátlanul, amikor nincs még meg ehhez a szükséges tudás. Itt viszont pont az a lényeg, hogy csak egy leckényi kevés legódarabkával kell előbb pontosnak, aztán gyorsnak lenni. Micsoda különbség!

Az újrakezdőnek is lehet nagyon jó az anyag, szvsz. Például a posztban is említett rendszerezése miatt is, meg a tudott dolgokon való gyors túljutás lehetősége miatt is. De az én tapasztalatom egyébként az, hogy újrakezdőknek is tud újat nyújtani már az első lecke is, ami más tananyagoknál nem feltétlen van így. A "kikérdező" 3.000 legjobb mondata hanggal/szöveggel szintén nagy segítség tud nekik lenni.

A második/többedik idegennyelvet tanulók köre lehet a legkisebb célcsoport, akik nem evvel a módszerrel tanulták az első idegennyelvűket. Hiszen ők már birtokában vannak nyelvtanulási "know how"-nak, amibe ez a módszer túlságosan drasztikus beavatkozást jelenthet száraz monotonitásával.

A posztban egy dologgal nem tudtam csak azonosulni: hogy „elavult” lenne Gaál Ottó módszere. Szerintem nem elavult, abban az értelemben, hogy nincs versenytársa, nincs” jobb” a megcélzott tanulási görbében. Más tananyagok vannak, más előnyökkel, más problémákkal/hiányokkal, más fókusszal. Gaál Ottó a legnagyobb problémára (beszéd) koncentrál egyedi és szerintem reális módon/szemlélettel. Ami aztán ízlés szerint szépen bővíthető több irányba is a továbbtanulásilag. Én akkor tekinteném "elavultnak" ha bizonyítható, hogy a személyreszabottság jegyében ugyanaz(!) az ember rövidebb idővel/jobb minőséggel abszolválja a fentebb tárgyalt megcélzott tanulási görbét. Én ilyet nem látok a horinzonton.

A nyomtatott tananyag - figyelembevéve, hogy Magyarország kis piac - szerintem inkább reális árú, mint nem. A goangol.hu, Relaxa QLL-nél 100.000-ket lehet zokszó nélkül költeni. Miközben persze másik oldalon 5-6.000 egy egyéni tanóra megkérdőjelezhető hatékonysággal, személyreszabottsággal.

Nekem ami jobban fáj az árnál, a nyomtatott tananyag másolásvédeleme: lapközépen jól látható sorozatszámmal. Ami nem igazán komoly védelem a torrentsite-ok tanusága szerint, viszont a fizető felhasználóknak kellemetlenség, mint a DVD-knél a copyright üzenetek hosszas és érdektelen mindenki által ismert és tudott tálalása. Torrent-feltöltéseknél azonnal kidobják ezeket is, míg aki legálisan szabályszerűen nézi a filmet, az minden egyes alkalommal bosszankodhat. További furaság vásárlásnál kitöltendő papír (amiről nem is kap a vásárló másolatot), hogy nem szabad másolatot készíteni (lapvesztésnél postán pótolják a lapokat) és ellenkező esetben a szerző él erkölcsi anyagi kárigényével. Ez sem javítja a szájízt.

Másfelöl az online gyakorló 22.000 forintja per nyelv per év, a korlátai mellett az szerintem már nagyon sok  (túlárazott). Aki most vesz nyomtatott tananyagot és kifog egy akciót az tudhat kapni ingyen is 1-1 évnyi licence-t. A kikérdező (ami "haladó"-anyagnál nagyon hiányzik) és az online gyakorlóból kéne egy sokkal ütőképesebb terméket csinálni) reálisabb áron.

A monopolhelyzetben lévő Rigó u. nyelvvizsga sokat ért a rendszerváltás elött (Gaál Ottó is akörül tette le a nyelvvizsgáit, 1990-től ugye már jelentek meg a kész tananyagok). Én olyat nem észleltem, hogy valakinek úgy volt papírja, hogy nem volt érzékelhetően valós nyelvtudása. Ettől még lehet szakadék köztük – pláne manapság a pluralizáció korában. És kérdés, hogy mekkora ez a szakadék.