Magamról

Saját fotó
Főiskolai, majd egyetemi diplomamunkáimtól kezdve világ életemben, adatok, adatbázisok, adattárházak (leginkább Oracle) környékén mozogtam. Mostanság adattárházasként, adatbányászként élem napjaimat.

2013. október 15., kedd

2013-as közgáz Nobel-díj margójára


A minap jelent meg egy cikk az index.hu-n.

Ezek a chartok Nobel-díjat értek

"A most Nobel-díjjal kitüntetett Robert Shiller hírnevét nagyrészt annak köszönheti, hogy kétszer is megjósolta a részvénypiacok összeomlását: a 2000-es dotcombuborék, majd a sokkal súlyosabb, 2008-as ingatlanpiaci zuhanás előtt is megírta nagy vonalakban, mi fog történni."

Ilyen cím és bevezetés után hogyne kapná fel a nevét egy adatbányász-fanatikus :)

A két chartból a másodikkal (ingatlanpiaci buborékkal) nem foglalkoznék, a cikk teljesen kiherélte a lényegi mondandót.

De az első chart és a hozzátartozó magyarázat az nagyon érdekes:
"A Shiller-féle részvényértékeltségi mutató lényege, hogy az ötszáz legnagyobb amerikai vállalatot magában foglaló S&P 500 amerikai részvényindexet elosztják az utóbbi tíz évben az általuk megtermelt profit átlagával. Ezzel a rövid távú gazdasági ciklusok okozta zajt többé-kevésbé ki lehet szűrni"
Illetve a cikk végén legelső komment, ami még érdekes
"Nocsak. Már a józan paraszti észért is Nobel-díjat osztogatnak?"
A komment értékeléséhez a magyarázat fenti mondatának egyszerűsége vagy bonyolultsága a kulcs, azt gondolom.

Robert Shiller
- tudta, hogy a részvényindexek mozgása kaotikus, hektikus. Én például 100%-osan esélytelen lettem volna (póriasabban szólva már itt ennél a pontnál megbuktam volna). E feladatnál. fel sem merült volna bennem, hogy továbbmenjek a kaotikusság kordában tartásának általam sejtett lehetetlensége miatt.

- élt az előfeltételezéssel, hogy mégis értelmesen kezelhetők, sőt vizsgálhatók ezek a részvényindexek,  hosszabb időtávra is.

- élt az előfeltételezéssel, hogy a létező zaj kiszűrhetők és jól ("rövid gazdasági ciklusok").

- élt az előfeltételezéssel, hogy a nagyok a relevánsak ("S&P 500") , nem a sok kicsi cég tömege.

- élt az előfeltételezéssel, hogy a 10 év átlagprofittal való osztás jó normalizálás (értve ez alatt, hogy az értékes infót helyben hagyta, azaz nem dobja ki a fürdővízzel a gyereket is)

- a felállított modell kétszer jól vizsgázott (2000, 2008): Nobel-díjhoz nem kell folyamatos jól vizsgázás (Nobel-díj átadása után)

És akkor térjünk ki rá, feltéve,hogy jól értelmeztem, hogy mennyit "ér" Shiller munkája.

Ér-e Nobel-dijat?

Az én értékrendem szerint:
- Valós problémát feszegetett
- A problémán, nagyon sokan dolgoznak, sokféleképpen szerte a világban.
- Pont nem teoretikusan valóságtól elrugaszkodott modellben gondolkozott, hanem józan észt is használt.
- A vizsgált időszakban kétszer jól vizsgázott (2000-tól Nobel-díjig). Ez 100%-os sikeresség. :)
- A 13 év miatt PhD-dolgozatnál többre van szükség (alsó hangon) az eredményhez.

Viszont:
- Látni kell, hogy szó nincs teljeskörű generalizálásról (vö.: "örökéletű modell"), csak jól megfogalmazott feladatról és kétszer jól vizsgázó modellről.
- Érzésre a komoly pénzjutalmat is jelentő Nobel-díj kicsit túlzásnak tűnik. Ez a közgazdaságtannak is lehet egyfajta kritikája.
- Hasonló vagy pláne sokkal nehezebb problémákkal küzdenek a Kaggle-versenyeken (több tízezren), olykor maximum 500 USD-ért.

Összegezve azt gondolom a fentiek alapján (csak az első Chartra vonatkozóan is), hogy a
Egyfelöl Shiller munkája megsüvegelendő teljesítmény
Másfelöl valós problémára keresett megoldást értelmesen/vállalhatóan.
Harmadfelöl még akár PhD-ből is kieshetne ilyesmi modell (mondjuk persze érdemi validálás nélkül csak).