Magamról

Saját fotó
Főiskolai, majd egyetemi diplomamunkáimtól kezdve világ életemben, adatok, adatbázisok, adattárházak (leginkább Oracle) környékén mozogtam. Mostanság adattárházasként, adatbányászként élem napjaimat.

2017. május 11., csütörtök

"Virtuózok", avagy hogyan kéne komolyzenei versenyt csinálni tévében

Sajnos a net különböző sarkaiba tökre szétszórva füstölögtem csak a Virtuózok komolyzenei verseny kártékonysága felett. Legutóbb talán az Oscar-díjas Mindenki c. kisfilm kapcsán írtam róla a brutális hosszúságú (55 KB/Leütéses) messze leghosszabb blogposztomban. Ami kisfilmnek a fő fókuszában szintén ilyen típusú (kórus)verseny van.

Pedig a téma megért volna egy összeszedettebb blogposztot is, pláne, hogy motivált meg érdekelt vagyok laikusként is a komolyzene felszínen maradásában (kottás videóim apropóján).

Egy gyors áttekintés a negatív pontokról csak a kronológiai sorrend érdekében és valamiféle szűken vett teljesség-igény jegyében:
* Valóságshow: zene/teljesítmény fókusza helyett az (eladható) versenyzői-sztorik, a szokásos X-Faktor stb. bulvár-feeling jegyében. Mindez a zene rovására.
* De olyan részlet-szintig terjedően rossz a fókusz, hogy az operatőr is csak kevésbé fontos külsőségeket igyekszik felvenni a versenyzői előadás során, a zene sokkal fontosabb vizuális megjelenésének abszolút kárára (pl.: zongora és zongorázó kezek+lábak együttes képi megjelenése ritkán - "vágóképszerűen" - tud csak megejtődni).
* A zenékbe/előadásokba való nagyon ciki, sorozatos és rosszul időzített műsorvezetői belepofázások, olykor idegesítő háttérzenévé silányítva a produkciókat. Bősze Ádámot ettől a ponttól írtam le egy életre (hogy ehhez az ótvar tempóhoz a nevét adta).
* De a talán legvisszataszítóbb valóságshow-feature, a szokásos itt aztán különösen értelmetlen elnyújtott csigázó eredményhirdetés, amit semmi nem indokol. Se valós zsüriteljesítmény nincs mögötte (sőt), se érdemi drámai értékkel/funkcióval nem megtölthető (adatbányász szakzsargonban: "nem magyarázható").
* A képzett és magas szinten tanító zsüri ritka felkészületlensége. Ha még egy Majoros Péter(Majka) is képes előzetesen egy Sztárban sztár elött készülni abból, amiről véleményt formál, akkor ez kutyakötelessége lenne a Virtuózok-zsürinek is.
* A zsüri-felkészületlenség aztán jellemző módon permanens, komolyan nem vehető, szinvonaltalan, hosszú ám felesleges általánosság-/közhely-puffogtatásba torkollt, ami mindenre alkalmas volt, csak a valódi vélemények ütköztetésére nem.
* Az igazi ítélkezés az háttér susmusban történt, ami ítélkezésre a közönség leginkább kiváncsi lett volna. Bármiféle pontszámoknak nyoma sem volt.
* További folyomány, hogy mennyire vérgáz-ciki, hogy egy Hajós András a legbutább nótáról és előadásáról is tud tömören ráadásul szakmaian szólni, legtöbbször közönségkompatibilisen és/vagy humorba ágyazottan. Hogyne lehetne ugyanez, horribile dictu még jobban, elvárható egy-egy egyetemi tanár kaliberű zsüritagtól.
* A zsüritől még susmusból származó előre megfogalmazott korrekt elutasításra sem futotta a kiesett versenyzők felé. Ami azért ultranagy gáz, mert azt sugallja (helytelenül), hogy a zenei teljesítmény nem mérhető, rangsorolható: zenei felvételiknél ad absurdum szubjektivitás/hangulat dönthet csak.
* De a legfeltűnőbb durva anomália, amikor szemtől-szembe dicsérik a versenyzőt, aztán  a susmus után elkaszálják. Mintha szembenézősen vállalhatatlan lenne a kritika. Nyilvánvaló, hogy a tanárokat is felvonultató zsűri jellemző módon nem tudta a gyerekek felé való biztatást és a minden - pláne fejlődésben lévő gyermek - előadásában jelenlévő potenciális kritikai hangot összhangban hozni.
Versenyzői oldalról ez a fejlődést gátló attitűd feltétlenül nagyon káros és üldözendő jelenség (értékelésemben) a mai világunkban.
De egyúttal a nézőközönség lenézése és semmibevevése is ez a fajta szelektív hozzáállás. Mondván arra a közönség jó, hogy rázúdítsunk valami boszorkánykonyhában kevert mesterségesen művi elegyet, de ugyanakkor csak "black box"-ként, biztonságos (tévés formátum támadhatatlanságát garantáló) körülmények között. Ha kivonjuk az egész sava-borsát, mi marad akkor, merül fel az egyszeri emberben a kérdés: jó eséllyel az érdektelenségbe-fulladás (egy amúgy is eleve nehéz pályán)
* A nyilvánvaló, laikusnak kívülről is detektálható, akolmeleg dohos belterjességből eredő csalások már csak hab volt a tortán.
* Olyan crossoveres közönségigényeknek "lefekvés", amikre egyszer maga Szenthelyi Miklós zsűri-elnök, korábbi éceszgéber explicit megmondta, hogy jellemzőbben fájnak neki.
* Arról már nem is beszélve, hogy a műsor legjobb/leghasznosabb vonása - versenyzők teljes, belepofázás nélküli produkcióinak YT-ra publikálása - a második évadra megszüntetődött.
* stb.

Aztán tegnap sixx publikált egy friss posztot a comment:com-on, Vetélkedő, reality és gasztroműsor is van az 1jó5let döntősei között címen, aminek öt műsorötlete akkora csalódás volt, hogy a szellője se érintett meg elgondolkozásilag, annyira hidegen hagyott: magam részéről még kommentet se szántam nekik. Jellemzően negatív visszhang volt a kommentelő-többség körében is. Belegondolni is fáj, milyen ötletek kerülhettek kiselejtezésre, ha ezek voltak a nyertesek.

Viszont mivel előkerült a posztban a Virtuózok verseny, ez már nagyon is elérte az ingerküszöbömet, inspirálódás tekintetében. Vagyis hogy a sok negatív kritika/kifogás/probléma után írjak egy olyan pozitívan konstruktív blogposztot: hogyan is kéne egy Virtuózokat csinálni, szerintem. Nyilván nem a realitás igényével írom mindezt, hanem a "merjünk nagyot álmodni korlátok nélkül!" szellemében.

Mik a kiindulási constraintjei egy szerintem korszerű Virtuózoknak?
* Közönség érdekességre és újra vágyik, akar róla beszélni, vitatkozni, kommentelni.
* Sőt a közönség "vért akar látni". Semmit nem változott a világ a római cirkuszok óta.
* A versenyzők kőkemény versenybe jelentkeznek általában. A nagy díj, a presztízs, az ismerttéválás reményében, lemeztelenítésnek, támadásnak kitéve magukat. Sajnos ez ma már látnivalóan elvárás még a gyerekek felé is: a maximális cél ezek tompitása, minimalizálása az eliminálás útján.
* A versenyzők között rangsorolni kell tudni.
* Mitöbb a versenyzői rangsorolást érthetővé, sőt átélhetővé is kell tudni tenni a közönség felé.
* Minden verseny a (mérhető, számokra lefordítható) teljesítményorientáltságról szól. A komolyzenénél sem lehet ez másképpen: csak a mikéntje lehet egyedül kérdéses.
* Önmagában semmi poén nincs abban, hogy valaki y versenyző x+1-dszer eljátszik egy darabot. A zenét élővé kell tudni tenni, aktualitást kell  hordozzon minden produkció.
* Az előbbi szempontot alátámasztja az is, hogy az idő lineáris múlásával  (négyzetesen / exponenciálisan) progresszíven avul az "aktualitás". Ma már jóval kevesebben olvasnak Fekete gyémántokat, de még mindig jóval többen, mint Fanni hagyományait. Bár a komolyzene sosem fog kihalni, de nem mindegy, hogy skazenben lesz-e csak élvezhető poros múzeum-feelinggel, egy szűk sznob+valóban értő/érdeklődő kör számára. Avagy nagyobb prioritással a mindennapok részévé tud-e válni relevánsabb léptékben.

Mik a Virtuóz-megreformálásom tézisei?

(1) Teljesen más zsüri-koncepció kell:
* Nem kell nemzetközi zsüri se, mert megoldható a dolog nemzeti szinten is, korrekten, a belterjesség minél nagyobb kiküszöbölésével.
* A legfontosabb, hogy a gázsiért dolgozó zsüri is legyen teljesítményre kényszerítve. A zsürinek is legyen vesztenivalója, necsak a versenyzők vigyék vásárra a bőrüket ingyen, ellenszolgáltatás nélkül.
* A zsüripontok/-ítélkezések legyenek névvel vállaltak.
* A zsüritagok összebeszélés nélkül nyomják pacekba szembe a közönségnek az értékeléses (több szempont menti) részpontjaikat (így válik végképp szükségtelenné a háttér-susmus). Sőt egymás pontjairól sem tudhatnak menetközben, ahogy nyilván a versenyzők sem (hogy ne befolyásolja a versenyzést). Maximum az összesített (rész)pontokat lehessen megtudni a verseny folyamatában. A szerkesztő meg az outlierek és egyéb infók alapján esetleg kijelölheti, hogy ki értékeljen szabad szöveggel külön is a zsüriből (konkrétumok szintjén!)
* Legyen lánivaló ki ítélkezik másképp a többséghez képest, ki tud disztingválni a versenyző-rangsoroláshoz: horribile dictu pontszámainak értéke ez befolyásolódjék dinamikusan. Hiszen, aki mindig maximális pontot ad annak irreleváns a véleménye, ahogy annak is, aki csak outlierre képes.
* Derüljön ki folyamatában, ki ért és ki nem a zenei teljesítmény mérlegeléséhez, megvitatható módon. A tehetségtelen, fogalmatlan ne alibizhessen a zsüriben sem.
* Csak az outlierek megvédését lenne szabad a zsürinek kommentálnia verbálisan, mert csak ez hordoz érdekességet/információt a közönség számára. (Az időt kímélni kell, illetve más fontosabb dologra tartogatni)
* Alapvető elvárás a jelenleg black box értékelés minél teljesebbkörű kifehérítése, az érdeklődés miatt is, a konteók/csalások/korrupciók értelmetlenné válása miatt is.
* Én a magam részéről megfontolnám pluszba egy valamiféle castingolt laikus zsüri részvételét is, hogy a nép hangja is szerepet kaphasson. De ez nyilvánvalóan vitatható meggondolás a célszerűség mentén.
* stb.

(2) Versenyzőket másképpen/kiterjedtebben kell versenyeztetni, hogy minél jobban lehessen különbséget tenni közöttük.
* A versenyzők tudjanak beszélni a zenéről, darabról, az általános közhelypuffogtatáson felül. Ha már a mai zsüri-generáció nem tud verbálisan beszélni a zenéről, produkciókról, akkor legalább a fiatalok legyenek rákényszerítve. Alakuljon ki egy közönséggel közös nyelv, ami bővítheti az érdeklődő közönség körét, élővé, aktuálissá tudja tenni a zenét. A versenyző a hangszere mellöl (horribile dictu azt használva) nyilatkozzon arról, miért választotta azt, amit, mi fogta meg, mi az üzenete a darabbal, egyáltalán helyezze az egészet értelmezhető kontextusba, stb.
* Legyen kötelező/elvárt versenyrepertoár is a verseny meghirdetéssel párhuzamosan. Annál nagyobb kiterjedésű legyen ez a repertoár minél triviálisabb szimplán eljátszani egy-egy választott darabot. Csajkovszkij híres b-moll zongoraversenyét lejátszhatatlannak nyilvánította az akinek dedikálódott. Ma már kötelező alapmutatvány, minden profi zongorista számára. Bach fúgát írni, Bachnak írni nagyobb kihívás volt: ma már zeneszerzés szak, első évfolyamon zh-feladat nagyságrend Bach-stílusban írni valamit.
* A zsüri(megbízott) kérhessen konkrét rövidebb darab-részletet, a kötelező körben instruálja a versenyzőt, hogy lehessen tesztelni mit ért meg, mennyire rugalmas, formálható a versenyző, mire és hogyan képes reagálni.
* A legszebb az lenne, ha véleményütközés is lehetne, a közös épülés jegyében.
* Előbb-utóbb eljön az imporivizálás versenybeültetés ideje is.
* stb.

(3) Műsorkoncepció:
* Ne a versenyzősztori legyen a fő rendező elv. Majd a nyertes, vagy első három helyezett kaphat kisfilmet a hátteréről. A zenének kell fókuszban lenni, a művészi előtérbe helyezést ki kell érdemelni.
* Legyen elérhető referencia-felvétel a produkciókhoz (neten elérhetően), amihez képest viszonyítva pontoz a zsüri. Ez lehet nagyon jó, nagyon rossz, vagy akár átlagos felvétel is: mindez segítené a közönség értékelési képbekerülését, a zsüri is azonnali feladat/kihívás elé kerülne vele. Az egésznek az az értelme, hogy ne teszemazt [1-10] zárt intervallumból pontozzon a zsüri, hanem referenciához képest való eltérés(nagyságo)t, mindkét irányba (plusz-mínusz). Fontos a referencia változó színvonala, az értékelések érthetőbbé tételének követelménye miatt.
A referencia-felvétel maga meg azért fontos, mert egyforma súllyal kell megítélni az elsőként illetve utolsóként fellépő versenyzőt. Ennek egy módja lehet a műsor végén pontozni, de a közönségnek eladhatóbb az azonnali értékelés: viszont azt akkor korrektebbé kell tenni.
* Amikor az operatőr mutatja a versenyzőket a darab előadása közben, nagyon sok felesleges és rossz vágás van. Ha már mindenképpen kell mutatni intenzíven az előadói arckifejezést (mint legkevésbé fontos sőt nagyon sokszor zavaró információforrást), akkor is törekedni kellene rá, hogy a hangszer és a rajta való játék legyen sokkal inkább fókuszban.
* Mivel én ugye nagyon hiszek a kottás videók erejében, ráadásul jól/értelmesen párhuzamosítható az előadói illetve kottás megjelenítés a képernyőn én bizony szívem szerint egyszerre tálalnám őket.
* stb.

(4) És akkor a legfontosabb, az én laikus elvárásaim a zsüriszempontokra, ötletelésként, draft-verzióban:
* Dr. Élő Árpád matematikus, fizikus, sakkozó és üzletember máig ható módon reformálta a sakk-minősítést. Olyan sikerrel, hogy más sportágakra is igyekeztek átvinni, még focira is. Ez kiváló kiindulási pont.
* anyagerősség, virtuózitás: nyilván nem mindegy Anna Magdalena Bach füzetkéből játszani vagy akármelyik Beethoven-szonátát. Azt gondolom eléggé jó hatásfokú konszenzussal lehetne disztingválni a művek között. Az sem baj, ha vannak/lennének azonos nehézségűnek minősített/osztályozott művek.
* elegancia: nem mindegy, hogy erölködik valaki, vagy elegáns könnyedséggel hozza az előadását. ahogy egy nyelvvizsgán is pontozzák azt, hogy ki mennyire "fluent" valaki. Vagy még eklatánsabb példa Berki Krisztián, 2010-es londoni aranyérmet hozó, lógyakorlata tornában. Pont nem anyagerősséggel nyert, hanem szép elegáns tornászásban.
* kottahűség, hibátlanság/pontosság: itt én elsősorban a kirívó és nem kirívó hibákra gondolok. Ez az a kategória, amit a zenészek nagyon egzaktan érzékelnek, például a laikusokkal szemben is. A pontosság talán annyiből bővebb, szigorúbb, tehát jobb a kottahűséggel szemben, hogy például koherensnek is kell lenni a válaszott tempóval pluszban.
* (zene-)értelmezés: ez az állandó fóbiám és vesszőparipám, akár a világ összes zenészével szemben is (lehet, hogy egyedül vagyok vele a világegyetemben). Igenis fontos szerintem, hogy zenész-palánták képzésénél "x" kis lépés technika/virtuózitás előrehaladást kövesse "y" kis lépés szellemi/lelki előrehaladás zeneértelmezésben, mondandó megfogalmazásban (egy zongoradarab előadása NEM pusztán billentyűleütések absztrakt modellezése fizikai attribútumok (idő, erő) mentén). A felnőtt Gyöngyösi Ivettnél volt nagyon érzékelhető számomra, hogy briliáns technikája nagyon gyenge zeneközvetítő erővel párosult, ugyanolyan félresiklott pályán mozog, mint az agyonsztárolt, agyonhype-olt Schiff András. Nem lehet 100%-ban csak virtuózitásra koncentrálni, a zene lényegének mellőzésével. Egyensúlyban kell lenni a technikának ami kiszolgál, a szellemi erővel, amit kiszolgál.
* érettség, választott darab testreszabottsága: én elhiszem, hogy nagy truvájság két nap alatt megtanulni egy darabot és elfogadhatóra hozni, de én hadd lelkesedjem már jobban az érett kidolgozott előadásokért. Ahogy a sakkban is ugyan látványos az ötperces villámparti, mégis a rangot inkább a rendes játékidejű partik adják.
* korral arányos teljesítmény: ez nagyon fontos, ugyanakkor nagyon nehéz mérőszám. Abszolút nem mindegy akárcsak 10 évesen illetve 11 évesen produkálni valamit. Másképpen közelítve: 3 éves vagy 4 éves tanulás után produkálni valamit. A zseni leginkább ennél a pontnál ragadható meg.
* hangszer: nem mindegy zongorázni vagy mondjuk citerázni tudni. Az előbbinél a művészi szinthez lényegesen több év tanulás/munkaóra kell. Félreértés ne essék egyik kedvenc hangszerem a citerám, ha valaha hangszertanulásra adnám a fejemet, tuti citerázni tanulnék, pont azért, mert a legtöbb és legnagyobb sikerélményt adhatja egy olyan zenei antitalentumnak, mint én is vagyok.
- frazírozás: ez olvasatomban már finomhangolás, amit elsősorban a zenészek értenek, tudnak, a nagyközönség nehezebben emészti a dolgot. Mivel a zenészek által szépen mérhető a dolog, tőlem természetesen jöhet. :)
* aktuális rákoncentrálás, ihletettség: aki indiszponált, azt egy verseny keretében minusz pontokkal sújtanám. Szomorú, pech meg minden: de a verseny, a többi versenyző felé való tisztesség megkívánja. De van bőven pozitív megközelítés is: Kocsis Zoltán nyilatkozta egy interjújában, hogy volt amikor annyira megszállta az ihlet egy darab játszásánál (sajnos nem készült róla felvétel), hogy utólag még ő maga sem értette, hogyan mi által irányítódott ennyire transzcendens módon a kezének ujjai a billentyűk felett. Igen is van pillanat ihletettsége, amit illik észrevenni művészek játékában.
* stb.

2017. május 9., kedd

HVG: "A magyar szinkron legendás, minek nyelveket tanulni?"

HVG: A magyar szinkron legendás, minek nyelveket tanulni?

Klasszikus örökzöld téma! Sokan futottunk már neki sokszor. Mindezidáig a legérvényesebbet kedvenc nyelvtanulós blogom célraorinteált posztjában olvastam (kvázi ez volt az első élményem ott, és mélyen meg is ragadott).
"Utánajártunk, mi az összefüggés a nyelvtudás és a szinkron kontra feliratozás háború között."
A HVG-s szerző Bodnár Zsolt ígérte a fentieket. Ám a brutál hosszú posztban, még érinteni sem sikerült a szembeállítás első felét. ;)

Én mindenképpen helyet szorítanék a művészi szinkronnak. Lássuk be kevesebbek lennénk a Frédi és Béni magyar verziójának hiányával. Ahogy a szinkronos filmélvezet is létező releváns ignorálhatatlan "műfaj".

Ám egy füst alatt jó lenne, ha az alapértelmezés a felirat lenne, opcionálisan rentábilis blockbustereknél bőven teret engedve a szinkronnak (nem pedig fordítva, ahogy ma látjuk). Nem a kizárólagosság, bürokratikus agyonszabályozáson kéne a hangsúlynak lenni, hanem megengedő/választható párhuzamosság-on.

Ha milliárdhegyeket elégetünk a kudarcos nyelvtanulás-témában, évtiezedek óta, pártállástól függetlenül, akkor a plusz feliratos verzióknak bele kell férnie. Különben is a felirat-elutasításon ideje lenne társadalmilag is reszelni egy kicsit, mert nagyon gáz, szvsz. Mondom én, akinél nagyobb lúzer balf*szt keveset hordott a hátán a Föld, nyelvtanulás terén.

Egy skandináv vagy holland helyzete valóban más feliratos filmek esetében, mint egy magyaré, de végső érvként/hivatkozásként mára ez nemkicsit ciki, szvsz. Sokkal kevésbé kellene fájjon a felirat-dolog, mint amekkora (csúnya) feneket kerítünk a durva léptékű teljes elutasítással.

A kérdés másik vetülete, hogy jóval kevesebb Frédi és Béni van a mérleg potitív serpenyőjében, mint ami veszteség van a nem-eredeti hangú filmek révén. Egészen egyszerűen fékezett habzású a filmnézés-élmény az utóbbi esetben, statisztikai relevanciával.

A feliratos film NEM csodaszer/orákulum. Egy kellemes, opcionális kiegészítő lehetőség. És mint mindennel ezzel is érdemes lehet okosan végiggondolva élni.

Az én szempontjaim:
* Ne moziban, hanem PC-n kísérletezzünk elsőként
* Kerüljük a hadarós, hangos háttérzajú, spéci nyelvezetű, etc. dolgokat. Én speciel nagyon tudom ajánlani a koreai történelmi, tévésorozatokat, annál is inkább mert,
+ nagyon kevés szöveg van bennük (annyira lassan csordogálóak)
+ nagyon szűk szókinccsel dolgoznak, a csendes, meditatív ázsiai mentalitás miatt.
+ jellemzően olyanok fordítják angolra, akiknek szintén nem anyanyelvűk az angol, mint nekünk (élnek nyelvi egyszerűsítéssel, rendesen). Nem Cambridge-be akarunk rögtön jelentkezni, bőven elég, ha értjük a mozgóképet, ami megy a képernyőn. És innen lehet aztán feljebblépni a nyelvtudási grádicson.
+ stb. 
* Önálló film helyett sorozat preferálása, hogy legyen alapélményanyag, amihez csak kiegészítés jön pluszba ("észrevétlenül"; értsd kevés ráfordítással, potenicálisan nagy sikerélményként).
* A angol hang+magyar felirat esetén borzasztó nagy fegyelemezettség kell (hangra koncentrálásban), ami szerintem az emberek ~90+%-ban ilyen léptékben nincs meg. Ezért inkább kerülendő. Ha véletlenül meglenne, akkor ez lehet a legeslegelső lépés (lehető leglassabb filmekre alkalmazva)
* Nem szabad eröltetni, főleg műfordítás irányába az értést (saját káron szerzett tapasztalat). Egy laza körbe ami belefér annyival kellene megelégedni. És fokozatosan lehet aztán növelni a penzumot, hogy mennyi férjen ebbe a laza körbe.
* Nem mindegy,hogy elsőre vagy másodszori nézésre váltunk feliratra. Ha van az embernek kedve másodjára is megnézni egy filmet, akkor az tudhat segítség lenni, jobban lehet nyelvtanulásra fókuszálni. Igaz manapság egyre kevesebb a többször nézhető film.
* Abban is lehet fokozatosság a legelején, hogy
+ szimplán idegen nyelven visszamondani a hallottakat (általunk dekódolt részleteket)
+ aztán jöhet egy pici szövegváltoztatással való lényegismétlés
+ aztán jöhet az igeidő-váltás.
+ aztán jöhet a nézőpont-váltással való elbeszélés
+ stb.

Nyelvtanulással, nyelvtanítással foglalkozó blogposztjaim:
index.hu: "A hetvenes évekbe tért vissza a tanárképzés" - Angol nyelvoktatásról, nyelvtanulásról
index.hu: "Kamu nyelvtanuló oldalak verik át a naívabbakat"
index.hu: "Nem fair, hogy nyelvvizsga kell a felvételihez"
index.hu: "Nyelvtudásban abszolút utolsók vagyunk az EU-ban"
index.hu: "Miért beszélni diákok rosszul angol?"
blog.hu: Brutális zuhanás: csak a papír nem kell, vagy nyelvtudás sincs?
blog.hu: Nyelvtanulással foglalkozó blog
***
Az Anki-val magolunk-e avagy memorizálunk?
Anki - SM2 algoritmus-variánsa
Ankiban rejlő rendkívüli potenciál
Go Angol: A 7 nyelvtanártípus, akitől menekülj!
Gaál Ottó-féle Kreatív nyelvtanulás
Englishbox: felmérő tesztek (kezdő, közép- és felsőhaladóknak)
Gépi audio2text konverzióról
Effortless English - egynyelvű angol nyelvtanulás
Dr.Makara György: A kvantum nyelvtanulás felfedezése
Disputa: Relaxa Villám / QLL (Kvantum nyelvtanulás)

2017. május 4., csütörtök

"Házasság első látásra"

.
A társválasztás és adatbányászat keresztezése klasszikus és időben talán legelső nagy - posztokon átívelő - témája ennek a blognak. Íme az előzmények:

Társkeresés és adatbányászat témát érintő blogpostjaim:
Társkeresés adatbányász alapokon
Társkeresés - Numerátorok
Dr. Helen Fisher mint a szerelem "brittudósa"?
Dr. Helen Fisher kérdőíve társkereséshez
Dr. Helen Fisher - Zárszó
Társkeresés adatbányászati támogatással
Beszéd, mint a sikeres párkapcsolat prediktora?


Az RTL-n most indult egy külföldről adaptált egy olyan címbeli valóságshow, aminek homlokterében az a speciális szituáció áll, hogy férfiak és nők úgy házasodnak, hogy az esküvő napján az anyakönyvvezető elött, közvetlenül az "igen" kimondása elött látják először egymást.

Na ez egy újabb dimenziót ad annak az engem 8+ éve foglalkoztató alapproblémának, hogy lehet-e tudományos eszközökkel "kívülről" támogatni párok egymásratalálási folyamatát.

Úgy tűnik a népek vevők az új show-ra (abban az értelemben, hogy foglalkoznak a dologgal), az indexes comment.blog.hu is rácuppant a témára, rövid időn belül már három rövidebb-hosszabb blogposztot is publikálódott sixx-től, generálódott hozzájuk lassan 200-hoz közelítő komment is. Már csak az a kérdés, hogy lesz-e belőle "hogyvolt". :)
2017.május 8-án kiderült íródik a hogyvolt is, Jean Moriarty által:
1x01-02
1x03-04

Két alapvető aspektusa van a témának (nézőpontomból):
(1) E blogot érintő adatbányász-szakmai
(2) Tévés és egyéb körítéses

Az utóbbi tévés aspektussal kezdem, hogy gyorsan túl lehessek a kötelező és számomra kevéssé érdekes/releváns ám nem megspórolható körökön.

* Szabad-e így házasodni?
- Sixx első témabeli posztjához rögtön politikát kapcsolt bulváros felcsigázás mentén "Semjén Zsolt legvadabb rémálma". Alapvető módon befolyásolva ezzel a rákövetkező kommentfolyamot is. Magam részéről nem tudom, sőt nem is fogadnék rá nagy pénzben, hogy paláver-szinten veri-e ki a biztosítékot Semjén Zsoltnál. Igaz, én a boltzáras történet megtapasztalt lefolyására sem tettem volna fel egyetlen lyukas garast sem, aztán mégis megéltük úgy ahogyan az megesett. Szóval nem releváns a politikát érintő véleményem.
- Én magam azt gondolom, nemhogy szabad, meg nem látni hozzá semmi akadályt (korrekt ügyrendezés mellett csak természetesen). De azonban ellenben viszont az esküvőt megelőző előzetes 30 napos kötelező adminisztatív kűrt is eltörölném, annyira idejétmúlt felesleges atrocitás a nemzettesttel szemben.

* Lehetséges-e előzetesen előírt 30 napos követelmény mellett hitelesen leforgatni az egész valóságshowt, póriasan fogalmazva ordas nagy kamu-e az egész?
- Egyfelöl az FB-n van olyan jogi vélemény, hogy a szereplők RTL-es szerződéskötése nem tartalmazhat alanyi jogról való lemondást (családjogi szerződés kapcsán történő szabad véleménynyilvánítás joga). Ahogy szerzői jogról sem mondhat le szerző semmilyen szerződésben, merthogy a szerző intakt tartozéka a saját szerzői joga. Szóval, hogy per definitionem kamu.
- Másfelöl látott már olyat a világ, hogy a jogot megkerüli a világ. A világnak a legelkerekedettebb szeme láttára. Ehhez csak egy picit kell körülnézni például a magyar közélet valóságshowjában. ;) Szóval tőlem símán lehet, hogy nem kamu, minden jogi csürcsavarás/kockázat ellenére sem.

* Komoly-e házasság?
- Az ötletfelvetés számomra egészen biztosan, különben nem lenne ez a blogposzt sem, ugye. :)
- Minden más nyitott kérdés az "igen" és "nem" két véglete által átölelt teljes spektrumon, másképpen fogalmazva nem tudom.
- Elvben valóságshow-s pénzkeresési céllal símán bevállalható a dolog, relevánsabb hátrány nélkül, azaz ha már valaki bevállal egy valóságshow-s szereplést, akkor már nem kell osszon-szorozzon egy házaságkötés (és válás).

* Jó műsor-e, nézhető-e?
- Az első adást láttam, ennek alapján számomra nézhetetlen. Letöltés után, többszöri megszakítással, nagyon kis adagokban, ámde pörgetés nélkül végül is abszolváltam a teljes megnézést.
- Halálra idegesített az egész cucc, én feszengtem a legjobban, nem a szereplők.

* Jó ötlet-e valóságshow-val fertőzni magát az alapgondolatot (házasodás nulla kapcsolati-előzménnyel)
- Számomra, amennyiben komoly és nem Ranschburg Jenős "Családi kör" típusú cucc az egész, akkor az intimszféra megsértése (így nem vagyok rá kiváncsi).
- Ráadásul a tévé kikerülhetetlenül ab ovo torzít a megjelenítés során, bármiféle érdemi elemzést alapvetően tönkretevő módon.
- Hiába no, nem vagyok edzett, sosem bírtam a műfajt. A Virtuózokban is sok más mellett pont a valóságshow-s feelinget nem bírom. Nem valószínű, hogy megnézek még egy adást.

* Scripted-e a reality?
- Én a "nem"-et tippelném magamtól.
- Egyetértek sixx-szel, hogy előbb-utóbb kibukna a méteres kékeres lóláb, ha ekkorát kamuzna összeesküvés jelleggel az RTL. Amit el tudok képzelni az a minimális direkt belenyúlás, minden más "hangulatfokozást", "érdeklődésfenntartást/-generálást" a castingra, interjúkra, vágásra hagyva.
-  De fogadni tuti nem fogadnék rá vagy ellene.

* Ezek az "RTL-szervezte" házasságok mennyire lesznek hosszúéletűek?
- Az amerikai - AI/MI inspirálta kapcsolatos - visszamérések jelentős eredményeket mutatnak, életképes, növekvő piacot generáltak. De ott nyilván:
(1) Jóval nagyobb merítési méretek (már évekkel ezelött is 1.6 milla, csak a Chemistry-ben)  vannak a magyarhoz képest, pláne a jóval szűkebb RTL-valóságshow szintjén, ahol van 8 pár így-úgy összerakva. Lássuk be a legjobb ki sem talált algoritmus is azonnal felteszi mindkét kezét... ;)
(2) Amcsiban nincs valóságshow-körítés, az egész megmarad az intimszférában. Ráadásul házasság sem kötelező, mint az RTL-nél.
(3) Nem kell rögtön az első körben győzni: csak annyi a cél, hogy esélyesebb jelöltek rendelődjenek össze. Míg az RTL-nél nehezen hisszük, hogy a résztvevők újabb esélyt kapnának: maximum egy második évadban... :DDDD
(4) Ne felejtsük el, hogy mi magyarok gyakran kapjuk az ívet, hogy túlzottan egyénieskedők vagyunk. Amire csak erősíthet opcionálisan a túlzásbavitt válogatás, horribile dictu "felüllövés" az igényekben.
(5) Ismerve az RTL meg a valóságshow lelkivilágát, működését, kötve hiszi az ember, hogy prioritás volt a kapcsolatok hosszútávú sikeressége. A pénz, reklám, marketing más követelményeket támaszt a sztori-eladhatóság mezsgyéjén. Magyarán szakmai szempontból túl nagy következetéseket én nem vonnék le az RTL-es cucc kapcsán.
- Szóval én egyetlen tévéshow-s házas kapcsolatra sem tennék nagy pénzt, szemben az amcsis verzióval (ahol viszont igen).

És akkor ta-da-dam, jöjjön a lényeg, a tárgyat illető domain-specifikus szakmázás. :)

Elöljáróban a most idetévők számára írom, hogy nem kell (túl)misztifikálni, meg csodaszernek látni az egész AI/MI-s alapú társkeresést. Mindösszesen annyiról van szó (de ennyiről viszont igen), hogy sokszor eleve nagyon alacsony sikeres perspektívájú pártalálási valószínűségeket próbál javítani matematikai eszközökkel. Kiszórja a relevánsan esélytelen összerendeléseket, a nagyobb valószínűséggel bíró párjelöltek közé esélyesebbeket próbál tenni. Az egész adatbányászat általános célja is ebben ragadható meg leginkább. Semmi extra, ennyi....

Van a Földön 3.5-3.5 milliárd fickó illetve csajszi, egyenként sokszor meglehetősen bonyolultan komplex - ám számok nyelvére is leképezhető - lélekkel. Közülük sokan szerethetnek párosodni, mitöbb sokan meg is tették a múltban, jó sok tapasztalat-tömeget generálva. Mindez ideális terep elemzésre a "big data"-fanatikus adatbányásznak, mivelhogy a data mining/science arról szól, hogy nagytömegű adatban kell rejtett mintázatot találni, például osztályozási(vagy speciálisan prediktálási) célzattal.

A téma nekem kétszámjegyű éves fixa ideám (és az adatbányászat csak erősített ebben, meg plusz löketet adott), amikor még híre sem volt legalábbis itthon a dolognak. Ma már elmondható, hogy Amerikában is sokan csinálják (pl.: eHarmony, Match, Chemistry, 4-500 kérdéses kérdőívvel!!), de itthon is (elsőként talán a Randivonal kísérletezett vele). Kell-e erősebb bizonyíték mindehhez, hogy képes voltam egy valóságshow-epizódot pörgetés nélkül végignézni az ügyben. :DDDD

Kérdés milyen magyarázóváltozók alapján mennyire hatékonyan lehet előrejelezni egy párkapcsolat sikerességét (feltéve, hogy ez a cél, nem pedig teszemazt például egy jólsikerült egyéjszakás kaland, ami szintén lehet valakinek valós releváns [szűkített] scope).Mindehhez "csupán csak" pár dolog kell
(1) kérdőívvel fel kell mérni a párkapcsolatra-kandidálókat,
* akik egyrészt fizetnek sokszor ezért a lehetőségért,
* másrészt érdekük az őszinte válaszadás,
* harmadrészt nehéz "meghackelni" egy komoly kérdőívet, mivel nincs "jó" és "rossz" válasz az egyébként szokásosan sok kérdésre.
(2) kell egy matching-algoritmus, amit sokféleképpen lehet implementálni; speciális "távolság"-fogalommal dolgozó klaszterezéstől elkezdve, [0-1] valószínűség-intervallumba leképező prediktálásig terjedően, opcionálisan megfejelve kombinatórikus optimalizálással.
(3) Opcionálisan párkapcsolati együttműködési "munka" infói alapján tuningolni

Az első tervezési kiindulás az lehet, hogy párkapcsolatban vannak
(a) peremfeltételek és van a
(b) együttmunkálkodási párkapcsolatépítési folyamat.
A dolog nem triviális, hiszen van aki vitatja az (a) hangsúlyos szerepét. Az adatbányászat értelemszerűen az első pont (pl.: kérdőív-alapú) feltérképezésében, illetve "algoritmusba-keverésében" tud érdemit mondani, segíteni könnyebben, mondván a harmóniát támogató peremfeltételek, harmónikusabb együttműködést vetíthetnek előre, relevánsabb léptékben.

A (kérdőíves) adatgyűjtés második tervezési vízválasztója rögtön az lehet, hogy hány %-ban alapozódik személyes explicit mondjuk így "kulturális" információkra, vagy perszonálisan befolyásolhatatlan hormonháztartásos "implicit" információkra (amire egész rendszert épített dr.Helen Fisher antropológus, a Chemistry-ben). Az "explicit" kiindulás problémája, hogy zajos/megtévesztő lehet, míg az "implicit" kiindulás problémája meg, hogy esetleg túl kevéssé releváns.

Egy következő tervezési vízválasztó, hogy szemben a csajokkal a fickók picit könnyebben/szívesebben hagyatkoznak első benyomásaikra pozitív érzés megléte esetén, sőt tartanak ki mellette, könnyebben jön a szerelem átlagos viszonyok között is. Amúgy ez a valóságshow első adásából is lejött (nem mintha ez jelentene akármit is). Az egész data mining approach kvintesszenciája, hogy a kétsebességes (ad absurdum fordított felállású) relációt tudhatja egyensúlyba hozni, horribile dictu harmonizálni a kezdeti párkapcsolatépítési szakaszban.

Ez rögtön felveti azt a releváns kérdést hogy szemben azzal, hogy hány százalékban sikeres a gépi matching, sokkal fontosabb a sikerességet abban mérni, hogy a párkapcsolatra kandidálók, elhiszik-e ennek a gépi matchingnek:
* hogy potenciálisan hatékonyan tudnak előzetesen zajt/felesleges köröket eliminálni, időrabló, sokszor kevéssé élvezetes meg szükségtelen mentális próbatételeket csökkenteni a párkeresési folyamatból.
* hogy fontosabb az esélytelen jelöltek könnyű kiszórása, a még mindig sok esélyes jelöltekre redukálásával.
* hogy a félresikló kezdeti kommunikációk, bénázások elhibázott konkluzióinak/következményeinek hatása csökkenthető (első benyomások kevesebb rossz "outliert" generálnak).
* hogy az "ördögnél egy fokkal szebb legyen a fickó" gondolat tudhat teljesen más (jelenidejű) megvilágítást nyerni a sok problémát implikáló "válogatási stressz" kontextusában.

A következő releváns vízválasztó, hogy meddig extrapoláljuk tovább a gépi-matching-es kérdéskört. Én mindig csak addig gondolkodtam eddig, hogy email-címcseréig van szerepe a gépeknek, algoritmusoknak, onnantól 100%-ban "emberi" a folytatás. De végül is logikus ötlet, hogy a régi korok praktikus kiházasításához hasonlóan a gép házasítson ki. Csak míg régen, szülői/gazdasági megfontolások voltak a párosító motivációs erők, ma már a szerelem, romantika, vágyak, kulturális és egyéb háttér lehet a rendező elv a gépi matching számára. De nem csak motivációs erő megléte a közös, hanem a minősége, hiszen mindkettő "külső" típusú (hiszen kívülről jön mind a szülői presszió, mind a gépi matching hatása, ami tovább erősíti a ma is létező párválasztáshoz köthető környezeti nyomást)

Utolsó releváns tervezési vízválasztónak a valóságshow kontextusában említhető specifikumokat említeném:

* Tévés zaj, plusz torzító nyomás. Marhára nem mindegy, hogy a párok maguk belsőleg intézik a saját ilyetén spéci házasságukat, avagy kamera elött.Élve az előfeltételezéssel, hogy nem kamu az RTL egész show-ja.

* Szakemberi verifikáció/rásegítés illetve dinamikus személyreszabás a kérdőíves felmérés nyomán. Nyilván ez egy költséges extra/bónusz a tisztán gépi illetve általános kérdőívezéshez képest, de távolról sem triviális, hogy jobb eredményt ad, analóg módon a dimenzióredukció információveszteség melletti sokszor jobb minőségű végeredmény-előállításhoz.

* És talán a legeslegfontosabb: a házasodásban érintettek köre. Egy Megasztárba/Csillag születikbe jelentkeznek 1-2.000-en maximum, amibe beletartozik a fahangú zuhany alatti kornyikáló lúzer madarak is. Egy ilyen házasságba jóval kevesebben jelentkeznek, és belőlük is, csak 8 pár kerül ki, ami kiválasztást nyilván befolyásolja, hogy milyen sztori kapcsolható hozzájuk, még tovább torzítva az egészet. Na most evvel lehet szembeállítani, hogy dr.Helen Fisher 1.6 millió ember adataival rendelkezik. Érezhető, hogy "kicsit" más az alapnagyságrend a [gépi] matchinghez. ;)

Szumma-szummárum: miközben a tévéshow önmagában hidegen hagy, az azért nagyon érdekelne, hogy ha bármiképpen tudna-e ez a spéci házasodási módi terjedni, tévés valóságshow nélkül természetesen, akkor milyen tapasztalatokat hozna. Szívesen elolvasnék erről egy összefoglaló tanulmányt, akkor is, ha szívesebben hiszek a fentebb említett csupáncsak emailcím-cserés verzióban.