Magamról

Saját fotó
Főiskolai, majd egyetemi diplomamunkáimtól kezdve világ életemben, adatok, adatbázisok, adattárházak (leginkább Oracle) környékén mozogtam. Mostanság adattárházasként, adatbányászként élem napjaimat.

2010. június 17., csütörtök

Digitális "New Age" tízparancsolata

.
Szenzációs előadás (tartotta: Douglas Rushkoff) ismertetői jelentek meg a neten, a tárgyban, szvsz. Pár napja volt itt Pesten a rászervezett rendezvény, 10.000+Áfa beugróért, tisztán angol nyelven, értelemszerűen.

Még akkor is jogos lehet a szenzációs jelző, ha érezhető fordítási nehézségekkel kellett megküzdeniük a cikkíróknak. (Számomra érthetetlen, hogy a "bias" miért nem a kézenfekvő "zaj"-ként értelmeződik, vagy a "komplexitás redukciója", miért olyan problematikus, stb.)

Programozz, vagy beprogramoznak
Program or Be Programmed
Digitális kor tízparancsolata
HVG-cikk fura címmel ("Aki ma nem programozó, az programozva van")

01.
Ne légy folyton bekapcsolva
Az emberi szervezet inkompatibilis az új média aszinkron típusú rendszerével, mégis egyre több időt töltünk mobiltelefonálással, sms-ezéssel, internetezéssel.

02.
Az életet meg kell élni, ott, ahol éppen van az ember
Bár eleinte úgy tűnt, hogy az internet a televízióval ellentétben összeköti az embereket egymással, erről szó sincs, ha az ember a való világbeli kapcsolatok rovására folyton sms-ezik és fotókat küldözget. Még szörnyűségesebb, amikor negyven diák ül egy tanteremben, mindegyikük egy számítógép előtt, és virtuális konferencián vesznek részt a Second Life-ban. Ez nem más, mint az új média fetisizálása.

03.
Nincs semmi baj, ha semmit nem választasz
A legtöbb online szituáció nem más, mint döntések sorozata, de ez nem az internet természetéből fakad, hanem a programozók miatt van így. A társkereső szájtokon..., ha van olyan opció, hogy „egyedülálló, és társat keres”, meg olyan, hogy „házas”, akkor miért nincs olyan, hogy „házas, és társat keres?

A döntési lehetőségek sokszor nem jelentenek valódi választást: McCain vagy Obama? Windows vagy Macintosh? Coke vagy Pepsi? Ezek nem valódi döntések, nekünk meg el kell fogadnunk, hogy a nem választás nem egyenlő a halállal – ellenkezőleg, ez maga az élet. Konkrét példa a számítástechnikából a „snap to grid”, a rácshoz igazítás: az igazítandó objektum vagy itt van, vagy ott van. De az élet nem ilyen, mert az élet gyakran az itt és az ott között zajlik.

04.
A netre a „komplexitás redukciója” jellemző
A Google-ön végzett keresés valójában egydimenziós keresés, nem a vizsgálódás valódi útja, hanem arra a módszerre hasonlít, amikor a horgász bedobja a horgot, és kihúzza, ami fennakadt rajta.

A Wikipedia is elfogult, mert a hagyományos, évezredes tapasztalatokon és tudáson alapuló taxonómia helyett a folkszonómiára hagyatkozik, az alulról felfelé történő információmegosztásra, ráadásul elfogult az újdonság iránt, aminek az lesz a vége, hogy elveszítjük apáink és anyáink generációk alatt felhalmozott tudását.

05.
As above not so below
A hermeticizmus egyik alaptételét, a Hermész Triszmegisztosznak tulajdonított „as above so below”-t fordítja ki.(Az indexes cikk itt a makrokozmosz és a mikrokozmosz egyenlőségét emeli ki, szerintem helytelenül -> ezért hagytam meg az angol eredetit)

A vállalkozások elsősorban a növekedéssel vannak elfoglalva, míg korábban a fenntarthatóság volt a legfontosabb. El kellene viszont fogadnunk, hogy nem minden növekszik vagy növelhető – a család, az iskola vagy a gondolatok ellenállnak a növekedésnek. Maga a skálázhatóság ugyanakkor jót tesz a közgazdaságnak, a génkutatásnak vagy a csillagászatnak, de a nagy növekedésmánia azt jelenti, hogy a belső, lényegi érték járulékos értékké válik. Erre példa a hypertext, amelyben a hivatkozások száma lesz a lényeges a belső értékek helyett.

06.
Az interneten ne légy anonim, hacsak nem egy iráni háborús övezetben tartózkodsz.
Gondolkodj csak el azon, amikor utoljára anonim módon megnyilvánultál a neten. Konstruktív volt? Produktív? Az identitás kötelezettséggel jár; az anonimitás biztonsággal. Egy kutatás szerint a netező gyerekek hajlandók online bevallani a hibáikat, de soha nem kérnek bocsánatot.

07.
Ne add el a saját barátaidat
A „content is king” (a tartalom a király) helyett az új jelmondat a „contact is king”, vagyis hogy a kapcsolat a király. Alapvetően nem is a social networkinggel van a baj, hanem azzal, hogy a közösségi szájtokat üzemeltető cégek monetizálják az emberi kapcsolatokat, és értéket nyernek ki valamiből, ami szent.

08.
Mondd meg az igazat
Kell hogy legyen valami igazság abban, amit csinálsz.

09.
Oszd meg, ne lopd el
A médiaguru nem ért egyet sem a Lessig-féle Creative Commons által propagált szerzői jogi rendszerrel, sem azzal, ahogy a Google információt és ezzel értéket nyer ki a neten fellelhető információból. A megoldás a tizedik paracsolat.

10.
Programozz, vagy téged programoznak be
.
.
UPDATE-1.
Mailben befutott hozzászólás:
A bias-t mi is mindig indexes módra fordítottuk az egyetemen azon az órán, amit angolul hallgattam, nem magyar előadótól.

Lehet, hogy nincs igazam, de én nagyon nem vagyok kibékülve az indexes cikkíró anarki idevágó cikkbeli soraival, legfőbbképpen mert csomó minden keveredik -> csak a két végletről megemlítve Shannon információelméleti munkásságát (digitalizálás, kódolás, stb.), illetve a média emberekre gyakorolt rossz hatását (ami sokszor túlzott egyszerűsítésekben manifesztálódik). Magyarul fennáll a kérdés, hogy miből mit vezetünk le, és az indexes bekezdésből ez nem derül ki, csak valami homályos katyvasz (szvsz)

Ha én a magam számára próbálnám a kérdést végiggondolni, akkor azt gondolom az emberi gondolkodás egyszerre él az általánosítás és a specializálás eszközével, már a számítógép elötti időkben is(!) És igen, a túlzott általánosítás, vezethet túlzott egyszerűsítéshez. De hogy ezért a szegény kettes számrendszer lenne a felelős, azt azért kétlem. Egysezrűen más-más szint/minőség a kettő.

Számomra a "bias" azért "zaj" elsősorban, mert a gigantikus bithalmazban, ami minket körülvesz (ha már kettes számrendszer a kiindulópont), egyes biteknek sokkal nagyobb fontossága van mint másoknak, amik adott esetben szűrnivaló zajok csupán. Mindenféle "részrehajlás" egy sokkal magasabb szint jellegzetes fogalma, szvsz.

Azaz disztingválni tényleg szükséges lehet, de nem mindegy milyen "ideológiai" alapozással.
.
UPDATE-2.
Mailben befutott hozzászólás:
* Nem értem, miért mondja, hogy tanuljunk meg programozni... Nem értem, mit akar azzal mondani, hogy valaki vagy szoftvert ír, vagy ő válik szoftverré...
* A választási lehetőségek nem valódisága pedig eddig is fennállt. Nem biztos, hogy meg kell kérdezni, hogy "házas, és társat keres"
* "a Biblia nem más, mint használati utasítás egy civilizációhoz,..." Azaz, a Biblia is értelmezhető sokféleképpen, egyéntől, társadalomtól függően....
* Úgy gondolom, az embernek segítség, és valóban hátrány is lehet egy eszköz (pl. telefon) Minden eszközt tudni kell helyesen használni. Óriási segítség tud lenni, és zavaró tényező is a valóság megélésében. Egyszerűen meg kell találni az egyensúlyt.
* Bizonyos szintig pedig valóban összehoz, és azután távolít el... (ismerkedés egy új formája, viszont, ha az így marad, akkor nem adott semmit, Nyilván ki kell mozdulni, és folytatni az elkezdett kapcsolatot személyesen)
* Nem értettem a wikipédia részt. Mi vele a baj?! Én úgy gondolom, amira készült arra igenis jó. Azaz, ha hirtelen nem tud valamit az ember, előhúzza, és elolvassa, mit ír. Olyan, mint egy lexikon. Azt is tudni kell használni, és érzékelni, hogy mire alkalmas. Ha ezzel tisztában vagyunk, akkor szerintem nincs semmi gond.
Nem hiszem, hogy a generációk alatt felhalmozott tudás elvesztésének a wiki, a net lenne az oka... ez jóval összetettebb kérdéskör.
* A 6. és 7. pontokkal abszolút egyetértek, nincs hozzáfűznivalóm.
* Adalék a "Ne add el a saját barátaidat" témához: Facebook 800 millió dollárja
* A 9.-hez lenne kérdésem, hogy: "médiaguru nem ért egyet sem a Lessig-féle Creative Commons által propagált szerzői jogi rendszerrel," nem ismerem, nem tudom mit takar, mit akar vele mondani...

Ez a "programozz vagy téged programoznak be" az én olvasatomban hasonló gondolat ahhoz, hogy ne készen vegyél mindent aztán dobd ki a kukába, hanem te csináld meg. Ne McDonaldsban egyél, hanem főzzél, ne tévén nézd meg feldolgozva, hanem olvasd el az alapművet, stb. IT-n belül azt jelentheti, hogy a kész eszközök, kész funkcionalitások adott esetben nagyon lekorlátozzák az embert, az innovációs lehetőségeket. Adatbányászatban ez különösen igaz lehet, gondolok itt például egy Netflix-versenyre. Másik oldalról közelítve, ez a felszólítás nem mindenkinek szól. Csak annak például, aki habozik a programozás mellett vagy ellen.

A választási lehetőségek (hiánya) nekem (is) kedvenc vesszőparipám, már ezen a blogon is említettem. Amikor feleletválasztós kérdőívet töltetnek ki az emberrel, akkor egyrészt marha sok hülye kérdésre kell válaszolni, másrészt az ember valódi - pláne megosztani kívánt - mondandójára meg nem kérdeznek rá. Ezt úgy szokták például jobb helyeken feloldani, hogy adnak helyet kötetlen szabadsoros "szövegelésre" is a kérdőíven (szövegbányászok legnagyobb örömére). Az előredefiniált kérdőív, (az én meggyőzödésem szerint) túlságosan prekoncepciós, és ezért az eredmény torzított. Elegáns és kényelmes, de sokszor félrevivő, mert a kérdőív-készítő szakmai kvalitásain múlik perdöntően a kérdőív hasznossága. Az én véleményem az, hogy a kérdőíves kutatás az egy komoly szakma és még mindig van benne bőven fejlődési tartalék, elnézve az elkövetett hibák mennyiségét és súlyát.

A Bibliának nem kell nagy jelentőséget tulajdonítani ennél az előadásnál, szvsz. Keresett a szerző-előadó egy biztos magyarázási támpontot a saját "parancsolataihoz". ;) Egyébként, szvsz, kontextusilag jogos észrevétel mind a szóbeliségről írásbeliségre való paradigmaváltásszerű áttérés említése, mind a véletlenszerűség, zavarosság kontra rend említése (mint potenciális analógia).

Az egyensúly megtalálása nehéz dolog. Főleg, ha kevés előnyhöz sok hátrány tartozik, vagy ha az alapértelmezések például nem jók/helyesek (lásd Facebook).

A Wikipédia legnagyobb hátránya a szerző előadó szerint (az én olvasatomban), hogy alapvetően ujdonságokra fókuszál (mivelhogy ugye a mai kor embere írja), miközben elvagyunk árasztva újabbnál újabb lényegtelen és még lényegtelenebb dolgokkal, amit az agyunk egy idő után képtelen befogadni. A régi eszenciális tudás (lásd még polihisztorok), az meg egyre csak veszik el. Szakmák halnak ki, erdők-mezők virágait és gyógyhatásait felejtjük el, stb. Tudunk-e létezni bekapcsolt számítógép nélkül?

"Creative Commons" -> Ez szerzői jogba vág, külön nagy téma. Itt egy mondatban nem nagyon esélyes bármi érdemlegeset mondani. A szerző-előadó érzékeli a szerzői jogi problémákör (visszásságai)t, de azt mondja nem ez a Creative Commons a jó válasz rá, mert hogy az értékeinket csak meg kéne mégiscsak becsülni.
.
UPDATE-3.
Pörög a téma, lehet, hogy beleütközünk majd valamiféle blogpost-limitbe? ;) Mailben befutott újabb hozzászólás:
* Egyszer telefonon válaszoltam egy kérdéssorozatra. Már nem emlékszem, milyen jellegű volt, de nem volt túl komoly, mert akármire nem válaszolok, viszont ehhez volt akkor éppen kedvem. A tesztben háromszor tették fel ugyanazokat a kérdéseket, természetesen más-más megfogalmazásban. Persze észrevettem, és érdekes volt, ugyanis volt egy kérdés, amire nem tudtam egyértelmű választ adni, és ez a további két esetben is így volt, mondtam is, hogy ez ismét ugyanaz a kérdés, amire nem tudom a választ....

* Én úgy gondolom, hogy nem kimondottan a számítógép, internet az oka, hogy az ember egyre inkább elveszti azokat az ismereteket, amiket az őseink hagytak örökül. Ez sajnos a civilizáció, a túlzott városiasodás következménye is. Az emberek próbálnak ellene tenni, mert kezdik felismerni ezt, de épphogy ebben talán inkább segít a net, mert egyre többen próbálják megosztani ezirányú gondolataikat itt a hálózaton, azaz ismét összegyűjtik a hagyományokat, a régi "polihisztori" tudást....
Amúgy pedig kérdés, mennyire szükségszerű, vagy lehetséges egyáltalán a polihisztorság... amikor már bizonyos szakmák olyan mértékű részletekbemenő tudást igényel, hogy sokaknak elég azt megtanulni, egyre kevésbé lehet sokmindenhez azonos mértékben érteni.
Az pedig, hogy tűnnek el szakmák, egyértelmű, hiszen változik az életvitel: a patkolókovács már nem mindennapi szakma, a falu szélén nem megtalálható, viszont van helyette benzinkút, tehát tűnnek el régi dolgok, és keletkeznek újak.
.
Az egy másik trükk a kérdőíveknél. Próbálják feltérképezni mennyire konzisztens az ember saját magával. Mennyire megalapozott és erős a véleményed az adott (többször ismételt) kérdésben. Amúgy nekem a halálom: nagyban hozzájárul ahhoz, amiért utálom a szerkesztett kérdőíveket kitölteni. ;)

A másik témát illetően mindig azt szoktam mondani, hogy a ma tudósa egyre többet tud egyre kevesebbről, és a folyamat végén mindent fog tudni a semmiről.

Az a baj az én olvasatomban, hogy túlpörgött létezésünkben gigantikus információhalmaz vesz minket körül és hiába nagy része szemét/zaj, még így is sok minden értékes benne és sokkal több, mint egy-egy ember be tud fogadni csak az őt érdeklő témákban is. Nyílván jó, hogy van net és segít az elveszett tudás ápolásában, az a baj, hogy egyre nagyobb hányadban jön elő a rossz/a zavar, ami ezt a jót eljelentékteleníti: felborul az egyensúly, dominálni kezd(het) a hátrány. Az iwiw-en is lehet akár olymódon többszáz kapcsolata valakinek, hogy közben magányos, ami ugyanarra a szindrómára vezethető vissza: az emberi agy nem képes többszáz kapcsolatot 'menedzselni', tömegméretben tutibiztos nem. Nem kell velem egyetérteni, de én azt gondolom, hogy a ma emberének az agya túl van terhelve, és ráadásul nemcsak jó dolgokkal. Evvel összefüggésben értek mélyen egyet a wikipédiás gondolatmenettel a kérdéses "parancsolatban".

A tudás mint tudjuk nemcsak információhalmaz, sőt elsősorban nem az, ez csak a mennyiségi része (telefonkönyvet is be lehet magolni, és bár elismeréssel adózunk a vonatkozó teljesítményért, nagy tudásnak mégsem aposztrofálnánk ezt). A tudásnak van minőségi része (például mi lényeges mi nem, melyik információ hogyan kapcsolódik a másikhoz, az új információ hatékony beintegrálása stb.) és az az ami a pusztuló tendenciákban egyre nehezebb reprodukálni.

Ami meg a régi dolgok eltűnése és új dolgok születését illeti, arra én azt gondolom, hogy a ma embere rettenetesen ki van szolgáltatva például a számítógépnek, az elektromos áramnak, egyáltalán az energiának. Borzasztóan sérülékeny lett az ember, sőt egyre inkább válik egyre nagyobb méretekben egyre sérülékenyebbé.

Mint tudjuk az internet skálafüggetlen hálózat, aminek jellegzetes tulajdonsága, hogy egyetlen vezeték átvágásával hatalmas részt lehet blokkolni (emlékszünk, amikor Dunántúlon vágtak át egy vezetéket egy pénteken pár éve, és az ország nagy része maradt internet nélkül?). Vagy tud az ember másképp is élelemhez jutni, mint hogy készen veszi meg a boltban? Vagy mennyire esik pánikba a víz vagy villany időleges hiányától (lásd USA korábbi néhány katasztrófahelyzetét)? Vagy ha pánik, akkor egy USA-beli Lehmann-Brothers tanulságos módon döntötte pánikba illetve nyomában gazdasági válságba (évekre) az egész világot.

Ma sok mindent veszünk temrészetesenek, és adja ég, hogy ez minél inkább így maradjon, de a sérülékenységet nem tudja leplezni, én legalábbis nem látok garanciát a dolgok ilyetén kőbevésettségére. A régi kor embere lehet, hogy 'primitivebb' szinten élt, de nem is volt ennyire kiszolgáltatott.

2010. június 13., vasárnap

Futball VB, 2010

.
Társblog megemlékezik a témáról (két másik téma mellett), így én is elméláznék pár sor erejéig a téma körül:

World Cup 2010.

Az elkövetkező négy hetet a futballvilágbajnokság témája fogja uralni, erre a hullámra minden cég marketingese fel szeretne ülni. Ebben az a vicces, hogy idén - részint a sohasem látott fogadási divat miatt - az adatbányászat is helyet kért magának. Egyre több helyen látok különböző programokat, elemzéseket, melyek a meccsek előrejelzésére tesznek kísérletet (néhány példa itt, itt, itt és itt). Kár, hogy csak négyévente lehet megnézni, hogy mennyire jók ezek a modellek...


Hát idevágóan sok sport-, sok játék- és csipetnyi szakmai észrevételt lehet tenni. :)

Ha idevesszük az EB-t is, akkor kétévente is lehet a témát körbejárni, nemcsak négyévente a VB-nél. :)

Ilyenkor - az én tapasztalatom szerint - lázas tippelőbajnokságok vannak szerte az országban. Munkahelyi, baráti közösségek raknak össze kis pénzalapot, hogy a nyertes aztán mindent vigyen.

Én azt a játékfajtát ismerem, hogy minden tippelő -> minden meccsre vagy előre az összeset, vagy időben folyamatosan meccsenként, egy-egy konkrét eredményt tippel. Ha az irányt eltalálja valaki az egy pont (ki nyer, vagy döntetlen), ha a pontos eredményt is eltalálja az három pont.

Én az életem során a 2004-es EB-t nagy előnnyel nyertem az akkori munkahelyemen (remek érzés volt :o), a 2006-os VB-t egy olyan srác nyerte nálunk, aki bár nem volt kötelező de _előre_ felírta a teljes táblát és úgy nyert nagy fölénnyel (68 pont), hogy mi fordulóról-fordulóra tippelve sem tudtuk megszorítani. Egy másik társaságnál is érdekelt voltam ekkor, de emlékszem nagyon csúnyán 'leszerepeltem'. A 2008-as EB emlékszem nagyon nagy izgalmakat hozott. És idén lesz az első, hogy nem vagyok érdekelt egyetlen tippversenyben sem.

Önmagában az egy érdekes szakmai kérdés, hogy várhatóan mennyi ponttal lehet nyerni egy ilyen 64 meccses VB-n. (Az elméleti maximum ugye 192 pont). Mennyi az "átlagos" pontszám, és mennyire könnyű véletlen tippeléssel akár 0 pontot összehozni. Végül, de nem utolsó sorban mennyire lehet megtámogatni ezt a játékot gépi algoritmikus módszerekkel: mit lehet benne modellezni, vagy éppen mennyire intuitív az egész.

Ami problémát én látok:

* Nagyon nehéz modellezés alapjául szolgáló információkhoz jutni. Hiszen olyan csapatok játszanak egymással a világ négy égtájáról, akik amúgy látni sem látják többnyire egymást.

* Mindenki úriember módjára kitér az olyan újságírói kérdés elöl, hogy mennyire baj egy-egy vis major, például ha egy kulcsjátékos sérülés miatt kiesik. Általában az a standard válasz, hogy az nem lehet baj, hiszen "nem egy ember játszik a pályán, hanem egy komplett csapat", meg "nincs pótolhatatlan ember" stb. A tapasztalat mégis az, hogy például egy Drogba nélküli Elefántcsontpart nyílván gyengébb, mint egy Drogbás. Az ilyen információkat össze kell tudni gyűjteni, és kellően kell tudni súlyozni az eredményes tippeléshez. És elképesztő játékosok estek ki sérülések miatt, a mostani VB kezdete elött is (pár nappal megelőzően).

* Fontos szempont lehet az előrejelzésnél, amit említettem is, hogy például egy VB-döntőre a résztvevők ismeretében (menetközben) vagy nélküle (előre) kell tippelni.

* Sajnos az előrejelzési pontosságnak óriási gátja (szerintem), mind a vétlen bírói tévedés, mind a szándékos csalás (lásd utóbbinál a 2002-es VB durva visszáságait). A véletleneket szinte lehetetlen, a (potenciális) csalásokat meg nagyon-nagyon nehéz modellezni.

UPDATE-1.
Gáspár-Papanek Csaba 2010.06.13. 11:52:17
Nagyon érdekelne, hogy mennyire ponstos előrejelzést adna a tippelők közössége. Ha meg tudnál figyelni nagy számú fogadást, akkor azokból is ki kellene rajzolódnia egy jó becslésnek az eredményre. Mondjuk egy webes fogadóiroda weblogja alapján szívesen játszanék ilyen fogadási játékot...

Én is azt gondolom, hogy ez az útja módja a dolognak a leghasznosabb a témában, amit te is írsz. Amikor én magam nyertem, pont ezt az utat jártam, pláne, hogy mivel sose nem is értettem a focihoz.

Ezzel csak egyetlen apró probléma van, hogy kezdetben, indulásnál nehéz tudni kik a jó tippelők és kik a rosszak. Amin ugye úgy lehet segíteni például, hogy baráti társaságnál rendelkezésre állhatnak az előző EB/VB tippszelvényei (és azok kiértékelései). :)) Most nem firtatva, de azért erősen idegondolva, hogy mennyire etikus ily módon megcélozni a közös díjalapot. Mindez egyébként elvezet a számomra oly kedves 'knowledge aggregation' témához is.

Ez egyébként alapvetően megválaszolja azt a kérdést, hogy hány ponttal lehet nyerni ilyen tippjátékon. Én azt mondom az lehet a valósághoz legközelebbi, amihez leginkább a korrelál "papírformaság". Magyarán, ha papírforma eredmények születnek, akkor magasabb ez a várható pontszűám, ha meglepetések születnek, akkor alacsonyabbak. Hasonlatosan a valódi totóhoz/tippmixhez ott is akkor van nagy nyeremény, ha a meglepetést találja el valaki jól.

UPDATE-2.
Mailben befutott hozzászólás:
Társblog hozzászólásait átemelni hozzád; így könnyű blogot írni. :)

* Totóban a 0 találatos nem inverz esemény (két kimenetel is segít a 3-ból.) - Elképzelhető, hogy díjazták, azonban kicsit furcsállnám. Megjelenhetne egy olyan játékoskör, aki pont erre játszik. Hogy osztod szét a nyereményalapot? (ez csökkentené az egyéb díjakat, ami némiképp hátrányos. Lottó is akkor fogy, ha 1mrd felett van az eredmény), magyarul nem érdek. (Kenó más ebből a szempontból, ott nem függ a kiosztott pénz a játékosok által feltett összegtől a kifizetés totalizatőr(?) vs .....őr játék két különböző játékszervezési stratégia.

* Hány ponttal lehet nyerni? - sztm. erősebben függ a résztvevők számától, mint a meglepetés/papírformától. Egyébként meccsszám körüli pontszámmal már jó lehetsz, nem?

Én értem a viccet! Csak nem szeretem. ;)
Most kezdjem el magyarázni, hogy így mailben érkezett hozzászólásokkal tarkítva a blogpost szövegezése már eltér a társblog hozzászólásinak csupasz kigyűjtésétől? Csak azért sem kezdem el ragozni. ;)

Ami az érdemi részt illeti, alapvetően jogosak az észrevételek. Természetesen a tökéletes tévedést könnyebb eltalálni a totóban, mint a tökéletes telitalálatot, mondjuk az 'inverz'-et idézőjelbe tettem. Igaz a 'komplementer' lehet, hogy jobb szó lett volna, bár ugye az is megtévesztő némileg. Viszont mindkettőnél tud(hat)ja mindenki mire akartam kilyukadni. ;)

Igen van a totalizatőri és van a bukmékeri típusú játékszervezés. Az előbbinél a résztvevő játékosok dobják össze a díjalapot, annak a jó nagy hányadát kapja le a Szerencsejáték Rt. (tudtommal mohóbban, mint szerencsésebb országokban). Ilyen a totó is. Míg a bukmékerinél a játékszervező a saját pénzét kockáztatja. Ilyen a kenó is mint most már kiderült.

Igen, Magyarországon orbitális szívás totózni, szerintem.
* Az internetes fogadások is terjednek és teret nyernek.
* Kevesen vagyunk népességben (fogyunk is).
* Anyagilag sem nagyon gyarapodunk, hogy ilyesmikre költsünk.
* Amennyire én tudom összesen párszázezer szelvényt értékesítenek, úgy hogy messze ez a legolcsóbb játék, régen 40, most már 50 Ft.
* A 13+1 konstrukció is szívás.
Nem akarok hülyeséget beszélni, de a német totó jóval kevesebb meccsből áll hetenként (+1 nélkül!) és hozzá persze jóval nagyobb díjalappal.

Abszolút jogos észrevétel, hogy így is nagyon kevés pénzt osztanak szét, így a nullás találatra már persze hogy nem jut értelmesen.

Hopp most látom a legfrissebb totónyeremények listáját:
Az utóbbi hetekben kétszer sem fizetett a 10-es, a kettővel ezelötti héten a 13-asra fizettek 24.000-et. Azt kell mondjam ez így eléggé szuboptimálisnak tűnik. ;)

Szóval lehet, hogy nem volt tökéletes a kenó-analógiám (játékszervezési szempont miatt valóban), de a 'nullás találat' említése miatt azért volt érdekessége szerintem.

A résztvevők száma, versus papírforma dologban viszont én nem értek egyet a magam részéről, de nyitott vagyok a meggyőzésre.
Előszőr is, ha a legjobb tippelő egyedül játszik, akkor akárhányan csatlakozhatnak hozzá a nyertes pontszám attól még ugyanannyi marad. Jó ez csak vicc, amit nem tudtam kihagyni, lapozzunk!
Szerintem laposodik a görbe, teszemazt kétszer annyi játékos esetén csak nagyon kicsivel nő a győztes pontszám emelkedésének valószínűsége, szerintem.
Az én perdöntő érvem a papírformaság fontossága mellett (ebben a mi kontextusunkban), hogy a jó tippelők egy-egy meglepetést még csak-csak ki tudnak találni, de sok meglepetés esetén a hosszú távon minden tippelő más-más meglepetést fog kitalálni, ha és egyáltalán kitalál. És ezért csökken a győztes végső pontszám. Rengeteg nulla lesz, még a jó tippelőknél is.
Érdemes belegondolni, hogy ha adott határon túl növekedne a megjátszott szelvényszám a totóban, akkor át kellene-e térni a 14+1-es játékra? Szerintem nem. Ahogy az értékesített szelvényszám csökkenésével sem tértek át a 12+1-es játékra. Nekem úgy tűnik így érzésre, hogy a szelvényszám-növeléssel csak a díjalap nő és a telitalálatosság ugyanúgy hullámozna hétről-hétre.

Egyébként szerintem (is) a vázolt tippjátékban a meccsszámnyi (azaz itt a VB-n 64) ponttal már esélyes tippjátékot nyerni.