Magamról

Saját fotó
Főiskolai, majd egyetemi diplomamunkáimtól kezdve világ életemben, adatok, adatbázisok, adattárházak (leginkább Oracle) környékén mozogtam. Mostanság adattárházasként, adatbányászként élem napjaimat.

2018. február 13., kedd

Fidelio.hu: #100naposkihívás

A Fidelio zenei szaklap FB-oldalán 100 napos kihívás zajlik (naponta egy kérdés posztolódik, pontban 21:00-kor). Nem mindegyik jó kérdés (sőt van kifejezetten nagyon rossz is, lásd 16.nap kérdését), de azért tartogat elég érdekességet, legalább annyira, hogy én is belegondoljak.

Azért választom ezt a blogposzt-formát, mert:

(1) Nagyon rossz levegőjű az egész Fidelio.hu és főleg a törzsközönsége (ahányszor odatévedtem az elmúlt években, mindig ez volt a konklúzióm, aminek nyomán azonnal menekültem):
* Jellemzően alig-alig van érdemi interakció.
* Mindenki mondja a magáét, egy elidegenített közegben.
* Brutális feszültségek jellemzik az egyébként roppant belterjes, sok inkorrektséggel terhelt szakmát, lásd Virtuózok kritikán aluli zsűrizését, vagy Rácz Zoltán (Amadinda-vezető) kirohanását Fáy Miklós ellen. Azt kell mondjam, pont fordítva áll a dolog, mint Rácz Zoltán mondja. Az én abszolút újkeletű (azaz mióta Fáy Miklós a Népszabadság megszűnése után blogot nyitott) személyes tapasztalatom szerint Fáy Miklós "laikusban", több tisztesség, tudás, információ, dialóguskészség van, mint a szakma ajnározott krémjében. Az is mintaértékű esetében, hogy nem vette fel a kesztyűt Rácz Zoltán nemtelen támadását követően.
* Kibékíthetetlen/feloldhatatlan ellentét feszül a laikus és szakmai közönség között. 2007-től azt hittem, legalább egy ember van a környékemen, akivel lehet érdemben beszélgetni zenéről, mára kiderült ez is illúzió volt. Akikkel valóban tudtam eszmét cserélni zenésszel (magyarul) az két ember volt az életemben: édesapám és édesanyám. Senki más.
* Nincs érdemi dialógus a szakma és közönsége között, ami van, az is vagy üres, vagy rosszízű, nem-mellesleg évtizedes tendencia mentén (kósza kivételek persze vannak). De olyannyira, hogy én ma már egyre inkább kétségbevonom a verbalizmus "jogosságát" a zene terén. Devalválódtak, kiüresedtek, félreérthetővé váltak, kevesek a szavaink, mondataink a tárgyban.

(2) Nem elég, hogy ki nem állhatom és jövök le ezerrel arról az ocsmány Facebookról, mint platformról, de még hozzá egy totálisan használhatatlan social-media felület.
* Sztochasztikusan törlődnek (akár rekurzívan is) kommentek, ráadásul nyom nélkül, amolyan moderációs feelinggel.
* Egy-egy poszthoz nem lehet linkelni kívülről (se hozzászólást, se linkeket).
* Egy-egy Fidelió-poszthoz csak egyet-kettőt lehet kommentelni.
* Teljesen értelmetlenül/védhetetlenül és visszataszítóan dugja el (priorozálja) a kommentet a posztot olvasók elöl.
* Ha valaki törölni akar egy kommentet, akkor egy teljes alatta folytatott diskurzust törölhet, ami szembe megy minden józan szemlélettel.
* Az egyetlen jó korrigálási funkció sem müxik: csak névleg lehet módosítani egy-egy kommentet, mert sokször összeomlik tőle az egész hóbelevanc.
* Nincs semmilyen formázási lehetőség.
stb.

Azaz itt a blogomban, tetszőlegesen tudok írni, formázni, korrigálni, szerkeszteni, tetszőleges helyről és mennyiségben linkelni, igény esetén dialógust vezetni.


001.nap: A zene amit életed első koncertjén hallottál
Nem most találtam ki a sztorit, pár éve megírtam publikus kommentben.

7 évesen(!) láttam Wagner: Rajna kincsé -t, teltház mellett (úgy hogy előzetesen nem voltam Zeneakadémián, koncerten). Erkély középpáholy melletti páholy apámmal tán kettesben (nem volt más idegen a páholyban)

Az előadásból amit fel tudok felidézni,
* ugye az opera eleje víz alatt játszódik, és emlékszem totálisan lenyűgözött, ahogy a fényekkel nagyon szépen realisztikusan megoldották a vízet a szinpadon. Ez volt az első vizuális impulzus operailag és odáig meg vissza voltam tőle, főleg a pompás helyről, ahol ültünk apámmal.
* a másik, hogy bár nagyon hosszú volt az opera, meg (nyilván) semmit nem értettem az egészből, de az input inger annyira erős volt, hogy nem aludtam el. Ma már felnöttként nem biztos, hogy ezt meg tudnám ismételni... :)

Fel nem fogom, hogy zenész szüleim mégis mit képzeltek evvel az egésszel. :D. Értem én, hogy nagy dolog volt két tiszteletjegy, meg menő volt az Operába menni, meg zenére affinis, meg erős kézzel nevelt gyerekként elvárható volt tőlem, hogy fogok "viselkedni". De Rajna kincsénél hosszabb és durvább zenét gyereknek ma sem nagyon tudok elképzelni. Talán esetleg pár Bruckner művet egymás után.

Zeneakadémián, amit először hallottam komolyzenei koncerten, az Beethoven VI.szimfóniája volt, emlékeim szerint (és vagy háromszor is különféle koncerteken). Akkoriban azt gondoltam, hogy az utolsó három tétel nagyon jó, de addig keresztül kell verekedni magunkat azon a nagyon hosszú - ma már úgy mondanám túlságosan repetitív - lassú tételen.

PS: szüleim tehetségét nem örököltem zenét illetően. De elsőgenerációs leszármazottként, minimális zenei gén azért elröpített a kottás videók világába, ahogy már volt szó erről többször is itt a blogon.


002.nap: Egy olyan zene, amit szerinted méltalanul kevesen ismernek
Életem fénypontja - Ana Leira Carnero: Scherzo in c minor for Piano Op.6

Nehéz dolog ez (hiszen még a klasszikusok között is sok alulértékelt zene van), mégis esetemben triviálisan adódik az egyetlen (fentebbi) választás.

Ana egy nagyszerű argentin képzett/végzett zongorista és párhuzamosan zeneszerző hölgy. Nagy kedvencei, akik hatást gyakoroltak rá: Bartók Béla, Sergei Prokofiev, George Gershwin, Duke Ellington, Oscar Peterson, Bill Evans, Michel Petrucciani, Nikolai Kapustin.

Első volt, aki felismerte a kottás videókban - szerintem is - meglévő fantasztikus erőt, aminek révén hosszú levelezésbe és együttműködésbe bonyolódtunk, sokezer kilométerre egymástól. Nem lehetek neki elég hálás, még az angolomat illetően is bátorított, inspirált.

A sztori úgy folytatódott, hogy Ana egyszer olvasta az egyik YT-kommentemet, ahol leírtam a kedvenc zenei műfajom a "scherzo". És fogta magát, írt egyet, nekem dedikálva. Földöntúli boldogságot szerezve nekem. Nyilván az érzelmi értéke is az egeket ostromolja a darab nálam, de én ezen túl tárgyilagosan is, minden idők egyik legjobb scherzójának tartom a művet. Aminek a kottája amúgy mellesleg még az én méltatlan nevemet is tartalmazza.


003.nap: Egy előadás, amiről hazamentél szünetben
Csak filmet hagytam ott moziban, még csak közelében sem voltam, se szindarabnál, se koncertnél, hogy otthagyjam. Lehet, hogy keveset voltam színházban/koncerten? Vagy túlságosan erősen szelektáltam?

Az tény, hogy a mozijegy olcsóbb is, azonnal is megvehető volt (nemcsak hetekkel korábban), könnyebben belefért a tévedés. A színház és koncert meg mindig ünnep volt számomra.

Voltam adhoc koncerten (jellemzően iskolai vizsgakoncerteken: kisebb korosztályoktól elkezdve a zeneakadémiai koncertekig elmenően), de azok mind-mind lenyügöztek és nagyszerű élményt jelentettek.


004.nap: Írd le három szóban a könyvet, amit most olvasol
Legfrissebb "így írtok"

Bödöcs Tibike könyvéről van szó ugye ("Addig sem iszik"), ami egyébként szintén három szó, de nyilván kerülni akartam, hiszen túl könnyű lett volna. Búcsúszentlászlóra is lehetett volna utalni, de eléggé explicit lett volna: hamarabb szóbajön, de nem élnék vele. A "legfrissebb"-ben az tetszett, hogy maga a műfaj kortalan, addig amíg van irodalom.


005.nap: Egy zene, amit a halálos ágyadon még meghallgatnál
[Laudate Chor] BÁRDOS Lajos: Old Dance Song

A 2.nap kérdése mellett ez volt a másik legjobb kérdés eddig. Imádtam.
A választásom nyilván meglepő, de ez a nóta meghatározó szerepet tölt be életemben:
- egyfelöl nagyon erős dallamnak gondolom, mint a "Tavaszi szél vízet áraszt"-ot.
- másfelöl az előbbivel szemben elpusztíthatatlanul akárhányszor meghallgatható (számomra).
- harmadfelöl a feldolgozásban elképesztően egyensúlyban és harmóniában vannak a hangulatok.
- negyedfelöl harmadfelöl hihetetlen erővel emelheti fel az embert földi árnyékvilágból (itt jön be a halál kontextusa, ugye), és még csak füledzett embernek sem kell lenni hozzá, bár lélekben azért nyilván fogékonynak.

Amúgy, ha kikötés lenne, hogy orgonadarabnak kéne lennie, akkor, ahogy nekem a legjobb esküvői zene [Johannes-Ernst Köhler] Bach a-moll orgonaconcerto I.tétele, BWV593, 1972-ből, úgy a nekem legtökéletesebb "utolsó" orgonazene az ez.
A tökéletes zenei "felemelés " iskolapéldája:
[Robert Köbler] Matthias Weckmann: Fantasia in d minor


006.nap: Egy hallgatható kortárs zenemű
Nálam ugye Ana Leira Carnero nyilván azonnal és elsőként jön szóba. Itt például egy növendék játssza szonátáját:
[Rafael Mollà] Ana Leira Carnero (1973-): Piano Sonata No.2, Version 1, Op.4

Kézenfekvően jön szóba szintén: After Crying, Vedres Csaba, Pejtsik Peti, Winkler Balu, Torma Feri. Feri egyik darabjához tudtam is csinálni kottás videót is:
Torma Ferenc (1964-): Külvárosi éj

De, ha most iziben egyet kéne választanom, akkor én ezt az alábbi, 1989-es, Lowell Liebermann Gargoyles című - amúgy brutális nehézségű - ciklust választanám. Ha valaki siet, legalább az utolsó tételt sasolja meg, nagyon érdemes (noha az összes tétel minden másodperce kincs, szvsz). Íme a sztori (darab és előadás) hozzá:

Farkas Lili révén ismertem meg a darabot előadó Andreát (egy koncerten szerepeltek együtt, a Kroó György Zenei Általános Iskolában). Egy nádszál-vékony, gyönyörű 22 éves leányzó kiment a zongorához, és olyan elementáris erővel adta elő a zongoraciklust, hogy a szemem fennakadt. Engem azonnal kilóra megvett.

A YT-on van pár felvétel, nálam Andrea interpretációja a legmeggyőzőbb. Még Yuja Wangot is előzi (egy hajszállal): Yujáé a második legjobb.

Lilinél és Andreánál kísérleteztem ki, hogy koncertvideót házasítsam a kottás videóval, duplázva az élvezeteket. Ennél a videónál a koncertfelvétel is érdekes, mert az utolsó tételnél olyan gyorsan megy a keze Andreának (a darab tempója miatt), hogy HD-videón(!) is elmosódik a kéz :) Ez lehet ám a kis felvevőm korlátja, de nekem mindenképpen érdekes.

Itt van a cím eredete: "A vízköpők kőből faragott, bizarr kinézetű fantáziaalakok, melyek elsődleges funkciója az esővíz elvezetése, amely így nem károsítja az épületek falait, és ezzel az építmény anyagát. Az angol gargoyle szó a francia gargouille-ból ered, egyik jelentése: torok, ami a kőalakok tátott szájára utal, amin a víz eltávozik. A francia kifejezés a latin gurgulio szóból származtatható, ami szintén torkot jelent, de egyben a gargarizálásra is utaló hangutánzószó."

[Andrea Szewieczek,2x{SCORE+LIVE}] Lowell Liebermann (1961-): Gargoyles

Van még egy név, aki nagyon nem említődött a Fidelió-posztnál, de talán lenne helye: Ludovico Einaudi. Én az Életrevalók 2011-es francia filmnél találkoztam először a nevével (ami filmet szerettem, amúgy).

Nálam Einaudi a minimalista-repetitiv zene nagy vagy egyenesen a legnagyobb megújítója. A Glass The Hours kottásvideó után önként adta a lehetőséget, hogy vele is szembeállítva lehessen érzékelni műfajbeli történéseket. Persze símán lehet, hogy egyedül vagyok a (laikus) rajongásommal.... :)

A műfajt magát lehet bőven nem szeretni, sőt elutasítani, de azt gondolom, rendkívül erős, szuggesztíven ihletett zene ez az öt számomra legkedvesebb darabja. A legnagyobb kedvencemhez - Choros - sajnos nem volt kotta hozzá.

Nem vagyok zenész, meg szakértő, de én bizony úgy képzelem hatalmas mentális erő meg meló kell egy ilyen darab komponálásához, hogy minden részlet a helyére kerüljön, noha a felszínen ezek laza könnyed darabok, urambocsá harmonizálások...
Ludovico Einaudi (1955-): Fly-Petricor-Logos-Choros-Experience
00:00 01-Fly
04:38 02-Petricor
11:02 03-Logos
17:19 04-Choros, sajnos nincs kotta hozzá
23:06 05-Experience

A posztbeli ajánlatok közül nagyon tetszett ez az alábbi. Alfred Schnittke egyébként is egy abszolút különlegesség korunk zenei világában.
Alfred Schnittke (1934-): Gogol szvit (Polka)

A posztbeli ajánlatok közül nagyon tetszett Karl Jenkins említése is. Az én kedvencem Jenkinstől az alább linkelt kazah táncos motívum köré épített tétel. A Palladiót is jól kitalálta persze, jó sokan nézték meg nálam a kottás videóját. :) És van (minimum) még egy nagy dobása (nálam): Mike Oldfield Music of Spheres albumán működött közre a hangszerelésben.
Karl Jenkins (1944-): Violin Concerto, Quirk, 2008, 1.Allegro [Sarikiz]


007.nap: A kedvenc jazzalbumod
A 6.nap kérdésével szemben itt még egyetlen egy címet/linket is probémás megadni nekem, annyira nem az én világom a jazz. Gershwin ér? :)

Szégyen ide vagy oda, de hiába szerették zenész szüleim a jazz-t, meg merültek el benne, engem világ életemben hidegen hagyott. Intellektuálisan érdeklődtem utána, pár dolgot meghallgattam, elismertem a tehetséget és tudást a műfaj(ok)ban, de, hogy élvezzem is, na az nem igazán adatott meg. Ami még legjobban tetszett, az a New Orleans korszak volt, meg Chicago Dixieland volt, az indulásnál.Abban még éreztem az őserőt, a népzenei gyökereket, a zenei kohót, ami valami minőségi újat hozott a sokféle komponensből.

Visszatérve, gyakorlatilag mindent szeretek Gershwintől, a Három Prelude-től, a dalokig. Diákként (és elsőként) a Kék rapszódia hatalmas reveláció volt számomra. Annak a nagyon finom jazz-utalásai voltak azok, amiket még tudtam maximálisan élvezni, de ha picit több lett volna, már nem esett volna jól. Pont a határokat definiálta számomra nagyon kellemesen és végtelenül passzentosan.

Van egy kedves személyes emlékem a témában. Egy gólyatáborban az egyik felsőbb évfolyamos főiskolás társ tudott zongorázni (pénz-kiegészítésként zenélt is szórakozó helyeken). A táborban volt zongora (Tata és nem tudom milyen tábor volt fizikailag, de az egyik nagy nevezetes tábor). És el kezdte játszani a Kék rapszódia zongoraszólóját. Amikor szünetet tartott, én gyorsan és a dilettáns laikusok arcátlanságával mondtam neki, hogy az egyik frázisnál másképp kellene játszani, mert nem jön ki maximálisan a gershwini zenei mondandó és megmutattam, szerintem hogyan kéne. És láss csodát nemcsak elfogadta tőlem, de az embergyűrűben megköszönte, kezet fogott velem és éveken át jó kapcsolatban voltunk.

[Zimerman] Gershwin (1898-1937): Three Preludes for Piano

A posztbeli ajánlatok közül nagyon tetszett Jacques Loussier-s. Ami azért is nagyon különleges meg fontos, mert írt egy zsneiális (elsősorban) nem jazz-es, hanem "hagyományos" misét.
Jacques Loussier (1934-): "The best of Play Bach" (1985)
Jacques Loussier (1934-): Lumières, Messe baroque du XXIe siècle - Kyrie


008.nap: Egy könyv, amiből érdemes lenne filmet készíteni
Nagyon jó kérdés!
Kármán József: Fanni hagyományai.
Csak hogy legyen benne kihívás is.

De például Szabó Magda regényei kiváló alapok filmhez is, lásd ugye Abigélt is.


009.nap: Egy művész, akivel együtt vacsoráznál
Muszáj vacsorázni, nem lehetne szimplán csak egy beszélgetést kérni? Saját személyemmel senki vacsoráját nem terhelném meg. Arról nem is beszélve, hogy a vacsora szóljon a kulináris élvezekről, ne a zenerajongót foglalkoztató kérdés-letámadás-hegyekről.

Beszélgetni egy jóízűt több mindenkivel is beszélgetnék (mondhatni vég nélkül sorolhatóan).

Ha nem élő személy, akkor egyértelműen Karl Richter csembalista, orgonista, karmester. Azt hiszem őt nevezném meg, ha a legkedvesebb zenészemet kéne megjelölnöm. Évtizedek után is vezérfonál az életműve, amellett, hogy maximálisan élvezhető.

Élők közül nem kérdés Yuja Wang, és hadd ne kelljen indokolni :) Bár ehhez minimum négyzetre kéne emelni jelenlegi angol tudásomat. :)

Magyarok közül, nem élő személy esetén Lajtha László zeneszerző egyértelműen, nagyon szeretem, és egyúttal nagyon keveset lehet róla tudni. A tomboló nagy avantgarde kellős közepén, élettől viselt sorscsapások mellett is, emberi szívet megszólító tudott maradni zenéjében.

Élők közül meg Ránki Dezső, úgy szeretem, hogy ő is "elérhetetlen" (zenén túli világban). Biztos megkérdezném, hogy Kocsis Zoltánnal való nagy barátsága, meg a Mozart közös zongorás felvételek után, miért volt oly kevés együttműködés közöttük, évtizedeken  át.

Egyébként Hauser Adrienne zongoraművésznővel (Kocsis Zoltán első felesége) is nagyon szívesen beszélgetnék, mint ma már sajnos egyetlen élő tanuval, hogy megkérdezhessem tőle az összes létező kérdést a kétzongorás Csodálatos mandarin közös felvételükkel kapcsolatban. Egyfelöl földöntúli, lehetetlent ignoráló amit az interpretációjukban nyújtottak, másfelöl rendesen eltértek a kottától, aminek okát máig nem tudom sajnos.
[Kocsis+Hauser] Bartók: The Miraculous Mandarin for Piano Duet, libretto as subtitles

Azt viszont elmondhatom nagy büszkeséggel, hogy Pejtsik Péter (After Crying zeneszerzője, csellistája és basszusgitárosa) révén volt módom egy finom vacsora keretében Presser Pici-vel egy asztalnál étkezni. Pörgették a nyelvüket rendesen a zenészek, nem volt más dolgom, mint hátradőlni és élvezni a diskurzust.


010.nap: A kedvenc megzenésített versed
Az alábbi tétel Latinovits Zoltán versmondása fölé komponált darab a De Profundis albumról. Már maga a vers is a csúcsok csúcsa, Latinovits ezt még hatványra emeli versmondásával és a Cryingnak (azon belül Winkler Balázsnak) még sikerül ezen felül is komoly hozzáadott értéket tenni a darabhoz.
After Crying: Jónás imája
Vers: Babits Mihály: Jónás imája

Vannak még nagyon jók az After Crying repertoárban. Szintén a De Profundis albumról a Stalkerben van József Attila vers (első fele), szintén Latinovits Zoltánnal.
After Crying: Stalker
Vers: József Attila: Reménytelenül

A sárga 6-os albumról Weöres Sándor versére, szintén Latinovits Zoltánnal, meg szintén Winkler Baluval, ami szimfónikus verzióban még nagyobbat ütött a MOM-ban a 15 éves jubileumi koncerten, ha jól emlékszem.
After Crying: The man and the rock / American express
Vers: Weöres Sándor: A kő és az ember

Érdemes megemlíteni/ajánlani az Oscar-díjas Mindenki -nek c. film Bodzavirágját. Amit nemcsak Balázs Árpád zenésített meg (filmben hallható verzióban), hanem Gryllus Vilmos is, méghozzá zseniálisan.
Balázs Árpád: Bodzavirág
[Bakáts Téri Ének-Zenei Általános Iskola+Molnár Mónika] Balázs Árpád: Bodzavirág
[Szent Imre Katolikus Iskola gyermekkara+Rusz Beáta ] Balázs Árpád: Bodzavirág
Gryllus Vilmos: Tavaszi felhők
Vers: Nemes Nagy Ágnes: Tavaszi Felhők

Karai József is megzenésített egy Weöres-verset: bravúros kórusdarabot írt rá, meg tőle függetlenül Sebő Ferenc is. Sebő Ferenc szülinapi koncertjén többek között Sebestyén Márta és Palya Bea is énekelte.
[Hollerung Gábor] Karai József: Ugrótánc
Sebő együttes: Ugrótáncot jókedvemből 
Vers: Weöres Sándor: Ugrótáncot jókedvemből


011.nap: Egy varázslatosan virtuóz muzsika
Szerintem nem elég egy dimenzióban nézni a dolgot, ugyanis időben egyre újabb trükkök és nehezebb/virtuózabb darabok születtek. Liszt után jött pl.: Alkan és őt is überelték ugye. Magyarán a legvirtuózabb darabot még meg sem írták :DDDD

Ezért én időben visszamenve próbáltam megtalálni a legkorábbi "szorozva" legvirtuózabb muzsikát. Mehettem volna Beethovenig is (pl.: a brutális nehézségű Hamerklavier szonáta 4.tételének zárófúgájáig), de most egy könnyedebb darabra esett a választásom, ami egyébként már a címével is ígéretesen sokat sejtet.
[Jandó Jenő] Weber: Perpetuum Mobile Op.24.

A posztbeli ajánlatok közül nagyon tetszett Liszt 5.Paganini etüdje. Ez nálam is nagy kedvenc (4.etüddel karöltve)
[Watts] Liszt: Grand Etudes After Paganini for Piano

Ennek az ajánlatnak külön nagyon örültem. Nagy-nagy kedvenc Matsuev (nemrég elkezdtem kottásítani felvételeit is), ezt az ajánlott felvételét meg különösen nagyon szeretem. Óriási élmény látni, ahogy a Mats-kós megjelenésével odaül a zongorához és a temperamentumával, vitalitásával, őserejével valósággal "szétkapja" azt. By the way, érdekesség: Kocsis Zoltánnal utóbbinak tavaly halála elött nem sokkal, készült egy közös DVD, érdemes megtekinteni.
[Horowitz-Matsuev-Volodos] Bizet-Horowitz: Carmen Fanatasia for Piano (3x)


012.nap: Melyik festőtől rendelnél önarcképet?
"Elnézést, de rossz a kérdésfeltevés: önarckép, amikor a festő önmagát festi meg, arckép, amikor mást" - nagyszerű komment a posztnál, a Fideliósok el is ismerték a hibát.

Én magamtól nem neveztem volna "hibának". Tény, hogy pontatlan, nem egyértelmű a kérdés, de a többféle értelmezhetőség azért nem zárja ki a kérdés megválaszolhatóságát. Én is mindkét verzióra adtam választ (ha én, illetve ha a festő az önarckép tárgya):

Arckép esetén jöhet bármely festő, de a tükör azt mondatja velem, hogy csak a non-figuratív ágazatból. :DDDD Önarcképet Hieronymus Bosch-tól, megoldandó a képzőművészet egyik nagy rejtélyét.


013.nap: Egy színész/színésznő, akibe (régen) titokban szerelmes voltál
Magdaléna Reifová gyerek-színésznő, lenti linken látható a képe, hiszen biztos vagyok benne, senki nem ismeri névről. Voltam hozzá kb.12 éves.

A világ legjobb Tom Sawyer feldolgozása (cseh film, 1976):
Srácurak/Páni kluci/Gentleman Boys


014.nap: A kedvenc zongoraversenyed
Itt ki kellett találni a kérdés mögötti kottás háttér-kép alapján, milyen zenéről van szó. Első hozzászólóként, közel 3 perc bénázás után jó megoldást adtam. Nagyon-nagyon örültem, hogy (1) rájöttem és (2) elég gyorsan. Valamit kamatozott a sok-sok kottás-videózás.
Rachmaninov III.zongoraverseny, 1.tétel.

A kedvencnek ezt jelöltem meg (kifejezetten ebben az előadásban):
[Bächer Mihály] Liszt: Totentanz for Piano & Orchestra

Posztban érkezett egy ajánlat az én kottás videómmal, nekem óriási örömet szerezve.
[Ránki-Kocsis] Brahms: II.Piano Concerto in B-flat, 2014, LIVE

A posztbeli ajánlatok közül nagyon tetszett Dvorak-zongoraverseny is. Világéletemben meghaladhatatlannak tartottam Szvjatoszlav Richter felvételét (Carlos Kleiberrel), főleg, hogy rengetegen játsszák nagyon rosszul.
De épp a napokban írtam egy publikus fórumra, hogy a szlovákok úgy gurítottak nagyot Dvorak összes publikált zenekari művének friss kiadásával (17 CD), hogy a zongorverseny szólóját Jandó Jenőnek adták, aki nemcsak szokás szerint magas szinvonalon teljesített, de be is érte (nálam) Richtert avval, hogy miközben a gyors részek tüzesek, szenvedélyesek nála is, az álmodozó lírai részek meg picit feszesebbek interpretációjában, még tovább emelve a zongoraverseny amúgy is magas ázsióját.
[Sviatoslav Richter-Carlos Kleiber] Antonin Dvořák: Piano Concerto in g minor Op.33

A Csajkovszkij II.zongoraverseny is zseniális bármennyire is elhalványul a fénye az I b-moll mögött. Most őszintén lehet ezt az alábbi muzsikát ignorálni? Nálam ebben a referenciafelvétel Igor Zsukovhoz köthető, merthogy a 3.tételben levő zenei humort ő domborítja ki legjobban számomra. Igaz, jóval lassabb - téma-felvezetésében mindenképpen - ez az 1969-es felvétel, mint napjaink Berezovsky-felvétele.
[Igor Zhukov] Tchaikovsky: Piano Concerto No.2 Op.44 - III.movement
[Boris Berezovsky] Tchaikovsky: Piano Concerto No.2 Op.44 - III.movement

Nagyon örültem ennek a kommentnek:
(1) "Rahmanyinov II.zongoraversenyt Denis Matsuevvel szeretem legjobban, Dvorak (egyetlen) zongoraversenyben az előadóban egyetértek a korábbi hozzászólókkal :).
[Denis Matsuev] Rachmaninoff: Piano Concerto No.2
(2) Sosztakovics II.zongoraverseny különös tekintettel a 2. tételre, és főként fia előadásában. Sajnos hallottam már olyan felvételt is, ahol épp a legszebb részek vesztek el :( különösen szeretem a tétel utolsó néhány leütését :) Meg merném kockáztatni, hogy az a tétel szebb, mint Rahmanyinov II/2-je"
[Dmitri Jr+Maxim Shostakovich] Shostakovich: Piano Concerto No. 2, II. Andante


015.nap: Melyik zeneszerzőt keltenéd életre a 21.században:
Egyértelmű: Bizet-t. Kora közönsége is, a kritikusok hada is mostohán bánt vele, a fáma szerint nagyon korai halálában is szerepet játszott kedves operájának a Carmennek a bukása (emlékeim szerint a szíve vitte el Bizet-t). Legalább láthatná, hogy mennyire szeretik a muzsikáját a világon, hogy a Carmen talán a világ legtöbbet játszott operája lett.

És hogy legyen muzsika is. Az alábbi az egyik legkedvesebb, amúgy közismert közkedvelt Bizet-tételem (a nekem legszimpatikusabb előadásban, régi Supraphon LP-ről bedigizve), akkor is, ha a végső formáját nem Bizet adta neki.

A tétel poénját az adja, szerintem, hogy nagyon nehéz a tempóválasztás, hiszen van egy lassú és egy gyors téma, ami a végén együtt (nyilván egyszerre) kell megszólaljon. Na most háromféleképpen lehet rosszul vezényelni, az én fülem szerint:
(1) Túl lassan a gyors téma kárára
(2) Túl gyorsan a lassú téma kárára
(3) Variábilisen, amolyan félresikerült rubatóval, alkalmazkodva a helyzethez. A lassút teszőlegesen lassan, a gyorsat tetszőlegesen gyorsan és amikor együtt szólnak, akkor egy harmadik tempót diktálva. (lásd hozzá például YT-on Marisse Jansons rettenetes felvételét).

Én ezt a konzekvens és "kimaxolt" verziót szeretem. Nyilván nem kell velem egyetérteni :)
[Václav Smetáček] Bizet: L'Arlésienne Suite No.2 - Farandole

Nagyon örültem ennek a kommentnek: "Vivaldit :) Elmesélhetné hogyan képzelte a művei előadását, meghallgathatná a modern hangszerek hangján, és véleményezhetné"

Nagyon örültem ennek a kommentnek: is: "Rameau. Imádom. A Gáláns indiák... Na az valami frenetikus zúzás!" - Rameau talán a legnagyobb zeneszerző-név, aki a legalulértékeltebb, legkevésbé ismert a szélesebb közönség elött. Pedig a Tambourinen kívül is rengeteg zseniális művet komponált több különböző műfajban.
[Brüggen] Rameau: Les Indes Galantes - Excerpts
Az egyik legnagyobb padlófogásos döbbenet ennél a darabnál ért. Bármikor és akárhányszor meg tudom hallgatni:
[Gilels] Rameau: La Villageoise for Piano
Gondolná bárki, szimplán csak hallás után, persze csak elsőre/ismeretlenül, hogy ezt Lully írta?
[Cziffra György] Lully: Gavotte en Rondeau for Piano

Ez is érdekes komment volt: "Tinódi Lantos Sebestyénre igazán kíváncsi lennék, mint a kor krónikására..."

Ennek a kommentnek is nagyon örültem. Nekem is ez volt a legelső gondolatom. Nem is tartottam éppen ezért szimpinek a kérdést. De aztán belémhasított a Bizet-gondolat. Már előző nap is, amikor tévedésből került ki a poszt és törlés után törlődtek a kommentek (így ismételnem kellett másnap :)
"-Ha élhetnék ezzel a lehetőséggel,nagyon valószínűnek tartom, hogy nem különösebben repesnének a jelen korban tapasztalható változásoknak! Persze,kíváncsi lennék nagyon sok mindenre, de inkább nem akarnék "kibabrálni" egyik kedves zeneszerzőmmel sem!"


016.nap: A legnehezebb zenedarab, amit valaha eljátszottál
Ez egy nagyon rossz kérdés szerintem.
(1) Szét kéne választani
(a) játszott nehéz és
(b) nehéznek tartott darabokat
(2) Valahogy szűkíteni lehetne a potenciális hangszerek körét is (ha nem lehet mindegyikre kitérni).
(3) Én azt sem tartom jó ötletnek, hogy rákérdezni melyik laikus milyen darabig jutott. Merthogy nincs „tétje” a dolognak laikus szinten, csak művészi szinten. Ennek folyománya tud lenni az sajnos, hogy elárasztanak minket a zajnövelő videók a YT-on. Lehet fürdőszobában zuhanyzás közben énekelni, de az nem feltétlenül tartozik a plebsre.

* Zongorán talán az Alkan-típusú darabok tudhatnak talán a legnehezebbek lenni, amiket manapság Hamelin próbál bevezetni a köztudatba, nagy sikerrel.
* Aki nehézségben Liszt után érdemben tudta emelni a téteket. az szerintem Ravel. Brutális nehézségű dolgai vannak, kezdve a Gaspard De La Nuit-tel
* A népszerűek között valszeg az átiratok vihetik a prímet. Én például el sem tudom képzelni, hogy ezt hogyan lehet tempóban real time játszani:
[Arcadi Volodos] Rimsky-Korsakov-Cziffra: Flight of the Bumblebee / Le Vol du Bourdon

Hogy a nap kérdésére - szájamat ugyan húzogatva a fentiek miatt - válaszoljak: én laikusként, nulla előképzettséggel (gimiben) megtanultam 17 zongoradarabot, otthoni gyönyörűszép (hangú), angol mechanikás, nagy Bösendorfer zongoránkon (már nincs meg sajnos). Korábban elbuktam zenét tanuló növenddékként, viszont gimiben feléledt a vágy, hogy szeretném átélni/átérezni, mennyire nehéz zongorázni, effektíven (hogy tudjam értékelni minél valósághűbben a teljesítményt).
Fogtam a kottákat fölé írtam a hangokat (hogy ne blattolni kelljen), vettem a Mondschein-szonáta 1.tételét, és három hónap után (kívülről, mert másképp nem ment/mehetett), tudtam az egészet. Nyilván nehéz darabokra esélyem nem volt. Csak olyanokra, amik látványosaknak néztek ki, de azért elég könnyűek voltak (Haydn No.50 D-Dúr zongoraszonáta XVII:37, Bach d-moll toccata és fúga). Tisztán soha életben egyszer sem játszottam el egy darabot sem (valami "piszok" mindig volt), és nyilván vállalhatatlan dilettáns előadásban tudtam csak őket prezentálni. Nyilván, hiszen előbb képeznie kell magát az embernek, meg gyakorolni kell nagyon sokat, és csak utána darabokat megtanulni.

A lényeg: ha lett volna YT sem jutott volna sosem eszembe megosztani a világgal, hiszen ez csak belső magántanulmány volt a magam számára.


017.nap: Melyik művészcsaládba születtél volna szívesen?
Mázlimra zenészcsaládba születtem, így megúszhatom a választ, hiszen kívánni sem lehet jobbat/többet. Édesapám termékeny zenekritikus volt, három zenei diplomával. Édesanyám zongorázott, orgonált (Gergely Ferenc tanítványa volt).

Ha saját családon kívülit kell megnevezni, akkor Bach nyilván kézenfekvően adódik.

Ha lehet egy picit módosítani a kérdésen, hogy más úton, mint "beleszületés", melyik zenész-családba kerültem volna szívesen, az a Bogányi-Zászkaliczky család lenne. Életem egyik (számomra) nagy kimaradt pillanata volt.


018.nap: Egy festmény, ami nagy hatást gyakorolt rád

Pár éves nagy élmény:
René Magritte: Les grandes espérances, 1940

A sötét tónusú képről magáról nekem elsőre egy extrapoláció jut eszembe, kiindulva az irreálisan vékony fa hangsúlyosságából: Mindenkinek másban van tehetsége, így előnye vagy hátránya is: a terebélyes fa a terebélyességében szép, a vékony fa meg a magasságával hívja fel a figyelmet. A magas fa, azonban roppant törékenynek érződik, a szürreálisban ez nagyon konkrétnek tűnik. Ezzel szemben a távolabbi fák bár többen vannak, de egynek hatnak, óvják védik egymást. Ha mindezt lefordítom az emberekre, akkor a magas fa lehet a zseni, akinek esélyesen magányos, nehéz, kemény és/vagy veszélyes sorsot szán az élet Akik meg nem tünnek ki, azoknak meg esetleg hosszú, békésebb, ám lehet unalmasabb életet. És ahogy írom ezt, még az is lehet, hogy sikerült megfejtenem a magam feladványát is. :) Nekem tetszik a festő munkássága. Hiába szürreális, mégis maximálisan emberközeli. Üzenetük van, de nem szájbarágósan. Messzire ragadja a nézőjét, mégsem a vakvilágba.


019.nap: Melyik könyvbe költöznél be hátralévő életedben?
Lucy Maud Montgomery: Anne otthonra talál. Mert egyszerre természetközeli és távoli a kapzsi romlott civilizációtól.


020.nap: A művész, akit emberként is tisztelsz
Ha magyar, akkor Gergely Ferenc: azon túl is, hogy közvetett szerepe volt világrajövetelemben (összehozta édesapámat és édesanyámat).
Ha külföldi, akkor a már emlegetett Karl Richter.


021.nap: Melyik zeneszerzőnek, mit ajándékoznál karácsonykor?
Bachnak sok-sok viaszgyertyát, hogy ne kelljen sötétben rongálnia a szemét komponáláskor.
Domenico Scarlattinak egy zongorát, hogy lássuk mit hoz ki belőle
Antonio Vivaldinak egy koncertjegyet, amin Bach Vivaldi átiratai hangzanak el.
Beethovennek marketinggel megtámogatott koncerteket szerveznék, hogy a vonósnégyesei köztudatba kerülését majd sikerét megélhesse.


022.nap: A kedvenc karácsonyi zeneműved
A Hungaroton 1965-ben(!) kiadta a posztbeli dalok perdöntő többségét egy LP-albumon, amiket olyan nagyágyúk dolgozták fel meglepően egységes, mégis ízes stílusban, mint Sulyok Imre, Maros Rudolf, Bárdos Lajos, Demény Dezső, Farkas Ferenc. A híres neves Budapest Madrigalchor adta elő őket, Szekeres Ferenccel (rengeteg, pl.: Vivaldi, lemez jelent meg velük, népszerű, nagyszerű kórusunk).
Az semmi de én is csak nemrég tudtam meg, köszönhetően, hogy felrakták a YT-ra az albumot, hogy a híres neves LP-nek, volt hat darab kiadatlan(!!) nótája is.
A lemez és hangulata ma már nem nagyon vág bele az internet népének az izlésébe, lassú is, patinás is (csak óvatosan a klikkeléssel). Nekem a gyerekkoromat jelentette, mindig meghallgattam ezt az albumot, elmondhatatlan gyönyörűség volt. Komolyzeneszeretetem egyik megalapozója volt, kicsi koromtól fogva.
Így egyben az egész karácsonyi album + Bónusz-trackek:
[Classic] Christmas Songs II. from Hungary, 1965

Nagyon szeretem a Shchedryk c. ukrán karácsonyi éneket.
Az első verzió elhangzik Kevin karácsonyában (Reszkessetek betörők I.) is a templomban. Pont ez a felvétel verzió (csak itt teljesen és kottával).
[OST] Carol of the Bells / Shchedryk for Children Chor
Én szeretem a Pentatonix verzióját is, de evvel itt lehet egyedül vagyok (arra is illesztettem kottát).
[Pentatonix] Carol of the Bells / Shchedryk
Tavalyelött jött ki a Voctave is egy saját - szerintem szintén életerős - feldolgozással, mutatva, hogy mennyi erő van a nótában.
[Voctave] Carol of the Bells of Notre Dame 
Úgy rémlik éppen pont e nóta(feldolgozás) révén szerettem bele a Trans-Siberian Orchestra-ba. Elképesztő pazar maga a klip is.
TSO: Christmas Eve/ Sarajevo [Timeless Version]


023.nap: Melyik fikcionális családdal töltenéd a karácsonyt?
Jókai Mór: Melyiket a kilenc közül cipészmesterének családjával.


024.nap: A film, amit nem tudsz elégszer megnézni?
Palásthy György rendezte, Lendvay Kamilló által zeneszerzett: Tótágas
A film zenéje: Lendvay Kamilló: "Tótágas" (OST, complete)
Itt pedig következzék az OST-tételek filmbe-pozicionálva:
00:00 A1: "SZENZÁCIÓ" (Lendvay Kamilló – Horgas Béla)
Kútvölgyi Erzsébet
01:25 A2: "FŐCÍM-ZENE" (Lendvay Kamilló – Horgas Béla)
MÁV Szimfonikusok
03:09 A3: "REGGEL" (Lendvay Kamilló – Horgas Béla)
Palásthy Beáta, Simon Katalin, Vásári Mónika
Petrik József, Szokol Péter, Harkai Tamás
13:53 A4: "TANTEREM" (Lendvay Kamilló – Horgas Béla)
Palásthy Beáta, Simon Katalin, Vámos Ildikó
22:43 A5: "UTCABÁL" (Lendvay Kamilló – Horgas Béla)
Kútvölgyi Erzsébet
34:18 A6: "AUTÓSDAL" (Lendvay Kamilló – Horgas Béla)
MÁV Szimfonikusok
39:44 B1: "LEKVÁROS A VÁROS" (Lendvay Kamilló – Horgas Béla)
Kútvölgyi Erzsébet, Palásthy Beáta, Simon Katalin
Vásári Mónika, Harkai Tamás, Takács János
48:18 B2: "ESERNYŐDAL" (Lendvay Kamilló – Horgas Béla)
Greguss Ildikó, Csocsányszky Nóra
53:04 B3: "FÉLELEMDAL" (Lendvay Kamilló – Horgas Béla)
Greguss Ildikó, Csocsányszky Nóra
56:35 B4: "KOLBÁSZDAL" (Lendvay Kamilló – Horgas Béla)
Kútvölgyi Erzsébet
1:01:20 B5: "SÁRKÁNYDAL" (Lendvay Kamilló – Horgas Béla)
Palásthy Beáta, Simon Katalin, Hacser Józsa, Karikás László
1:03:58 B6: "TAKARÍTÁS" (Lendvay Kamilló – Horgas Béla)
MÁV Szimfonikusok
1:07:29 B7: "DAL A SZÜLŐKRŐL" (Lendvay Kamilló – Horgas Béla)
Kútvölgyi Erzsébet
1:13:45 B8: "FINÁLÉ" (Lendvay Kamilló – Horgas Béla)
Kútvölgyi Erzsébet

TÓTÁGAS-FILM (színes magyar ifjúsági film, 76 perc, 1978)
http://port.hu/pls/fi/films.film_page?i_film_id=2492
rendezo: Palásthy György (1931-2012)
író: Szergej Mihalkov
forgatókönyvíró: Horgas Béla (1937-)
zeneszerzo: Lendvay Kamilló (1928-2016)
OST: Budapest, 1977, Qualiton LP, SLPX 16599
operator: Forgács Ottó
díszlettervezo: Duba László
dramaturg: Ujhelyi János
jelmeztervezo: Vicze Zsuzsa
vágó: Kerényi Gabi

szereplő(k):
* Alekszandr Szorokoletov
* Szokol Péter
* Palásthy Beáta
* Moór Marianna
* Sonkoly Tamás
* Dégi István
* Torma Ferenc, az ex-After Crying gitáros :)

Egy kisvárosban egy szép napon a szülõk megunják csemetéik örökös követelõdzéseit, csintalanságait és magukra hagyják õket: boldoguljanak, ahogy tudnak. Támad is ebbõl nagy felfordulás, az egész város rövidesen tótágast áll. Ezalatt a szülõk békésen, nyugodtan kempingeznek. Egyetlen alapszabály: nem szabad kiejteni a gyerek szót! A korlátlan szabadság azonban csak ideig-óráig boldogság a gyerekek számára...

Nagyon nagy rajongója vagyok a (igazándiból táncos-zenés gyerek-musical) filmnek, a humorának (szállóigés beszólásainak) és a zenéjének. Amikor megjelent a soundtrack LP-je (cd-n sose jött ki, figyeltem), azonnal iziben három példányt vettem, biztos, ami biztos. :o) A filmre 13-szor vettem jegyet annó, és azóta többtízszer láttam. Már most mondom nem biztos, hogy mindenkibõl ezt az elementáris hatást fogja kiváltani, pláne azokból akik most látják elõször. Nekem életem meghatározó filmje.


025.nap: A leginkább túlértékelt művész
Schiff Andrásnál lendül ki legjobban a hype-meter. Kiváló technikát vertek bele Budapesten a tanárai, de értelmezni, előadni nem tud, ahány felvételét hallottam, egyik rosszabb, mint a másik. Életemben a talán legnagyobb zenei bűnét ő követte el. Első saját pénzből vásárol komolyzenei lemezeim egyike volt vele a Domenico Scarlatti szonáták. Boldogan vittem haza, és akkora csalódás volt, hogy évekre félreraktam Scarlattit.
Mondjuk egy Kocsis, Ránki, Jandó árnyékában zongoristának lenni, nem kicsi kihívás, nem is sikerült neki, legyen akármekkora "Sir" az angoloknál.

* De ugyanilyen túlhype-oltnak tartom Fischer Ivánt, miközben testvérét Fischer Ádámot nagyra tartom.
* Solti György, akinek a Beethovenjétől mindig kirázott a hideg.
* Kobayashi Ken-Ichiro-t, aki meggyőzödésem politikai okból lett első helyezett az első karmesterversenyen talán 1973-ban.
* Ugyanígy Seiji Ozawa is tragikusan túlértékelt. Én úgy érzekeltem, hogy kb. Lang Lang színrelépésével nőttek fel a komolyzenei művek előadása terén a feladathoz az ázsiai művészek, amiben a globalizáció nagyon sokat segített: ez még nem állt rendelkezésre Ozawáéknak.

A Fideliós kommenteknél teljesen jogos volt a felvetés, hogy a Nigel Kennedy, Mága Zoltán, André Rieu-t, stb. "nem ér" említeni, hiszen ők nem annyira részei a "kánonnak", inkább csak piaci rést töltenek be.

Klasszikus zenén kívülről az agyonajnározott, agyonhype-olt Dream Theater. Hiába virtuóz, amit csinálnak, használhatatlan, szeretethetetlen a zenéjük minden hangjegyében amit letettek az asztalra (és én belepróbáltam).
Magyarok közül Ákos-t tartom a legtúlhype-oltabb és legelviselhetetlenebb zenésznek.


026.nap: Egy méltatlanul alulértékelt művész
Itt sokkal több nevet lehetne említeni, mint a "túlértékelt"-eknél. És teszem hozzá sajnos. Én most egyet említenék csak, egy házaspárt: Várnagy Andrea-Farkas Zsolt.

2014-ig még csak a nevüket sem ismertem, pedig rendesen járják az országot négykezes koncertjeikkel, lemezeik jelennek meg (előtte is, azóta is). Úgy szereztem róluk tudomást, hogy az akkor 12 éves szintén zongorista Farkas Lili lányuk, szerepelt a Virtuózok bemutatkozó évadának elődöntőjében (saját korcsoportjában). Ahol aztán csúnyán kibabráltak vele, egy másodpercet sem vágtak be a műsorba, nem derült ki miért nem jutott tovább, még a műsor Facebook oldalán se szerepelhetett a kislány. Szerencsére (akkor még) a Youtube-oldalra felkerülhetett a teljes produkció. És én ugye tévé hiányában, mindig netről nézem az ilyen műsorokat.

A kommentekben elhangzott Oravecz György neve, akit én is említenék, pláne, hogy megtisztelt együttműködésével a kottás videók kapcsán.


027.nap: Ha egy könyvet újra elolvashatnál először, melyik lenne az?
Bármelyik Victor Hugo. Gimiben volt szerencsém sokat olvasni tőle. Nagyon szerettem elvarázsoló, fantáziadús, bőséges mesélőkedvét és a mai világból talán ez hiányzik a legjobban, hogy elfogyott a levegő és idő az ilyen nagyszerű olvasmányok körül.


028.nap: A zene, amivel az óévet búcsúztatod
Szilveszteri hangulatnak megfelelően elő-elő szoktam venni a zenei tréfák-at. Szerencsére van jó sok (a két legnagyobb: P.D.Q. Bach, Hoffnung Festival, de említhető bőven Victor Borge, Danny Kaye koncertje, stb.)  és sajnos csak a töredékük kottásítható. Viszont szerencsére sok érdekesség van fenn a Youtube-on, amiket nosztalgiából is lehet nézegetni.


029.nap: A könyv, amit az újévben, mindenképpen elolvasol
Az Osirisnál megjelent Hegymenet-Társadalmi és politikai kihívások Magyarországon c. "értelmiség lázadása" vastag tanulmánykötetet nagyon szeretném elolvasni.


030.nap: Egy koncert, amiért messzire utaztál
Két országban voltam külföldön az életemben (hosszabban). Szovjetunióban és  Csehszlovákiában. Mindkettő felbomlott mára, úgy hogy már nem merek menni sehova máshová :DDDD

Voltam egy After Crying koncerten tán Bécs mellett. Szürreális élményem onnan, hogy mezőn volt és egy gazda talicskát betolva érkezett a közönség soraiba. Imádtam azt a koncertet a helyszíni élményekkel együtt. Amúgy mivel nincs jogsim, kocsim, viszont az együttes rajongói tábora nagy, így volt lehetőségem (egy időben összes) vidéki koncertjén is ott lenni.

És elég közel voltam, hogy 2004-ben (mielött elment volna szülni) egy francia turnéállomás Alizée-koncert-re összeálló magyar kocsiba bekerüljek, álltam volna minden költséget, de végül nem jött össze.


031.nap: Egy művész, akinek érdemes lenne filmrevinni az életét
Egy Lajtha László életrajzi filmet nagyon megnéznék. Kocsis Zoltán filmet is megnéznék, de lehetetlennek tartom érvényesen elkészíteni.


032.nap: A kedvenc hegedűversenyed
Itt ugye Mozarttól-Bartókig nagyon sok nagy hegedűverseny szóbajöhetne. Viszont jóval nagyobb kihívás a barokkból egy - esetleg talán kevésbé ismertet - kiemelni.

[Salvatore Accardo+I Musici] Vivaldi: Concerto for Violin in D, RV208a 

Én most egy olyan fentebb linkeltet említenék, amiből Bach orgonaconcertó-t is írt: [Köhler] Bach: Organ Concerto in C, BWV 594 . Amiért ezt említem, hogy én csak ezt az egy előadást ismerem, ami jó is, noha sok felvételt hallottam már. Illetve ez az a Vivaldi-concerto, aminek a jegyzékszámát sokan tévesen adják közre. Vagy a mű, vagy a szám nem stimmel (Youtube-on). Érdekesség az is, hogy 150.000-es látogatottságig jutott el a kottás videóm a Youtube-on.


033.nap: A kedvenc nyitómondatod egy regényből
"A patakban két gyermek fürdik: egy fiú meg egy leány. Nem illik tán, hogy együtt fürödnek, de ők ezt nem tudják: a fiú alig hétesztendős, a leány két évvel fiatalabb. Az erdőben jártak, patakra találtak. A nap tüzesen sütött. A víz tetszett nekik." - Gárdonyi Géza (1863-1922): Egri csillagok


034.nap: Egy zenei album a legszebb/legjobb borítóval
P.D.Q. Bach (1807–1742?): Two Pianos Are Better Than One (Telarc CD-80376):
The Concerto for Two Pianos vs. Orchestra

FB-posztom


035.nap: A kedvenc magyar versed
József Attila (1905-1937): Reménytelenül


036.nap: Egy kiváló könyv / film / színdarab, ami egy disztópia
Robert Merle: Malevil


037.nap: Egy magyar művész, aki külföldön lett sikeres
Zongoristáknál, akit nagyon szeretek és hogy ne Cziffra Györgyöt kelljen említenem: Würtz Klára
Karmestereknél, akit tán legjobban szeretek: Doráti Antal


038.nap: A legemlékezetesebb élő táncélményed
Saját szalagavatómon táncoltam (rocky) :), Eötvös József Gimnázium, 1982

0:00 http://bit.ly/Bill-Haley-And-His-Comets-Rock-Around-The-Clock
2:09 http://bit.ly/The-Platters-The-Great-Pretender
4:49 http://bit.ly/Hungaria-Hulla-Hully-Gully
7:39 http://bit.ly/Bill-Haley-And-His-Comets-Rock-Around-The-Clock-reprise

A sztori úgy esett, legyen akármilyen hihetetlen is, hogy rólam a gimiben köztudott volt, hogy finoman szólva nem vagyok egy táncoslábú Fred Astair. De olyannyira, hogy kétszer vetemedtem táncolásra a gimi négy éve alatt (akkoriban dívó általam sosem szeretett vonaglásra), és mindkétszer durván csúnyán besültem.

Ha valakire utoljára gondolt bármely lány, hogy táncolni akar az is elöttem volt a sorban, illetve nekem is a legutolsó utáni, a lehetetlennel szinonimáló gondolatom volt, hogy én még valaha is táncolni fogok.

És akkor valakinek a valakije felvetette az érettségis tanév tanévkezdésekor ősszel, hogy kéne rockyzni a szalagavatón, és ő felkészíti az osztályból jelentkezőket (egyébként brutálisan horror áron, jah kérem a piacgazdaság azért már működött valamilyen szinten), aki nő egyébként személyesen nagyon jóban volt Fenyő Miklóssal (aminek révén személyesen is találkozhattam vele később). Mindenki palotást meg ilyeneket választott, az én osztályom, a régi konzervatív gimiben, a rocky mellett tette le a voksát.

És mitadisten, az osztály egyik - szerintem holtversenyes első helyezett - legjobb csaja (gyönyörű, magas, majdnem olyan magas mint én, vékony, de nem bulémiásan vékony, hosszúcombú, ráadásul kifejezetten jólelkű, csendes, gyönyörű őzszemű lánya) megkérdezte tőlem, hogy táncolnám-e vele ezt a rocky-t. Fel sem merült bennem, hogy nemet mondjak, igazság szerint tátva maradt a szám a meglepetéstől.

Na onnantól 6 pár minden héten egyszer eljártunk gyakorolni az FMH-ba, egy alkalmat sem hagyott ki egyikünk sem. Kifizették a szülők, nyilván komolyan vettük. Próbálkoztunk az akrobatikus elemekkel (nyilván a balesetveszélyesek kimaradtak, de amely testtartásból csak kicsit lehetett esni azt bevállaltuk). Az én párom 50 kg környékén volt: abba a vékony testbe hogyan fért el ilyen sok és nehéz csont, máig nem értem, de ez azt jelentette, hogy egyrészt a legnehezebb lány jutott nekem, másrészt, hogy otthon kellett valamelyest gyúrnom, ha emelgetni meg ide-oda dobálgatni akartam a lányt.

Annyit próbáltunk, hogy fel sem merült bennünk semmi drukk, a szalagavató meg nagyon jól sikerült. De annyira, hogy a tánctanárunk megkért ropjuk el Fenyő Miklós elött is, mert keres a koncertjeire táncosokat. Persze nem esett ránk a választása, hiszen mi kötött koreográfiát toltunk, a normális elvárt táncoláshoz pedig még jócskán kellett volna gyakorolnunk. Egyébként emlékeim szerint egyikünk sem favorizálta oly nagyon a Fenyő-koncerteken való mindkét értelemben való ingyen táncolást. :)

Ezekre a fentebb linkelt videóban lévő számokra toltuk a rocky-t, a Hungária szereplése ilyetén módon nem lehet meglepő ;) Igyekeztem jó videókat keresni. Nyilván mi meg sem közelítettük ezt a színvonalat, amit lehet látni, de azért evvel együtt nagy élmény volt az egész úgy mindenestül, még nekem is.


039.nap: Egy könyv / film, amit nagyon vártál, de csalódást okozott
Michael Ende: Végtelen történet


040.nap: Egy dal, amit sehogyan sem tudtál kiverni a fejedből
Az indexen van egy nagyon cikk a témában, ami tudományos szempontból járja körül a témát: Dallamtapadás

Az én legfrissebb élményem a Flesh and Bone filmsorozatból a csúcsragadozó tétel, ami a filmsorozat-fókuszban lévő "bemutató" zenei alapja.
Adam Crystal(1976-): Dakini-Movement IV


041.nap: Milyen művészeti ágban szeretnéd kipróbálni  magadat?
Egyértelmű: zene és citera. Lenyügőz a hangszer gazdag kifejező ereje,  relatíve olcsósága
Három levele van az eperfának / Esik eső, szép csendesen csöpörög / Kutyakaparási csárda
Felültem a kemencére / Sej, tiszta búzát szedeget a vadgalamb / Tisza partján nem jó lefeküdni


042.nap: Egy művész, aki igazi polihisztor
Karl Richter (1926-1981)
[Karl Richter] Bach: Magnificat in D, 1962
[Karl Richter] Bach: St. Matthew Passion, 1959


043.nap: Melyik kitalált karaktert választanád lakótársnak?
Szabó Magda Abigéljéből Torma Piroska :)


044.nap: A kedvenc részleted egy operából?
Sajnos az operát mint műfajt nagyon nem szeretem, nagyon keveset is láttam (időbeni sorrendben)
* Wagner: Rajna kincse, az Operában, 7 évesen.
* Beethoven: Fidelio (Moldován Stefániával [1929-2012], aki nagyon szeretted az édesapámat)
* Puccini: Pillangókisasszony az Erkelben: gimnazistaként láttam, nagyon lefárasztott.
* Mozart: Varázsfuvola, az Operában.

Ezért a Fideliós napi kérdés kapcsán a választásom erre esik:

L.v.Beethoven (1770-1827) & Malcolm Arnold (1921-2006)
IV.(!) LEONORE OVERTURE - music parody
/an unexpected addition to Beethovens three/
Hoffnung Festival (Live)
Royal Festival Hall, 1961.11.28
CD-minőség

Az összes Hoffnung-Fesztiválos felvételből messze ez a Leonóra IV. legnagyobb kedvencem. Ráadásul az a Malcolm Arnold követte el, aki nagyban segítette a Deep Purple együttest 1972-73 környékén, hogy létrejöjjön az art-rock világszenzáció gyöngyszeme: Concerto rockbandára és zenekarra album/mű, ami máig frissen ható nagy kedvenc szintén.

Beethovenről köztudott volt, hogy rendkívüli önkritikája miatt nehezen engedett ki véglegesen kezéből műveket (ha épp nem a tűzbe dobta lásd Adelaide c. dalát). Míg Bach és Händel is 1000 feletti művel rendelkezik (Telemann 3000-nél is többet írt), addig Beethoven nem érte el az Op.140-et 57 éve alatt, ez akkor is kevesebb, ha Op.18 alatt egy komplett vonósnégyes-sorozat lapul.

Na de a Fidelióval, az egyetlen operájával aztán különösen hatalmasat küzdött, nem is írt több operát. Én meg bevallom szégyenszemre, bármennyire szeretem Beethovent, a Fideliót bizony én sem szeretem (a nyitányokat leszámítva, hiszen azok nagy kedvencek)

Beethoven "első körben" írt három Leonóra nyitányt. Tetten érhető bennük, mit hagy meg, mit dob ki, mit javít Beethoven a zenei anyagokat/témákat illetően. Hogy aztán végül a Fidelió-nyitányként egy vadiúj nyitánya legyen az operának. A hálás utókor persze nem feledkezett meg a nagyszerű Leonóra-nyitányokról sem, mert az opera előadásába bele szokták csempészni a legjobban sikerült harmadikat.

Na és akkor jött Malcolm Arnold, aki írt egy IV-diket. Meghagyta az eredeti struktúrát (végigmegy a teljes nyitányon), és valami elképesztő geg-áradattal lepi el a darabot, helyenként közel sem triviális módon. Azért a geg-ek azonosításában, a közönség nevetése sokszor segít, de persze közel sem elegendő mértékben a teljes felfejtéshez.

Ez az a darab, aminek minden hangját imádom.


045.nap: A legszebb magyarországi épület
Lehet, hogy nem a legszebb, de nekem nagyon kedves szecessziós épület.
Wellisch Alfréd (1854-1941): Budapest, Szent István körút 16, Vígszínház mellett


046.nap: Ki a legkedvesebb 30 év alatti művészed?
Ha még nem végzett muzsikus fiatal: Farkas Lili (2002-)
Ha már végzett muzsikus: Andrea Szewieczek (1992-)


047.nap: Egy festmény, amiért minden pénzt megadnál
Nincs ilyen.
A műélvezetet nem akarom és tudom (meg nem szeretem) keverni a pénzes birtoklással.


048.nap: Egy brutálisan sokkoló regény vagy film
Franz Kafka: Per
Ritka nyomasztó olvasmány volt.


049.nap: A kedvenc antihősöd?
A zenetörténet meghaladhatatlan antihőse/zenegyilkosa a dobjaival a Rondo Veneziano formáció. Még a Hooked On Classic műfajnál is elborzasztóbb, amit műveltek, egyébként brutális mennyiségben. Viszont összegyűjthető 1 CD-nyi anyaguk, amiket néha meg szoktam hallgatni. Ha nem lenne ritmus-szekciójuk, akkor egyébként én nem lennék ennyire negatív velük szemben. Hiszen például az utóbbinál az összedolgozott (népszerű) darabok mindig jó poénok szoktak lenni.

Itt egy példa (lehet tesztelni, ki hány zenét ismer fel benne) Ez is nagy-nagy kedvenc a Hoffnung-fesztiválokról. Ha nem lenne IV. Leonóra-nyitány, ez lenne a legfontosabb, legnagyobb kedvenc.

Elképesztő zeneszerzői bravúr számomra, hogy ~50 db közismert zenei témát/fordulatot úgy gyúr egybe valaki, hogy egységes kompoziciónak hallja a közönség. Nagy feladvány őket/mindegyiket felismerni: általam tudottan egy japán srác jutott legtovább (aki publikálta is).

Ehhez képest a szerzőről semmi infót nem ad az internet, mikor született, mikor halt meg etc.

Frank Butterworth 20th.Cent
ORCHESTRAL SWITCH
Royal Festival Hall, London, 1988
RMSM Kneller Hall Fanfare Trumpeters Choir
Conductor: Frank Renton

Thanks to Ken Ubukata (for reference-list):
* Brahms, Double Concerto
* Beethoven, Egmont Overture
* Haydn, Symphony No.104
* Mozart, Overture to "Die Zauberflöte"
* Mozart, Overture to "Le Nozze di Figaro"
* Tchaikovsky, Symphony No.4
* Beethoven, The Creatures of Prometheus
* Dvorak, Cello Concerto
* Beethoven, Symphony 2
* Dvorak, Symphony No.9
* Beethoven, Symphony No.8
* ???
* Beethoven, Symphony No.4
* Dvorak, Piano Quintet
* Schubert, Symphony No.5
* Mozart, Symphony No.39
* ???
* Wagner, Overture to "Die Meistersinger von Nürnberg"
* Weber, Oberon Overture
* Mozart, Symphony No.40
* Sibelius, Violin Concerto
* Beethoven, Leonore III
* R. Strauss, Till Eulenspiegel
* Wagner, Siegfried-Idyll
* Beethoven, Razumovsky Quartet No.1
* Beethoven, Archduke Trio
* ???
* Rimsky-Korsakov, Scheherazade
* Elgar, Enigma Variations
* Bach, Orchestral Suite No.2 ?
* Nicolai, Overture to the "The Merry Wives of Windsor"
* Mendelssohn, Fingal's Cave
* Haydn ???
* Mozart, Symphony No.35
* Mozart, Flute Concerto in D
* Mozart, Overture to "Don Giovanni"
* Mozart, Symphony No.41
* Tchaikovsky, Symphony No.6
* Weber, Overture to "Der Freischütz"
* ???
* Beethoven, Symphony No.1
* Händel Royal Fireworks Music
* Franck Symphony in d
* Beethoven, Symphony No.7
* Brahms, Symphony No.4
* Berlioz, Symphonie Fantastique
* Rossini, Overture to "William Tell"
* Brahms, Violin Concerto


050.nap: A kedvenc Cseh Tamás dalod vagy -feldolgozásod
Nagyon távol áll tőlem Cseh Tamás műfaja és így maga Cseh Tamás. Személyével semmi bajom, csak egészen egyszerűen kikerültem életemben, semmit nem ismerek tőle.


051.nap: A legjobb magyar film
A Tótágas c. legkedvesebb filmemet nem akarom még egyszer elsütni, így akkor legyen:
Bacsó Péter (1928-2009): Tanú


052.nap: A legjobb gyerekkönyv vagy -vers
Mihail Pljackovszkij: A ​sün, akit meg lehetett simogatni

És a legkedvesebb mesém:
Hajdu Jenőné: Mesék Isten országáról
1.mese: A rigó, aki úgy akart repülni, mint a sas
(Elásott talentumról... Mt 25, 14-30)

Egyszer régen, a világ legszebb erdőjének szélén élt egy rigópár. Gondosan kiválasztott, sűrűlombú fán raktak puha, meleg fészket. Várták a fiókákat... Három kis tojáskát melengettek, forgattak hetekig - és egy hajnalon kibújt a három rigó-gyerek. Csupaszok, esetlenek voltak még, de a rigószülők csodálatosnak tartották őket. Nemcsak szépnek látták kicsinyeiket - de máris megérezték, melyik lesz remek vadász, villámgyors repülő - és szépséges hangú dalnok.

Teltek-múltak a napok. A fiókák ettek, - aludtak, - és nőttek. Puha pihetollak nőttek aprócska testükön - és szárnyacskájukon kezdett megjelenni az első komoly evezőtoll, a repülés ígérete. És valóban: az egyikük vadászott állandóan, a másik álló nap lengette szárnyát. A harmadik pedig az egyik különösen szép alkonyatkor kiállt a fészek szélére - és énekelt. Rátekintett a lemenő napra - és elénekelte. Aztán a fákat, bokrokat, virágokat nézte meg - és zengte vissza az erdőnek a szépség dalát. - Fokozatosan lett csend körötte. A madarak elhallgattak - megültek fészkükön: hallgatták. Az állatok megálltak, hogy ne zörögjenek - hallgatták. A bokrok és fák zizzenés nélkül nyújtoztak a róluk szóló dal tengerében: hallgatták. A virágok ekkor tanultak meg illatozni: hallgatták. - A kicsi rigó pedig nem tudott semmi másról, csak a Szépségről, ami dalra gyújtotta szívét. Mikor az első csillag gyertyafénye fellobbant az égen - egy csodaszép ének után csend lett. Hirtelen lett éjszaka. Az állatok útrakeltek. A madarak gyorsan szárnyrakaptak, a fák susogva lengtek - megindult az élet. Ott folytatták az életet, ahol abbahagyták. De a szívükön ott zengett-muzsikált ezüstös dala a Szépnek.

Másnap alkonyatkor már várták a kicsiny rigó énekét. Az oduk mélyéről előhozták a kölyköket a szülők: ilyen énekese egy erdőnek sincs, hadd hallják csak. A bokrok árnyat tartottak a hallgatóságnak, a fákon a távollakó madarak vendégeskedtek. Az égen pedig súlytalan köröket rótt egy fiatal sasmadár.

Így teltek eztán a napok: alkonyatkor ezüstös hangján énekelni kezdett a kisrigó. Az erdő pedig hallgatta.

A rigószülők nagy bölcsességgel nevelték-tanították kicsinyeiket.

Egyik este, amikor már leszállt a sötétség – bejelentették, hogy reggel elkezdődik valami új: repülni fognak. Az énekes kisrigó ujjongott a legjobban. – Jaj, de jó! Ugye mama, úgy fogok repülni, mint az a fiatal sas?! – Az öreg madarak összenéztek: - Nem, kicsim. Te úgy fogsz repülni, mint egy fiatal rigó. – És mosolyogtak. De a kicsi toporzékolni kezdett: - Én úgy akarok repülni, mint az a fiatal sas, aki minden este itt köröz a fejem fölött! Ő az ég királya. Nem akarok itt a fák közt billegni, mint ahogy ti szoktatok. Úgy akarok repülni, mint ő! – És reggel a rigószülők két fiókát kezdtek tanítani. Az énekes kisrigó hátat fordított mindennek. A szemét sem nyitotta ki. – Ezen az estén nem hangzott fel a szépség ezüstös dala. És nem hangzott fel soha többé.

A rigószülők vártak-vártak. Hátha észretér ez a fiókájuk. A két másik nagyon hamar megtanult repülni. „Úgy mint a fiatal rigók.” – Az egyik villámgyors lett, a másik csalhatatlan szemű vadász. De a rigószülők szíve vérzett a harmadikért.

Egyszer, mikor mindenki elrepült már, az énekes kisrigó nagy elhatározással kimászott a fészekből. Szédült, billegett – hiába, nem tudta használni szárnyát. De ment. Végig a nagy ágon - át egy másikra, harmadikra ... messze akart menni. Ne lássa őt senki. Talált egy odut a fatörzsön, bebújt oda. A levegő énekes madara – egy sötét odut választott magának. Nagyon furcsa élet következett: amit az ágakon talált, néhány picit falatot, annyit evett. Csak alkonyatkor jött elő – fájdalmas szemmel nézte a fiatal sas röptét fen, a szédítő magasban ...

Egyik este hatalmas csattanás szakította szét a fiatal sas röptét – megbillent, és egyetlen, ép szárnyával csapkodva zuhant lefelé. A kisrigó halálra vált. Úgy érezte, az a csattanás a szívét szakította szét... Visszamászott az oduba. De nem volt nyugta többé. Meg akarta tudni - él-e a fiatal sas? Megszólította a hangyát, de az nem tudott semmiről. Csak a munkája érdekelte. Kiállt az ágra – de nem tudta megszólítani a madarakat. Cikázva röppentek el, meg se hallották a „gyalogos” rigó hangját. – Arra araszolt egy csiga. A kisrigó őt szólította meg. – Meglőtték a sast, - mondta a csiga – az öreg sasok alászálltak, és a sziklájukra vitték. De azt, hogy él-e ... nem tudom. Ha akarod megnézem ... – ajánlotta a kisrigó kétségbeesését látva. És hátrasandított. Az erdő távoli végén emelkedett a Hegy. Égig ért. A felhőkbe vesző csúcsán pedig ott fehérlett a Sasok sziklája. – A kisrigó odanézett, aztán a csiga araszoló lassúságára gondolva könnybelábadt a szeme. Bement az odujába. – Ezen az éjszakán meghozta a nagy döntést: megtanul repülni! Így, egyedül! – Lázas napok jöttek: egész álló nap evett. Ügyetlen volt, nem tanult meg vadászni sem rendesen – mégis tudta: erőre van szüksége. Ezért nem törődött vele, hogy meglátják, ahogy fényes nappal gyalogol ágról-ágra az élelemért. Lesoványodott, kis teste fokozatosan kapott erőre. Amit aztán éjszaka ki is használt. Próbált visszaemlékezni, hogyan is tanultak repülni a testvérei – és elkezdte. Éjjel - mikor nem látta senki – lengette a szárnyát, előrenyújtott nyakkal szaladt az ágon. Tudta, hogy nevetséges, de, ha a megsebzett sasra gondolt - összeszorult szívvel még jobban igyekezett. Nagyon hamar megérezte szárnyai húzó erejét. Egész kiciny lénye a repülésre termett – és boldogan ünnepelte az első rövid utat a másik ágig. Hajnalonta aludt egy keveset – és egyre ügyesebben vadászva, szépen megerősödött. – Ekkor elkezdte a nagy programot: fától-fáig repülve közelített a Hegyhez. Boldog volt, mert szép hosszú tudott átrepülni. – De a Hegy csúcsáig feljutni nem rigó-feladat. Ő már tudta mennyire nem sas ő – de fel akart repülni mégis. Látni akarta a saját szemével: él-e a fiatal sasmadár? – Nehéz szakasz következett. A Hegy fái segítették néha előre az útján. Volt, hogy puha ölelésű bokrok fogták fel lezuhanó testét.. Éjjel sem tudta magát kipihenni – és a nappal szerzett táplálék nem adott elég erőt. Teljesen legyöngült, elfáradt – amikor a sziklacsúcs aljához ért. De nem adta föl. Kőről kőre ugrált, és nem állt meg pihenni sem.

Mikor meglátta a sasok lakhelyét, egy hatalmas sziklaüreget, megállt. Arra gondolt, mi lesz, ha az öreg sasok őt azonnal széttépik ..., nagyon félt. Olyan halkan, ahogy csak bírt - beszállt az üregbe. A fiatal sas egyedül volt. Szeme lehúnyva, körötte hullámzott a láztól a levegő. Gyengeségében remegett hatalmas teste. A kisrigó csak ült, ült, nézte őt. Aztán felsírt szívéből az ének. A fájdalom dala. Észre sem vette, hogy énekel – de végig áradt a szívéből a dal, végig a láztól lihegő nagy madártestvéren, egészen a tündöklő égig. Amikor felnézett – a sas visszanézett rá. – Tavasz óta vártam a hangodra. Nem reméltem, hogy még egyszer meghallom ... Énekelj még, kismadár! – És a kisrigó énekelt. Mindig. Boldogan.

Senkise hallott még olyat, hogy egy hatalmas, fiatal sasmadár és egy pöttöm kis rigó együtt laktak volna a sziklák csúcsán. De azt már végképp nem hinné el senki, hogy együtt is repülnek! És ha a kisrigó elfárad, a nagy sasmadár alászáll és szárnyaival felfogja. ... És közben éjjel-nappal, télen és nyáron szakadatlan zeng a Szépség és Szeretet dala egy kisrigó ezüstös hangján.


053.nap: A kedvenc zenéd, amiben szaxofon szerepel
Amennyire én tudom a legelső szaxofon-szóló, egy világszerte nagyon  híres zenekari műben, az ez:
Menüett-nél, a trió utáni visszatérést vezeti be (itt 2:48-ban)
Vezényli minden idők legjobb újévi koncertjén, a  kedvenc karmesterem (érdemes az egészet megsasolni, legálisan elérhető a Youtube-on)
Aki az első magyar feketeborítós Carmina Burana-t is vezényli.
Érdekesség a 4.Farandole-tételben nincs már szaxofon, csak az első három tételben.
Georges Bizet: Menuet & Farandole from L'Arlésienne Suite No.2
DR Symfoniorkestret -  Rafael Frühbeck de Burgos



054.nap: Egy emlékezetes filmzenei pillanat
A Tótágason kívül 4 van:

(1) Egy kis romantika:
Georges Delerue: A Little Romance (1979) - "Alla Vivaldi" Suite

(2) Vadnyugat hőskora / Nyugat győzni fog
[MGM Orchestra] Alfred Newman: How The West Was Won (1962), OST-Main Title (LP)
[MGM Orchestra] Alfred Newman: How The West Was Won (1962), OST-Cheyennes (LP)

(3) Pár dollárral többért:
[Prague Radio Orchestra] Ennio Morricone - For A Few Dollars More (1965), OST-Main Title (LP)

(4) Titok:
Secret (2007), FILM with Mandarin audio and English, Hungarian Subtitles


055.nap: Bármilyen műalkotás egy nagyon jó címmel
Ha nem vesszük a 6.napnál említett Liebermann: Gargoyles-t illetve a 34.napnál említett P.D.Q. Bach: "Két zongora jobb, mint egy zongoraverseny"-t, akkor
"Falusi muzsikusok" - [LFCO] Mozart: A Musical Joke K522
"Vidám kovács" - [Jandó Jenő] Händel: Harmonious Blacksmith for Piano, HWV430
"Tavaszi zsongás" - [Stöckigt] Sinding: Rustle of Spring
"Diákélet" - [Dušan Holý] Smetana: "From The Student Life"-Polka in C-major
"Hull az elsárgult levél" - Máté Péter: "Hull az elsárgult levél" - from 1973 (with Piano)
"Lány és a csavargó" - [Illés] "A lány és a csavargó" - Hungarian Song from 1970's


056.nap: Egy zene, amit akárhányszor meg tudsz hallgatni
Ha nem a 40.nap Adam Crystal: Dakinije, akkor
Magyar: [Original Recording with Composer] DARÓCI BÁRDOS Tamás: Üszküdárá
Külföldi: [North Texas Wind Symphony] Percy Grainger: Molly on the Shore


057.nap: Egy műalkotás, amely történelmi szerepre tett szert
Közismert  sztori, hogy Beethoven a III.szimfóniáját Napoleónnak akarta dedikálni, aztán amikor ő császárrá kiáltatta ki magát, akkor letépte a kotta címoldalát és nemes egyszerűséggel Eroica-szimfóniának keresztelte el. A sztori folytatódott, mert Beethoven Napoleón bukására is írt egy művet, nagy sikert is aratott vele a bemutatónál (elhomályosítva a VII.szimfóniáját is). Manapság kevesen ismerik, a zenekritikusok nem nagyon szeretik, én imádom :)
[Bongartz] Beethoven: Wellington's Sieg


058.nap: Egy kiváló női zeneszerző
Ana Leira Carnero (1973-), ahogy már a 2.napnál is mondtam.


059.nap: A legrosszabbul sikerült képzőművészeti alkotás
Az összes - fantáziát és munka látszatát nyomokban sem tartalmazó - non-figuratív és/vagy avantgarde festmény zusammen.


060.nap: Egy könyv vagy film, ami napokig a hatása alatt tartott
Szabó Magda: Abigél,
* könyv-ben is,
* tévésorozatban is I-II, III-IV.,
* musicalben 1.felvonás, 2.felvonás is
Ezt a nótát nagyon szeretem: Jónapot kívánok Isten áldásával.
szeretem. Nyilván az első kettő volt igazán ütős és mély nyomot hagyó.


061.nap: Egy zene, aminek hatására megszeretted a klasszikus zenét
Szerintem ez volt az első:
[Köhler] Bach: Organ Concerto in a, BWV 593


062.nap: Egy könyv, amely érdekes filozófiai kérdéseket feszeget
Oswald Spengler (1880-1936): A nyugat alkonya


063.nap: A kedvenc Beethoven műved. És miért az?
Nem kérdés a Dervis-kórus az Athén romjai-ból, Mert annnnnyira ütős/populáris/akárhányszor hallgatható. És utána nagyon jó hallgatni a Török-indulót (eredeti beethoveni formában).
[Bernhard Klee] Beethoven: Die Ruinen von Athen - Chor der Dervische, Allegro ma non troppo

Beethoven C-dúr Misé-je és azon belül különösen a Credo, egyedül Herbert Kegel-lel. Én már letöröltem a kottás-videóját (egy nagyon korai zsengém volt), de valaki lemásolta tőlem és vissza-publikálta :)
[Herbert Kegel] Beethoven: Messe in C major - Credo


064.nap: Egy zenei tematikájú novella, könyv vagy film.
Túlzás nélkül mondhatom számomra minden idők legzseniálisabb romantikus, ráadásul (klasszikus) zenei tematikájú filmje, amit itthon szinte senki nem ismer. Minden másodperce remekül megkomponált, miközben a film telis-tele van remek jobbnál-jobb ötletekkel, meglepetésekkel. Aki nem imeri a keleti filmeket (ahogy én se igazán), azoknak remek induló darab, nyugati mentalitással is kiválóan élvezhető az alkotás. A keleti filmgyártásnak viszont az egyik kimagasló csúcsa (szvsz).

A filmnél már csak a zenéje a zseniálisabb. A zongorapárbaj, a négykezesezés és társai beégnek az emberbe. Külön érdem, hogy látszanak a hiteles zongoristakezek előadás közben, nehéz daraboknál nem kamuzzák el.

A film Bach-Liszt típusú rövidke kulcszenéjét rengetegen próbálták Jay után lejátszani. Én vagy 20 felvételt ismerek a YT-ról, senki csak megközelíteni sem tudja, annyira nehéz darab, lazán elegánsan előadni tempóban.
Secret (2007), FILM with Mandarin audio and English, Hungarian Subtitles


065.nap: A következő színházi előadás / koncert, amire el fogsz menni
Ezt nagyon szeretném látni, és sajnos esélyesen le fogok maradni:
Lajtha László élete a tánc nyelvén


066.nap: A gonosz leghatásosabb ábrázolása
Nem kérdés, elvehetetlen első hely:
Salò, avagy Szodoma 120 napja – Wikipédia


067.nap: Egy alkotás a kulináris élvezetekről
A Szindbád, Nagy zabálás, mint két véglet triviálisan jut az ember eszébe.


068.nap: Egy zenemű, amihez érdekes történet, anekdota fűződik
Én egy családi sztorimat eleveníteném fel, ami édesapámmal történt.

Egy zenészbálon közvetlen a lánykérés elõtt a fiúk 'versenyeztek' az egyik teremben lévõ zongorán, a hölgyek kegyeit megnyerendõ.

Apám egy nevezetes Tosca-témára (Levélária) improvizált, akkoriban menõ shimmy stílusban. Ugye a Tosca egy szomorú véres (opera)dráma, a shimmy meg akkoriban dívó tánczene volt (több operett is õrzi emlékét, Kálmán Imre Bajadér-ben a Jön-e velem nagysád shimmyt járni az nagy-nagy kedvenc: mondhatni az egyetlen operett-részlet amit elviselek, de azt imádom). A dolog annyira jól sült el, hogy szinte az összes nõ akart vele táncolni. :o) Hogy ezt megérthesse az ember, valószínûleg akkor kellett élni: a mai embernek tuti szokatlan. ;)

Apámban ez az est mély nyomot hagyott, és a zongoraimprovizációt, zongoradarab formájában, kottába öntötte/rögzítette. Szerencsére... 1978 körül, gyerekként hallottam, hogy egyszer játssza nosztalgiából, a nálunk lévõ vendégek felkérésére, és azonnal beleszerettem a darab furcsa, bolondos hangulatába.

Aztán nagyon hosszas kérlelésemre már betegen feljátszotta zongorára, 90 éves kora környékén. Akkor már régen nem gyakorolt és hát a kora is akadályozta már a zongorázásban (igen, vannak elütések a felvételben). Viszont annyira szerettem a darabot, hogy mindenképpen akartam róla hangfelvételt.

Végül sikerült és ha csak egyetlen, ha csak nagyon gyengén szóló felvétel is, de legalább van édesapám játékáról, meg a már nem meglévõ, nagyszerû, csodaszép hangú, angol mechanikás Bösendorfer hangversenyzongoránkról.

Apám, ha ma élne, biztos kinyuvasztana, hogy publikálhattam a felvételt YT-n (sajnos már nem tudhattam tõle engedélyt kérni).


069.nap: Egy erotikus zene
Ha nem a triviális Ravel: Bolero, akkor egy Fidelió-cikk. A darabból csinálnék szívesen kottás-videót, de sajnos publikusan nem hozzáférhető a kotta hozzá.
Fidelio.hu: Így néz ki, ha lekottáznak egy orgazmust


070.nap: Egy alulértékelt/nem eléggé megbecsült magyar alkotó/alkotás
[Szokolay Balázs] Dohnányi: Capriccio for Piano Op.28 No.6


071.nap: Egy kórust szerepeltető mű
Nagyon nagy hatással volt rám az alábbi In Memoriam tétel, elmondhatatlanul szeretem, a kortárs zene gyöngyszemének tartom. Ahogy az egész 2004-es Kóristák c filmet és a hozzátartozó teljes soundtracket is. Az élvezeteket, azonban lehetett fokozni. Ugyanis, a csapat teljes értékű szimfonikus nagyzenekarral kísért nagy koncerteket is adott a siker nyomában (pazar műsorral), amiről DVD-t is adtak ki.

Az OST legnagyobb, legtöbbet játszott slágere azonban nem az In Memoriam (Requiem címen is szokott futni). Ez a tétel arról szól, hogy a film főszereplő Clément Mathieu kórsuvezetőre emlékezik vissza volt diákja, aki felcseperedvén, zenész-karmester lett. Szerencsére elérhető mind rendes zenekaros verzióban, mind a capella verzióban. Ráadásul mindkettő kottával.
[2x{SCORE+LIVE}] Bruno COULAIS: Les Choristes LIVE - In Memoriam

Itt vannak a kórusos kottás videóim:
Kórusos kottás videók


072.nap: Egy hangszer, aminek nem bírod elviselni a hangját
Nincs ilyen.
A hárfát szeretem kevéssé, mert a gyenge fülem nem eléggé hallja.
Az orgonával az a gondom, hogy nagyon kevés technikailag jó orgona-felvétel van. Óriási a különbség az élő és a lemezes megszólalás között, talán mint semmilyen más hangszernél.

A kommenteknél írta valaki a vuvuzelát és kapott 10 like-ot. Teljesen jogosan. Ha nekem is eszembejutott volna, azt írtam volna idegesítőnek. Csak én túl pozitív és konstruktív voltam, eredeti hozzáállásomban, hogy  ilyesmi eszembejusson. :DDDD.

A fűrész, pláne, flex vagy fúró ("lakótelepek hegedűje") is jó poén.


073.nap: Egy kortárs irodalmi mű, amit kötelező olvasmánnyá kéne tenni
Nem tennék semmit kötelező olvasmánnyá, passzolom a kérdést. Én megelégszem avval, ha diákok (szívesen!) olvasnak.


074.nap: A legidegesítőbb néző, akivel találkoztál
Ifjúkoromban esett meg a sztori, egy vígjátékos filmet (nem emlékszem már melyiket) néztem meg másodjára. Mögöttem ült egy kis srác, aki a poént mindig előre bemondta félhangosan, érthetően ("spoiler"), mielött megtörtént a filmben. Hogy villogjon, ő milyen "okos". Teljesen értelmetlenné tette a másodjára való filmnézést. :) Az ilyet nehéz überelni.


075.nap: Polgárpukkasztó alkotás, amelyet művészetnek mégsem neveznél
"Gyönyörű" kottákkal illusztrálva :)
(1) John Cage: 4'33"


(2) Witold Lutosławski - Trois poèmes d'Henri Michaux (II. Le Grand Combat)


076.nap: Zene, amit utazás közben hallgatsz szívesen
Keveset utazom, viszont kottás videókat csinálok és a sok-sok photoshop alatt például akárhányszor tudom hallgatni a Blackmore's Night diszkográfiát. Szerencsére jó hosszú.


077.nap: A kedvenc műved állatszereplőkkel
Eszembejut gyerekkorom egyik legkedvesebb filmje egy akkoriban még szovjet mozifilm, a Koma kalandjai. Egy árván maradt kis hiúzkölyök befogadásáról, felcseperedéséről, különféle szomorú és vidám kalandjairól szólt.Imádtam minden kockáját, rengetegszer néztem meg, állítom még ma is frissnek, többször nézhetősnek hat, pedig nem egy gyors akciódús film (sejthetően). A digitális kor beköszöntekor kb.6 film volt, amit minden erőmmel próbáltam beszerezni, ez volt az egyik (egy nyugdíjas orosz tanárnőtől sikerült végül, áldott legyen érte).
Koma kalandjai, magyarul beszélő, szovjet ifjúsági film, 78 perc (1972)

A maiak közül talán a talán legemlékezetesebb Anna Paquiennel, Jeff Daniels-szel, ami egy csomó Kanadában ragadt kanadai lúd költöztetéséről szól (valós események alapján és egyébként kiváló filmzenével):
Repülj velem!


078.nap: Az első lemez, amit megvettél magadnak
1979-ben (15 évesen) nekem már nagyon sok vásárolt komolyzenei lemezem volt. De hogy mi volt az elsõ LP az nagyon nehéz kérdés. Az elsõ CD-mre emlékszem, mert relatíve nagyon késõn kapcsolódtam be a CD-világba (bõven az 1990-es években). Schubert összes szimfóniája volt Wolfgang Sawallisch-sal, még az Eternás idõkbõl (kottás csatonám nézettségének tekintélyes hányadát köszönhetem neki: [Sawallisch] Schubert: Unfinished Symphony No.8, [Sawallisch] Schubert: Great Symphony No.9). De LP-t, amit én vettem? Az szerintem a már többször említett Lendvay Kamilló: Tótágas volt.


079.nap: Kedvenc hóeséssel kapcsolatos alkotásod
A két közismert téllel kapcsolatos klasszikus zene természetesen említést érdemel:

(1) Vivaldi Négy évszak/Télnél talán a legfrissebb - Janine Jansen verzió - tűnik mostani hangulatomban a legszimpatikusabbnak.
[Alice+Nikolaus Harnoncourt] Vivaldi: The Four Seasons - Winter
1.Allegro non molto 2.Largo 3.Allegro
[Gidon Kremer+Claudio Abbado] Vivaldi: The Four Seasons - Winter
1.Allegro non molto 2.Largo 3.Allegro
[Carmignola+Marcon] Vivaldi: The Four Seasons - Winter
1.Allegro non molto 2.Largo 3.Allegro
[Janine Jansen] Vivaldi: The Four Seasons - Winter
1.Allegro non molto 2.Largo 3.Allegro

(2) W.A.Mozart édesapjának Leopold Mozart: Zenés szánkozás is feledhetetlen.
[LFCO] Leopold Mozart: Musikalische Schlittenfahrt / Musical Sleigh Ride

Az én nagy-nagy téli kedvencem:
[Evgeny Svetlanov] Tchaikovsky: Symphony No.1 "Winter Dreams" (Score)
00:00:00 - Movement 01-Dreams of a Winter Journey
00:11:29 - Movement 02-Land of Desolation, Land of Mists
00:21:23 - Movement 03-Scherzo
00:28:57 - Movement 04-Finale


080.nap: Mondd el egy regény vagy film történetét pocsékul
Ez nagyon jó, de talán az eddigi legnehezebb kérdés/kérés.

Az alábbiakban próbáltam röviden, de azért fontos infók átadásával, kétszeresen is pocsékul fogalmazni a kérdéses film történetének leírásában:
(1) A film kvázi lényegtelen körítését emeltem ki fókuszba
(2) Használtam a halmazállapot szót, ami majdhogynem tiltott ilyen zanzákban.

Jött jelzés, hogy kitalálhatatlanra sikerült a rejtvény, így bár bepróbáltam a Fidelio.hu FB-oldalán, töröltem.

Ezek nagyon tetszettek a komment-szekcióból:
(1) "Az öreg kiment halászni, fogott egy "halat" aztán mégsem." illetve "A bálna győz".
(2) "Egy életunt pasi belefut a világvégébe, leint törölközővel egy űrhajót, végül rájön, hogy a válasz 42, de a kérdés már nincs meg."

A társadalmi különbségek mind társadalmi osztályok szintjén, mind férfi-nő párkapcsolat szintjén nehezen hidalhatók át. Egy gigantikusnak beharangozott, óceánt átszelő hajóút is példa lehet, hogy ez tud horribile dictu életveszélyes is lenni, a víz három halmazállapotának egyidejű megtapasztalásával.
(Titanic című film)