Árajánlat-csalás Mesterházy-Nagy Zsolt (InterPorta bt.) módra I.

 .
 v2014-08-03, vasárnap délután volt az utolsó módosítás a blogposztban.

Informatikus-adatbányászként nem egy árajánlatot készítettem, illetve vettem részt készítésükben, így aztán mindig érdekesnek tartom, ha szembesülök, hogy más szakmák (képviselői) ezt hogyan csinálják. És így kézenfekvően nyílik lehetőség, hogy az ember végiggondolhassa a témával kapcsolatos generális/standard illetve specifikus aspektusokat is.

Egy konkrét - velem megesett - horrorsztori kapcsán annyi információ gyűlt össze, hogy muszáj volt négy részre szétvágni az eredetileg egy blogposztnak szánt írásomat.

Téma felbontása:

Az első részben az árajánlatkészítési folyamatot általában - esettől függetlenül - járnám körül.
Árajánlat-csalás Mesterházy-Nagy Zsolt (InterPorta) módra I.

A második részben magát az árajánlatot általánosságban - esettől függetlenül - járnám körül.
Árajánlat-csalás Mesterházy-Nagy Zsolt (InterPorta) módra II.

A harmadik részben a konkrét sztorit írnám le, ami velem esett meg
Árajánlat-csalás Mesterházy-Nagy Zsolt (InterPorta) módra III.

A negyedik részben pedig az eset kapcsán világrajött konkrét árajánlatot elemezném.
Árajánlat-csalás Mesterházy-Nagy Zsolt (InterPorta) módra IV.

Hogyan jut el egy ember (potenciális ügyfél-megrendelő) az árajánlat-kérésig?

Hát nyilván úgy, hogy az árajánlat tárgyát képező tárgyat/tevékenységet/szolgáltatást igénybe szeretné venni.

Normál egyszerű esetben elég lehet árcédulát nézni vagy interneten árlistát keresni, böngészni. Bonyolultabb és/vagy specifikusabb esetben szükség lehet árajánlatot kérni a szolgáltatás nyújtójától. Az, hogy mit jelent a "bonyolult" és ez mivel jár, az későbbi elemzés tárgyát kell képezze indulásként egy pillanatra fogadjuk el, hogy egy árajánlat beszerzése az egyszeri megrendelőnek pénzbe kerül. A megrendelő igénybe akar venni egy szolgáltatást, de előtte kötelező lépcsőként egy metaszolgálatásért (árajánlat-készítés) kell fizetnie.

Mi ennek az árajánlat-készítési metaszolgáltatásnak a jellemzői I.?
- Elkezdődhet egy valódi dialógus a megrendelő és a szolgáltató között, felépíthetik a kölcsönös bizalmat egymás iránt, fizetős verzió esetén is jóval kisebb összeghatáron belül mint maga a szolgáltatás-végösszeg.
- A megrendelő fizetős verzió esetén kinyilváníthatja komolyságát, árajánlat-készítési összeg kifizetésével.
- A szolgáltató megmutathatja talpraesettségét, korrektségét, már az árajánlatkészítési fázisban is. Ha gond van, akkor inkább itt derüljön ki, mint később relevánsan nagyobb károk mellett.

Mi ennek az árajánlat-készítési metaszolgáltatásnak a jellemzői II.?
- Az árajánlatkészítési metaszolgáltatás egyfelül ugyanolyan szolgáltatás mint bármi más.
- Az ügyfél érdekében kell történjen a szolgáltatás, és nem pedig a szolgáltató oktrojál.
- Tisztázott kell legyen az ár, árajánlatkészítési határidő és egyáltalán a "játéktér".
- Vannak fizetési feltételek, ütemezések (pl.: előrefizetés teljes összegben).
- Kell legyen garancia, ügyfélvédelem
- Pórul lehet járni a megrendelőnek, amit vagy korrekten le tud beszélni a szolgáltatóval (ad absurdum bíróságig menően is akár) vagy le tudja veszteségként (savanyú tejet sem feltétlen viszik vissza az emberek a hipermarketbe, hanem csak egyszerűen kidobják.)

Mi ennek az árajánlat-készítési metaszolgáltatásnak a jellemzői III.? 
- Egy ponton viszont különbözhet ez az árajánlatkészítése metaszolgáltatás a többi normál szolgáltatástól, amennyiben arányaiban úgy kerül jelentősebb összegbe, hogy szolgáltatás megrendelése esetén levonásra kerül. Ez viszont már árukapcsolás a szolgáltató részéről
- Nyilván aki kifizet egy nagyobb árajánlatkészítés összegét, az egyfelöl komolyan veszi az üzletet (dialógust) és erről tanubizonyságot tesz a pénz kifizetésével, másfelöl külön hangsúlyozás nélkül is kinyilvánítja, hogy igénybe is szeretné venni a szolgáltatást, amennyiben előrefizet a bizalom jegyében.
- Ilyetén szolgáltatói árukapcsolás esetén egyfelöl hatványozottan igyekeznie kell a szolgáltatónak  korrekten eljárnia teljesítés során, pláne előrefizetés esetén. Másfelöl azonnal látszik a visszaélési és csalási aspektusa lehetősége. Hiszen előrefizetés majd nem korrekt teljesítés esetén a  megrendelő azonnal károsul és futhat a pénze után. Miért? Hiszen nem korrekt teljesítés esetén bolond lenne akarni a későbbi igazi drága szolgáltatást is megrendelni viszont akkor meg mire fel kellett neki kifizetni az indoklatlanul drága árajánlat készítés összegété, ha nem tudja érvényesíteni azt a későbbiekben. Míg a csaló nyeregben érezheti magát több pénzt kapott az árajánlatért és nem kell helytállnia sem az árajánlat tárgyát képező szolgáltatásáért.

Mi ennek az árajánlat-készítési metaszolgáltatásnak a jellemzői IV.? 
Szolgáltatói korrektségről akkor beszélhetünk csak, ha
- Nemteljesítés (késedelmes teljesítés) esetén elállhat az árajánlattól a megrendelő (pénzvisszafizetés mellett), hiszen bizalomvesztés miatt az árukapcsolás is bukik. Hangsúlyozom nem a késedelmességen van elsősorban a fókusz, hanem az árukapcsolás természetén.
- Sőt ennél durvább a helyzet. Ha nem megfelelő az árajánlat a megrendelőnek, mert használhatatlan betűtengerrel van tele és/vagy lényegi információk hiányoznak akkor is jár vissza a pénz a megrendelőnek. ("savanyú tej", "garanciálisság").

Mi ennek az árajánlat-készítési metaszolgáltatásnak a jellemzői V.? 
- Rossz kombináció a (1) pénzes árajánlatkészítés, (2) árukapcsolás, (3) előrefizetés (4) garancia-jótállás megtagadása. Mindez így együtt egy olyan visszaélési, csalási alapot teremt meg, amit tisztességes szolgáltató nem akarhat megteremteni a megrendelője felé.

Etikus-e, helyes-e árajánlatért pénzt kérni? Én sokakkal szemben azon az állásponton vagyok, hogy igen, helyes, indokolt, legalábbis lehetőségként.

Pénzes árajánlat melletti érvek I.
Magyarországon bizony sokszor komolytalanok a megrendelők és/vagy élnek vissza erőfölényükkel a szolgáltató rovására. Azért avval tele tud lenni a hócipője egy szolgáltatónak, hogy a magyarországi megrendelők sóhajtanak egyet, és rendes beszállítóikat is egzeciroztatják árajánlatkészítéssel, a csillagos eget is kérik funkcionalitásban - ad absurdum pre-sales-es pilottal megfejelve - nullához minél inkább közelítő budgettel, amit 90-120 nappal a teljesítés után vagy kifizetnek vagy nem. És akkor 9-10 árajánlatra (meglehet a valóságban ennél is durvábbak az arányok), jó, ha jut egy olyan, amiből projekt is lesz, és azért, mert "ad absurdum" komolyan gondolják megrendelőék. És akkor egy szót sem szóltam e-bid-ről, tenderről, korrupcióról, egyéb finomságokról, amik tovább szennyezik a játékteret stb.

Pénzes árajánlat melletti érvek II.
A komoly, részletes, szakszerű árajánlatkészítés az bizony munka, amit nem lehet felelőtlenül habókra kérni. Más kérdés, hogy én aki mesteremberrel találkoztam mindenki azonnal 1-2 napon belül írásban vagy szóban magától adott árajánlatot, teljesen ingyen, jóindulatúan. Illetve sem én, sem a környezetemben/szakmámban, soha senki nem kért pénzt árajánlatért: pláne nem teljesített árajánlatért előre.

Pénzes árajánlat melletti érvek III.
Miután tisztáztuk, hogy adott esetben nagy meló egy korrekt árajánlat összerakása, ne felejtkezzünk el arról sem, hogy az árajánlatban tisztázott munkakezdés időpontja illetve átfutási idő kritikus pontokért az árajánlatkészítő felelősséget kell vállaljon, hogy van kapacitása az adott időpontra, tényleg meg tudja csinálni az árajánlatban szereplő feladatot. Ha a megrendelő felelőtlenül tojik az egészre (akár visszajelzést sem küld), akkor ad absurdum kapacitás-lekötési problémákkal kellhet szembenéznie az árajánlattevőnek (horribile dictu korrektségi alapon embert vesz fel, vagy elindítja legalábbis a HR-folyamatát). Ez mind költség, ami implicite benne lehet az árajánlat-készítésben.

Pénzes árajánlat melletti érvek IV.
Van egy másik aspektus is: pályázathoz akarják benyújtani az árajánlatot (pl.: Önkormányzat). Ebben az esetben is az árajánlat maga felértékelődik, amiért lehetne pénzt kérni. Esetemben erről persze szó nem volt, most csak érveket gyűjtök a pénzes árajánlat mellett, az ördög ügyvédjeként.

Pénzes árajánlat melletti érvek V.
Vagy az is indokolhatja a pénzes árajánlatot, hogy sokan csak összehasonlítási alap részeként fárasztják a beszállítókat, és ha így tekintünk a dologra, akkor valahol az árajánlatkészítés is egy szolgáltatás, aminek költsége van.

Pénzes árajánlat elleni érvek:
- Olvasatomban az nem ellenérv, hogy nem gyakorlat.
- Akkor már inkább, hogy visszaélési-csalási alap lehet a fentebb vázolt módon. Az MLM pilótajátékos aspektusa is csalás és hiába van rá tapasztalat, így is szedi az áldozatait.
- Az egy kérdés, hogy rendszerszinten hüvelykujj/ököszabály-szerűen célszerű-e kerülni a pénzes árajánlatokat (minden pozitív érv ellenére is), avagy elég csak eseti/egyedi mérlegelés alapján, mert hiszen végül is van esélye a megrendelőnek a csalást és a belőle fakadó kárt elkerülnie, attól függetlenül, hogy én nem kerültem el (a konkrétumokat lásd később)

OK. Tegyük fel egy pillanatra, hogy tehát lehet pénzes is akár egy árajánlat! Mennyit lehet tisztességesen elkérni egy árajánlatért? Azonnal elágazik a kérdés, hogy fix vagy nem fix a költség.

Fix esetben: azt gondolom minimálisan két-három (inkább három) nagyságrend kell az árajánlatkészítési és szolgáltatási költség közé. Tehát átlagosan 1.000-10.000 forint lehet reális egy árajánlatért, 1 milliós szolgáltatás esetében. (Nálam ez végül 19.050 Ft volt nagyságrendileg ~500.000 forintos maximális (teljes elbontásos és újrarakásos) szolgáltatásnál esetén, kb ~100.000 forint/m2 egységár mellett, azaz semmiképpen nem volt reális az árajánlatkészítési költség, a későbbi fejlemények tükrében meg pláne).

Fix esetben az  átlagtól el lehet térni felfelé, ha szakmailag indokolt egy olyan fajta kirészletezés ami egyfelöl átlagosan költségesebb elkészíteni például specifikussága miatt, másfelöl arányosan könnyíti a megrendelő döntéselőkészítését (a kettő együtt jár jegyben). Értsd drágább árajánlat implikálja az ügyféloldali könnyebb döntéselőkészítést. De ez már "finomhangolás" csak, meg könnyű a részletekben is elveszni. A cél ezen a ponton, hogy legalább a kereteit lássuk egy árajánlatnak.

Lehet-e óradíjas (azaz nem fix) egy árajánlat, méghozzá helyszíni szemle nélkül nem tudhatóan mennyivel kell szorozni az óradíjat (egyébként a konkrét esetben 3.000+ÁFA volt az Interporta bt-nél az óradíj). Én azt állítom egy árajánlat csak fixdíjas lehet, de a maximum ameddig el tudok menni, hogy legyen megadva kötelezően egy felső limit. Nehogy már jóhiszeműen kihívjam helyszíni szemlére a felmérőt aki közli, hogy ugyan Budapesten volt dolga, de azért biztos, ami biztos Páty-Budapest oda-vissza utat kifizetteti 6.000 Ft+ÁFA értékben. Ekkor még semmi nem történik, ugye, de már lógok 6.000+ÁFA forinttal.

Esetemben egyébként az általánosabb esetenél nagyságrendekkel definitivebb volt a helyzet, lehetett tudni az árajánlatkészítőnek a Páty-Budapest távolságot és azt is, hogy ezt mennyivel akarja felszámolni, lehetett tudni a méreteket az információimból, képekből, és azonnal azt is, hogy maximálisan mennyi lehet a projekt költsége. Minden esetleg pénzes (díjszabás alá eső) költségoptimalizálás csak ezután jöhet csak, esetleg a helyszíni szemle függvényében. És. ha ez a maximális projektköltség nagyságrendje akkora hadititok, hogy pénzt kell kérni érte, akkor is az bizton állítható, hogy az árajánlatkészítés összege pontosan definiálható látatlanban is, abszolút értékben is, de tól-ig határok között mindenképpen. Azaz egzaktul látszik már ezen a ponton, számítógép mellöl fel sem állva, hogy hány óra kellene úgy mégis az árajánlat-készítéshez (következésképpen mennyibe fog kerülni maximálisan az árajánlat, ha már egyszer óradíjas az árajánlatkészítés), ha valaki korrekt akarna lenni szolgáltatóként.

VÉGSŐ KONKLÚZIÓ: az már biztos minden határon túl megy, hogy árajánlat-készítésre is kelljen árajánlatot kérni. Aminek során a megrendelőnek költsége keletkezik. Ez a biznisz tuti nem lehet tisztességes (értsd csak csalás lehet).

Big Data státusz

.
Már régen volt blogposzt. ;)

Gondoltam most elég lesz egy kép is. Lásd alább! Még ha valamelyik/akármelyik verziója közismert is.

Forrás: Idiot’s Guide to Big Data

Ami magát a cikket illeti, nem mennék bele a vesézésébe.

Már megszoktam, hogy ebben a Big Data topikban (is) szemben megyek - vagy finomabban szólva vitatkozom -  a világgal, még konszenzus övezte részletekben is.

De különben is, rengeteg szó volt már róla itt blogon. "Majd szólok, ha változás lesz", mint a közismert viccben, ahol a székely felesége panaszkodik, hogy a férje nem mondja sose, hogy "szeretlek".

Azért ezt nem tudom kihagyni.

Myths about ‘Big Data’

1. It only deals with unstructured data
2. It always handles large volume of data (It can be small and complex).
3. No use of RDBMS is required
4. Required only for internet driven industries.

A 2-es pontot örömmel olvastam (merthogy valós létező - hibás alapozású - mítosznak tartom én is -.
De cserébe az 1-3-4-en rendesen dobtam hátast. ;)