Go Angol: A 7 nyelvtanártípus, akitől menekülj!

Jelentősen átdolgozva, bővítve: 2015.február 5-én. 10:00-kor.

I-s-z-o-n-y-a-t beképzelt és egyúttal bullshit mondvacsinált problémákkal teli cikk van a neten, rettenetes kísérő sorokkal tálalva, a GO Angol tulajdonosától, vezető tanárától, éceszgéberétől, Fekete Gábor-tól. Az implikáló Salusinszky-cikkről én is azonnal megemlékeztem itt a blogon:

KÍSÉRŐSOROK:

A múlt héten a Magyar Idők-ben, ahonnan az index.hu is átvette,  Salusinszky András, a Nyelviskolák Szakmai Egyesületének alelnöke kijelentette:

"Nem hatékony a nyelvoktatás, és sok esetben nem elég jók a nyelvtanárok, akiknek gyakran nincs élő kapcsolatuk a nyelvvel."

Bingó! Örülök mindig, ha "magasról" is van, aki ki meri mondani azt, amit évek óta "kiabálok". Én ezt "alulról építkezve" évek óta mondom, hogy bizony az angoltanárok 90%-a alkalmatlan a feladatára. Mindig hozzáteszem: nem kell hozzám jönni, nem én vagyok az egyetlen jó angoltanár, de a 80%-uk még angolul is alig tud, nemhogy tanítson... Ja, de várj: ezek a tanárok bizony Téged veszélyteztetnek a hihetetlen hülyeségeikkel...

Rosszabb esetben már ilyen tanártól származó rossz előélettel és rossz alapokkal kezdtél bele a GO! Angolba, mire rám találtál, jobb esetben nem. Nagyon sokan jelzik, hogy borzasztó sok csalódás után kötöttek ki nálam a GO!-ban.

CIKK:

A 7 tanártípus, akitől menekülj!
Mik azok az árulkodó jelek, amiből már az elején tudhatod:
Nem is érdemes vele elkezdened angolul tanulni!

11 éven keresztül vezettem egy hagyományos nyelviskolát....több mint 100 nyelvtanárral dolgoztam együtt és több mint 500-at felvételiztettem. Volt olyan, hogy egy hét alatt 20-at. Ez sem volt más, mint egy X-faktor vagy Megasztár válogató. Vicces és szomorú jelenetek, és néhány nagy felfedezett volt a válogatás eredménye. Tömegével jöttek el olyan "tanárok", akiknek valakik nyelvtanári diplomát adtak a kezükbe, de az angol tanításról, no, arról fogalmuk nem volt.

Nyelviskola vezetőként kiderült számomra: a magyarországi angol tanárok 90%-a alkalmatlan a feladatára.  De Te, ha tanárt akarsz választani, akkor honnan tudd, hogy ki az, akitől AZONNAL MENEKÜLJ? Ki az, akivel nem indulhatsz el ezen a hosszú úton? Épp elég nehéz ez anélkül is, hogy valaki még hátráltatna is.

1. típus: az UNALMAS! Nem fogsz vele megtanulni angolul.
2. típus: az ÉRTHETETLEN! De ha nem érzed, hogy "Igen, értem, hát így kell!", akkor ne is vesztegesd az idődet arra a tanárra.
3. típus: a "LEGOLCSÓBB"! A legolcsóbb tanár Neked mindig a legdrágább tanár lesz.
4. típus: aki MAGYARUL BESZÉL ANGOLUL! Én még soha, ismétlem SOHA nem találkoztam olyan JÓ TANÁRRAL, akinek csapnivalóan rossz lett volna a kiejtése. Kb. olyan gyakori, mint a rózsaszín elefánt.
5. típus: "FELSŐFOKOT NEM VÁLLALOK!" Rossz hírem van. Minden angol és amerikai legalább felsőfokon beszél angolul. Azokról a tanárokról, akik ezt a mondatot kimondták valaha, MINDIG és kivétel nélkül bebizonyosodott, hogy hát bizony nem csak felsőfokot, de bizony alapfokot sem kellene vállalnia.
6. típus: "ÚGY CSINÁLJUK, AHOGY TE AKAROD!" Természetesen az nem gond, ha megbeszélitek a céljaidat, sőt. Az sem baj, ha kéred, hogy mikkel foglalkozzatok.
7. típus: a SUNYIZÓS: A tanár házában volt az óra. Megmutatta neki a kiskutyáit, mesélt róluk magyarul, hogy melyiknek éppen melyik oltás esedékes. Aztán csörgött a telefonja, egy 10 percet beszélt rajta. Leültek angolozni. 20 perc múlva a tanár mondta, hogy na akkor mára ennyi. 4000 Forint lesz. Paff.

* Fekete Gábor kényelmesen kimazsolázza magának, a számára kedves, prekoncepciójába illő mondandót, hogy elsüthesse a nem is annyira bújtatott marketingjét. Miközben ordít az inkriminált cikkből, hogy ott a "magas"-ban is óriási a probléma. Az egész téma egy megoldatlan problématenger immáron minimum rendszerváltás közel 30 éve óta, amit mellesleg GoAngol-lal sem lehet orvosolni, ugye, mondani sem kell. Lehet "emészgetni" az alábbi sorokat annak kapcsán mi folyik ott a "magas"-ban.

„A szakmában senki nem érti, miként lehetséges az, hogy a gyerekek a közoktatásban csaknem ezer órát tanulnak nyelvet, de nem képesek arra, hogy letegyenek egy középfokú nyelvvizsgát az érettségiig.
...
A Magyar Idők tavaly év végén beszámolt arról, hogy az oktatásért felelős államtitkárság középtávú stratégiát dolgoz ki az idegennyelv-oktatás helyzetének javítása érdekében. Ehhez első lépésként felállt egy munkacsoport, amelynek feladata, hogy összeállítson egy problématérképet és megoldási javaslatokat fogalmazzon meg.

* Ha Fekete Gábornak a teljes szakmai világnézetét koherensen kéne bemutatni, nagy bajban lenne, nyilván ezért "mazsolázgat" csak. Mennyivel tisztességesebb dr.Makara módszere, aki teljeskörű betekintést ad publikus könyvek/médiumok formájában, még szakirodalmi hivatkozások szintjén is(!), a saját boszorkánykonyhájába.

* Óriási hangzavar, egymásra mutogatás, acsarkodás, na az van a "túloldalon". Milliárdokat dobott már ki az ablakon csak a legutóbbi most regnáló rezsim is, EU-s és magyar költsgévetési forrásból egyaránt, több menetben is. Lásd a blogon már többször elemzett "diplomamentést", amit ugyanúgy "hatékony" nyelviskolák próbáltak abszolválni, aszimptótikusan nullához közelítő  performanciával. Szégyen!

* Igen szomorú akár az, ha a magyarországi nyelvtanárok 90%-a alkalmatlan, főleg, ha neadjisten véletlenül hozzá kell csapni a Go Angol-t úgy cakkumpakk, ugye (mert az ellenkezőjét Fekete Gábor szavára kéne elhinni). És az is, ha egy nyelvtanár ilyet mer állítani esetleg erős felüllövéssel.

* Az én olvasatomban egyébként a
(a) tömeges nyelvtanítás egy nagyon nehéz feladat,
(b) orákulum senki kezében nincs, még a Go Angol kezében sem.
(c) Viszont, ha végre nem mindenki nyerészkedni akarna tömegek nyomorán, mint a Go Angol is teszi egyébként. Meg a regnáló politikai rezsim. Meg leülnének konszenzusra jutni érdemi témában potenciálisan erős (szakmai & pénzes) emberek, akkor akár mikrószkópikusan kis pénzből is óriásit lehetne lépni országos szinten is, megfelelő és karbantartott szótárak, egyéni tanulást segítő eszközök, etc révén. És persze, ha az odavezető út viszont nem ilyen görény sorokkal van kikövezve, mint Fekete Gáboré.

* Fejlett humorérzék kell az X-faktor és Megasztár analógiához. Bocsánat, de én ilyen sutkákon nem tudok nevetni. Ahogy a „úgy tűnik a Diplomamentő program utánpótlása hosszú időre biztosítva van” sutkán sem (nyelvoktatásos konferencia). Magam részéről inkább hányhatnékom van ezektől. Arrogáns beképzeltség csimborasszójának netovábbja, akkor, ha a hiteles problémamegoldás nincs mögötte (max. termékvásárlási ajánlat)

* Az unalom tényleg nem jó dolog, de semmiképpen nem perdöntő magyarázó változó a hatékony nyelvtanuláshoz, hiszen alapélmény - tipikusan nem-nyelvzsonglőr - sokunknak a hosszantartó erőfeszítés nehezen szabályozható élménye. Az sem mindegy hogy ki hogyan orvosolja az unalom elkerülését. Ha ilyen fentihez hasonló erőltetett poénokkal kísérletezik a nyelvtanár, attól ugyanúgy kell menekülni.

* Érthetetlen. Ezt én fals probémának érzem, néhány további szemponttal együtt. Akik engem kínoztak angollal, azokról angol tanulási hatékonyság szempontjából nagyon rossz emlékeim vannak. Viszont mindegyik érthetően magyarázott. A Go Angol is. Kivétel nélkül 100%-ban. Az, hogy mennyi hibával, mekkora hatásfokkal, mennyire céltérően, az viszont már egy teljesen másik történet.
És mindez talán projektálható az egész országra is, a nap mint nap olvasható kudarcok tükrében. Az ugyanis szép dolog, ha idegen  nyelv iránt affinis és/vagy abból megélni akaró emberek lazán, könnyedén, élvezetből, gyorsan megtanulnak, de a nyelvoktatási performancia fókuszában azon tömegek vannak, akik kínlódnak, kudarchegyeket szenvednek el, miközben nekik a szakmájuk mellett, "megélhetési nyelvtanulóként",  egy kötelező adó/overhead sokszor az idegen nyelv érdemi ismerete, presszióval/stresszel, negatív ösztönzéssel frusztrálódva, brutális erőforrásokat elégetve.
Egyébként kb. 8 angol nyelvtanár jut eszembe az elmúlt 20 évemből, amióta küszködöm a témával, lehet, hogy több is volt, csak kirostálódott az agyamból. Rendszerváltás elöttről, a nagy fluktuáció miatt, no meg mivel három idegen nyelvet tanultam (német, orosz, francia), volt másik kb. 10. A messze legrosszabbak - értsd emberileg is elviselhetetlenek - a Lingua of Schoolból meg a Doverből voltak, kivétel nélkül mind angolosok.
Itt kell elmondani, hogy hiába a nagy, több évtizedes, vergődési tapasztalatom, én még így is kis minta vagyok a nagy sokasághoz képest, statisztikai relevancia értelemben. Magyarán, ha én valamit nem tapasztaltam, akkor arról nem lehet kijelenteni, hogy nincs, csak azt maximum, hogy szubjektív véleményem szerint nem reális probléma.

* Olcsóság? Na ez a besz*rás, nem a gatyába rottyantás. Mintha bármiféle korreláció lenne a drágaság és jóság között. Mintha a pofátlan kókler törvényszerűen az olcsóság ruhájában tarolna. Az olyan görény lelkiismeretlen szélhámos, mint Timothy Ferriss-nek alapleckéje, hogy nagystílűen kell megvezetni az embereket.
És, ha már olcsóság, Fekete Gábor is beetetésen alapuló ritka ellenszenves üzleti modellt alakított ki, a nyelvtanulási kínoktól vergödő tömegek megkopasztására, folyamatos adóbeszedés formájában. Indokolatlanul drága, piacot tekintve n+1-dik (a négyzeten), nulláról fejleszett, sok nóvumot nem hozó termékeik alig-alig hatékonyabbak összességében, mint más módszerek (nemcsak a kifizetett pénzre gondolok, hanem nyelvtanulói órák időigényére is). De legalább le lehet hülyézni másokat, a saját módszer verhetetlenségének hirdetésével.
Ez az arrogáns beképzelt szemlélet nemcsak Fekete Gábor hibája, ő csak felvette azt a fonalat, ami amúgy nagyon jellemző  az angolul tudók durván nagy hangoskodó csoportjára. Érdemes megnézni, hogy képesek acsarkodni egymással fórumokon, ha szakmai kérdésben eltérő állásponton vannak, pont, mint a "kifinomult" gasztrobloggerek. A hozzám hasonló kínlódók meg néznek, mint Rozi a moziban, ha a szakértők nem értenek egyet sokszor alapnak tűnő nyelvtani kérdésben (vagy konkrét fordításban), akkor én mit kívülálló mit szóljak. És az angol nyelv nem egy rocket science, vagy közgazdaságtan/foci, ahol a laikusnak saját véleményének kéne lennie, "mindenki ért hozzá" alapokon.
Érdemes ezek után továbbmenni Fekete Gábor sorain, meg fárasztani magunkat általa?

* Kiejtés: dettó, mint az "érthetetlen". Minden angol tanáromnak nagyon szép kiejtése volt. 100%-ban ez számomra megint amolyan habosítás, ködösítés, figyelemelterelés valódi problémákról, Fekete Gábor részéről, ismételten csak kontrollálhatatlan vidékekről, szvsz.

* Felsőfokot nem vállalok. Na ez megint egy teljesen életszerűtlen dolog, amibe lassan 54 évem alatt sosem futottam bele. Miről beszél ez a jóember? Ki az a marha, aki egy ilyen tanárhoz elmegy nyelvet tanulni? Ez már Jávor Pál idejében is mosolyogni való filmes huncutság volt, amikor a tanár egy leckével jár előrébb a diáknál, a szerelem jegyében. Egy pillanat alatt kiderül minden nyelvtanuló számára, ha egy tanár ennyire homály.

* Úgy csináljuk, ahogy te akarod. Volt olyan nyelvtanárom, aki megmondta kerek perec ő tud angolul, neki van tanítási papírja, ő a diktátor, ne akarjak beleszólni módszertani kérdésbe, nem is hagyta sose, tényleg. Majd egyszerre tanított moslék egynyelvű angol nyelvkönyvből, meg iratott velem kétnyelvű szódolgozatot, amire nem tud(hat)tam felkészülni megtanulandó tananyag hiányában.
Sosem megyek többet nyelvtanárhoz, de ha mégis (mert például bíróság kötelezne rá [csak viccelek]), a legelső elvárásom, hogy úgy csináljuk, ahogy én akarom. Amit persze megvétózhat, és akkor mehet isten hírével.
És nem azért, mert én vagyok a világ közepe, hanem mert ÉN tudom 20 év angol kínlódásos tapasztalatával, hogy én hogyan működöm vagy nem működöm, én fizettem meg a felesleges körök árát/tapasztalatát, és mára már igen kevéssé vagyok kiváncsi újabb világmegváltó drága és felesleges körre (egyénre szabottság jegyében, ugye).

* Sunyizós. Nekem paradox a vázolt eset is belefér egyszer-egyszer, ha egyébként jó lenne a tanár. Ezért sosem rúgnék ki senkit. Megint csak abszolút fókusztévesztés a percre elszámolás. Az a baj, ismétlem, hogy én hatékony nyelvtanárral sosem találkoztam még. Csak olyannal, akiket egyébként emberileg amúgy kedveltem. Ettől még 99%-os bizonyossággal hiszem, hogy létezik értelmes nyelvtanulás a tömegek számára is, nemcsak idegennyelvből élni akaró bölcsészek számára.

Ami a Go Angolt illeti én senkinek nem ajánlom, mert ugyan nagy erőfeszítéssel készített, de teljesen elhibázott, szétfolyó koncepciójú termék-rengeteg. Az én problémáim, idevágóan:
- Rengeteg magyar nyelvű magyarázó videó van, végignézhetetlen mennyiségben. Akkora időpazárlás, hogy nincs rá magyar szó. Ezen az sem javít, ha magyar nyelvtanulók szempontjait figyelembe véve esetleg jó didaktikai sorrendben veszi az anyagrészeket, vagy, hogy a videó közepén van némi (értelemszerűen kontrollálatlan) tanulói megszólalás.
- Rendkívül gyenge/karcsú a szókincs
- Rendkívül gyenge a nyelvtan, elfedve, hogy sokkal több kivétel és specialitás van az angol nyelvben, a haladóbb szintek felé tartva. Nyilván lelombozólag hat egyben ráönteni a teljességet a diákokra, ezért spórolódik ki, no meg a termékfejlesztési költségeknek is nyilvánvalóan jót tesz.
- Brutális korlátai vannak a használhatóságnak, tananyag egyben láthatóságának, több irányú  megközelítésnek, offline kezelhetőségnek. Ez nemcsak Fekete Gáborék hibája. Alapvető módon nehéz feladat jó nyelvtanuló szoftvert fejleszteni.
- Az én legnagyobb fájdalmam a már említett "akciósan" beetetéses, "adóztató" üzleti modell, amiről már fentebb beszéltem. Az egésznek nyilvánvaló célja a nyerészkedés. Nyilván nem annyira, mint a "kamu nyelvoldalaknál", de végső összegzésben mégis roppant kártékonyan. Mindezt nyilván úgy, hogy blackbox-ba ugrik a vásárló, az első adótörlesztés kifizetésnél. Amin az se sokat javít, hogy állítólag van kp-s garancia is (nem próbáltam sose).
- Az egész Go Angol cucc arról szólna, hogy próbáljon meg alapvető automatizmusokat kialakítani a nyelvtanulóban, kevés szókinccsel, "szabályvezérelt" nyelvtannal (minél több szituációt lefedve). Azt senki ne várja  tőle, hogy a tévésorozatokat majd real-time módon eredeti nyelven fogja élvezni, a Go Angollal való átlagosan számolt 6-900 óra foglalkozás után.
* De módszertani/időhatékonysági értelemben én például dr.Makara módszerét sokkal ígéretesebbnek, pláne összeszedettebbnek tartom - csak éppen anyagilag az is durván szegregáló, meg ott is lenne bőven mit fejleszteni (legalább mégegyszer annyit, mint az elmúlt évtizedekben). De legalább az iránya sokkal jobb, pláne a tömeges taníthatóság szempontjából.
Ha csak az anyagi oldalra vetítve vizsgálódunk, és arról van szó, hogy többszázezret kell költeni egy nyelvoktató termékre(termékcsaládra), még akkor is dr. Makara jön ki sokkal jobban, mind belefektetett szellemi és fizikai munka, mind belőle hasznosítható érték szempontjából, alapfokú nyelvi automatizmusok hatékony kifejlődése szempontjából.
Ahogy egyébként Gaál Ottóét is nagyságrendileg jobbnak tartom, ráadásul emberibb léptékűnek is, költséghatékonyság, poliglottság szempontjairól már nem is beszélve.
- A Go Angolnak én egyetlen előnyét tudtam felfedezni. Ha már valaki sokat adózott termékvásárlás szintjén, akkor relatíve olcsón (pár ezer forint, egész életre szólóan), relatíve nagy tanulói haszonnal vehet fogalmazás/fordítás-javító szolgáltatást (nyilván nyelvvizsga-centrikusan kell ezt érteni, nagyobb átfutási időkkel). Ezzel, szvsz, abszolút versenyképesebb kvázi minden más elérhető alternatívánál (free eszközöket is beleértve), amennyiben ez a skillset van fókuszban. Kár hogy nem lehet venni, főleg ilyen áron, "polcról levehető dobozos termékként".
- A jövő semmiképpen nem a Go Angol féle lenyúlásokról szól, szvsz. Hanem a nullához közelítő költségű, személyreszabott, otthon is végezhető, számítógéppel támogatott nyelvoktatásról. Szerencsére hallani tudni arról, hogy egyre többen mozdulnak ebbe az irányba, kikerülve a pénzlenyúlásokat.

Mit lehet konklúzióként mondani?
+ Ezen  Fekete Gábor-i "ideológiai" úton, további 30 évre biztosítva a hazai nyelvtanítás sikertelensége.
+ Illetve menekülj a nyolcadik Fekete Gábor típusú tanártól is. :)

Nyelvtanulással, nyelvtanítással foglalkozó blogposztjaim:
index.hu: "A hetvenes évekbe tért vissza a tanárképzés" - Angol nyelvoktatásról, nyelvtanulásról
index.hu: "Kamu nyelvtanuló oldalak verik át a naívabbakat"
index.hu: "Nem fair, hogy nyelvvizsga kell a felvételihez"
blog.hu: Nyelvtanulással foglalkozó blog
***
Az Anki-val magolunk-e avagy memorizálunk?
Anki - SM2 algoritmus-variánsa
Ankiban rejlő rendkívüli potenciál
Go Angol: A 7 nyelvtanártípus, akitől menekülj!
Gaál Ottó-féle Kreatív nyelvtanulás
Englishbox: felmérő tesztek (kezdő, közép- és felsőhaladóknak)
Gépi audio2text konverzióról
Effortless English - egynyelvű angol nyelvtanulás
Dr.Makara György: A kvantum nyelvtanulás felfedezése
Disputa: Relaxa Villám / QLL (Kvantum nyelvtanulás)

Dr.Makara György: A kvantum nyelvtanulás felfedezése

.
A kommunikatív lufi

Kedvenc nyelvtanulásos blogom legfrissebb és by the way ismételten nagyon érdekes posztja található a link mögött (már eddig is jó sok kommenttel). Az alább megkísérlem összeszedni egy blogposztba az ottani szedett-vedett kommentes gondolataimat.

Apropót az alábbi friss megjelenésű, keménytáblás, cérnafűzéses, minőségi megjelenésű könyv adja. Szombaton du. 18-19:00 között dedikálja a szerző dr. Makara György a Vörösmarty téren, a Líra és Lant Stand (4-5 pavilon) előtt, az Ünnepi Könyvhét alkalmából. Június 15-ig féláron (1.750-ért) megrendelhető.

Makara György: A kvantum nyelvtanulás felfedezése (QLL=Quantum Language Learning)

Kvantum I
"A Makara-módszer beszédfelfogása - nem szó- és mondatközpontú, hanem - jelentési egység központú. A beszéd műveletek végzéséből, műveletek folyamából keletkezik. A jelentési egységeknek természetesen elkülönülő szakaszai vannak. Ezek a beszédkvantumok. Belőlük építkezik a beszélő.
Egy-egy szakasznak kezdete és vége van, majd - egy átmeneti idő után, jó esetben folyékonyan, rossz esetben öööö-zésekkel vagy szaggatottan - a következő szakaszával folytatja beszédfolyamatát a beszélő. Ezeket az egységeket keresztelte el Makara "Szimu" című könyvében "beszédkvantumoknak".

Egy-egy kvantum kimondása közben a beszélő figyelmének fókusza képzeletében az aktuálisan megjelenített mondanivaló-részre tapad. Kimondásuk motoros, automatikus művelet, cselekvési folyamat. Végrehajtása közben a kvantumban kifejtett rész jelentése fogjul ejti és kitölti a képzeletet. A beszélő csak a beszédkvantum kimondását követően lesz képes mondandója soron következő egységére gondolni, arra figyelni, és azzal foglalkozni. A Relaxa nyelviskolában a tanár ezeket az egységeket a "mondat-boncolások" során kiemeli az elhangzó beszédből, és értelmezi jelentését, és használatuk csínját-bínját módosítgatva megmutatja."

Kvantum II.
A könyvben rögtön a második oldalon van bekeretezve a kvantum definiciója:

A kvantum (quantum), latin eredetű szó, jelentése, amennyiért, amennyivel. Ma a "mennyiség" és az "egység" értelemben használjuk.

A beszédkvantumok a beszéd lépésegységei, gondolati részegységei (több mint egy szó, kevesebb, mint egy mondat). Beszédünk ugyanis tagolódik, és amikor a figyelmünket egy-egy gondolati egység megformálása és kimondása leköti. Annyira, hogy eközben képtelenek vagyunk a mondanivalónk további részének fogalmazásával, foglalkozni. A kvantum határát elérve - beszédszünetben - kell a repertoárunkból a következő beszéd kvantumot kiválasztanunk, majd kimondását elindítanunk. Mások beszédét is beszédkvantumonként, gondolati egységenként ragadjuk meg, értjük meg. Anyanyelvünkön is, idegen nyelven is!
Ennek a természetes folyamatnak felfedezésére és számos más fejlesztési eredményre épül a QLL nyelvtanítási-nyelvtanulási rendszerünk.

Kvantumfizikai jelenségekkel nincs dolga a kvantum nyelvtanulásnak.

Kvantum III. - Saját értelmezés

Minták: ha jól értem a szerző mondatait (kezességet a helyességért nem vállalok)
(1) Az "I'd like to" tiszta sor
(2) Ha "I'd like to ask you"-t mondasz, de meggondolod magadat és you helyett "him"-et akarsz mondani, akkor Makara azt mondja mintha, hogy nem a "you" a kvantum, hanem a megismételt komplett "I'd like to ask him" a kvantum.
(3) Ha vonzatos ige van és az ige és vonzatos használat közé kerül egy újabb kvantum, akkor a későbbi vonzat-használat egy szűkített kvantum-repertoár egy eleme.

Két adalék a kvantumhoz és érzékeléséhez, a könyv alapján:

(1) Tévéreklámhoz egy magyar mondat, 7 db kvantummal:
Használható nyelvtudás, / ha sürgős, / akár 14 nap alatt! A titok annyi, / hogy megváltoztattuk / a nyelvtanulási szokásokat / teljesen.

(2) Korábbi Dialóg-fejlesztési fázisban egy kvantumos minta-párbeszéd (vég nélkül folytathatóan, akármilyen kiinduló ponttal).
Esik az eső - Tessék? - Esik. Azt mondtam, hogy az eső esik. - Azt mondod? - Igen, azt. - Azt, hogy esik? - Igen azt. - Most? Most esik? Éppen most is esik? - Mondtam már. Igen. Most esik. - Nem örülök neki. - Nem örülsz? - Nem. Szeretném, ha nem esne. - Azt mondod, hogy jó lenne, ha nem esne? - Azt. Azt, hogy jó lenne. Bizony jobb. - De esik. Sajnos esik. - És szerinted nem lenne jobb, ha nem esne? - De. Jobb lenne.De kit érdekel, hogy szerintem mi lenne jobb? - Hogy kit? Hogy kit érdekel? Például engem. Engem érdekel. - Értem. Szóval téged érdekel.

Ami még érdekes, a kvantum-dolog szakirodalmi párhuzamosságai.
* A szintagma csak szimpla szószerkezet egy "jelentés-mezőben" azaz nem kvantum.
* A kommunikációs fragmentum meg azért más, mert nincs kitüntetett fontossága a "figyelem"-nek, Makara szerint (míg nála a "figyelem" központi fontosságú).

Kvantumot sokkal rugalmasabban kezeli Makara. Ráadásul nem célja a tömeges explicit leképezés, hiszen nincsen rá szükség. Olyan példákat hoz, hogy mi magunk is másképp "kvantumozunk" azzal akivel félszavakból is megértjük egymást. Az ő üzenete annyi a témában, hogy kvantum az a konkrét ember számára, amennyire egy menetben "azonosidejűen" fókuszálni tud. Ad absurdum az "I'd like" + "to" két kvantum is lehet (sejtésem szerint).

Ahogy én értelmezem, a kvantumos alapmotiváció az volt, hogy egy-egy villámtréning után másképpen szólaltak meg a diákok. Igen ám, de Makara-alapelv, hogy nem égetünk diákot mások elött való megszólalással, a rossz érzések kivédése miatt. Viszont a külön egyéni személyreszabott tanár meg drága. Legyen akkor egy szűkebb kvantum-repertoár (általános teljeskörű megszólalás helyett). Első lépésként legyen 240 darabos explicit kvantum-készlet. Amit viszont már csoportban is mondhat a diák.

Válasz kvantum-példák: Absolutely, Sure, You never know, No question about it, What do you think, I can't tell you, Ask someone else, Unlikely, I wouldn't have thought that you were interested in this, I think so, Maybe, Perhaps, No way, I don't think so, It's a secret, I'd rather not say, How should I know, I have no idea, Good question, etc.

Ezután a következő lépés, ami a BECS-es kísérletben 2002 már szépen működött (lásd lentebb még). Makaráék vittek magukkal echte amerikai (pl.: néger) srácokat, diákokat és amíg ment a csoportnak a villámozás, mindenki egyesével 5-10 percet tölthetett a diákokkal. Az amerikai diákok ki voltak képezve hogyan irányítsák a diskurzust, a BECS-es diákok meg spontán megszólalhattak feszengés nélkül. De az lényeges volt mindig, hogy a 4 hetes kurzus teszemazt felénél volt legelőször spontán megszólalás, merthogy egy másik Makara-elv az, hogy "amíg nem tud valaki arabusul, az ne beszéljen arabusul", mert csak kínlódást, rossz érzést, félreértést szül.

Nekem személy szerint a kvantummal kapcsolatban az nem bajom, hogy nem újkeletű esetleg, vagy nincs szakirodalmi levezetése. Az viszont bajom, hogy nem érzékelem a gyakorlati fontosságának "kellőségét", potenciálját, (1) kontextusban és (2) tömeges léptékre vetítve.
* Kiknél működik, kiknél nem?
* Mekkora igénybevételt/áldozatot jelent az intenzív tanulás (minél rövidebb távon kellene ~600 óra)
* Milyen arányban, mekkora plusz munkával jön össze egy átlagembernek a középfokú szóbeli (mert annyi nem elég infónak, hogy "volt akinek sikerült").
A könyvből sem kaptam meg az engem érdeklő válaszokat.

By the way Makara termékelnevezéseivel mindig rengeteg probléma volt, értelmezésemben.
"Relaxa agykontroll" az alfa-hullámokkal évekre riasztott el emberek tömegeit, köztük engem is.
A "villám" sem volt sikeres másodjára (sok a félreértés is vele kapcsolatban, pl.: NEM a villámgyorsan elérhető nyelvtudásra kell gondolni, hanem a villámként érkező AHA-élményre).
A "kvantum" sem látszik triviális ügynek, hiszen a laikusnak nehéz felfogni, kontextusba helyezni.

Miután kiolvastam/felfaltam, mondhatni egy menetben, a tárgybeli könyvet, azt kell mondjam nagyon érdekes volt.

Pár érdekesség:

* Van egy adat, amit NEM hiszek el Makarának, szerintem elírás/nyomdahiba kell legyen. "Magyaországon 2011-ben vagy 2012-ben az alapfokú és középfokú oktatási költségek több mint egy harmadát - mintegy 220 millió forintot - a nyelvoktatásra költötték el." A HARMAD-ot el tudom képzelni, a MILLIÓ-t nem, nagyságrendileg többnek kell lennie, szvsz.

* A spéci fejtámaszos babzsák fotel fejlesztési projektje a napi 8 órás tréningekhez, saját nyelviskolájában. Mire volt képes odafigyelni Makara :)

* Korábban vásárolt/licence-lt hangvágó/studió szoftverrel dolgoztak, majd fejlesztettek egy célszerszámot saját maguk, saját igényeiknek. Ettől is dobtam egy hátast. Számomra, informatikusnak, ez f-e-l-f-o-g-h-a-t-a-t-l-a-n. Nem a saját célszerszám fejlesztés, ilyet én is bőven csináltam/csinálok, hanem, hogy egy "triviális" feladatra miért kell saját eszköz.

* Nem tudom mennyire közismert, nekem abszolút új volt: a Duna tévén (Pekár István elnök idejében, aki az ötletbefogadó) volt egy Sherlock Homes epizód angol tanulásos megvalósítása Makara módszerrel 7 részben. Fogtak egy Conan Doyle novellát (fontos volt, hogy a törvényes 70 év szerzői jogi határidőnél/limitnél korábbi legyen a szövegalap). Csináltak két menetben mint kiderült pénzelfogyás miatt torzón részeket. Az utolsó rész az ismétlésesnek lett szánva, abból már semmi nem készült el, ha jól értettem. Többször is lement a Duna TV-n. A Youtube-ra maga Makara tette fel az első részt.

Közérthető VillámAngol TV nyelvlecke – „Botrány Bohémiában” 1. epizód

Makarának gondolom elsődlegesen az volt a célja, hogy
(a) ne uncsi sablon tankönyvi dumákkal nyisson, egy Sherlock-novella nyilván izgibb
(b) bármilyen angol nyelvtudásos előélettel be lehessen csatlakozni.
(c) panelek, minták, kvantumok minden szövegből elő tudnak jönni.
Az viszont látnivalóan NEM volt célja, hogy hagyományos videókurzust készítsen.

Sokat gondolkozva a Sherlock-videón, az én konklúzióm is az, hogy ez így bizony kontraproduktív. Fárasztó így nézni, nincs perspektíva, hogy a belefektett munka elég a szintlépéshez. Az egész egy torzó.

* Volt Makara 25 éves pályáján rengeteg kudarc meg vakvágány. Mondja is, hogy a sikeres vállalkozás alapja a kudarctűrő képesség. Én azt képzeltem eredendően, hogy ez egy nyílegyenes, fonalas projekt volt 95%-os sikerrel, 5% overheaddel. A könyv olvasása után nekem 65-35% jött le arányként, komoly kitérőkkel, buktákkal.

* Volt egy nagyon érdekes norvég-kísérlet (migránsok nyelvoktatása angol-norvég alapokon), Makara módszerrel. Mivel norvég nyelvtanárok kezdeményezték annyira nem volt pénz, hogy nem juthatott el el érdemi fázisig, pedig Makara nagyon nyomta egy darabig saját pénzből is (érthető miért volt fontos neki). Mindezt úgy, hogy a norvég állam sok pénzt költ e téren is a migrásonkra és tudhatóan nagyon rossz hatásfokkal.

* Számomra legfontosabb/legérdekesebb továbbfejlesztési irányt, ami Makara szerint a mesterséges intelligencia bevetése a dialógusoknál, beszédrutin fejlesztése céljával. Konkréten tudható, hogy mára már nemhogy angolul, de már magyarul is (sőt gyenge telefonhangon keresztül is azaz nemcsak CD-minőségben!), lásd Nextent és Aitia-fejlesztéseket, mégha nagyon költségesen is egyelőre, de nagyon jó hatásfokkal érthető/dekódolható az emberi beszéd, előzetes hangtanulás nélkül is(!!!! bár ez ugye esetünkben nem alapkövetelmény, hanem csak kellemes opció), használják is ügyfélszolgálatoknál hang->szöveg real-time(!) konverzióhoz, lásd korábbi blogposztokat idevágóan, például. Márpedig, ha ez adott (és azt gondolom ez a legnehezebb része a dolognak), akkor már csak egy "ugrás a Sugár" :) repertoárokból teszőleges szintű/mélységű dialógusok tudhatnak kibomlani gép elötti egyedüli tanulás során is.

* Egy érdekes sztori a Makara-könyvből, Graphisoft/Archicad, vezetője-megálmodója Bojár Gábor. Egyik legnevezetesebb magyar szoftvercsapat és vezetője. Bojár Gábor is, felesége is nagyon régóta, nagyon pengék angolból (nyilvánvalóan/tudhatóan)
Mégis amikor kinnvoltak Amcsiban, feltételezhetően még bőven az internetes fellendülés elött és nézték tévében az amerikai sorozatokat üres perceikben, kezdetben nem értették a szükséges mértékben, nem állt rá a fülük. Hiszen amikor angolul tárgyaltak, mindig alkalmazkodtak hozzájuk, ehhez az "alkalmazkodásos" beszédhez volt hozzászokva a fülük. Míg a sorozatokban meg ugye tojtak arra, hogy nem echte amerikai hogyan érti meg. Majd három nap illetve feleségnél talán picit később már ráállt a fülük, teljesen természetes lett minden. Volt egy kapcsoló, ami korábban piros lámpára állított volt. Utána meg zöld lett minden.Úgy értették mintha ők is amerikaiak lettek volna. Magyarán az üzenet, rá kell érezni az ízére.

* Kinek íródott, ki a célközönség?

"Engem első körben az érdekelne, hogy mi Makarának ezzel a könyvvel a célja, miért és kinek szánta ezt. Meg mi ez úgy egyáltalán? Gondolom nem egy nyelvtudományi mű. Vélekedések a nyelv működéséről és a nyelvtanítás lehetséges módjairól? Mit vár ettől? 20 éve aktív kábé, és ugyanolyan réteg dolog maradt a Relaxa, mint az elején volt. Minimális szinten sem sikerült a szakmába beférkőznie, teljesen elszigetelt jelenség maradt." - bloggazda kérdésfeltevése.

Nehéz kérdés-komplexum.

Azt gondolom Makara az olyan laikus olvasónak szánta a könyvet, mint amilyen például én vagyok. Ezért is faltam fel órák alatt :) Nincs benne felesleges szó, inkább rákérdezne az ember egy.egy bővebb kifejtésre. A könyvet meg egyszerűbb és élvezetesebb elolvasni akár kedvcsinálóként is (bár hangsúlyoznám NEM marketing anyag a könyv, hanem inkább visszatekintés), mint nekiülni és napi 8 órában "villámozni". Szerintem szükségszerű volt a könyv megírása és megjelenése, mert egyébként nehéz a téma, sok homályos ponttal, amit egy-egy interjúban lehetetlenség kifejteni, pláne röviden (ezt mások is mondták Makarának).

Szerintem Makara tett egy utolsó kísérletet saját hozzáadott értékeként, hogy kontextusba helyezze ezt az egész meredek, bizarr, mindent felforgató nyelvtanulási paradigmaváltását. Kikivánkozott belőle, leírta, útjára bocsátotta.

Nem memoár a könyv. Egyrészt csomó küzdelmes/packázásos rész kimaradt (túllépett rajtuk a szerző is, az élet is). Nem volt cél evvel terhelni az olvasót. Ilyen értelemben nem történelmi emlékezés. Másrészt csak a pozitív tartalmú dolgokat tartotta meg (egy-egy negatív jelzést leszámítva, azt is "csak az ízéért"). Eredendően 6-700.oldalas könyvnyi kéziratot írt Makara, azt metszette vissza 170 oldalra.

Mindenből van egy kicsi a könyvben. Vannak bőségesen nyelvtudományi szakirodalmi hivatkozások is, de a fókusz nem ezen van. Leginkább szellemtörténeti utazás/összegzés hogyan mivel kísérletezett milyen motivációval, milyen sorrendben/egymásra épüléssel, mi lett siker, mi lett kudarc.

Hogy mire jutott Makara a világgal? Ahogy én értelmezem van egy optimista és pesszimista olvasat az ügyben

Az optimista az, hogy a hivatalos ELTE Nyelvészetről többen egymástól függetlenül is felkérték rendes egyetemi előadásokra, amik sikeresek voltak. Voltak konferenciák ahol plenáris előadást is sikerült tartani volt ahol csak szekcióülést és volt ahol csak ketten voltak. Volt ahová sikerült publikálni is és volt ahol személyi félelmek/presztízs miatt nem sikerült. Azaz volt párbeszéd több menetben is összességében, de ugyanakkor túl nagy falat a szakma összességének az egészhez való viszonyulás (mint minden rendes paradigmaváltásnál).
Vannak általános iskolák ahol így tanították/tanítják a diákokat. Vannak hátrányos helyzetű diákcsoportok, vagy nyugdíjas klubok ahol sikerült oktatást szervezni, de mindig Makarának kellett szervezni, azaz legritkábban felkérés alapján önszerveződött a dolog. Van 2-300 Makara módszerrel tanító tanár az országban. A brand ismert, a kritikus mennyiségű szervező erő azonban hiányzik.

A pesszimista az, hogy Makara lemondott a világ meggyőzéséről, útjára engedte a cuccot, a saját sorsára bízva. Lemondott győzködésről, költséges marketingről. Tegyük hozzá immáron 75 évesen lassan 30 év után. Elvette tőle az önkormányzat a mintaboltját, nincsenek már terembérletek, egyedül a központi iroda van már csak. Az internetes verzió két kudarcos együttműködése után is takaréklángra került egyelőre.

Egy jellemző adalék volt egy nyelvtudományi akadémiai doktori tézis nyilvános megvédése, ahol Makara kvázi semmivel nem értett egyet a kiinduló doktori disszertációban. A kérdések órjában felsorolt vagy 7 db kérdést a dolgozathoz kapcsolódóan. Kapott egy uszkve 20 perces választ, ami 19 percben szólt a konszenzusos szakmai álláspont ismétléséről, amit ugye Makarától kezdve mindenki tudott, senki nem kérdezte, senki nem volt rá kiváncsi, de az összetartozás "meleg akol" feelingjét megadta az kérdés rejtett üzenetfejtegetésének rovására. Majd az utolsó mondatában a doktorira aspiráló egy poénnal elütötte Makara kérdéseit.
Az egész kommunikáció mindkét irányban való elhalási sztori üzenetének egy olvasata az: hogy tudunk Egely György (pl.: örökmozgó), Széles Gábor (nullponti energia) etc, amiket a szkeptikus hivatalos akadémiai vonal "áltudományok" közé sorol. Az a nagy büdős kérdés, hogy Makara módszere áltudományossága miatt vagy az akadémiai vonal védhetetlen szellemi erőtlensége/igénytelensége miatt kerül kiközösítésre (értsd elhallgatásra). Kvázi olyan, mintha matematikusok nem volnának hajlandók foglalkozni egy egyenlettel, pusztán csak azért, mert nem tudják megoldani (és ezért olybá veszik, mintha nem is létezne). Míg azonban a nullponti energiához többségünk nem tud érdemben/relevánsan hozzászólni se pro, se kontra, addig a nyelvtanulás tömegeket érintő nemzeti kérdés. Olyan mint a foci, amihez "mindenki ért".

PS: A nyelvészeti kutatások és idegennyelv tudás/-tanulás két téma, ám azért a nyelvészet azért befolyásolja az idegennyelvtanítást, sokszor éppen félrevezetően, ahogy Makara gondolja és egyébként is ad idevágó szakirodalmi hivatkozásokat a könyvében.

További témábavágó érdekességek:

* Maratoni angol tanulás Makara Módszerrel, "BECS"-es kísérlet, ~30 perces dokumentumfilm
Különösen azért nehéz a dolog, mert Makaráék azt mondják, hogy a sikeres előrelépéshez meg az időigény miatt is, sok órában intenzíven kell csinálni a dolgot. A BECS-es kísérletnél (lásd youtube) egy hónapig napi 8-10 órában nyüstölödtek a diákok sokezer mondattal. Ennek munkaigényét, elkedvetlenítő hatását azért megintcsak nehéz előre felmérni, látatlanba.

* Pár napja volt egy kilenc perces ATV-interjú Makarával.

Ebben három érdekes állítás van (minimum):
- 2020-ig el kell érni, hogy a középiskola végére két középfokú nyelvvizsga kell a diákoknak.
- 2020-ig el kell érni, hogy az egyetem végére két felsőfokú nyelvvizsga kell legyen a diákoknak, amiből az egyik szakmai felsőfokú.
- Makara szerint óvódától áltisi 8-ig egy középfokú és egy alapfokú nyelvvizsga elérhető a módszerével, ha nyelvórákon az ő módszerével tanítanak.

Apróbetűs nem témábavágó komment: azt gondolom méretes lázálom már megint az állam felöl. Hatásanalizis, erőforrás-hozzárendelés nélkül, olyanoktól, akik nem értenek a témához, vágyaik vannak csak és kötelezni tudnak/akarnak. Úgy, hogy láthatóan sokszor fogalmuk sincs a való életről. Miközben a legjobban/leginkább a korrupcióhoz van affinitásuk.

Azt gondolom (én is) két csoportja van az embereknek:
(1) akiknek kvázi mindegy hogyan (milyen rosszul) tanítják nekik az idegennyelvet, felszippantják a nyelvtudást.
(2) és van a maradék kínlódók akik küzdenek a nehezen felszippanó ám gyorsan felejtődő nyelvtanulással, sokszor a legjobb esetben is csak hasba bebeszélt örömmel.

Én a BECS-es kísérlet alapján a Relaxa QLL-t tartanám legígéretesebb módszernek érzésre, amennyiben tényleg szerezhető vele nyelvtudás (nem tudom, egyúttal nagyon erős szkepszisem van ez ügyben).
Mint módszert nézve csupa előny sorolható vég nélkül:
- Nem terhelő a tanárnak ugyanakkor tud együttlélegezni az osztállyal.
- Ezt együtt tudja végezni az egész osztály, eltünik a gyerekek közötti különbség, mind nyelvi előélet, mind képesség tekintetében, mindenki tudja hasznosítani.
- Nincs stressz
- Nincs üresjárat, az egész egy belátható elvégezhető feladat(sor).
- 45 perc a gyerekeknek is kibírható.
- Ki lehet egészíteni otthoni feladatokkal, ha nagyon zükséges és/vagy opcionálisan.

Egy nagy hátránya lehet: lehet diák (lehet nem is kevés), akit halálra idegesítene az egész és azt bizony respektálni/tolerálni kéne, esetleg alternatív út biztosításával, ami azonnal alapjaiban kérdőjelezné meg az egészet.

A másik ötletem: nyelvtanulás legyen opcionális az iskolában. Abból kiindulva/elismerve, hogy lehetetlen eléggé jól/hatékonyan csinálni az iskolai nyelvoktatást. Alapvető feeling benne a kínzás és terméketlenség. Ha valaki önálló, akkor legyen/lehessen saját felelőssége, hogyan szerzi meg a nyelvtudást. By the way ebben az esetben az alternatív nyelvtanulási módok is könnyebben lennének implementálhatók az iskolákban, feltéve, hogyan sokan választanák az otthoni nyelvtanulás opciót, az iskolai kínlódások helyett.

* Relaxa QLL - Tangó, 279.000 forint teljes kiépítésben.

Voltam egy szerdai bemutatón, nagyszerű 70-80 percet tölthettem el ott aktívan, köszönhetően a Relaxás nyelviskolai tanárnak. Hálás köszönet érte ezúton is. Viszont az értékeléshez ez kevés volt. Feeling volt, konkluziót nem lehetett vonni ennyiből (számomra).

A kedvenc nyelvtanulásos blogom boggazdája szerint, ha jó a cucc, akkor reális az ár. Én azt mondom abszolút értéken lehet (nem tudok hozzászólni), de relatíve nézve a dolgot szerintem más a leányzó fekvése. Az alapanyag (107 CD, 16 könyv) kerül 99.000-be jelenleg. És a korlátos (hardverkulcsos, hárman használhatják csak, ők sem egyidejűleg, plusz nincs olcsóbb 1 lincence-s kiadás) Tangó-szoftver kerül közel 300.000 forintba. Én ennek "jogosságát" vitatom, nyilván csak teoretice. Az én arányérzékem szerint ez a Tangó-cucc kb. 150.000 Ft körül reális. A 279.000 Ft maximum akkor elfogadható, ha "garantált" a siker, mondjuk egy középfokú szóbeli nyelvvizsga formájában, de ezt a vásárlónak előre kéne jeleznie homályos információk alapján (honlapos "mások mondták" jellegű infókból nehéz személyreszabott konklúziót vonni). Gaál Ottó-nál a 27 db különböző Origó nyelvvizsga azért már elég erős bizonyíték. Makara gondolom úgy árazott, hogy 50 egyéni óra (á 5-6.000) alatt nem lehet megtanulni angolul, tehát bőven jó a vétel.

Számomra eléggé rettenetes kinézetű vizuális interface-ileg a Relaxa Tangó szoftver, hogy extra profittal terhelten erősen túlárazott. Azt gondolom 1-2 emberhavi munkával open source alapon is reprodukálható a dolog egy közepes programozó által is (ha maga a hanganyag adott, amiről megint nem tudom mennyire és mire elégséges).

Nekem Makaránál az fáj a legjobban, hogy nem is törekszik az optimális ár*példányszám szorzat megtalálására, segítve az országot a nyelvtanulásban, tömeges léptékben. Számomra az egésznek egy elitista feelingje van, black box effect-tel kombinálva (vaktában tapogatozunk az értékelésnél). Mindez így együtt visszariasztó hatású elegy tudhat lenni. Arról a csekélységről már nem is beszélve, hogy a Google találati listán is nagyon harmatosan szerepel a Relaxa Tangó. Azért az kemény, hogy ez a blogposzt is milyen előkelő helyen tud szerepelni. ;)

* Van a Tangóban egy plusz lépés. Ugyanis adott egy konkrét lépés, majd nemcsak a konkrét lépéssel kell csak foglalkozni, hanem az n-1-dik lépéssel is (tangó táncnak a "vissza"-lépésére utal a dolog). Kipróbáltam egyébként kísértetiesen érdekes, egészen különleges a feelingje. Persze egzaktan értékelni megintcsak nem tudom a dolgot. És persze van a Tangóban kétirányú fordítás is (mint Gaál Ottó egyébként szintén túlárazott Online Gyakorlójában), az írás gyakorlására. Összesen 7 skill-állomás van a Tangó szoftverben.

Ez a tangólépés - nekem úgy tűnik - nem más, mint egy SRS-re épülő feature (spaced repetition system/software - időnkénti/időzített/ütemezett ismétlés, aminek legelismertebb flashcard software implementációja egy japán srác által fejleszett ANKI).
Azonban a neten azt írják (igaz messze nem teljes konszenzussal), hogy az igazi jó SRS logaritmikus/exponenciális időskálával dolgozik. Vagyis epxonenciális skála mentén kell az időnek telnie rákérdezések között, hogy minél biztosabban bennmaradjon a memóriában.
A Tangó csak egy SRS-fázist "kényszerít ki" (a mondatrengeteg miatt többre nincs is idő, illetve eleve unalom határáig kel foglalkozni a mondatokkal). Viszont hiába a legfontosabb legelső fázist, mégis csak egyetlen SRS-fázist jelent.
Ráadásul annak a legelső SRS-nek az időintervalluma sem annyira szofisztikáltan (értsd precíz algoritmus alapján) determináltnak tűnt a Tangó-bemutató kapcsán, hanem szimplán felhasználó-függően lineárisnak (de tévedhetek).

Oldalág (rövidsége miatt nem érdemel külön posztot):

* A poszt kezdetén linkelt blogposztban fontos meglátás számomra, hogy a Gaál Ottó-féle "Kreatív" tananyag "elszigetelt"-en dolgozik, amit sok nyelvtanár, köztük a bloggazda is nem szeret(het). Egyébként számomra hasonló módon, mint Dohár Kis angol nyevtanának végén lévő 2.500 mondatában.

Én úgy dekódolom a dolgot, hogy azt akarja megmutatni, hogy a magyar mentalitás, magyar nyelvi gondolkodás hogyan tud leképződni idegen nyelvre leggyorsabban. Értsd legkevesebb előzetes rátanulással, majd kommunikációnál legkevesebb agyfárasztással, kvázi automatikusan Támad egy gondolatunk magyarul és szeretnénk idegen nyelven megfelelő érzelmi hőfokkal közölni. Nem az idegen nyelvet akarja megérteni és közelhozni a tanulóhoz, hanem a diák magyar mondandóját akarja odatranszformálni "ráeröltetni" az idegen nyelvre kellően flexibilisen. Az a mondás, szvsz, ha ezt a 3-6.000 mondatot végigküzdi az ember, akkor álomból felverve is ki tudja fejezni magát (Origo nyelvvizsga korlátainak szintjén biztosan).

Érdekes kérdés a "nyelvtanulás állami támogatással" topikban, hogy mi lenne, ha az elfuserált és korrupciós melegágyú "diplomamentő" helyett, ha pl Makarától (is) megvennék a kifejlesztett eszközö ingyenes letölhetőségének jogát. A Relaxa Tangót, hogy mindenki szabadon használhassa. (Én ugye áltisiben nagyon el tudnám képzelni a használatát. Mai fejjel kifejezetten örültem volna, ha a nyelvben való első lépéseimet így tehettem volna meg).

Vajh mennyi lenne a tisztességes és egyúttal költwségkímélő kivásárlási ár?! Ugye a felső korlát 10 milliószor 279.000 forint lenne azaz 2.790 milliárd. Ez nyilvánvalóan érezhető túlzás. Én úgy számolnám ki, az tartanám korrektnek, hogy venném a kifejlesztés költségeit és megszoroznám mondjuk kettővel (100%-os megtérüléssel kalkulálva). Nyilván a reprodukálás költségei jóval kisebbek, mint a tévutakkal is fűszerezett göröngyös fejlesztési út, de ez sem lehet több összhatásában egy újabb kétszeres szorzónál. Azaz a képlet legyen mondjuk 4 * (reprodukálási) fejlesztési költség.

Sajnos a további konkrét számolgatást nem nagyon tudom folytatni, mivel lövésem nincs mekkora lehet egy Relaxás hanganyag kifejlesztése.
- Ha tippelnem kéne 3-4 ember minimum 1 évi munkája (és ebben az anyanyelvi lektor és szövegfelmondó is benne van ugye).
- Én egy emberre alsó hangon bruttó 5 milliót számolnék 1 évre, piaci alapon. Az tehát 20 milla.
- A szoftver lehet egy további 2 milla, ha erősen fog a ceruza.
- Ha mindezt szorozzuk 4-gyel, akkor 88 milla jön ki, amit fel lehet kerekíteni 100 millára (és akkor még extrák is beleférhetnek a csomagba esetleg).
- Ha én tudatos állam vagyok, ennyit megér (sokkal többet költünk, sok sokkal nagyobb marhaságra)
- Ennyivel el lehet ismerni az erőfeszítést, amit Makara tett
- Ha valaki értő ember azt mondaná, hogy elég csak 50 milla azt én "cipőkanál-effektus"-únak érezném ekkora mennyiség mellett, akkor már érdemesebb Makarától független "community edition"-ben gondolkodni. A másik végén 150 millát is el tudom hinni, ha hiteles hozzáértő mondja. Nagyságrendileg többet viszont nem igazán tudnék perpillanat elképzelni, bár minden érvelésre nyitott vagyok.
- Kiváncsi vagyok másnak milyen számok jönnének ki.  :)

"Gaál Ottó-féle Kreatív nyelvtanulás"

.
Gaál Ottó-féle Kreatív nyelvtanulás

Kedvenc nyelvtanulásos blogom, amit a napokban már megénekeltem, egyre komolyabb tempóban nyomja fel a jobbnál-jobb, érdekes, új/friss szemléletű, saját tapasztalatokon alapuló elemzéseit. Hogy mióta hiányzott már ez a hang és mennyire fájdalmasan azt nem lehet elmondani. Eklatáns példa erre a hiányérzetre a minapi Nyelvtudásért Egyesület (érzékelésemben borzasztó eszenciájú) konferenciája, amiről a blog szerzője is és én is megemlékeztem.

Rendkívül részletes korrekt poszt, nagy köszönet érte. Mivel van élményanyagom a témában, így külön posztot szentelnék az egész cuccnak, annál is inkább, mert a kommentben megengedett 5.000 karakterben nem tudnék elférni :) Hangsúlyoznám, hogy az alábbiakat küszködő, de nyelvvizsgával NEM bizonyított érdeklődőként írom (teljességgel saját kútfőből, tapasztalatból, azok minden potenciális tévedési lehetőségével).

A „kreatív” dolgot a szerzői szándék szerint máshonnan kell nézni: attól „kreatív” a Gaál Ottó féle nyelvtanulás, hogy elemekből legózva/kreatívkodva alkot mondatokat illetve tanul meg beszélni a tanuló. Megfordítva a dolgot: könyvbemutatón/vásárláskor azonnal látszik, hogy nem a színes ábrák dús/intenzív használatától lesz az anyag kreatív, mint egyébként jogosan lenne ez egyfajta olvasata a „kreatív nyelvtanulás” márkanévnek.

A másik alternatív megközelítési potenciált  az „a szavak, mondatok minden nyelv esetében nagyon hasonlóak.” topik rejti magában. A kreatív nyelvtanulásnál ez tudhatóan kifejezetten cél volt. Mert az elképzelés az volt a kezdetektől fogva, hogy angol után így lehet leggyorsabban további nyelvekbe - például a szintén gyakori németbe - is belejönni. Nyilván ilyen időkímélő/gyorsító technikák is kellettek Gaál Ottó 27 db vagy a gimis „reklámarc” lányok egyenként 10+ db Origós nyelvvizsgájához. Az életben vannak olyan szituk amikor gyorsan kellhet két nyelvvizsga-papír (Közgáz diploma, PhD, Fizetés-emelés etc.)

A nyelvtan „nagyon kevéssége” szerintem párhuzamba állítható az Assimile „nyelvtant a lábjegyzetbe” metódusával. Nem koherens univerzális nyelvtani bevezetőt akar adni a tananyag, erre tengernyi irodalom áll rendelkezésre itthon is, hanem játékszabályokat akar definiálni méghozzá a legrövídebb úton (mint egy valódi társasjátéknál), hogy aztán mielőbb a legnagyobb állapottérbe képződhessenek a mondatok (ahogy a társasjátéknál is mielőbb játszani akarunk, nem szabálykönyvet bogarászni). A nyelvtan tehát fontos, de más fókusszal és más prioritással/sorrenddel. Megfordítva a "kreatív" tananyagtól csak azt szabad számonkérni, hogy "játszható-e" a tananyag.

Ugyanezen megfontolásból kevés a szószedet is, hiszen csak legó darabkákat akar definiálni a tananyag. És akkor ismételten érdemes itt is kihangsúlyozni, hogy az anyag nem ragad le az Anki 3.000 leggyakoribb szavának kikérdezésénél/magolásánál, hanem a tágabb kontextus-függő komplexebb mondatalkotást célozza meg (ugyanolyan minimalizált elemekből), mondván csak szavakkal senki nem fog beszélni, a mondatalkotás a legelső lépcsőfok a beszédhez.

A minimális jól megválogatott szókincs+nyelvtan és belőlük generálódott minőségi beszéd után jöhetnek a könyvek, filmek bővebb szókincsei amit a poszt szerzője is szokott mondani. Az elképzelés szerint jó beszédkészség esetén kiszitálódik mind hallás utáni értésnél, mind olvasásnál az az 1-2 szó, aminek utána kell nézni. Míg hiányos beszédkészségnél előre borítékolható a kudarc a fáradságos és sok szótárazáson felül is.

A „középfokú” anyagban 1.800 szó van, a nyelvvizsga-felkészítő anyagban további 2.000 szó, aminek részét képezi a nemzetközi szavak (pl:  triviális, relatív) gyűjtése, mondván az utóbbiakat könnyű megtanulni és robbanásszerűen nő a kifejező erő. Egyébként ebben szerintem van ráció. Hol van angol nyelvű nyelvkönyv, ami ilyennel segítené a magyar nyelvű nyelvtanulót?  Számszakilag mindazonáltal kevésnek hangzik a 3.800 szó. Lehet, hogy a nyelvvizsgán elég lehet, de a valós szakmai, érvelős, véleményformálós, meggyőzős élethez tuti nem.

Az én tudomásom szerint az angol középfokú nyelvtudáshoz 7.000 szó, a felsőfokúhoz 10.000 szó kell, hogy valaki biztosan értsen és tudjon mélyebben értelmezni, véleményt formálni, érvelni, meggyőzni. Azt egyébként lehet konkréten tudni hogy a reklámarc lányok is intenzíven tanultak szavakat pluszba a felsőfokú vizsgáikhoz, a kreatív tananyagon felül is. Nagyon jó meglátás volt egyébként a posztban a szavak hiánya és véleményformálás között feszülő problémára utalás.

A tananyag első nagy állítása, hogy minden mást megelőzően a legfontosabb a beszéd, minden más csak ezután jön (beszédtől determináltan): értés is, fordítás is, a strukturált nyelvtan is. Gaál Ottó levezetése szerint egy 8x60 perces intenzív tanfolyamon egy-egy hallgató 20 percet beszél önállóan, Míg iskolákban nagyobb kétszám és kevesebb óraszám mellett még rosszabb ez a mutató. Erre vezeti vissza a nyelvtanulási sikertelenségek/kudarcok perdöntő okát. És erre vezethető vissza a fő hajtóerő/motiváció a tananyagának konstruálásakor.

A tananyag második nagy állítása, hogy a folyékony beszédhez meg kell keresni a legrövidebb, leggyorsabb, legkevésbé fáradságos ám legbiztonságosabb utat. Ne szabályokon meg főleg tengernyi kivételeken/specialitásokon keresztül vezessen az út a mondatalkotásig, hanem edzés során begyakorolt helyes (kiejtésű és szerkezetű) minták gyors, kis erőforrás-igényű fényképszerű előhívásából.

Adalék: idevágó kedvenc informatikai erőforrásigényes analógiám az Oracle SQL parse-a. Van ugye hard és soft  parse. Az első esetben kőkeményen végig kell játszani az értelmezést, optimalizálást, végrehajtási tervgenerálást majd végrehajtás, ami rendkívül erőforrásigényes párhuzamosan érkező sok igény esetén (főleg OLTP-rendszereknél). Míg a második esetben csak azonosítani kell az SQL-utasítást és a korábban már kész utasítás-végrehajtási tervet már csak végre kell hajtani.

Nem lehet kérdés a „haladó” tananyag is kell egyértelműen a középfokhoz. Nem is értem miért hirdetik „felsőfok”-ú tananyagnak ezt a második haladó részt. Az én tudomásom szerint középfokon a teljes nyelvtan 90%-a kell, maximum gerund topikok egyes aspektusai, vagy a phrasal verbs durvább dolgai maradhatnak csak felsőfokra.

A Gaál Ottó-féle kreatív nyelvtanulás legnagyobb előnye lehet (az erre fogékonyaknál), a tanulási görbe speciálisan célraorientált meredeksége: gyorsan messzire jutni a beszéd folyékonyságának és hibátlanságának célfüggvényében. Azt gondolom az a mondás: cél flottul helyesen beszélni, és a nyelvvizsgán ezt díjazzák/büntetik legtöbb ponttal. Míg a szűkebb szókincs másodlagos szempont.

Ha valaki nem ért valamit a nyelvvizsgán (pl.: párbeszédnél), ám korrekten életszerűen rá tud kérdezni és közben tud értelmezni felfogni interakció-történéseket: az majdnem eltünteti a szó nemtudásból fakadó problémát.  Míg fordítva, ha valaki tud egy-egy szót (többet) ám akadozik a beszéde, az sokkal súlyosabb probléma.

Érdekes mellékág, hogy a „Nyelvvizsga felkészítő” nyíltan bevállalja a nyelvtani teszt 15 pontjának ignorálhatóságát, lutri alapra helyezve a dolgot. Mondván pontokat nem avval kell szerezni, nem múlhat ezen a nyelvvizsga/valós beszéd sikeressége.

Mennyi a tanulási (idő-)igény (átlagosan)? Gaál Ottó elmondása szerint havonta egy lecke (ezért van egy anyagban 12 lecke). Intenzív esetben („középfoknál”) negyed év is elég lehet, ami napi kb. 1 azaz egy új gyakorló A4-es oldal végigvételét jelenti (plusz ismétlések, gyorsítások). Ez azért nem ígérkezik rossz „biznisz”-nek a legköltségesebb, legtöbbet hozó beszéd-fronton. Gaál Ottó a 27 db nyelvvizsgáját ellenőrizhetően nagyságrendileg  10 év (=40 db negyedév) alatt tette le, úgy hogy nem volt célzott tananyaga hozzá (ő csinálta közben).

A kezdőknek is lehet jó a tananyag azzal hogy jó memória-, koncentrálási- és iq-játék a sok szempontra való párhuzamos figyelés miatt. Én speciel pontosan AZT utálom, ha a teljes nyelvtani szabályhalmaz felett kell jó mondatot alkotni gyorsan és hibátlanul, amikor nincs még meg ehhez a szükséges tudás. Itt viszont pont az a lényeg, hogy csak egy leckényi kevés legódarabkával kell előbb pontosnak, aztán gyorsnak lenni. Micsoda különbség!

Az újrakezdőnek is lehet nagyon jó az anyag, szvsz. Például a posztban is említett rendszerezése miatt is, meg a tudott dolgokon való gyors túljutás lehetősége miatt is. De az én tapasztalatom egyébként az, hogy újrakezdőknek is tud újat nyújtani már az első lecke is, ami más tananyagoknál nem feltétlen van így. A "kikérdező" 3.000 legjobb mondata hanggal/szöveggel szintén nagy segítség tud nekik lenni.

A második/többedik idegennyelvet tanulók köre lehet a legkisebb célcsoport, akik nem evvel a módszerrel tanulták az első idegennyelvűket. Hiszen ők már birtokában vannak nyelvtanulási "know how"-nak, amibe ez a módszer túlságosan drasztikus beavatkozást jelenthet száraz monotonitásával.

A posztban egy dologgal nem tudtam csak azonosulni: hogy „elavult” lenne Gaál Ottó módszere. Szerintem nem elavult, abban az értelemben, hogy nincs versenytársa, nincs” jobb” a megcélzott tanulási görbében. Más tananyagok vannak, más előnyökkel, más problémákkal/hiányokkal, más fókusszal. Gaál Ottó a legnagyobb problémára (beszéd) koncentrál egyedi és szerintem reális módon/szemlélettel. Ami aztán ízlés szerint szépen bővíthető több irányba is a továbbtanulásilag. Én akkor tekinteném "elavultnak" ha bizonyítható, hogy a személyreszabottság jegyében ugyanaz(!) az ember rövidebb idővel/jobb minőséggel abszolválja a fentebb tárgyalt megcélzott tanulási görbét. Én ilyet nem látok a horinzonton.

A nyomtatott tananyag - figyelembevéve, hogy Magyarország kis piac - szerintem inkább reális árú, mint nem. A goangol.hu, Relaxa QLL-nél 100.000-ket lehet zokszó nélkül költeni. Miközben persze másik oldalon 5-6.000 egy egyéni tanóra megkérdőjelezhető hatékonysággal, személyreszabottsággal.

Nekem ami jobban fáj az árnál, a nyomtatott tananyag másolásvédeleme: lapközépen jól látható sorozatszámmal. Ami nem igazán komoly védelem a torrentsite-ok tanusága szerint, viszont a fizető felhasználóknak kellemetlenség, mint a DVD-knél a copyright üzenetek hosszas és érdektelen mindenki által ismert és tudott tálalása. Torrent-feltöltéseknél azonnal kidobják ezeket is, míg aki legálisan szabályszerűen nézi a filmet, az minden egyes alkalommal bosszankodhat. További furaság vásárlásnál kitöltendő papír (amiről nem is kap a vásárló másolatot), hogy nem szabad másolatot készíteni (lapvesztésnél postán pótolják a lapokat) és ellenkező esetben a szerző él erkölcsi anyagi kárigényével. Ez sem javítja a szájízt.

Másfelöl az online gyakorló 22.000 forintja per nyelv per év, a korlátai mellett az szerintem már nagyon sok  (túlárazott). Aki most vesz nyomtatott tananyagot és kifog egy akciót az tudhat kapni ingyen is 1-1 évnyi licence-t. A kikérdező (ami "haladó"-anyagnál nagyon hiányzik) és az online gyakorlóból kéne egy sokkal ütőképesebb terméket csinálni) reálisabb áron.

A monopolhelyzetben lévő Rigó u. nyelvvizsga sokat ért a rendszerváltás elött (Gaál Ottó is akörül tette le a nyelvvizsgáit, 1990-től ugye már jelentek meg a kész tananyagok). Én olyat nem észleltem, hogy valakinek úgy volt papírja, hogy nem volt érzékelhetően valós nyelvtudása. Ettől még lehet szakadék köztük – pláne manapság a pluralizáció korában. És kérdés, hogy mekkora ez a szakadék.

Angol nyelvoktatásról, nyelvtanulásról

.
Frissen jelent meg egy cikk az index.hu-n a címbeli témában:
A hetvenes évekbe tért vissza a tanárképzés

Én, angolból gyenge emberkeként, csak vitatkozni meg szembemenni tudok a cikkben foglaltakkal. De olyan szinten, hogy a mondandóm felét meg sem merem írni - igazából nem is akarom több minden miatt sem. ;)

„Úgy tűnik a Diplomamentő program utánpótlása hosszú időre biztosítva van”
Megjegyzés: nem tudom ki hogy van vele, én nem tudtam nevetni ezen a sutkán: biztos nekem kevés a humorérzékem.

A Nyelvtudásért Egyesület a konferencián ismertette saját online felmérését. A 60 kérdésből álló ívet 1100 iskolai nyelvtanár és 1800 diák töltötte ki.
Megjegyzés: jó lett volna valami url is a teljes kérdőívre.

A felmérés nem reprezentatív, de azért jelzi, hogy a fontosnak tartott motiváció, pozitív hozzáállás megvan a diákokban és a tanárokban: előbbiek 61, utóbbiak 65 százaléka reális követelménynek tartja a B2-es szint elérését érettségire.
Megjegyzés: én inkább úgy fogalmaznék, hogy kívánatos és legfeljebb is inkább csak elérhető, jó esetben, és semmiképpen nem reális, jelen áldatlan helyzetben.,

Ahhoz, hogy az elvárás reális legyen, a tanárok és diákok szerint
- több óra kellene - ezt  tartotta legfontosabbnak a válaszolók 29 százaléka
- csoportbontás (19 százalék),
- jó tananyag, segédanyag (13 százalék),
- szabad tankönyvválasztás (6 százalék).
Megjegyzés: az én véleményem szerint, ami a legfontosabb lenne: megbízható, bizonyítottan jó módszertan, jó eszközökkel, ami a fasorban sincs jelenleg. Az sem lenne baj, ha több ilyen lenne, hiszen mi emberek is különfélék vagyunk alkatilag. Egyébként csak ez a fenti bekezdés önmagában sírnivaló minden betűjében.

Hol is tartunk pontosan????

Az én állításom, hogy
- bár rengeteg embert érint (tanárokat és diákokat),
- nagyon sokan komoly problémákat érzékelünk a témában,
- gigantikus erőforrások pocsékolódtak már el és pocsékolódnak el azóta is folyamatosan nagyon rossz hatékonysággal (egyéni és társadalmi szinten), nyelvtanulás címén,
- de nemhogy a megoldásnak nem járunk a közelébe sem, hogy hogyan kéne tömeges léptékben jól tanítani és tanulni idegen nyelvet,
- de még komolyan vehető érdemi diagnózisra is képtelenek vagyunk még mindig
(amit ez az index.hu-s összefoglaló is "kiválóan" érzékeltet, pedig nagylétszámú, kompetens, komoly szakmai konferenciáról beszélünk).

Magyarországon nagyon sok minden nagyon rosszul működik, de amit nyelvoktatás/nyelvtanulás terén produkálunk az annyira siralmas, hogy mindent visz.

Legelőször talán azt kéne összeszedni, milyen ismérvei vannak a jó angol nyelvtudásnak. Már itt ennél a pontnál bukik az egész, sosem látok kísérletet sem erre, csak a hablatyolás és mismásolás megy. Egységes álláspontról, konszenzusról ne is beszéljünk.

Nyelvtudás ismérvei

Az én felfogásomban a jó nyelvtudás azt jelenti a legmagasabb minőségi szinten (azaz (a) legkisebb kifáradással ám (b) élvezettel/örömmel, egyúttal (c) folyamatosan karbantartottan, nemcsak egy adott pillanatban)

+ Tudjon valaki - szótár nélkül nélkül is akár - olvasni angol nyelven. Értse a mondandó nagy százalékát, ha utána kell nézni valaminek az akkor a legkisebb probléma, ha anyanyelven való olvasáskor is utána kell nézni. Magyarán legyen összemérhető a szöveg dekódolási ideje és minősége az anyanyelvi olvasás dekódolásával. Nyilván lehet egy kicsit gyengébb angol nyelv esetében, de ne nagyságrendileg.

+ Tudjon jó érzéssel, könnyedén feliratot fordítani/megosztani őt érdeklő angol nyelvű filmhez (ha van angol felirat akkor annak alapján, de még jobb, ha nincs még felirat sem, csak angol hangsáv)

+ Értse meg emberek széles körének beszédét (indiaiaktól a négerekig), azokat is akik kifejezetten rosszul beszélnek ÉS/VAGY mobiltelefonon, annak zajain és kiesésein/szakadozásain, keresztül is (magyarán hiányos nyelvi környezetben).

+ Írásában tudjon szakcikket írni, ami akár könyben is meg tudhat jelenni az őt érdeklő témában. Hiszen az angol nyelv leginkább csak eszköz és nem  pedig cél sokunknál, vagyis hogy táguljon a horizontunk választott hivatásunkban.

+ Beszédében, anyanyelven való kifejezőerővel korreláljon az angol nyelven való kifejezőerő és folyékonyság. Nyilván itt is lehet egy kicsit gyengébb angol nyelv esetében, de szintén ne nagyságrendileg.

Ez a legutolsó szempont önmagában problémás hiszen nem mindegy, hogy valaki Horn Gyula-i legendás 200 szavas szókinccsel tudja ugyanazt produkálni avagy egy nagyságrendekkel bővebb irodalmári  / informatikusi szókinccsel. Azaz a dolog mind relatíve, mind abszolút értéken fontos. Érték az is, ha a fenti két kifejezőerő közel van egymáshoz, és probléma, ha az angol nyelvi kifejezőerő akármi miatt is kicsi.

Kommunikációs elvárások

Egy bekezdést szánok arra, hogy jelezzem itt ezen a ponton van az, amit el akarok hallgatni, nem kívánok kifejteni. Én azt érzékelem, hogy minőségileg sokkal - értsd SOKKKKKKAL - gyengébb minőségben szoktunk kommunikálni angolul és ez társadalmi referenciaként folyamatosan érzékelhetően egyre inkább konszenzussal elfogadódik. Oly kevés konszenzus van/látszik a témában, de ami van az is "legalább" káros. De mondom ez itt most offtopik, ezért haladjunk tovább.

Vajon hányan tudják komolyabb kifejezőerővel a fenti négyes-követelményt kielégíteni? Magam részéről tartok attól, hogy még sokkal rosszabb százalékok jönnének ki. Na és persze ez jóval túlmutat a "középfokon" is. Nemvéletlen, hogy nem egy munkahelyen alapból a felsőfok az elvárás/cél.

Megfordítva: előjön egy cikkbeli probléma: persze, hogy mondhatják magukról önértékelésben az emberek, hogy nem tudnak elég jól, hiszen érdemi komoly munkatevékenység végzéséhez, korántsem biztos, hogy elég a középfok.  Azaz lehet angol nyelven csacsogni és/vagy jól olvasni, de ez önmagában nem feltétlen korrelál az elvárásokkal.

A külső és belső elvárások irrealitásokig menően magasak tudnak lenni, ráadásul csökkenő tendenciájú ellentételezéssel (mintha olyan triviális alapjárat lenne, hogy az egyén beadja a közösbe magától és "ingyen" a második nyelv tudását a társadalom javára). Idevágóan az egyébként külön "szép", ha a munkahely nem biztosít legalább karbantartó nyelvtanulási hozzájárulást ÉS/VAGY úgy várja el a nyelvtudást, hogy nem használja ki (vagy pláne nem ismeri el anyagiakban).

Nyelvtudás minősítése, középiskolai kontextusban

A cikk itt is keveri a szezont a fazonnal az középiskolák vonatkozásában. Például egy földrajz-felelés hol összemérhető egy igazi nyelvtudás-számonkéréssel? Ég és föld egymástól a kettő. Földrajzhoz nem is kell feltétlenül otthon tanulni, akár úgy is lehet ötöst kapni másnap (ami mögött ráadásul "fedezet" is van). De valódi nyelvtudás az nincs ingyen a tömegek számára (csak idő, vér, veríték árán, ha nem is számítom a költségeket).

Két eset lehetséges:
- Vagy "Rigó utca" szinten osztályoznak az iskolában, ekkor elszakad egymástól a nyelv mint tantárgy értékelése a többi tantárgyétól.
- Avagy a tantárgyakat azonos módszertannal "összemérhetően" értékelik, jegyek tehát azonos értékűek, súlyúak (szódolgozat és társai), de annak a vége nem valódi aktív nyelvtudás lesz, nyelv esetében.

De nemcsak az értékelés a problémás, hanem a (nyelv)tanítás maga is, már rögtön elvi síkon is. Egy földrajz/matek/kémia órán EGY tanár előad, a SOK diák hallgat vagy tudhat párhuzamosan dolgozni. Míg nyelvtanulásnál pont fordtva a diákoknak kéne beszélni, aktívkodni és a tanárnak csak hallgatni neadjisten korrigálni. Az előbbi scenárió tökéletesen tud menni, az utóbbi már elvi alapon sem tud menni, hiszen egyszerre egy interakció tudhat csak menni korrekten, a többiek addig rossz hatékonyság mellett várnak (nekem ne mondja senki, hogy mások hibáiból is lehet tanulni, hiszen egy 35 fős osztályban 34/35-nyi hibát kell(ene) végighallgatnom, azt gondolom tökértelmetlenül feleslegesen). A tanár nem tud relevánsan osztódni a diákjai  között. Megfordítva: a nyelvtanulás 1:1 tanár-diák arány mellett is nehéz ügy.

Azaz a fentiek negáltját én fontos, releváns tényezőnek tartom: iskolában akkor lehet jó hozzáadott értékkel tanítani, ha a földrajz órával analóg módon EGY tanár tud előadni SOK diáknak, akik hallgatnak vagy érdemben tudnak párhuzamosan dolgozni és ez más tárgyakkal összemérhetően értékelhető érdemjegyekkel. Megfordítva, először 1 (aztán sok) tanár tudjon tanítani jól 1 db nehézfejű gyereket második (idegen)nyelvre, jó hatásfokkal, aztán akarjuk csak megoldani, hogy tanteremben hogyan kell 35 diákot jól tanítani idegennyelvre, sok iskolában.

Vagy egy másik jóval barátságtalanabb szcenárió: középiskolában felvételinél meg kell jósolni kiben van akkora nyelvtanulási potenciál, hogy lazán iskolai óra keretében tudjon jó nyelvtudáshoz jutni, mindenki más indulásnál rostálódjon ki, hiszen látnivaló, hogy míg egy földrajz-érettségit kvázi mindenki tud abszolválni, valós értékes aktív nyelvtudást nagyságrendileg kevesebben.

Magyarán, sem az értékelés, sem a minősítés, sem a tanítás miatt messze nem reális tömegek részére a középiskolában a B2, értelmezésemben inkább csak kívánatos és legfeljebb is csak elérhető. De NAGGGGGGGGGGGYON sokat kéne érte dolgozni meg előtte konszenzusra jutni (ami az álomvilág kategóriája kis hazánkban).

Létezik-e "nehezebb" nyelv?

Mekkora marhaság az is a cikkben, hogy "nincs nehezebb nyelv". Igenis sokkal nagyobb a távolság a magyar és angol, mint az idézett lengyel vagy pláne román még inkább pláne olasz és és angol között. Abszolút nem relevánsak meg félrevezetőek a cikkbeli idevágó adatok. Arról már nem is beszélve, hogy nehogy már teszem azt a kínai nyelv ugyanolyan könnyű legyen második nyelvnek, mint az angol.

Sajnos pechünk van: ahogy a magyart is nehéz tanulni külföldinek, úgy messze nekünk a legnehezebb tanulni az angolt itt Európában (különféle statisztikák nem véletlenül mondják egybehangzóan ugyanezt. Nem (a) beoltva vagyunk mi magyarok az idegen nyelv ellen, nem (b) utáljuk, nem (c) genetikai hiányosságunk van, hanem tömeges léptékben igenis nehéz második nyelvet érdemi módon jól elsajátítani, még ha az az angol is és pont azért messze esik a magyar az angoltól). Ilyen cikkbeli marhaságok miatt aztán csodálkozunk, ha ott tartunk, ahol (nyelvtudást illetően).

Látni kéne, hogy
- (a) Brutálisan nagy, egyúttal (b) inegzakt kiterjedésű és (c) összetételű, (d) nehezen adagolható és (e) minimalizálható infóhalmazt jelent a nyelvtanulás.
- Nehéz tanítani az angolt azok számára akiknek csak "kell", és sokszor nem is tanítódik jól az angol. Nehéz érzékelni a fejlődést, nehéz kikérdezni, nehéz minősíteni. Egészen egyszerűen minden nehéz a témában. Még a matek sem ennyire tragikus.
- Minden kell egyszerre és folyamatosan a nyelvből: minden egyes lyuk látványosan ront a teljesítményen. "Cserébe" könnyedén  kirostálódik az ember agyából a nehezen megtanult szavak/kivételek.
- Nem "megszakítható-folytatható" a tanulás, lásd még "újrakezdő", ha egyszer elveszett a fonál.
- Agyunk sokszor tiltakozik a nyelv ellen (rossz esetben). Előbb marad meg és jön elő akár az is, hogy a szótárban a harmadik sorban van egy kérdéses keresendő szó, mint az, hogy mi az a konkrét szó.
- Egészen egyszerűen nem tud reprodukálódni/megismétlődni az anyanyelv tanulása és öröme sokaknál.
- Komoly ülepedés/beégetődés kéne, de még mindig nem vagyunk tisztában ennek hogyanjával.
- A tanulás sokszor redundáns/ismétléses ám egyúttal mégis izzadságszagú legtöbbször.
- Minél messzebb van a megérteni kívánt ember nyelvezete (minél kevesebb az ösztönösen alkalmazható anyanyelvhez köthető nyelvi kapaszkodó), annál nehezebb az értés. Egy szögedi ember tájszólását előbb értjük meg, mint egy angolt vagy egy-egy indiai angolját. Azaz vannak fokozatok, illetve ennek letagadása sírnivaló szűklátókörűség, aminek csak meginni lehet a levét.
- Kritikán aluliak a nyelvkönyvek 95%-a, különösen az angol nyelvterületről érkezők. "Jót röhögtem" idevágóan az idézett szabad tankönyvválasztás 6%-án.

Nyelvtanárok

Ez bizony két szakma, ahogy a kifejezés is sugallja. Nyelvet is kell tudni, tanítani is kéne tudni hozzá. Ha országosan ennyire siralmas a helyzet, ennyire nincs érdemi hasznos konszenzus fő kérdésekben sem, akkor csak egyénileg lehet becserkészni jó tanárokat, drága pénzen, sok szerencsével. Ez bizony nagyon szűk keresztmetszet, ha társadalmi léptékben nézzük az angol nyelvoktatást.

Nyelvvel is szoktak problémák lenni tanárok esetén. No nem a szép kiejtéssel, vagy kifejezőerővel szoktak problémák lenni legtöbbször, hanem a témákkal. Én például imádok nőkről/nőkkel, zenéről, művészetekről, informatikáról csacsogni sokat, és jókedvvel (magam lepődök meg legjobban milyen hosszú és erős kifejezőerejű tartalmasabb leveleket tudok néha megírni ilyen témákban, angolul). És utálok beszélni a szobám függönyeiről meg az utazásaimról vagy éppen magamról (még magyarul is nemhogy angolul: az energiám ilyenkor arra megy el, hogy kitaláljam hogyan menjek semleges vizekre).

Ha valaki tanuló nehézfejű, akkor sikerélményt kéne talán neki adni meg olyan témákban beszélgetni vele, amiket szeret, amiben jól érzi magát (legalábbis a "learning curve" elején). Ha meg vizsgán kellene majd a 20 társalgási téma, akkor annak szókincsét, paneljeit utólag is be lehet biflázni jó alapokról indulva. Ne az érdektelen és unalmas meg ritkán előkerülő témák adják a vezérfonalat. Melyik kollégámat érdekli, hogy milyenek a függönyeim? És akkor nem beszéltünk arról, mi van, ha valakit nem érdekel a nyelvvizsga, tökéletesen boldog, ha boldogul a nyelvtudásával a szakmájában. Illetve egy állásinterjún "magasról tesznek a papírra", hiszen két perc alatt tesztelhető a szóbeli kommunikáció (ahol szintén nem a "függönyök" kerülnek elő, ugye). Ez az egész "függönyösdi" állítom valami bölcsész agyrém.

Hadd hozzak analógiát az informatikából. Pl.: Java nyelven való programozást sem úgy tanul az ember, hogy vesz egy certifikációs könyvet és a teszteket bogarássza. Hanem előbb megtanul programozni rendesen, dolgozik is benne, küzd a hibák ellen, aztán majd célraorientáltan, neadjisten vizsga elötti estén átnéz teszteket, ha szüksége van vizsgapapírra.

Hol vannak a tanárok, akik sok témában képesek tanítani, alkalmazkodva a nehezebben tanuló diákokhoz, személyreszabottan? Én egyébként 1 azaz egy olyan nyelvkönyvet láttam, ami angolt tanít kifejezetten informatikusoknak.

A "tanár"-sággal is bőven vannak problémák. A tanár sokszor hiszi azt, hogy mivel ő tud angolul, ezért az ő módszere üdvözítő, mert hát hiszen ő megtanult angolul, ugye. Meg sem kísérli megérteni a diákját, pláne alkalmazkodni hozzá. Pedig a személyreszabottság sok problémának és kudarcnak tudhatná elejét venni itt is.

Elmesélem egy frissebb frusztrációmat mi fájt nekem idevágóan. Szódolgozat-topik. A "nagyszerű" angol nyelvterületről érkező förmedvény tankönyvek egynyelvűek ugye. Merthogy milyen "fain", hogy angolul tanulunk angolt, ugye. Ám a szódolgozat "persze" kétnyelvű. De persze nincs sehol kiszedve egy rendes szószedet, egy nyelven sem (max. ha feltúrja érte az ember a netet és/vagy berögzíti). És hát persze előjönnek az olvasmányokon felüli további szavak is. Irreális hallgatói elvárás-e kétnyelvű szódolgozatos követelmény esetén, hogy legyen nyomtatott szószedet? Merthogy akkor ad absurdum még a korábbi szódolgozatok becsempészett szavait is vissza lehetne kérdezni (nem gondolnám, hogy ez hátrány lenne).

Mikor kell kezdeni a nyelvtanulást?

Magam részéről nem vagyok ellene a korai kezdésnek, feltéve, ha jó a tanítási módszertan. Én általános iskola elsőben kezdtem németet és 8 éven át tanultam. Imádtam, az osztály legjobbjai között voltam, végig ötössel, oda-vissza tudtam a megkövetelt nyelvtant és a névelőket. Mégis HASZNÁLHATATLAN volt mindig is a német nyelvtudásom. Míg volt egy osztálytárs lányka, aki csak 4-es volt, viszont nyáron kimehetett német barátnőjéhez Kelet-Berlinbe 3 hétre. Az ő tudása aztán kenterbe verte az enyémet.

Zárójeles megjegyzés: ez a brutális méretű, - orosz és francia kapcsán - többszörösen megismételt kudarc (ami ugyanabból fakad, mint, amit ez a linkelt cikk is feszeget évtizedekkel később, hogy miért problémás a középiskolai nyelvoktatás), nem-mellesleg alapvetően determinálta - és persze rossz irányba - a nyelvtudáshoz való viszonyomat (pláne, hogy messze nem láttam tisztán a problémákat, annyira se, mint mostanság). 
Kerültem is a témát (másban próbáltam meg érvényesülni). 
Illetve, amikor idősebb fejjel, 30 évesen, elkezdtem küszködni az angollal (merthogy ugye korábban én csak németet, oroszt és franciát tanultam jó érdemjegyekkel, és nagyon rossz nyelvtudás-végeredménnyel), egy rettenetes öreg nyelvtanárnővel (sose lássam többet!), az elborzasztóan borzalmas meg úúúúúúútálatós Grapevine-nal, valamelyik nevesincs nyelviskolából (azt hiszem valami "LinguA School of English" vagy mi a szösz volt a neve), akit az akkori munkahelyem delegált ki tudja milyen alapon, kódolva volt a kudarchegyek és felesleges körök elszenvedése.
Ugyanilyen borzalmas emlék volt számomra a Dohár Nyelviskola is, sose jöjjön elő még emlékként se! Három tanár tanított egyik rosszabb volt, mint a másik.
Igen! Elmondható, hogy (részben) bennem volt a hiba. De sok támogatást nem kaptam hozzá, hogy mit is kéne másképp/jobban csinálnom, csak ellenkező előjelű negatív impulzusokat. Csak azt láttam, érzékeltem az angol kapcsán, hogy küszködtem, minden öröm és eredmény nélkül.

Hány órát kéne tanítani középiskolában?

Így, ahogy most tanítják inkább SEMENNYIT! Mert nem ér az egész egy fityinget sem (a fentiekben is taglalt rossz cél és rossz módszertan miatt). Még az is jobb, ha beletörödünk, hogy lehetetlen jól és eredményesen - értsd valós aktív nyelvtudást adóan - tanítani nyelvet. Esetleg pár tanórával némileg megtámogathatják az otthoni nyelvtanulást (igazodva a többi tantárgy számonkérési szinvonalához). Kevesebb - egyébként nem megfizetett - tanár kellene, nem lenne hiány sem belőlük evvel  a re-fókuszálással. Persze lehet elvárni, hogy legyen lottó ötöse az embernek, csak kérdés reális-e ez az elvárás.

Politika...

A helyzet  siralmasságát csak fokozza, hogy a politika mit tesz az egészhez hozzá (bár,  ha a szakmai konferencia kapcsán ennyi gond van, mit várjunk a kisstílű, korrupcióra hajlamos politikusainktól). Itt van a rögtön a sírnivaló diplomamentő, ami úgy brutálisan költséges, hogy "persze" korrumpál (nyelviskola-diszkrimináció révén).

Pedig mekkora haszna lenne kis költség mellett, ha
- lenne egy folyamatosan karbantartott jó online kétnyelvű szótár (vita)-fórummal. Csak egy change-log olvasgatása milyen érdekes és hasznos lehetne, ami egyáltalán nem kívánna komoly erőfeszítést az embertől. Látszana mi az újdonság, mire tud fókusz kerülni, stb.
- lennének önképzést támogató szoftveres eszközök, személyreszabottan konfigurálódó kikérdezők.
- lennének levezetéses fordítási segédletek: ahol nemcsak a végeredmény látszik, hanem a hozzávezető út: milyen nyelvtudásos információk tudása (milyen csoportosításban) kellhet a minőségi munkához egy adott szövegnél.
- ha az angolosok megegyeznének a vitás kérdésekben és nekünk  már csak a tutit kéne megtanulni. Hányszor láttam olyat, hogy egyik angolos 'A'-t mond és lehülyézi a másikat, aki 'B'-t.
- etc.

Persze ezt az angol nyelvtanulást támogató honlapot nem ilyen alapokon képzelem (lásd alább a linket). Ha 10 milliárdokba tudna csak kerülni, akkor meglehet símán hagyni  kellene a picsába az egész témát. És akkor egyénileg boldoguljon mindenki úgy ahogy tud, hogy aztán (kínjában) röhögni tudjon ilyen cikkeken, mint ez a fenti is, meg láthassa mennyire gyengék vagyunk társadalmi kérdések megoldásában: arra van eszünk, hogy (a) követeljünk nyelvtudást meg (b) sajnálkozzunk a hiányán, (c) no persze meg fikázzuk embertársainkat.
De koherensen gondolkodni a témában senkinek sem sikerül konszenzust teremtően. :(
A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara 471 milliót költött erre a béna honlapra

Az ÉN konklúzióm... (nem kell velem egyetérteni!)

És hogy ne csak ennyire borulátó legyek, megosztok néhány konstruktívabb mondatot is a témában, amire komoly erőforrás-pocsékolások, kudarcélmények során jöttem csak rá (még úgy is, hogy még mindig kifejezetten gyengének tartom magamat angolból, bármilyen mérés szerint is). Szándékosan nem reklámozok senkit, hogy ne legyek "félreérthető", csak két progit említek azt is okkal.

- Hiszem, hogy NEM kell küldföldre menni az örömmel végezhető nyelvtanuláshoz (elég otthon egy PC és internet), még az olyan nehézfejűeknek is, mint én vagyok. Középfokig tuti elég. De ezután is elég skype vagy egyéb eszközzel valaki angolul beszélőt keresni, biztos van rá számtalan ingyen lehetőség is.
Az én filozófiám:
+ ÉRTSÉL másokat (rengeteg ingyen anyag van hozzá),
+ FEJEZD KI MAGAD, ha lehet hangosan és ehhez csak te magad kellesz és végül
+ TANULJ angol nyelvvel összefüggésben, olyan témában, ami érdekel (ahol az angol nyelv már "csak" eszköz, azaz az angol nyelv révén legyél több: rengeteg jó netes könyv és kurzus van a legkülönfélébb témákban).

Zárójeles megjegyzés:  én többszáz óra többnyire felesleges tanórai angol küszködés után, akkor értem el látványosabb, általam is érzékelt előrelépést az angolban, amikor az engem nagyon érdeklő adatbányászattal kezdtem el foglalkozni mélyebben. Magyar nyelvű szakkönyv a fasorban sem volt, így kénytelen voltam angol irodalmat böngészni, mivel hatalmas volt a motivációm a tanulásra.

- Tudhat meglepően jóval olcsóbb lenni az egész, ha valaki jól áll hozzá (például épít mások korábbi figyelembe vehető és/vagy adaptálható tapasztalatára). Kevés olyan terület van, ahol ennyire kritikus lenne a jó hozzáállás. Megfordítva rengeteg kudarcot és kidobott pénzt jelent a rossz hozzáállás.

- Viszont nincs "ingyen, erőfeszítés nélküli" - pláne nincs örök - értékes nyelvtudás annak, akinek nincs extra tehetsége, belső énjéből fakadó motivációja hozzá. Nem érdemes marketingdumáknak bedőlni, sajnos a vér veríték csak optimalizálható, de nem szüntethető meg. Még anyanyelv tanulásánál sem, hát még második nyelv tanulásánál!

- Sokáig hittem azt, hogy az értés a nehéz és a szövegelés a könnyebb. Hát nem. Állítom, hogy az önkifejezés a nehezebb ügy, számomra felettébb meglepő módon. És azért mert romlik a közbeszéd minősége: nem Shakespearekkel találkozik az ember, akikkel szót kell érteni. Sőt.
Ezt csak a mobiltelefonos kommunikáció és/vagy a rosszul beszélők tudhatják torzítani, amikor nem elég "szimplán" érteni, hanem hiányos/zajos nyelvi környezetből kell rekonstruálni az információt.

- Mind nyelvtannál, mind a  szótanulásnál olyan programot érdemes használni, amelyik jól súlyozva éget be illetve folyamatosan jegyzi mi az ami nehezebben tanulódik meg, hogy többször tudjon rákérdezni.
* Az ANKI és QUIZLET jók lennének ebből a szempontból (főleg a leggyakoribb 3000 szóra), csak a szótanulásnál sajnos csak szavakat tanít nem kontextusos mondatos "összefüggéseket".
* Illetve mondatos szókártyákat meg tud csinálni magának az ember, meg vehet is akár, de azok meg nem tudnak jól adagolódni a tanulásnál.

- Szükség van egy "expressions" típusú tananyagra is, hogy a panelek, idiómák, fordulatok is előkerüljenek (amikor a szavak és körülöttük a mondatok már nem elegek az üdvösséghez). Ha az önkifejezéshez még megspórolhatók lennének is, az értéshez sajnos nem.

- Mondok egy vitathatót is, ezt végképp nem kell elfogadni tőlem. Sok tankönyv szereti challengelni a diákokat, hogy IQ-rejtvény legyen egy-egy feladat megoldása minél több egyidejűen párhuzamos szívással. Én pont az ellenkezőjét tanácsolom a hozzám hasonló problémásabb diákoknak.
Kis lépésekben ám sok repeticióval érdemes haladni, minél nagyobb biztonságérzettel, örömmel/sikerélménnyel könnyedén, folyamatosan ismételni, gyakorolni. Így jobban égetődik be az egész, jobban, könnyebben szűnik meg az izzadságszag.
Az én felfogásomban a beégetődés és sikerélmény a kulcs a felnőtt nyelvtanulásnál, amit az IQ-rejtvény nehézségű tankönyvi feladatok pontosan, hogy maximálisan hátráltatnak. Ha majd tudsz angolul utána is ráérsz IQ-zni angolul. ;)

- Ha van érzéked a nyelvhez, akkor kvázi mindegy hogy tanulsz, "minden út Rómába fog vezetődni".  Ha nehézfejű vagy a nyelveket illetően, akkor találd meg magadnak azt a módszert, amivel jól haladsz a tanulással, legkevesebb káros energiát égeted el, legtöbb örömödet leled. Függetlenedj a tanártól, mert drága, kiszolgáltatottabbá válsz és ilyen esetben sokszor ő is sötétben tapogatózik (kívülállónak is látszódóan). Attól még, hogy ő tud angolul (ha tud), attól még nem biztos, hogy képessé tud tenni téged is valós nyelvtudás birtoklására. Lehet, hogy neked személyreszabottan a saját utadat kell megtalálnod.

Update-1 (2016-03-13) 

Nagy köszönet a "Neveljük együtt" facebook-oldalnak, hogy befogadta a blogposztomat. Ráadásul érkezett rá autentikus forrásból hosszabb, mélyebb reakció is. A viszont válaszommal itt is megismételem a szerintem érdekes dialógust.

Zsuzsa Lindner Bocsánat, hosszú lesz....
Sok igazság van az írásban. Én nem értek a statisztikákhoz, csak egy mezei nyelvtanár vagyok, és olyan helyen tanítok, ahol az átlagnál sokkal jobban megy a nelvtanulás, de azért saját tapasztalatok alapján szeretnék pár dologhoz hozzászólni:

"Földrajzhoz nem is kell feltétlenül otthon tanulni, akár úgy is lehet ötöst kapni másnap, de valódi nyelvtudás az nincs ingyen a tömegek számára (csak idõ, vér, veríték árán)" - Szerencsére ez sem igaz mindenkire, nem egy olyan tanítványom van, aki az ég világon semmit nem csinál az órákon, és mégis szuper a nyelvtudása, mert olyan érzéke van hozzá, hogy könyvekbõl, filmekbõl, játékokból észrevétlenül fejlõdik.

"A tanár nem tud relevánsan osztódni a diákjai között." -Igaz, de ez pont ugyanúgy igaz akkor is, ha 35 diáknak elõad frontálisan, és akkor is, ha kiad egy csoportmunkát, majd a csoportok között megosztja az idejét. És a diákok szempontjából is igaz: az a gyerek, aki figyelni akar, az akkor is figyelni fog, ha a tanár még rajta kívül 35 másikra kell, hogy figyeljen, meg akkor is, ha kis csoportban dolgoznak és a tanár csak néha figyel rá. (Sõt, 35 passzívan ülõ diák között sokkal könnyebb elbújni, mint 4-5 fõs csoportmunka során, itt ugyanis azonnal kiderül, hogy ki dolgozik, és ki nem.)

"ahogy a magyart is nehéz tanulni külföldinek, úgy messze nekünk a legnehezebb tanulni az angolt itt Európában" - Én statisztikákkal nem szívesen vitatkozom, de ha valaki ismer spanyol-francia-olasz-japán-kínai embereket, akkor az tudja, hogy nagyon durván hibásan és szinte teljesen érthetetlen kiejtéssel beszélnek, még azok is, akik amúgy folyékonyan tolják az angolt. Nekem volt szerencsém ilyen nemzetiségû angol nyelvtanárokkal (!!!) is beszélgetni, háááááát mjdnem lehidaltam, hogy ilyen borzalmas kiejtéssel és helytelen nyelvhasználattal hogy lehetnek tanárok?! Úgyhogy lehet, hogy õ könnyen tanulnak angolul, de hogy ez így mennyire használható nyelvtudás?!?!?

"Elõbb marad meg és jön elõ akár az is, hogy a szótárban a harmadik sorban van egy kérdéses keresendõ szó, mint az, hogy mi az a konkrét szó." - Nagyon ismerõs az érzés, de azt nem gondolom, hogy ez a nyelvtanuláshoz kapcsolódik elsõsorban, nekem pl. kb. minden más tantárgynál jött elõ ez a probléma anno.

"Kritikán aluliak a nyelvkönyvek 95%-a" - Ezzel abszolut nem értek egyet, sok jó könyv van. De még ha rossz is lenne minden könyv, ez ma már nem lehet kifogás, mert nincs még egy nyelv, aminek az oktatásához annyi segédanyag lenne az interneten, mint az angolhoz.

"aztán majd célraorientáltan, neadjisten vizsga elötti estén átnéz teszteket, ha szüksége van vizsgapapírra." - Ebben a nyelvtanulás terén nem hiszek, sajnos. Aki egyszer megtanult folyékonyan, de hibásan beszélni / írni angolul, az a vizsga elõtt 2 héttel nem fogja tudni ezeket a hibákat kijavítani, pont azert, mert a sok gyakorlástól, használattól teljesen berögzõdnek a sokat használt kifejezések. (Ja, és a Java nyelven való programozást sem úgy kezdi senki, hogy még életében nem látott számítógépet. Elõtte gondolom megtanulta a számítógép kezelés (esetleg unalmas) alapjait, nem?

"Viszont nincs "ingyen, erõfeszítés nélküli" ... értékes nyelvtudás" - Na, ebben nagyon egyetértek, és sajnos attól tartok, hogy ez az egyik oka a sok kudarcnak.

Kedves Zsuzsa!

Köszönöm, hogy figyelemre méltatta blogposztomat és ilyen hosszan reagált az írásomra. Sajnos blogposzt méretû kellene legyen a reagálás, annyi mindenre kéne kitérni. Ezzel nem fárasztanék most senkit, így csak ott reagálok, ahol tömören tudom ezt megtenni.

- A statisztikát, ráadásul szakmabeliként, én is nagyon óvatosan szoktam kezelni. Itt csak azt tudom ajánlani, mindig érdemes a valós tapasztalattal, meg józan ésszel szembenézni a valósággal. Nem a konkrét számok, hanem a valós megalapozottságuk a fontos (van-e, vagy nincs)

- Ezrek nem kapnak diplomát a hiányzó nyelvvizsga miatt
A számok szerint 30-50% egyetemi végzõs nem tudja átvenni diplomáját a nyelvvizsga miatt. Ez nagyon magas arány értelmezésemben. Itt nem arról van szó, hogy 1-1 tanár esetleg nem jól tanít, hanem elvi probléma kell legyen a rendszerrel (szerintem). És itt komoly diplomás emberekrõl beszélünk, mi van a nem diplomások nyelvtudásával?! Azt gondolom ott még nagyobb hiátusok lehetnek.

- A linkelt indexes cikk szerint önbevallás alapján a népesség 35%-a tud megszólalni egy idegen nyelven (ami nem gondolnám, hogy középfok vagy pláne jól használható aktív nyelvtudást jelentene egybõl).

- Nyilván vannak ügyes diákok nyelvekbõl is, ezt én is hangsúlyoztam a posztomban, de a fókuszt a tömegekre szerettem volna vinni, ahová egyébként én is tartozónak érzem magamat. És állítom, hogy csak ez a fenti két adat önmagában nagyon lesújtó, ami megoldásért kiáltana, ha komolyan akarjuk gondolni a nyelvtudást.

- Azt próbáltam volna megvilágítani többekközt, hogy koncepcionálisan elhibázott óraszám-növelésben gondolkodni. Most félre is téve a diákok a túlterheltségét. Ha a rendszer rossz, akkor azon nagyobb óraszám sem segít, hiszen egy rosszat konzervál és eröltet. Nem egy utolsó kis löket hiányzik csak a fenti tömegeknek, amit óraszám növeléssel meg lehetne oldani, sokszorására meg szintén nem lehet növelni a nyelvi órákat a tantervben, mások rovására (ha és egyáltalán az okozna javulást). És ezt az óraszám-növelést tartották legfontosabbnak a konferencián (a válaszolók közel harmada).

- 9 év alatt 900 óra jut középiskolában elsõ idegen nyelvre, míg 600 óra kellene középfokhoz, ami számot viszont kiscsoportra határoztak meg, tudtommal (max.8 fõ). Egy osztály létszám minimum 3-4-szer nagyobb, az óraszám viszont csak 1.5-szeres (maradva a linearitásnál, holott szerintem komplexebb, 'degresszívebb' a helyzet a felskálázásnál)
Én bõven túl vagyok a 600 órán, saját értékelésem szerint kvázi sehol nem vagyok angolból, azt a keveset amit tudok (pl.: olvasás, értelmezés), azt nyelvoktatáson kívül szereztem nagyrészt.

- Spanyol-japán-os tapasztalatával nem akarok vitatkozni, biztos lehetett ilyen. Számomra - tartom - az a releváns kérdés, hogy a spanyolok hány százaléka tud angolul kommunikálni, a magyarokkal szemben. Minden kimutatás szerint a magyarok hátul kullognak. Hogy ezt mi okozza: (a) mi magyarok hülyék lennénk-e, (b) Túlságosan kemény a "Rigó utca", (c) rendszer szinten nem müxik valami a nyelvtanulásban, (d) rosszak a számok és tök jók vagyunk nyelvtudásban, (e) etc, ennek feszegetésérõl szólt volna a posztom. Én a (c)-t valószínûsítem, de bizonyítani nem tudom.

- Ha 95%-a valóban rossz lenne a nyelvkönyveknek, akkor nem segít az, hogy mellette sok jó anyag elérhetõ (többnyire persze súlyos pénzekért.
Jó eséllyel kudarccal nyitnak a diákok tömegei, amikbõl rossz következtetéseket vonhatnak le a nyelvtanulásról (saját megélt tapasztalat, sajnos).
Ha valaki társat keres, mert nem szeretne egyedül élni, akkor nem fog végigmenni a társkeresõk többtízezer jelöltjén, hogy megtalálja az 'igazi'-t, mert mentálisan-lelkileg belefárad és lehet az ötödik kísérletnél feladja a rossz tapasztalatok miatt. Én ezért szeretem hangsúlyozni, hogy mennyire fontos a sikerélmény és már rögtön a legelején (minden fajsúlyosabb dolognál).
Az élet sokkal rövidebb annál, hogy legyen idõnk minden (sok) kudarcot átélni. Már pedig a nyelvtanulás nagyon sok kudarccal szegélyezett (ahogy egyébként a társkeresés is). Azt persze világosan le kell választani errõl a nézőpontról, hogy a befektetett munka nem spórolható ki egyikbõl sem. Mindössze "csak" átélhetõ értelmének kéne látszódnia a tanulás folyamatában.

- Nekem visszatérő fóbiám, hogy mi magyarok miért nem tudunk egy közös jó tananyagot, kétnyelvű szótárral kiizzadni, kikristályosítani magunkból: annyira "mission impossible" lenne ez és ha igen, akkor miért? A legtovább addig jutunk, míg egy-egy vállalkozóbb, hozzáértőbb nyelvi szakember, saját koncepciója mentén mindig nulláról indulva eljut, de érthetően csak valameddig és/vagy durvább kompromisszummal. És mivel komoly költségei merülnek, ezért ezt sokszor durva árazással tudja csak kompenzálni.
Én tuti fordítva állnék hozzá: előbb megtervezném egy jó nyelvtanítási módszer alapjait, közös gondolkodással (kvázi ingyen), minél jobban belemenve a részletekbe és csak aztán implementálnék, érzékelhető konszenzus után: hiszen a tervezés olcsóbb és flottabbul tud menni, mint a teljes egyedi tervezés és implementálás vakvágányokkal)

- Az utolsó elötti bekezdéséhez ("hibásan rögzült folyékonyabb angol") kompetencia hiányában nem tudok érdemben hozzászólni. Laikusként azt látom,hogy a tanárok inkább preferálják a rossz beszédet, "csak mondjad-mondjad fiam fluensen" alapon. De símán elhiszem, hogy ez vissza tud ütni.Én távol vagyok a 'fluent'-tõl, de "legalább" sok hibával beszélek.

UPDATE - 2017.02.08

Nyelviskolák Egyesülete: A rendszer jó, a nyelvtanárok nem eléggé

* Salusinszky András, a szervezet alelnöke a Magyar Idők-ben:
„A szakmában senki nem érti, miként lehetséges az, hogy a gyerekek a közoktatásban csaknem ezer órát tanulnak nyelvet, de nem képesek arra, hogy letegyenek egy középfokú nyelvvizsgát az érettségiig. Nyelviskolában feleannyi idő alatt is fel tudnák készíteni a tanulókat egy sikeres nyelvvizsgára. Nem hatékony a nyelvoktatás, és sok esetben nem elég jók a nyelvtanárok, akiknek gyakran nincs élő kapcsolatuk a nyelvvel.”
* Tavaly több mint 134 ezren mentek el nyelvvizsgára, és közülük körülbelül 84 ezren jártak sikerrel.
* Az angol bizonyult a legnépszerűbbnek, amelyből 96 ezren vizsgáztak, közülük körülbelül 62 ezren tettek sikeres vizsgát.
* Németből durván 28 ezer vizsgát dokumentáltak, ugyanakkor csak körülbelül 16 ezer bizonyult sikeresnek.
* A Magyar Idők tavaly év végén beszámolt arról, hogy az oktatásért felelős államtitkárság középtávú stratégiát dolgoz ki az idegennyelv-oktatás helyzetének javítása érdekében. Ehhez első lépésként felállt egy munkacsoport, amelynek feladata, hogy összeállítson egy problématérképet és megoldási javaslatokat fogalmazzon meg.

E-L-K-É-P-E-S-Z-T-Ő ! ! ! ! Rendszerváltás közel 30 éve után itt tartunk.

Nyelvtanulással, nyelvtanítással foglalkozó blogposztjaim:
index.hu: "A hetvenes évekbe tért vissza a tanárképzés" - Angol nyelvoktatásról, nyelvtanulásról
index.hu: "Kamu nyelvtanuló oldalak verik át a naívabbakat"
index.hu: "Nem fair, hogy nyelvvizsga kell a felvételihez"
blog.hu: Nyelvtanulással foglalkozó blog
***
Az Anki-val magolunk-e avagy memorizálunk?
Anki - SM2 algoritmus-variánsa
Ankiban rejlő rendkívüli potenciál
Gaál Ottó-féle Kreatív nyelvtanulás
Englishbox: felmérő tesztek (kezdő, közép- és felsőhaladóknak)
Gépi audio2text konverzióról
Effortless English - egynyelvű angol nyelvtanulás
Dr.Makara György: A kvantum nyelvtanulás felfedezése
Disputa: Relaxa Villám / QLL (Kvantum nyelvtanulás)