Magamról

Saját fotó
Főiskolai, majd egyetemi diplomamunkáimtól kezdve világ életemben, adatok, adatbázisok, adattárházak (leginkább Oracle) környékén mozogtam. Mostanság adattárházasként, adatbányászként élem napjaimat.

2010. május 30., vasárnap

Barabási: tudható a jövő



Barabási: Tudható jövő

Nemrég kaptam a fenti cikk linkjét. Hosszú és tanulságos (friss) interjú a neves tudóssal, a napokban Magyarpországon is megjelenő új könyvével kapcsolatban. Akit csak kicsit is "megcsapott a téma füstje", annak érdemes figyelmesen elolvasnia.

Amellett, hogy nagyon érdekesnek ígérkezik, erősen belepi a "nagy testvér figyel" feeling az egészet. Ha másra nem is asszociálok, mint a Facebook minapi botrányára, ahol a profit érdekében "kicsit" változtattak a céges adatvédelmi irányelveken.
- A vállalatok rólunk mezei halandókról, digitális lábnyomainkról, elképesztő adatvagyonnal bírnak rendelkezni, minden elképzelést felülmúló léptékben, nagyságrendben, minőségben, kifinomultságban.
- Ma már ott tart a technológia, hogy ennél csak egy megdöbbentőbb van, hogy mi mindent lehet belőlük kiaknázni.
- Külön-külön jópofa dolgoknak tűnnek, hogy például egy Netflix videóajánlórendszer nagyon jó közelítéssel tud ajánlani általunk nem látott filmet. Azonban ezek a különálló dolgok (1) összekapcsolhatók technikai értelemben (2) nem feltétlen kell ehhez az összekapcsolásokhoz elsődleges azonosítók/kulcsok.
- Megfelelően korrekt szabályozó mechanizmusok nélkül ezek a tudományos értelemben izgalmas kutatások rémálommá is fognak tud(hat)ni válni a piac- és profitorientált világban. Mint az atombomba a katonák kezén.

2 megjegyzés:

  1. A legelképesztőbb, hogy mi magunk asszisztálunk hozzá, amikor különféle kedvezmények reményében minden cégnél kiváltjuk az ún. "törzsvásárlói kártyát", regisztrálunk...; amivel épp ezeket a szokásainkat akarják megfigyelni a különböző cégek :)

    VálaszTörlés
  2. Ez bizony így van, Netflixnél is, Facebooknál/Iwiwnél is, mobiltelefonálásnál is stb., bőkezűek vagyunk digitális nyomaink megosztásában.
    Ebben az lehet a kihívás egy hétköznapi ember számára, hogy megtalálja a paranoia és a végtelen lazaság közötti legaranyabb középutat. :o)

    VálaszTörlés