.jpg)
* Azt hiszem ami a legfontosabb lenne a BIZALOM ami a mai világban egyre inkább kiveszőben látszik.
* ...elveszíteni a bizalmat sokkal könnyebben, gyorsabban lehet, mint visszanyerni
Sőt megnyerni is könnyebb a bizalmat, mint visszanyerni.
*...pillanatnyi előnyökért változtatnak...
A bizalommal kapcsolatban fentebb írtakkal nagyon egyetértek, illetve sok minden továbbit is lehetne még említeni. Tényleg jóval nehezebb elnyerni pláne visszanyerni, mint eljátszani a bizalmat, és a mai modern pörgésben a rövidtávú nyereség vágya (aka kapzsiság) sokszor gátja a hosszútávó stabil bizalomnak.
Ami a tárgyunk szempontjából viszont izgalmas, hogy a bizalom (1) alapvetően "intuicióorientált", (2) bár közvetlenül nem derült ki az előző posztból, de én alkatilag elsődlegesen "analizisorientált" személyiség vagyok. Engem pont az izgat, hogy hogyan lehet lehetőleg minél praktikusabban "objektívvé" tenni a bizalmat, hogy milyen stratégia mentén érdemes bizalmat adni.Egyszer jó lenne erről is hosszabban beszélni.
A bizalommal kapcsolatos másik fontos momentum - a létén, nemlétén kívül -, hogy megérte-e. És itt is nagyon hiányzik a visszamérés, az én analizisorientált szemléletemnek.
Bizalom kapcsán, meg ha már adatbányászatról van szó külön szót kell ejteni a Jevons paradoxonról is (szabad szóhasználattal élve hiába ez egységnyi hatékonyságnövekedés, ha mennyiségi összességében sokszorosra nő a veszteség).
Ha volt valaha valami unszimpatikus nekem az adatbányászatot illetően, az az, hogy az adatbányászeszközöket nem reális termékelőállítói profitra méretezve árulták, hanem a vásárló ügyfelek várható hasznának léptékére (magyarán indokolatlan extraprofitra). A vásárló ügyfelek aztán "előre a medve bőrére" címszóval megvették - előre kifizetve - ezeket az eszközöket. Az adatbányász konzulensek aztán például első körös logisztikus regresszióval "csodákat" varázsoltak a megrendelőiknek. És a legcsúnyább, hogy mivel ez eléggé gyorsan megvolt minden egyes alkalomra, ezért mindezt a többi - iparágon belüli - konkurens cégnél is elsütötték.
Tehát a megrendelők kvázi még a komparativ előnyüket sem tudták kihasználni a nagy felpörgésben. Kik jutottak extraprofithoz a szabad piac farkastörvényei alapján? Az eszközgyártók, meg a konzulensek. És relatíve kinél volt a legkisebb lecsapódó haszon, akik megelőlegezték a bizalmat, és megfinanszírozták az egészet előre.
A dolog ott üt vissza, hogy a megrendelők előbb-utóbb megtanulnak számolni és visszamérni következésképpen egyre nehezebben egyre munkaigényesebb (akár nullához konvergáló profittartalmú) projektekhez lehet csak hozzájutni, pláne így válságokkal terhelt időkben. Számomra mindebből az a tanulság, hogy mind a bizalmat, mind a munkakapcsolatot új alapokra (mint a farkastörvények) kell helyezni a jövőben. Az előző posztomban is ennek szerettem volna hangot adni (más megközelítésben).
Emlékszem olyan saját tapasztalatra, amikor egy cég új terméket hozott be, és a többi, már neves termékhez képest fél! áron adta. Ez jó is volt, és egyben rossz is... jó, mert így talán könnyebben meri kipróbálni az ember, mert úgy gondolja, hogy ennyit még szán rá, ha ki is dobja végül, viszont rossz, mert talán épp a "túl olcsósága" miatt nem meri kipróbálni, mondván, ebből az összegből minőségi termék nem állítható elő.
Az új termék és marketingje egy érdekes téma az adatbányászatban is. E. Rogers 1975-ös tankönyve a vásárlók alábbi kategóriáit különbözteti meg. Az egy érdekes adatbányász-feladat, hogy minél hatékonyabban megtalálni az innovátorokat, akik (1) szívesen kipróbálják az újat, sőt vállalják a kezdeti nehézségeket is vele (2) pozitív valamint intenzív mennyiségű & minőségű üzeneteket adnak tovább a náluk lassabb - nagyobb tehetetlenségi erővel rendelkező - többieknek.
03% innovators (venturesome);
14% early adopters (respectable);
33% early majority (deliberate);
33% late majority (sceptical);
16% laggards (traditional).
...nem megtartani akarják a kuncsaftot, hanem elcsábítani...A helyzet az, hogy mind az ügyfélmegtartás, mind az ügyfélmegszólítás komoly adatbányászati iparág, hatalmas arzenállal. Mindkét végről megy a harc az ügyfelekért. ;)
Bejegyzések
Még egy plusz adalék eszembe jutott a téma kapcsán, ami talán szintén nem tartozik szorosan a témához...
VálaszTörlésMégpedig, hogy mindemellett elszomorító, hogy nincs valódi konkurencia.
Arra gondolok, hogy pl. az ember megválaszthatja a bankját, ez elvileg konkurencia, de sok esetben kötelezővé teszik a bank használatot (gondolok akár a közalkalmazottakra, akik fizetését átutalással kapják)és mivel a bankok mind hasonló konstrukcióval dolgoznak nagyjából azonosan oszlik el közöttük az arány. DE azt nem lehet választani, hogy én nem használok bankot!
Úgy gondolom ez igaz a számítástechnikában is.... lehet, hogy nem kötelező windowst használni, de hát mi mást, valamilyen op.rendszert kell, sőt még ezen belül sem választhatod meg, hogy én elégedett voltam az xp-vel, nem akarok újat, mert rákényszerítenek...
az pedig a velejárója a jelen rendszernek, hogy nem a bekerülési költséggel arányos az ár, hanem úgymond "amennyiért el lehet adni"...
Erre mondták a kezdetekben, hogy ez azért jó, mert a konkurenciaharc majd leviszi az árat, és igyekeznek a termelési költségeket is épp ennek érdekében levinni. Ez utóbbi történik is folyamatosan, csak épp az ár nem csökken vele...
Illetve a MÁRKANÉV mint olyan, ami anno valóban minőséget takart. Ma már csak arra vigyáznak, hogy a garancia idején ne történjen meghibásodás. Még a szakszervizekben sem értenek sokszor a gépekhez.
Itt is a forgás a jó a cégeknek. Számítástechnikában a forgást az adja, hogy új programokat fejlesztenek ki, és elmagyarázzák, miért lesz az jobb neked. Illetve igyekeznek ellehetetleníteni, azaz a úgy alakítják az új rendszereket, hogy a régivel ne legyen kompatibilis, együtt ne lehessen használni, hogy az alapokat is meg kelljen venni ismét.
Illetve egyik részlet kapcsán :
"Tehát a megrendelők kvázi még a komparativ előnyüket sem tudták kihasználni a nagy felpörgésben. Kik jutottak extraprofithoz a szabad piac farkastörvényei alapján? Az eszközgyártók, meg a konzulensek. És relatíve kinél volt a legkisebb lecsapódó haszon, akik megelőlegezték a bizalmat, és megfinanszírozták az egészet előre."
Olyan, mint a piramisjáték... az elsőknek talán még megvolt a hasznuk, még vissza tudták forgatni a befektetett tőkét, de a későn csatlakozóknak már nem biztos, hogy megérte a beruházás, fejlesztés... :(
Ahogy én látom az adatbázisok és az adatbányászat világa sokkal lassabb világ, mint a napi életben mondjuk egy mosópor világa. Több nagyságrenddel nagyobbak a tehetetlenségi erők, jóval nagyobbak a kalkulálható költségek bármilyen átállásnak. Bármiféle konkurenciaharcot alapvetően befolyásoló módon. Erre épít több piaci szereplő is, nem mindig korrekt eszközökkel.
VálaszTörlésA márkaharc is másképp zajlik, mivel a perdöntően fontos funkcionalitásokat nagyrészt ugyanolyan jól tudják a konkurensek. A különbségek, a végső döntéshez vezető út nüanszait viszont nagyon nehéz láthatóvá, mérhetővé tenni.
A piramisjáték, mind időbeli lefolyását, mind a tortafelosztását, mind a rákövetkező kijózanodást tekintve tényleg hasonló jegyeket mutat számomra is (az idézett általam említett példában). Érdekes és fontos adalék. :o)