Magamról

Saját fotó
Főiskolai, majd egyetemi diplomamunkáimtól kezdve világ életemben, adatok, adatbázisok, adattárházak (leginkább Oracle) környékén mozogtam. Mostanság adattárházasként, adatbányászként élem napjaimat.

2017. május 9., kedd

HVG: "A magyar szinkron legendás, minek nyelveket tanulni?"

HVG: A magyar szinkron legendás, minek nyelveket tanulni?

Klasszikus örökzöld téma! Sokan futottunk már neki sokszor. Mindezidáig a legérvényesebbet kedvenc nyelvtanulós blogom célraorinteált posztjában olvastam (kvázi ez volt az első élményem ott, és mélyen meg is ragadott).
"Utánajártunk, mi az összefüggés a nyelvtudás és a szinkron kontra feliratozás háború között."
A HVG-s szerző Bodnár Zsolt ígérte a fentieket. Ám a brutál hosszú posztban, még érinteni sem sikerült a szembeállítás első felét. ;)

Én mindenképpen helyet szorítanék a művészi szinkronnak. Lássuk be kevesebbek lennénk a Frédi és Béni magyar verziójának hiányával. Ahogy a szinkronos filmélvezet is létező releváns ignorálhatatlan "műfaj".

Ám egy füst alatt jó lenne, ha az alapértelmezés a felirat lenne, opcionálisan rentábilis blockbustereknél bőven teret engedve a szinkronnak (nem pedig fordítva, ahogy ma látjuk). Nem a kizárólagosság, bürokratikus agyonszabályozáson kéne a hangsúlynak lenni, hanem megengedő/választható párhuzamosság-on.

Ha milliárdhegyeket elégetünk a kudarcos nyelvtanulás-témában, évtiezedek óta, pártállástól függetlenül, akkor a plusz feliratos verzióknak bele kell férnie. Különben is a felirat-elutasításon ideje lenne társadalmilag is reszelni egy kicsit, mert nagyon gáz, szvsz. Mondom én, akinél nagyobb lúzer balf*szt keveset hordott a hátán a Föld, nyelvtanulás terén.

Egy skandináv vagy holland helyzete valóban más feliratos filmek esetében, mint egy magyaré, de végső érvként/hivatkozásként mára ez nemkicsit ciki, szvsz. Sokkal kevésbé kellene fájjon a felirat-dolog, mint amekkora (csúnya) feneket kerítünk a durva léptékű teljes elutasítással.

A kérdés másik vetülete, hogy jóval kevesebb Frédi és Béni van a mérleg potitív serpenyőjében, mint ami veszteség van a nem-eredeti hangú filmek révén. Egészen egyszerűen fékezett habzású a filmnézés-élmény az utóbbi esetben, statisztikai relevanciával.

A feliratos film NEM csodaszer/orákulum. Egy kellemes, opcionális kiegészítő lehetőség. És mint mindennel ezzel is érdemes lehet okosan végiggondolva élni.

Az én szempontjaim:
* Ne moziban, hanem PC-n kísérletezzünk elsőként
* Kerüljük a hadarós, hangos háttérzajú, spéci nyelvezetű, etc. dolgokat. Én speciel nagyon tudom ajánlani a koreai történelmi, tévésorozatokat, annál is inkább mert,
+ nagyon kevés szöveg van bennük (annyira lassan csordogálóak)
+ nagyon szűk szókinccsel dolgoznak, a csendes, meditatív ázsiai mentalitás miatt.
+ jellemzően olyanok fordítják angolra, akiknek szintén nem anyanyelvűk az angol, mint nekünk (élnek nyelvi egyszerűsítéssel, rendesen). Nem Cambridge-be akarunk rögtön jelentkezni, bőven elég, ha értjük a mozgóképet, ami megy a képernyőn. És innen lehet aztán feljebblépni a nyelvtudási grádicson.
+ stb. 
* Önálló film helyett sorozat preferálása, hogy legyen alapélményanyag, amihez csak kiegészítés jön pluszba ("észrevétlenül"; értsd kevés ráfordítással, potenicálisan nagy sikerélményként).
* A angol hang+magyar felirat esetén borzasztó nagy fegyelemezettség kell (hangra koncentrálásban), ami szerintem az emberek ~90+%-ban ilyen léptékben nincs meg. Ezért inkább kerülendő. Ha véletlenül meglenne, akkor ez lehet a legeslegelső lépés (lehető leglassabb filmekre alkalmazva)
* Nem szabad eröltetni, főleg műfordítás irányába az értést (saját káron szerzett tapasztalat). Egy laza körbe ami belefér annyival kellene megelégedni. És fokozatosan lehet aztán növelni a penzumot, hogy mennyi férjen ebbe a laza körbe.
* Nem mindegy,hogy elsőre vagy másodszori nézésre váltunk feliratra. Ha van az embernek kedve másodjára is megnézni egy filmet, akkor az tudhat segítség lenni, jobban lehet nyelvtanulásra fókuszálni. Igaz manapság egyre kevesebb a többször nézhető film.
* Abban is lehet fokozatosság a legelején, hogy
+ szimplán idegen nyelven visszamondani a hallottakat (általunk dekódolt részleteket)
+ aztán jöhet egy pici szövegváltoztatással való lényegismétlés
+ aztán jöhet az igeidő-váltás.
+ aztán jöhet a nézőpont-váltással való elbeszélés
+ stb.

Nyelvtanulással, nyelvtanítással foglalkozó blogposztjaim:
index.hu: "A hetvenes évekbe tért vissza a tanárképzés" - Angol nyelvoktatásról, nyelvtanulásról
index.hu: "Kamu nyelvtanuló oldalak verik át a naívabbakat"
index.hu: "Nem fair, hogy nyelvvizsga kell a felvételihez"
index.hu: "Nyelvtudásban abszolút utolsók vagyunk az EU-ban"
index.hu: "Miért beszélni diákok rosszul angol?"
blog.hu: Brutális zuhanás: csak a papír nem kell, vagy nyelvtudás sincs?
blog.hu: Nyelvtanulással foglalkozó blog
***
Az Anki-val magolunk-e avagy memorizálunk?
Anki - SM2 algoritmus-variánsa
Ankiban rejlő rendkívüli potenciál
Go Angol: A 7 nyelvtanártípus, akitől menekülj!
Gaál Ottó-féle Kreatív nyelvtanulás
Englishbox: felmérő tesztek (kezdő, közép- és felsőhaladóknak)
Gépi audio2text konverzióról
Effortless English - egynyelvű angol nyelvtanulás
Dr.Makara György: A kvantum nyelvtanulás felfedezése
Disputa: Relaxa Villám / QLL (Kvantum nyelvtanulás)

2017. május 4., csütörtök

"Házasság első látásra"

.
A társválasztás és adatbányászat keresztezése klasszikus és időben talán legelső nagy - posztokon átívelő - témája ennek a blognak. Íme az előzmények:

Társkeresés és adatbányászat témát érintő blogpostjaim:
Társkeresés adatbányász alapokon
Társkeresés - Numerátorok
Dr. Helen Fisher mint a szerelem "brittudósa"?
Dr. Helen Fisher kérdőíve társkereséshez
Dr. Helen Fisher - Zárszó
Társkeresés adatbányászati támogatással
Beszéd, mint a sikeres párkapcsolat prediktora?


Az RTL-n most indult egy külföldről adaptált egy olyan címbeli valóságshow, aminek homlokterében az a speciális szituáció áll, hogy férfiak és nők úgy házasodnak, hogy az esküvő napján az anyakönyvvezető elött, közvetlenül az "igen" kimondása elött látják először egymást.

Na ez egy újabb dimenziót ad annak az engem 8+ éve foglalkoztató alapproblémának, hogy lehet-e tudományos eszközökkel "kívülről" támogatni párok egymásratalálási folyamatát.

Úgy tűnik a népek vevők az új show-ra (abban az értelemben, hogy foglalkoznak a dologgal), az indexes comment.blog.hu is rácuppant a témára, rövid időn belül már három rövidebb-hosszabb blogposztot is publikálódott sixx-től, generálódott hozzájuk lassan 200-hoz közelítő komment is. Már csak az a kérdés, hogy lesz-e belőle "hogyvolt". :)
2017.május 8-án kiderült íródik a hogyvolt is, Jean Moriarty által:
1x01-02
1x03-04

Két alapvető aspektusa van a témának (nézőpontomból):
(1) E blogot érintő adatbányász-szakmai
(2) Tévés és egyéb körítéses

Az utóbbi tévés aspektussal kezdem, hogy gyorsan túl lehessek a kötelező és számomra kevéssé érdekes/releváns ám nem megspórolható körökön.

* Szabad-e így házasodni?
- Sixx első témabeli posztjához rögtön politikát kapcsolt bulváros felcsigázás mentén "Semjén Zsolt legvadabb rémálma". Alapvető módon befolyásolva ezzel a rákövetkező kommentfolyamot is. Magam részéről nem tudom, sőt nem is fogadnék rá nagy pénzben, hogy paláver-szinten veri-e ki a biztosítékot Semjén Zsoltnál. Igaz, én a boltzáras történet megtapasztalt lefolyására sem tettem volna fel egyetlen lyukas garast sem, aztán mégis megéltük úgy ahogyan az megesett. Szóval nem releváns a politikát érintő véleményem.
- Én magam azt gondolom, nemhogy szabad, meg nem látni hozzá semmi akadályt (korrekt ügyrendezés mellett csak természetesen). De azonban ellenben viszont az esküvőt megelőző előzetes 30 napos kötelező adminisztatív kűrt is eltörölném, annyira idejétmúlt felesleges atrocitás a nemzettesttel szemben.

* Lehetséges-e előzetesen előírt 30 napos követelmény mellett hitelesen leforgatni az egész valóságshowt, póriasan fogalmazva ordas nagy kamu-e az egész?
- Egyfelöl az FB-n van olyan jogi vélemény, hogy a szereplők RTL-es szerződéskötése nem tartalmazhat alanyi jogról való lemondást (családjogi szerződés kapcsán történő szabad véleménynyilvánítás joga). Ahogy szerzői jogról sem mondhat le szerző semmilyen szerződésben, merthogy a szerző intakt tartozéka a saját szerzői joga. Szóval, hogy per definitionem kamu.
- Másfelöl látott már olyat a világ, hogy a jogot megkerüli a világ. A világnak a legelkerekedettebb szeme láttára. Ehhez csak egy picit kell körülnézni például a magyar közélet valóságshowjában. ;) Szóval tőlem símán lehet, hogy nem kamu, minden jogi csürcsavarás/kockázat ellenére sem.

* Komoly-e házasság?
- Az ötletfelvetés számomra egészen biztosan, különben nem lenne ez a blogposzt sem, ugye. :)
- Minden más nyitott kérdés az "igen" és "nem" két véglete által átölelt teljes spektrumon, másképpen fogalmazva nem tudom.
- Elvben valóságshow-s pénzkeresési céllal símán bevállalható a dolog, relevánsabb hátrány nélkül, azaz ha már valaki bevállal egy valóságshow-s szereplést, akkor már nem kell osszon-szorozzon egy házaságkötés (és válás).

* Jó műsor-e, nézhető-e?
- Az első adást láttam, ennek alapján számomra nézhetetlen. Letöltés után, többszöri megszakítással, nagyon kis adagokban, ámde pörgetés nélkül végül is abszolváltam a teljes megnézést.
- Halálra idegesített az egész cucc, én feszengtem a legjobban, nem a szereplők.

* Jó ötlet-e valóságshow-val fertőzni magát az alapgondolatot (házasodás nulla kapcsolati-előzménnyel)
- Számomra, amennyiben komoly és nem Ranschburg Jenős "Családi kör" típusú cucc az egész, akkor az intimszféra megsértése (így nem vagyok rá kiváncsi).
- Ráadásul a tévé kikerülhetetlenül ab ovo torzít a megjelenítés során, bármiféle érdemi elemzést alapvetően tönkretevő módon.
- Hiába no, nem vagyok edzett, sosem bírtam a műfajt. A Virtuózokban is sok más mellett pont a valóságshow-s feelinget nem bírom. Nem valószínű, hogy megnézek még egy adást.

* Scripted-e a reality?
- Én a "nem"-et tippelném magamtól.
- Egyetértek sixx-szel, hogy előbb-utóbb kibukna a méteres kékeres lóláb, ha ekkorát kamuzna összeesküvés jelleggel az RTL. Amit el tudok képzelni az a minimális direkt belenyúlás, minden más "hangulatfokozást", "érdeklődésfenntartást/-generálást" a castingra, interjúkra, vágásra hagyva.
-  De fogadni tuti nem fogadnék rá vagy ellene.

* Ezek az "RTL-szervezte" házasságok mennyire lesznek hosszúéletűek?
- Az amerikai - AI/MI inspirálta kapcsolatos - visszamérések jelentős eredményeket mutatnak, életképes, növekvő piacot generáltak. De ott nyilván:
(1) Jóval nagyobb merítési méretek (már évekkel ezelött is 1.6 milla, csak a Chemistry-ben)  vannak a magyarhoz képest, pláne a jóval szűkebb RTL-valóságshow szintjén, ahol van 8 pár így-úgy összerakva. Lássuk be a legjobb ki sem talált algoritmus is azonnal felteszi mindkét kezét... ;)
(2) Amcsiban nincs valóságshow-körítés, az egész megmarad az intimszférában. Ráadásul házasság sem kötelező, mint az RTL-nél.
(3) Nem kell rögtön az első körben győzni: csak annyi a cél, hogy esélyesebb jelöltek rendelődjenek össze. Míg az RTL-nél nehezen hisszük, hogy a résztvevők újabb esélyt kapnának: maximum egy második évadban... :DDDD
(4) Ne felejtsük el, hogy mi magyarok gyakran kapjuk az ívet, hogy túlzottan egyénieskedők vagyunk. Amire csak erősíthet opcionálisan a túlzásbavitt válogatás, horribile dictu "felüllövés" az igényekben.
(5) Ismerve az RTL meg a valóságshow lelkivilágát, működését, kötve hiszi az ember, hogy prioritás volt a kapcsolatok hosszútávú sikeressége. A pénz, reklám, marketing más követelményeket támaszt a sztori-eladhatóság mezsgyéjén. Magyarán szakmai szempontból túl nagy következetéseket én nem vonnék le az RTL-es cucc kapcsán.
- Szóval én egyetlen tévéshow-s házas kapcsolatra sem tennék nagy pénzt, szemben az amcsis verzióval (ahol viszont igen).

És akkor ta-da-dam, jöjjön a lényeg, a tárgyat illető domain-specifikus szakmázás. :)

Elöljáróban a most idetévők számára írom, hogy nem kell (túl)misztifikálni, meg csodaszernek látni az egész AI/MI-s alapú társkeresést. Mindösszesen annyiról van szó (de ennyiről viszont igen), hogy sokszor eleve nagyon alacsony sikeres perspektívájú pártalálási valószínűségeket próbál javítani matematikai eszközökkel. Kiszórja a relevánsan esélytelen összerendeléseket, a nagyobb valószínűséggel bíró párjelöltek közé esélyesebbeket próbál tenni. Az egész adatbányászat általános célja is ebben ragadható meg leginkább. Semmi extra, ennyi....

Van a Földön 3.5-3.5 milliárd fickó illetve csajszi, egyenként sokszor meglehetősen bonyolultan komplex - ám számok nyelvére is leképezhető - lélekkel. Közülük sokan szerethetnek párosodni, mitöbb sokan meg is tették a múltban, jó sok tapasztalat-tömeget generálva. Mindez ideális terep elemzésre a "big data"-fanatikus adatbányásznak, mivelhogy a data mining/science arról szól, hogy nagytömegű adatban kell rejtett mintázatot találni, például osztályozási(vagy speciálisan prediktálási) célzattal.

A téma nekem kétszámjegyű éves fixa ideám (és az adatbányászat csak erősített ebben, meg plusz löketet adott), amikor még híre sem volt legalábbis itthon a dolognak. Ma már elmondható, hogy Amerikában is sokan csinálják (pl.: eHarmony, Match, Chemistry, 4-500 kérdéses kérdőívvel!!), de itthon is (elsőként talán a Randivonal kísérletezett vele). Kell-e erősebb bizonyíték mindehhez, hogy képes voltam egy valóságshow-epizódot pörgetés nélkül végignézni az ügyben. :DDDD

Kérdés milyen magyarázóváltozók alapján mennyire hatékonyan lehet előrejelezni egy párkapcsolat sikerességét (feltéve, hogy ez a cél, nem pedig teszemazt például egy jólsikerült egyéjszakás kaland, ami szintén lehet valakinek valós releváns [szűkített] scope).Mindehhez "csupán csak" pár dolog kell
(1) kérdőívvel fel kell mérni a párkapcsolatra-kandidálókat,
* akik egyrészt fizetnek sokszor ezért a lehetőségért,
* másrészt érdekük az őszinte válaszadás,
* harmadrészt nehéz "meghackelni" egy komoly kérdőívet, mivel nincs "jó" és "rossz" válasz az egyébként szokásosan sok kérdésre.
(2) kell egy matching-algoritmus, amit sokféleképpen lehet implementálni; speciális "távolság"-fogalommal dolgozó klaszterezéstől elkezdve, [0-1] valószínűség-intervallumba leképező prediktálásig terjedően, opcionálisan megfejelve kombinatórikus optimalizálással.
(3) Opcionálisan párkapcsolati együttműködési "munka" infói alapján tuningolni

Az első tervezési kiindulás az lehet, hogy párkapcsolatban vannak
(a) peremfeltételek és van a
(b) együttmunkálkodási párkapcsolatépítési folyamat.
A dolog nem triviális, hiszen van aki vitatja az (a) hangsúlyos szerepét. Az adatbányászat értelemszerűen az első pont (pl.: kérdőív-alapú) feltérképezésében, illetve "algoritmusba-keverésében" tud érdemit mondani, segíteni könnyebben, mondván a harmóniát támogató peremfeltételek, harmónikusabb együttműködést vetíthetnek előre, relevánsabb léptékben.

A (kérdőíves) adatgyűjtés második tervezési vízválasztója rögtön az lehet, hogy hány %-ban alapozódik személyes explicit mondjuk így "kulturális" információkra, vagy perszonálisan befolyásolhatatlan hormonháztartásos "implicit" információkra (amire egész rendszert épített dr.Helen Fisher antropológus, a Chemistry-ben). Az "explicit" kiindulás problémája, hogy zajos/megtévesztő lehet, míg az "implicit" kiindulás problémája meg, hogy esetleg túl kevéssé releváns.

Egy következő tervezési vízválasztó, hogy szemben a csajokkal a fickók picit könnyebben/szívesebben hagyatkoznak első benyomásaikra pozitív érzés megléte esetén, sőt tartanak ki mellette, könnyebben jön a szerelem átlagos viszonyok között is. Amúgy ez a valóságshow első adásából is lejött (nem mintha ez jelentene akármit is). Az egész data mining approach kvintesszenciája, hogy a kétsebességes (ad absurdum fordított felállású) relációt tudhatja egyensúlyba hozni, horribile dictu harmonizálni a kezdeti párkapcsolatépítési szakaszban.

Ez rögtön felveti azt a releváns kérdést hogy szemben azzal, hogy hány százalékban sikeres a gépi matching, sokkal fontosabb a sikerességet abban mérni, hogy a párkapcsolatra kandidálók, elhiszik-e ennek a gépi matchingnek:
* hogy potenciálisan hatékonyan tudnak előzetesen zajt/felesleges köröket eliminálni, időrabló, sokszor kevéssé élvezetes meg szükségtelen mentális próbatételeket csökkenteni a párkeresési folyamatból.
* hogy fontosabb az esélytelen jelöltek könnyű kiszórása, a még mindig sok esélyes jelöltekre redukálásával.
* hogy a félresikló kezdeti kommunikációk, bénázások elhibázott konkluzióinak/következményeinek hatása csökkenthető (első benyomások kevesebb rossz "outliert" generálnak).
* hogy az "ördögnél egy fokkal szebb legyen a fickó" gondolat tudhat teljesen más (jelenidejű) megvilágítást nyerni a sok problémát implikáló "válogatási stressz" kontextusában.

A következő releváns vízválasztó, hogy meddig extrapoláljuk tovább a gépi-matching-es kérdéskört. Én mindig csak addig gondolkodtam eddig, hogy email-címcseréig van szerepe a gépeknek, algoritmusoknak, onnantól 100%-ban "emberi" a folytatás. De végül is logikus ötlet, hogy a régi korok praktikus kiházasításához hasonlóan a gép házasítson ki. Csak míg régen, szülői/gazdasági megfontolások voltak a párosító motivációs erők, ma már a szerelem, romantika, vágyak, kulturális és egyéb háttér lehet a rendező elv a gépi matching számára. De nem csak motivációs erő megléte a közös, hanem a minősége, hiszen mindkettő "külső" típusú (hiszen kívülről jön mind a szülői presszió, mind a gépi matching hatása, ami tovább erősíti a ma is létező párválasztáshoz köthető környezeti nyomást)

Utolsó releváns tervezési vízválasztónak a valóságshow kontextusában említhető specifikumokat említeném:

* Tévés zaj, plusz torzító nyomás. Marhára nem mindegy, hogy a párok maguk belsőleg intézik a saját ilyetén spéci házasságukat, avagy kamera elött.Élve az előfeltételezéssel, hogy nem kamu az RTL egész show-ja.

* Szakemberi verifikáció/rásegítés illetve dinamikus személyreszabás a kérdőíves felmérés nyomán. Nyilván ez egy költséges extra/bónusz a tisztán gépi illetve általános kérdőívezéshez képest, de távolról sem triviális, hogy jobb eredményt ad, analóg módon a dimenzióredukció információveszteség melletti sokszor jobb minőségű végeredmény-előállításhoz.

* És talán a legeslegfontosabb: a házasodásban érintettek köre. Egy Megasztárba/Csillag születikbe jelentkeznek 1-2.000-en maximum, amibe beletartozik a fahangú zuhany alatti kornyikáló lúzer madarak is. Egy ilyen házasságba jóval kevesebben jelentkeznek, és belőlük is, csak 8 pár kerül ki, ami kiválasztást nyilván befolyásolja, hogy milyen sztori kapcsolható hozzájuk, még tovább torzítva az egészet. Na most evvel lehet szembeállítani, hogy dr.Helen Fisher 1.6 millió ember adataival rendelkezik. Érezhető, hogy "kicsit" más az alapnagyságrend a [gépi] matchinghez. ;)

Szumma-szummárum: miközben a tévéshow önmagában hidegen hagy, az azért nagyon érdekelne, hogy ha bármiképpen tudna-e ez a spéci házasodási módi terjedni, tévés valóságshow nélkül természetesen, akkor milyen tapasztalatokat hozna. Szívesen elolvasnék erről egy összefoglaló tanulmányt, akkor is, ha szívesebben hiszek a fentebb említett csupáncsak emailcím-cserés verzióban.

2017. április 26., szerda

Index.hu: "Nyelvtudásban abszolút utolsók vagyunk az EU-ban"

Nyelvtudásban abszolút utolsók vagyunk az EU-ban
Two Thirds of Working-Age Europeans know a foreign language

Na kérem ez a nem semmi. Nyelvtudásban abszolút utolsók vagyunk az egész EU-ban: a magyarok közül beszélnek a legkevesebben idegen nyelven. A felnőtt lakosságnak mindössze 37 százaléka beszél legalább egy idegen nyelvet. Miközben az EU-átlag 66% (kétharmad)

Rendszerváltás után, emberöltőnyi 30 évvel. Számolatlanul elégetett költségvetési és EU-s milliárdok nyomán.

Mondjuk a mérési módszertan részletei is érdekesek lennének. Ki számít idegen nyelvet beszélőnek és ki nem. Engem például hová sorolnának. :DDDD Bár félek, hogy az ábrabeli 90%-ok miatt a határvonal megrajzolása nemfeltétlen van drasztikusan megnyomott ceruzával meghúzva. Ha így van, akkor ez tovább fokozhatja a tárgybeli rosszkedvet.


Nyelvtanulással, nyelvtanítással foglalkozó blogposztjaim:
index.hu: "A hetvenes évekbe tért vissza a tanárképzés" - Angol nyelvoktatásról, nyelvtanulásról
index.hu: "Kamu nyelvtanuló oldalak verik át a naívabbakat"
index.hu: "Nem fair, hogy nyelvvizsga kell a felvételihez"
index.hu: "Nyelvtudásban abszolút utolsók vagyunk az EU-ban"
index.hu: "Miért beszélni diákok rosszul angol?"
blog.hu: Brutális zuhanás: csak a papír nem kell, vagy nyelvtudás sincs?
blog.hu: Nyelvtanulással foglalkozó blog
***
Az Anki-val magolunk-e avagy memorizálunk?
Anki - SM2 algoritmus-variánsa
Ankiban rejlő rendkívüli potenciál
Go Angol: A 7 nyelvtanártípus, akitől menekülj!
Gaál Ottó-féle Kreatív nyelvtanulás
Englishbox: felmérő tesztek (kezdő, közép- és felsőhaladóknak)
Gépi audio2text konverzióról
Effortless English - egynyelvű angol nyelvtanulás
Dr.Makara György: A kvantum nyelvtanulás felfedezése
Disputa: Relaxa Villám / QLL (Kvantum nyelvtanulás)

Portfolio.hu: "Évtizedekig tartó fájdalomra figyelmeztet a semmiből jött milliárdos"

Jack Ma (Alibaba milliárdos tulajdonosa): "Évtizedekig tartó fájdalomra kell felkészülni"

Ijesztő és brutálisan őszinte beszédet tartott a világ egyik vezető online cégének vezére, annak  kapcsán, hogy a következő évtizedek az interneten alapuló technológiák terjedése miatt az emberiség számára több fájdalmat hoznak majd, mint örömöt.

* A társadalomnak éveken át tartó fájdalomra kell felkészülnie, mivel az internet alapvetően változtatja meg a gazdaságot.

* Alapjaiban kell megváltoztatni az oktatási rendszert és szabályrendszert kell kidolgozni azzal kapcsolatban, hogy hogyan dolgozzanak együtt az emberek és a robotok, erre pedig azért van szükség, hogy csökkenteni lehessen az automatizáció és az internet okozta negatív hatásokat.

* A következő 30 évben a világ sokkal több fájdalmat fog átélni, mint boldogságot, ez is az internet miatt elveszített munkahelyek miatt lesz.

* A következő három évtizedben a társadalmi konfliktusok minden iparágra és gyakorlatilag az élet minden területére hatással lesznek.

* Az online kiskereskedelem születésekor Jack Ma már igyekezett figyelmeztetni arra, hogy az online kereskedelem gyökeresen átalakítja, és bizonyos szempontból leépíti a hagyományos kereskedelmet, de nem sokan figyeltek rá, az Alibaba vezére most újra figyelmeztetni akar.

* Jack Ma a hagyományos bankrendszert is kritizálta, szerinte a hitelfelvétel a társadalom szélesebb rétegei számára is rendelkezésre kéne, hogy álljon.

* Hatékony hitelezési rendszer nélkül mindenki számára magasabbak a költségek, a cégvezér a beszédében brutálisan kritizálta azokat a vállalatokat, amelyek nem alkalmazkodnak az új technológiákhoz, így például a mesterséges intelligencia és a felhőalapú számítási rendszerek alkalmazásához.

* Jack Ma arra is figyelmeztetett, hogy a magasabb várható életkor és a mesterséges intelligencia együttesen folyamatosan öregedő munkaerőhöz és kevesebb munkahelyhez vezet.

* Az Alibaba vezére szerint a jövőben a gépeknek csak olyan munkákat szabad elvégezniük, amiket az emberek nem tudnak, a gépek és az emberek partnerei lehetnek.
* Nem pedig helyettesítői. (ez utóbbi gondolat azért érdekes, annak tükrében, hogy a gépek egyre több területen helyettesítik az emberi munkaerőt és a folyamat vége még nem látszik.)
Én kétféle (globális) jövőképpel szoktam találkozni.
(1) A technológia-fejlődésben bízó inkább derűssel, aminek fő jellemzője, hogy perdöntően a társadalom vékonyodó felsőbb rétegei számára lesz igazándiból derüs.
(2) Borússal, amelyik alapvető módon számol a Pareto-törvénnyel pozitívabb/negatívabb paraméterek mellett - 60/40 - 80/20- 90/10 - vagyis pl.: 90%-nyi javak előállításához elég lehet 10% munkaerő -, és amelyik pontosan a társadalmi tömegekre való fókuszálás miatt borús.

Jack Ma is a (2) csoportot képviseli mondandójával.

A korábban sosem látott hatalmas embertömeg illetve elöttünk álló társadalmi változások mérete, komplexitása számomra vet fel kérdéseket az emberiség adaptációs potenciáljára. Nem kéne eleve "elrendelt módon" tragédiába forduljon a jelenlegi és előrevetített helyzet, ha amúgy van/lenne elég erőforrás (pénz, élelem, stb), mégis az alap közérzet része a pesszimizmus. Sokszor és intenzíven.

Általános tendencia, hogy lényegesen radikálisabban nő a pénzesebb állásokban a kvalifikáltság iránti (premium/luxus) minőségigény a munkaadói oldalon, mint amilyen radikálisan megfizetik a munkaerőt (globális hajtóerejű jóval nagyobb elvárásokhoz kevésbé nagyobb lokálisan torz "piaci" dolgozói jövedelem). Ezt például az is tudja táplálni, hogy összességében és perspektivában lényegesen kevesebb munkaerő is elég tud lenni ugyanazon profitszámokhoz.

És ez az ugyan kétsebességes ám azért progresszív növekedés még a szerencsésebb szcenárió. Mert símán benne lehet a jövőben, ha többet kell teljesíteni kevesebbért. Már ma is lehet ilyet látni, például magyar közszférában.

Én Jack Ma mondandójában több mindennel nem értek egyet. A magam részéről másképpen is súlyoznék. De az, hogy sok fájdalomnak nézünk elébe, azt sajnos nem tartom elképzelhetetlen fejleménynek a jövőben. Bár tévednék.

2017. március 13., hétfő

"A Big Mac és a Mezítelen Séf (The Naked Chef)"

Joel Spolsky(Fog Creek Software): A Big Mac és a Mezítelen Séf (The Naked Chef)

És rögtön egy új probléma üti fel fejét: az, amit a műszaki területeken a skálázhatóság problémája néven emlegetünk. Az étteremmásolat készítésekor döntést kell hoznod: vagy felbérelsz egy másik, hozzád hasonlóan tehetséges séfet (aki aztán valószínűleg elvárja és kiharcolja magának az általa kialakított profittöbblet nagy részét, ezért aztán minek az egész) vagy felbérelsz egy fiatalabb séfet, aki nem olyan jó, aztán a lelkes vendégek hamarosan rájönnek erre és elkerülik az étteremmásolatodat.

A skálázhatósági probléma legelterjedtebb megoldása az olcsó, hozzá nem értő séfek felbérelése és ellátása pontos előírásokkal, amiket követve „lehetetlen elszúrniuk”. Csak kövesd a szabályokat és igazi ínyesmester lesz belőled!

Probléma: ez nem igazán működik. Egy jó séf több millió olyan dolgot csinál, ami már az improvizáció területére esik. A jó séf az őstermelői piacon megpillant néhány ínycsiklandó mangót és összedob egy mangó-cilantro salsát a nap halsültje mellé. A jó séf képes áthidalni egy burgonyahiányt a helyben kitalált taro-szeletkéivel. A betanított biorobotséf az utasításokat követve képes lehet az adott ételek előállítására, ha minden megfelelően működik és rendelkezésre áll, de igazi tehetség és képzettség hiányában nem lesz képes rögtönzésekre; többek között ezért nem látsz sohasem jikamát a McDonald'snél.

A McDonald's egy egészen pontosan adott fajtájú burgonyát igényel, amit az egész világon termesztenek, és amelyet óriási adagokban előre feldarabolva lefagyasztanak a szűkebb időszakok áthidalására. Az előre feldolgozás és a fagyasztás miatt a hasábburgonya nem annyira jó, mint lehetne, de mindenképpen konzisztens és a séffel szemben nem támaszt semmilyen követelményt. Valójában a McDonald's több száz dologgal is biztosítja, hogy a termékei állandó megbízható minőségben gyárthatók maradjanak, bármilyen képességű személyzettel aki a konyhába helyezhető, még ha a minőség „egy kissé” alacsonyabb szintű is.

Részösszegzésképpen:

  1. Bizonyos dolgokhoz tehetség kell, hogy sikerüljenek.
  2. A tehetség nehezen skálázható.
  3. A tehetség skálázásának egyik elterjedt módszere az, hogy a tehetségesek szabályokat készítenek a tehetségtelenebbek számára.
  4. Az eredményként kapott termék minősége igen rossz.
És pontosan ezt a történetet láthatod lejátszódni az IT tanácsadásban. Hányszor hallottad már a következő történetet?
 

Mike boldogtalan volt. IT szakértők óriási cégét bérelte fel, hogy megalkossák A Rendszert. A felbérelt IT tanácsadók hozzá nem értők voltak, idejüket „A Módszertan” állandó emlegetésével töltötték, és több millió dollárt felemésztve végül semmit sem hoztak létre.

Nagy szerencséjére Mike rátalált egy fiatal programozóra aki tényleg okos volt és tehetségben sem szűkölködött. A fiatal programozó megalkotta az egész rendszert egyetlen nap alatt, 20 dollárért és egy pizzáért. Mike örömét nem lehetett leírni. Minden barátjának javasolta az ifjú programozót.

Az Ifjú Programozó elkezdte kazalba rakni a pénzét. Hamarosan több munkája volt, mint amit el tudott végezni, és ezért felbérelt pár embert, hogy besegítsenek. A jó emberek túl sok részvényopciót akartak, ezért aztán még fiatalabb, frissen végzett programozókat bérelt fel és egy 6 hetes intenzív képzéssel „szintre hozta” őket.

Felmerült a probléma, hogy a „képzés” nem lett egyöntetűen eredményes, ezért aztán az Ifjú Programozó nekiállt szabályokat és folyamatokat lefektetni, amik aztán az I. P. szándéka szerint majd egységes eredményekhez vezetnek. Az évek során a szabályzat egyre nőtt. Hamarosan elérte a hatkötetes álomhatárt és felvette A Módszertan nevet.

Eltelt néhány tucat év és az Ifjú Programozó most egy Hatalmas Inkompetens IT Tanácsadó, akinek van egy nagy M-mel írandó módszertana és sok-sok olyan alkalmazottja, akik vakon követik A Módszertant-t, még akkor is, ha az nem vezet eredményre, mert piszkosul nincsen ötletük arról, mi mást tehetnének, és nem igazán tehetséges programozók - éppen csak jóakaratú műszaki értelmiségiek, akik átestek egy hathetes képzésen.

És a Frissen Hatalmas Inkompetens IT Tanácsadó elkezd hibázni. Az ügyfelek elégedetlenek. És egy másik tehetséges újonnan jött programozó elhappolja az üzletüket és a körforgás ismét kezdődik elölről.

Szükségtelen ezen a helyen neveket említeni, ez a körforgás más több tucatszor lejátszódott. Az összes IT szolgáltató cég beleesik a mohóság bűnébe és megpróbál gyorsabban nőni, mint amilyen ütemben tehetséges embereket képes felvenni, és rétegről rétegre építgeti a szabályait és eljárásait, amelyek segítenek „konzisztens”, ha már nem kitűnő munkákat létrehozni.

De a szabályok és az eljárások csak akkor alkalmazhatók sikeresen, ha minden klappol. Számtalan „adat-bázisú honlap” tanácsadó cég ütötte fel fejét az elmúlt években és töltötte fel sorait gyorstalpalókon átpaszírozott totál kezdőkkel, akiknek éppen elmagyarázták az adat-bázisú honlapok készítésének 14 alapvető tudnivalóját („figyu, öcsi, itt egy select állítás, építs belőle honlapot!”). De a dotkomok önmagukba omlanak és egyszer csak igény támad professzionális grafikus felhasználói felület programozásra, C++ tudásra és valódi számítástechnikai tudományra, és azok a pajtik akik fegyvertárában csak a select állítás lapul egyszerre túl meredeknek találják az áttérés ütemét és leszakadoznak. De továbbra is próbálkoznak, követve a 17. fejezet adatbázisok normalizálásáról szóló szakaszát, ami valamilyen rejtélyes oknál fogva nem jön már be az Új Világban. E cégek zseniális alapítói persze képesek alkalmazkodni az új világhoz: Tehetséggel megáldott informatikus-tudósok ők, akik bármit képesek megtanulni, de az általuk épített cégek nem képesek alkalmazkodni, mert a tehetség helyett szabályzat-alapú működésre váltottak, és a szabályzat nem követi az új idők szelét.

Tanulságos szösszenet, felskálázás és módszertan témában. Én jellemzően pont a másik oldalt szoktam képviselni írásaimban, mindkét témában (hiszek abban, hogy lehet jól csinálni, maximális haszonnal, minimális költséggel).

De azt kell ismerni mindkettőt lehet rosszul csinálni, és bőségesen van rá rossz tapasztalat is, a való életből.

2017. március 3., péntek

Brutális zuhanás: csak a papír nem kell, vagy nyelvtudás sincs?

Napicsart Blog: Brutális zuhanás, csak a papír nem kell, vagy nyelvtudás sincs?



*Információk:
+ Mindezt úgy, hogy az állam milliárdokat égetett el EU-s meg költségvetési forrásokból (pl.: diplomamentés)
+ Időben hosszan, közel kvázi monoton csökkenő felére zuhanás, azért nem semmi.
+ Kellene tudni, azt is hányan kísérelnek meg nyelvvizsgát. Mert ha az stagnálna vagy nőne, akkor van csak igazán gáz a nyelvtanításunkban, nyelvtanulásunkban. Mivel ez fontos kérdés, így később a "Dataset"-szekcióban kitérek rá.
+ Életkort tekintve is gáz a dolog, mert
(a) nekik van a legnagyobb szükségük nyelvudásra,
(b) miközben fiatalok, életerősek,
(c) nekik volt a legkönnyebb elkezdeni nyelvet tanulni, mire ebbe a korba érve nyelvvizsgáznak,
(d) legjobb eszközökkel, olcsó, számítógéppel támogatott, egyéni úton is.
(e) legkevesebb potenciálisan felesleges körökkel,
(f) elvben trendi idegen nyelven (mint az angol).
(g) mi lehet a lemaradó középrétegekkel, merül fel a kérdés.
+ Az rendbenlévőnek tűnik, hogy 19 éveseknél több a nyelvvizsga, mint a 24 éveseknél (felül van a görbéjük).
+ Az is kedvező tényező lehet, hogy például munkahelyen pillanatok alatt könnyen felmérhető, hogy az állásra pályázónak elégséges-e a tudása. Más kérdés, hogy fordított esetben, az állásra pályázónak előzetes mérlegelésnél nem áll ilyesmi ilyen könnyedén rendelkezésre.
+ Jó a linkelt blogposzt címe: fedi a valóságot, miközben önmagában ütős a valódi kérdés feltevése.

* Dataset :
+ Azt fájlalom a blogposztban, hogy nincs adatforrás-link, sőt közelebbit/pontosabbat sem tudunk a datasetről (mi van benne, mi nincs), ahogy a kommentekből is jól kiviláglik.
+ Egy későbbi kommentelő ezt a korosztály-létszámos táblázatot írta (/halmozottan/hátrányos helyzetűek aránya nélkül), ami azért elgondolkoztató:
14-19 eves a ksh szerint
2005: 759.865; 10.25%
2006: 752.384; 8.23 %
2011: 693.788; 8.50 %
2013: 664.366; 7.05 %
2015: 619.978; 7.91 %
+ Vagyis a legjobb évben 10.25%, legrosszabb évben 7.4% nyelvvizsgázott ebben a 14-19 éves korosztályban.
+ Érettségi 2011-ben, 18-19 évesekre: 98.753 fő (693788/3-ra vetítve: 43%)
+ Az én tippem/intuicióm az, hogy ez a 7.4%-10.25% olyan kevés, hogy az emelt érettségi nem tartozhat bele, már csak azért is, mert a statisztikában ennek külön sora is lehet (adminisztrációs okból).
+ Az elöbbinél is egy picit biztosabb vagyok abban, hogy ez csak az itthoni és csak az akkreditált nyelvvizsgaközpontos nyelvvizsgák száma. Ugyanis, ha a bloggazda foglalkozott volna a nemzetközi nyelvvizsgás megkülönböztetéssel, az neki esélyesen plusz meló lett volna, amire kitért volna a blogposztban.
+ De ha már ennyit beszélünk róla, miért nem nézek utána magam a neten, merül fel a kérdés. ;)
+ Nyelvvizsgáztatási Akkreditációs Központ(NYAK) statisztikái szerint:

+Ugyan nem stimmelnek a pontos számok, de a csökkenések/növekedések az inflexiós ponttal együtt jónak tűnik, összhangban lévővel a linkelt bloggal. Azaz látszik, hogy a NYAK-os adatokról van szó.
+ Jó hír, hogy 2016-ra picit jelentősebb javulás látszik a nagyon fontos 14-19-es korosztályban, emelkedő trendben (2012-re visszakapaszkodás)
+ Viszont, ha a legerősebb, legfontosabb 14-19 éves korosztály (ami a népesség 8-10%-a), csak a szintén 8-10%-a nyelvvizsgázik, az szerintem semmiképpen nem tud jól hangozni. Nyilván tudhatnak többen nyelvet, akár jobban is, mint a nyelvvizsga megköveteli, de ez akkor sem sikersztori, szvsz.
+ Hopp, azért óvatosan a számokkal. A 14-19 éves korosztály 6 évet fed le. A nyelvvizsgaszám viszont éves szintű azaz jóval több lehet a letett nyelvvizsga a tovagördülő évek intervallumában.
+ Egy-egy emberen belül a lehetséges szintek meg poliglottság miatt tovább differenciálódhat a kép. Azaz egy embernek több sikeres nyelvvizsgája lehet.
+ És ha már itt vagyunk pár további érdekesség.







*Problémák/találgatások:
+ Nem tudom mennyire hiteles a grafikon, én megbízhatónak érzem. 
+ Ha tényleg az elvándorlók okozzák a különbséget az Magyarországnak éppen úgy nem jó.
+ 2005-6 környékén valami durva történés lehetett... (legmesszebb és legközelebb esik a két görbe, de fordított irányból, hiszen a 20-24 évesek nőttek amikor 10-19 éveseké lecsökkent.)
+ Érdekes lenne tudni, hogy történt-e valami érdemi/szignifikáns 2014-ben (kicsi emelkedőbe-fordulásnál).
+ Ennyire nem fogy a magyar, hogy ez a zuhanás a népességfogyással lenne magyarázható.
+ biztos szégyenteljes amit mondok, de számomra nem teljesen világos, hogy az államnak (pontosabban a most regnáló rezsimnek) mennyire éri meg (mennyire prioritás), hogy az állampolgárok jól tudjanak nyelveket, hogy felszívja a tudásukat, erőforrásaikat a globalizmus.

* Papír-fontosság.
Vannak különbségek "papírok" és "papírok" között egy CV szempontjából.
Mivel ez a nyelvvizsga-papír:
+ egy általános jellegű papír
+ mindenképpen előnyt ad, releváns hátrány nélkül, mert referenciának tekinthető minden hibái meg korlátai ellenére is.
+ érdemes "belemenekülni", hogy legyen annak, aki "megélhetési" nyelvtanuló, sok minden gyarlóságot elfedhet vele, potenciális egyéni előnyökért cserében.
+ nyelvtanuló kap egy érdemi referenciális visszajelzést hol tart egyénileg és társadalmilag nyelvtudásban.

* Nehéz elképzelni, hogy
+ a papír-megszerzési motiváció és lehetőségei csökkentek ennyire.
+ a nyelvvizsga értéke, formája devalválódott/avult volna ennyire.
+ fentiekkel összehangban a nyelvvizsga megszerzésének fontossága csökkent volna.

* Sokkal elképzelhetőbb legalábbis számomra, hogy 
+ a régi követelmények szerinti tudást összességében nehezebb lett elérni.
+ mintha sokkal drágább lenne mára a tanulás a tömegek szintjén, sokkal messzibbre került az a célvonal (pontosabban nőtt a startvonal és célvonal távolsága), ami célvonal átszakításával relevánsan magasabbra lehet törni a tudásalapú társadalomban. Egy Gauss haranggörbén a csúcs felé orinteálódna már a nyelvvizsga is (kevesebben szerzik meg ugyanazt a papírt).
+ feszültséget, stresszt okozhat az is, hogy úgy gyorsul eszement módon az élet, hogy maga a minőségi nyelvtanulás nem lett könnyebb, kevésbé időigényes, sőt a külső-belső elvárások növekedhettek. Miközben a Facebook-jellegű figyelemelvonók mennyisége és hatása nőtt volna.
+ Pareto-hatékonyság is okozhat magyarázó-változó problematikát. Egyfelöl egyre inkább érezhető pressing a piacról (tanulj gyorsan, hatékonyan a tanulási görbéd mentén, 80% hasznossággal, 20% erőforrás-befektetéssel), másfelöl a nyelvvizsgához, pláne valós érdemi nyelvtudáshoz szükséges minden 80% feletti 1% növekedés, sokkal brutálisabb, fáradságosabb erőbefektetést igényel (nehezebb, kisebb látható eredménnyel, esetleg nagyobb felejtéssel is kombinálva). Ez különösen angol tanulási görbénél van így. Ami aztán mind egyénileg, mind társadalmilag okozhat feszültséget.
+ Hátráltató tényező lehet, hogy rengeteg és növekvő számú "egyforma/redundáns" és rossz tankönyv van a piacon, a kiadványszám és összpéldányszámuk nő, miközben egyre inkább zajt, problémát jelentenek stressz szinten.
+ Mindenki saját feje után nulláról csinál valami oktatóanyagot, és jobbítást segítendően nem tud összeadódni a társadalmi tapasztalat.
+ mintha egyre nagyobb egyéni erőfeszítés kellene (egyre kevésbé jó társadalmi támogatással a háttérben), egyre kisebb/gyengébb/nehezebb érvényesülési perspektiváért (azaz leszakadás állna a háttérben).

Nyelvtanulással, nyelvtanítással foglalkozó blogposztjaim:
index.hu: "A hetvenes évekbe tért vissza a tanárképzés" - Angol nyelvoktatásról, nyelvtanulásról
index.hu: "Kamu nyelvtanuló oldalak verik át a naívabbakat"
index.hu: "Nem fair, hogy nyelvvizsga kell a felvételihez"
index.hu: "Miért beszélni diákok rosszul angol?"
blog.hu: Brutális zuhanás: csak a papír nem kell, vagy nyelvtudás sincs?
blog.hu: Nyelvtanulással foglalkozó blog
***
Az Anki-val magolunk-e avagy memorizálunk?
Anki - SM2 algoritmus-variánsa
Ankiban rejlő rendkívüli potenciál
Go Angol: A 7 nyelvtanártípus, akitől menekülj!
Gaál Ottó-féle Kreatív nyelvtanulás
Englishbox: felmérő tesztek (kezdő, közép- és felsőhaladóknak)
Gépi audio2text konverzióról
Effortless English - egynyelvű angol nyelvtanulás
Dr.Makara György: A kvantum nyelvtanulás felfedezése
Disputa: Relaxa Villám / QLL (Kvantum nyelvtanulás)

2017. március 2., csütörtök

A középosztály végét jelentheti a mesterséges intelligencia?

Cade Metz cikke a Wired magazinban

"A '80-as évek óta azzal a kihívással néz szembe az amerikai társadalom, hogy az egykor széles középosztály egyre keskenyebb réteggé szűkül.  Az Egyesült Államokban az ipari állások száma 1979-ben tetőzött, azóta folyamatos csökkenés tapasztalható. Ezzel egy időben az ágazat töretlenül növekszik, az Egyesült Államok több terméket állít elő, mint bármely másik ország – leszámítva Kínát."

"A Trump-adminisztráció ígérete szerint Amerikát azzal fogják újra naggyá tenni, hogy külföldről visszahozzák a régi típusú gyári állásokat." A mesterséges intelligencia kutatói tudják...ezek a munkakörök már nem hozhatók vissza – részben éppen az ő tevékenységük miatt...a középosztály süllyedésének...oka a technológia.

"1980-as évek óta határozott csökkenés figyelhető meg a középosztálybeli munkahelyteremtésben. Napjainkban a legtöbb új állás a fizetési skála alján vagy a tetején található. A kutatók vitatják, hogy ez a trend megfordítható lenne, és a gazdaságok felülemelkedhetnek a technológiai változásokon például az oktatás fejlesztésével vagy a vállalkozói kedv serkentésével."

"Az viszont kétségtelen, hogy a mesterséges intelligencia térnyerésének korlátozása nem jelent valódi megoldást – ez egy kicsit ahhoz hasonló elképzelés, mint visszahozni a régi ipari állásokat"

Külső link, Orbán-párhuzamhoz: "Európa nagy hibát követ el azzal, hogy megtagadta keresztény gyökereit, és nem a munka elismerésén alapuló társadalmat épít. A társadalmi romlást szemléltető résznél megemlítette a titty 'cici' és az entertainment 'szórakoztatás'."

Külső link, alapjövedelem, globalizmus csapdája, állami csöcsön élők szórakozása: "A basic income gondolata az Amerikai Egyesült Államokban jelent meg az 1980-as években, s kezdeményezői között ott volt James Tobin és Milton Friedman is. 1995-ben Zbigniew Brzezinski egy New York-i konferencián írta le a 20-80-as társadalomról szóló jövőképét: a technikai, technológiai fejlődés következtében a munkaképes embereknek csak 20 százaléka fog ténylegesen dolgozni, 80 százaléknak nem marad más, mint a „tittytainment” (titty: az anyamell becézése, tainment: a szórakozás szó második tagja). Vagyis ez olyan munkanélküli- és szociális segítőrendszer, amely biztosítja a rendet: a hozzáférést a filmekhez, az állandó internetkapcsolatot, hogy kellő mennyiségű játékhoz lehessen hozzájutni. Ez a rendszer biztosítaná egyben az ember fogyasztói létét is."

Mit is lehet ehhez hozzátenni röviden.

* A cikkbeli 80%-20% a klasszikus Pareto-hatékonyság számai. Az a sejtés, hogy ez tovább fog durvulni a technológia meg AI/MI kapcsán, egyáltalán nem megalapozatlan. Globális szinten símán lehet, hogy tartunk már, itt.

* Nálunk ugye 60%-40% már most a cikkbeli arány (4 millióan dolgoznak aktívan, adózóan). Ez egészül ki avval, hogy
+ van értelmetlen és korrupt "rabszolgatartó közmunka",
+ rengeteg inaktív
+ 20.000-es nagyságrendű betöltetlen állás csak informatikában.
+ nem tud közeledni a kereslet és kínálat a munkaerőpiacon.

* Nem nehéz azt prognosztizálni:

(1) Egyre több lehet a várható munkanélküli 60%-40% eltolódhat 80%-20% felé, nálunk is. Azaz nemcsak globál-szinten, hanem lokális szinteken is bekövetkezik pareto-hatékonyság durvulása.

(2) Ezzel párhuzamosan összességében egyre kevesebb ám egyre nagyobb követelményeket igénylő állások sejthetők a jövőben, nem arányosan növekvő jövedelmekért (a jól fizetők között). Úgy szakértelemben, mind munkabírásban, mind monotónia-, stressz- meg egyéb tűrőképességben.
+ Sokkal nehezebb lesz szinten maradni hosszú távon, a munkaerőpiacon, többek között a túl specifikus és/vagy túl nagy avulásos tudás miatt.
+ Pár éve még jövedelempótlék járt nyelvtudásért, ma már triviális alapelvárás tud lenni. Egy  Google-nek már nem elég az egyetemi diploma, PhD-seket szereti favorizálni.
+ Régebben jobban volt tér munka mellett valódi életet élni, ma már egyre könnyebben egybefolyik/túlnyúlik a munka a privátszférába.

(3) Egyre több nem megfizetett állásban lévő munkát meg el kéne végezni, de esélyesen egyre kevesebben fogják elvégezni, ha még (munka-, és adó) rendszeren kívül létezni is "gazdaságosabb".

(4) Egyre kevésbé fog találkozni a munkaerőpiaci kereslet és kínálat. Hiába lesznek sokan nem dolgozó munkaképesek és hiába lesznek betöltetlen állások, nem pörög be a "match"-ük, ha ott is egyre komolyabb szakértelemmel, egy többet kell dolgozni, egyre kevesebbért, egyre rosszabb körülmények között, a globalizmus öldöklő szorításában.

(5) Lehet elmenni rabszolga-típusú közmunka irányába, ezt látjuk itthon (mindegy mit, de dolgozzanak a leszakadtak) vagy el lehet menni alapjövedelem és szórakozás irányába (ez ugye a híres tittytainment).

(6) Akár USA-ban, akár itthon nehéznek látszik visszafordítani a történelem kerekét, viszont vaktába rohanhatunk nagy sebességgel valami robbanás-veszélyes helyzetbe.

(7) Az emberiség ijesztően nem hatékony meg képtelen nehézségelosztásra horribile dictu az önszervezés minőségibb formáira.
Évtizedeken átívelően
+ csúcsosodik a jövedelmi piramis, mint egy rossz MLM-ben
+ nőnek a társadalmi különbségek
+ szakadnak le egyre nagyobb tömegek
+ egyre mélyebbre

(8) Az AI/MI úgy brutálisan erős jelenleg is, potenciálban is, hogy egyre nehezebb lekövetni társadalmilag.

Azt kívánom ne legyen igazam a fentiekben, és csak  rossz lázálom legyen mindez. Én lennék az első aki aláírnám.