Dr. Helen Fisher - Zárszó

.

Remélem evvel az utolsó blogposzttal le tudok végre akadni erről a szerelem meg társkeresés - párválasztás témáról. Jó lenne sokkal több mindent írni, részint, mert a téma és újszerű feldolgozása is megérdemli, és részint mert rengeteg minden - tárggyal és módszertannal kapcsolatos - érzés / kérdés / meglátás motoszkál bennem is, de már látom, hogy ez nem fog összejönni. Ehhez túlságosan ki kéne nyíljak, amit jelen helyzetben teljesen kizártnak tartok. Már így is bőven lehet, hogy némely vonatkozásban át léptem azt a bizonyos Rubicont, és lássuk be ebből nem kéne rendszert csinálnom.

Elolvastam a két Helen Fisher könyvet - Miért szeretünk, Te vagy az én párom -, egyenként nettó 260 A5-ös oldal, nagyon jól megírt, érzésem szerint jól fordított, nagyon könnyen, nagyon gyorsan olvasható (bár egyes részeknél akár mondatonként is bele lehet feledkezni), reális áron kapható könyvek. A téma iránt érdeklődöknek, szerintem "kötelező" olvasmány. (Kiadón keresztül 20% árkedvezmény érvényesíthető)

A könyvszöveggel kb. 95%-val egyetértettem, egyedül ezt a korábbi postban említett 'brittudósos' "pornó"-dolgot nem tudom hová rakni: ilyesmiről még csak távolról sem esett szó a könyvekben.

Informatikusként azt kell mondjam fantasztikusan jól kitalált rendszert épített fel Dr. Helen Fisher. Ha egy százalékszámot mindenképpen meg kéne adnom, azt mondanám akár 80%-osan tudhatja fedni ez a konstruált rendszer a valóságot. (Én ezt nagyon jó mutatónak gondolom). Magam és (szubjektíve kiértékelt) környezetemre vonatkoztatva, ez a százalékos megfeleltetés egyenesen 90%-os. Egy horoszkópkészítés sem triviális mutatvány, annak tapasztalatom szerint kb. 50%-os hatékonysága viszont kikukázásra predesztinálja az eredményt (számomra).

Nyílván lehetnek egyéb hatékony szegmentáló szempontok is. Például kezdve a triviális dohányzással, a dinamikus változás vagy páron belüli összhang aspektusain át egészen a - hormonok ellenében/kiegészítéseként - szellemi-lelki struktúrákig, folyamatokig.

Az azonban vitán felül, egészen elképesztő módon, lenyügöző számomra, hogy sikerült egy közös alapot/nyelvezetet találni, egy roppant nehéz szerteágazó témában, (hivatalos) tudományosan megalapozottan (-> állítólag -> erre ugyanis kevés rálátásom / hiteles kontrollom van). Méghozzá kultúrákon, nemzetiségeken, életkorokon átívelő módon, a nemi különbözőségeket roppant praktikusan figyelembevéve.Mindezt alapvetően nem szűkítő, hanem találó és alapvetően a józan ésszel egybevágó módon.

Ha hagyom magamból előbukkanni az adatbányászt is, akkor azt mondanám igen kiváló szegmentálást és ennek nyomán vélhetően nagyon jó klasszifikálás(oka)t is végzett a tudós hölgy, antropológusként. Nyílván nagyon jó (elemzést, statisztikát és adatbányászatot is értő) kollégái lehetnek, erre vonatkozóan lehet találni utalásokat a könyvekben.

Sőt nemcsak szegmentálásban, hanem az adatbányászatban ma divatos un. guide-technológiában is szép eredményt tudott felmutatni a tudós hölgy. Magunk is viszonylag könnyendén ki tudjuk találni, hogy melyik csoportba tartozunk (elsődlegesen, másodlagosan), ezt aztán több szempontból kereszttűz alá vethetjük, szembesülhetünk - a rendszer szerinti és valóságos - erényeinkkel, hibáinkkal ("jé, tényleg" effektussal). De az igazi nagy kaland, hogy tulajdonképpen nagyobb előkészület nélkül másokat is be tudhatunk jó eséllyel sorolni, mások erényeit, hibáit is próbálhatjuk mérlegre tenni, ami akkor is érdekes, ha még kevésbé ismerjük, akkor is, ha a klasszifikáláshoz szükségesnél jobban ismerjük azt a másik illetőt. Akár még egy CRM-est is lázbahozó hatékonysággal. :o)

Az persze egy alapvetően érdekes "stratégia-alkotási" kérdés, hogy az ilymódon 'beszerzett' 'rendszer'-információkra, mennyiben támaszkodunk konkréten mondjuk egy effektív társkeresés kapcsán. Idevágóan azt lehet érdemes megemlíteni, hogy Dr. Helen Fisher érdekesen és (számomra) hitelesen mesél erről a vonatkozásról is. Persze nyílván nem kerülhette meg a kérdést a könyvében. :o)

Ha a magam véleményét próbálom megfogalmazni, akkor én azt gondolom, az egyes embereknél az az érdekes, hogy mennyire gyorsan illetve mennyire ösztönösen/racionálisan döntenek társválasztáskor. Én azt gondolom a férfiak is, nők is alaposan szórnak ezen a téren. Így abban is alaposan szórnak, hogy egy ilyen rendszerben mennyire hisznek és tőle tökéletesen függetlenül mennyiben támaszkodnak rá. (Valaki hihet benne úgy, hogy nem támaszkodik rá, példának okáért)

Zárszóként annyit tudnék írni, rendkívül izgalmas, kevéssé stresszelő, inkább pozitív megközelítésű (adalék: Dr. Helen Fisher szerint az emberek szignifikánsan szeretik elsődleges jegyüket, jól érzik benne magukat), alapvetően elgondolkodtató intellektuális játék a könyv elolvasása és nyomában a valóságra való leképezés végiggondolása.

UPDATE-1.

Máris érkeztek mailben reflexiók. :o)

...kérlek engem mindenképpen, klaszterezzél be a blogodban említett rendszer alapján!

Már magamtól is megtettem a dolgot. De szerencse, hogy azt már nem kérted, hogy mondjam is el a végeredményét... :o)

Elsőre azt hittem, evidens, ki hova tartozik, de már egyáltalán nem vagyok benne biztos. A könyveket olvasva már evidens a besorolás?

Az első reakcióm, ha valaki kétségek nélkül könnyedén el tudja végezni a kategorizálást "evidensen", az azt jelenti, hogy jó Dr. Helen Fisher rendszere. Adatbányászatból jól tudjuk, hogy minden szegmentáció valahol valóságot torzító, hiszen a csilliárdnyi egyedit képezzük le információvesztéses módon pár kategóriára. Nincs annál nagyobb öröm egy szegementáció után, ha mindenki könnyen, gyorsan, és pontosan besorolható. Ennél csak egy jobb van, ha ez géppel is ember által is egyformán hatékonyan megtehető. (A mi esetünkben az elöbbi ugye kizárt, feltéve, hogy a szegmentálandó embereket nem vetjük hormonvizsgálatnak alá).

A dolog másik feléhez: azt gondolom jóval nehezebb pontosan megtippelni, hogy ki mire mennyi pontot ad a kérdőíven, mint a könyv infói alapján effektíve elvégezni a kategorizálást/tipizálást. Magyarán aki ilyen tevékenységre adja a fejét, az "tanulja meg" a könyvet (nem olyan nagy kaland), minthogy hibalehetőségekkel sarkítottan totózzon a kérdőív másik által való kitöltésén. Ami persze szintén érdekes játék. :o)

UPDATE-2.

Két friss link a témában. Az első link videójával kapcsolatban erős ambivalens érzéseim vannak, de a záró anekdota az nagy poén, ha másért nem, azért érdemes rákukkantani (egyébként is az előadás legnagyobb erényei a csattanók és pár jól sikerült konklúzió: míg némely magyarázóanalógián azért érdemes lenne továbbdolgozni). A második link ajánlójában jó volt viszontlátnom azt, hogy más is jut hasonló következtetésekre, mint én. :o)

Angol nyelvű, magyar feliratos, 25 perces videóban, Dr. Helen Fisher beszél a témáról


Egy "szívhez szóló", jókedélyű könyvajánlat a "Te vagy az én párom!"-hoz
 
Társkeresés és adatbányászat témát érintő blogpostjaim:
Társkeresés adatbányász alapokon
Társkeresés - Numerátorok
Dr. Helen Fisher mint a szerelem "brittudósa"?
Dr. Helen Fisher kérdőíve társkereséshez
Dr. Helen Fisher - Zárszó
Társkeresés adatbányászati támogatással
Beszéd, mint a sikeres párkapcsolat prediktora?
COMMENT:COM: "Házasság első látásra"