Előrejelzés. Kinek higgyen az ember?

.
Az index.hu friss cikke kiváló apropót nyújt arra, hogy egy régi fixa ideámról szóljak pár szót a blog keretei között.

Rémes hónapok várnak ránk

Ismét megszólalt a válságot már idejekorán megjósoló professzor, Nouriel Roubini. A jósprofesszor ezúttal az újabb gazdasági recesszió valószínűségét 40 százalékra tette, amit elsősorban a megszűnő kormányzati gazdaságélénkítő programok negatív hatásaival és a jegybank gyengülő hatékonyságával magyaráz.

Lépjünk túl az index.hu azon slamposságán, hogy pontosan milyen válságot is jósolt meg a professzor (amit a cikkben globális pénzügyi válságként aposztrofálnak)

Nézzük meg, hogy csak az indexen belül Roubini hogyan szerepelt, a 2008 nyárvégi Lehmann Brothers bedőlés elött. Persze kézenfekvően merül fel a kérdés, miért jövök itt az index.hu-val. Egyrészt mert rendszeren belül akarnám vizsgálni a dolgot, akkor is, ha adott konkrétumban a sajtóorgánum éppenséggel téved (rosszul hangsúlyoz). Másrészt mert az index.hu, a magyarországi online mainstream sajtó jellegzetes képviseletében, jelentős hatást gyakorol a magyar emberek véleményformálására, reakcióira (a híreivel, tálalásával). Különben sem vállalkozhatok egy blogposzt keretében mélyebb elemzésére, csak problémát szeretnék felvetni.

Mivel szerencsére elég jellegzetes neve van az úrnak, így könnyű a keresés.

Nyakunkon a pénzügyi válság? (2006.július 3.)

A régió országainak gazdasági-pénzügyi problémáival foglalkozik a Financial Times mai internetes kiadásának egyik cikke, külön kiemelve a lap szerint szinte minden fronton sebezhető Magyarországot - írja a Portfolio.hu. A neves brit lap utal rá, hogy a forint a május 29.-június 29. közötti időszakban mintegy 8,5 százalékot vesztett értékéből az euróval szemben, ami azt jelzi, hogy hazánk Európa legsebezhetőbb gazdasága. A kérdés csak az, hogy ez a probléma mennyire marad magyar határokon belüli, vagy mennyire bizonyul fertőzőnek az EU más felzárkózó gazdaságai számára - jegyzi meg a cikk.

Az FT Christian Menegatti és Nouriel Roubini 2005-ös tanulmányára hivatkozva kiemeli, hogy a 14 vizsgált kelet- és dél-európai feltörekvő gazdaság mindegyike jelentős folyó fizetési mérlegdeficittel rendelkezett. Ezek mellett több országban az államháztartás is magas hiányt mutatott.

Magyar üzletemberek nélkül Davosban (2007.január 25.)

Természetesen a szakértők rámutatnak a kockázatokra is: a New York Egyetem professzora, Nouriel Roubini előadásában kifejezésre juttatta azon aggodalmát, hogy kemény földet éréssel végződik az amerikai gazdaság szárnyalása.

Öt év múlva jöhet a válság (2007.május 21)

Ugyanakkor beléptek más jellegű kockázatok is, melyeket az extrém nagyságú likviditás és a hatalmas eszközbuborék képvisel – állítja viszont Nouriel Roubini, a New York-i Roubini Global Economics LLC elnöke.

Az első cikk emleget pénzügyi válságot de más kontextusban és azt firtatva, hogy éppen az olyan sebezhető kicsik mint mi, dönthetjük romba a világot.

Lehmann Brothers bedőlése elött 19 hónappal szintén(?) megkondulnak a vészharangok. Az események valóban "kemény földetérésben" kulmináltak. Mondjuk nem derül ki, hogy miért is vélekedett így a professzor. Nem belemenve a részletekbe, így ebben a formában csak 50-50% az előrejelzés beteljesülésének esélye, hiszen vagy igen vagy nem a végeredmény.

Lehmann Brothers bedőlése elött 15 hónappal már konkrétum is kerül elő. Az amerikai másodlagos jelzáloghiteles subprime válság motivumai bukkanak fel. Ehhez viszont nem kötödik válságjelzés.

Ha össze akarnánk foglalni mit tekintünk komolyan vehető előrejelzésnek, akkor tehát meg kéne követelni 
(1) egy eseményt (válság)
(2) egy időpontot valamilyen hibahatárral (hiszen válság mindig volt és lesz)
(3) valamilyen alátámasztó érvelést (hiszen világvégét egy jehovás is tud előrejelezni).
(+1) Plusz elvben mindehhez kapcsolódna utólag egy kiértékelés is, az időpont után.

Na ha ezzel megvolnánk akkor jön a következő lépés. Hány ilyen időpont elötti előrejelzés van a világban? Azt hiszem mondhatjuk, hogy
(1) nagyon sok
(2) a totális nemtől a teljes igenig a teljes spektrumot felölelően.
Ezekből kéne választanunk valahogy véleményünk megformálásakor.

A következő probléma, hogy ha valaki egyszer jelzett jól előre, akkor az ő szavára érdemes-e jobban odafigyelni. Miért is garancia egy sikeres előrejelzés egy további sikeres előrejelzéshez? Vagy megfordítva aki egyszer tévedett az legközelebb is téved?

Ugyanide vágó hasonlatos probléma (lásd még idősorok), az a divatos irány, ami igyekszik a hasonló típusú komplex folyamatokba ciklusokat belelátni ( Martin Armstrong: It's Just Time , Kondratieff hullámok ). Ez ugye megkönnyíti az előrejelzést hiszen (most durván szólva) a sinus görbénél is tudjuk mikor vevődik fel a maximum/minimum. De kérdés, hogy a ciklus valóban adekvát ciklus-e, örökéleten át tart-e, és ha nem akkor nem most generálódik-e kivétel. Azaz itt sem vagyunk beljebb a saját értékelésünkkor.

Most nem foglalkoznék az olyan pszichológiai vetületekkel mint önbeteljesítő jóslatok vagy az Antalffy Tibor tipusú armageddonistákkal. (Noha személy szerint én is sokszor inkább felhősen látom a jövő egét)

A kérdés azonban fennáll. Milyen előrejelzéseknek higgyünk?

Adatbányászként az alábbi analógiára támaszkodom. Az adatoknak mindig jobban lehet hinni mint az előrejelzésnek. :o) Hiszen ha már az adat is rossz, akkor azonnal nincs értelme a ráépülő előrejelzésről beszélni. (Az olyan komolytalanságokat most hagyjuk figyelmenkívül, hogy valaki rossz adat alapján jelez előre jól.)

Magyarán és lefordítva, mindig az érvelésekből érdemes szerintem kiindulni (és függetlenül attól, hogy ki mondja). Mennyire támaszkodik érvényes elvekre, mennyire jól súlyoz/priorizál, ha van mögötte adatos elemzés, az mennyire elfogadható stb. Az meg hogy egy földön mint emberek hálózatán végigfut-e egy rengés (mint például a mondjuk most így nagyvonalúan: 2008-cal induló globális pénzügyi válság) vagy pláne, hogy ez mikor következik be, azt az üveggömbbel dolgozó cigányjósasszony is ugyanolyan 'hitelesen' tudja prezentálni. Vannak annyira komplexek a (nyugati) gazdasági és társadalmi viszonyok, hogy ez mondhatni lehetetlen legyen (hitelesen).

Van viszont egy aspektus ami mellett nem mehetek el szó nélkül. A "befektetők" (akiket az index is előszeretettel emleget, és aki névtelen láthatatlan tömeg), azok
(1) szeretnek különféle konkrét elemzésekre támaszkodni, többnyire ösztön- semmint objektív komolyanvehető alapokon fogadják el őket (vagy hogy éppen melyikre fizetnek elő).
(2) Ami ennél is súlyosabb probléma a befektető aktorok együttesen óriási rengéseket tudnak előidézni a világban, rámutatva golyóbisunk emberiségének óriási sérülékenységére, egyúttal teret adva a másodvonalbeli politológia iránt érzékenyeknek egy jó kis ideológizálásra saját koncepcióik hirdetésére.