Bevallom férfiasan, miután a szerző Behálózva című könyvét nagyon szerettem, nagy reményekkel kezdtem el olvasni ezt a friss új könyvét, a címben említett Villanásokat.És nagy csalódás lett a vége. :o(
Mind szerkesztésileg (szerintem ritka szerencsétlen húzás volt így szétszabdalni Dózsa György történetét, illetve az egyes esettanulmányokat -> vagy ha ez mindenképpen szükséges, akkor egy plusz alternatív tartalmi struktúra biztosítása lehetett volna egy jobb - olvasóbarátabb - megoldás). Mind a szakmai szempontból nagyon karcsúra sikerült tartalomért (amit a bő lére eresztett, sokszor redundáns témavezetés sem tudott elfedni). És ha mindez nem lenne elég, akkor egyes konkrétumokat illető ellenérzések megfogalmazódása miatt (Pl.: "Poisson azért tudott olyan eredményes lenni kutatásaiban, mert prioritásokat állított fel").
Eleinte azt terveztem, hogy hosszabban fogok szólni a könyvről, de ennyi negatív érzés után, végleg letettem erről. Az egyetlen pozitívum, amit meg tudok említeni a könyv kapcsán, hogy a téma érdekes, és érdemes a további kutatásra; mindenképpen hiányérzetem lett volna, ha nem olvasom el.
Egy vélemény a netről (attilamagic), ami nemkicsit vág egybe az enyémmel:
Most pénteken a könyvhéten megvettem ezt a könyvet. Egy szuszra végigolvastam, mert nagyon olvasmányos volt, DE… minél jobban közeledtem a könyv végéhez annál erősebb volt bennem a gyanú, hogy nem fog szólni semmiről. És beigazolódott! Az írásból megtudjuk, hogy milyen volt a Dózsa felkelés (biztosan van, akit ez is érdekel) és, hogy ehhez mi köze volt az író ükapjának. A művében felsorol egy csomó technikai vívmányaink által begyűjtött adathalmazt, amiből azt a végkövetkeztetést vonja le, hogyha ismered a szomszédod mindennapi elfoglaltságait, akkor képes leszel olyan messzemenő jóslatok létrehozására mint pl: megtudod jósolni, hogy meddig fog aznap dolgozni és kb. mikor fog a gyerekkel hazaérni az óvodából. Annyira vártam, ahogyan elkezdte azt a rengeteg adatot kivesézni a könyvben, hogy lesz valami csattanó, de semmi. Csak egy sima mezei nyersanyag pazarlás lett ez a könyv! Nagyon sajnálom!!!
Viszont van a könyvben egy bekezdés (280.oldal), amit betűhíven kiemelek ide, azoknak akik szeretik Antalffy Tibor honlapján is megtapasztalható, jövőt firtató, idegborzolóan vérlázító stílust/hangulatot. Nem mellékesen megemlíteném, hogy két könyv is említődik ebben a bekezdésben, ami előfordult már többször is itt a blogon: (1) Ian Ayres: Super Crunchers és a Stephen Baker: Numerátorok . Könyvkiadásban is lennének "villanások"? ;)
És nemcsak a mozgásaink annyira szabályosak, hogy előrejelezhetők legyenek. A Netflix és az Amazon előrevetítik vásárlási döntéseinket, a bankok kiszámítják pénzügyi megbízhatóságunkat, a biztosítók pedig előre jelzik, hogy milyen eséllyel lesz autóbalesetünk. Újabban több olyan könyv jelent meg - például Ian Ayres Super Cruncherse és Stephen Baker Numeratija - amely jól dokumentálja, hogy az adatbányászat hogyan aknázza ki mélyen gyökerező kiszámíthatóságunkat, és ölel fel az üzleti élettől, az egészségügyig mindent.
(Közbevető apróbetűs megjegyzés:: A humán dinamika és az adatbányászat közti különbség a következőképpen foglalható össze: az adatbányászat a tevékenységi mintázataink alapján jelzi előre a viselkedésünket, anélkül, hogy az algoritmusok által feldolgozott mintázatokat meg akarná érteni. A humán dinamika kutatói viszont olyan modelleket és elméleteket próbálnak kifejleszteni, amelyek arra keresnek választ, hogy bizonyos rendszerességgel végzett tevékenységeink miért, mikor és hol zajlanak le.)
Valóban, amerre csak nézünk mindenütt a technika köszön vissza, így minden vágyunk és igényünk merőben pénzkérdéssé válik. A mindent átható adatbányászat a vásárlás, utazás, szórakozás, szerelem, betegség, kapcsolatok, jótékonyság területére, egyszóval életünk minden kérdésére kihat. Stelarc ábrándja, tehát nem annyira valóságtól elrugaszkodott dolog - meglehet hamarosan tényleg parányi szerkezeteket viselünk majd véredényeinkben is.
BTW, avval erősen vitatkoznék, hogy az adatbányász ne akarná megérteni a mintázatokat. Ha csak praktikus oldalát nézzük a dolognak: a megértés igényének teljes elhagyásával a vakvágányokra tévedés kockáztatódik, igen jó eséllyel. Arról már nem is beszélve, hogy az egésznek a sava-borsa, egyik fő élvzeti forrása, a mintázatok mögötti valóság adekvát megértése. Nélküle a stratégia-alkotás is könnyen bohózatba tudhat fulladni.
A szerző valószínűleg arra gondolhatott, hogy például egy logisztikus regressziós algoritmus jól meg bírkózhat adott esetben az adatokkal és az adatok mögött lévő mintázatokkal, anélkül, hogy 'paraméterként meg kéne adni a mintázatok (humán) megértését'. De az adatbányászat nem csak szimpla - példánál maradva - logisztikus regressziós futtatást jelent. Nem mindegy milyen adatokon, milyen előkészítés után, az algoritmus-arzenál mely algoritmusát futtatva, milyen következtetéseket szűr le az ember, egy komplex iteratív folyamat akárcsak egyetlen lépéseként is.
.jpg)

15 megjegyzés: