Kell-e adattárház ODS és DATA MART közé?

.
Egy teljesen természetes interakciós folyamat lehet az, hogy
- STAGE/ODS rétegben gyűlnek a forrásrendszerek napi snapshotjai
- STAGE/ODS rétegből képződik egy adattárház, mondjuk VAULT módszertan szerint.
- VAULT adattárházból készülnek pl.: riporting adatpiacok.
- Ki kell mutatni, hogy az ODS/STAGE minden szükséges adata 100%-ban megjelenik az adatpiacban.
- Mivel a felhasználó csak az adatpiaccal érintkezik, azonnal felmerül benne a laikus kérdés, minek adattárházat finanszírozni fejlesztési és üzemeltetési költségekkel. Neki elég az adatpiac is, úgymond.
- Korrekt STAGE/ODS, korrekt DATA MART valamint korrekt leképezés mellett minek adattárház?

KÉRDÉS: Lehet-e, szabad-e egyből DATA MART-o(ka)t építeni? Mi a hozzáadott értéke egy adattárháznak, mennyiben tekinthető szükséges rossznak?


Pro érvek lehetnek az adattárház ignorálására:

- Elképzelhető olyan scenárió,  amikor egyszerű forrásrendszerek, komoly adattárházépítési logika felmerülési igénye nélkül kvázi egymás mellé önthetők egyetlen adatpiacban. Ilyenkor valóban tűnhet felesleges overhead-nek egy közbülső adattárház.

- Sajnos még mindig sokszor csillagrombolós költségvetésű egy-egy adattárház-fejlesztése, és mellé nagyon lassú, nehézkes, költséges tud lenni az organikus fejlődése, up-to-date-n tartása.

- Felelőtlen forrásrendszer-felelősök könnyen haza tudnak vágni egy adattárházat (használhatóságilag) nem körültekintő fejlesztésekkel, ahogy általában is az OLTP forrásrendszerek könnyen jutnak nagyobb budgethez, nagyobb prioritáshoz üzleti fejlesztések keretében.

- Tipikus forgatókönyv szokott lenni ilyen fent említett adattárház-elmászásoknál, hogy az üzleti user gyorsan megneszeli a problémát, majd a gépén lévő Access/Excel-lel rácsattan a forrásrendszerre, lehúzza a gépére az adatait és kis magászigetecskéjén elemez. Ennél már a versengő adatpiacok is jobb gondolat. ;)

- Az üzleti élet pörög és egyre jobban csak pörög egyre több dolgozónak van szüksége egyre nagyobb mennyiségű adat átfésülésére a napi munkájához, a gyorsítás igénye folyamatosan napirenden szokott lenni, aminek logikus következménye az adattárház létszükségletének megkérdőjelezése.

- Miért ne lehetne "versengő" adatpiacok egymás mellett élése egy vállalatban, szabályozott redundancia és környezet mellett?


Pro érvek lehetnek az adattárház mellett:

-  Régen rossz, ha forrásrendszerek úgymond "összege" kiadja az "analitikus" igények, adatszármaztatási vonzatának 100%-át, ott valami nem kerek jó eséllyel, látatlanban is.

- Képződ(het)nek új adatok, tudni kell aktuálisan még nem is létező új forrásrendszereket integrálni.

- Talán a legfontosabb, hogy az enterprise MDM (mind a master data ~, mind a meta data management) leginkább ebben az esetben tartható valamiféle mederben. A versengő adatpiacok sokkal könnyebben csábítanak vállalaton belüli fegyelmezetlenségekre, dokumentálatlanságokra, párhuzamosságokra, inkonzisztenciákra (lásd pl.: ügyféldeduplikálási problémák => könnyebb káoszt eredményezni, mint rendbetenni).

- A VAULT módszertan már komoly hozzáadott értéket ad az adattárházépítés rugalmasságához, tulajdonképpen kevés overheaddel. Komoly érv kell tehát az ignorálására: nem tűnik triviálisnak a dolog.



Én négy dolgot állítok, konklúzióként:

- Mindkét forgatókönyv lehet életképes, komoly megalapozott tervezés eredményeként csak, persze

- Nincs hüvelykujjszabály melyik a jobb: lokális specifikumok határozzák meg döntéshozatal alapját.

- Az élet hozhatja úgy, hogy bár jó volt az eredeti választási döntés, de át kell térni a másik verzióra.

- Az a vállalat működik jól üzleti intelligencia értelemben, ahol
* jó adatokkal, jól számolnak az üzleti userek, konszenzusos válaszidőkkel
* nincs divergálás az adatok között DQM-problémákat generálva
* organikus és konszenzusosan gyors a fejlődés
* adatpiacok üzleti intelligencia produktumai össze tudnak adódni vállalati értékké.
* a maximalizált vállalati üzleti intelligencia érték optimális további növelése csak nagy befektetéssel növelhető (magyarán nem éri meg).