Magamról

Saját fotó
Főiskolai, majd egyetemi diplomamunkáimtól kezdve világ életemben, adatok, adatbázisok, adattárházak (leginkább Oracle) környékén mozogtam. Mostanság adattárházasként, adatbányászként élem napjaimat.

2017. január 29., vasárnap

Mindenki/Sing - "Live Action Short Film" Oscar-díj jelölt - 2016



00:17 01-Orazio Vecchi-Nádas Kálmán: Néked zeng ez a dal
07:33 02-Pál, Kata, Péter, Jó reggelt!
11:56 03-Bárdos Lajos-Lukin László: Bikaviadal
12:41 04-Weiner Leó: 1.Divertimento Op.20/II - Rókatánc
13:22 05-Weiner Leó: 1.Divertimento Op.20/II - Rókatánc
15:01 06-W..A.Mozart-Tótfalusi István: Pajtás örvendj!
22:59 07-Balázs Árpád-Nemes Nagy Ágnes: Bodzavirág

TV2/FEM3 Café HD-felvétele a Bakáts tériekkel


Kottás-videók:
BALÁZS Árpád: "Bodzavirág" - Hungarian Choral Piece
[2x{SCORE+LIVE}, BAKÁTS Square Music Primary School+MOLNÁR Mónika] BALÁZS Árpád: Elderflower, HD 16:9
[2x{SCORE+LIVE}, ST.EMERIC Children's Chor+RUSZ Beáta ] BALÁZS Árpád: Elderflower, HD 16:9

Nyíregyháziak eredeti koncertvideója:
Szent Imre Gyermekkar Nyíregyháza, Éneklő Ifjúság 2012.
Vezényel: Félegyháziné Rusz Beáta
* Alábbi YT-grafikon az original koncertvideó megtekintés-felfutását mutatja
* Megjegyezném, hogy a blogposztom keletkezési időpontja illetve a YT-grafikon utolsó napja:
+ 2017.01.29,   7.000+ megtekintés, ~5 év után
+ 2017.03.02, 17.000+ megtekintés, ~1 hónap után.
 
Nemes Nagy Ágnes: Tavaszi felhők
Bodzavirágból, bodzavirágból
hullik a, hullik a sárga virágpor.
Fönt meg a felhők szállnak az égen,
bodzafehéren, bodzafehéren.

Szállj, szállj felhő, pamacsos,
hullj le, te zápor, aranyos,
hullj le, te zápor, égi virágpor,
égen nyíló bodzavirágból.

*******************************************************
2017.02.27: Jelentősen bővítve, teljesen átdolgozva, 1-2 korábbi véleményem változásával
2017.03.02: Két újabb szinttel bővült a poszt. március 2-án .
2017.03.03: Már csak linkekkel bővítek (elengedtem a poszt "pofozgatását")
2017.03.04: Picit átdolgozva meg bővítve a link-szekció, illetve plusz, szint és YT-grafikon.
2017.03.07: Plusz szintek, Balázs Ádám zeneszerzőnek szentelve, illetve a film fontosságához.
2017.03.18: "Les Choristes", szekció módosult, illetve kiegészült három kottásvideó-s linkkel.
2017.03.19: "Kottás videók" szekciója két új videóval bővült..
2017.03.28: Friss Index-es interjú "Balázs Ádámmal" linkje az információs szekcióban.

* Sűrű volt az elmúlt egy hónap.
* A címbeli magyar kisjáték film "élőszereplős kisjátékfilm" kategóriában előbb feljutott a legszűkebb Oscar-díj mezőny ötös listájára (már önmagában ez is hosszú és diadalmas procedúra volt, egyre fényesebb sikerekkel, elismertséggel övezetten). Aztán pár órája meg is nyerte azt.
* Egyik mellékhatásaként több vitában is résztvettem, ahol magasra csaptak az érzelmi hullámok, nem egyszer inkorrektségbe is ágyazva.
* Másik mellékhatásként az információ is szép sorba gyülekezni kezdett (minden irányból)
* Rengeteg információ halmozódott fel, muszáj volt húzni, hierarchizálni, a kezelhetőség érdekében. Kell beszélni a zenéről, filmről, rengeteg tévhiedelemről, cáfolandóról. Hierarchikusan szervezett fontossági sorrendben.
* Az alábbiakban a sorrend a szubjektív fontosság és jóság direkt-szorzataként jön ki, azaz nem kronológiai.
* Eddigi kedvenceim: MNO illetve Kötöszó evangélikus blog írásai, köszönet értük.
* 55.000+ karakterleütéses,  13 oldal kinyomtatva PDF-ben apróbetűsen lett ez a "Mindenki"-s blogposztom. Nekem annó szakdolgozatnál 1.250 volt egy A4-es szabványoldal, azaz rendesen püföltem tehát a billentyűzetemet.
* 1.122-es megtekintésével pedig már most ötödik legnézettebb posztom, ráadásul "all time"

Információk, hírek:
Blikk-videó: Így énekel a Mindenki gyerekkórusa+Interjú a zeneszerzőkkel (4 perc, nagyon jó) 
HVG-videó: Moziteremben dalolt az Oscar-díjas kórus (4 perc, nagyon jó)
24-videó: Walton Rebekával többekközt, tátogáshoz is kapcsolódóan (3.5 perc, nagyon jó)
168 óra-videó: Bodzavirágok (3.5 perc, HD minőség, nagyon jó)
TV2-videó: Réz Andrással beszélgetés a Mindenkiről, a 444-es kritika kapcsán is 
24-videó: Gáspárfalvi Dorkával szenzációs interjú (3:43)
Life-videó: "Erika néni"-vel kétperces interjú, Oscarról, meg arról tátogtatna-e
Origó: A magyar film megnyerte az Oscar-díjat (nagyon informatív)
Bors: Deák Kristóf édesanyja Ács Enikő, Pantha Rhei énekesnője
Válasz: Kiderült, miért tátog az Oscar-jelölt magyar kisfilm főszereplője
Népszava HU: Ünneplés Bakáts téren, koncertlehetőségeik
Index-akta: a 2017-es Oscar-gáláról (sajnos nem minden írás érhető el innen)
700 ezer magyar néző fölött jár az Oscar-díjas Mindenki 
Index-es interjú Balázs Ádámmal: Mostanság nem divat a dallam

Szakértői vélemények:
Mindszenty Zsuzsánna, a Magyar Kórusok és Zenekarok Szövetsége elnökének írása 
Koloknet Blog-Lannert Judit oktatáskutató: Oscar-díjas a magyar tehetséggondozás?  
Réz András (444-kritika után): Mindenki fontos és tisztességes film 

Megérteni akaró vélemények: 
10 különböző jellemző véleménykritika, linkekkel
Kötőszó Blog: Majdnem mindenki 
Reposzt: Mindenki
MNO: Mindenki mindenkije (további kritikákra linkekkel)
777: Oscar a reményért 
Határátkelő Blog: írás szerzője ugyanoda járt Angliában, ahová Deák Kristóf is
Alfahír: Én, mi, mindenki - nem csak Oscar-díjas, de iszonyúan fontos is ez a film
Kettős Mérce Blog: Mindenki-egy film a forradalom lehetőségéről
Transfesser Blog: Mindenki (2015-2016)
Eduline: Mindenki - Rendszerkritika és Vaporwave az Oscar-gálán
Gépnarancs: Magyarország tátikázik
Laterna Magica Blog: Mindenki (Reflexió a 444-es kritikára)
Antalffy Tibor: Újabb Oszkár (1953-as párhuzam miatt linkelem csak ide)
B1 Blog: Mindenki – van egy fontos üzenet
Emberiség.hu-videó: Mindenki - Párhuzamok

Linkelhető fórumok, amik nem vesztek el az éterben (a szerzői jog nevében): 
444, ezerötszáz kommenttel: Tegyük a szívünkre a kezünket...nem igazán jó film a Mindenki
Port.hu fóruma többszáz hozzászólással
Filmvilág Blog: Mindenki - Naiv tanmese a lázadásról
Általam nyitott indexes-topik: legutóbb az 51.831-es hozzászólástól

"Túltolt" vélemények (szemezgetés után a brutálisabbak): 
Mandiner: Miről szól valójában a Mindenki?
Bayer Zsolt: "Gázos" a Mindenki üzenete
HVG: A Mindenkivel az a gond, hogy hamis benne a dal (elképesztő írás)
Népszava US: Egy Oscar-díj a magyarok szégyenéről (elképesztő írás)
888: A Mindenki sikere egy igazi népmesei történet (jellemzően inkább napi politika)


! ! ! ! ZENÉRŐL, KOTTÁS-VIDEÓRÓL ! ! ! !

* A film csúcspontján szólal meg a kottásított Bodzavirág-nóta. Engem személy szerint mélyen megrázott, annyira nagyszerűnek találtam. Valamit visszahozott gyerekkorom "Tótágas" és egyéb kórusos feelingjéből. Nem volt kérdés, hogy ha van kotta, azonnal illesztek rá. Amúgy állítom csak ennek a dalnak és ilyetén megszólalásának óriási szerepe volt a sikerben.
* Sokáig hezitáltam, hogy hogyan melyik felvételt kottásítsam.
+ A filmbéli verzió nagyon jól szólt a fülemnek, csak rövidített (és egyúttal természetesen a film mondandójához szabott) volt.
+ A Youtube-on szerencsére sok videó található a darabból (teljes verzióban), köztük zeneileg sok nagyon jó is (az én listámon 10 videó is szerepel, amiket szívesen hallgatok). Azonban amennyire jók zeneileg, annyira gyengék hangtechnikailag sajnos. Igyekeztem kerülni kottázásra kiválasztásnál azokat, ahol
- a középrészt túlságosan elnyújtották és/vagy
- eltértek a kottától ("M"-zés és/vagy a középrészt szóló énekli, stb.).
* Így is van egy durva eltérés a kottához képest, ugyanis az eredeti kottában a második ismétlés végén a második "Bodzafehéren" nem előírt. Én a kottához ragaszkodtam, noha megtehettem volna, hogy az interpretációkhoz alkalmazkodom.
* Bár nagyon akartam, hogy csak egy - legjobb - interpretációt kottásítsak, végül kettő mellé tettem kottát. A filmbéli rövid és egy teljes verzió mellé.
* A film zenéje igazi csapatmunka volt. Balázs Árpád (aki édesanyámmal egy évben: 1937-ben született) kórusművét fia Balázs Ádám (Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Zeneszerzés Tanszékének oktatója) adaptálta a filmre, aki a film zeneszerzője is volt egyúttal.
* Walton Rebeka énekli a szólót a Bodzavirágnál.
* Nemes Nagy Ágnes e nóta alapját képező "Tavaszi felhők" című versét Gryllus Vilmos is megzenésítette. Kérdés, hogy komponáláskor (előtte) ismerte-e Balázs Árpád kórusművét.
Gryllus Vilmos Tavaszi felhők


! ! ! ! FILMRŐL SPOILERESEN  ! ! ! !

* Végső legfontosabb konkluzióként, üzenetként én azt összegezném (film és viták után), hogy  a rettenetes és szakmai pálott, akolmeleg belterjesség okán is inkorrekt "Virtuózok" negatív példája után, immáron pozitív megerősítő művészi alkotás is mondja nagyon nagy baj van a művészet és verseny házasításával.
* Még egy "egzakt" sportban is mennyi aljasság, dopping, csalás, manipuláció, zsarolás, pénzcentrikusság, hatalomfitogtatás van. Ami aztán kitermeli magának az olyan forma embert, mint Lance Armstrong, aki a dopping-buktája ellenére a Tour-kupáival fényképezkedik.
* És ha az "egzakt" sportban ezt látjuk, mennyire fájdalmas a sokkal kevésbé egzakt művészeteknél a ráadásul további torzulásokkal (presztízsharcok, susmusok, stb formáiban). Az egész fokozatosan tolódik el egyre inkább valami olyan vállalhatatlan felé, ami mindennek (művészetnek, korrektségnek, gyerekeknek)  a megcsúfolása, amire nem kiváncsi az ember. Hol van itt már az ember, a művészet, a fair play: ha a laikus is símán átlátja, hogy csalnak az említett Virtuózokban (zsüri oldalról), vagy a kisfilmben egy versenyben érdekelt tanár.
* A magam részéről nagyon verseny-ellenes lettem (zenét/művészetet nézve), látva a kézzel fogható visszaéléseket és primitivségek miatt. Ignorálom őket, mind konkrétumaikban, sőt versenyeredményeikben is (Virtuózokat már nem is követtem 2.évadtól kezdve). Ha nem tudom mögé tenni a zsüriminőséget információ- vagy korrektség hiányában, akkor semmit nem üzen egy 1. vagy 2.hely. Mostantól az új Kocsis Zoltánokat másképp kell majd felfedeznie az embernek.
* Mindez a manipulálás-terjedés különösen azért szomorú,  mert önmagában zenei produkciókat lehet korrekten (pláne botrány nélkül) megítélni, ahogyan tehetségesek is szépen kiválaszthatók, ha tisztességes eljárás keretében történik.
* Az én olvasatomban kétféle zenei versenyt lehet rendezni
(1) Komolyat, aminél
(a) van egy komolyabb (de azért nem túlzásba vitt mértékű és főleg nem egyetlen nyertes személyre kihegyezett) díj,
(b) de ekkor a zsüri tevékenység is korrekt(!), pártatlan, független,
(c) nem-megbeszéléses (zsűritagok egymástól függetlenül/szeparáltan szavaznak),
(d) lehetőleg nemzetközi,
(e) objektív mutatókra hangszerelt,
(f) ad absurdum paraván mögöttis, mint Kocsis és ÁHZ esetén volt annó (és nem háttérbeli susmuson alapul, mint a Virtuózokban).
Azt hiszem jogos elvárás a téttel arányos minőségű zsürizés, a viták elkerülésére.
(2) Biztatósat, ahol a zenén, gyerekeken meg az örömön van a fókusz és mindenki tud valamiképpen nyerni.
* Ma már 100 méteres futást vagy úszást sem nagyon lehet nyerni egzaktan, olyan szoros az élmezőny, mennyire így van ez a zenénél.
* Idevágó adalék: már a Koloknet blog-on felfigyeltem Lannert Judit oktatáskutató írására, lelkesen kommenteltem is (elveim ellenére, "előzetes moderáció"-s blogokban elvből ugyanis nem szoktam kommentelni), meg beszúrtam a linket a posztomban, rögtön Mindszenty Zsuzsa írása után, a "szakértő-szekcióban". Immáron terjed az írás, HVG is lehozta.
+ Mit is mondjak a poszt ezen pontján. Noha én "csak" azért vagyok versenyellenes (és csak a zenében), mert látnivalóan az inkorrektség irányába megy el az egész, de maximálisan szívemből szól, hogy tágabb kontextusban is érdemes nézni a dolgot, akár verseny, akár "fekete pedagógia" vonatkozásában.
+ És persze jó látni az újabb adalékot ahhoz, hogy mennyire fontos ez a kisfilm.
+ Annak is nagyon örülök, hogy magának a verseny-aspektusnak, a verseny-specifikus torzító-hatását, pláne legfőbb/kiemelt helyen, mégiscsak én tárgyaltam korábban egyedül az egész blogoszférában, senki nem foglalkozott vele a kisfilm kapcsán, még kommentekben sem nagyon (amiket én láttam). Az egész versenyesdi abszolút egy pozitív feelinget kapott, eléggé "közfelkiáltással". Nagyobb volt a közmegegyezés, mint "Erika néni megalázása" vagy a "100%-os konspiráció lehetetlensége" kapcsán.

* Következő szint:  "Se non è vero, è ben trovato"-"Ha nem is igaz, találó" Giordano Bruno: Gli eroici furori (Páris 1585, II. rész 3. dialógus).
* Réz András mondja nagyon korrekten és pontosan, hogy a Mindenki c. kisfilmnek van egy fantasztikus értéke, nevezetesen, hogy kérdéseket tesz fel, amelyekre mindenki a maga módján és másként válaszol. Abban a 20 fős beszélgetében, amiben Réz Andrásék beszélgettek a filmről, még az Oscar-díj elött, nem volt két egyforma értelmezés, vélemény. Ez annyira jó dolog, főleg, ha felidézzük mikor volt ehhez fogható utoljára magyar filmnél, ilyen közös együttgondolkodás. Még a beszélgetés utáni búcsúzkodásnál is volt olyan, "jah lenne, itt még valami amiről nem beszéltünk". Ha ez így van, akkor ez bizony fontos film mindannyiunknak.
* "világ megváltoztatható, ne tűrd el, hogy megalázott legyél!" - ez világos, de ezen felül lehet beszélni arról, hogy
+ egyenlősdi meg az elit
+ mi legyen azokkal akiknek nincsenek adottságaik
+ éled csinálod a világodat vagy szurkolónak minősítenek, aki nem lehet a saját életének az ura
+ jószándékú emberekről, akik nem tesznek egyebet mint a keretek által adott lehetőségek között azt mondják, hogy én megpróbálok jó lenni, hiszen Erika néni nem szörnyeteg félreértés ne essék
+ a hetesekről, ügyeletesekről, akik az óra elején furán szolgalelkűek
És egyszer csak kiderül, hogy arról beszélünk, hogyan élünk, miben élünk, milyen a mi életünk, milyen görcseink vannak.

* Fentiekhez én csak annyit tennék hozzá, hogy ezért jár teljes tévúton Anarki, Balavány György, meg azok a kommentelők, akik "tájékozottságuk" teljes tudatában kötözködnek a filmmel, hogy nem voltak képesek észrevenni, hogy egyetlen olvasatnak rabjai, amely "börtönből" képtelenek kitörni.

* A következő szint, a fontossági hierarchiámban nagyon drukkoltam a kisfilmnek, hogy megnyerje az Oscart, hozzáteszem nem gondoltam volna. Túl komplex volt a kisfilm, rengeteg lehetőséggel, hogy félre lehessen érteni a filmet (erre bőven szolgáltatattak bizonyítékot a legkülönfélébb viták, ahol jelen tudtam lenni).
* Hihetetlenül mély és szép az üzenet, hogy a legderüsebbnek látszó történés mögött is ott lehet a másik olvasat, az antitézis, ami a tézissel együtt alkothat szintézist.
* Alig hiszem, hogy volt/van/lesz még egy olyan 25 perces film, ami ennyire inspirálni tudja az embert, még a verbalitás frontján is.
*Az én értelmezésemben:
+ Tézis: mindig az út a fontos, amin járunk
+ Antitézis: sokszor nagyon fájdalmasan messzire kell mennünk, hogy őrizzük az identitásunkat, integritásunkat.
+ Szintézis: még a gyerekek is érzik, hogy megváltoztatható a rossz; kell hozzá jó ötlet, dolgozni kell érte és el kell kerülni (konspirációval, összetartással, rászervezéssel), hogy a rossz erők ne tudjanak "hackelni" (mennyi példát lehet hozni idevágóan a való életből)

* A következő szint: az én objektivitást minél inkább célbavevő saját szempontrendszerem szerint díjat érdemel.
* Erények:
+ Összefüggő koherens, ellentmondásmentes az alkotás
+ A film közvetlen kórusos mikrószintjén is konzisztens
+ Úgy teljes, hogy minimális is. Elégségesen specifikál a körülményekből, kerüli a didaktikusságot
+ Nagyon erősen koncentrált
+ Se nem lazít azaz feszesen tartja a néző figyelmén, se nem terheli túl a nézőt
+ Egyenrangúan tökéletes egységet alkot a film és zenéje. A film zenéje abszolút telitalálat, arányaiban, válogatásában, szerkesztésében. Bodzavirágot megismerni óriási élmény volt. És hány ilyen kincsről fogalma sincs az embernek.
+ Egyedi módon új, eredeti, ötletes.
+ Univerzális, mindenhol érthető mondandó
+ Abszolút reális problémafelvetésű, tudhatóan effektív megtörtént sztorin alapul, Indexes információ szerint egy svéd lány mesélte a sztorit Deák Kristóf rendezőnek, míg az origós cikk szerint sokan éltek át hasonlót. Nekem sajnos annyira meredek ez a rendszerszintű tátogás-rémálom, hogy szkeptikus vagyok biztos megtörtént-e az a svéd lányos tátogás-sztori, amire Deák Kristóf hivatkozik. Akárcsak odáig menően is, hogy többen tátognak a kórusban, a gyerekek akcióját nem számítva.
+ Kiszámíthatatlan előre a scenarió. A gyerekek sokféleképpen lázadhatnak, amit a kisfilm szépen érzékeltetett (eleve szabotálástól elkezdve, a tátogás megtagadásáig, vagy éppen a filmbéli verzióig elmenőleg), de amit találtak a maga koncentrált esztétikai tartalmában igazi gyönyörűség. Énekeltek egy jót, saját örömükre, nem foglalkozva semmit a díjjal, felnőttes hülyeségekkel. Horribile dictu karvezető nélkül.
+ Komoly mondandóval, üzenettel bír.
+ Képes elementárisan intenzív, inspiráló hatást kiváltani. Belőlem mindenképpen.
+ Nagyon tág valós értelmezésteret enged meg, ami a legesleg fontosabb (ennek lehet mellékhatása, mégis kiemelkedően fontos szempont)
+ Verbálisan nagyon jól elemezhető a film, több problémasíkon is.
* Nem problémamentes a film, de a komoly erényei, erősségei eltüntetik ezeket a hibákat, elmaradt cizellálnivalókat.
- Zavaró, hogy angol környezetbeli sztori magyar környezetbe lett ültetve, mindezt úgy, hogy az Oscar-ról angol nyelvkörnyezetből jövő emberek döntenek (dupla-csavar). Azaz egy reális történés hitelessége csonkolódik valahol, némi manipulációs ízzel, ha globálisan nézzük. Kérdés, hogy a művészi alkotásba/szabadságba belefér-e ilyen (lehet-e ekkorát "költeni"). Rosszérzés az van, de nehéz egzaktan (negatív) ítéletet mondani. Azóta olvastam Mindszenty Zsuzsánna, a Magyar Kórusok és Zenekarok Szövetsége elnökének sorait, ami alapján elfogadva a "fekete pedagógia" itthoni létezését a rossz érzésem tovatűnt. Igazándiból eredetileg sem volt ez megalapozott nálam, csak szubjektíve nagyon zavart az Oscarig ható "dupla csavar".

* A következő szint: a film alapvetően szomorú számomra, minden szerethetősége, lélekmelengetése mellett is (pl.:zene, gyerekek, egyes értelmezési keretekben, stb.). Szerencsére a happy-ség nem követelmény a fenti szempontrendszeremben.
* Egész napos (tegnapi) vitatkozás, küszködés után jutottam erre az álláspontra. Azért tartom szomorúnak, mert nem lehet öröm, tanárt, iskolát, művészetet, ügyet ilyen filmbeli akcióval megalázni (akkora aránytalan felüllövés a látványosan beégető nyíltszíni bosszú).
* Szeretném hinni, hogy gyerek-kórustagként - bár benne vagyok hülyeségekben -, de erről az akcióról akarnám lebeszélni a többieket. Nálam megkérdőjelezi a gyermeki tisztaság 100%-os vegytisztaságát.
* Ugyanakkor nyilván az önszabályozóan visszacsatoló látványos akció gegnek, művészi poénnak, elgondolkodtató motívumnak abszolút jó, fontos, helyénvaló az alkotásban, művészi szabadságban.
* Csak vidámkodni felette nem igazán életszerű, ha idáig fajulnak az események.
* Egy vitában résztvevő olvtárs azt hiszem jogosan világította meg azt is, hogy lehetetlen (költői túlzás) egy ilyen akciót végigvinni tökéletes konspirációval. Mi annó egy tanórát szabotáltunk csak, osztály szinten, 100% konszenzus mellett, de még ott is volt három áruló. Nyilván a művészi szabadságbe ez is bőven belefér a kisfilm esetében.

Következő szint: szeretem a filmet a mondandójáért/üzenetéért.
(1) A gyerekek a lázadási formájukat úgy találták meg a legütősebben (rászervezéssel), hogy nem érheti retorzió őket (hiszen végül is csalással akart nyerni a tanár). Ez üzenet a mának és a felnőtteknek is. Nem pillanat-léptékben kell nyerni, másikat meggyőzni, hanem időben hosszútávon. A gyerekek kitalálták a "bosszút", majd titokban tartották (konspiráltak), illetve készültek egy olyan énekléssel, amit nem segít a karvezető. Aminek kockázata is volt, hiszen, ha besülnek, az üzenetük is sérül. Ráadásul nem volt tanári részéről "meghackelhető" a lázadás, ami külön nagyon finom vonás.
(2) A film szól arról, hogy miközben a felnőttek hajlamosak bulvárosítani, x-faktorosítani, versenyt-túlspilázni, azon közben könnyen elfelejtkeznek az emberről, művészetről magáról, A gyermeki tisztaság igénye/öröme lemoshatta ezt a torzult felnőttes verseny-túlspilázást.
(3) A film szól arról, hogy csak az a versenynyerés élhető át igazán mélyen a pénz/dicsőség síkon túl, amit korrekt, fair play eszközökkel ér el az ember (a strtatégiai szintre emelt tátogás az nem ilyen). (4) Szól arról, hogy az ember nagyon könnyen tudhat fókuszt veszteni. A verseny javára a szép és közösségi rovására. A svéd jutalomút javára, a gyermeki tisztaság, önfeledtség, egyáltalán pénzben nem kifejezhető öröm kárára.
(5) Szól az (itt tanári) agilitás célratörésének olykor kíméletlenségéről illetve csonkoló mivoltáról.
(6) Szól arról, hogy a gyerek is képes lehet nevelni (pozitívan befolyásolni) a felnőttet, tanárt.
(7) Végül szóljon bármennyire banálisan/nyálasan, az embernek meg kell találni a saját hangját és ez bizony küzdelemmel jár.

Következő szint kóruséneklés két szintje:
Vegyük észre, hogy kétféle szempont van egy általános iskolában (gyerekkórus). Van egy kétség kívül létező versenyszempont és van egy közösségépítő szempont. És ezeket szigorúan tilos egymás ellen kijátszani. Annyi kell csupán, hogy egymásra gyakorolt mellékhatásaikat minimalizálni kell.
* A versenyszempontnak nyilván nem felel meg semilyen tátogás, pláne, hogy egy versenyen kiszúrható, ha sokan csinálják (ahogy a filmben is kiszúrta a tehetséges szólista kislány, teljesen jogosan).
* A közösségépítési szempont viszont széles spektrumon jelen lehet, kezdve, hogy igazgatói elv/előírás a kórusba-felvétel (odajelentkezés és minimális felzárkoztathatósági alkalmasság esetén), zenei-szakmai szempontok ellenére is. Egészen odáig elmenve, hogy "csak" játék és öröm legyen az éneklés, kisgyerekeinknek, (pénz)díjaktól függetlenül.
* Be kell látni, hogy egy kórustagokat - például különösen a nem minden bokorban termő tenorokat - vadászni kell (értsd megtalálni). Akik nem versenykészek, de felzárkoztathatók, azokat be kell fogadni, képezni, segíteni kell. Egy átlagos magyar kórus lehetőségei nem vetekedhetnek gazdag nyugati kórusokéval.
* Abszolút reális a filmbeli kontextus (mindenki felzárkozásra képes jelentkezőt befogadni akaró kórusbővítés, csak a szignifikánsan rosszabbak elküldésével) és bizony túlzottan "agilis" tanár tudhat okozni kárt. Vesd össze korosztályos magyar futball helyzetét (mi a fontos a korosztályos kupák nyerése, avagy a játék öröme és a játék tanulása)

Következő szint: tátogás
* Totális misztikum a dolog, sosem fogom szerintem felfogni, megérteni a dolgot a maga teljességében. Egyfelöl nagyon szeretném megérteni, hogy nálunk itthon miért nem gyakorlat a tátogás, és ha angol nyelvű környezetben meg gyakorlat valóban, akkor ott miért igen és hogyan. Szerintem esélyem nincs rá, ezért marad ez az egész misztikum számomra.
* Van pozitív és negatív olvasata.
* A tátogást el tudom elfogadni a magam szemszögéből, hogy én egyelőre lemaradt kórustag kérve kérem a karvezetőt, hadd álhassak be koncerten tátogni, hogy részese legyek az éneklés-élménynek. Valahol már írtam volt ilyen élményem gimnazistaként a Szent Istvánban, ahol egy teremben brutális nagy, igazi valódi kórus Kállai Kettőst énekelt/próbált, közvetlen közelemben (hanghullámok a bőrömet birizgálták). Nekem nem kellett tátogni, és úgyis elképesztően életreszóló nagy élmény volt.
* Olvtárs mesélte, hogy Tolosában voltak vegyeskarral, de férfikar külön kategóriában is indult, ahol
16 férfi kórustag követelmény volt. Beállították hát a sofört tátogni. Noha a filmben én a tátogást csalásnak fogom fel, ez a sztori, abszolút vállalható, helyes. Egyetlen, ideiglenes, adhoc tátogás bőven belefér. Ha kinn vannak, adminisztratíve ne gátoljuk meg az éneklést. Nem szabad merevnek lenni semmilyen álláspontban. A szellemét is kell nézni a szabályoknak, nemcsak a betűjét.
* Ugyanez az olvtárs mesélte, hogy létezhet a tátogásnak másik pozitív olvasata is. A vélemény hitelességében magam részéről maximálisan megbízom ugyan, de az én szkepszisem falát nem törte át:
"A tátikás részvétel is lehet jobb a gyereknek, mint az otthonmaradás, ha benne van az elvárás (a vezető és a tagok részéről), hogy hamarosan éneklő kórustaggá kell fejlődnie. Ebben jobb motiváció is lehet a félértékű kaland élménye, mint az otthonmaradás élménytelensége. Sajnos az iskolai kórusokban kevés ideje van egy-egy tagnak, pláne az év közben érkezetteknek. Nem lehet "majd" felzárkózni, hanem csak sürgősen, mert nincs idő."
* Szét kell azt is választani, hogy hozzon-e a főhős kislány áldozatot a csapatért, attól, hogy mennyire fér bele a tátogás egy pozitiv áldozathozatal kontextusába.
* Verseny-kontextusban, kórustagnak felülről előírva, tömeges léptékben, stratégiaszerűen, a tátogást nem tudom elfogadni, számomra ez no way kategória, mert bántóan koncepciózus gyerekeket megalázó csalás. Hajlandó vagyok változtatni a véleményemen, de ehhez erős érvek kellenek, amiket a vitákban én nem láttam.
* A filmbeli Erika néni egyre másra növeli kritikus tömeggé a tátogókat, hajszolva az eredményeketszemélyes és iskolai presztizst (lásd hozzá még a megalázó "portfólió" cuccot), egy elvont/látszat/egészségtelen verseny-ideál mentén.
* Erika néni csapata nem volt érett erre a versenyre, nem aspirálhatott vállalhatóan a svéd útra.
* Analógia:
+ (a) amikor még nem elég érett/felkészült gyerekeket pódiumra, yt-ra kényszerítenek szülők, felnőttek.
+ (b) a másik törésvonal az, hogy mennyire követelhető meg egyszerre a technikai skill (elég-e erre jobban fókuszálni) meg az interpretációs skill.
* Én mindig is azt a vonalat képviseltem, hogy
+ ne növeljük a zajt
+ ne rongáljuk a muzsikus-palántákat
+ ne rongáljuk a művészetet
+ ne fárasszuk a hallgatókat/befogadókat
* Régen elég lehetett gyerekeknél csak a technika-fókusz, ma már akkora a kínálat-áradat, hogy a gyerekektől is többet, teljesebbet kell elvárni színrelépéskor. Pláne, ha bármi komolyan vehető értelme van egy zenei versenynek.
* A családnak édes lehet copfos kislányuk nem kész hegedülése, de egészen más sztori vadidegenek elé benyomni éretlen produkciót (fekete lelkű zsüri, mint a Virtuózoké meg díjazza is hozzá a látnivaló produkció-éretlenséget)
* Az én követelményeim:
+ Mindenki azt és annyit (scope) csináljon, amire hivatott/képes a saját szintjén.
+ Legyen értelme a publikálásnak/színrelépésnek, az érzett publikálási/feltűnési kényszeren felül, mégha ez csomó önmegtartoztató húzást is jelent a teszemazt yt-csatornából, vagy koncertműsorból, versenyre-jelentkezésekből.
* Emlékszem Farkas Lili szülei a Hegedűs házaspárral nem vállaltak be egy ősbemutatós nyolckezes Chabrier Espana-t (amit én egyébként oly nagyon vártam azon a koncerten). Kerek perec megmondták el tudják játszani, de nem jó szívvel publikálható módon, és ezért játszottak mást. Én ezt a hozzáállást várom el, idő haladtával egyre keményebben.

* Következő szint: tátogás vs nyíltszini bosszú szembeállítása
+ Ha feltesszük, hogy (90-es évek elején még "szocialista") Magyarországon nem életszerű a filmbéli tátogás, míg a linkelt origo cikk meg arról számol be, hogy rengetegen emlékeznek ilyen élményekre, a "kapitalista-liberális" angol nyelvterületen, Japánban, stb. ("diszjunktan"), ami révén by the way a kisfilm valamennyire predesztinált volt az Oscar-sikerre.
+ Továbbá, ha feltesszük, hogy pc-okból vesznek fel mindenkit kórusokba, és mivel sokan nem elég jók ezért tátogtatják őket, akkor két dolog is felmerül:
(A) Mi ebben a poén a gyerekeknek és hogy nem hagyják ott az egészet kvázi az első kóruspróba után, a szabad, demokratikus, versenykapitalista világban. Mindezt olyan léptékben, hogy kórust is oszlattak fel tátogás-botrány után.
(B) A karvezető-szerep sem érthető: vagy tömegesen nem értenek a kórushoz (nálunk meg mindenki jó lenne?), de akkor nem lenne tátogás sem, vagy értenek hozzá, de akkor rendszerszinten nem engedik idáig fajulni az egészet ugyanabban a szabad, demokratikus, versenykapitalista világban.
+ Azaz az egész nem "levezethető" akár látják a problémát, akár nem.
+ Másik oldalról minőségi, díjakat nyerő versenykórus nem aláz meg ennyire iskolát, tanárt, művészetet nyíltszíni bosszúval, pláne 100%-osan tökéletes konspirációval.
+ Magyarán, összefoglalva: van egy blackbox-effekt miatt értelmezhetetlen ám effektíven valós kiindulás, meg van egy lehetetlent - reálisan nézve - aszimptotikusan közelítő költői túlzásos végkifejlet, amik egyúttal az értelmezési tér határait is specifikálják. Ami csak újabb adalék lehet a kisfilm zsenialitásához, az előítéletek ellen hirdetett "háború" útján.
+ Mondhatja-e komolyan bárki, hogy didaktikus a film.

* Következő szint: Mit enged még meg a művészi szabadság és mit már nem?
+ Ugye rengetegszer fordul elő ebben a posztban, hogy bár ellenkezik a konkrét tapasztalattal, de a művészi szabadság kereteibe belefér.
+ Én úgy képzelem, hogy két véglet van, ha tág az értelmezési tartomány illetve nem-teljes az állapottér/igazság-tér:
(A) Amikor a részletek precizitása fontos (és ekkor a teljes kép összessége mehet félre)
(B) Amikor a teljes kép és üzenet a fontos, miközben a részletek nem számonkérhetők
+ Ha durván bulvár hatásvadász analógiát akarnék idehozni, arról a fajta különbségről beszélek, amikor egy fickó meglát egy nőt az utcán és elvarázsolódik, míg egy ugyanott lévő másik nő meg azt szemrevételezi ugyanennél a nőnél, hogy azt a cipőt biztosan turkálóban vette. Mindkettő érvényes következtetés lehet, de nyilván más-más a célcsoport/célfüggvény.
+ Kisfilmünk kapcsán, nyilván a "B" eset forog fenn.
+ Én a magam számára tudtam, hiteles, komoly, mély, kétségbevonhatatlan üzenetet dekódolni a filmből (nyilván más érezhet másképpen). Ezt egyetlen effektív konkrétum nem tudta megkérdőjelezni eddig. Még a (nekem) legfájdalmasabb, magyar valóságot "igaztalanul vádoló" tátogás-intézmény sem.
Én magam azon az állásponton vagyok, hogy a kisfilm művészi alkotás, alkotói szabadsággal. Nem az utolsó bitig kell leképeznie a valóságot, mert akkor jóval kevesebb alkotás állná meg a helyét, jó sok értékvesztéssel. Sokkal fontosabb, hogy tágabb értelmezési terével gondolkodásra serkentsen az azonnali pláne túlfűtött értékítélettel szemben (ami a netes kommentelés trendi világában oly gyakori, jellemző)."
Azaz az egész topiknak a kulcsa a tátogás-misztikum dekódolása (nálam).

Következő szint: Balázs Ádám, mint zene(szerző)
Vajon melyik zenét szerezte Balázs Ádám???? A zenei szerkesztőt nem zeneszerzőként kell a stáblistán említeni! Egy hangszerelésért én nem tartom valónak valakinek a nevét zeneszerzőként feltüntetni! Mozart Requiemjét is más fejezte be, mégsem ő lett (vagy ő is) a zeneszerzője. Most megnyugtattam magam, hogy nem én vagyok a hülye. Feszült figyelemmel, végig vájt füllel hallgattam a filmet, vajon hol van a 4 feltüntetett műdalon túl bármilyen más zene is a filmben. De sehol semmit nem vettem észre! Aztán már csak arra mertem gondolni, biztos az apacuka-fundaluka "zenét" szerezte Ádám. Semmivel nem lett volna kisebb érdem a stáblistában azt feltüntetni, hogy zenéjét szerkesztette vagy zenéjét hangszerelte, ...... de ez csak az én értetlenségem. Nincs itt semmiféle rosszindulat csak egyszerűen érdeklődő ember vagyok. Mivel megint semmi magyarázatot nem kaptam arra, melyik zenét is szerezte Ádám a filmben, így elkönyvelem magamban, hogy egyiket sem
* A fenti vélemény az egyik Mindenki-s YT-videó kommentszekciójában volt (kommentekben szétszórva). Mivel, mint tudjuk, a Mindenki-s YT-videókra nincs "életbiztosítás" kötve a szerzői jogok brutális világában, így ide is bemásoltam egy zanzásított verziót.
* Kezdjük ott, hogy nem zeneszerzőként van feltüntetve Balázs Ádám, hanem "zene:" mögött. Az egész alaptézis rossz. Arról már nem is beszélve, hogy konkrét szimfonikus zene van a nagy finálé elött közvetlenül, amit csak kellett valakinek komponálnia, ugye. Innentől már csak a kommentes gondolatmenet ekézését próbálom meg tompítani.
* Balázs Ádám, amennyire én tudom, a kisfilmhez a zenét szerkesztette, mikor mi hogyan szóljon, illetve a Bodzavirág köré egészen biztosan írt pihe-puha, leheletfinom, "hollywood"-os szimfonikus hangszerelést.
* Említést érdemel, hogy a Bodzavirág-nóta, dramaturgiai okból csonkán szól a filmben, hiszen lényeges volt a mondandó szemponjából, hogy szóló nyisson, míg az eredeti darab zongorával nyit. Azaz ilyen szóló-vegyeskar váltogató kórust kellett találni. Egyébként ez látszik is a linkelt kottásvideóban. ;)
* A kisfilmben öt különféle zene van, mindnek más-más a zeneszerzője (Orazio Vecchi, Bárdos Lajos, Weiner Leó, W.A.Mozart, Balázs Árpád). Ezek mind szépen fel vannak tüntetve az end creditben. Ha valaki egy hangot nem ír le pluszba, csak szerkeszt meglévő anyagokból, a film soundtrackjének akkor is ő a "filmzeneszerzője", szerzői jogilag is (ő neve is szerepel a cd-borítón). De Balázs Ádám, úgy is mint az LFZE zeneszerzés-oktatója, ennél jóval többet tett le az asztalra, hiszen kiegészítette édesapja munkáját "hollywood"-osra, csak amiről én tudok (lehet, hogy más komponálási feladata is volt).
* Az értelmetlen vita, hogy Balázs Ádám lehet-e "nagyobb" zeneszerző, mint mondjuk Mozart (filmet tekintve), megérdemelheti-e a nevének említését "zeneszerzőként", hiszen alkalmazott zeneszerzőként filmhez "komponált". Analógia a matematika, ahol szintén van "elméleti" és "alkalmazott" matematika, mint két különböző diszciplina. Idetartozik az is, hogy Mozart eredeti original művet komponált a Requiemmel, a mi esetünkben az eredeti original mű az a Mindenki  című kisfilm. Azaz rossz a Mozart-analógia/párhuzam a kommentben.
* A hangszerelést úgy lehet legkönnyebben elképzelni analógiában, hogy Schubert-nek is van a híres Halál és lányka vonósnégyese, amit Mahler meghangszerelt vonószenekarra, de nyilván nem úgy csinálta, hogy hangszerenként vett teszem azt négyszerannyi zenészt, hiszen a zene nem így működik, nagyon sok mindenre oda kell figyelni, egy vonószenekari "felskálázásnál".
* Említést érdemel az is, hogy csupán csak a hangszerelés is szerzői joggal elismert és védett művészi tevékenység. Azt is gondolom, hogy az is zeneszerzés egyébként, ha valaki csendben marad, "nyomulás" helyett. Szélsőséges példa erre Cage 4:33"-a. Én biztos nem vitatnám el Balázs Ádám érdemeit, noha konkréten a Bodzavirágnál az édesapja dobta a nagyot, relevánsat valóban.
* Felmerül a kérdés, hogy egy ilyen "fundalukás" kommentnél mi hajtja a kommentelőt. A megértés vágya, avagy inkább az ítélkezés? Ami egyébként tágabb kontetxusban is egy alapkérdés. Azt gondolom a komment megközelítése nagyon $$$ meg kapitalista.
* Várjunk-e el egy kórusos kisfilm esetében original OST-t, benne vadiúj zenével, ahhoz, hogy valaki használhassa a "film zeneszerzője" szokásos bevett formulát?
* Csak azért eröltessen be valaki valami filmbe nem illő zenét erőszakosan, hogy villoghasson "legálisan" zeneszerzőként?
* Elfogadjuk-e zeneszerzésnek, ha valaki improvizál egyet tangóharmonikán pluszba?
* Vagy megfordítva, mert "csak" hangszerelt (módosított kiegészített adaptációs okból egy művet), ezért ne "zeneszerző" legyen a stáblistában, csak "hangszerelő".
* Ha a kisfilmnél annyira szűkös volt a költségvetés, hogy csak budapesti iskolák gyerekkórusát castingolták, akkor valószínűleg új zenék és feljátszását, pláne szimfonikus esetben is tudták volna finanszírozni? Ugye az megvan, hogy szimfonikus zenekaros stúdióórák százezres és milliós nagyságrendben mozognak?
* Mindehhez Balázs Ádám, mint az LFZE zeneszerzés oktatója (azaz nem egy valahonnan szalajtott dj-fiúka, hanem kőkeményen tanult zenész), aki mint ilyen sejthetően szívesen ezerrel komponálna, amikor csak tehetné.
* Vajon tényleg annyira nehéz elfogadni Balázs Ádámtól, hogy szimplán csak a legjobbat akarta a filmnek, a rendezőnek keze alá dolgozva, és a címekkel, titulus-fetisizmussal, pedigrével stáblistával meglehet nem is foglalkozott? 
* Bárki, aki nézi a kisfilmet, megtéveszthető-e, ahogy a kommentelő is detektálta mit és mennyit tett hozzá Ádám?
* Zenész szakmabeli, aki rangsorolja/értékeli Ádám munkáját, nem fog tudni elég pontos képet kapni, pláne, ha megrendeléssel akarja őt megkeresni, a stáblista kell hozzá?
* Végül is tényleg lehet "fundalukázni", mindenkinek szíve joga. Én ezen a ponton szálltam ki a threadből, pláne, hogy semmi szándék sosincs bennem más meggyőzésére.

Következő szint: kisfilm címe magyarul és angolul.
* Az, hogy miért "Mindenki" a kisfilm magyar címe, az nem lehet kérdés, annyira triviális. Jobb esetekben mindenki énekel.
* Sokkal érdekesebb meg homályosabb a kérdés, miért nem tükörfordítású a cím, angolban ("everybody"). Ami kérdést biztosan nem nekem kellene vesézni, felkészültség hiányában. No meg alap hozzáállás, hogy a rendező tudja a tutit.
* Az én nagyon szerény tudtommal az angol nem szereti annyira a csupán csak alannyal bíró, nem túlságosan önmagáért beszélő mondatot (még rövídített címekben sem), annyira, mint a magyar (szórendi skrupulusok miatt).
* Illetve kevésbé jönne át a plusz átvitt értelem, talán épp evvel összefüggésben.
* Símán el tudom képzelni, egy angol megkérdezné "mindenki, mi".
* Mint a klasszikus viccben
Torony: Van elég üzemanyaguk vagy nincsen?
Pilóta: Igen.
Torony: Igen mi?
Pilóta: Igen, Uram!
PS: Egyébként vegyük észre a "Sing" is tökéletes cím, hiszen a tátogásra hajazva utal finoman a lényegre. Nem az alanyt, hanem az igét "duplázza".

Következő szint: zene/kórus a filmművészetben, mint alapmondandó.
* Fellini, Wajda - Előzmények (ahol a zene másodlagos, filmmondandót szolgál ki)A Wajda-féle "A karmester"-t (1980) nem láttam, a Fellinis "Zenekari próbá"-t (1978) igen. Életem egyik legnyomasztóbb és azért, mert legértelmetlenebb művészi élményeinek egyike volt. A film célját (meg ürügyét) persze értette az ember, de azt ilyen eröltetett hamis, félresiklott tartalommal lehetetlennek bizonyult elérni (én értelmezésemben). A zene-társadalom párhuzam abszolút nem működött benne.
* Létezik egy 1962-es Almost Angels=Majdnem angyalok, a Bécsi Fiúkórus (Wiener Sängerknaben) szereplésével, utalva arra, hogy bár angyalként tudnak énekelni a fiúk, de mégis kamaszok a csínytevéseikkel. Bécsben játszódó, gyönyörűen fényképezett, remek forgatókönyvvel bíró, kedves Walt Disney-es amerikai film / családi mozi. Természetesen pompásabbnál pompásabb zenékkel. Az id./ifj. Johann Strauss-darabok kórusos verzióira egyenesen hátasokat dobáltam. :) A film elérhető tehát a Youtube-on teljes egészében, meg torrentről szinkronosan (én az utóbbin néztem a jobb képminőség miatt), de a hangja nagyon gyenge, "dobozos" jellegű volt sajnos. Igyekeztem yt-kommentben hozzá time table-t is csinálni, beazonosítva a filmbeli zenéket.
http://www.youtube.com/watch?v=X0ZzqjmYVVU
* Az én referencia-alkotásom a francia 2004-es Les Choristes, ami II.vh után megtörtént sztorin, valós személyeken alapul.  A filmbeli kóruscsapat koncert-turnét is csinált, DVD-t is kiadott. Amiből az én perszonális kedvencem a film kedvéért írt "In Memoriam". Egy korombeli fickó komponálta, megdöbbentő átütő erőt hatást generálva (számomra). Szerencsére három verzió is létezik belőle, (a) szimfonikus, a cappela, valoamint instrumentális verziók. Nemrég kottásítottam is őket, amit lehetett:
Bruno COULAIS: Les Choristes OST - Highlights
[2x{SCORE+LIVE}] Bruno COULAIS: Les Choristes LIVE - Highlights
Bruno COULAIS: Les Choristes OST *BONUS*
* Hétköznapi mennyország, szintén 2004-ből. A youtube-on elérhető
Nagyon-nagyon imádtam a svéd filmet. Csupa jó mondható el róla, feszes, részletgazdag, nagyon szerethető.
* A 2014-es Kórus c. film Dustin Hoffmann-nal, ez is szenzációsan remek, minden ízében. Dustin Hoffmann a vezénylést leszámítva nagyon jó (végefelé már abban is jobb). Rachmaninovot nagyon hitelesen játszotta (zongorán). A Handel-Hallelujah kórus volt a csúcspont és messze legkomplikáltabb része.

Következő (utolsó) szint: vitákban felmerült apróságok, információmorzsák, szubjektivitások kizárólag FAN-oknak:

* Mennyiben naiv tanmese a kisfilm? Szerintem semennyire. Annyira komplex, olyan mértékű betűtengeren rágható verbálisan az alkotás, hogy kizár minden didaktikusságot, naivitást, kizárólagos/együgyű tanmese-feelinget.

* Trump?
Magam részéről nekem nem prioritásom a Trumpos meg miegymásos mesterséges, horribile dictu "gondolta a fene" analógia/párhuzam/leképezés találása. Jó ilyet észrevenni, de nem tartom egészségesnek az eröltetését (mondom ezt akkor is, ha Oscar-bukáshoz vezet a dolog). Én annak is örülök, ha egy alkotás "csak" a saját lábán is megáll. Megfordítva a dolgot: az sokkal rosszabb, ha az alkotó az áthallás-belebeszélés érdekében torzít az alapmotívumon, lásd ugye Fellini rettenetes Zenekari próbáját.

"A film megint rúg egyet szegény pedagógusokba."
* Egyrészt a tanárok sem érintethetetlen "szent tehenek". Attól még, hogy a politika csúnyán bánik velük, ez még nem lehet alap se pro se kontra esetleges problémák negligálására.
* Másrészt ez egy film, művészi alkotás, ahol a drámai erő érzékeltetése megkívánhat erősebb megfogalmazást és ehhez minden istenadta joga megvan.
* Harmadrészt, mint fentebb is írtam. teljesen reális a problémafelvetés, amin tágabb kontextusban is érdemes lehet elgondolkodni.

* A gyereket fel kell venni a kórusba, ha csak egy mód van rá. Aki jelentkezik és hajlandó erőforrást belefeccölni, potenciálisan be tud férni a kórusba. Foglalkozni kell vele, fel kell zárkózatni a kórus szintjére (és ezalatt nem kell tátognia) meg ha túl közel van a "svéd út", akkor abból is kimaradhat, de legközelebb egy teszem azt finn útra már eljuthat. "Önerőből". A drágán vásárolt futballistát is be kell illeszteni a csapatba, mindig lesz overhead még magasabb szinteken is.
Egy általános iskolai kórus nem Metropolitan, ahol válogatnak a földkerekség legjobbjaiból és hatalmas pénzek forognak. Az is életidegen elképzelés, hogy egy hamis, fahangú kisdiák erőszakoskodik, hogy kórusba kerüljön.A kereslet-kínálat tudhat találkozni.
A film egyébként szépen mutatja a Pál, Kata Péternél, hogy a kislánynak nem sok kell a felzárkóztatáshoz (miközben hallható, hogy még nincs a kórus szintjén). Itt a lényeg, hogy nincs szignifikáns különbség, ami a kórusból-kizárást indokolná.
Aki szignifikánsan rosszabb ÉS versenykórusba jelentkezik azt el kell tanácsolni onnan, segíteni kell neki más beteljesülési utat találni. 
Nem lehet kérdés, nem elég érett kórustag nem ronthatja a kórus munkáját pódiumralépésnél. Ez senkinek nem lehet érdeke, se egyénnek, se kórusnak. Függetlenül bármilyen versenydíjtól.

* A világban sokszor érzékelhető pc-erőszakossággal nagyon nem értek egyet. Pont az a szép ebben a filmben, hogy pc-feature nélkül is koherensen tárgyalható. Merthogy pont létezik olyan megoldás, ami minden felmerült szempontot lefed (nem kell torzítani hozzá).
Azt itt is kell hangsúlyozni, ha egy iskolaigazgató előírja, hogy a kórusbajelentkező gyereket fel kell venni, ha felzárkoztatható értelmesen, akkor az értelmezésemben nem pc, hanem inherens cél. Nem lehet vele ugyanis visszaélni és senkinek sincs kára belőle. Egyszerűen organikusan funkcionál egy intézmény.
Egyébként meg triviálisan tilos pc-módon tehetségtelenekkel hígitani zeneiskolában. Az egyén érdeke nem lehet előrébb való a közösségénél, még gyereknél sem. Itt a filmnél arról van szó, hogy a saját iskolába felvett saját kisdiákunkat, akit napközben tanítunk, kóruszakkörbe felveszünk-e. Aki bár még nincs a kórus szintjén símán felzárkoztatható, csak nem a két hét múlva történő versenyre. Én végig azt mondom, hogy felvehető, foglalkozni kell vele, ha nem a soron következő versenyre, akkor az azutánira elvihető. Úgyhogy nem kell tátognia. 

* Nekem a filmből nem zeneiskola jön le, hanem szimpla általános iskola. Vegyük észre azonban azt is, hogy ha mégis zeneiskoláról lenne szó (nem szimpla áltisiről), például azért, mert a filmben a Bakáts téri ének-zene iskola szerepel, a mondandóm akkor is koherens. Ugyanis a főhős kislányt felvették. Zeneileg érett, hiszen diák az iskolában. Csak éppen még nem versenyképes a kórussal.
 
* Erika néninek sok lehetősége van: el is lehet utasítani kórusból, lehet felzárkóztatni verseny- és pódiummellőzéssel erre az időtartamra. Az ipari léptékű tátogtatás a rossz megközelítések aggregációja. A legrosszabb fajta felnőtt-menekülés a gyerek rovására.
Továbbmenve a kórusvezető megválogathatja hová megy, alkudozhat feltételeken, fel is mondhat. Egyet nem tehet, körülményekre hivatkozva önfelmenteni előre.  Nyilván, ha profi versenykórussal versenyeket akar nyerni az más pálya, mint egy gyűlekezeti kórus vezetése. Ahogy az életben is választhat az ember a jobban fizető több stresszel járó munka és a kevésbé jobban fizető, de embert jobban kiteljesítő állás között.

* A tátogós csalást is bővebben ki kell fejteni. Azért csalás a dolog, mert a több kórustaggal többnek akar látszani. Hiszen egy kórusvezető attól több, ha nagyobb kórust tud minőségibb módon vezetni. Is itt progresszíven (nem csak lineárisan) nő a feladatnehézség. Azért "gonosz" a kórusvezető, mert személyes érdekeit előtérbe helyezi a gyerekekkel szemben. Egészen egyszerűen egy negatív overhead vattaemberekkel kórust növelni.
Presztizsét növeli a karvezető, ami fizetésben, jobb pozicióban is tudhat később látszódni. Pont nemcsak a versenyről van szó, hanem az életben felmerülő problémák modellezéséről.
A tátogás szerintem észrevehető zenészzsüri szakmai szemmel. Az a baj, hogy akkor is csaláskísérlet, mert mi van, ha mégsem. Ha egy 100 kórusban van 10 darab átogó, ami már lehet határeset észrevehetőségben. 

* Nemcsak versenyből áll a világ, sőt. A zenét örömért is lehet művelni. Régen vasárnapi délutánokra vonósnégyesek álltak össze örömzenélésre, anélkül, hogy megcélozták volna a pódiumot.

* Egyszerűen nem szabad elvinni tátogó gyerekeket versenyre (játsszon otthon a szomszéd gyerekkel, mint díszmagyarban tátogjon értelmetlenül egy versenyen), vagy érvelni kellene miért kéne mégis tátogókat elvinni. Ilyennel senki nem tudott egyelőre előállni.

* Vannak hiányosságai a filmnek, de analógiában olyan, amikor egy Paganini kaliberű hegedűs ríkatja meg a közönséget, miközben egy-két hang félresiklik a hegedűlésében. Bőven belefér.

* Általános iskolai kórusok szerintem nem profi versenykórusok, hanem amatőr örömkórusok. A versenyek a bónusz lehet maximum.

* Hiszem, hogy lehet ésszel, értelmesen optimalizálni, az "örömkórust" és "versenykórust". és nem default érték a fürdővízzel a gyerek kidobása.

* Én szeretem kórus-kontextusban tárgyalni ezt a film-témát, pont azért, mert a riasztó példája miatt szeretném elkerülni Fellini csapdáját. Pont a mikrokörnyezetre szűkítésben nehéz a tárgyalás, míg az általánosra kivetítése már sokkal könnyebben adja magát.

* Mindig vannak prioritások és azoknak sorrendjük, amiket igyekezni kell korrekten kiszolgálni.
 
* Film nem specifikálja a körülményeket teljes egzaktsággal. Nem is teheti 25 percben. Itt az a lényeg, hogy a fentebb tárgyalt kérdések előkerüljenek, végiggondolást implikáljanak. Eleget és pont eleget készítsen elő a film, illetve a végén eleget és pont eleget hagyjon  meg a továbbgondolásnak.

* Szó sem lehet értelmezésemben didaktikusságról beszélni, amikor bonyolult komplex művészi folyamat állapotváltozásai vannak fókuszban.

* Nagyon fontos észrevenni, hogy az újonnan érkező tátogásra kényszerített főhős kislány elérte a tátogók kritikus tömegét, ami robbanásveszélyes szituációt eredményezett. Tanárnő alapvető hibát vétett, hogy hagyta idáig fajulni a helyzetet. És ha bármi hasonlóság észrevehető napjaink közéletével, politikai aspektusaival, az nem feltétlen a véletlen műve. ;)

* Multi-Input-Multi-Output a gondolati rendszer, hatalmas állapottérben vagyunk.

* A tanárnő agilisen letér a létező korrekt útról, ami megoldást/ellensúlyt kíván, ennyit vázol csak a film.

 * Nem szabad elfeledkezni a kórustag potenciális fejlődési folyamatának apoteozisáról. Tanulni, képezni, gyakorolni kell. Van tisztességes cél, eszköz, hogy különböző starthelyzetből meg lehessen "érkezni" akár versenykórusba is.

 * A kórusban a "rosszak" tudatában vannak, hogy rosszak és nem akarnak lefelé nivelláltatni. Elfogadják a sorsukat, tátognak, ettől még emberi, hogy ez fáj.  Viszont ez a megközelítés alapvetően rossz. Azt kell tisztázni legelőbb miért van negatív tátogás. Minden más csak ezután jöhet.

* Ha a gyerekek ilyen perdöntően eredménycentrikusan gondolkoznának valóban, akkor megkaphatnák amit akarnak, nincs miről beszélni (rosszak csak tátognak). Az viszont nagyon lényeg, hogy VAN/LÉTEZIK más szempont is. Hihetetlen melegség is járhat avval, hogy magasról téve a versenyre - pl. ritka ám még az állatvilágban is abszolút létező önzetlen altruizmusból - a másik társunknak örömet szerezhetünk.

* Világosan kell látni, hogy a tanárnő nem azért rossz mert teljesítményorientált (hiszen ezt is lehet korrekten csinálni, többféleképpen is). Az ábrázolt tanárnő általános szemléletével, hozzáállásával, választott módszerével van nagyon nagy baj, ami különösen gyerekeknél kirivóan riasztó egy művészeti ágban.

* Ez egy kisfilm 25 percben, érdemes a scope-t tartani, az értékelésnél:
Nem lehet célja
- a körülmények teljes specifikálása (mennyiben versenykórusról beszélünk az általános iskolában)
- a magyarországi kórusvilág nyitott kérdéseinek megválaszolása, akadémiai teljeskörűséggel
- gyerekfoci/kézi/hoki/egyéb-analógiákkal való extrapolált kompatibilitás

* A kórusvezető
(a) kiemelt egyetlen szempontot és
(b) mindent ennek rendelt alá,
(c) végső soron inkorrekten és ami fő legrosszabbul eljárva
(d) ami korrekcióra szorul.

* Az egy teljesen korrekt dolog kombinált öröm- és versenykórus esetén, hogy svéd út limitáció esetén lesznek itthonmaradók (sokszor még olyanok is, akik amúgy megfelelnének zeneileg/szakmailag). Evvel semmi gond, sőt ösztönző lehet a jobbá válás útján. A filmbeli főhős kislány biztos megérti, hogy ő csak felzárkózás után kerülhet mérlegre csak.

* Vajon nyer-e a kórus a filmben? Olvasatomban az a lényeg, hogy a film ezt is szépen elhallgatja. Az a fontos, hogy lehet találgatni, továbbgondolni és beszélgetni a dologról. N+1 dik adalék, hogy nem didaktikus a film. Az én érzésem szerint könnyű a nyerési esélyeket végiggondolni. A kórus egy nehezített pályát vállalt, mivel karvezető nélkül szerepelt. Ha úgy is jobbak és nyernek, akkor jogosan megérdemlik. Ha elbukják "benne volt a pakliban", hiszen a nyerés abban a konkrét szituációban másodlagossá vált.

* Hogyan tovább a filmbeli kórussal? Merül fel az olvtársi kérdés teljesen jogosan. Meg is válaszolta a nálamnál gyorsabb/fürgébb. :) Jobban is, mint én tettem volna.
"Lehet, ha találnak olyan kórusvezetőt, aki alkalmas és vállalja. Erika néni nyilván még aznap éjjel megírta a felmondását."
* Felmerül milyen megoldást választana a kisfilm nézője
(1) Ezt a soron következő versenyt kihagynám, mivel nem jó a kórusom, nem vált be az amúgy is helytelen tátogás. Paradigmát váltanék. Átértékelném a célokat karvezetőként.
(2) A gyerekek nagyon helyesen nem szaladtak beárulni a karvezetőt az igazgatónál egyfelöl. Ezt házon belül kell megoldani. Viszont házon kívüli akcióval nem tettek túl nagy jót, magukkal, hírnevükkel, iskolájuknak, egy durva lealázásban. Az életben törekedni kell finomabb megoldásra.
(3) A gyerekek próbáltak hatni a karvezetőre de nem sikerült. Ezért jogos az erősebb lázadás. De ezt sem szabad túlspilázni, mint semmi mást sem.
(4) Karvezetőként meg az én megoldásom, hogy a gyerekek érdeke a fontosabb, minden egyéb verseny, karrier miegymásnál. Nehéz a feladat mert egyszerre kell építkezni, bővülni és minőséget tartani (mint az életben is). Lehetnek többféle kóruspróbák. Lehetnek örömzenélések teljesebb körben, lehetnek versenyrekészülősek szűkebb limitált körrel, ahogy egy kommentelő utalt is rá. 

* Van-e alsó létszám-minimum korlát kórusversenyen. Olvtárs mondta, hogy Tolosában 16 férfi kórustag követelmény volt (mivel a vegyeskarukból a férfikar külön is indult). A kérdés ott érdekes, mert motívum a tátogásra, csalásra (ha stratégia épül a tátogásra). De Google első találat olyan kórusverseny-szabályzat letöltése, ahol van létszám-minimum.

* Érdekes kérdés mennyiben jelentős a létszám-eltérés, zsürizésnél? Mennyiben hasonlít analógiában a zsűrizés kóruslétszám-eltérésnél ahhoz, ha kis létszámú korhű hangszeres csapat játszik Vivaldi-Concertót szemben a nagy létszámú "romantikusos" zenekarral szemben? Én a Virtuózoknál annó amellett érveltem, hogy összes hangszer, összes korosztályból egyet díjazni milliós nagyságrendben az barbárság és mint ilyen védhetetlen. Azaz nem minden zenei produkció vethető össze mindennel, ha korrekt versenyt akar az ember. De a kórus-létszámtól tudhat függetlenedni egy zsüri, az én érzésem szerint.

* Érdekes pikantériát kölcsönöz a kifilmnek, hogy a végén a szólót tátogja a kislány, miközben más énekel.

* Ha már ennyire belemerültünk akkor talán érdemes lehet az én személyes motivációmat is tisztázni. Nem vagyok zenész, abszolút laikus vagyok a témában. A szüleim zenészek, apám, zeneszerző, zongorista, ütőhangszeres, zeneesztéta-zenekritikus volt alapvetően komolyzene világában mozgott, de álnéven könnyűzenét is komponált. Anyám zongorán és orgonán tanult (utóbbiban a neves, sajnos már meghalt Gergely Ferenc volt a tanára, akinek világrajöttömet - természetesen csak közvetve :) - köszönhetem, hiszen ő hozta össze a szüleimet a családi legendárium szerint). Ám de azonban, míg szüleim "ászok" voltak a zenében, nekem már nem igazán jutott a tehetségükből, de a zene szeretete végig megvolt gyerekkoromtól kezdve.
A kóruséneklés viszont személyesen mélyen érintve megtalált. Ahol konkréten átéltem az eltanácsolást. Azóta sem tudom egyébként, hogy mennyire helyesen. Nyilván perszonálisan fájt, különösen az átélt módja, de nem a konkrét személyem miatt volt érdekes a kérdés (sosem akarnék teher lenni, sehol sem meg nem futok olyan szekér után, ami nem vesz fel: nálam ez alapfilozófia része), hanem kívülállóként külső szemmel nézve a történetet.

* A viták során szomorú konkluziót is lehetett levonni.
Adott egy perifériális téma (kórus, film), annyira perifériális, hogy alig-alig van poszt róla, vagy kommentelő, hiába index-címlapos a blogposzt. Véletlenül verődnek össze a netről kommentelők.
Tipikus alapállás a másik sértegetése, beszólogatás, személyeskedés.
És többször is lehetetlen konvergálóan dialógust folytatni (sőt ellenkezőleg inkább divergálóan) egymást megértetni, hosszú kommenteken keresztül sem (ez esélyesen lehet "rendszerszintű" hiba, amolyan Kenneth Arrow-i lehetetlenségi axiómával).
El lehet képzelni, mi süketek párbeszéde folyhat ott a magasban Hoffman Rózsáéknál, minisztériunban, ahol diszponálnak milliárdok felett.
Ha a mélyben "érdek nélkül" ennyire nem bír konszenzus lenni, hol lehetünk, akkor bármiféle társadalmi konszenzustól?

* 18+ éveseknek korhatáros linkek, durva (mémes-)átdolgozásokra:
Az a valami, ha egy film még díjazás elött bekerül a popkulturába.
Mindenki (Oscar-díjas magyar rövidfilm) - Ha a Whiplash tanára vezetné a kórust
Hangosan! Énekeljetek! (Panzerlied-kórusra)

* Csak HBO-előfizetéssel az HBO-GO-n lehetett sokáig nézni a teljes kisfilmet, vagy torrentről letölthetően, illetve permanensen eltűnő Youtube-os magánfeltöltéseknél ("szürke zónában"). Azonnal felmerül a szerzői jogi kérdés, hogy, ha egy ennyire olcsó és hozzá ráadásul 80%-ban támogatott egy tízmillióból készült (kis)film, nem lenne-e "kötelező" országimage-szempontból azonnal megosztaniuk a szerzőknek (mármint előre rögzített szerződés alapján értve a dolgot)? Mi ez az HBO-s pitiáner kötelező előfizetési követelmény egy megtekintéshez?
Most már legálisan is elérhető.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése