Boldogságmérés

Pszicho For You: A világ boldogabbik fele – megérkezett a 2017-es Boldogságjelentés

Belefutottam a fenti pár hónapos cikkbe. És kedvet kaptam annak végiggondolására, hogyan kéne boldogságot mérni embernél. Különösen annak kontextusában, hogy miért olyan boldogtalan a magyar.

A Boldogságjelentés analízise az alábbi faktorokkal számolt:

* az egy főre jutó GDP értékével,
* a várható (egészséges) élettartammal,
* a társas-társadalmi támogatás mértékével,
* a nagylelkűséggel
* a szabad döntés érzetével és
* a korrupció hiányával.

Az én legelső tárgybeli megállapításom, hogy szerintem nincs generalizálható emberi boldogság. Az ősközösség/természeti népek boldogsága lehet ugyanolyan intenzív mint egy boldog nyugatié, Bach h-moll miséje nélkül is.

Az utóbbi "nyugati" boldogság  nem "jobb", "csak" többössztevős, komplexebb. Engem a továbbiakban a nyugati ember boldogsága fog érdekelni, egészen egyszerűen mert a maga komplex valójában kell foglalkozni vele.

A második fontos dolog, hogy (tehát a nyugati) ember boldogságának mérése elött, az emberi test-szellem-lélek felépítését kéne górcső alá venni, minél explicitebb, egzaktabb, beépülés és komplexitás mentén minél hierarchizáltabb formában

Többféle megközelítés létezik (szükségletek, motivációk terén). Nekem nagyon tetszik a Maslow-féle szükséglet-piramis, minden hibája ellenére.
* Részint többféleképpen hierarchizált strukturálása miatt (lásd piramis-alakzatba szervezést, vagy a hiány- illetve növekedés-alapú szükségletekre bontást)
* Részint mert az én szempontomból a hibái nem relevánsak.
* Részint mert a későbbi Garai László: Szükségletektől szabad tevékenység szükségletének paradoxona -t úgy érzem lehet a kereteiben tárgyalni, szintén e poszt kontextusában (azaz eleve, effektíve jó a maslow-i alapanyag)

Egy frissebb keletű, más megközelítés Tamás Kataliné. Ennek elemi atomjait használtam fel a saját elképzelésem formába öntéséhez.
Tamás Katalin: Katalízis-Egy általános motivációs elmélet fejlesztése

Az alábbiakban következzen a saját struktúrám. Ez egy v0.0.0.0.0.0.0.1ß very first draft version, egy hirtelen jött átgondolás nyomán. Tamás Katalin gondolatmenetéhez képest célraorientáltan elhagytam, újakat vettem fel, átstruktúráltam, "megideológizáltam" eljárásomat (beépülés egymásba, komplexedés horizontálisan és vertikálisan egyaránt, a boldogság-komplexesedés függvényében)

Egyéni elemi fizikai szükségletek (oxigén, evés, ivás, anyagcsere, fedél, alvás, egészség, nemi vágy)
Egyéni szellemi-lelki komponensek (intuició, kiváncsiság, humor, kreativitás)
Egyéni 'IN'-agytevékenységek (empátia, szenvedély, szeretet, élvezet)
Egyéni 'OUT'-agytevékenységek (fantázia, spiritualitás, transzcendencia átélése)
Egyéni kvalitás (erőteljesség, könnyedség, esztétikum élménye)
Egyéni szellemi leképezések (megismerés, megértés, tudás)
Kapcsolatok (jelenlét, odatartozás, kommunikáció, család, barátság, közösség, szexualitás)
Arányosság (tisztelet, egyensúly, kölcsönösség, megerősítés, harmónia)
Kooperáció (rend, összhang, együttműködés, tervezés, választás, megvalósítás, sikerélmény, kontroll, változáskezelés, egyéniből aggregálódó közösségi tudás)
Elemi performancia (önreflexió, önmegtartóztatás, önkorlátozás, felelősségvállalás)
Közösségi performancia (következetesség, hatékonyság, szabadság, perspektíva)
Kiszámíthatóság (egyértelműség, tudatosság, tisztánlátás, állandóság, folyamatosság, stabilitás)
Humán-faktorok (önállóság, autonómia, integritás, unicitás, identitás)
Előjeles hozzáadott érték (elengedés(-), altruizmus(+))

Az én "nyugati emberes boldogságos" faktoraim:

(1) Minimális GDP megléte, tőle való előjeles távolság
Ez a GDP - utáljam bármennyire is túlhaladott, korszerűtlen, kvázi csak a könnyű számolhatóság szempontját figyelembevevő - hibás szemléletét, vitatható számolási módját, lényeget befolyásoló korlátait -, azonban jól számszerűsíthető,  relativizálható.
A "minimális" fontos szempont. Egyrészt mert én találtam ki :) [csak viccelek], másrészt van egy inflexiós pont, amíg nem érődik el egy minimális GDP, addig nem beszélhetünk a fizikai szükségletek emberi minőségű kielégítéséről. Magyarán rapid módon meredeken/progresszíven nő a boldogság-függvény a minimális GDP eléréséig. A minimális GDP országonként eltér, hiszen Londoban pl.: lakni "kicsit" drágább, mint az afrikai szavannában, a "fedél" szempont teljesítéséhez. Magyarán a minimális GDP-t kell "normalizálni", hogy az országok összvethetők legyen. Ez amúgy az előjeles távolságot is így értelemszerűen befolyásolja.
Az inflexiós pont után viszont radikális GDP-növekedés nem garantálja a boldogság arányos növekedését, előtérbe kerülnek óhatatlanul is más szempontok.
Magyarország: 60.helyen van a 189 ország közül, 12.240 USD-s egyfőre eső GDP-vel (max: 102.717, min: 304). Azaz e faktor szerint boldogtalanabbak vagyunk mint a helyezésünk indokolná, aminek okát keresni kell tehát.

(2) Várható egészséges élettartam
Ezt egy-az-egyben vettem át a hivatalos boldogságmérésből. Pontos, precíz, jól mérhető faktor.
Magyarország: Várható egészséges élettartam táblázatai szerint EU-ban, születéskor 23-dik a 31-ből, a férfiak 59, nők 61 évével. Míg 65 éves korban 26-dik a 31-ből, a férfiak és nők 6+ évével. Ez egyik sem kedvező adat. Meghatározó közegünkben mélyen alul teljesítünk, vélhetően boldogtalanságunkkal összefüggésben.

(3) Visszaigazolás-megerősítés
Az ember társas lény. Lehet egyedül és elszigetelten élni, de statisztikailag releváns módon csökkenti az össz társadalmi boldogság létet. Könnyebb tévútra kerülni, elveszni. Minél több a magányos, deviáns, közösségből kiszakadó, pesszimista ember, annál gyengébb lesz a boldogság.
Magyarország: Sokféle devianciában (dohányzás, alkohol, elváltság) szereplünk lista-élbolyokban. Ha vannak is társadalmi kötődéseink, sokszor mérgezően alakulnak.
Triviális toposz az is, hogy a magyarok jellemzőbben egyéni(eskedő) teljesítményekben emelkednek ki, míg kooperációban sokkal gyengébbek. Az sem nagyon vitatható, hogy aki kooperációban erősebb, az legyőzi az egyéni jók additiv összegét, bizonyítva, 2+2>4 kooperációban.

(4) Értelemhordozás 
A munkának, élvezetnek, életnek kell tudatos értelmezett megélhető értelme legyen. Annál boldogabb egy társadalom, minél többen minél több társadalmi és ezen belül egyéni (boldogan) átélhető értelmet hordozó tevékenységet csinálnak. Ebbe beletartozik, hogy teljesítőképességet figyelembe vevő munkát lehessen végezni úgy, hogy az alap létszükségletek minél "triviálisabb" kielégítésén felüli szükségletek minőségi módon elégüljenek ki.
Magyarország:egyrészt világjelenség, hogy ugyanazon GDP-előállításhoz, évről-évre kevesebb élőmunka kell. A Globális csapda/Tittytainment(cici-szórakozás) elmélet szerint emberiség 20%-ának munkája fedezi a szükségletek 80%-át. Magyarországon kb 40% viseli a 100% terhét. Minőségi, élvezhető, önkiteljesítésre alkalmas, innovatívabb és/vagy függetlenséget biztosító munkát relevánsan kevesebben végeznek itthon, mint a szerencsésebb országokban, globális verseny által implikált nagy kiszolgáltatottság mellett (lásd még eladósodottság, kevés tartalék). Erős alkalmazotti jelenlét, sok összeszerelés jellegű munkával.

(5) Arányosság (korrupció-, jövedelemkülönbség-csökkentés)
Ezek már kevésbé mérhetők, még kevésbé megvalósíthatók, ha és egyáltalán. Viszont összevontam őket, mert az emberi arányérzéket, az emberi tudatot implicite és drasztikusan befolyásolja, negatívan. Kisebb korrupció meg jövedelemkülönbség erősebb és nagyobb középosztályt eredményez.
Magyarország: nagyon rosszul és egyre rosszabbul állunk. Állami koncepció része a korrupció. Jövedelemkülönbségek ollója is egyre nő. Egyre kisebb és messzebb van a középosztály a közepes keresetűek rétegétől.

(6) Kiszámíthatóság
A folyamatos véletlenszerű (akár életveszélyes) stresszig lemenő kiszámíthatatlanságok alapvetően roncsolják a boldogságtudatot. Nyilván  nem (lehet) cél a teljes kiszámíthatóság, de lehet rá törekedni, prioritást rendelni mellé.
Magyarország: a deklarált illiberalizmus, a politika kártékony leszivárgása a munkába, napi életbe növeli (az összeadódó) társadalmi stresszt. Ahol pillanatok alatt brutális különadó bír keletkezni ágazatok terhére, rendszeres az adhoc, salátatörvényes, szélesebb demokrácia-kontrollt mellőző döntéshozatal ott nem nagyon van tér kiszámíthatóságról beszélni. A "haveri kapitalizmus" (state capture/rendszerszintű, államot markában tartó) korrupciója hiába kiszámítható, ha erősen mérgező a társadalomra nézve.

(7) Szabadság
Az a legboldogabb ember, aki lehetőleg a közösség hasznára rendelkezik saját életével, identitásával (kereteken belül). Nem függ (vállalhatatlan) politikától, munkáltatótól.
Magyarország: Nagyon szűk az a középosztály réteg, aki képzett és anyagilag kellően erős/független.

A "magyar" konklúzió: (1) mint "input", (2) mint "output" durván "fordítottan arányos" egymással, azaz lehetőségeink, erőforrásaink meglennének a boldogságra, de nagyon rosszul használjuk társadalmi erőforrásainkat a (3)-(4)-(5)-(6)-(7) értelmében.