index.hu: Mit üzen nekünk, hogy Yual Noah Hararit olvas Orbán Viktor?

index.hu "Yuval Noah Harari Homo Deus Sapiens című könyve Orbán Viktor kedvence"
index.hu-s cikk facebook-posztja

Szenzációs intellektuális csemege jelent meg az index.hu-n hét első napján, címoldalas vezércikkben. Leszámítva a cikk címét, amit dafke, még véletlenül sem idéztem be pontosan:
(a) saját poszt-címemben átfogalmaztam,
(b) míg itt a posztnál az eredeti URL-t fazoníroztam át,
merthogy értelmetlenre meg klikkvadászra sikeredett.

Az orbáni aspektust abszolút mellőzném itt a blogon, noha annak is lennének szakmai vonatkozásai. Sőt mondhatni csak egyetlen dolgot szeretnék kiemelni a cikkből, komoly hozzáadott értékként az algoritmikus társkeresés témájában (ami topik e blog sokat boncolgatott témája).

* A vallások az emberi elme termékei.
* A hagyományok relatívak, nem ruházzák fel jogokkal semelyik népet.
* A jövőt pedig a robotika fogja meghatározni.

"Korunkban ér véget a humanizmus kora, és egy új korszak kezdődik. Mára ugyanis bebizonyosodni látszik, hogy korunk istene, a szabad akaraton alapuló emberi vágy is csak fikció. Az ember biokémiai működésének, agyi folyamatainak, genetikai rendszerének megértése ugyanis világossá tette, hogy szabad akarat sem létezik olyan formán, ahogy azt eddig gondoltuk. „Az emberek többé nem autonóm lényekként látják magukat, akik kívánságaik szerint élik az életüket, hanem hozzászoknak ahhoz, hogy biokémiai mechanizmusok összességeként tekintsenek magukra, amelyet elektronikus algoritmusok (az idegpályákon futó ingerületek – FA) hálózata tart megfigyelés és irányítás alatt.”

Mihez vezet, hogy megingott a vágyaink megalapozottságába vetett hitünk? A válasz nem a távoli jövőt, hanem jelenünket is érinti. A korszakváltás ugyanis már elkezdődött, és a mindennapjainkon is nyomot hagy.

Az egyes emberek viselkedéséről összegyűjtött információk egyre nagyobb valószínűséggel következtetik ki vágyainkat, ízlésünket, döntéseinket. A folyamat hamarosan elér oda, hogy az algoritmusok előbb fogják tudni, mire vágyunk, mint mi magunk.

Harari szerint az algoritmusok hamarosan ügyesebben választanak nekünk párt, lakást, nyaralóhelyet, mint mi magunk. „Egy, a testemet és az elmémet alkotó valamennyi rendszert megfigyelés alatt tartó algoritmus igenis tudhatja, ki vagyok, mit érzek, és mit akarok. Ha egyszer kifejlesztenek egy ilyen algoritmust, az képes lesz átvenni a szavazó, a vevő és a befogadó szerepét.”

Miért ne bíznánk a számítógépekre a döntést, hiszen végül is nem keresgélni szeretnénk, hanem járni a helyes pasival/csajjal, a megfelelő környéken lakni, és a nekünk kedves tengerparton pihenni? A megtakarított időben pedig játszhatunk kedvenc számítógépes játékunkkal. Emlékeznek még cikkünk kezdetének példájára? Körbeértünk.

Ez a jövőkép régóta - 10+ éve - létezik, talán csak ennyire tömény és széles körben publikált formában nem olvashattunk eddig róla, nem szembesülhettünk vele ennyire keményen, célraorientáltan.

Az algoritmikus társkeresés egyszerre mondja, hogy
- párkeresés, -együttélés nem arról szól, hogy külső erők által - párt alkotók személyiségeinek szempontjából "véletlenül" - összerendelt emberek 'faragódnak' be egymás mellé, az évek során
- viszont szól arról, hogy rengeteg releváns információ gyűjthető a potenciális (an sikeres) párokat alkotó emberekről, hogy elvégezhető legyen az összerendelési művelet. És a befaragódás esetleg kevesebb forgácsot igényel.
- azt ígéri, hogy a felesleges és megterhelő keresgélési köröket eliminálja az ember életéből, egy célorientált, specifikus "Google-típusú" keresőfelület révén. És valóban: ha például nem belülről fakad egy másik ember megismerésének igénye, hanem csak egy konkrét célból nézünk körbe a "húspiacon" (párkeresés), akkor analógiában észrevehetjük, nem veszünk meg mindent, amit kézbeveszünk, nem kötődünk a visszatett termékekhez: azaz ezek végeredményben tényleg felesleges, megterhelő körök, amin érdemes optimalizálni.

Harari meredek tálalása engem nem tántorít el az algoritmikus társkeresés értelmébe vetett hitemtől. És azért, mert, egyszerre
- jó a cél (optimalizált keresés)
- korrekt pontig kell csak működjön (email címcsere)
- ember/ügyfél által kézbentartható: csak és annyit ad ki magáról az ember, ami a célt támogatja.

Hangsúlyosan ki kell emelni, hogy míg az emberek maguktól nem adnak általában információt cégeknek, vagy ha van is ilyen nem-szeretem adatközlés, az körbe van bástyázva jogilag, addig egy ilyen pozitív hozzáadott érték ("ideális pár") esélyéhez, örömmel és munkát is belefektetve adnak, ráadásul pontos adatokat (támogatva a sikerességet). Pont ahogy a gmailnél is tudomásul vettük, hogy az ingyenes funkcióért cserébe szövegbányászati input a teljes levelezésünk.

Azért azt vegyük észre, hogy mind az algoritmusok inputját képező sokrétű és nagy mennyiségű adat, mind az ajánlatok kimenetei, azonosítás esetén összekapcsolhatók (extremitásokat leszámítva, extrapoláció után pl: féllábú 150kg-s 100 évesek köre, ahol külön explicit azonosítás sem kellene, ugye). Azaz rossz kézben, etikai aggályokat félresöpörve, mind az orwelli 1984, mind a huxley-i Szép új világ legrosszabb felvetései ötvöződnek.

Azaz csínján kellenne bánni az egész gépi algoritmizálással: nemcsak jó aspektusai vannak a dolognak, hanem nagyon komoly reális veszélyei is. Manapság ugyanis a kapitalizmus kapzsiság-maximálása nem az etikus kihasználást hivatott támogatni, láthatóan. Van méz a madzagon, de bizony komoly mennyiségű és veszélyességű méreg is van mellette.

A társválasztás és adatbányászat keresztezése klasszikus és időben talán legelső nagy - posztokon átívelő - témája ennek a blognak. Íme az előzmények:
Társkeresés adatbányász alapokon
Társkeresés - Numerátorok
Dr. Helen Fisher mint a szerelem "brittudósa"?
Dr. Helen Fisher kérdőíve társkereséshez
Dr. Helen Fisher - Zárszó
Társkeresés adatbányászati támogatással
Beszéd, mint a sikeres párkapcsolat prediktora?
Házasság első látásra, RTL valóságshow
index.hu: Mit üzen nekünk, hogy Yual Noah Hararit olvas Orbán Viktor?