Magamról

Saját fotó
Főiskolai, majd egyetemi diplomamunkáimtól kezdve világ életemben, adatok, adatbázisok, adattárházak (leginkább Oracle) környékén mozogtam. Mostanság adattárházasként, adatbányászként élem napjaimat.

2013. július 20., szombat

Kedves Lóránd, avagy a prófétaság mibenléte korunkban...


A címbeli úriember 1973-ban született, azaz kilenc évvel fiatalabb nálam. Magam részéről kollégának tekintem, hiszen informatikus, rendszerszervező, sőt adatbányász vonalon komolyan is melózott valakiről beszélünk.. Életének ez az adatbányász aspektusa megér egy linket itt a blogon: Datascope. Ha valaki a részletekre is kiváncsi, az ő saját szavaival, itt a "Hajnalvilág" elnevezésű honlapja (egyébként, jól strukturáltan ám rengeteg betűvel, többekközt rendesen megírt könyvekkel is)

A neve fogalom (ezért is szerepel a poszt címében) egy szubkulturában, amit én most meglehetősen pontatlanul "peak oil"-nak hívok. Ezt talán mindenki érti valamennyire, talán nagyon nem is tiltakozik ellene senki, jobb megjelölés viszont most nem jut eszembe.

Mindig érdekes olyannal "találkozni", akivel egyrészt egy jól definiálható közös vastag talapzaton futunk össze (értsd, nem véletlenszerűen), ugye mint amilyen az informatika, rendszerszervezés, adatbányászat, viszont annyira különbözünk egymástól, aminél jobban már nem is különbözhetünk.

Ha egyetlen bekezdéseben akarnám érzékeltetni a kettőnk között lévő különbséget, akkor Lóránd az, aki mer hatalmasat álmodni és életét ennek az álomnak szentelni évtizedeken keresztül. Én meg vagyok az az ember, aki munkahelyen , ha mondok egy ötletet, vagy kritikát és nem "megy át", akkor azt gondolom, mentalitás szintjén, hogy rossz volt az ötlet/kritika, jobb is, hogy nem kellett a világnak  és/vagy én követtem el valahol hibát (gondolat gyökerénél, kitalálásnál, tálalásnál stb.). A legtávolabb áll tőlem, hogy a világot meg akarjam változtatni, pláne, hogy az én saját képemre.

Kedves Lóránd nevével az Antalffy-site-on találkoztam először. Antalffy Tibor ugyanennek a "peak oil" szubkultúrának másik nagy megmondó embere, Lóránd javára írva, hogy AT alapvetően unintelligens módon teszi mindezt (intelligencia alatt nem a közismert IQ-tesztek pontszámára gondolok, hanem az emberi szellemi és lelki képességhalmaz teljességére).Lámpással kell keresni az olyan embert, mint AT-t, aki a hülyeségeket ilyen hatékony és állhatatos erőszakossággal tudja terjeszteni (egy-egy gyöngyszemet itt a blogon is veséztem már). Míg Lóránd álmába, legalább belegondolni érdemes.

Lóránd kommunikációja számomra roppant ellenmondásos:

- Az én olvasatomban súlyos árat jelent a fent jelzett "marketing": AT-site-on való megjelenésért cserébe túl nagy ár az Antalffy-bélyeg "skarlát-betű"-je.

- Stílus: Felszín. Válasz. Érdektelen. Azt kértem, merengj rajta – ha egyáltalán érdekel. Ezt én úgy értelmezem (extrapolálva), hogy "vagyok én, aki értek és tudok valamit, és van a massza, aki nem ér fel hozzám". Szerencsére Lóránd eddig ritkán nyúlt ilyesmihez, de sajnos mintha növekvő tendenciában. Valamiféle fáradás jele lenne?

- Terjengősség.Itt egy 1h45m programozási előadásának linkje Lórándnak. Ez az az előadás, amiről én 10 perc után felállok és kimegyek, kockáztatva a bukást is egy képzeletbeli egyetemen. Hiába vág szakmába.

- Kódoltság: az említett terjengősség ráadásul kódoltsággal kombinálódik végképp elriasztva a potenciális érdeklődöket. Lóránd írásait, így aztán nagy erőfeszítés/kihívás elolvasni, és hogy mennyire "éri" meg, abba bele sem akarnék most gondolni. Emlékszem Jancsika az AT-site-on, aki aztán tényleg remek komponya (itt a blogon is másodközöltem tőle), ő is a feléig jutott talán Lóránd anyagának. Ha ő eddig jut, mástól mit várhat az ember, teszem fel a költői kérdést? Előbb-utóbb tehát automatikusan vetődik fel a kérdés, kinek is szól ez a mondandó? A szerző magának ír, letisztázva saját gondolatait (amivel semmi baj nincs egyébként), avagy másoknak (is)?

- A mérleg másik serpenyőjében viszont tényleg ott van, hogy remek gondolatokat, meglátásokat oszt meg, ráadásul rendszerszemléletben , sőt a sorok mögött látható, érzékelhető Lóránd remek íráskészsége. A baj csak az, hogy a végeredmény egy roppant nagy, komplex és zajos információ-tömeg lesz (az én értelmezésem szerint).

Mivel Lóránd eddigi életműve tágabb kontextusban is figyelmet érdemel (azon kívül is, mint amire ő maga fókuszál), érdemes lehet néhány dolgot megvizsgálni egy ilyen perifériális blogban is.

Ehhez kiindulási pontnak Lóránd bekezdéseiből, rövidség érdekében, önkényesen válogatva, az alábbi sorokat választottam.

Dust - vezetői összefoglaló

Cél egy olyan informatikai környezet kialakítása, amely szembe képes fordulni az üzleti megközelítéssel, az információt (adatot és algoritmusokat, programokat egyaránt) saját törvényei szerint kezelni, elfogadni és kihasználni fizikai korlátoktól való függetlenségét, megoszthatóságát. Megalkotni azt a környezetet, amely szabványosítja az információ megjelenítését és felhasználását minden embercsoport számára (hely és nyelv függetlenség, lokalizáció lehetősége), amely a jelenlegi kereteknél jóval mélyebb szinten absztrahálja az információ környezetét (hardver, operációs rendszer, futtató rendszer, szolgáltatások, nyelv), ezáltal lehetőséget biztosít a lényeges tartalom megjelenítésére és használatára ma elavultnak számító eszközökön is.
...
Másrészt bizonyíthatná, hogy az üzleti szemlélet, amely a leghatékonyabbnak bizonyult egy feltáratlan világ meghódítására, képtelen kezelni, és természeténél fogva rettenetes pazarlást indukál egy véges, már belakott világ esetén – ez nem csak az informatikára igaz, hanem egész bolygónkra is alkalmazható állítás.

-Szabad-e?
Miközben a cél támogatandó (első olvasásra mindenképpen), bennem felmerül a kérdés "szabad-e" ekkora ugrásban komolyan gondolkodni, anélkül, hogy "veszélyeztetnénk" környezetünket, mivelhogy kiszámítatlan mert kiszámíthatatlan aspektusok is lehetnek a koncepció mögött?
Tágabb kontextusban akarhat-e egyetlen ember ekkora figyelmet allokálni saját magának ilyen horderő szavakba öntésével?

- Idea vs hatékony megvalósítás
Mi a fontos? Az idea avagy megvalósítása? Elég-e a mindig a legjobbra törekedve a legtöbbet kihozni a lehetőségekből? Mi a fontosabb álmot kergetni avagy élni vessződségekkel?

- Nyelv
Jézus a maga idejében egyértelműen a tömegek nyelvén beszélt. Másképp nem is érhetett volna célt illetve másfelöl egyúttal pozitív példával is szolgál a lehetségességre. Azonnal kérdés tehát, hogy gondolatainknak közléséhez milyen nyelvet használjunk: amit ért a tömeg vagy amit kellő szintű absztrahálás után csak én, meg pár beavatott ért? Meg kell-e küzdeni azért, hogy értsék-e a tömegek a mondandót?
Én mondjuk képtelen lennék évtizedeket valami olyanra áldozni, amit csak egy szűk réteg ért. Akkor már inkább elaprózom sok kicsi foszlányra a nagy egészet, hátha valami célbaér, a statisztika erejében is bízva. Azon ritka eset, amikor az AT-site pozitív tanulsággal szolgálhat. ;)

- Rövidség
Globalizált internetes világunkban m-u-s-z-á-j röviden fogalmazni, pláne ilyen töménység mellett, különben az ember a vicc közepén találja magát ("aki sokat beszél, egyéb galádságra is képes"). Persze itt, megint bagoly mondja verébnek szindróma állhat fenn, ha magamba nézek, hiszen én is rengeteg betűt írtam már le az életem során (én kézzel írt 25 A5-oldalas leveleket is írtam, az internet elötti időkben). Az én egyetlen mentségem, hogy én azon az áron is törekszem a rövidségre, hogy esetleg menetközben érthetetlenné válok (bízva a kérdezés erejében).
Azt gondolom minimálisan és egyúttal teljesen beszélni úgy nagy kihívás, hogy cél is. Azon ritka (másik) eset, amikor az AT site pozitív tanulsággal szolgálhat. ;)

- Felülről vezéreltség problematikája
Én a magam részéről egészen egyszerűen nem hiszem el, hogy Lóránd "léptéke" kontrollálható és zártan tartható egyetlen ember vagy egy-két ember által.
Analógiaként vegyük a pénzügyi rendszert: érezzük, hogy a mostani sok problémával küzd, de van egy nagy előnye, hogy működik így-úgy, míg az álmok világából érkező reformjavaslatoknak lehet sok jó tulajdonsága, de mivel még senki nem próbálta, így minimum fekete doboznak tekinthetők csak. És akkor ezen felül még nem is szóltunk a tervezhetetlen sérülékenységről. Hiszen hiába jó valami célkitűzésében, ha támadható, megkerülhető rossz céllal.
Miközben fontosan tartom a társadalmi hierarchiát, meg a bölcsek tanácsának létjogosultságát, ezzel párhuzamosan én abban hiszek, hogy több-kevesebb előrelátással bíró emberek kezet fognak a valóságban, de konkrét ügyekért  és együtt viszik előrébb a világot a saját hozzáadott értékükkel, "meritokratikus" értelemben.

Az viszont biztos, hogy nekem eszembe nem jutna egyedül keretrendszert álmodni mögé



UPDATE(1) - 2013/07/21 - 10:00

Lóránd 1.kommentje

Mea culpa maxima! Hogy visszaélek bloggazdai lehetőségeimmel. Válaszolni szerettem volna, de csak 4096-karaktert lehet, így update-lem a blogposztot, hogy egyben legyen az álláspontom.

Kedves (Kedves) Lóránd! (Téged, hogyan kell megszólítani?)

Nagyon szépen köszönöm a reflektálást, már csak ezért érdemes volt megírnom a posztot 

Külön óriási élmény volt a tömörséget élvezni (élvezeti érték csökkenése nélkül), különösen, hogy így is nagyon sok mindenre sikerült kitérni.

Bevallom férfiasan bennem soha fel nem merült volna, hogy egy mondatban szorosan egymás mellett tud szerepelni „adatkocka” illetve „spam aktivitásra”, amivel csak egy baj van, hogy aztán elkezdi pörgetni rajt az ember az agyát. 

Van a közismert(?) vicc: kétféle ember van, a normális, meg a turista.
Azt gondolom a „peak oil” egy valós, eljött, jól definiálható dolog életünkben, továbbá problémacsaládot fed le, hogy ne mondjam részben generálta is azt, illetve világosan látható választóvonal van azok között, akiket megcsapott a szele és akiket nem, vagy éppenséggel, akik belegondoltak a meglévő összefüggésekbe és nyomukban generálódó következményekbe és akik „ellenkeznek”. Ha mindez olyanba is lecsapódik akár, hogy valaki vidékre költözik fenntartható életet élni vagy a gondolkodását állítja át egy más pályára, ez az értelmezésemben szubkultúrához vezet. Elfogadom, hogy nem jó a „műfaj” vagy az általam adott „peak oil” megjelölés, de mindenképpen akartam ezt valahogy jelezni a posztban, egyrészt mert szerintem az informatikusok társadalma semmiképpen nem homogén a témában, ha és egyáltalán hallott a dologról.

’Felszín.Válasz’. Lehet, hogy nyertél egy választ, de milyen áron? Pláne, ha véletlenül tendencia is lenne mögötte? Én a helyedben biztosan végiggondolnám ezt a „nyers elmarás” dolgot. Lehet kritikát, olykor éles kritikát megfogalmazni, lehet ilyen-olyan poént elsütni, de olvasatomban meg kell különböztetni, hogy a célzás alanya jelenség-e avagy ember-e. Az emberhez csak és kizárólag szeretettel szabad szólni, az ő (a másik) gondolatkörében mozogva reagálni az igazi kihívás és teljesítmény illetve vezet el a hatékony kommunikációhoz. Persze elismerem ez egy idő után kimerítő egy olyan témában, ahol mindenkinek van véleménye (nem csak szűk körben tehát), ráadásul csoportérdekkel ellentétes. Erre meg az lehet a gyógyszer, hogy ha szeliden és szeretettel nem megy, akkor azt „durván” már nem is érdemes tovább firtatni. Ez vezethet el a „hasonló a hasonlóval” – mondjuk most így hálózat-csomósodáshoz (részgráfosodáshoz). Ekkor maximalizálódik a belső kohézió, aztán ekkor nyílik terep érdemibb „játék”-ra

Ha mesterévé akarsz válni valaminek, az tiszteletreméltó dolog, ahogy írtam is, de az akkor csak rólad szól. Én csak annyit mondok, hogy ha ebből a „körből” kilépsz, ott már más játéktér van, más (végiggondolandó) szabályokkal.

Érdekes gondolat a hütőszekrény-analógia 90%-9%-1%-a.
Ellenpontként felvetném E.Rogers 1975-ös alábbi kategorizálását. Van-e köze hozzá a peak oil-nak és indokolt-e a százalékos arányok ekkora eltolódása? ;)
Én egyébként azt gondolom a témában, hogy az attitűdöt és a képességet szétválasztanám. Az attitüdre én jónak érzem az 1975-ös megfogalmazású arányokat, a képességekre már jobban érzem a 90%-9%-1%-oa felbontást.
És akkor ottvan a kikivánkozó kínzó kérdés, te az utóbbinál hovásorolod magadat (illetve én hova pozicionálom magamat)
03% innovators (venturesome);
14% early adopters (respectable);
33% early majority (deliberate);
33% late majority (sceptical);
16% laggards (traditional).

Bár hosszú cikk, de maradéktalanul egyetértek a „végső kérdéseddel”. És AT ehhez sem kognitív disszonanciával viszonyul, hanem unintelligenciával. ;)

Az „ötlet-hatékony megvalósítás” dologban akkor nem értünk egyet ;). A te esetedben meg különben is ott érzem az igazi választóvonalat, hogy egyedül avagy társadalomban. Azt is hangsúlyoznám, hogy az én problémáim kifejezetten a kiinduláshoz köthetők, te viszont későbbi fázisokról (is) beszélsz. De azonban ellenben a refactorálós-aspektusba ettől még érdemes mélyebben belegondolni, mert ez eddig kívülesett az én gondolatmenetemen.

Szerintem a kognitív disszonancia mindannyiunkat érő jelenség, és alapjában véve valóban nem „unintelligens” dolog. A jelenségre adott válaszreakció(sorozat), főleg a jelenség tudásának birtokában, főleg a magas (közismert féle) IQ-rangsorolás tükrében lehet unintelligens. Az erőszakoskodás, a primitív megmondás, kulturálatlanság ez számomra mind AT és mind „unintelligens”.

„túl sokat beszélek” illetve „egyeztetés nélkül, önfejűen dolgozom” dolgot nem igazán értettem. Szerintem ezek tudnak egymás mellett létezni, ráadásul rossz kombinációban is.


Végül egy kérdés is. Jól láttam, hogy nem lehet a blogodnál kommentelni?



UPDATE(2) - 2013/07/21 - 23:30

Lóránd 2.kommentje

Köszönöm a linkeket megnéztem a videót ezeken a pontokon.

Magam részéről sosem voltam nagy barátja az OLAP-nak. Úgy tekintettem rá mindig is, mint a "bizniszmen"-ek egyszerű eszközére, amit egyszerűsége miatt sokan könnyedén átlátnak és látványossága miatt perkálják is a milliókat érte.A commercial termékek számomra mindig erősen túlárazottak voltak (mind a hasznosság, mind a technológia oldaláról), míg az open source közösség meg nagyon lassan illetve felemásan köhögte ki magából az OLAP-szervert és -klienst, akárcsak az adatbányászattal is szembeállítva :) Élek a feltételezéssel, hogy nem véletlenül. Ami bajom még volt vele, hogy túlságosan rugalmatlan az élet változásaival szemben (üzleti gyakorlatot tekintve), illetve a kombinatorikus robbanást (dimenziók hatványozódása) próbálja ugyan kezelni, de nem eléggé hatékonyan az én ízlésemnek. Azaz nekem műfajilag van problémám az OLAP-pal.

Ami eszembejut a témával kapcsolatban az két dolog:

(1) Adatrosta, a SZTAKI-ban, úgyis, mint a stream mining egyik korai kísérlete, ahol, ha jól emlékszem sikerült 90%-os specfikus tömörítést elérni

(2) Az ipari léptékű stream-mining, ahol aztán minden korábbinál jobban tudhatnak dőlni az adatok (például mérések formájában), és amire ez a stream-mining is próbál egyre jobban fókuszálni. Meglátjuk mit hoz a jövő :)

Keménység-topik. Nem értünk egyet, de elmondtuk az álláspontjainkat. Én a magam részéről nem akarnék többet hozzátenni. :)

Az 1%-9%-90% témában szellemes választ adtál, de valahogy úgy érzem egy kicsit félrevivő a tekintetben, hogy azért sokkal több ember tekinthető valamiben mesternek, úgy, hogy nem feltétlen részei az "1%"-os elitnek. A 1%-9%-90% "szélsőséges" határát sem értem, továbbra sem (azt értem, hogy így nagyobb "poén").

Nagyon nem értünk egyet AT-t illetően.
Azok a "falak" ultrabrutál szűken lettek méretezve, ami párosodik egy "bunkó, ki ha én nem, a pökhendi tévedhetetlen macsó" mentalitással, stílussal. By the way nála is bepróbálkozhatnál a zen/csan irányvonallal. ;)
A poén az, hogy az én időmben, azaz jóval előtted (amikor még ott voltam a site-ján: amúgy legelső könyvétől minden könyvét olvastam megjelenése környékén, azaz évtizedes léptékű rálátásom van a tevékenységére), még elviselhetetlenebb tudott lenni. Hiába na, öregszik és szelidül ő is :)  Velem szemben csak egyszer volt durván szinvonal alatti, az is magánlevelezésben (amit nyilván nem vállalt a honlapján), amikor ott is hagytam egy életre, de másokkal szemben úgy, hogy az ember saját magát érezte frusztrálva miatta.
Noha valóban nagyon sokáig, valóban átlagon felül őrizte a szellemi frissességét, látnivalóan épül már le szellemileg, és ez bőven detektálható írásaiból, kommunikációjából. Lehet, hogy nem ugyanazt a site-ot olvassuk? ;)
Semmi baj nem lenne vele (velünk is így lesz, és meglehet sokkal hamarabb, mint nála), csak éppen tudni kéne egy bizonyos intelligenciaszint után visszavonultan élni a békés öregkori napokat. De sajnos a bővülő és mélyülő sületlenségeivel (pl.: klíma), vagy erőszakosságával,  vagy a fiatalabb generációk életerejének gyengítésével, óriási károkat okoz, hiszen lássuk be, sokakat érdeklő témák miatt tényezőnek tekinthető az egyszemélyesen felépített honlapja.

Azt sem igazán értem miben látod intelligensnek! Értem, hogy a kognitív disszonancia miatt új összefüggések feszültséget okoznak nála. De ettől még színes a világ, lehet új témákat hozni, új aspektusokat, új analógiákat stb. Az ő saját keretein belül is. Hol van ez? Mert mit lát az ember? Ha már sz*rba van nyomva az ember feje pl.: klíma kapcsán, ő még jobban belenyomja, hogy érezze az olvasótábora a "törődést".

Poénból kiadtam a kuglinak, Firefox v21 alól (itt a munkahelyemen): "Antalffy Tibor" blog
Érdekes a találati lista a keresőkifejezésre:
(1) http://www.antalffy-tibor.hu/
(2) http://www.jovonk.com/apps/blog/show/19770038-antalffy-tibor-valodi-arca
(13) http://hajnalvilag.blogspot.hu/2011/04/kapcsolatkereses-antalffy-tibor.html
(33) http://liftinstinct.blogspot.hu/
Arra nem vállalkoznék, hogy minősítsem a kugli súlyozási minőségét, de a második találat legalább megmutatja azt, hogy nem vagyok egyedül az álláspontommal. ;)

Igen én megoldás-orientált vagyok... :)

A kommentelés egy újabb terület akkor amiben nem értünk egyet. Ami egyébként AT-nál is kritikus pont. Számomra mindig fontos volt cenzúramentesség és a társalgás

2 megjegyzés:

  1. Nos, ez felhívás keringőre, a legigényesebb fajtából :-) Igyekszem "tömörített formában" válaszolni.

    Kolléga - a megjelölés talán azóta is áll, használtam például házi adatkockát spam aktivitás figyelésre mail szerver logban (Telekom, Java), meg statisztikai GUI modulhoz iOS Tablet alkalmazásban. Jelenleg egy workflow management rendszerből és a vele párhuzamos verziókövetőben tárolt xml/pdf/xls … dokumentumokból nyert adatokból generálok homogén struktúrát, hogy azon konzisztencia vizsgálatot végezzek. Sajnos erről csak terjengősen tudok beszélni :-)

    Szubkultúra – nem tudtam, hogy ilyesminek része vagyok. Látom az ezzel foglalkozó (környezetvédő, önszervező közösség alkotó, pénzreformer, ...) csoportokat, de a gondolataimmal bármelyikhez képest idegen vagyok. Pedig „belegondolásnál” többet nem is kérek, örülök, hogy ezt írtad.

    Gondolkodásmód, kommunikáció – évekkel ezelőtt, „keresőként” folyamatosan kínlódva fogalmazódott meg bennem, hogy gyakorlatilag „spárgázom az agyammal”, kényszerítem arra, hogy az igen távol álló jelenségek között, mögött kapcsolódó, használható analógiákat találjon. Ez kódolásban (refactor) szerencsére tesztelhető és fejleszthető képesség. Nem várom el senkitől, hogy egyből belássa azt, amit csinálok; azt is csak remélhetem, hogy lesz türelme és szándéka a felszín mögé nézni. Ennek szólt a „Felszín. Válasz. Érdektelen.” szöveg, és ha megnézed, utána sokkal mélyebb és értékesebb tartalmat is felhozott a címzett…

    Érdemes-e olyan dologgal foglalkozni, amit csak szűk kör érthet? Az én szavaim szerint ez egyenértékű azzal, hogy érdemes-e mesterévé válni valaminek, és a válasz egyértelműen igen. Egyszer le fogom írni a (munkában és elmélkedésben egyaránt igen hatékonynak bizonyuló) 90/9/1 szabályomat rendesen is, addig lásd itt a többször is használt „hűtőszekrény-hasonlatot” a cikk végén: http://hajnalvilag.blogspot.hu/2013/04/szelmalomharc-2.html
    Amikor pedig kivételes esetben „az olvasónak írok”, ilyen lesz, hogy tetszik? http://hajnalvilag.blogspot.hu/2013/03/a-vegso-kerdes_15.html

    A vita célja mindig a belső átalakulás, nem a meggyőzés. Lásd: http://hajnalvilag.blogspot.hu/2013/02/a-vita-matematikaja.html
    Ez az én oldalamra is igaz. Tibor bá blogján, vele „értelmetlenül” kommunikálva iszonyú sokat tanultam, az itteni minősítéssel sem értek egyet. Kognitív disszonancia, nem „unintelligencia”. Szerintem.

    Ötlet / hatékony megvalósítás – én nem így bontom. Ötlet + megvalósítás + hatékonyság, három láb. Elsőre minden ötlet rossz, a (működő!) megvalósítás tapasztalatai segítenek a finomításban. A hatékonyságot az ötlet szintjén figyelembe kell venni, de a (mondjuk első öt…) refactor során még nem kell reszelgetni. Csak akkor, amikor már a struktúra elég stabil (a szolgáltatások összeálltak), akkor érdemes változatlan szolgáltatás mellett a hatékonyság alapján refactorolni (elvi szinten akár). Szóval nem vagy-vagy, csak megvalósítási sorrend.

    És végül: „személyes figyelem”. Ne az ujjamat nézd, hanem a Holdat, amire mutatok. Amikor nevet adtam ennek a történetnek, két lehetőségem volt: Hajnal világa vagy Hajnalvilág (gondolkodásom "vezérfogalma" a hajnal). Az utóbbi a helyes változat, mert nem az „én világomról” van szó, hanem arról, hogy én ezért az álomért létezem.
    Nem biztos, hogy helyes következtetéseket vonok le, ezért nem „követőket” keresek (tényleg egyre nyersebben marok el maga mellől bárkit, akiben nem érzem a konstruktív kritika élét). Leírom a következtetési utat a tőlem telhető részletességgel, hogy tőlem független véleményt alkothasson róla bárki, akinek van türelme megfigyelni az utamat.
    A magam részéről viszont levonom a következtetéseket, és megteszem, amit tudok. Minden munkakörnyezetben két vád áll velem szemben: „túl sokat beszélek” aztán meg „egyeztetés nélkül, önfejűen dolgozom” – ez csak az én fejemben üti egymást? Viszont amit csinálok, működik; ha pedig valakinek beleugatok a munkájába és megfogadja a tanácsaimat, meglepődve tapasztalja, hogy mennyire hatékonyan dolgozik. Ez számomra elég visszajelzés.

    VálaszTörlés
  2. Adatkocka/spam – bukás nincs a dologból, de ideteszem a két időponttal kiegészített linket az előadásomból, ahol elmondom az OLAP-pal való adatbányászos találkozásomat (1), aztán pedig az újrahasználás történetét (2) :-D
    1: http://www.youtube.com/watch?feature=player_detailpage&v=8RZBcd_vdy4#t=1262s
    2: http://www.youtube.com/watch?feature=player_detailpage&v=8RZBcd_vdy4#t=2412s

    Keménység – kevés zen/csan buddhista szöveget olvashattál, pedig ők a gondolkodás nagymesterei, a rendszerelemzésben az elme használat minősége döntő. Hála érte, mindig megkaptam azokat a mestereket, akikkel fél szavakból megértettük egymást, de órákat töltöttünk (mások számára) őrjítő szőrözéssel, néha hajtépéssel. Aztán megcsináltuk, és elmagyaráztuk, hogyan kell használni. Mert arra, hogy miért pont úgy kellett megcsinálni, úgysem kaptunk volna elég türelmes közönséget. Amit én csinálok, azzal nem sok embernek kell ezen a szinten foglalkozni – de néhánnyal mindig találkozom, és megtanultam, hogy ez elég legyen a számomra. A kommunikáció/megvalósítás területen pedig az eredmények beszélnek: időbe telik, amíg átérnek a dolgaim, mert elsőre ütősek, aztán fél év alatt kimásznak a kukából, nem egy esetben. Utána alaposabbá válik az olvasókör is.

    A besorolás is ezt tükrözi, és nem látok semmi kapcsolatot a jelen korral, bármikor működőképes. A dolgok 1%-ában mester vagyok, az 1%-ba tartozom; 9%-uknak értője vagyok, így a 9%-ban vagyok; a maradék 90%-nak pedig felhasználója vagyok, a 90% része. Igyekszem betartani minden területen az ottani szintemnek megfelelő szabályokat. Egyébként először rendszertervezéskor került elő: a 90% a rendszer „normál” használata, amelynek az erőforrások 1%-át szabad lekötni, 9% az adminisztráció 9% költséggel, és 1% a kivételes eset, hiba, amely viszont 90%-ba kerülhet: javítások, különleges tevékenységek.
    A Rogers-féle is biztos jó dolog, de bennem semmit nem mozgat meg.

    Érdekes ugyanakkor a sarkos véleményed Tibor báról. Természetesen létezik az intelligenciának olyan definíciója, amelynek nem felel meg, de a felsorolt negatív jellemzők a köznapi „unintelligens” kategóriához tartoznak, míg Tibor bá esetében szerintem nem erről van szó. Röviden: gondolkodási alaptörvényei zárnak ki bizonyos irányokat, és a keletkező feszültség jelentkezik támadásként. Túl sok beidegződést kellene elengednie, és ez nagyon durva törés tud lenni. Ahhoz képest, amit a falai megengednek, kifejezetten rugalmas társalgó, kívánok neki még sok évet ilyen szellemi frissességben.

    Refactor-aspektus – tényleg ajánlom, hogy gondolj bele. Velem nehezen lehet társalogni megoldás-orientált szemlélet alapján, mert én megismerés-központú vagyok. „Life is a journey, not a destination”: egy feladat megvalósítása kívülről „kibontás”, miközben belül megjelenik a modellezendő rendszer képe, iteratív módon, mindig működő, de egyre jobban illeszkedő formában. Ha esetleg ismerős: ez a biológiai evolúció módszere, amit mi a logikus gondolkodás módszerével modellezünk. Ez számomra nem „következtetési algoritmust” jelent, hanem a felmerült ötletek közötti szigorú válogatást, forrástól független egyenrangú mérlegelést, magyarul kíméletlen vagdalást – pont úgy, mint a természetben.

    Nyilván az organikus megközelítés igaz az egyén-társadalom témában is: nagyon szűk első fejlesztői kör – első felhasználás, adaptáció – kis körben publikus éles használat, adaptáció – szabad felhasználás, adaptáció. Utána követés, kiterjesztés új területekre. Lehet máshogyan is működő rendszert csinálni? Első ötletből házilag, tökéletesen? Bizottságokban? Kézfeltartással occupy-módszerekkel? Úgy értem valóban működőt, nem olyat, mint a mai politikai, gazdasági rendszerünk, világfelfogásunk, hanem mondjuk olyat, mint egy autó, egy rakéta vagy akár mint egy apró (de minden megadott paraméternek megfelelő) csapágygolyó. Szerintem nem.

    Jól látod, tényleg nem lehet kommentelni. És ha jobban megnézed, megtalálod a magyarázatát is :-) Viszont minden értékes párbeszédem (idővel) felkerül a blogra, amely valóban vett „napló”, és nem vendégkönyv.

    VálaszTörlés