Kedves Lóránd, avagy a prófétaság mibenléte korunkban...

A címbeli úriember 1973-ban született, azaz kilenc évvel fiatalabb nálam. Magam részéről kollégának tekintem, hiszen informatikus, rendszerszervező, sőt adatbányász vonalon komolyan is melózott valakiről beszélünk.. Életének ez az adatbányász aspektusa megér egy linket itt a blogon: Datascope. Ha valaki a részletekre is kiváncsi, az ő saját szavaival, itt a "Hajnalvilág" elnevezésű honlapja (egyébként, jól strukturáltan ám rengeteg betűvel, többekközt rendesen megírt könyvekkel is)

A neve fogalom (ezért is szerepel a poszt címében) egy szubkulturában, amit én most meglehetősen pontatlanul "peak oil"-nak hívok. Ezt talán mindenki érti valamennyire, talán nagyon nem is tiltakozik ellene senki, jobb megjelölés viszont most nem jut eszembe.

Mindig érdekes olyannal "találkozni", akivel egyrészt egy jól definiálható közös vastag talapzaton futunk össze (értsd, nem véletlenszerűen), ugye mint amilyen az informatika, rendszerszervezés, adatbányászat, viszont annyira különbözünk egymástól, aminél jobban már nem is különbözhetünk.

Ha egyetlen bekezdéseben akarnám érzékeltetni a kettőnk között lévő különbséget, akkor Lóránd az, aki mer hatalmasat álmodni és életét ennek az álomnak szentelni évtizedeken keresztül. Én meg vagyok az az ember, aki munkahelyen , ha mondok egy ötletet, vagy kritikát és nem "megy át", akkor azt gondolom, mentalitás szintjén, hogy rossz volt az ötlet/kritika, jobb is, hogy nem kellett a világnak  és/vagy én követtem el valahol hibát (gondolat gyökerénél, kitalálásnál, tálalásnál stb.). A legtávolabb áll tőlem, hogy a világot meg akarjam változtatni, pláne, hogy az én saját képemre.

Kedves Lóránd nevével az Antalffy-site-on találkoztam először. Antalffy Tibor ugyanennek a "peak oil" szubkultúrának másik nagy megmondó embere, Lóránd javára írva, hogy AT alapvetően unintelligens módon teszi mindezt (intelligencia alatt nem a közismert IQ-tesztek pontszámára gondolok, hanem az emberi szellemi és lelki képességhalmaz teljességére).Lámpással kell keresni az olyan embert, mint AT-t, aki a hülyeségeket ilyen hatékony és állhatatos erőszakossággal tudja terjeszteni (egy-egy gyöngyszemet itt a blogon is veséztem már). Míg Lóránd álmába, legalább belegondolni érdemes.

Lóránd kommunikációja számomra roppant ellenmondásos:

- Az én olvasatomban súlyos árat jelent a fent jelzett "marketing": AT-site-on való megjelenésért cserébe túl nagy ár az Antalffy-bélyeg "skarlát-betű"-je.

- Stílus: Felszín. Válasz. Érdektelen. Azt kértem, merengj rajta – ha egyáltalán érdekel. Ezt én úgy értelmezem (extrapolálva), hogy "vagyok én, aki értek és tudok valamit, és van a massza, aki nem ér fel hozzám". Szerencsére Lóránd eddig ritkán nyúlt ilyesmihez, de sajnos mintha növekvő tendenciában. Valamiféle fáradás jele lenne?

- Terjengősség.Itt egy 1h45m programozási előadásának linkje Lórándnak. Ez az az előadás, amiről én 10 perc után felállok és kimegyek, kockáztatva a bukást is egy képzeletbeli egyetemen. Hiába vág szakmába.

- Kódoltság: az említett terjengősség ráadásul kódoltsággal kombinálódik végképp elriasztva a potenciális érdeklődöket. Lóránd írásait, így aztán nagy erőfeszítés/kihívás elolvasni, és hogy mennyire "éri" meg, abba bele sem akarnék most gondolni. Emlékszem Jancsika az AT-site-on, aki aztán tényleg remek komponya (itt a blogon is másodközöltem tőle), ő is a feléig jutott talán Lóránd anyagának. Ha ő eddig jut, mástól mit várhat az ember, teszem fel a költői kérdést? Előbb-utóbb tehát automatikusan vetődik fel a kérdés, kinek is szól ez a mondandó? A szerző magának ír, letisztázva saját gondolatait (amivel semmi baj nincs egyébként), avagy másoknak (is)?

- A mérleg másik serpenyőjében viszont tényleg ott van, hogy remek gondolatokat, meglátásokat oszt meg, ráadásul rendszerszemléletben , sőt a sorok mögött látható, érzékelhető Lóránd remek íráskészsége. A baj csak az, hogy a végeredmény egy roppant nagy, komplex és zajos információ-tömeg lesz (az én értelmezésem szerint).

Mivel Lóránd eddigi életműve tágabb kontextusban is figyelmet érdemel (azon kívül is, mint amire ő maga fókuszál), érdemes lehet néhány dolgot megvizsgálni egy ilyen perifériális blogban is.

Ehhez kiindulási pontnak Lóránd bekezdéseiből, rövidség érdekében, önkényesen válogatva, az alábbi sorokat választottam.

Dust - vezetői összefoglaló

Cél egy olyan informatikai környezet kialakítása, amely szembe képes fordulni az üzleti megközelítéssel, az információt (adatot és algoritmusokat, programokat egyaránt) saját törvényei szerint kezelni, elfogadni és kihasználni fizikai korlátoktól való függetlenségét, megoszthatóságát. Megalkotni azt a környezetet, amely szabványosítja az információ megjelenítését és felhasználását minden embercsoport számára (hely és nyelv függetlenség, lokalizáció lehetősége), amely a jelenlegi kereteknél jóval mélyebb szinten absztrahálja az információ környezetét (hardver, operációs rendszer, futtató rendszer, szolgáltatások, nyelv), ezáltal lehetőséget biztosít a lényeges tartalom megjelenítésére és használatára ma elavultnak számító eszközökön is.
...
Másrészt bizonyíthatná, hogy az üzleti szemlélet, amely a leghatékonyabbnak bizonyult egy feltáratlan világ meghódítására, képtelen kezelni, és természeténél fogva rettenetes pazarlást indukál egy véges, már belakott világ esetén – ez nem csak az informatikára igaz, hanem egész bolygónkra is alkalmazható állítás.

-Szabad-e?
Miközben a cél támogatandó (első olvasásra mindenképpen), bennem felmerül a kérdés "szabad-e" ekkora ugrásban komolyan gondolkodni, anélkül, hogy "veszélyeztetnénk" környezetünket, mivelhogy kiszámítatlan mert kiszámíthatatlan aspektusok is lehetnek a koncepció mögött?
Tágabb kontextusban akarhat-e egyetlen ember ekkora figyelmet allokálni saját magának ilyen horderő szavakba öntésével?

- Idea vs hatékony megvalósítás
Mi a fontos? Az idea avagy megvalósítása? Elég-e a mindig a legjobbra törekedve a legtöbbet kihozni a lehetőségekből? Mi a fontosabb álmot kergetni avagy élni vessződségekkel?

- Nyelv
Jézus a maga idejében egyértelműen a tömegek nyelvén beszélt. Másképp nem is érhetett volna célt illetve másfelöl egyúttal pozitív példával is szolgál a lehetségességre. Azonnal kérdés tehát, hogy gondolatainknak közléséhez milyen nyelvet használjunk: amit ért a tömeg vagy amit kellő szintű absztrahálás után csak én, meg pár beavatott ért? Meg kell-e küzdeni azért, hogy értsék-e a tömegek a mondandót?
Én mondjuk képtelen lennék évtizedeket valami olyanra áldozni, amit csak egy szűk réteg ért. Akkor már inkább elaprózom sok kicsi foszlányra a nagy egészet, hátha valami célbaér, a statisztika erejében is bízva. Azon ritka eset, amikor az AT-site pozitív tanulsággal szolgálhat. ;)

- Rövidség
Globalizált internetes világunkban m-u-s-z-á-j röviden fogalmazni, pláne ilyen töménység mellett, különben az ember a vicc közepén találja magát ("aki sokat beszél, egyéb galádságra is képes"). Persze itt, megint bagoly mondja verébnek szindróma állhat fenn, ha magamba nézek, hiszen én is rengeteg betűt írtam már le az életem során (én kézzel írt 25 A5-oldalas leveleket is írtam, az internet elötti időkben). Az én egyetlen mentségem, hogy én azon az áron is törekszem a rövidségre, hogy esetleg menetközben érthetetlenné válok (bízva a kérdezés erejében).
Azt gondolom minimálisan és egyúttal teljesen beszélni úgy nagy kihívás, hogy cél is. Azon ritka (másik) eset, amikor az AT site pozitív tanulsággal szolgálhat. ;)

- Felülről vezéreltség problematikája
Én a magam részéről egészen egyszerűen nem hiszem el, hogy Lóránd "léptéke" kontrollálható és zártan tartható egyetlen ember vagy egy-két ember által.
Analógiaként vegyük a pénzügyi rendszert: érezzük, hogy a mostani sok problémával küzd, de van egy nagy előnye, hogy működik így-úgy, míg az álmok világából érkező reformjavaslatoknak lehet sok jó tulajdonsága, de mivel még senki nem próbálta, így minimum fekete doboznak tekinthetők csak. És akkor ezen felül még nem is szóltunk a tervezhetetlen sérülékenységről. Hiszen hiába jó valami célkitűzésében, ha támadható, megkerülhető rossz céllal.
Miközben fontosan tartom a társadalmi hierarchiát, meg a bölcsek tanácsának létjogosultságát, ezzel párhuzamosan én abban hiszek, hogy több-kevesebb előrelátással bíró emberek kezet fognak a valóságban, de konkrét ügyekért  és együtt viszik előrébb a világot a saját hozzáadott értékükkel, "meritokratikus" értelemben.

Az viszont biztos, hogy nekem eszembe nem jutna egyedül keretrendszert álmodni mögé



UPDATE(1) - 2013/07/21 - 10:00

Lóránd 1.kommentje

Mea culpa maxima! Hogy visszaélek bloggazdai lehetőségeimmel. Válaszolni szerettem volna, de csak 4096-karaktert lehet, így update-lem a blogposztot, hogy egyben legyen az álláspontom.

Kedves (Kedves) Lóránd! (Téged, hogyan kell megszólítani?)

Nagyon szépen köszönöm a reflektálást, már csak ezért érdemes volt megírnom a posztot 

Külön óriási élmény volt a tömörséget élvezni (élvezeti érték csökkenése nélkül), különösen, hogy így is nagyon sok mindenre sikerült kitérni.

Bevallom férfiasan bennem soha fel nem merült volna, hogy egy mondatban szorosan egymás mellett tud szerepelni „adatkocka” illetve „spam aktivitásra”, amivel csak egy baj van, hogy aztán elkezdi pörgetni rajt az ember az agyát. 

Van a közismert(?) vicc: kétféle ember van, a normális, meg a turista.
Azt gondolom a „peak oil” egy valós, eljött, jól definiálható dolog életünkben, továbbá problémacsaládot fed le, hogy ne mondjam részben generálta is azt, illetve világosan látható választóvonal van azok között, akiket megcsapott a szele és akiket nem, vagy éppenséggel, akik belegondoltak a meglévő összefüggésekbe és nyomukban generálódó következményekbe és akik „ellenkeznek”. Ha mindez olyanba is lecsapódik akár, hogy valaki vidékre költözik fenntartható életet élni vagy a gondolkodását állítja át egy más pályára, ez az értelmezésemben szubkultúrához vezet. Elfogadom, hogy nem jó a „műfaj” vagy az általam adott „peak oil” megjelölés, de mindenképpen akartam ezt valahogy jelezni a posztban, egyrészt mert szerintem az informatikusok társadalma semmiképpen nem homogén a témában, ha és egyáltalán hallott a dologról.

’Felszín.Válasz’. Lehet, hogy nyertél egy választ, de milyen áron? Pláne, ha véletlenül tendencia is lenne mögötte? Én a helyedben biztosan végiggondolnám ezt a „nyers elmarás” dolgot. Lehet kritikát, olykor éles kritikát megfogalmazni, lehet ilyen-olyan poént elsütni, de olvasatomban meg kell különböztetni, hogy a célzás alanya jelenség-e avagy ember-e. Az emberhez csak és kizárólag szeretettel szabad szólni, az ő (a másik) gondolatkörében mozogva reagálni az igazi kihívás és teljesítmény illetve vezet el a hatékony kommunikációhoz. Persze elismerem ez egy idő után kimerítő egy olyan témában, ahol mindenkinek van véleménye (nem csak szűk körben tehát), ráadásul csoportérdekkel ellentétes. Erre meg az lehet a gyógyszer, hogy ha szeliden és szeretettel nem megy, akkor azt „durván” már nem is érdemes tovább firtatni. Ez vezethet el a „hasonló a hasonlóval” – mondjuk most így hálózat-csomósodáshoz (részgráfosodáshoz). Ekkor maximalizálódik a belső kohézió, aztán ekkor nyílik terep érdemibb „játék”-ra

Ha mesterévé akarsz válni valaminek, az tiszteletreméltó dolog, ahogy írtam is, de az akkor csak rólad szól. Én csak annyit mondok, hogy ha ebből a „körből” kilépsz, ott már más játéktér van, más (végiggondolandó) szabályokkal.

Érdekes gondolat a hütőszekrény-analógia 90%-9%-1%-a.
Ellenpontként felvetném E.Rogers 1975-ös alábbi kategorizálását. Van-e köze hozzá a peak oil-nak és indokolt-e a százalékos arányok ekkora eltolódása? ;)
Én egyébként azt gondolom a témában, hogy az attitűdöt és a képességet szétválasztanám. Az attitüdre én jónak érzem az 1975-ös megfogalmazású arányokat, a képességekre már jobban érzem a 90%-9%-1%-oa felbontást.
És akkor ottvan a kikivánkozó kínzó kérdés, te az utóbbinál hovásorolod magadat (illetve én hova pozicionálom magamat)
03% innovators (venturesome);
14% early adopters (respectable);
33% early majority (deliberate);
33% late majority (sceptical);
16% laggards (traditional).

Bár hosszú cikk, de maradéktalanul egyetértek a „végső kérdéseddel”. És AT ehhez sem kognitív disszonanciával viszonyul, hanem unintelligenciával. ;)

Az „ötlet-hatékony megvalósítás” dologban akkor nem értünk egyet ;). A te esetedben meg különben is ott érzem az igazi választóvonalat, hogy egyedül avagy társadalomban. Azt is hangsúlyoznám, hogy az én problémáim kifejezetten a kiinduláshoz köthetők, te viszont későbbi fázisokról (is) beszélsz. De azonban ellenben a refactorálós-aspektusba ettől még érdemes mélyebben belegondolni, mert ez eddig kívülesett az én gondolatmenetemen.

Szerintem a kognitív disszonancia mindannyiunkat érő jelenség, és alapjában véve valóban nem „unintelligens” dolog. A jelenségre adott válaszreakció(sorozat), főleg a jelenség tudásának birtokában, főleg a magas (közismert féle) IQ-rangsorolás tükrében lehet unintelligens. Az erőszakoskodás, a primitív megmondás, kulturálatlanság ez számomra mind AT és mind „unintelligens”.

„túl sokat beszélek” illetve „egyeztetés nélkül, önfejűen dolgozom” dolgot nem igazán értettem. Szerintem ezek tudnak egymás mellett létezni, ráadásul rossz kombinációban is.


Végül egy kérdés is. Jól láttam, hogy nem lehet a blogodnál kommentelni?



UPDATE(2) - 2013/07/21 - 23:30

Lóránd 2.kommentje

Köszönöm a linkeket megnéztem a videót ezeken a pontokon.

Magam részéről sosem voltam nagy barátja az OLAP-nak. Úgy tekintettem rá mindig is, mint a "bizniszmen"-ek egyszerű eszközére, amit egyszerűsége miatt sokan könnyedén átlátnak és látványossága miatt perkálják is a milliókat érte.A commercial termékek számomra mindig erősen túlárazottak voltak (mind a hasznosság, mind a technológia oldaláról), míg az open source közösség meg nagyon lassan illetve felemásan köhögte ki magából az OLAP-szervert és -klienst, akárcsak az adatbányászattal is szembeállítva :) Élek a feltételezéssel, hogy nem véletlenül. Ami bajom még volt vele, hogy túlságosan rugalmatlan az élet változásaival szemben (üzleti gyakorlatot tekintve), illetve a kombinatorikus robbanást (dimenziók hatványozódása) próbálja ugyan kezelni, de nem eléggé hatékonyan az én ízlésemnek. Azaz nekem műfajilag van problémám az OLAP-pal.

Ami eszembejut a témával kapcsolatban az két dolog:

(1) Adatrosta, a SZTAKI-ban, úgyis, mint a stream mining egyik korai kísérlete, ahol, ha jól emlékszem sikerült 90%-os specfikus tömörítést elérni

(2) Az ipari léptékű stream-mining, ahol aztán minden korábbinál jobban tudhatnak dőlni az adatok (például mérések formájában), és amire ez a stream-mining is próbál egyre jobban fókuszálni. Meglátjuk mit hoz a jövő :)

Keménység-topik. Nem értünk egyet, de elmondtuk az álláspontjainkat. Én a magam részéről nem akarnék többet hozzátenni. :)

Az 1%-9%-90% témában szellemes választ adtál, de valahogy úgy érzem egy kicsit félrevivő a tekintetben, hogy azért sokkal több ember tekinthető valamiben mesternek, úgy, hogy nem feltétlen részei az "1%"-os elitnek. A 1%-9%-90% "szélsőséges" határát sem értem, továbbra sem (azt értem, hogy így nagyobb "poén").

Nagyon nem értünk egyet AT-t illetően.
Azok a "falak" ultrabrutál szűken lettek méretezve, ami párosodik egy "bunkó, ki ha én nem, a pökhendi tévedhetetlen macsó" mentalitással, stílussal. By the way nála is bepróbálkozhatnál a zen/csan irányvonallal. ;)
A poén az, hogy az én időmben, azaz jóval előtted (amikor még ott voltam a site-ján: amúgy legelső könyvétől minden könyvét olvastam megjelenése környékén, azaz évtizedes léptékű rálátásom van a tevékenységére), még elviselhetetlenebb tudott lenni. Hiába na, öregszik és szelidül ő is :)  Velem szemben csak egyszer volt durván szinvonal alatti, az is magánlevelezésben (amit nyilván nem vállalt a honlapján), amikor ott is hagytam egy életre, de másokkal szemben úgy, hogy az ember saját magát érezte frusztrálva miatta.
Noha valóban nagyon sokáig, valóban átlagon felül őrizte a szellemi frissességét, látnivalóan épül már le szellemileg, és ez bőven detektálható írásaiból, kommunikációjából. Lehet, hogy nem ugyanazt a site-ot olvassuk? ;)
Semmi baj nem lenne vele (velünk is így lesz, és meglehet sokkal hamarabb, mint nála), csak éppen tudni kéne egy bizonyos intelligenciaszint után visszavonultan élni a békés öregkori napokat. De sajnos a bővülő és mélyülő sületlenségeivel (pl.: klíma), vagy erőszakosságával,  vagy a fiatalabb generációk életerejének gyengítésével, óriási károkat okoz, hiszen lássuk be, sokakat érdeklő témák miatt tényezőnek tekinthető az egyszemélyesen felépített honlapja.

Azt sem igazán értem miben látod intelligensnek! Értem, hogy a kognitív disszonancia miatt új összefüggések feszültséget okoznak nála. De ettől még színes a világ, lehet új témákat hozni, új aspektusokat, új analógiákat stb. Az ő saját keretein belül is. Hol van ez? Mert mit lát az ember? Ha már sz*rba van nyomva az ember feje pl.: klíma kapcsán, ő még jobban belenyomja, hogy érezze az olvasótábora a "törődést".

Poénból kiadtam a kuglinak, Firefox v21 alól (itt a munkahelyemen): "Antalffy Tibor" blog
Érdekes a találati lista a keresőkifejezésre:
(1) http://www.antalffy-tibor.hu/
(2) http://www.jovonk.com/apps/blog/show/19770038-antalffy-tibor-valodi-arca
(13) http://hajnalvilag.blogspot.hu/2011/04/kapcsolatkereses-antalffy-tibor.html
(33) http://liftinstinct.blogspot.hu/
Arra nem vállalkoznék, hogy minősítsem a kugli súlyozási minőségét, de a második találat legalább megmutatja azt, hogy nem vagyok egyedül az álláspontommal. ;)

Igen én megoldás-orientált vagyok... :)

A kommentelés egy újabb terület akkor amiben nem értünk egyet. Ami egyébként AT-nál is kritikus pont. Számomra mindig fontos volt cenzúramentesség és a társalgás