"40 felett hatékonyabb a részmunka"

.
40 felett hatékonyabb a részmunka

Informatikában, saját tapasztalat alapján ;), valósnak tűnik mind a probléma-felvetés, mind a konklúzió. Nem tűnik életszerűnek az 1950 után született 65 éves - nyugdíj elött álló - programozó/fejlesztő, aki mondjuk teszemazt agilis őrületben dolgozik nap mint nap, akár főnökként, akár mezei dolgozóként, globálisan versenyezve az 1-2 dollár órabéres indiai kollégájával. :)

A kérdésnek több aspektusa van (értelmezésemben és továbbgondolás után):

- Az ember nem hatékony állatfaj. Tud fáradni, hibázni. Senki nem képes 8 órát azonosan legmagasabb szinten végigmelózni, csak ideiglenes jelleggel. Utána múlhatatlanul szükséges a pihenés, vagy elmaradása esetén a következményekkel szembesülés. A heti 40 óra dolgozás azonban tényleg más kategória, abban való munka közbeni/utáni "pihenés" végiggondolása nehezebb téma.

<UPDATE-1>
Lóránd által kommentelt videóban foglalt egyik egy vezérgondolat (úgy mint pareto-hatékonyság) a fejemben volt, csak a sietségben kimaradt a posztból, de most pótlom, a korrektség jegyében, immáron a videóra hivatkozással:
Randy Pausch Lecture: Time Management

Mivel munkidőnk tekintélyesen kicsi hányadában vagyunk annyira leghatékonyabbak, hogy a legkomolyabb hozzáadott értéket adjuk a közösbe, kézenfekvőnek tünne csak ezt a kis hányadot megtartani, érte fizetni, a többi mehetne a levesbe. Csak hát szerencsénkre, pechünkre, ez megfoghatatlan/kivitelezhetetlen jelen állás szerint. Másik szempontból a "6 óra elvégzem 8 óra munkáját" emiatt is sántít. Sok más mellett az overhead is besegít a leghatékonyabb pillanat konstellációjának ütősségébe.

Ugyanakkor az élettapasztalat erős leértékelése/leértékelődése, a látható tartományban, nagy hajsza közepette hasonló okokból vetíthet előre tragikus perspektívát.
</UPDATE-1>

- Mi van, ha valaki mégis tudja hosszabb távon produkálni 6 óra alatt 8 óra munkáját?
* Lehet keresni 6 órás munkát, 8 órás bérért, kizárólag érdekérvényesítő képességen múlik a piacversenyes kapitalizmusban.
* Lehet, hogy hatékonyságnövelés keretében a 6 óra lesz a norma és további plusz munkára kötelezés után kapja meg a dolgozó az eredeti bérét.
Konklúzió: minden a piacversenyes kapitalizmusról szól. Érdeket érvényesít a munkaadó és munkavállaló. De a tapasztalat az, hogy a hatékonyságnövelés, kizárólag a jövedelmi olló nagyobb kinyílásával korrelál, nem a tömegek minőségibb munkavégzésével, jobb életével. Az van előnyben akinek pénze van, mert mozgástere is van általa. Az van hátrányban, akinek csak munkaereje van, mert egyre durvább alkalmazkodásra kényszerül.

- Általánosan véve - túllépve a "40 év"-en - milyen jó lenne, ha céges tervezésekben erőre tudna kapni az "egyénre szabottság" minden téren (képzéstől, az ösztönzésen át, a pihenésig). Hisz mindannyian különböző személyiségek vagyunk más-más erősségekkel, gyengeségekkel, másképpen működünk optimálisan. És nem az lenne-e az elvárható cél, hogy mind egyén-, mind aztán céges optimalizálás révén maximalizáljuk a nyereséget, minden szereplő számára. Kár hogy ez maximálisan utópia, hiszen a kisebb-nagyobb szuboptimum elmaradt haszna úgy nem fáj a munkadónak ("belefér, mert leírja költségként"), hogy kára sokkal nagyobb a munkavállalói oldalnak, egyének szintjén. Finoman szólva is kevés kapitalista van, aki ezt képes belátni (pedig a közhiedelemmel szemben van ilyen is).

- Azt gondolom  az informatika a fiatalok sportja (és a sport-analógia nagyon él). Nyilván lehet egy-egy Dino Zoff, aki például jó génállománynak vagy szerencsének köszönetően 40-en túl is világszinvonalon teljesít, de nehéz lenne belőle általánosítani.
* Közrejátszik ebben az is, hogy ha valahol, akkor az informatikában igen kevés, sőt egyre kevesebb a - egyre inkább aktuális részletekről szóló - felhalmozott tudás értéke, a folyamatos és intenzív avulás/amortizálódás közepette. de olyannyira, hogy maga a tudás-felhalmozás, tapasztalataggregálás, lassan a dokumentálás maga is anakronisztikussá válik.
* Sokkal jelentősebb a mentális, motivációs, neadjisten kognitiv, reakció-/észlelésbeli, fizikai (meg)kopás hátránya a növekvő követelmények között horribile dictu pályaelhagyásba torkollóan.
* Ezek spirálban egymást erősítve torzítják/durvítják egyre jobban az informatikát, ami problémán fiatalon nyilván könnyebb túllépni, mint idősebben.

- A modernkori piacversenyes kapitalizmus mindenről szól, csak nem az emberközpontú, egyénre szabott tervezésről. Ennél sokkal durvább, sokkal pénzérzékenyebb dolgokra nincs se idő, se energia, se kedv, se motiváció: például visszamérésre, optimalizálás könnyen elvégezhető részére se, minőségromlást okozó szuboptimális folyamatok kivédésére se, stb..
* Egyre durvább (másik) spirált kényszerít az iparra a megrendelői "szoftver-éhség", és az ár-érzékeny globális-verseny (miközben az egész iparnak lassan semmi valós képe nincs az ár-költség-rizikó-haszon valóságbeli leképződéséről).
* Jellemzően vagy túllövés van "agyas" szabályozások révén, vagy /dev/nul-ra átirányítás (az csak jó lehet, ami nem növel költséget alapozással). Mintha köztes út nem is létezne, teoretice sem.
* Szóval "pár" dolgot tisztába kéne tenni az elött, mielőtt arról kell dönteni, hogy képviselhet-e értéket informatikában egy 40 éves dolgozó valamilyen részmunkája. Hogyan is kéne gondolkozni az ügyben, "mérlegretehető" módon.

- Informatikában a tárgybeli jelzés elsősorban tehát a dolgozó-egyén fejében fog vélhetően szöget ütni (hiszen a munkáltató cég, a fentebb is említett kényszerítő körülmények között definitive lomhább), vagy éles problémával-szembesülés mentén, vagy előre gondolkozás után.
* Az nyilván kérdés, hogy erősödő kifejezetten nem humán-centrikus világban cégen belül, vagy cégen kívül kell keresni az érintetteknek a részmunka és ezáltal a boldogulás lehetőségét: erre vonatkozóan nem nagyon látszik ökölszabály, illetve más megközelítésben mindkét út lehet üdvözítő is, reális is.

- Azért érdemes mindenkinek belegondolni, lehetetlen-e és ha igen, miért: a munkadói és munkvállalói igények iteratív folyamat keretében való harmonizálása, azok körében akik még nem szeretnének/tudnak visszavonulni. Főleg annak tükrében, hogy az informatikai munkaerő piac jellemzően keresleti és nem kínálati.

- Illetve ne felejtsük el idevágóan se a már többször előkerült vonatkozást se: a 80%-20%-s, vagy a magyar valóságban már most is megtapasztaható 60-40% tittytainment-et, The Global Trap-ot. Vagy említhetném Orbán Viktor miniszterelnök idevágó eléggé tragikus negyedórás speechét, amit Kedves Lóránd vesézett részletekbe menően:
Nyílt levél Orbán Viktor Miniszterelnök Úrnak