Magamról

Saját fotó
Főiskolai, majd egyetemi diplomamunkáimtól kezdve világ életemben, adatok, adatbázisok, adattárházak (leginkább Oracle) környékén mozogtam. Mostanság adattárházasként, adatbányászként élem napjaimat.

2016. december 18., vasárnap

Dalfutár

Utolsó módosítás:  2016-december 29 13:20

Itt a jubileumi 200-dik poszt, by the way ebből 199 db publikus lett, míg egyetlen darab, egyébként szakmámba vágónak, se törlésére, se publikálására nem vitt rá a lélek. És itt a kiváló lehetőség egy kicsit más vizekre és messzibbre rugaszkodni. ;)

Az apropó az négyes:

(1)
Végre van egy mind ötlet, mind megvalósítás szinten szerethető, (1) vadiúj, (2) magyar ember által kitalált, (3) hozzáadott értéket felmutató tévés formátum (tárgybeli címmel), ami nem igényel őrületes inveszticiós összegeket, "csak" tehetséget, gondolatot, ötletet, embert, sok-sok szívet-lelket, megfelelő hozzáállást/attitüdöt, tudást, aprólékos, ám jól elrejthető/kommunikálható háttérmunkát, kidomborítható eszenciát. stb. Mindezt a legjobb időben, hiszen akárcsak pár évvel korábban is megvalósíthatatlan lett volna a dolog, szvsz (szükséges tőke és technikai oldalról egyaránt).

Mindezt úgy, hogy vég nélkül nyomják az arcunkba a köztévétől a kereskedelmi tévéig, a sok-sok moslék tehetségkutatós meg sztároltatós tizeniksz évadot, brutális zenei környezetszennyezésével. Hogyha még valaki fogékony is lenne még modern korunkban is a zenére/dalra, annak is elmenjen a kedve.

Az ipari léptéket igénylő szenzációhajhászat, a minapi hírek szerint, már kitermelte még azt is, hogy az énekesnek vetkőzni is kelljen, hogy izgi legyen a minden ingerküszöbön keresztül túlhajtott, kiégett közönségnek (Sztárakadémia).

(2)
Az egyik legnagyobb hatású tévés blog sixx-es comment.com ugyan hírt adott, promóciós kimenetet érően a formátumról, de kritikát azt (még) nem írt róla, pedig öt adásnyi előnyt is adtam :), miközben a sok moslék, unalomig ismert valóságshow, X-faktor legfrissebb történései pikirt lehúzásai mind-mind kapnak teret, több helyen is (pl.: hogyvolt). Persze értem én, hogy a kattintásszám a legfontosabb vezérlőelv, csak sajnálom, hogy ennyire kilóg a lóláb, a szakma rovására. Érdekes módon a másik fontos oldal a sorozatjunkie már sokkal emberibben áll a témához (írt sorozat-induló kritikát)

(3)
A Dalfutár egyik adásában szerepet kapott Szakos Krisztián, aki az általam ismert és nekem kedves  Pejtsik Péter (1968-) csellista, basszgitáros, zeneszerző, producer nagy haverja (ha jól emlékszem). PP egyébként a szakmájának egyik legnagyobbja: itthon is, és szép lassan a világban is egyre inkább elismerik (Natgeo-projektek és társai, itthon Ákos, Havasi, Casanova(!) és egyebek). Az biztos, hogy egy Dalfutárban érdekes lenne PP-t is megnézni :) PP általam valóságban, személyesen is megtapasztaltan mestere a legrövidebb időn belül legtöbbet kihozni bármiből (utal is rá interjúiban miket tud hozni az élet). Ráadásul kapcsolatai révén akár szimfonikus feature-t is be tud emelni egy nótába (ami költség szempontból talán non plus ultra). Sose felejtem el: I.Miskolci Klazz-fesztivál, egyik nótát először próbálja az After Crying élőben Miskolci Szimfonikusokkal, majd a gyakorlási szünet pár percében (az összes!! zenekari kotta-szólamában javít/finomít a megszólalási tapasztalat apropóján). Azért ehhez kell bátorság, lássuk be. :)

(4)
Van dal a Dalfutárban, ami nagyon tetszik (Palya Beás 5.adás dala).

Bevezetés

Igenám, de a nekem oly fontos dal műfaj, (1) brutálisan nagy téma, (2) számtalan személyspecifikus vonással. Muszáj valamiféle előzményként bevezető jelleggel beszélni ezekről (mind a dalról, mind rólam, mint befogadóról), hogy a rákövetkező tévés formátum kritikáját "érteni" (kontextusba helyezni) lehessen. Előre szólok megbotránkoztató dolgokat fogok írni, érzékenyebbek most hagyják abba a poszt olvasását. ;)

Propoziciók:

(1) Azt gondolom a dal időtlen műfajú: ma is éppolyan aktuális, mint teszem azt a többszáz dalt író nevezetes dal-komponista, a Beethoven után egy(!) évvel meghalt  Franz Schubert (1797-1828) idejében. Miközben a szonáta vagy vonósnégyes műfaját behálózza némileg a skanzenek pókhálója, addig a dal mai napig tömegeket tud megmozgatni. Noha rengeteg az ipari hulladék, mégis maga a műfaj, az virulensnek számít.

(2) Szörnyű dolgot fogok mondani analógiának: Puskásék focija. Ahogy Schubert a maga idejében és még nagyon sokáig "ízlésvezér" volt (mint Puskásék a fociban), ma már más szelek fújnak (miképpen az Aranycsapat számára sem teremne manapság feltétlen sok babér). A dal állandó, de az élet maga eszement módon pörög és ez rányomja bélyegét a műfajra.

(3) Előbbinél is szörnyűbb dolgot fogok mondani. Nálam a dal 97%-ban a zenét jelenti, és csak 3%-ban a szöveget (kvázi Schuberttől kezdve). Sok oka van ennek.
+ Részint csomó dalt úgy szerettem meg gyerekként (pl.: Beatles), amiknek a szövegét nem értettem, mégis valahogy tökéletesen működtek bennem.
+ Részint meg nagyon nehéz magasan értékelhető dalszöveget írni még angol nyelven is, nemhogy a magyar nyelv nehézségeivel (erre utalnak a tévés formátum eddigi részei is). Nagyon sok dalszöveg egyszerűen bullshit-generátor kimeneteként működik, ami magán viseli antagonisztikus gondolati-nyelvi szempontoknak való lehetetlen/küszködős megfelelés jeleit.
A tárgyalt Dalfutárban is többször elhangzik: a leglehetetlenebb dolog a műfajban: jó dal-szöveget írni. Lazán kipergetik, ahogy általában a zeneszerzők a lassú(bb) számokat is: amik viszont a tapasztalat szerint exponenciálisan növelik a szeméthegyek kiterjedését.
+ Nekem laikusnak úgy tűnik, a laza invenció és a kompoziciós meló a zenét érinti igazán.
+ A 97% vs 3% azt is jelenti, hogy a dalszöveg-témát érintő sok probléma és kín miatt inkább "elengedem" a szöveget (annyira kevés jó dalszöveget ismerek és jóval több jó zenéjű dalt).
+ Itt van ez a Palya Beás dal, amit imádok, már csak mostanáig is rengeteget hallgattam, de a szövege finoman szólva is fura (jó hallgatni ugyan a nóta részeként, de annyira azért nem jó önmagában olvasni). Képtelen lennék eldobni egy dalt pusztán a szövege miatt. Míg, ha egy dal zeneileg nem oké, legyen bármilyen jó a szövege (leválaszthatóan), azonnal mehet maga a dal a kukába nálam.
+ Perdöntő vízválasztó, hogy míg egy X-faktor, valóságshow-s módon sztorit ad el, ráadásul későbbi tehetséggondozás nélkül: azaz "mindössze csak" a zene és tehetség/előadó kárára dolgozik, addig a Dalfutár a zenéről (is) szól, ráadásul konstruktíven, pozitíven.

(4) Ahogy említettem nem lehet generálisan beszélni róla, a személyspecifikum előbb-utóbb megjelenik a tárgyalás során. Hiszen mindenkinél csomó más-más stílus(jegy) marad fenn/hullik ki a rostán. A Dalfutár 1.adásának soul-os nótája a nekem is izgalmas kiindulás ellenére is, nem igazán hallgatható, egyszerűen annyira nem az én világom, annyira nem esik jól nekem. Ettől még lehet jó maga a dal. Egy zeneszerző Anton Bruckner (1824-1896) is hiába tudna amúgy profilomba vágni, ha soha nem visz rá a lélek, hogy elővegyem, annyira taszít úgy en block.

(5) Minden dallal foglalkozónak kell tudni értékelnie felvállalt véleménnyel a százmillás hallgatottságú gigaslágereket éppenúgy, mint szakmai értelemben nem-felvállalható kedvenceket. Megdöbbenne a világ, hogy mondjuk az említett Pejtsik Peti például miket szeret (ami amúgy nem vágna bele (zene)szerzői filozófiájába, és amiről sosem beszél interjúiban, de amiket persze azért szeret és hallgat).

Mi kell egy jó dalhoz, mik az ismérvek az én fogalmaim szerint (aki a fentebbi értelemben "fontos" zenét illetően laikus):

* Legyen (zenei) invenció/gondolat, legfőbbképpen a trivialitással szembemenve. Ha lehet kérni, akkor értékesen, megragadóan/szívhez szólóan. Nagyon nehéz a dologról beszélni, hiszen pillanat műve is lehet és egy emberélet is kevés lehet hozzá. Vannak "egyszámos" együttesek és vannak akik több kiugró nótát is tudnak írni.
* Legyen rendesen megkomponálva, meghangszerelve, lehet benne montázs-integráció, a lényeg, hogy a mozaik/lego darabkák a helyükre kerüljenek. Nagyon sok egyébként akár jó nóta vérzik el ezen. Még a gigasláger-gyáros Adele-nek is mennyi rosszul szóló/hangszerelt nótája van. Vélhetőleg egyébként a nagy költségigény miatt. Viszont a sok pénz önmagában még semmire nem elég. Ott van Vangelis Mythodeája (NASA-inspiráció), ami projektben aztán volt rendesen suska, mégis lényegileg semmitmondó az egész dalanyag (az én értékelésemben).
* Kell megfogható újszerűség/egyéniség.
* Kell aktualitás, kortárs-mondandó/stílus. Schubert hiába ötletes és jó zeneszerző ma már másképp viszonyolunk dalaihoz. A szerzőknek fel kell venni a fonalat illetve a kesztyűt :) Másfelöl pedig egy kotárs Petrovics Emil hiába agyonajnározott szerző, zenéje abszolút dohos (az én érzékelésemben), mert nem szólt sose a kortársak releváns tömegeihez.
* Muszáj, hogy többször hallgatható legyen egy dal (napjaink időnyomásában is). Ez egy gigantikus vízválasztó. A nóták 90+%-a elvérzik ezen, az én értelmezésemben. Az már valami, ha valaki hallgató-befogadó nem habzsolja az újat, hanem vissza tud nyúlni régebbi dalokhoz, lejátszási listáiban.
* Kardinális kérdés olvasatomban, hogy annyira egyedi-e az előadás a dalnak, hogy az emberbe "beég", avagy hogy más által is jól előadható-e egy dal.
* Opcionálisan kötelező - :) - számomra a vírusmarketing alapú morbiditás mellőzése mint közönség-beetető faktor (Gangnam Style, PPAP, etc.)
* Dalnak szánt funkció betöltése.
* Koherens egész legyen, az eklektikussággal szemben.

Jöjjön e poszt legkellemesebb része, nekem kedves ("személyspecifikus") dalok linkjei, némi szöveges hozzáfűzéssel. Nyugodtan lehet ugrani a Dalfutáros részre, ha valaki siet. ;)

Adele - Skyfall
Mint említettem volt, muszájnak érzem jelezni egy ilyen posztban, hogy mely százmillás (nyilván külföldi) gigaslágert nevezném meg a közelmúltból, ami hozzám közeláll. Számomra nagyon kedves nóta, a nekem szövegileg tökérdektelen, ám (a) invenciózus, (b) elképesztően pompásan meghangszerelt, (c) funkcionálisan vérprofin tökéletes (lásd Bond-motívum), fenti Adele-nóta Az énekesnő képzett hangját/énekét bírom, de alig-alig van zeneileg elfogadható - akárcsak részletszinten is említhető, nemhogy komplett - nótája. A legutolsó albuma nekem vegytiszta hulladék, áradozzon róla az internet népe akárhogyan. Gigaslágerek témában olyan, aki több magas színvonalú slágert írt az nálam Mike Oldfield: még egy utálatig agyonjátszott, rendkívül bugyuta szövegű Moonlight Shadow-t is a mai napig meg tudok hallgatni.

Vedres Csaba (After Crying) - Jesus Dulci Memoria
A mag egy középkori himnusz. Mindez egy kortárs, bravúrosan virtuóz instrumentális (klasszikus és rock) köntösben, nagyobb lélegzetű kompozicióban. Megmutatja, hogy minden (akár évszázadokkal korábbi) dal öltöztethető, fejleszthető, kiegészíthető, újragondolható, kortárssá avanzsálható/integrálható.

Winkler Balázs (After Crying): Jónás imája
Ha már szóba került a szöveg problémája és "kevéssé fontos" mivolta, Babits Mihály (1883-1941) veretes szövege ellen nehéz minőségi kifogást ejteni. Ha ehhez hozzáveszi az ember egy többévtizedes, emberbe beégetődött ritka zseniális versmondást is - Latinovits Zoltánét (1931-1976), akkor triviálisan merül fel az emberben, hogy kvázi el kell fogyjon a levegő a zene elöl. Ez a zseniális dal mutatja, hogy nem feltétlen van ez így.

Pejtsik Péter+Görgényi Tamás (After Crying): De Profundis
Régi formát meg lehet tölteni teljesen kortárs mondandóval. Ötvőzödik benne a régi és kortárs; szöveg szinten is, zenei szinten is. Egy modern dal tudhat kapni nagyformátumú instrumentális/szimfonikus köntöst a nagyobb lélegzetű szám második felében.

Pejtsik Péter+Görgényi Tamás (After Crying): Világ végén
Bár végtelenül nehéz, azért nem lehetetlen jó és értékes kortárs dalszöveget írni, amire jó példa ez a dal-miniatür.Ez a felvétel a 2000-es nagy zeneakadémiai koncert általam készített gyengécske kalóz-felvétele.

Pejtsik Péter+Görgényi Tamás (After Crying) Új kor születik / New World Coming
Ez a nóta pedig az integrációs montázstechnika miatt érdekes.
Van benne minden, mint a búcsúban (mégis koherens kortárs sláger, szvsz):
+ Dies irae
+ Bach: János passió
+ Dvorak: Újvilág szimfónia 1,4 tételeinek motívumai.

DALFUTÁR

* És akkor jöjjön a Dalfutárról pár gondolat, amiből már öt rész is kijött. Hajós András ötlete (alcím: "Magyarország dalszagú", a rossz emlékű "Magyarország halszagú"-ra hajazva némi szarkazmussal) alapján készült, epizódonként két uszkve 30 perces részben mutatja be egy-egy dal születését, úgy,  hogy a felvételig a zeneszerző, a szövegíró, a producer-hangszerelő valamint az énekes egyike sem tud a másikról. Egyetlen 8 órás közös munka lehet csak egy stúdióban. Érdekes a +1 ötödik figura "dalfutár" szerepe, aki közvetíti az infókat a szereplők között, az alkotói dicsőséget meghagyva nekik. Hajós folyamatos biciklizése jól érzékelteti a háttérben folyó sok kulimunkát, miközben az egó mellett a kreatív ötleteit is vissza kell fognia, hiszen ez a műsor úgy szól róla, hogy a dalok végül is meg nem. Az alapötlet kiváló, a végeredmény meg nézhető és szerethető (legalábbis eddig mindenképpen). Az is nagyon jó, hogy nagyon korrekt HD-felbontásban, netről is nézhető/követhető az egész, külön is kiemelve a kész klippet.

* A Dalfutárban, öt adás alapján, az alább linkelt legutolsó 5.nótát szeretem a legjobban, (már nem is tudom hányszor hallgattam meg, annyira bejön) és van még egy, amit szeretek (2.adás Pál Déneses dala). Ötből kettő nekem kedves dal. Azt hiszem ez jó arány és irány :) Az egyetlen pici gondom csak a nóta címével van, ami az én maradi ízlésemnek picit túltolt, de ez legyen a legnagyobb gond. Viszont, ha lenne kottám (és engedélyem), ezt a nótát azonnal feltenném kottásan. :) Ami még érdekes, hogy tévés epizódként is ez az eddig utolsó 5.adás volt a legkiérleltebb, legpoénosabb, legfeszesebb, legjobb (én ezt ajánlanám azoknak, akik sietnek, de belekóstolnának a soriba). Ráadásul mindkét irányban érdemes nézni előre, ahogy épülget a dal és visszafele, illetve hogy korábbi dalépítési fázisok meddig jutottak.
+ Spoiler: Poén volt, hogy  Wolf Kati nem bízott Hajósban, és fel akarta hívni a férjét a biztos infóért.
+ Spoiler: Poén volt, hogy Wolf Katinak elképzelhetetlen volt "a 8 óra Á-tól Z-ig", pontosabban "Á-tól Szabó Zé-ig" (még durvább verzióban, hátha Hajós is kedvet kap a szóviccekhez, ha véletlenül fülébe jut: Palya BeÁ-tól Szabó Zé-ig), csak ezt akkor még Wolf Kati nem tudhatta :DDDD Én nem voltam fanja az énekesnőnek, de az valami hatalmas, amit itt tolt, ennyire rövid idő alatt.
+ Spoiler:Ultrabrutál jó lett az 1.rész végén a "trailer" :)
+ Spoiler: Óriási gigapoén, ahogy Hajós ugratja Palya Beát, mi lett a dalból.
Egy gáz látszik csak mindevvel: az ötletek nagy része egyszer használatosak, nem duplikálhatók oly nagyon jó érzéssel a további epizódokban. Hajóséknak nagyon nehéz dolguk lesz e Palya Beás adást (ahol tényleg minden összejött) szinten tartani, pláne meghaladni. Persze én lennék a legboldogabb, ha ez sikerülne.

SuperTV2: Dalfutár - Asziszem (klip és dalszöveg)
Youtube: Dalfutár - Asziszem (klip és dalszöveg)
Zeneszerző: Palya Bea, szövegíró: Kemény Zsófi, producer: Szabó Zé, zenei hangmérnök: Horváth Attila, ének: Wolf Kati.

* Ennél a nótánál látszik leginkább a Dalfutár-formátum zsenialitása, létjogosultsága. Személyes okokból is nagyon szeretem Palya Beát, mint nagyon rokonszenves embert, énekesnőt (zenészként is maximálisan elismerem). Itt jegyzem meg, nekem nagyon nagy öröm volt látni őt, sokhónapos várandóssággal, egyúttal mégis hatalmas energiáival (Hajós később: "legelőszöris, nagyon sok nyugtatót a Palya Beába beletolunk"). Mindezt az ő saját otthonában. Sajnos viszont az albumait csak egyszer-egyszer tudom meghallgatni, sokszor annyira nem az én világom a zenéje. De itt, hogy kooperációban készült a nóta, miközben mindenki tényleg a legjobbat hozta ki magából egy szeretetteljes légkörben, ez nagyon eltalált nóta számomra, amiben nagyon sok Palya Bea van/maradt azért. Többi Dalfutár dal is jó, csak nincs elég kraft bennük számomra, nem elegek nekem és/vagy nem vágnak az én zenei világomba (pl.: soul-nóta).

* Érdekes (volt) látni, hogy míg a csupa nőből álló csapat csikorgott, nyikorgott, addig a 3 nő + 1 férfi (+Hajós), mennyire tökéletesen működött, mindezt úgy, hogy mindenki más világból jött (komfortzónán kívül dolgoztak). Mondjuk számított, hogy a három hölgy ismerte egymást szegről-végről, sőt a szövegíró a formátum-koncepció ellenére (Hajós minden technikai például pitchelős trükkel igyekszik a felismerést hátráltatni), kisakkozta, hogy ki a zeneszerző, és úgy írta a szöveget, míg a producer meg bár nevesítés nélkül, de szintén tökéletesen levette a nóta zeneszerzői üzenetét. :)

* Nekem nagyon bejön ez az új Dalfutár (egyetlen negatívum, eddig láttam az a műsor végtelenül igénytelen, reklámokkal terhelt fb-oldala). Jó az ötlet, színvonalas, értelmes, élvezetes a megvalósítás (kétszer ekkora terjedelemben is lenne tartalom, szvsz Én például szívesen hallottam volna többet, mintavételezéssel is megfejelve az alkotóktól). Abszolút speciális formátum, nincs tér valós hangszerekre, zenekarra (egyszemélyi alprojektekre bomlik a cucc), montázs/integráció megközelítés előtérbe kerül. Sok érdekesség, finomság tud kiderülni. Nyilván fontos, hogy Hajós, mind a tévéhez, mind a zenéhez ért annyira (és hozzá elég rokonszenves plusz schlagfertig), hogy ne folyjon szét az egész a világba. A két részre bontás (előkészítés+stúdiómunka) is remek gondolat.

* Szóval, mindent összerakva, óriási frissességi, megújulási potenciált látok abban, hogy az alkotók szeparáltan, előzetes percepciók, beidegződések nélkül dolgoznak a dalon, blackboxként tekintve az alkotótársak inputjára-outputjára (stúdiómunkáig), alkotói rögtönzés, szokások elhagyása, egyre komolyabb technikai lehetőségek, stb. révén. Illetve tudok hinni abban, hogy a gyors munka így sem megy a minőség rovására. Wolf Kati elmondása szerint rengeteget tud érlelni, őrlödni egy-egy anyag felett. Itt viszont 45 percnyi ráhangolódása volt (messze legkevesebb, mint az eddigi öt adás, bármely alkotójának. A maximum, ha jól értettem 5-6-7 nap volt). A dolog nem volt véletlen, de milyen jól sült el.

* Nekem az 1.rész dala nem nagyon jött be. Király Viktor zongorás számkezdeménye, az ő hangján még csak-csak élvezhető, de az el-soul-osított végső nóta már nem bírt az én világom lenni, hiába volt jó az énekes.

* Az általam említetten szintén kedvelt 2.nóta nekem kifejezetten nagyon tetszett, noha amúgy ritka eklektikus társaság jött össze (Hajós nélkül tuti nincs összeállás).
+ Már a kínai-magyar srác, 7/8-dos "ugrós" típusú melankólikus dala önmagában nagyon jó lett a brilliánsan megszólaltatott akkusztikus gitárral.
+ Majka lett a szövegíró, aki ugyan Hajós nagy haverja, én ki nem állhatom, és ha meglátom/meghallom azonnal kapcsolom ki (ignorálom).
+ Jó lett iamyank producerkedése/hangszerelése is, kellően kifinomult, dalhoz alkalmazkodó, remek hangulaterősítő ötletekkel. Látszott nagyon, hogy a srác nagyon érti a dolgát.
+ És végül a Voice-1 győztes Pál Dénes nagyon nagyot énekelt, kellemes hangján, ami nagyon passzolt mindenhogyan a nótához.

* A felhozatal leggyengébbike a 3.dal. Már maga az alapdal is gyenge nekem. A szöveg hiába tűnik jónak, a túlgondolt, túlspilázott, túl hangos, kevéssé kollaboratív, egyúttal gyengén/rosszra fókuszáló producer hiába tűnik szakmáját szintén értőnek, az egész nóta önmagában gyenge kevésbé szerethető produktum lett, a remek énekesnő ellenére is.

* A 4.dal elég erős lett, egy baja van csak, nem az én világom, bár azért hallgatható, szerethető. A csapat összes tagja jól adott bele a közösbe, még Fluor szövege sem volt elviselhetetlen.

* Konklúzió? A Dalfutár kiválóan mutatja indikátorként, nem reménytelen jó és élvezetes dalt írni, még ma sem, ráadásul nehezített spéci körülmények között is. Van tér megújulásra, alkotásra bőven. Ami főleg akkor tud megkérdőjeleződni, amikor a köztévén a Eurovíziós dalkiválasztás évről-évre rettenetesebb dalfelhozatalával szembesül az ember. Ha az én hatalmamban áll, inkább Palya Beáék dalával lennék horribile dictu utolsó, mint bármely rettenetet nevezném, a nyerés legkisebb esélye nélkül.

Update-1, 2016-december 24 02:24

Így hogy vége lett a Dalfutárnak (jaj de kár), az én százalékos sorrendjeim így alakulnak, hosszas gondolkodás után, 5 kategóriában:

0.Globálisan, teljes komplett számokat tekintve:
1.Asziszem: 100++%
2.Hagyom: 99%
3.Összetörve is jó: 80%
4.Visszhangok:  78%
5.Strand: 75%
6.Tudnád, ha érezném: 40%

1.Zeneszerzés::
1.Asziszem: 99+%
2.Hagyom: 99%
3.Összetörve is jó: 80%

4.Strand: 80%
5.Visszhangok: 80% 
6.Tudnád, ha érezném: 10%

2.Szöveg::
1.Visszhangok:  100++%
2.Hagyom: 95%
3.Asziszem: 90%
4.Tudnád, ha érezném: 85% 
5.Összetörve is jó: 80%
6.Strand: 80%

3.Producerkedés::
1.Asziszem: 100++++%
2.Hagyom: 99+%
3.Összetörve is jó: 90%
4.Tudnád, ha érezném: 85% 
5.Strand: 50% 
6.Visszhangok:  35%

4.Ének::
1.Asziszem: 100++%
2.Hagyom: 97%
3.Összetörve is jó: 95%
4.Tudnád, ha érezném: 90% 
5.Strand: 75% 
6.Visszhangok:  60%

Jó lett a 6.adás is.
* Hiábavaló volt az aggodalmam, hogy Hajós nem bírja majd szuflával a poénokat, meg tartalmi ötleteket.  Azt is nagyon jó volt látni, hogy jól dolgoztak össze.
* Hien elképesztően gyönyörű, szép lányka, az egész játék nagyon jól állt neki. Mondjuk ebből a nótájából nekem annyira még nem jött le, hogy mennyi kraft van benne, zeneszerzői oldalon, főleg, hogy ennyire neves zenei iskolában tanul. Tehetség az érzékelhetően szorult belé, de ezt még ki kell majd bontania.
* Varró Dani nagyon rokonszenves srác minden tekintetben, és nagyon tud tényleg. Kicsit visszaadta alaposan elveszett hitemet a dalszövegek tekintetében
* Nekem a producer srác nem igazán jött be, számomra úgy tűnt, hogy inkább rontott Hien Dalfutár-játékalapnak jó zenei produktumán. A Strand mellett itt éreztem csak azt még, hgy producer rontott a zeneszerzői outputon. Mindenki más javított, vagy tartotta a magas szinvonalat.
* Az énekes nem volt rossz, de nekem kiugró sem. Jó volt látni nála az életörömöt, lelkesedést, de a hangja nekem sokkal kiforratlanabb, mint a sorozat többi énekesének.

Update-2, 2016-december 29 13:20

Dalfutár-Pilot (Karácsonyi extra, Hajós András YT-csatornáján)
Dalfutár-Hercegnő, a pilot adásában született dal
Király Viktor - Szűcs Krisztián - Szakos Krisztián - Palya Bea

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése