Extrovertált vs introvertált

Számomra mindig izgalmas (volt) a tárgybeli *vertált téma. Legutóbb itt a "nagy személyiségteszt" blogposztban foglalkoztam vele. Úgy is mint erősen introvertált ember :)

Tegnap az indexes blog.hu domainen publikálódott egy új magyar nyelvű poszt:
Nagyhatalmak háborúja - hogyan értjük végzetesen félre egymást?


Bár maga a "harmadik szempont" blog meglehetősen szinvonalas az én véleményem szerint, főleg az egyre gyalázatosabb  felhozatalhoz képest, ezzel a poszttal (meg üzenetével) nem igazán értek egyet, amit a poszt komment-szekciója szépen ellenpontoz is.

A blogposzt az alábbi állítással/állításokkal kezdődően siklik félre, a teljesen rossz vízválasztó megválasztásával. Ezen az úton tuti nem jutunk közelebb a lényeghez.

"Valójában az introvertált emberek sokkal jobban szeretnek kukucskálni, mint az extrovertáltak, akik sokkal inkább a produkcióban érdekeltek, mint a műélvezetben.
Ha nem lennének azok az őrültek, akik produkciókkal látják el a tömegkommunikációt, akkor az introvertáltaknak egyszerűen nem lenne kit kritizálni, nem lenne kit kukucsálni: csak nézőink lennének, de nem lenne tartalmunk.
Hasonlóképp szörnyű lenne, ha csak extrovertáltak alkotnák a tömegkommunikáció rendszerét, hiszen akkor meg nézőink nem lennének. Az exhibicionisták és narcisztikusok (akik nyilván az extrovertáltak köréből kerülnek ki) biztosan nem nagyon néznének meg más produkciót, mint amiben ők szerepelnek, mert ők, még egyszer, elsősorban a létrehozásban, és nem a befogadásban utaznak."

"Az introvertáltak például – legalábbis látszólag – egyáltalán nem értik, miért olyan aktív valaki a közösségi médiában. Mivel azonban introvertáltak, szeretnek gondolkodni és elméleteket gyártani, melyek felvázolásakor természetesen magukból indulnak ki: mi késztethet arra egy introvertáltat, hogy naponta akár többször is posztokat írjon?"

"Mit csinálnak ezzel szemben extrovertált barátaink az introvertáltaktól származó kritika láttán? Sajnos ők is hajlamosak magukból kiindulni és úgy pszichologizálni a dolgot, hogy egy extrovertáltat vajon mi késztethet arra, hogy más extrovertált produkcióját kritizálja. Hát persze hogy az irigység jut eszébe, mintha az introvertáltnak is célja lenne az ön-promóció, csak nem meri, béna hozzá vagy egyszerűen nincs is mit mutogatnia. Pedig távolról sem ez a helyzet – az introvertált az esetek nagy részében egyszerűen tényleg nem érti a dolgot, mert ő nagyon másként működik."

Kommentek érdekesebb állításai (a kövérítés sarokpontot jelez, nem azt, hogy egyetértek-e vagy sem):

Padisah: szerintem a szerző félreérti az introvertáltakat, az nem a befogadó szerepről szól, hanem arról hogy a külvilág helyett a saját gondolataira figyel, tehát nemcsak külső megnyilvánulásaiban fogja vissza magát, hanem az érzékelésben is. itt inkább a kapcsolódásra való igény, és a többi ember iránti érdeklődés hiányzik vagy gyengébb.

Harmadikszem bloggazda: @padisah: nincs olyan, hogy saját gondolat. A gondolat csakis a kommunikációban valósul meg, vagyis mindig kell az input ahhoz, hogy egyáltalán legyen min gondolkodni. Az introvertáltak ugyanolyan bemenettel rendelkeznek mint az extrovertáltak sőt sok esetben még nagyobb a bemenő forgalmuk, ellenkező esetben nem lennének alkalmasak olyan szakmákra mint pl a tudományos kutató vagy a pszichológus, amik tipikusan introvertált szakterületek. A kimenetnél van különbség egyedül.

Padisah: @:harmadikszem így gondolkodik egy extrovertált :)
en.wikipedia.org/wiki/Extraversion_and_introversion
Megnéztem nem mondok-e én hülyeséget, de már a Jung által választott szó is, ami a két ellentétes személyiség típust leírja, arra utal ami a lényeg: hogy a figyelem befelé vagy kifelé fordul. Abban természetesen igazad van, hogy nulla inputból senki nem tud magvas gondolatokra jutni, illetve amire jut, az a fantázia szüleménye lesz. Viszont az introvertáltat jobban érdekli hogy adott menyiségű inputot továbbgondoljon, mint hogy rögtön másikat keressen.

Harmadikszem bloggazda:  @padisah: a tovább gondolás valószínűleg stimmel, ahogy az is, hog az introk inkább analitikusak mint habzsolók. Amit Jung ír az nem az inputra vonatkozik, ezt megint megerősítem, hanem a kogníció feldolgozó részére és az outputra. ...Ezzel szemben az extrok inkább szintetikusak és produktívak.

MM:
(1) Nyilván ugyanaz a zajáradat éri mindkettőt ebbe kár belekötnie a bloggazdának, ez az origó, a kiindulási pont, Padisah sem ezt vitatta. Az a nem mindegy, hogy a kognició feldolgozásának kezdetén az intrók és extrók hogyan szelektálnak, már rögtön az inputnál.
(2) Nyilván szintézisre (szintézis-gyártóra) gondolt a bloggazda, nem szintetikusra. Ami egyébként ettől még ugyanúgy tévedés a szembeálíltás, szvsz. ;)

Nem Penny hajója:
"a külvilág helyett a saját gondolataira figyel"
"a többi ember iránti érdeklődés hiányzik vagy gyengébb"
Hát nagyon nem igaz az introvertáltakra, amit írsz. Az introvertáltak pont, hogy amolyan "csöndes megfigyelők" és a posztban szereplő kukkolásos hasonlat is találó. Egy gyakorlati példával élve: egy társasházban élő introvertált pontosan tudja, hogy melyik szomszéd nagyjából mivel foglalkozik, kikkel él együtt, mennyit van otthon, a parkolóban melyik autó kié. Még akkor is, ha történetesen nem nagyon spannol semelyik szomszéddal. Az ugyanitt élő extrovertált viszont hiába elegyedik szóba mindig valamelyik lakóval, ha valaki nála érdeklődik a társasház X lakójáról, akkor sokszor még évek után sem tudja, hogy ott lakik-e. Tehát pont, hogy az extrovertáltakra igaz, hogy a külvilág helyett a saját gondolataikra figyelnek.

Kálmán L: @padisah: ott a pont, extrovertáltakra jellemző a kisajátítás (így született ez a frázispuffogtatós cikk), introvertáltakra inkább az összevetés. A túloldal meg inkább "összeverődik" valamilyen eszmerendszer mentén , addig egy igazi introvertált JENGA-t fog játszani az eszmerendszerrel és időben eláll az útból jó érzékkel azelőtt mielőtt nagy robajjal összezuhan. Az extrovertáltak természetesen addigis kacérkodnak a képzeletbeli JENGA tetején.

Alick:@padisah: Igen, az introvertált nem reagáló üzemmódban van, hanem a felépített belső vonatkoztatási rendszerében átértékeli, megszűri az inputot... és sok esetben az extrovertáltak nehezen tudják előrevetíteni a viselkedését. Pl. az INTP típusra ez erőteljesen igaz.  (MM: erről beszélek én is, és ezt nem képes megérteni a bloggazda, több kommentből sem)

BicepszElek77: Jó poszt!!! Legalábbis az első, ami leírja az öntömjénezés vs "irigység " (=hagyja mar abba ez a sok hazudozast!! Folebem akar kerekedni???) párosát.
Szerintem a fő különbség: az extrovertált az érzelem alapú, a kommunikáció a fontos, nem az értelem (vagyis a cél nem informació, hanem a kapcsolat teremtése). Nagyon sokszor ő beszél és mást nem hallgat meg, csak a saját beszédje érdekli, gyakram szeret fölébe kerekedni másoknak(gazdagabb vagyok, ügyesebb vagyok, bátrabb vagyok népszerűbb vagyok, elitebb vagyok, nem szereti a kritikát vagy ha más is hasonlóan beszél (ezert utálja a többi eztrovertáltat).
Az introvertalt okosabb, figyelősebb, információ-központú, de gyáva szociális téren: fél az (új) emberektől, a konfliktusoktól, a változastól, a dönteshozataltól. Jobban szeret háttérben maradni, ad mások véleményére, nem szeret dicsekedni, szeret titkolózni saját magáról.
(MM: nagyon jó komment, az én tapasztalatommal meg konklúziómmal is maximálisan egybevág)

[megmondoember]
* A cikk tökéletes bizonyítéka az extrovertáltak elemző- és megértőképességének hiányának. Már azt sem érti, hogy mi az introvertáltság és extrovertáltság lényege, és miben különböznek egymástól.
* Nem, nem abban, hogy az introvertált fogyasztja az extrovertált meg gyártja a tartalmat. Sőt, a legtöbb tartalmat, illetve a tartalmak lényegi részét tipikusan introvertáltak gyártják. Ők az írók, a kreatív szakemberek akik a tervét, a szellemi részét megalkotják a produkciónak, a mérnökök, akik a műszaki, szerkezeti hátterét biztosítják; a vezetők, könyvelők, akik az üzleti részét szervezik, stb. Az extrovertáltaknak pedig annyi szerep jut ebben, hogy ők az arcai, a szolgai megjelenítői ennek a tartalomnak az olyan esetekben, ahol ez szükséges. Amit a szerző összekever azzal, hogy ők a tartalom gyártói. Pedig ugye nagyon nem.
* A valódi különbség az introvertált és az extrovertált között abban van, hogy az egyik jó megfigyelő és elemző készséggel rendelkezik, míg a másik nem.
* Az introvertált érti a világ működését - vagy legalábbis törekszik erre és folyamatosan halad ebben előre -, ami miatt önmagában is tud döntéseket hozni, és ahogy a világ és a dolgok megértésben halad előre, folyamatosan sikerélményei vannak. Ő nincs közvetlenül ráutalva másokra, élvezi az egyedüllétét saját és mások gondolataival, hiszen ezen keresztül is termékeny, és ő tipikusan folyamatosan alkot is valamit elemző-rendszerező természetéből következően. Megveti a látszatot és mindennél többre értékeli a valódi teljesítményt.
* Ezzel szemben az extrovertált abszolút nem érti a világ működését, így folyamatosan arra szorul, hogy mások felől visszajelzéseket kapjon, hogy amit csinál, gondol, ahogyan kinéz, stb. az úgymond jó vagy rossz -e. Ezért nem bír meglenni magában, mert gondolatai meddőek, önmagában pedig tanácstalan, döntésképtelen. Ezért szeret csordában élni, másokat követni, illetve másokat saját követésére buzdítani. Rá van utalva másokra, hiszen mások véleménye - és konzisztens belső eszme- és értékrendszer - nélkül képtelen eligazodni a világban. Ő tipikusan nem alkot (ha mégis, akkor azért, hogy prezentálhassa magát), illetve egyetlen műve saját maga, mint (audio)vizuális (látszat)alkotás, ami viszont nem valamiféle megértésből és rendszerezésből ered, hanem a külső véleményeknek megfelelés, az azokhoz idomulás vágya. Egy maszk, egy álca, ami elrejti a belső, bizonytalan és fejletlen lelket és szellemet, illetve gyakran utóbbiaknak teljes hiányát.
* Persze, erről még sokat lehetne írni, de a fentiek az alapvető eltérések, illetve okai minden különbségnek, ami az extrovertáltak és introvertáltak között létezik.

Az én szomorú tapasztalatom/konklúzióm, ebben speciel egyetértve az említett blogposzttal: mintha tényleg "háború" lenne az introvertáltak  és extrovertáltak között. Nagyon nem értik egymást és egyre kevésbé értik egymást, olykor még a kollaborációjuk minőségében is (egyre inkább) nyomot hagyva.

Eszembejutott egy jó vízválasztó extrókra és intrókra: blogposztot mindkettő ír, de az extró alapvetően, perdöntő módon kiváncsi a világ véleményére/reakciójára, az intró meg akkor is megírja a maga posztját, ha egy olvasója/követője sincs (ami szinthez én már lassan nagyon is odafele konvergálok ugye). Egészen egyszerűen gyökeresen különböznek motívációik.

És végül két számomra fontos TED-videó (szövege-leirata, ha nincs idő végignézni a videót magát):
Susan Cain: Az introvertáltak ereje
Brian Little: Ki vagy? A személyiség rejtelme

PS: Szándékosan nem kapcsolódtam be a kommentelésbe: a szájkaratéra sem időm, sem kedvem nincs. Különben sem érzem, hogy lefutott lenne a téma. Bőven van tér árnyalásra. Kezdve ugye a blogposzt szerintem téves, többek által is jelzett kiindulásával vagy éppen vízválasztó-választással. Szegény posztszerző próbálna egyensúlyozni "semlegesen" a két - extro- és intro-oldal között, miközben a legdurvább indoklás/levezetés nélküli skatulya-minősítéseket ő osztogatja a posztjában..

By the way ez volt a 198-dik blogposztom, lehet, hogy megélem a 200-at? ;)