Magamról

Saját fotó
Főiskolai, majd egyetemi diplomamunkáimtól kezdve világ életemben, adatok, adatbázisok, adattárházak (leginkább Oracle) környékén mozogtam. Mostanság adattárházasként, adatbányászként élem napjaimat.

2017. szeptember 17., vasárnap

"10 tipikus hazugság, átverés a zeneiparban"

"10 tipikus hazugság, átverés a zeneiparban"

Egy érdekes, jól (átlagnál jobban) megírt poszt (teljesnek azért nem mondanám), ami adja, hogy továbbgondolják. Ha már hosszabb kommentre ragadtattam magamat a posztnál, akkor én is szentelek a témának egy rövid blogposztot.

Ottani kommentre is reflektálva, a legnagyobb megtekintésszámot a Youtube-on, még mindig zenék hozzák (pl.: cicás videókon túl), azaz nem ment ki a divatból a zene-dolog. Én azt annak tulajdonítom be, hogy
* qrvanehéz feladat (kiugróan) jó zenét szerezni és előadni
* a hatalmas áradatban, ipari léptékű zenei szeméthegyekkel körbevetten.
* töredék befogadóképesség mellett, (itt gondolok arra is, hogy jóval munkaigényesebb rákattanni valamire, mint régi kedvenceket hallgatni x+1-dszer)
* miközben hatalmas igény lenne/van rá folyamatosan

Miközben jó/ütős cicás videót,
* jóval könnyebb csinálni (eleve már műfaj szinten is),
* kvázi lehetetlen kiugró minőséget produkálni
* egy jellemzően magas szinvonalú felhozatal közepette
* befogadóképesség is óriási
* az igénnyel párhuzamosan (lásd munkahelyek).

Az hagyján (visszatérve a zenére), hogy nehéz feladat a zeneszerzés, de nem is igazán érthető/magyarázható se a szakmának, se a közönségnek, hogy miből lesz a nagy durranás (csak hogy előbukkanjon belőlem az adatbányász is). Despacitóra ki fogadott volna év elején? ;)

Nekem is van YT-csatornám, 1 milla+ megtekintést értem el egy eleve rétegműfaj annak is a perifériáján egy olyan videóval, ami nagyon gyenge többtízéves recsegő lemezről lett digitalizálva (sosem fogadtam volna rá, mint befutóra).

I. A példaképek valójában nem is példaképek
* Én komolyzenében utazom jellemzően, de még ott is vannak kevésbé példaértékű életek (amik aztán ma már károsan befolyásolják az életmű népszerűségét is), pl.: Anton Bruckner. 
* De szegény Beethoven-ről is egy rendkívül idegesítő fazon képe maradt fenn a kortársaktól, aminek hátterében a zseni magánya vagy éppen a süketség meg egyéb betegsége éppúgy magyarázó gyökérok lehet.
* Könnyűzenében aztán tengernyi példa van, Rolling Stones-ból Brian Jones vagy Frank Zappa, akik zenei értelemben úgy voltak kiválóságok, hogy emberileg nehezen voltak tolerálhatók.
* Azért ebbe a valóság & zenei kettőségbe belegondolni valóban hátborzongató valahol. Milyen zenész lehet egy gyilkos és hasonló kérdések merülhetnek fel extrapoláció után.

II. A jó zene mindig utat tör magának
VI. Tinédzser sztárok hirtelen befutása (Martin Garrix, Justin Bieber story)
Nem feltétlen a jó zene tör valóban utat magának.Lásd ugye napjainkban az emlegetett Justin Bieber. Összefügg ez avval is, hogy milyen piaci igényt/rést tud megcélozni - ugye sokszor kitalálhatatlan módon. Számomra az látszik, hogy siker _mindig_ lesz a zenében, ami a kortársak releváns tömegét megszólítja, ám jó zene egyre több sikkad el az áradatban meg a hangrögzítés korában az idő haladtával. Például egy Mike Oldfield karrierje szerintem ma már nem indulna be, ahogy a beat-korszak is inkább társadalmi jelenség volt, mint a tonika-domináns-szubdomináns Bach-ékat meghaladó rafinált zenei lényegű alkalmazása. ;)

III. A zenélésből nem lehet megélni
Zenélésből szerintem egy magyar típusú piacon valóban nem igazán lehet megélni. Ugyanis átlagosnál jobb teljesítmények voltak, vannak itthon, úgy, hogy a piac (nagyon) kicsi, egy eleve kicsi és talán mondható, hogy szegény országban,. Illetve országhatárokat/nyelvterületeket a zene manapság nagyon-nagyon nehezen meg ritkán tud áttörni, ab ovo (lokális marad a teljesítmény: Egy LGT vagy Syrius korabeli nyugati sikere is inkább extremitás csak).

IV. Nem számít a technikai minőség, úgyse hallja a közönség
Egy Adele-ben szerintem van fantázia. Van szép, jellegzetes egyúttal képzett és sokrahivatott hangja. Azt sem mondanám, hogy a dalai nélkülözik az invenciót (mondom ezt úgy, hogy legújabb lemezét ki nem állhatom). De hangszerelés és zenei minőség terén laikusnak is feltűnően gyengék a nótái (holott pénz lenne a történetben, ugye). A Skyfall volt egyedül részletekig menően igazán rendesen megcsinálva, és az ugye film-betétdal.

V. Pénzzel bárki vásárolhat magának karriert, hírnevet
Itt a „másik felével” a dolognak értek egyet. Hihetetlen mennyiségű zenei szemét hasít ki óriási szeletet a piacból.

VII. Hirtelen semmiből befutott sztárok
Itt is inkább nem értek egyet. Símán elképzelhető a hirtelenségből befutás (Gangnam Style), nem követelmény a régóta történő malomtaposás, nem lesz tőle „jobb” a produkció (abban az értelemben, hogy kritikus tömeget elérő). Sokkal fontosabb, hogy nehezen átlátható a sztori, még utólag is, nemhogy előre.

VIII. Sajtóban olvasható cikkek valóságtartalma, a feketöves PR lufi fújás
IX. Social média számháború, szemfényvesztés

Szerintem a szaksajtó szerepe egyre minimálisabb, lásd az indexes Stenk. Vagy lásd a Rolling a Stone típusú komolyanvehetetlenül nevetséges TOP-100 listákat. Egy komplett vergődés az egész, egy amúgy piacvezető platformokon. A social (web2-es meg „hálózat”-os) media szerepe a perdöntő. Ebben a manipulálásokon túli alapvető hitelességvesztés is szerepet játszhatott, a sokszor feloldhatatlan antagonisztikus szembenállások terepén. Komolyzenében is Fáy Miklós nagyságrendileg jobb, mióta blogol és nem a Népszabadságban ír.

X. Zeneipari "scamek", átverések
Szerintem nem kiadói, hanem szerzői/manufakturális oldalról kell manapság nyomulni, a kiadónak akkor lehet terepe, ha már van miről tárgyalni. És akkor a felsorolt problémák alapból kikerülhetők és több szerep juthat az alkotási folyamatnak, mit a pénznek.

BÓNUSZ +1:  Producerkedés, csapatmunka
Ha már "magyarproducerworkshop" a blog neve, amelyik írta és közzétette az indukáló posztot, akkor ennek a témának is szánható egy bekezdés. Nagyon könnyű asszociálni a Dalfutár-ra, mint egy érdekes nóvumra, jelenségre. Ami azokat a határokat feszegeti, hogy az alkotó-közreműködőknek mennyire kell verbálisan beszélni, mennyire tudnak csak non-verbális alkotás-szinten kommunikálni egymással, mégha később lesz is finomító közös brainstorming meg csoportmunka.

PS: Én ha belegondolok az informatikába / adatbányászatba, e téma mentén azonnal kiráz a hideg. A legteljesebb verbális kommunikáció mentén is alapvető módon tudnak félremenni dialógusok. Lásd: The Expert  Szó sincs arról, hogy félszavakból értenénk egymást, olyan szinten hiányoznak a közös alapok, a szakmai kultúra minőségibb rétegei. És ezért is üde dolog a zene világába "menekülni". :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése