IFL-gazdaság: "A következő válságot a Startupok hozzák el a világnak?"

IFL-gazdaság: "A következő válságot a Startupok hozzák el a világnak?"

Mindenekelött a startup-ok világának, véleményem szerint, két nagyon fontos jellemzője van:
(1) sokváltozós - perdöntően blackbox-jellegű - állapottér
(2) közel sztochasztikus és így értelmesen előrejelezhetetlen tevékenység (rengeteg potenciális hibalehetőséggel).

Mostanság kedvenc idevágó zenei analógiám: a Despacito: a szakmának és közönségnek egyaránt kitalálhatatlan volt idén januárban, hogy az év slágere lesz, milliárdos nagyságrendű YT-felfutással. Még utólag/visszatekintve sem magyarázható a dolog rendesen, nemhogy előre.

Ha ez így van, akkor símán lehetséges a rossz hír: nincs jó szelekciós (ocsó-búza szétválasztó) mechanizmus a befektetési lehetőséget kereső pénzeknek.A történelem ismétli magát egy jóval magasabb tudásszinten is: merész általánosítás után végsősoron kvázi kizárólag csak az emberi intuiciónak van perdöntő terepe, ami vagy téved vagy nem (egyébként úgy tűnik nem túl jó hatásfokkal). Aminek lehet amúgy jó oldala is: a gépek nem feltétlen tudják az ilyen intuició hülyeségeit a "végtelenbe" nagyítani (bár van ilyen irányú/értelmű aggódás a világban, lásd: Stephen Hawking, Elon Musk, etc.)

Ellenkező megközelítésben: az AI/MI-s data science előrejelzési technikák amolyan spéci húzd meg-ereszd meg rabló-pandúr játékot játszanak a valóság egyre nehezebb feladványaival (egy megoldásra juthat több újabb challange). És a startup-ok korrekt érdemi elemezhetősége bizony perpillanat nagy falat, ami maga után vonja azt, hogy jellemzően sok pénzbe kerülő müködtetés után derülnek ki csak problémái, nincs olcsó megbízható előre megsejtési lehetőség.

Idevágó adatbányász-analógia: logisztikus regresszió mátrixának köbös műveletigényű másodrendű parciális deriválását (Hessian-mátrix) kompletten el kell végezni a legjobb minőségű fetaure-selection-höz (ami egyúttal már a teljes modell kiszámításával is ekvivalens/izomorf): magyarán nincs számolási nyereség egyáltalán). Nem véletlen, hogy az élet mára kikukázta a módszert nagyságrendileg jobbakat kitermelve.

Ami a sok változót illeti van ugye a startup-alapító, a befektető , a termék illetve a piac négyese.
- az alapítónak széles skálán mozgóan különböző szintű tudása, motivációi lehetnek (rossz esetben elsózni akar csak valamit, kizárólag anyagi előrelépés jegyében),
- a befektető legnagyobb problémája, hogy pénzéhez nem társul sokszor objektív okok miatt (tudás, információ hiánya) korrekt döntés-előkészítés,
- a termék lehet jó, rossz, felesleges, miközben folyamatában küzdhet kihívásokkal (könnyen, nehezen, drágán, lehetetlen módon)
- a piac lehet érett és éretlen a termékre. Érdemtelenül el is gáncsolhat, szükségtelenül/károsan fel is emelhet. Ilyenkor merülnek fel a pénzügyileg sikeres ám felesleges dolgok kontra szellemi értelemben védhető ám anyagilag mégis kudarcos típusú szembenállások.

Mi az üzenete az egésznek?
Hiába az AI/MI robbanásszerű fejlődése, mégis egyre kiszámíthatatlanabb világ felé tartunk, a sztochaszticitás jegyében
- rövidebb távokra kényszerítve,
- jóval több bizonytalansági faktorokkal,
- kisebb eredmény-perspektivákkal,
- miközben egy diverzifikálási-opció is egyre könnyebben elveszti jótékony biztonságnövelő hatását, az állapottér robbanásszerű kiterjedésével, feszültségnövelődésével.
És ebben a játékban kvázi tökmindegynek látszik, hogy "startup"-okról beszélünk-e: ha nem a műfaji sajátosságokba van a problématenger kódolva, hanem a determináló környezet egyre kevésbé érthető erőhatásaiba.

Na és ebben a kontextusban/tárgyalásban hogy néznek ki a "válság"-jelenségek?
(1) Hiába van sok erőforrás, ha szétforgácsolódik (ezt a magyar gazdaságon is szépen láthatjuk)
(2) Növekedés ellenében dolgozik a nagyobb kiszámíthatatlanság (negatív visszacsatolás).
(3) A gazdasági aktorok meglóduló fantáziája fut versenyt fékező szabályozási igényekkel, ha az utóbbi fontossága előtérbe kerül az már önmagában válságtünet.
(4) Erősebb kényszerítőerővel jelentkezhet a paradigmaváltás szükségessége.