index.hu: Kocsis Zoltán és a Fideszes kulturkampf

index.hu (Kolozsi Ádám): "Hatástalan a fideszes kultúrkampf"
FB-index.hu (Kolozsi Ádám): "Hatástalan a fideszes kultúrkampf"

Mint Kocsis Zoltán nagy tisztelője, életművének évtizedek óta követője, és mint adatbányász elemző egyszerre nagy érdeklődéssel olvastam a fenti index-es cikket. Természetesen azonnal igyekeztem kapcsolatos gondolataimat írásos formába önteni, sajnos a Facebook automatikusan és nyom nélkül törölte a szokásosnál hosszabb kommentemet (egy YT-link miatt). :(

Nagyon nem szeretek elveszett kommentet újraírni, mert a tapasztalat azt mutatja a második verzió sokkal gyengébb, hiányosabb. Most a téma érdekessége, fontossága, no meg "érintettségem" miatt megteszem itt a Google-platformon. A várható hiányosságoknak elébemenve, jóval nagyobb terjedelemben. :)

Kiindulás:
216-tal vezeti a legtekintélyesebb "ismertek és elismertek" toplistáját Kocsis.
74%-kal toronymagasan vezeti az "ismeri és kimagaslónak tartja" listát, a 63%-kal 2.helyezett Nobel-díjas Kertész Imrét.
11%-kal toronymagasan vezeti a "ismeri és elutasítja" listát is, a 14%-kal második Nádas Péter elött.

Ez kiugróan sikeres szereplése egy művészünknek, egy olyan nívós MTA szociológiai-vizsgálatban, aminek sem szinvonalában, sem elfogultlanságában nem nagyon van ok kételkedni (megbízhatónak érződik). Sikeres, hiszen merthogy mind a három legfontosabb kategóriában egyszerre került élre, illetve merthogy eléggé egyértelműen került élre. Mindez magyarázatért kiált :)

Milyen "magyarázó változókat" kéne mérlegelni, a sikeresség ilyetén nagyságának megértéséhez:

* Kulturkampf
- A vizsgálat azt hozza ki ugyan, hogy kulturkampf nem tudja relevánsan befolyásolni a művészek megítélésének kulturkamp-motívációjú torzítását.
- Azt azért meg kell állapítani, hogy Kocsis pont hogy felette állt 
+ mindenféle kulturkampfnak (azaz, pont, hogy nem volt mi torzítson),
+ jobb vagy baloldali (politikai) "tematizálásnak", de még a
+ népi-urbánus szembenállásoknak is.
- Egy interjújában ugyanis saját magát nevezte mosolyogva angyalföldi proletárnak.
- Ő bizony kifejezetten alulról jött, abban az értelemben, hogy onnan nem szoktak a magas zene világába ennyire mélyen beleágyazódni, kezdve rögtön az általános iskolájával illetve a nagyon is megtapasztalt visszahúzó közeggel. (Maga Kocsis mondta volt esély az elkallódására, sőt történtek is ilyen jellegű történések az életében)

* Politikai oldal felé elköteleződés, "függőségig" menően.
- Állítom mindkét nagy - rendszerváltás utáni - politikai oldal úgy kezelte őt, mint Rákosi Kodály Zoltánt. Tehetsége, elismertsége okán "érinthetetlen volt", nem tudták benyálazni, beszennyezni őt, szerencsére motiváció se nagyon volt erre.
- Kocsis kivívta a megkérdőjelezhetetlen önazonos autentikusság jogát. Ez odáig menően így van, hogy neki nem került erőfeszítésébe oldal-függetlennek lenni, sőt az élet kvázi megkönnyítette neki az oldal-függetlenség választását. Rásegítve a megítélésében az érvényrejutott tehetség minél nagyobb szelethez jutására.

* Zene súlya, tekintélye, magyarázó ereje kultúrán belül
- A zene nagy előnye, hogy non-verbális műfaj. 
- Miközben minden kulturkampf alapvetően verbális gyökerű. 
- Zenében egészen egyszerűen nincs értelme kulturkampfolni, megfordítva, ha van kulturkamp, akkor kizárólag verbális oldalpályán van.
- Ráadásul ennek ott van igazán súlya, hogy míg egy társadalomban a zenét/művészetet relevánsan kevesebben, addig a verbális megnyilvánulásokat sokkal többen értik, egyébként sokszor félre- és persze egészen reflexióig menően is. Zenében gondolhatunk Varnus Xavér vagy Schiff András verbális megnyilvánulásaira.
- Míg a non-verbalitás előny, addig a magas művészetben a zene súlya, tekintélye, hatóköre pont a kevésbé érthetősége és így időben való - szerintem progresszíven négyzetesen - "elavulása" miatt egyre visszább szorul. Kocsison kívül fasorban sincs még egy zenész az MTA-vizsgálatban.
- Megváltoztak a prioritások, egyre inkább rétegműfaj a komolyzene, egyre inkább "skanzenesedik". Kihalni sosem fog talán, de a kritikus tömegét (hallgatói bázisát) folyamatosan egyre inkább veszti el. Nem segíti ebben az sem, hogy a komolyzene, egy Mahler VIII.szimfónia előadása messze legdrágább produkció, még szimplán alaphangon való megszólalásban is (egységnyi fizető hallgatóra vetítve).
- Ellenpróbaként érdemes megnézni, hogy ami tömegeket mozgat meg, pl.: André Rieu, ott a modern kornak megfelelést csak izlésficammal látjuk párosodni.
- Én elemzőként azt állítom, hogy Kocsis ilyetén sikeres szereplése a vizsgálatban nem pusztán tehetség és nem pusztán zenei gyökerű. Kell lenni ott más egyébnek is.

* Ismertség 
- Kocsis - Puskás-kontextusban is tárgyalható - ismertségét a világban, alapvető módon az internet elötti nyugodtabb időkben szerezte. Akkoriban jóval költségesebb volt egy CD-kiadása, jóval kevesebb művész jutott hozzá, jóval nagyobb eladott példányszámok mellett, ráadásul mindenki nemzeti vonalat próbálta erősíteni a külföld térnyerésével szemben.
- Az, hogy Kocsis utat tört magának ebben a világban (pl.: Philips), ez egyértelműen (manifesztálódott) tehetségének köszönheti. Hálózatelméleti értelemben vett külföldi és belföldi beágyazódását a magas zenei világba ez alapozta meg. Ami különösen nagyon fontos, hogy mindezt Magyarországról indulva és Magyarországon maradva innen kiteljesedve.
- Természetesen (akkoriban még jóval komolyabb súlyú tévés) média-generálta eseményekkel spirálban még tovább felerősítve.

* Elismertség
- Ugye ezt nagyban gyengíti, mint szó volt róla, hogy a zenét társadalmi szinten jóval kevésbé értjük, mint az irodalmat, színházat, vagy akár festészetet/építészetet.
- Hiába nagyszerű zenész Kocsis, ha a tömeg nem érti, a tömegnek nem átélhető élménye ez.
- Kocsis esetében annyira (1) evidencia volt a (2) konszenzusos tehetsége, hogy ez kitört a zenészek/szakértők köréből a társadalom szélesebb rétegei felé.
- De annyira, hogy a zene mint műfaj által keltett hendikepet is behozta Kocsis, mint egyetlen más zenész esetében sem volt látható ilyen, még csak hasonló sem.

* Elkerülhetetlen verbalitás
- Noha a zene ugye non-verbális műfaj, de láttuk, hogy oldalpályán komoly szerepe van a verbalitásnak.
- Kocsis nagyon sűrűn nyilatkozott az irott és képi médiában, különösen a 2012-es szívműtétje után, amiről nyugodtan mondhatjuk, halálközeli esemény volt életében.
- Mindig
+ nagy műveltséggel, tárgyi tudással.
+ bölcsen,
+ kevés szóval lassan, érthetően.
+ trivialitásokat kerülve, aktuálisan és érdekesen,
+ világot keblére ölelően minél kevesebb megbántással, ám
+ őszintén,
+ problémákat nem megkerülve 
szólt.

Egyéniség
- Olyan érvényes és meggyőző egyéniséget mutatott fel, hogy az elutasítók is érezték ennek erejét.
- Kocsisnak még egy-egy megosztó zenei tevékenysége is erénnyé tudott válni, növelni tudta a legendaképződés erejét.
- Ha csak a Chopin keringőkre gondolunk, még zongoristaként is megtudta osztani a zenei világot. Az biztos, hogy ilyen Chopin-keringőciklus se azelött, se azóta nem volt.
- Mennyivel fokozottabban így van a karmesterségével. Miközben konszenzus volt mindig is abban, hogy a zenéről magáról talán Kocsis tudja a legtöbbet, ennek átvitele a zenekarra sosem volt problémamentes és hiánytalanul sikeres, szintén megosztottságot generálva a zenei világba.

Megjelenés
- Ne legyünk álszentek! 
- Kocsis a hullámos hajával, gyerneki huncutságra képes arcával, elhízástól távol álló kiváló megjelenésével, mindig lenyügözte a társadalom női felét. Bár Kocsis maga mindig tagadta ezt a szálat (Presseréket, rockzenészeket felhozva ellenpéldának, hol voltak az ő lehetőségei hozzájuk képest), meg nyilván visszafogottan mesélt magánéletének kalandjairól, azért az a szélsőséges példa, amikor egy zongoraművésznő (Soltész Enikő) saját Kocsis-gyereket akart kreálni a saját életébe és a világ tudomásába: na ez azért kell, hogy mutasson valami erős indikátort ebben a női topikban/threadben is.

* Jótékonyság, társadalmi szerepvállalás.
- Kocsis erős marketingértéke folytán az ilyetén - egyébként kiválóan - súlyozott tevékenysége is pozitívan tudott megjelenni a világban. Lásd Gyermekmentő Szolgálatnak évenkénti koncert születésnapján, vagy lásd első feleségének Hauser Adrienn kezdeményezésének támogatását (Tiszadobi Zongorafesztivál).

* Kiteljesedő tehetség, mint fő magyarázó változót zavaró motívumok, az "elutasítottság" kontextusában is:
- Bőven voltak ilyenek Kocsis életében: Fesztiválzenekar körüli balhék, ÁHZ Muzsikus-válogatás, Soltész Enikő ügy, Süddeutsche Zeitungos rasszista motivációjú denunciálási kísérlet. De hiába a sok "kaland", Kocsis identitása, renoméja mindig épen maradt, megnyerve a bírósági pereket (és a pénzt jótékony célra felajánlva).

* A fenti általános szempontokon túlmenően érdemes lehet megemlíteni a szomorú aktualitást is: pár napja volt Kocsis Zoltán halálának egyéves évfordulója (2016.11.06). A nemzeti "oldal"-mentesen, a zeneművészet műfajmentesen (lásd Presser megjelenését a ravatalnál), szépen és mélyrehatolóan rótta le kegyeletét,talán mondhatni emlékezetbe (előhívhatóan) véső módon.

Ismét linkelném a párperces In Memoriam-os kottás videómat. Állítom, hogy Kocsis valami olyat vett észre, és formált meg interpretációjában a világ számára e Schubert-darab kapcsán, amit más korábban sosem.
[Kocsis Zoltán (✝2016.11.06) R.I.P.] Schubert: Impromptu in f for Piano Op.142/4
https://www.youtube.com/watch?v=bhLUawdcGcM