"Termelékenység"

Próbáltam kitérni a Starschema-poszt-omban a címbeli "termelékenység" értelmezési vakvágányainak publikus átgondolása elöl, de az élet csak nem hagyta annyiban a dolgot. De ha már előkerült, akkor szerencse a szerencsétlenségben, hogy remélhetőleg kevés betűből megúszom a dolgot. :)

A témafirtatáshoz jelentős mennyiségű/intenzítású impulzust kaptam a Határátkelő blogtól tegnap, a Mennyit keres a magyar? blogposztja révén. Ezer hála meg köszönet a linkelt posztnak a cikkbeli friss linkért - GALGÓCZI Béla: Why central and eastern Europe needs a pay rise - , ami az én kiindulásomat is jelenti. Fantasztikus információs csemege.

A dolog külön szépségét/báját az adja, hogy az általam mindig is kifogásolt index-es szemlélet - lásd például: De mégis miért keresnek többet az osztrákok? -, amely közvetlen és perdöntő súlyt rendel hozzá  "zöldkályhás" kiinduló pontként "anyagi problémáink"-hoz (ami termelékenység-szemlélet egyszerre definiálatlan, elavult és nomenklatúrailag megtévesztő) valamint ez a frissen linkelt és jóval megbízhatóbb cikk antagonisztikus ellentétben van egymással.

Ugyanis a cikk 20.oldalán látható táblázatból fényesen látszik, hogy miénk a legnagyobb, bérrel korrigált termelékenység, egyedül nálunk kezdődik "2"-vel. Az mind semmi, de az irigyelt németek 132%-on kucorognak csak. Erre mondja a művelt angol, hogy WTF??

A káoszt alapból növeli az, ha megpróbálunk rákeresni az interneten a definiciókra:

Termelékenység-1: egységnyi felhasznált termelési tényezőre jutó kibocsátásmennyiség. Pl: q/hold, q/munkaóra, q/db

Termelékenység-2: Az egy főre jutó teljesítményt (általában bevételt) kifejező mutató.

Termelékenység-3: egy meghatárzott idő alatt, az erőforrásokat minél jobban kihasználva előállított, minél nagyobb termékmennyiség.

Termelékenység-4: egy személy által előállított érték, a munkaerő hatékonysága...Szakszervezeti vonalon a belefektetett munka mennyiségét tekintik értéknek - miközben a közgazdászok inkább a piacon realizálható árat tekintik értéknek....A szakszervezeti álláspontnak is van létjogosultsága, mert ugyan miért keressen többet ugyanazért a munkáért egy amerikai, mint egy indonéz munkás?...Mivel mi a mai valóság talaján szeretünk megmaradni, ezért a realizált ár = érték egyszerűsítő formulával dolgozunk.

Mindenkitől elnézést kérek, de ezen a ponton ledobtam a bicikliláncot, abbahagyva a további keresgélést, idegrendszeremet kímélendő ;)

A messze legkorrektebb megközelítést ezeken a linkeken találtam:
Termelékenység
Termelékenység mérés
Integrált termelékenységi modell
Termelékenységi szervezetek Magyarországon és a nagyvilágban
Rögtön az első gondolatok mellbeverőek:
* A termelékenység, mint módszer és mint fogalom a 1980-as évektől kezdődően fokozatosan háttérbe szorult a minőséghez képest.
* A termelékenység fontosságát ugyanakkor nem szabad alábecsülni, hiszen a legkorszerűbb termelésszervezési módszereknek (pl. a Just-in-Time módszernek) is igen fontos része.
* A háttérbe szorulás bizonyos mértékig összefügg
(1) a tömegtermelésről az egyedi igények magas minőségszint melletti rugalmas kielégítésre való áttéréssel.
(2) A másik ok a fogalom értelmezésével kapcsolatos bizonytalanság.
* A termelékenység az arra való törekvést takarja, hogy az inputok (ráfordítások: tőke, munkaerő, egyéb erőforrások) a lehető leghatékonyabb módon generáljanak outputot (vagyis gazdasági értelemben vett eredményt) ...

A fenti legkorrektebb termelékenység-szemlélet is rengeteg problémával/kihívással küzd (és e bekezdésben listázott pontok felsorolása a fő célja ennek a blogposztnak, minden más csak illusztráció, meg negatív "populizmus", abban az értelemben, hogy szélsőséges érzelmek kiváltására alkalmas):
* A "termelékenység" végletekig leegyszerűsített definiciója alkalmatlan bármilyen konkluzióra, sőt félrevezetés okán kifejezetten káros. Bármi érdemi kontextushoz viszont nagyon komplex megközelítés látszik szükségesnek.
* Nem szól az inputok - termelékenységet érintő - megújulásáról, önreprodukciójáról, a tartalékképzésről, fenntarthatóságról, fejlődésről.
* Nem szól az outputok (+profitjának) - termelékenységet érintő - visszacsatolásairól, felhasználásáról. Marhára nem mindegy, hogy a hasznot kiviszik az országból, avagy a termelékenységet adók/szolgáltatók átélhetően élvezik.
* Nem szól a bérről és implikált hatásairól, mint az egyszeri embert leginkább érintő tényezőről. Ezáltal nem szól(hat) a bázis mibenlétéről, normalizáltságáról sem, amire kalkulálódik a termelékenység. Pláne szimpla skalár leképezettségben.
* Mivel alapvető módon statikus az egész fogalom, nem azól az inputok folyamatában is vett  "könnyűségéről". Hiszen lazán könnyen is lehet sokat keresni (erősen idegondolva az innovativ melókat) és verejtékezve is lehet keveset keresni. Külön érdemes kitérni az összeszerelés jellegű, szalagos, darabbéres aspektusra.
* Nem szól az inputok specifikusságáról, cserélhetőségéről/modularitásáról. Ideértem az eldobhatóság miatti kiszolgáltatottságot.
* Nem szól a (ön)kizsámányolásról. 
* Nem szól a skálázhatóságról. Ami megy egységnyien, megy-e vajon duplázva is?
* Nem szól a reprodukálhatatlanságról. Hiszen időben hosszan lehet sok pénzt keresni, ha a know-how rejtve tartható a másolás/utánzás elöl. Kedvenc idevágó demó-példám Széchy Tamás úszóedző, aki milliókért sem adta át edzésterveit, miközben évtizedekig egyenletesen volt kimagaslóan sikeres.
* De a legeslegfontosabb az a rendszerbe kódolt exponencialitás.
A németek nem a képzettebb, jobb életkörülmények között élőerővel jobbak nálunk (persze abban is), hanem hogy "elkölthetetlenül" dől hozzájuk a profit (például a Győri Audiból), kvázi MLM-piramis elven, mindez ráadásul erősen bebetonozottan.
Míg nálunk magyaroknál a napi túlélésre megy minden pénz (az is öldöklő és időfaktorra érzékeny verseny keretében), vagy folyik el minden esetleges plusz a bürokrácia és/vagy korrupció mocsarába.
A Határétkelős poszt egyik kommentjében írta valaki, hogy a svájci informatika éppen olyan sz*r problémákkal küzd, mint a többi, de a "Svájc-képzet/imágó" mindent felhúz egy magas szintre, míg nálunk hiába kiemelkedő valami konkrét dolog, a mocsárbahúzó erő sokszor relevánsabb.

* Ha nem elég a fenti fájdalmakból, akkor jöjjön cikk-idézésként a Határátkelős poszt megjegyzése (képként):

* Bér-kontextus is ugyanúgy csak problémákat vet fel. Mi csak háromszoroztunk 20+év alatt, lengyelek, csehek (minimum) ötszöröztek. A németek is 50%-ot javítottak nagy és erős bázisról indulva is.
* Magyarán a németek "csak" 50%-a elérhetetlen álom (erős bázis miatt is), míg az elvben szép háromszorozásunk mindent ad, csak elégedettséget nem. Hogy is van ez? Úgy vagyunk kevesebbek a régiós versenytársakhoz képest is (akikkel együtt indultunk), hogy egyúttal perspektivában behozhatatlan hendikep társul hozzá?
* És akkor nem érintettük, hogy a német bér jótékonyan szétterül az egész társadalmon belül, "olló-mentesítetten", nálunk meg leszakadás és egészségtelen - pl.: fővárosi - koncentrálódás párosodik mindehhez, "fejlődésként" (egy erősen öregedő társadalomban).

* Mindezen már csak hab a havi nettó-kereset - Reinis Fischer oldala alapján -, ahol kemény küzdelemben verjük a románokat és bulgárokat, 570 euró -val:

Konklúzió: jó meg fontos dolog a termelékenység, de
* nem ártana valami értelmesebb elnevezésű fogalommal helyettesíteni.
* XXI.században aktuális, szofisztikáltabb ezáltal használhatóbb tartalommal megtölteni, lehetőleg konszenzusosan.
* Ha a fenti pont nem megy, akkor legalább a hatótényezőket, aspektusokat azonosítani.
* A tárgyalás során a dinamizmust nem mellőzni az idő dimenzió mentén, a statikus képtől végképp elszakadva.
Ekkor talán a magyar bér bajaira is jobban találunk okokat, cselekvési terveket. Különben tovább kóvályoghatunk a sötét erdőkben, újabb évtizedekre.