index: "Ha felszámolnák a szegénységet, még ennyi munka sem lenne"

Ha felszámolnák a szegénységet, még ennyi munka sem lenne

A zseniálisan pontos című fontos cikk üzenete kettős (számomra):

(1) Negatív spirálok (exponenciálisok) feszítik a nyugati jóléti társadalmainkat (fejlettséghez viszonyítható feszítőerővel). Lassabban növő (sőt befagyogató) erőforrásokra gyorsulóbb ütemben érkeznek igénylések az érintett aktorok részéről, ami feszültséget okoz akár "több kisebb részre osztás", akár "kizárás"-os megközelítés esetén.A társadalom csak diagnózisig képes eljutni, se megoldásig, se értelmes kezelésig már nem.
* Ilyen negatív spirál a munka-piac (értsd piaci alapon megfizetett, elvégezhető és megélhetést adó, piaci alapon fenntartható munkák piaca)
* De pont ugyanilyen negatív spirál az egészségügy: miközben elképesztő rohamléptékben fejlődik az (orvos)tudomány, azon közben az eredmények csak (gazdag) egyesek élvezhetik, a(z egyre kiterjedtebb) leszakadó többség automatikusan kizáródik.
Nem orvostechnológiai, hanem kizárólag financiális okból. A finanszírozható "egészségtorta" ugyanakkora vagy kisebb (nemcsak nálunk), úgy, hogy az összes elvégezhető gyógyító-tevékenység összköltsége exponenciálisan képes elszabadulni.

(2) A társadalom nagy többsége el sem tudja képzelni mi pazarlás megy politika/költségvetés szintjén, például a Pareto-hatékonyságú korrupció illetve bürokrácia mentén. (Minden felmérés azt mutatja releváns tömegek érzéketlenek a témafelvetésre, mivel nem érzékelik, nem értik azt).
Ennek a fordítottja is igaz: ha az a feladat, hogy "hogyan maximalizálható egy adott pénzösszeg társadalmi haszna": még a legegyszerűbb, 100 éve létező operációkutatási számolások elvégzésével is minden (társadalmi) képzeletet felülmúl mennyivel kevesebb pénzből mennyivel több eredmény érhető el. El lehet képzelni mire lehetne jutni a matematika legújabb, legjobb - MI-t is használó - fegyvereivel.

Azaz hiába van növekvő problémákhoz, növekvő erőforrás (ezt éljük napjainkban az EU-források bőségében), mivel az elköltési hatékonyság legjobb esetben is csak stagnál (de inkább romlik), kényszerítő erő hiányában, az ilyen cikkek/konkluziók periodikusan csak ismételni tudják önmagukat.

PS: Akik a "képzetlenség", meg "önhibában" keresik az érintett rétegek leszakadásának okát, azoknak érdemes két dologba belegondolni:
(1) Sokkal radikálisabban nő az elvárt tudás+munkaképesség nagysága, mint annak megfizetettsége. (Lásd: régen volt nyelvpótlék, ma már triviális elvárás a nyelvtudás, miközben a nyelvtudásunk társadalmi szinten(!) a béka s*gge alatt van)
(2) A fenti tudáskoncentráció-elvárásnövelés mivel specializációs irányú, így nem tud magával húzni, nem tud kitermelni újabb munkákat a lentebbi szinteket érintően.
Vegyük észre, hogy a technológia sokkal gyorsabban fejlődik, mint amennyire a tömegek embere gyorsulni tudhat.Ennek természetes folyománya/megjelenése az, hogy egyre kevesebb ember tudja ugyanazt a végeredményt produkálni, egyre több munkaerő szabadul fel óhatatlanul, beindítva pusztító társadalmi folyamatokat...