Magamról

Saját fotó
Főiskolai, majd egyetemi diplomamunkáimtól kezdve világ életemben, adatok, adatbázisok, adattárházak (leginkább Oracle) környékén mozogtam. Mostanság adattárházasként, adatbányászként élem napjaimat.

2017. május 9., kedd

HVG: "A magyar szinkron legendás, minek nyelveket tanulni?"

HVG: A magyar szinkron legendás, minek nyelveket tanulni?

Klasszikus örökzöld téma! Sokan futottunk már neki sokszor. Mindezidáig a legérvényesebbet kedvenc nyelvtanulós blogom célraorinteált posztjában olvastam (kvázi ez volt az első élményem ott, és mélyen meg is ragadott).
"Utánajártunk, mi az összefüggés a nyelvtudás és a szinkron kontra feliratozás háború között."
A HVG-s szerző Bodnár Zsolt ígérte a fentieket. Ám a brutál hosszú posztban, még érinteni sem sikerült a szembeállítás első felét. ;)

Én mindenképpen helyet szorítanék a művészi szinkronnak. Lássuk be kevesebbek lennénk a Frédi és Béni magyar verziójának hiányával. Ahogy a szinkronos filmélvezet is létező releváns ignorálhatatlan "műfaj".

Ám egy füst alatt jó lenne, ha az alapértelmezés a felirat lenne, opcionálisan rentábilis blockbustereknél bőven teret engedve a szinkronnak (nem pedig fordítva, ahogy ma látjuk). Nem a kizárólagosság, bürokratikus agyonszabályozáson kéne a hangsúlynak lenni, hanem megengedő/választható párhuzamosság-on.

Ha milliárdhegyeket elégetünk a kudarcos nyelvtanulás-témában, évtiezedek óta, pártállástól függetlenül, akkor a plusz feliratos verzióknak bele kell férnie. Különben is a felirat-elutasításon ideje lenne társadalmilag is reszelni egy kicsit, mert nagyon gáz, szvsz. Mondom én, akinél nagyobb lúzer balf*szt keveset hordott a hátán a Föld, nyelvtanulás terén.

Egy skandináv vagy holland helyzete valóban más feliratos filmek esetében, mint egy magyaré, de végső érvként/hivatkozásként mára ez nemkicsit ciki, szvsz. Sokkal kevésbé kellene fájjon a felirat-dolog, mint amekkora (csúnya) feneket kerítünk a durva léptékű teljes elutasítással.

A kérdés másik vetülete, hogy jóval kevesebb Frédi és Béni van a mérleg potitív serpenyőjében, mint ami veszteség van a nem-eredeti hangú filmek révén. Egészen egyszerűen fékezett habzású a filmnézés-élmény az utóbbi esetben, statisztikai relevanciával.

A feliratos film NEM csodaszer/orákulum. Egy kellemes, opcionális kiegészítő lehetőség. És mint mindennel ezzel is érdemes lehet okosan végiggondolva élni.

Az én szempontjaim:
* Ne moziban, hanem PC-n kísérletezzünk elsőként
* Kerüljük a hadarós, hangos háttérzajú, spéci nyelvezetű, etc. dolgokat. Én speciel nagyon tudom ajánlani a koreai történelmi, tévésorozatokat, annál is inkább mert,
+ nagyon kevés szöveg van bennük (annyira lassan csordogálóak)
+ nagyon szűk szókinccsel dolgoznak, a csendes, meditatív ázsiai mentalitás miatt.
+ olyanok fordítanak angolra, akinek szintén nem anyanyelvűk az angol, mint nekünk (élnek egyszerűsítéssel, rendesen).Nem Cambridge-be akarunk rögtön jelentkezni, bőven elég, ha értjük a mozgóképet, ami megy a képernyőn. És innen lehet aztán feljebblépni a nyelvtudási grádicson.
+ stb. 
* Önálló film helyett sorozat preferálása, hogy legyen alapélményanyag, amihez csak kiegészítés jön pluszba ("észrevétlenül"; értsd kevés ráfordítással, potenicálisan nagy sikerélményként).
* A angol hang+magyar felirat esetén borzasztó nagy fegyelemezettség kell (hangra koncentrálásban), ami szerintem az emberek ~90+%-ban ilyen léptékben nincs meg. Ezért inkább kerülendő. Ha véletlenül meglenne, akkor ez lehet a legeslegelső lépés (lehető leglassabb filmekre alkalmazva)
* Nem szabad eröltetni, főleg műfordítás irányába az értést (saját káron szerzett tapasztalat). Egy laza körbe ami belefér annyival kellene megelégedni. És fokozatosan lehet aztán növelni a penzumot, hogy mennyi férjen ebbe a laza körbe.
* Nem mindegy,hogy elsőre vagy másodszori nézésre váltunk feliratra. Ha van az embernek kedve másodjára is megnézni egy filmet, akkor az tudhat segítség lenni, jobban lehet nyelvtanulásra fókuszálni. Igaz manapság egyre kevesebb a többször nézhető film.
* Abban is lehet fokozatosság a legelején, hogy
+ szimplán idegen nyelven visszamondani a hallottakat (általunk dekódolt részleteket)
+ aztán jöhet egy pici szövegváltoztatással való lényegismétlés
+ aztán jöhet az igeidő-váltás.
+ aztán jöhet a nézőpont-váltással való elbeszélés
+ stb.

Nyelvtanulással, nyelvtanítással foglalkozó blogposztjaim:
index.hu: "A hetvenes évekbe tért vissza a tanárképzés" - Angol nyelvoktatásról, nyelvtanulásról
index.hu: "Kamu nyelvtanuló oldalak verik át a naívabbakat"
index.hu: "Nem fair, hogy nyelvvizsga kell a felvételihez"
index.hu: "Nyelvtudásban abszolút utolsók vagyunk az EU-ban"
index.hu: "Miért beszélni diákok rosszul angol?"
blog.hu: Brutális zuhanás: csak a papír nem kell, vagy nyelvtudás sincs?
blog.hu: Nyelvtanulással foglalkozó blog
***
Az Anki-val magolunk-e avagy memorizálunk?
Anki - SM2 algoritmus-variánsa
Ankiban rejlő rendkívüli potenciál
Go Angol: A 7 nyelvtanártípus, akitől menekülj!
Gaál Ottó-féle Kreatív nyelvtanulás
Englishbox: felmérő tesztek (kezdő, közép- és felsőhaladóknak)
Gépi audio2text konverzióról
Effortless English - egynyelvű angol nyelvtanulás
Dr.Makara György: A kvantum nyelvtanulás felfedezése
Disputa: Relaxa Villám / QLL (Kvantum nyelvtanulás)

8 megjegyzés:

  1. Mostanában kezdtem el újra gondolkodni én is a témán, mert észrevettem, hogy gyakorlatilag egyáltalán nem nézünk tévét. Filmeket, sorozatokat nézünk persze, de csak neten. Ez a téma nekem a legtöbb cikk esetében olyan, mintha dinoszauruszok érvelnének (HVG-s is ilyen). Komolyan érdekelne egy hozzáértő cikk a médiafogyasztási szokásokról, de nekem az a benyomásom, hogy a tévé lassan a 80+os korosztály szórakozása lesz. Őket nem hiszem hogy nevelni kéne, feliratra kényszeríteni, hátha megtanulnak angolul. A mozi haldoklását maga az idézett cikk is elismeri. Különösen kellemetlen, amikor "szakemberek" nyilatkoznak arról, milyen feliratos filmek kellenének majd valamikor a jövőben a tévébe, hogy a nyelvtanulást támogassák. Borzasztó hosszan lehetne erről a témáról írni, és mint mindig, csak a személyesen átélt problémáimat tudom leírni. Másnak nyilván más, ezek nem általános érvényűek.
    1. Ha egy kultúra iránt érdeklődő, filmeket szerető ember tudná, mennyi mindenről marad le, mert nincs lefordítva, nincs hozzá felirat, nagyon szomorú lenne. Vannak olyan élmények, amiket nem tudok a családommal megosztani, mert csak egyedül beszélem az adott nyelvet. A Sé quién eres című sorozatot a Telecinco oldalán ingyenes és legális streamen egyedül néztem így végig éjszakánkánt. A legjobb amerikai sorozatokkal egyező minőségű, de hozzám közelebb álló, európai gondolkodású.
    2. Ahogy az előző példa mutatja, lehet felirattal, sőt anélkül is nézni dolgokat, ha valaki akar. A gond csak az, hogy ez rengeteg óra utánajárás. Nagyon kevés az információ arról, hol mit lehet nézni, ha nem nyomozol. Hatalmas a tájékozatlanság. Nyilván kevesett ember érdekelnek ezek a lehetőségek, mint a szinkronos amerikai akármi, de a többség szerintem nem is választ, csak azt fogyasztja, amit eléraknak. Ha nem a tévé, akkor a tévés blogok. Tudod, hogy régi mániám, hogy a legolcsóbb ilyen jellegű információkat adni, "adatbázist" építeni egy adott, mindenki által könnyen elérhető helyen.
    3. Nyilván a letöltés a legegyszerűbb, főleg ha feliratot szeretnél, de ezt sajnos a szolgáltatók is okozzák. A Netflix kínálatát is nyomozni kell, nem tudod, mit fogsz kapni, ha előfizetsz. Próbáltam előfizetni az Atresmédiára, de kaptam egy figyelmeztetést, hogy az én országomban nem lesz minden elérhető. Sőt, lehet hogy semmi sem! Tudom, hogy lehet ezzel is trükközni, de ha fizetek valamiért, ne kelljen már ezt megtennem.
    Az ideális szerintem is az lenne, ha lehetne választani, főleg a közös családi élmények miatt. Ha minden csak feliratosan van meg, az se jó. De a tájékozatlanság, információhiány a legnagyobb baj, nem a feliratos filmek hiánya.
    Az áltatad leírt szempontokkal egyetértek, de nekem mindig fura volt, ha valaki nem eredetiben vagy anyanyelvi szinkronnal nézett filmet. Én azért tanulok nyelveket elsősorban, hogy olyan dolgokat megértsek, amiknek nincs fordítása. Ha erre a célra használom a már megszerzett (néha pici) nyelvtudásomat, az nagyon motiváló. Például amerikai sorozatot spanyol szinkronnal biztosan nem néznék, mert minek? De a többség tudom, hogy nem így gondolja, hanem veled ért egyet. Mondjuk a koreai az tényleg más, koreaiul nagyon kevesen tanulnak. Ott lehet hogy nem érezném azt, valami természetellenest csinálok.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. * Nagyon hálás vagyok a kommentért, köszönöm.
      * Az említett koreai sorozatokhoz idegrendszer kell és fanatizmus: elég szélsőséges itthon a megítélésük (vagy totális rajongás, vagy totális elutasítás jellemzi perdöntően). Én középen állok: szinkronosan elviselhetetlenek. :) Amiért mégis említem és foglalkozom vele a tárgy kontextusában, az dr.Makara tavaly nyári könyvéből kihüvelyezett szempont (amit magamtól is tudtam valahol, de sosem voltam képes explicit megfogalmazni). A koreai sorozatok angol feliratos nézése azért lehet érdemes megfontolásra, mert (1) komplett nyelvi univerzumot ad, ami sikerélményhez vezet értésnél(2) nagyon-nagyon szűk ez a nyelvi univerzum, szűkebbet el sem tudok képzelni. Magyarán tud jönni az "univerzálisos" sikerélmény majd bőven van hová továbblépni (lépzsőzetesség). Dr.Makaránál ez úgy kerül elő (szerintem nagyon helyesen), hogy kerülni kell a megszólalási stresszt, ezért rögzít egy egyszerű univerzumot saját játékszabályokkal: és ha már van sikerélmény akkor lép tovább, meg nehezít. Az én összes tanárom "globális teljesség"-gel ostromolt, ahol elvesztem majd belesokalltam a nem egyformán fontos részletekbe.
      * Én a magya/angol feliratos univerzumot sem vagyok képes befogni (manapság már még az indexesek se képesek rá, bárhogy próbálkozzanak a podcastokban.) És ugye én csak az anglban vagyok érdekelt. Amit te mondasz más nyelvek és feliratnélküliség az abszolút jogos, szép meg kívánatos, de sajnos másik dimenzió az olyan földi halandónak mint én.
      * Én ugye alapvetően zenében utazom, abban vagyok motívált, meg értek hozzá jobban kicsivel - mondjuk az idegen nyelvhez viszonyítva ezzel nem mondtam túl sokat :) De még ott is befoghatatlan a minőségi kínálat. És hol van akkor még az irodalom. Az ember előbb-utóbb szembesül vele, hogy hihetetlen kevés műélvezet éri el, tudhatja egyáltalán megkísérelni feldolgozni.
      * A tévé halott szerintem is, a mozi már kevésbé. A legfrissebb Star Warst nem PC-n fogják megnézni az emberek ezután sem. Míg maga a mozgóképes média elképesztő tempóban pörög szerintem, látszik az exponenciálisan növekvő sorozatokból is (nem csak Amcsiban).
      * Szerintem egy Netflix nem pálya itthon. Van konkurense aki jobban bánik a magyar piaccal, se technikailag, se szerzői jogi kötözködésileg, sem bürokráciailag nem érett. Előbb hiszem el a YT-nak, hogy komolyabban áttöri a falakat. Addig a stream és torrent virulens marad, míg csak hátrány van a globalizmusból e téren.

      Törlés
  2. Tudom, hogy elsőre úgy tűnik, az én problémám egy szűk rétegé, de szerintem nem. Egy-egy könyv- vagy filmsorozatot sokan azért folytattak angolul, mert nem tudták kivárni a folytatást az anyanyelvükön. Ezek nem feltétlenül kiemelkedően jó alkotások, csak sok emberhez jutottak el, ismertek lettek. De van még a kategóriájukban ezer másik, amiről nem tudsz. Ha valamit nagyon szeretnél, és nincs esélyed magyarul megkapni, az szerintem szárnyakat tud adni. Nálam a valódi igény/szükség mindig jobban működött, mint a mesterséges. Ehhez viszont nagyon tájékozottnak kell lenni, ami rengeteg idő. Még a nagyon tapasztalt nyelvtanulók is ugyanazt a 3 dolgot ajánlgatják egymásnak, borzasztó nehéz megtalálni a kincseket. Ezekről a koreai sorozatokról, amiket te említesz, én még soha nem hallottam.
    A komplett univerzumnak talán a könnyített olvasmány filmváltozata felelne meg. Van egy-két ilyen, de én nem szoktam szeretni őket, szükségszerűen unalmasak. Nálam az a megoldás, hogy olyat keresek, ami nagyon tetszik, amit nagyon akarok. Arra jöttem rá, hogy az a legjobb, amikor a szereplőket, karaktereket szeretem, a cselekmény másodlagos. Némelyik karakter mondatai teljesen benne maradnak a fülemben.
    A kommunikatív stílusnak az a béna vonulata, amit te megéltél, nálam se működne. A korai megszólalás erőltetése szerintem egyértelműen rossz módszer, rengeteg a hátránya.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. * Így van abszolút: könnyített olvasmány filmverziója. Tökéletes analógia.
      * Abban is nagyon igazad van, hogy az ember türelmetlen kivárni a folytatást. Én jópár évvel ezelött a 78 részes Yi San-os koreai sorozattal voltam így, aminek lassan készült a magyar felirata és életemben először kényszert éreztem az angol feliratos nézésre. És óriási boldogság volt a sikerélmény. Angolozás szempontjából a második (az adatbányászat után): jé létezik olyan sorozat - mert nálam ez így merül(t) fel :) - amit tudok élvezni nem magyar felirattal.

      Törlés
  3. Elgondolkodtam egy kicsit ezen a koreai filmen, és arra jutottam, hogy a feliratos tévézésre sokkal többféle lehetőség van, mint amiről általában beszélünk. Én is csípőből hárítok sok variációt, pedig tényleg lehet előnyük. Van aki például anyanyelvi hanggal nézi a sorozatokat és idegen nyelvi felirattal. Az is számít, hogy csak passzívan "műélvezel", vagy koncentrálsz valamire, esetleg összahasonlítasz. Szóval sokféle dolgot lehet csinálni, amiket talán hiba összevonva értékelni.
    A korai filmes dolog azért érdekes, mert gyakorlatilag ha jól értem egy angolul olvasás történik képi segítséggel az értéshez. A korai szöveg gondolom kis túlzással értelmezhetetlen zaj, maximum érzelmeket tud közvetíteni valamennyire. Tehát egy nyelvre kell csak figyelni, minden más a megértést segítő mellékes tényező.
    Az is érdekes lehet, hogy a sikerélményed ebből a könnyítettségből fakadt vagy abból, hogy nagyon érdekelt, tetszett a dolog. Valószínűleg mindkettő. Én az általad nem kedvelt kommunikatív stílust tanultam annak idején az egyetem, és elmagyarázták, hogy a cél a "kommunikációs hiány" kialakítása. Ha mondjuk mi ketten vagyunk egy órán pármunkában, és te tudod, merre van a Temze, én meg nem, nálam jelentkezik a kommunikációs hiány, és ezért jól elbeszélgetek veled angolul. Ezzel persze van két nyilvánvaló gond: 1. ha magyarok vagyunk mindketten, miért beszélnénk meg angolul, 2. engem nem érdekel, merre van a Temze. Akkor tud sikeres lenni a nyelvtanítás, ha valódi érdeklődést és/vagy szükséget sikerül ébresztenie. Ebben tudnak segíteni azok a sorozatok és a könyvek, amiknek nincs elérhető fordításuk.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Információs hiány, bocsánat, nem kommunikációs.

      Törlés
    2. * Egészen egyszerűen imádom a kommentjeidet, el sem hiszed mennyi örömet jelentenek nekem.
      * Igen, én is kicsit összemostam a posztomban a variációkat. Nálam a default az angol felirat, és ahol másról van szó, ott jelzem külön. Én sem vagyok elég fegyelmezett ugyanis a magyar felirathoz (csak a hangra figyelés, felirat csak végszükségre)
      * Nálam a hasonlítás offline (szoktam csinálni és imádom is) egyébként műélvezek és koncentrálok. Sokan panaszkodnak, hogy nem szeretnek egyáltalán feliratot nézni, nekem nagyon megy. A koreai sorozatokban a szűk szókincs mellett tényleg az a jó, hogy baromi lassúak, és sokszor csak kép van (harci jelenetek) szöveg nélkül.
      * Így van, ha angol felirattal nézem (sok ilyen van fordításilag félbemaradt sorozatoknál). De sokszor nézem magyar felirattal is, mert a rétegközönségben / szubkultúrában nagyon sok jó fordító van, igényes fordításokkal, fontos jegyzetekkel (kvázi mint a Frédi Béni szindrómánál). Nyilván lényegesen kevesebb magyar felirattal elérhető film/sorozat van, különösen a történelmiek közül, amik engem érdekelnek (a modern koreai sorozatokat nagyon nem bírom, ahogy a többi ázsiait se, egy-egy kivétellel).
      * Ha hiszed ha nem, meg nevetni fogsz, de a szűk szókincs miatt, csomó mindent értek már koreaiul is. A legdöbbenetesebb, legkedvesebb koreai szavam az "apuci", ami pontosan apucit jelent. :) Egyébként a hangsúly, a hangulat roppant fontos (ezért tilos nézni szinkronosan). Szóval a lényeg, hogy amilyen macisajt vagyok a nyelvekben itt két nyelvet élvezek. :)
      * Mind a kettő: mind a könnyítettségből, mind az érdeklődésből, ahogy mondod. Ráadásul sok évtized után esett le, hogy rosszul ("perfekcionistán") álltam az egész "információs hiányhoz" (amit szépen jelzel). Az élvezet helyett lefáradtam és leblokkoltam.

      Törlés
    3. Ma ebédnél eszembejutott egy illusztrációs lehetőség a koreai sorozatok kapcsán. Itt egy általam feltöltött listázatlan 70 sec videó. Az összes általam látott sorozat TOP3-ban lévő jelenete, annyira imádom - a videó-megtekintésszámot is ugye alapvetően én hoztam össze :)

      A videóban egyetlen hang sincs, csak zene. Viszont az egész sorozat egyik kulcsjelenete, aminek feszültségét a zene is jelzi. A kívülállónak így belenézve abszolút semmit nem mond, nem jelent az egész. Csak a rendes néző tud(hat)ja a szereplők mögötti komplex-sztorit, másokhoz való ellentmondásos viszonyát, meg azt, hogy egyáltalán mit keres ott. Azért abszolút zseniális a jelenet, mert látszatra nulla, de a sorozat előkészítette korábban egy komplett univerzum másodpercekbe sűrítését/tömörítését (érthetően!). Ha erről a semmiről ennyit lehet beszélni, képzeld el a nézők maguk között mennyit tudhatnak trécselni. Magyarul is, angolul is.

      King Geunchogo E29 110212 HDTV H264 720p HanSun (49:20-50:37)
      https://www.youtube.com/watch?v=6EGpdknyG4w

      Törlés