Informatikus-hiányról...

.
Előző blogposztomban, illetve korábbi komment-előzményeiben is elkerült az - összefoglalóan megnevezve - 'informatikusok' hiánya, ott elsősorban az USÁ-ban. Az index is foglalkozott már többször a témával, az egyik hosszabb indexes-írás itt ezen a blogon is előkerült.

Aztán ma beleszaladtam egy minapi fb-ajánlóba:
Kávé és karrier: Nem tüntetnek érte, de a jövő múlik rajta
Karriercoach , Karriercoach Blog , Karriercoach FB brandhez tartozóan.

A fenti ajánló egy március 4-diki hosszabb, Stubnya Bence által jegyzett indexes cikk-re mutat.

Ez az "informatikus-hiány" topik, hasonlatosan az angol nyelvoktatás-hoz, szintén olyan, ahol a helyes és konszenzusos diagnózistól, sőt helyes hozzáállástól is távolállunk, nem hogy a megoldástól (itthon mindenképpen).

Pár momentum az indexes cikkből, komment nélkül:

* 22.000 informatikus (hiányzik itthon), miközben 18 okj-s programozó végzett.
* 2020-ra 900.000 ezer informatikus fog hiányozni Európából.
*...a felsőoktatással sincs minden rendben, amit jól mutat, hogy 2015-ben már 52 százalék volt a felsőoktatásban a lemorzsolódás.
* PISA-felmérés digitális analfabétizmusa: azt jelenti, hogy gondot okoz egy robotporszívó beüzemelése, vagy egy online jegyvásárlás.

Pár vitapont:

"Ha most nem növeljük exponenciálisan a magyar oktatási rendszerből kilépő informatikusok számát, akkor pár éven belül már nem arról fogunk beszélni, hogy hogyan fejlesszük a hazai IT-szolgáltatásokat, hanem arról, hogy hogyan akadályozzuk meg a hazai IT-iparág leépülését"

Ennek egyrészt sem feltételei nincsenek, sőt nem is reálisak a közeljövőben (kár is gyötörni rajta magunkat, újabb, frissebb, hatékonyabb megközelítés kellene, szvsz), másrészt a "papír" az egyik fele a problémakörnek, a dolgozó-megtartás (itthon-tartás) meg a másik, amire a korábbi nagyon agyas "röghözkötés" a legkevésbé járható út. Egy biztos: én a kettőt egy füst alatt igyekezném végiggondolni.

"Miközben egyre nagyobb a piacon a hiány, a magyar felsőoktatásba egyre kevesebben jelentkeznek informatikus szakokra, és kevesebb embert is vesznek fel.
...
A magyar társadalom értékrendjétől a magas fizetések és a stabil életpálya lehetősége ellenére távol áll az, hogy a szülők informatikusnak küldjék a gyerekeiket. "Egy felmérés szerint Délkelet-Ázsiában a 15 éves korú gyerekek 85 százaléka tervezi, hogy az informatikus pályát választja, nálunk pedig a felsőoktatásba jelentkezők 8 százaléka...."

Ez nekem új volt, kicsit hihetetlen is, de mindenképpen érdemes őszintén és mélyen végiggondolni a kérdéskört: verifikálás/validálás után, fel lehet-e tárni gyökérokokat, lehet-e rá megoldást találni?! Az én tapasztalatomba ugyan nem vág bele ez a "taszító hatás", de még akár elképzelhetőnek is tudom tartani.

"...szintén a magyarok értékrendjéből következik a szakma egyik legnagyobb vesztesége: az, hogy a lányok azért nem mennek informatikusnak, mert a társadalom férfiszakmának állítja be az IT-állásokat, miközben nem tudunk semmilyen okról, ami miatt a lányok kevésbé lehetnének jó programozók, mint a fiúk."

Ahogy óvónénikből több van, mint óvóbácsikból, úgy informatikusból is mindig több jön y-kromoszóma birtokosokból. Az a (verbálisan is) durva, sokszor önpusztító lét, ami az informatikusok életét manapság már/még mindenképpen jellemzi statisztikailag releváns mértékben/léptékben, az jellemzően maszkulinná teszi az ipart, ami lányos szülőkben símán vethet fel kételyeket, aggodalmakat, az én értelmezésemben (is).

Én csak pár szempontot tennék hozzá a téma mérlegeléséhez, saját kétcentesként. 

KÜLSŐ CSÖKKENTŐ ERŐK:

+ Globális elszívó hatás gazdasági erőforrás-piramis függelegesének mentén. Az indexes cikk magasabbik jövedelmi számát bruttó 1.5 millió forint alapul véve, azaz éves szinten dollárban, 60% szja mellett nettó 36.000 dollárt jelent (átlag szinten reálisan 18.000 dollárral számolnék vagy kevesebbel, ugyanez USÁ-ban, mondjuk 20%-os szja mellett, már átlagos szinten is(!) nettó 80.000 dollár, úgy hogy minkdettőhöz nagyjából egyforma/összemérhető angol és szakmai tudás szükséges, az utóbbi esetben kvázi csak az országváltás jelent overheadet, különbségként)

+ Már "state capture" korrupcióval is terhelt 25+ éve instabil gazdasági + törvényi/szabályozási + politikai hazai helyzet is rásegít a globális elszívó hatásra.
Legfrissebb durvább adalék:
EU-s pénzből lenyúlná az állam az év (magyar) innovációját? [iKórlap vs. eFin]

+ Külön "szép" tud lenni, ha eleinte drágább magyar csapatot alkalmaznak, majd e magyar csapat feladata kiképezni egy olcsóbb pl.: indiai csapatot, hogy ők átvehessék a munkájukat. (élő valós példa)

+ Fontos nézni, hogy mennyi a reális fizetőképes kereslet informatikusok iránt, a munkaadói oldalról. Hiszen az egy dolog, hogy például az oktatás sok rendszergazdát tudna foglalkoztatni, de havi 100.000-ért ez irreális álom, és egyre inkább az lesz. Mint kb. én is hiába akarnám Mike Oldfieldot házi zenészemként alkalmazni havi 40.000 kemény magyar forintért. ;)

BELSŐ RIASZTÓ ERŐK:

+ Nagyon hosszú, költséges, időigényes, kockázatos/buktatós az út a minőségi - horribile dictu papírral is megtámogatott - informatikusságig.
* angol nyelv minél minőségibb (középfokon túli) tudásának elengedhetetlensége
* matek és elmélet jelentős overhead-je
* BSc-n túli MSc típusú munkavállalói elvárások is akár.

+ Informatika-oktatás kezelhetetlenül nagynak és komplexnek tűnő problémái.
* Magam hajlok afelé, hogy nem lehet jól tanítani, a jelenlegi struktúrákban, egy ennyire szélesedő pörgő/avuló tudományt, mint az informatika.
* Fasorban sincs koncepció, terv, konszenzus rá.
* Hazánkban amúgy is vegetál az oktatás anyagilag is, szellemileg is.
* Személyes élmény/adalék: én magam sem tudnék jó műszaki főiskolás informatika oktatási koncepciót letenni az asztalra, a sanyarú magyarországi viszonyok miatt se (meg a korlátaim miatt se).

+ Nagyon nehéz feladat cégen belüli létszám-felskálázás, darabszám tekintetében is, céges integrálás-megtartás tekintetében is, pusztán csak szakmai szemmel nézve is, a fentebben jelzett problémáktól függetlenül is.

+ Borzasztó minőségű kommunikáció jellemzi az informatika-ipart, mind belső, mind külső külvilággal folytatott kommunikációját illetően. Rengeteg a szubjektív és/vagy ad-hoc és/vagy tárgyszerűtlen szócséplő elem bennük, időkímélés miatti egyre nagyobb hibageneráló elmaradások. Mindez jelentős elkedvetlenítő erővel hat.

+ Szakmai korrupció, politikai korrupció nyomában: szükségtelen és/vagy tisztességtelenül túlárazott, fekete pénzzel terhelt  szolgáltatások, termékek finanszírozása és/vagy nem szakmai alapú kiváltása vonatkozásában.

+ Üzleti - mint informatikai megrendelői - determináltság aránytalan túlkapásai. Magyarán a pénz- és informatikatudás-erőforrás külön-külön koncentrálódik, manifesztálódik.

+ Elképesztően növekvő időegységre vetített időnyomás és nyomában stressz, "piac"-cal legitimálva.

+ Sport (pl.: foci) analógia: Egyre nagyobb erény a költséghatékonyság jegyében a juniorizálható fiatalság, nyomában trendszerűen egyre korábbi a túlpörgetés, kiégés, elhasználódás, eldobás, a tapasztalat egyre intenzívebb elértéktelenedésével párhuzamosan, a költségkímélés jegyében is (növekvő nyugdíjkorhatárral kísérve). Érdemes lehet idevágóan végiggondolni, hogy hány focista tudott megfelelő egzisztenciát fenntartani öregkori napjaira.

+ Undefinit, inegzakt ám láthatóan silányuló hierarchia
* Minőségi kiválasztás hiánya, megfelelő projekt- és szakmai-vezetőkre egyre nagyobb probléma
* Drága minőségi szakemberek eliminálódása, mind kitenyésztés, mind fenntartás vonatkozásában (hol vannak a minőségi főállású architect-ek?). És ezzel párhuzamosan mindenkinek egyre inkább mindenhez, egyre jobban kell értenie, evvel közel sem arányos fizetés-emelés mellett.
* Drágán megszerzett korábbi munkamegosztási, -szervezési tapasztalatok elégése, kidobódása.
* Egyre jobban teret nyer a robotizálódó, droid-jellegű, ticket-alapú, minél könnyebben eldobható, elfelejthető egyre specializálódó, értékes végeredményre akkumulálódni / aggregálódni nem tudó munka (indexes cikk is utalt rá avval, hogy nem minden munkához kell a legmagasabb végzettség). Vadkapitalizmus szalag menti munka, mai modenr megfelelője lesz sok jelen/jövőbeli informatikai munka ezen a pályán.
* Szakmai kreativitás, motiváció, hivatástudat "konszenzusos" elégetése (piac nyomása alatt).
* Nézetem szerint ezen problémahegyek egyfajta visszacsatolást is implikálnak, munkaadói oldal felé, az informatikus-hiány növekedésének vonatkozásában.

+ 2.1 billio dollárt költ a világ informatikára (2013) Azaz gigantikus összegek égetődnek el, nagyrészt - laikusnak is - érzékelhetően értelmetlenül Az avulás-ujdonság témájában ajánlom (nem először) az alábbi blogposztomban linkelt nagyon lényeglátóan és precízen megírt 15 oldalas magyar nyelvű összefoglalót, ami már többször előkerült itt a blogon is, legutóbb itt:
[Kedves Lóránd] DUST framework vezetői összefoglaló - diagnózis-rész

+ Nem tudom mi az igazság benne, de tragikus, ha igaz, hiszen egy újabb adalék lenne egy nagy drága és korrupt állam, újabb  totális impotenciájára. Ennél rosszabb passzív/menekülő kormányzati attitüd nem is létezhet. Értem én, hogy költségvetési fegyelem, meg költségcsökkentés, de azért a fürdővízzel nem kéne a gyereket (gondolkodást) is kidobni, más szavakkal homokba dugott fejű struccként magát a problémát megoldás nélkül ablakon kihajítani, hiszen evvel tovább erodálódik az amúgy is magas közadószint, amúgy is vérző legitimációs alapja. :(
Miért nem akar Orbán az oktatásra és az egészségügyre költeni?
"...ki nem elég jó tanuló, az inkább tanuljon szakmát, és minél hamarabb álljon munkába".

"Melyik programozási nyelvet tanuld meg először?"

.
Melyik programozási nyelvet tanuld meg először?

A fenti - ábrával illusztrált - rövid blogposzt jelent meg pár órája. E poszt írásáig 94 db blog.hu-s komment és 4 db facebook-komment futott be. A beszélgetés - érzékelésemben - eléggé tárgyszerű, konstruktív, helyenként jóhangulatú is volt (páran próbáltak csak beszólogatni, értetlenkedni, rombolni). Én is igyekeztem résztvenni a diskurzusban (és ignorálni a rombolást), nekem is jó alkalom volt új infókhoz jutni meg végiggondolni pár aspektust.

A poszt veleje az alábbi ábra:
Magyarul
Angolul

Én igazából sem az ábrával és szemléletével, sem a nyelvek listájával nem vagyok elégedett. Persze elviselem, mint más - tiszteletben tartható - véleményét.

Továbbá a kommenteknél is írtam (pre-alpha és tömörebb verzióban), hogy

Egyfelöl szűkíteném az amúgy egyébként alapból szűk listát (minimum két nyelvvel).
* A Ruby-t szvsz ki lehet hagyni. Ami előnye lenne nyelvi oldalról, azt más nyelvek jobban tudhatják mára már, míg a hátrányai sosem múlnak már el talán.
* PHP-nak az a legnagyobb hátránya, hogy egyre nehezebb lesz vele jó zöldmezős projektet találni hozzá, más PHP-s - esetleg gányolt - kódját túrni viszont eléggé elkedvetlenítő tud lenni. (ténykérdés azonban, hogy van kereslet PHP-programozókra, itthon is)

Másfelöl bővíteném minimum kettő nyelvcsalád valamely elemeivel:
* Hiányzik belőle a (4GL-es) "SQL-orientált" nyelvek
* Funkcionális nyelvek (alsó hangon Clojure, Elixir).
* Bár nem vagyok nagy R- vagy Matlab/Octave-fan, de a választék-listára felférhetnek ők is bőven.
* Megemlítem a perszonális kedvenceimet is, de ez nem azt jelenti, hogy helyük lenne a listán: D, Go, Julia vagy éppen a menthetetlenül egyre inkább kiszoruló Pascal.
* Fortrannal, Cobollal nem kívánnék bohóckodni, hiába sok megírt és karbantartandó program van szerte a világban, amiket bennük írtak.
Ezek mögött tökkülönböző programozás nyelvi filozófiák, amik nemcsak abban különböznek, hogy van-e pontosvessző a sorok végén.

Ha három konkrét - különböző paradigma menti - programozási nyelvet kéne megjelölni "elsőnek" (a létező 7-8000-ből) én a "sikerélmény-orientált" Python + (analitikus)SQL + Elixir-t jelölném meg, pusztán elméleti programozási nyelv centrikus megközelítés esetén (ha nem az állásválaszték, vagy elérhető átlagfizetés a szempont).

Home projekt-scope esetén elég csak a Python (vagy igazából bármi egyéb szimpi). Aki mindháromban tud értékelhető sikerélményt átélni, arról talán könnyebben kijelenthető, hogy van túlélésre/pénzkeresésre is alkalmas programozási vénája. A sorrend személyfüggő, nálam a fenti sorrend vált be.

Pár link szavazás alapján programozási nyelvek népszerűségének böngészéséhez:
Általánosan: TIOBE Index  vagy  Most Popular Coding Languages of 2015
Engem érintően: Data Science 2014 vagy Data Science 2015

Sokkal izgalmasabb azonban a csatolt kép folyamatábra részébe belegondolni, azon laikusok számára, akiket megkísért a programozás, milyen vízválasztók mentén hogyan döntsenek. :)

Egy linket mindenképpen megérdemel Kedves Lóránd témában írt írása (tárgybeli blogposzt komment-szekciójából. Amivel az angol nyelv fontosságát is kipipáltam):
Programozó szakkör

Nem kívánok állást foglalni a vitában, hogy előbb legyen a programozással és aztán a programozási nyelvvel való ismerkedés vagy fordítva. Az én értelmezésemben majdhogynem mindegy és semmi lényegi nem fog ezen múlni, tömeges - statisztikailag nem elhanyagolható - léptékben. Nekem időkímélésből a "fordítva" jobban tetszik én is így tettem annó, és semmi gondom nem volt. De a másik irány is bőven jó lehet.

Elöljáróban: nehéz egyszerre érdeklődőhöz és szakmához szólni.
Én most
- elsősorban az érdeklődőhöz/laikushoz,
- kizárólag a saját szubjetív (ezért vitatható)
- pragmatikusan
- legáltalánosabb megközelítésből  kívánok szólni
- csak a számomra fontos dolgok (nem mindegyikére)-ra kitérve
- az (el)olvashatóság/érdekesség/továbbgondolhatóság megcélzásának igényével (nem ígérem, hogy sikerülni fog, hiszen nagyon nehéz, vitákkal bőségesen terhelt a téma, ez azért lejöhet mindenkinek a tárgybeli poszt kommentjeiből).

A három kulcstéma, ami köré építeném a gondolatmenetemet ("akarjon-e közelebbi/mélyebb kapcsolatot a programozással" topikban)

(1) Tapasztalat(+sikerélmény) ignorálhatatlansága a kérdés eldöntésében. A valós tapasztalatnál nincs jobb fogódzó ráadásul bőven van rá lehetőség is (sőt sokszor inkább a bőség zavara a probléma). A megszerzett tapasztalatot nem lehet elõre kiváltani, mégoly körültekintõ patikamérlegelésű szempont-súlyozással sem.

Ha valaki patológus akarna lenni annak nehezebb inspiráló tapasztalatot szereznie. ;)


(2) Meg kell határozni mennyit és mi módon akar valaki befektetni a kérdés eldöntéséhez.

Ennek minimuma valamilyen feladat és nyomában az összes kezelhetően felmerülő probléma sikerélmény-orientált megoldásának végigvitele valamely programozási nyelven. Fontos, hogy feladat- és problémaorientáltan kell dolgozni, minél jobb időhatékonysággal. Nem szabad elcsábulni, kísértésekbe esni, szétfolyni: hiszen csak a megoldott feladat fényében tudhat az ember érdemi következtetést/konklúziót levonni (és még akor is bőven hibázhat, ugye).

Rengeteg jó, fokozatos, fájdalommentes, ingyenes eszköz van már a neten ehhez, igaz perdöntően angolul. Lejön belőlük az angol fontossága, ugyanakkor első körben komolyabb angol-tudás nélkül is elérhető sikerélmény, de ugyanakkor a problémák széles skálájával lehet találkozni már ezen a szinten is.

Az én perszonális kedvencem data scientistként és Python-centrikusként
Intro to Python for Data Science

vagy

Coursera: ingyenes online kurzusok világa
(2014-es részletesebb indexes cikk erről a világról)

Ezek teljesértékű ingyenes online kurzusok, még papír (certifikáció) is szerezhető kevés anyagi ellentételezésért cserébe. Vannak videók, jó esetben (angol) felirattal, direkt oktatási céllal, megközelítéssel, házi feladatok, segítségnyújtó fórumok, megoldások.

Gyakorlati maximuma meg, másik végletként, ELTE/BME/Más/Külföld célirányos egyetem 5+ éves, PhD-zés nélkül is, rengeteg matekkel és látszólag sok értelmetlen felesleges dologgal (amik persze absztrahálás, gondolkozás-mélyítés terén adhatnak jelentős hozzáadott értéket, komoly stresszhelyzetek közepette is).

Nyilván életünk végéig érnek új impulzusok minket, azaz az elméleti maximum jóval kijjebb van.

De közbülső út lehet símán, juniorként nyitásként kevesebb pénzért beleszagolni a szoftveres cégek életébe, valódi munkájába. Ehhez elég lehet valami egyéb jó skill, pl.: komolyabb angol nyelvtudás. Nekem rengeteg ilyen "kívülről jött" kollégám volt, láttam az egymáshoz képest eltérő fejlődésüket. Itt a time-management nagyon fontos, hiszen az alapfókusz azon kell legyen, hogy érdemben eldönthető legyen az alapkérdés.


(3) Csomó - önmagunkat és programozást érintő - kérdést kell végiggondolni, becsületes őszinteséggel.

Sajnos olyan mérhetetlen mennyiségű több blogposztra elég jegyzetet írtam össze ehhez a ponthoz, hogy ezt most erőforrás hiányában ignorálom, szerintem örök életre. Különben is lassan el kéne engednem ezt az egész témát. Lehet, hogy még ennyi potenciál sem volt benne, csak vitt előre a lendület (tévesen).

Na jó. Egy bonmotot eleresztek: A programozás sokszor olyan, mint a fényképezés (hivatásűzés szintjén nézve). Vannak az élvezetes művészetig is elhatolni tudó kattintások és van hozzá csomó - sőt trendszerűen növekvő mennyiségű tehát elkedvetlenítő - nemszeretem kulimunka is. Affinitás + tehetség + fegyelmezettség + türelem + lényeglátó és -szelektáló + kiégést elkerülni tudó + lelkesedés és kitartás elég erős kombója kell az érdemi sikerességhez (anyagi sikerességhez kevesebb is elég).

Na jó még egy. Van egy érdekes vízválasztó is, legalábbis az én életemben az volt. Világéletemben sikerült "non-visual" programokkal dolgoznom, mert engem ezek érdekeltek igazán. Az interaktív felületek programozása már a Javascript elött sem érdekelt, azóta meg pláne nem (nemkívánatos inegzaktságuk miatt kerültem őket, miközben a Data Science inegzaktsága egyenesen lenyügöz).
Egy ilyen aspektus végiggondolása is "megérhet egy misét".

Na jó most már tényleg egy utolsó rövid észrevétel. Vajon a programozás mennyire a fiatalok sportja? ;)

Focimeccs-kimenetel előrejelzése

.
Magyar-horvát - Utóbeharangozó és értékelő

A fenti friss blogposzt és kommentben generálódott egy-két aspektusa okán, a legjobb elveimet félretéve írok egy pársoros blogposztot a focimeccs-kimenetel(H,D,V) előrejelzése témájában.

Különösen az ad nagy aktualitást a témának, hogy nemrég volt a norvég-magyar selejtező rájátszás,  amit két nyert meccsel hoztunk le (és jön nem sokára maga az EB).

Állítom k-i-t-a-l-á-l-h-a-t-a-t-l-a-n volt ez a norvégok elleni győzelmünk (Publikusan és könnyedén elérhető ingyenes információkból. Bár szkeptikus vagyok, hogy létezhet-e előrejelzésre alkalmas elég jó dataset, legyen akármennyire drága/fizetős; most kizárólag erre a norvég-magyar párharcra fókuszálva).

Állítom kitalálhatatlan volt az egyébként jó sportszellemű (lásd női/férfi kézilabda) norvég 180 perces totális mélyrepülés. Mintha a magyarok nyernének a norvégek ellen 10-ből 8-szor és nem fordítva.

Minden a (kettős) magyar siker ellen szólt (én két fillért nem tettem volna rá),
- a magyar selejtezői  (közvetlen) előzmény sikertelensége,
- A túlórázásra kényszerűlés elképesztő leépítő jellegű pechsorozata, amikor másoktól függtünk már (pl.: "utolsóperces" nekünk hátrányos gól és társai)
- norvég-magyar (közel)múlt,
- norvég stílus nem komálása,
- Storck kapitány nem túl meggyőző, sikerkerülő debütálása,
- problémás előzetes megnyilatkozásai ("nem az én érdemem lesz, ha győzünk" típusú beszólásai és társai),
- itthoni sok esetben jogos foci-ellenes, hogynemondjam ellendrukkerségig menő légkör (pl.:: stadion-építés meg gyenge nb1 kapcsán),
- nem túl acélos fizikai és mentális csapattényezők,
- tervszerűségre, véleményaggregálásra alkalmatlan magyar közeg megspékelve kisstílűséggel (hazai edzőszakma erősen túldimenzionált sértettsége, Bognár Görgy beszólásai, stb.)
- teljesen jogosnak látszó norvég nagymellény, ahol még a véletlen, sikerforrás-tényező lehetősége sem látszott sehol sem.

Mit tekintenék én megfelelő előrejelzésnek? Ha az oddsok szerinti 33%-33%-33%-os két meccsből stabilan hozni lehet 1 találatot (amiért ugye a tippmixen is fizetnek, lévén ilyenkor 2 felett van az odds minden kimenetelre.) Amit aztán persze lehet projektálni nagyobb odds-verziókra, kötéses kivitelezésben. Azért ez így elsőre nem is hangzik olyan lehetetlennek :)

Mi kellene ehhez a megfelelő kimenetel-előrejezéshez? Minimum két dolog az én felfogásomban (és én sajnos egyikkel sem rendelkezem).

(1) Érteni a focihoz, olvasni a pályán történteket és ennek adatait adatbázisba tölteni. Ugyan sok ilyen drága adattöltő és -elemző szoftver van, amikről elhiszem,hogy támogatják az edzők munkáját, de előrejelzési erejükkel kapcsolatban én szkeptikus vagyok a túl nagy és kezelhetetlen big data zaj miatt (jelentős missing value mellett ráadásul). Ha van terület, ahol nehéz megélni domain-specifikus tudás nélkül az a foci, szvsz.

(2) Datasetemet két lényegi dolog/aspektus köré építeném
(a) káros és hasznos mentális és fizikai energiák elégetése (rövid és hosszútávú kudarctűrés, bírói hibák, pl.: kényszerítőzés, háromszögelések, technikai fölény/hibák miatt elvesztett játékos-súlyozottan összegzett energiák vagy másik oldalról motivációk, akarat-rákényszerítés az ellenfélre, stb.)
(b) a focicsapat 11-re mint hálózatra gondolok, ahol a csapattagok között kohéziós erő működik ("csapatmunka", "csapategység"). Mennyire bontható ez meg, minek hatására, mekkora kilengésekkel. Megfordítva mennyire alakítható rugalmasan taktika szerint.

E két területen érzem a legnagyobb potenciálját a legerősebb magyarázó változók gyűjtésének.

Én egyébként érzésre/intuitive azt tippelem, hogy nem maradunk pont nélkül a három EB csoportmeccs során, sőt szerencse esetén (amivel eddig hadilábon álltunk), még akár tovább is juthatunk a csoportból. Én inkább erre fogadnék, mint arra, hogy csúnyán kizúgunk.

"A Világ Legkeményebb Projektje"

.
A Világ Legkeményebb Projektje

Mindig is nagyon szerettem a blogot, ahol valós problémákról, lehet élvezetes és találó írásokat olvasni. De már azóta, hogy Besenyő Pista bácsi szembesült az Agilis módszertannal (négy részben).

Besenyő Pista Bácsi Agilis Módszertani Tanácsai, 1. rész: Sprint Tervezés
Besenyő Pista Bácsi Agilis Módszertani Tanácsai, 2. rész: Napi Stand-up Meeting
Besenyő Pista Bácsi Agilis Módszertani Tanácsai, 3. rész: Napi Munka
Besenyő Pista Bácsi Agilis Módszertani Tanácsai, 4. rész: A Bemutató

A fentebb legelején linkelt legfrissebb poszt is nagyon találó. Pár "ismerős" idézet:

"...bár a bemutatott projektterv állítása szerint ‘nagyon feszített’ és ‘nincs benne tartalék"

"...újabb és újabb alapvető kérdések merülnek föl a megvalósítandó feladatokkal kapcsolatban"

"...akkor helyre kerül minden, behozzuk a lemaradást, és később normalizálódik a helyzet"

"A csapatból hárman is felmondtak"

"Már a teszteseteket kéne írnunk, és még a specifikációkban is vannak nyitott pontok, a fejlesztések teljes össze-visszaságban zajlanak."

"A nagy bónuszt pontosan nem definiálták, nekem személy szerint legalább 5 millióra lenne szükségem, mert elég sok elmegy a szemhéjam rángatózásának kezeltetésére."

"Dél körül eszembe jutott, hogy volt olyan idő, amikor munka után moziba mentünk! Moziba! Egy másik épületbe! És a projekt még nem volt kész! Micsoda könnyelműség volt... már nagyon bánom."

“Nem haladunk terv szerint, rengeteg a hiba a szoftverben. A hibák megtalálása közben is rengeteg további hibát vétünk, például nem találunk meg egyes hibákat, illetve hibásan regisztráljuk a megtaláltakat."

"A kritikus hibák száma stagnál, stabilan kétszáz fölött van..."

"A projektirányító bizottsági ülést a szponzor helyett egy kecskefejű szárnyas démon vezeti, aki a hibastatisztikákat bemutató diagramot meglátva élve felfalja a projektvezetőt."

“Afsdlkf lkdlfsáaáfkfdka ffffakc sfaldaéfc xxxx élkadélakdé vkdv aa akadé aldaéfdlafd éldaf défféaldakprokrg ka akakaööaööööööööö…..."

GDP mint mutató megállíthatatlan avulása

.
Látszólag három elég különböző téma, amivel rövid időn belül foglalkozott az index.hu portál, nálam szorosan összekapcsolódnak, és érintettként nagyon is foglalkoztatnak.
Az első témának korábban szántam már külön blogposztot is.
A második téma adja e blogposzt apropóját, ami egyfelöl nagyon szorosan kapcsolódik az elsőhöz (mesterséges intelligencia térnyerése és hatása a jövőre), illetve szorosan kapcsolódik a harmadikhoz (konkréten linkeli a harmadik témát értintő cikket)

A jövő munkája
Robotok miatt jöttek fel Trumpék
GDP vagy boldogság

A második téma kiindulása, hogy a DeepMind AlphaGo-ja 4:1-re alázta a napokban a Go dél-koreai Kaszparovját. Azt aki előzetesen fordított alázásra készült. Aminek nyomán - nemcsak ő, hanem a világon sokan - bizonyos átértékeléseket látnak szükségesnek.

Ez számomra a "mélyben" azt jelenti, hogy a három nagy erőforrás, ami egyaránt fontos az egyén és a társadalom szempontjából (pénz, tudás, kapcsolat) egyike, itt ebben az esetben a TUDÁS, nagyon erősen gyorsulva kilőtt, méglévő különbségeket potenicálisan várhatóan még sokkal nagyobbra növelve.

Pár posztulátum ehhez:
- Itt sem szabad keverni a tudás okosságát, a bölcsességgel magával. Ebben a posztban kizárólag a tudást generáló okosság van csak fókuszban.
- De a tudás magát is leszűkítem pusztán csak a jövedelemtermelő részére
- Itt is fontos az egyén és a tömeg viszonya abban a kontextusban, hogy hány egyén fér hozzá és mennyire szakadnak le a tömegek a nagy versenyfutásban.

A vékonyódó elit száguldó innovációja áll szemben az egyre nagyobb leszakadóban lévő tömeg kiszolgáltatottságával, amit egyre nehezebb lesz "demokratikus" mederben tartani, ha az innováció sebessége csak a technológia irányában gyorsul. Ezeknek az eltérően gyorsuló pályáknak az egyik - távolról sem első - jele a mostani Trump-hisztéria: de bőven várhatók további és akár sajnos még erősebb hatású jelek is.

Tetszik, nem tetszik. olyan ütemben szaporodnak a technológiai fejlődés nyomában felmerülő vadiúj kérdések illetve nőnek a keletkező feszültségforrások száma illetve azok szuperponálódó feszültségei, hogy az utóbbiak érintetlenül maradása nem sok jót vetít előre, akkor sem, ha egy-egy közösség tud rugalmasan gyors válaszokat adni. És ez választ ad nézetem szerint arra is, hogy miért vág ide a GDP meg boldogságmérés témája.

A nagyon szomorú apróbetűs kiegészítés a fentihez, ahogy én látom: a magyarországi aktuális politika a három jelzett erőforrást tekintve egyre rosszabb helyzetet generál: 
- pénzben, azért vagyunk jók, a valóságot elfedve, mert ömlik be az uniós erőforrás, ki tudja meddig. Ezért van mikroszkópikus gazdasági növekedés a leküzdhetetlen adósságtömeg mellett is.
- kapcsolatban  azért vagyunk egylőre még jobbak, mert EU-hoz tartozunk, ami csomó védettséget ad, ám az EU is csomó problémával küzd sziszifuszi módokon, és az orosz-orientáció sem ad sok örömre okot.
- tudásban viszont egyértelműen leszakadóban vagyunk minden mutató szerint. Oktatásra fordított pénz (lásd sztrájkhangulat), Pisa, legjobb egyetemek rangsora és társai. És ez jelentősen a rendszerváltás és az azóta eltelt időszak terméke kormányszíntől függetlenül. Hiába vannak jó kutatóink, hiába vagyunk data science-ben jó helyzetbem lévők, a globalizmus és a vele "szembenálló" nagyon gyenge lokális/hazai politika interferál ezen előnyökkel.

Itt az idő, hogy az általam is oly sokszor kárhoztatott GDP-t a posztbeli kontextusban átgondoljam, annál is inkább, mert "tömegemberként" is érintve vagyok, nemcsak a mesterséges intelligenciát tekintve. Látni kell, hogy a hatalmas technológiai innováció és növekvő társadalmi feszültségek árnyékában mennyire avul el és válik egyre ártalmasabbá az amúgy is rossz alaphelyzetből startoló  GDP, mint mutató.

A GDP-mutató tipikusan az a cucc, amit mivel "könnyedén"(?) lehet számolni kineveznek minden valós alap nékül fontos teljestménymutatónak. De könyörgöm attól még, hogy valamit LEHET (számolni), attól azért még nem KELL megtenni (itt teljesítmény-mérésnek). Én is megtehetném, hogy pofonvágom a nekem antipatikus külföldi projektvezetőmet (és néhányszor viszketett is a tenyerem), de ez nem azt jelenti, hogy meg is teszem, ugye. Vagy attól még, hogy tetszik egy lány az utcán, nem fogok kéretlenül fizikailag is nyomatékot adni a dolognak, hiszen vannak egyéb körülmények is.

A GDP-t azt sem "menti", hogy a helyére/melléje ajánlott boldogság-indexek, amit a harmadik indexes-cikk is oly naiv együgyüséggel tárgyal, még koncepcionálisan is tárgyalhatatlan, nemhogy a mérésük lehetséges lenne egzakt és összevethető alapokon.

Mik a GPD-számolás problémái?
- Problémás az adatminőség, a részszámok megbízhatósága
- Manipulálják, lásd még "pénzügyi trükkök százai"
- Nem minden számolódik bele, lásd pl.: "fehértől eltérő szürke és fekete jövedelmi meg korrupciós zónák".
- Van fogyasztás ami kedvezőtlen: pl.: környezetszennyezést okozóak, ezt pozitív teljesítményként látni önbecsapás.
- Egyes fogyasztások duplán számolódnak bele (környezetszennyezés is, -helyreállítás is pozitív tétel tud lenni)
- Az egyenlőtlenség mint totálisan más minőség (az összegzésen túlmutatóan) egy számon belül nem kifejezhető elvileg sem
- ETC.

Azt el kell ismerni, hogy sokkal könnyebb kimondani mennyire rossz a GDP-mutató, mint helyébe ajánlani egy másikat. Olyat ami egyszerre számolható egzakt illetve összevetésre is alkalmas (bolygó szinten).

Nehéz mit kezdeni avval, hogy a létükben nap mint nap fenyegetett, nagyon szegény, akár éhező pl.: afrikai közösségek tagjai bőven át tudják élni a boldogságot és nagy reprodukciós rátába torkollóan magas a születésszám (amikért mi itt a gazdag Európában összetennénk a két kezünket). Lehet, hogy a legjobb az egyénben lévő boldogsághormon mérését és ennek átlagolását  kéne számolni az összevethetőség érdekében? ;) Mindenesetre a továbbiakban az összevethetőséget, mint kezelhetetlennek látszó követelményt, el kell engedjem sajnos.

Ha a magyar visznyokat tekintem, akkor a népjólét teljesítménymérését én a GNI-ből kiindulva tenném, megfelelő tuningolással (aminek komponensei az egészség, oktatás, kultúra szentháromságán alapul). Amely területeken ha tesz is bármit a politika azt hozzáértés nélkül és/vagy rosszindulattal teszi, laikusnak is érzékelhető módon.

A kultúra látszik a legkönnyebb területnek. Ha az emberek jövedelmük relatív hányadában és abszolút értéken is többet tudnak minőségi kultúrára költeni, az jobbat jelent.
Ez pár ponton persze fedhet el nehezen kezelhető problémákat:
- mecénatúrás hatékonyság gyenge (szegénység, összességében is, egyéni lehetőségek szintjén is)
- kulturális szekértáborok kultúrái nem "átjárósak".
- gyenge a kultúrális szabadság érzete a társadalomban, pl.: a közpolitika nyomása miatt.
- globális "elszívó" hatás erős ellenhatást mutat, lásd hálivudi és egyéb moslék térnyerése, a nívótlanság jegyében.

A magyarországi politika-dominálta helyzet jelen állás szerint számomra a tragikus jezővel illethető csak. A szegénység, a politika-vezéreltség, a művészeti ágakon belüli "szakmai" egyre mélyülő önző partikuláris érdek- és hatalmi harcok, sokszor nívótlansággal is megfejelve pusztítják a kultúra világát. Én iskolai érdemjeggyel osztályozva, nagy jóindulattal egy egyes fölét tudok megajánlani rá. Amíg az érintett fejekben nem lesz rend, addig értelmes "tömeges" kultúra sem lesz.

Az oktatás nagyon nehéz és egyre nehezebb ügy.Én úgy hagytam ott a műszaki főiskolás informatika oktatást, hogy nem tudtam és azóta sem tudom mit, milyen mennyiségben, hogyan kéne ott tanítani, aminek perspektivikusan értelme van és költséghatékony. Ami ezen felül van/látszik: antagonisztikus szempontoknak való lehetetlen egyidejű megfelelés: lásd bolognai rendszer csődtömegét.

De hogyan is akarunk jó oktatást tervezni, ha még az angol nyelv oktatásával is ennyire hadilábon állunk (ami igazán csak egy kicsi és ugyanakkor nagyon fontos szelete a nagy egésznek). Addig, amíg tervezési/koncepcionális kérdésekben nem látszik valami konszenzusosan elfogadható értelmes irány, addig pénzről kár is beszélni  - el lehet költeni akármennyi pénzt oktatásra, de ha nincs korreláció a foganatjával, akkor nincs miről beszélni népjóléti kontextusban. Annyink sincs mint a kultúránál. Hiába (lenne) fontos tehát az oktatás témája, nem tudunk vele jól mit kezdeni, elvi problémák miatt sem (amire persze a közpolitika a saját hülyeségével további nehezéket jelent).

Az egészséghelyzet a legnehezebb ügy, egyenként különállóan is kezelhetetlen aspektusokkal. A technológia itt is óriási léptékben fejlődik, de a tömeg egyre kevésbé tudja megfizetni akár egyéni szinten, akár költségvetési szinten. A tudomány maga tudna gyógyítani, de a pénz (hiánya) miatt vannak segítségről lemaradók. És a leszakadók egyre kevesebb jóra számíthatnak, főleg ha kapnak egy semmire sem elég törvény biztosította minimál alapjövedelmet. Brutálisan hangzik, de én azt gondolom: ha van ahol a pénz és annak elköltési összetétele nincs pályán, (mutató-hasznossági szempontból) az az egészség területe.

Én jobban hiszek az egészséges életben és megelőzésben, mint az utólagos tünet-centrikus drága nyugati orvoslásban. Ésszel és jól kell élni, nem pénzen utólagosan meghosszabításra fókuszálva, mert pénz sem mindenható és csak keveseknek adatik meg (relatíve).

Milyen részmutatói lehetnek az egészséges társadalmi létnek?

+ A pénz egy adott határig boldogit utána már vagy a hajszája, vagy az elköltés okosságának hiánya tudja roncsolni az egyén életét. Azaz a pénz a boldogságnak csak egy összetevője lehet önmaga a boldogság távolról sem.

+ Kiszolgáltatottság:  vékony és vékonyodó réteg az, akinek van annyi pénze, hogy elérje a fent említett határt és minimálisan legalább független tud lenni. És azok mögött is nagyon sokszor kevés értelmes, respektálandó és valós teljestmény van (pl.: Rubik Ernő teljesítményéhez viszonyítva). Mutatónak jó lenne tehát számolni ezt a "határt" és hány százalékban tudjuk elérni.

+ Legyen értelmes életpályamodell tömegek számára. McDonalds-rabszolgának vagy szalag melletti gyári munkásnak lenni nem a boldogsághoz vezet. A jó és hosszabb távon fenntartható elérhető munka ritkán és sajnos egyre ritkábban jár jegyben a jövedelemszerzéssel, önfenntartással.

+ Gyerekvállalás: ha a társadalo hisz a jelenben és jövőben, annak a legerősebb indikátora a jövőbe fektető gyerekvállalás, ami hosszútávú, jelentős költségterheket jelentő vállalkozás az egyének és családok számára.

+ Korrupció nagysága/mérete fordított arányban van a társadalmi békével és boldogsággal. És Magyarország sajnos nagyon rosszul teljesít a témában. A state capture detektálható, ami minőségi (negatív) változás.

+ Jövedelmi különbségek. Egyéni szinten nincsenek akkor képességbeli különbségek, mint amekorra a jövedelmi külnbségekben látszik. Bill Gates vagy Csányi Sándor hiába okos emberek, érdemtelenül túl vannak pénzben becsülve (emberi gyarlóság és társadalmi anomáliák folyományaként).

+ Mindenki legyen helyén. Mennyi alkalmatlan embert láthatunk magas polcokon, vagy megfordítva jóravaló tehetséges embert sínylődni.Mutató szinten mérni mondjuk nem könnyű. Pláne megvalósítani.

+ Feleslegesség érzésének elkerülése illetve lekötni a fölös energiákat: "a 20% el tudná látni a 80%-ot fényében, lásd hozzá:  Tittytainment, The Global Trap". Sem megvalósítani, sem mérni nem könnyű.

+ Állandóság és változás jó aránya. Mi nyugaton - sokszor értelmetlenül - agyonpörgetjük magunkat, de annyira, hogy sokszor élni is elfelejtünk, a változás és fejlődés jegyében, ami aztán persze kihat negatívan pl.: a reprodukció rátára is, boldogségérzetre is. Magyarország ezen felül is "túl tud teljesíteni". Olyan instabil gazdasági és poltikai környezet kézi vezérléses kialakításával, hogy sokan menekülnek ezért az országból.

[Kedves Lóránd] DUST framework vezetői összefoglaló - diagnózis-rész

.
Kedves Lóránd már két blogposztomban is előkerült. Így sokat nem szaporítanám a szót, itt van két link az előzményekről:
Kedves Lóránd, avagy a prófétaság mibenléte korunkban...
Az "intelligens" Antalffy Tibor

Az utóbbi posztomhoz további/későbbi keltezésű adalékként kapcsolódik egy érdekes dialógus-link, amit Lóránd is kiemelten linkel:
Arrogancia 

A teljeskörűség jegyében Lóránd legfontosabb url-jei:
Hajnalvilág
Hajnavilág-blog

Noha rövid találkozásunk itt a blogon igazándiból sem nem volt jó hangulatú, sem igazán mélyenszántó (és ezt tulajdonképpen bőven ráfoghatjuk az én korlátaimra), ettől még továbbra is nagyon sok mindenben egyetértek vele. Például a korábban is említett DUST-tal is kapcsolatban.

A kövér/bold kiemelések, tőlem származnak, innen is elnézést kérek a szerzőtől, ha ezt nem "sikerrel" tettem. Egyetlen mentségem, hogy ezt a bekezdésenkénti fókuszálást/kiemelést, minden posztomnál alkalmazom.

Álljon itt a 15 oldalas (PDF) magyar nyelvű vezetői összefoglalóból, a bevezetői diagnózis részből néhány bekezdés. Nincs szó rá mennyire szívemből beszél, miközben nekem esélyem sem lett volna ennyire összeszedetten a lényeget megvilágítani.

"...a programozás kreativitása eltűnőben van, a "piac" lényegében azonos feladatok repetitív megoldását kívánja egyre újabb, és a korábbiakkal sosem kompatibilis környezetekben: futtató rendszerek, programozási nyelvek, szolgáltatáskészletek. A hatalmas, és állandóan fejlesztett eszköztárak mélységeinek ismerete egyre nagyobb súllyal esik latba az eredeti programozói képességekkel szemben, ma nem alkotók, hanem betanított informatikai szalagmunkások adják a szakma túlnyomó többségét. Semmi nincs "kész", nem lehet továbblépni azzal, hogy ezt a feladatot megoldottuk, folyamatosan jönnek ki az új hardver eszközök, operációs rendszerek, ügyviteli programok, szórakoztató alkalmazások – nem a valós szükséglet, hanem a várt nyereség szerint.

"Mindez elképzelhetetlen mennyiségű erőforrást szív fel és pazarol el. Tekintetbe véve azt, hogy erőforrásaink végesek, ez egy alapvető problémát jelent, továbbá nem megszünteti, csak vagyoni alapra helyezi és tovább növeli a távolságot az emberek között."

"A jelenség oka az, hogy az informatika világa alapvetően eltér minden általunk megszokott környezettől. Az informatika „alapeleme” az információ: adat, esemény, algoritmus, amely sokkal inkább hasonlít egy gondolatra, mint egy tárgyra. A két legfontosabb különbség: a korlátlan másolhatóság és az akár végtelen élettartam."

"A világunkat ma alapvetően meghatározó üzleti gondolkodás ezt a két tulajdonságot kezelni képtelen, mert minden eszköze erőforrások kinyerésére, termékek folyamatos előállítására épül. Fogalmai között nem szerepel a feladat végleges megoldása, kizárólag az állandó igény folyamatos kielégítése (esetleg új igények „feltárása”, nem ritkán generálása) – amely viszont az informatika alaptörvényeivel ellentétes. Ez pontosan látszik az üzlet és a gondolati értékek „frontvonalán” (a számítástechnikától függetlenül is): szerzői jogok, szabadalmak kérdésében."

"A korai számítástechnika üzleti oldala ezért a hardverrel egységet alkotó programokban és adatokban gondolkodott: hatalmas és igen drága gépek készültek, a programok írása pedig néhány magasan képzett varázsló feladata volt. Mindaddig, amíg nem jött egy ember, aki képes volt üzleti modellt alkotni az erre köztudottan alkalmatlan informatikára, és céget alapított a hardvertől elválasztott számítógépes programok létrehozására: ez volt Bill Gates és a Microsoft (Steve Jobs, az örök „nagy ellenfél” kijelentése szerint)."

"Az üzleti modell lényege, hogy elválasztja az adatokat és programokat az őket kezelni képes hardvertől, ugyanakkor az új verziókkal (operációs rendszer, nyelv, felhasználói programok, szabványos, tehát cserélhető és egyre fejlettebb hardverek) visszahozza az „avulás” fogalmát: „régi program”, „régi gép”, így az informatikai eszköztár „inflálódik”. A befektetett pénz tehát meg fog térülni, az operációs rendszer, a szövegszerkesztő, stb. többé nem egyszeri megoldott feladat, hanem állandóan kifizettethető szolgáltatás, a programozás nem egyetemi kutatás többé, hanem ugyanolyan folyamatosan üzemeltethető gyár, mint amelyik mondjuk cipőket állít elő."

"Ennek köszönhetjük azt, hogy ma otthoni, hétköznapi, a családi költségvetésbe illeszthető eszköz a számítógép, hogy létrejött a világháló, amelynek elérhetősége oly természetes a számunkra. Ezek a tényezők gyökeresen átalakították, és ma még fel sem fogott mértékben megváltoztathatják egész életünket, gondolkodásunkat (bár a folyamat irányítóinak nyilván nem ez lebegett a szeme előtt, hanem hatalmas vagyont szereztek vele)."

"Ennek látható ára az, amit folyamatosan kifizetünk az új számítógépes alkatrészek, operációs rendszerek, felhasználói programok, játékok, ma már táblagépek, telefonok... megvásárlása során. Rejtett költsége pedig mindaz az energia és alapanyag, amely az új gépek hihetetlen tömegének előállításához szükséges. Veszteség az, hogy az elavultnak tekintett gépeinket nem adhatjuk tovább a kevésbé tehetőseknek, fejlődő régióknak (tehát nem csökkenthetik a távolságot közöttünk), mert ők sem tudják mire használni: már nem létezik a 3.1-es Windowszal, betárcsázós modemmel elérhető világ. Az ezt futtatni képes gép már értéktelen, veszélyes hulladékként kezelendő szemét, amelyben lassan összegyűlik a világ egyre szűkebb ritkaföldfém-készlete..."

"A közösség számára hátrányos következményekkel együtt tudnánk élni különösebb korlátok nélkül, viszont az utóbbi költség lehetetlenné teszi a folytatást, váltásra kényszerít minket."

"Teljesen felbolydul a munka világa"

.
Az index.hu publikált a tárgyban egy cikket, elég sötét tónusban. Azt kell mondjam, informatikusként, data scientistként (amire a cikk is fókuszálni próbál), hogy
(1) kötelességemnek érzem - egyébként több oldalról is - "érintettként" végiggondolni a témát
(2) én sem látom derüsen a perspektívát

Mindenek elött egy helyreigazításos kiegészítés tőlem, mert orbitális tévedéseket generálhat:

A WEF-riport legijesztőbb állítása, hogy a munkaerőpiaci trendek alapján a világ 15 legnagyobb gazdaságában 7,1 millió munkahely fog megszűnni a következő 5 évben

Nyilván nagyon nem mindegy, hogy mennyiből szűnik meg 7,1 millió. A világ 15 legnagyobb gazdasága (beleértve ugye Kínát), lefedheti a fél bolygót (3.5 milliárd). Ha a magyar 40%-ot vesszük (10 milliós lakosságból nagyságrendileg 4 millió dolgozik a kimutatások szerint), akkor 1.4 milliárd emberről beszélünk. A körükben 7.1 millió nem tűnik nagynak ;)

Szerencsére ugyanott kis bogarászással megtalálható a kérdésre a válasz:

The new research by the World Economic Forum is the first of its kind, representing more than 13 million employees in nine industry sectors and 15 economies;

Azaz 13 millióból szűnik meg 7+ millió. Mindjárt más a leányzó fekvése no és a keletkező 2 millió munkahely sem tűnik olyan vidámnak.

De a témabeli rossz közérzetnek ez csak ez egyik oldala. A probléma másik oldala a "fejlődés" mikéntje: milyen minőséget képvisel, mifele tart?!

Azt gondolom, minden - cikkben vázolt - "fejlődés" végeredményben és perdöntően a társadalmi különbségek ollójának nagyobb szétnyílását hozza.

A kapitalizmus természetrajza és a gyarló kapzsi ember révén egyre kevesebbeknek lesz még sokkal-sokkal jobb (akkora erőforrás-többlettel lesz többjük, amit felélni sem tudnak olyan nagy) És egyre nagyobb tömegeknek lesz egyre rosszabb.

Nyilván - még Magyarországon is - észlelhetők voltak fejlődésnek tűnő jelek még a tömegek számára is (pl.: nagyképernyős lapos tévék térhódítása és társai a fogyasztásban), de látni kell, szvsz:

(1) "Krém" méretének szűkülése és erőforrás-koncetrációjának növekedési sebessége lényegesen nagyobb.

(2) Magyarországon is jól észrevehető, hogy egyre többet kell dolgozni, egyre rosszabb munkákban, egyre kevesebb(et érő) pénzért, egyre nehezebb, sokszor egyre kilátástalanabb körülmények között.  Még a mi - elitnek mondott - szakmánkban is, nemhogy a rosszabb helyzetben lévő ágazatokban.

Régen 60 éves nyugdíj elött álló ember símán örvendhetett köztiszteletnek, ma már 40-50 évesen lehet jóegészséggel "elfogyni", miközben a nyugdíj-korhatár felkúszott - egyelőre csak - 65 évre.
V-A-G-Y
Régen volt eleje, közepe, vége, levegője egy projektnek. Ma már darabbéres, agilis, ticket-re végzett munka hódít trendin, egyre nagyobb pörgésben, növekedési kényszerben és versenyben, egyre kevesebb tapasztalat-aggregálással, egyre kevesebb - jószívvel sosem csinált - visszamérésekkel. Én azt gondolom ez is költsége a látványos fejlődésnek, amit perdöntően a projektekbe munkát beleadók fizetnek meg.
[Zárójeles, apróbetűs megjegyzés: az agilitás mérsékelte a nagy bukták számát/méretét, viszont általánosságban is érzékelhetően sokat rontott mindenféle minőségi mutatón is cserébe, amit a piaci szereplők konszenzussal elfogadnak egyébként (még a "krém"-ben is).]
V-A-G-Y
A "krém" és "tömeg" csak az informatikában is erősen szétválik. Miközben a legjobbak látványosan tudják hasznosítani az eredményeket, addig a tömeginformatika évi 2.1 billió dollárt elköltve (2013) nem képes fejlődni, vagy legalább a pusztulást megállítani. Ajánlom tanulmányozásra az ELMÜ vagy a TELEKOM informatikáját mint riasztó "állatorvosi lovakat". Az a minimum, hogy nem látszanak az ilyen irdatlan arányú pénzforrás-elhasználások a látható/érzékelhető eredményekben.

A kettes ponthoz az igazán nagy kérdés bolygó szinten, hogy milyen pontig növelhető hatékonyan és fenntarthatóan az emberi kizsákmányolás (tömeges léptékben). Távol álljon tőlem bármiféle jóslás, de azt leszögezném a 100 méteres síkfutás világrekordját lehet ugyan századmásodpercenként javítagatni, de 5 másodperc alá sosem fog menni, ahogy Zénon paradoxonjában is Akhilleusz meg fogja előzni a teknősbékát...;)

A krém erőforrás-koncentrációjának növekedése más aspektusból is félelmetes. Amennyire én tudom, analóg módon ahhoz, hogy az ipari országok 20%-nyi népessége fogyasztja a bolygó teljes energiafogyasztásának 80%-át, ezzel párhuzamosan ez a 20%-nyi népesség képes lenne "eltartani" a teljes bolygó 7+ milliárdos népességét is (GDP-ben számolva mindenképpen, csak ez ugye a létező legrosszabb és leghasználhatatlanabb mutató emberi aspektusból: de ez itt most offtopik).
Forrás: tittytainment, The Global Trap, amiknek nekem is utána kellett kérdezni az indexes peakoil-topikban, ahol berci segített ki nagy zavaromban, mert az elmúlt évek alatt kihullott az agyamból.

Szimplifikálva/extrapolálva: eddig mondjuk 5 ember ellátására elég munkát tudtam elvégezni, viszont a jövőben már esetleg 5+ ember ellátására is elég lehet a leadott munkateljesítményem (bolygó szinten kalkulálva). Vigyázat: ne keverjük ide a magyarországi béreket, mert az vakvágány ebben a kontextusban, számomra legalábbis mindenképpen (én leadott munkateljesítményről beszélek).

Külön bekezdést igényel idevágóan a rendszeresen felmerülő, meg-megvalósuló állampolgári jogon kapható alapjövedelem. Most regnáló kormányzattól kiszivárgó számok számomra rendkívül ijesztőek főleg annak fényében mennyi állami kötelességről és anyagi vonzatáról tervez(het) lemondani az állam, na pláne a bevezetés után, egyoldalúan módosítva.Noha koncepcionlisan védhető lenne az alapjövedelem "műfaja" (szvsz), de én azt gondolom ez nem a közjó növelése érdekében fog történni, még ha tényleg rettemetes ellentmondások és feszültségek feszítik is a jóléti intézményeket (oktatás, egészség, kultúra).

Magyarán - és konklúzióként is elmondhatóan - a bolygónk lerablása (200  millió év alatt képződött fosszolis kincs könnyen kitermelhető részét égettük el a légkörbe - "pillanatok alatt" már most is 400ppm-et generálva 280ppm-ről - bután, rosszul, gyenge hatékonysággal) összemérhető a bolygónk eltartó képességével. Nézzünk szét a világban mire jutottunk. Engem legalábbis nem tölt el derüvel. Én azt látom hogy úgy nő rohamtempóban a ("fejlődéses") "okosság", hogy bölcsességgel egyre kevesebb esélye van párosodnia.

Ezek után a borús bekezdések után már csak egy - messze legborúsabb - bekezdés maradt csak hátra. A "krém" természetrajza. Mit tudunk, látunk róluk:
- Kevesen, nagyon kevesen vannak. Arányaiban alig-alig látszanak a tömegekhez képest és még így is vékonyodik a rétegük (és mellette gazdagodnak tovább).
- Igazán nagy kárt kevés ember tud csak csinálni. A minél nagyobb konszenzus ezt megakadályozza, vagy legrosszabb esetben átélhetővé teszi.
- Bár a "krémet jellemző "okosság"-nak alapjáraton nem kéne jegyben járjon a kapzsisággal, mégis ez az üzenet jön le leginkább (nehéznek látszik cáfolni). Nincs szándék és/vagy nincs tudás a felhalmozott giga-jövedelmek értelmes elköltésére (csak "elfogyasztására")
- A "krém" kicsi, ám veszett gyors, rugalmas, szemben a korlátozó/szabályozó állam rugalmatlanságával, nehézkességével, előretekintési/végiggondolási hiányosságaival, rossz döntés(képtelenség)eivel. Nyilván a krém ki fogja ezt a helyzeti előnyét használni mindig is, a társdalom többségének rovására. Eklatáns példa: 2008-as pénzügyi válság, ahol az államnak semmi esélye nem volt a krém "okosság"-ával szemben.
- Modern kor vívmánya a korrupció "state capture"-ré (magyarul állam foglyul ejtése) avanzsálása. Csak Magyarországon is durván letaglózó megfigyeléseket lehet megejteni a témában, ha valaki képes a média-bullshiten túl is nézni.