[Kedves Lóránd] DUST framework vezetői összefoglaló - diagnózis-rész

.
Kedves Lóránd már két blogposztomban is előkerült. Így sokat nem szaporítanám a szót, itt van két link az előzményekről:
Kedves Lóránd, avagy a prófétaság mibenléte korunkban...
Az "intelligens" Antalffy Tibor

Az utóbbi posztomhoz további/későbbi keltezésű adalékként kapcsolódik egy érdekes dialógus-link, amit Lóránd is kiemelten linkel:
Arrogancia 

A teljeskörűség jegyében Lóránd legfontosabb url-jei:
Hajnalvilág
Hajnavilág-blog

Noha rövid találkozásunk itt a blogon igazándiból sem nem volt jó hangulatú, sem igazán mélyenszántó (és ezt tulajdonképpen bőven ráfoghatjuk az én korlátaimra), ettől még továbbra is nagyon sok mindenben egyetértek vele. Például a korábban is említett DUST-tal is kapcsolatban.

A kövér/bold kiemelések, tőlem származnak, innen is elnézést kérek a szerzőtől, ha ezt nem "sikerrel" tettem. Egyetlen mentségem, hogy ezt a bekezdésenkénti fókuszálást/kiemelést, minden posztomnál alkalmazom.

Álljon itt a 15 oldalas (PDF) magyar nyelvű vezetői összefoglalóból, a bevezetői diagnózis részből néhány bekezdés. Nincs szó rá mennyire szívemből beszél, miközben nekem esélyem sem lett volna ennyire összeszedetten a lényeget megvilágítani.

"...a programozás kreativitása eltűnőben van, a "piac" lényegében azonos feladatok repetitív megoldását kívánja egyre újabb, és a korábbiakkal sosem kompatibilis környezetekben: futtató rendszerek, programozási nyelvek, szolgáltatáskészletek. A hatalmas, és állandóan fejlesztett eszköztárak mélységeinek ismerete egyre nagyobb súllyal esik latba az eredeti programozói képességekkel szemben, ma nem alkotók, hanem betanított informatikai szalagmunkások adják a szakma túlnyomó többségét. Semmi nincs "kész", nem lehet továbblépni azzal, hogy ezt a feladatot megoldottuk, folyamatosan jönnek ki az új hardver eszközök, operációs rendszerek, ügyviteli programok, szórakoztató alkalmazások – nem a valós szükséglet, hanem a várt nyereség szerint.

"Mindez elképzelhetetlen mennyiségű erőforrást szív fel és pazarol el. Tekintetbe véve azt, hogy erőforrásaink végesek, ez egy alapvető problémát jelent, továbbá nem megszünteti, csak vagyoni alapra helyezi és tovább növeli a távolságot az emberek között."

"A jelenség oka az, hogy az informatika világa alapvetően eltér minden általunk megszokott környezettől. Az informatika „alapeleme” az információ: adat, esemény, algoritmus, amely sokkal inkább hasonlít egy gondolatra, mint egy tárgyra. A két legfontosabb különbség: a korlátlan másolhatóság és az akár végtelen élettartam."

"A világunkat ma alapvetően meghatározó üzleti gondolkodás ezt a két tulajdonságot kezelni képtelen, mert minden eszköze erőforrások kinyerésére, termékek folyamatos előállítására épül. Fogalmai között nem szerepel a feladat végleges megoldása, kizárólag az állandó igény folyamatos kielégítése (esetleg új igények „feltárása”, nem ritkán generálása) – amely viszont az informatika alaptörvényeivel ellentétes. Ez pontosan látszik az üzlet és a gondolati értékek „frontvonalán” (a számítástechnikától függetlenül is): szerzői jogok, szabadalmak kérdésében."

"A korai számítástechnika üzleti oldala ezért a hardverrel egységet alkotó programokban és adatokban gondolkodott: hatalmas és igen drága gépek készültek, a programok írása pedig néhány magasan képzett varázsló feladata volt. Mindaddig, amíg nem jött egy ember, aki képes volt üzleti modellt alkotni az erre köztudottan alkalmatlan informatikára, és céget alapított a hardvertől elválasztott számítógépes programok létrehozására: ez volt Bill Gates és a Microsoft (Steve Jobs, az örök „nagy ellenfél” kijelentése szerint)."

"Az üzleti modell lényege, hogy elválasztja az adatokat és programokat az őket kezelni képes hardvertől, ugyanakkor az új verziókkal (operációs rendszer, nyelv, felhasználói programok, szabványos, tehát cserélhető és egyre fejlettebb hardverek) visszahozza az „avulás” fogalmát: „régi program”, „régi gép”, így az informatikai eszköztár „inflálódik”. A befektetett pénz tehát meg fog térülni, az operációs rendszer, a szövegszerkesztő, stb. többé nem egyszeri megoldott feladat, hanem állandóan kifizettethető szolgáltatás, a programozás nem egyetemi kutatás többé, hanem ugyanolyan folyamatosan üzemeltethető gyár, mint amelyik mondjuk cipőket állít elő."

"Ennek köszönhetjük azt, hogy ma otthoni, hétköznapi, a családi költségvetésbe illeszthető eszköz a számítógép, hogy létrejött a világháló, amelynek elérhetősége oly természetes a számunkra. Ezek a tényezők gyökeresen átalakították, és ma még fel sem fogott mértékben megváltoztathatják egész életünket, gondolkodásunkat (bár a folyamat irányítóinak nyilván nem ez lebegett a szeme előtt, hanem hatalmas vagyont szereztek vele)."

"Ennek látható ára az, amit folyamatosan kifizetünk az új számítógépes alkatrészek, operációs rendszerek, felhasználói programok, játékok, ma már táblagépek, telefonok... megvásárlása során. Rejtett költsége pedig mindaz az energia és alapanyag, amely az új gépek hihetetlen tömegének előállításához szükséges. Veszteség az, hogy az elavultnak tekintett gépeinket nem adhatjuk tovább a kevésbé tehetőseknek, fejlődő régióknak (tehát nem csökkenthetik a távolságot közöttünk), mert ők sem tudják mire használni: már nem létezik a 3.1-es Windowszal, betárcsázós modemmel elérhető világ. Az ezt futtatni képes gép már értéktelen, veszélyes hulladékként kezelendő szemét, amelyben lassan összegyűlik a világ egyre szűkebb ritkaföldfém-készlete..."

"A közösség számára hátrányos következményekkel együtt tudnánk élni különösebb korlátok nélkül, viszont az utóbbi költség lehetetlenné teszi a folytatást, váltásra kényszerít minket."