Informatikus-hiányról...

.
Előző blogposztomban, illetve korábbi komment-előzményeiben is elkerült az - összefoglalóan megnevezve - 'informatikusok' hiánya, ott elsősorban az USÁ-ban. Az index is foglalkozott már többször a témával, az egyik hosszabb indexes-írás itt ezen a blogon is előkerült.

Aztán ma beleszaladtam egy minapi fb-ajánlóba:
Kávé és karrier: Nem tüntetnek érte, de a jövő múlik rajta
Karriercoach , Karriercoach Blog , Karriercoach FB brandhez tartozóan.

A fenti ajánló egy március 4-diki hosszabb, Stubnya Bence által jegyzett indexes cikk-re mutat.

Ez az "informatikus-hiány" topik, hasonlatosan az angol nyelvoktatás-hoz, szintén olyan, ahol a helyes és konszenzusos diagnózistól, sőt helyes hozzáállástól is távolállunk, nem hogy a megoldástól (itthon mindenképpen).

Pár momentum az indexes cikkből, komment nélkül:

* 22.000 informatikus (hiányzik itthon), miközben 18 okj-s programozó végzett.
* 2020-ra 900.000 ezer informatikus fog hiányozni Európából.
*...a felsőoktatással sincs minden rendben, amit jól mutat, hogy 2015-ben már 52 százalék volt a felsőoktatásban a lemorzsolódás.
* PISA-felmérés digitális analfabétizmusa: azt jelenti, hogy gondot okoz egy robotporszívó beüzemelése, vagy egy online jegyvásárlás.

Pár vitapont:

"Ha most nem növeljük exponenciálisan a magyar oktatási rendszerből kilépő informatikusok számát, akkor pár éven belül már nem arról fogunk beszélni, hogy hogyan fejlesszük a hazai IT-szolgáltatásokat, hanem arról, hogy hogyan akadályozzuk meg a hazai IT-iparág leépülését"

Ennek egyrészt sem feltételei nincsenek, sőt nem is reálisak a közeljövőben (kár is gyötörni rajta magunkat, újabb, frissebb, hatékonyabb megközelítés kellene, szvsz), másrészt a "papír" az egyik fele a problémakörnek, a dolgozó-megtartás (itthon-tartás) meg a másik, amire a korábbi nagyon agyas "röghözkötés" a legkevésbé járható út. Egy biztos: én a kettőt egy füst alatt igyekezném végiggondolni.

"Miközben egyre nagyobb a piacon a hiány, a magyar felsőoktatásba egyre kevesebben jelentkeznek informatikus szakokra, és kevesebb embert is vesznek fel.
...
A magyar társadalom értékrendjétől a magas fizetések és a stabil életpálya lehetősége ellenére távol áll az, hogy a szülők informatikusnak küldjék a gyerekeiket. "Egy felmérés szerint Délkelet-Ázsiában a 15 éves korú gyerekek 85 százaléka tervezi, hogy az informatikus pályát választja, nálunk pedig a felsőoktatásba jelentkezők 8 százaléka...."

Ez nekem új volt, kicsit hihetetlen is, de mindenképpen érdemes őszintén és mélyen végiggondolni a kérdéskört: verifikálás/validálás után, fel lehet-e tárni gyökérokokat, lehet-e rá megoldást találni?! Az én tapasztalatomba ugyan nem vág bele ez a "taszító hatás", de még akár elképzelhetőnek is tudom tartani.

"...szintén a magyarok értékrendjéből következik a szakma egyik legnagyobb vesztesége: az, hogy a lányok azért nem mennek informatikusnak, mert a társadalom férfiszakmának állítja be az IT-állásokat, miközben nem tudunk semmilyen okról, ami miatt a lányok kevésbé lehetnének jó programozók, mint a fiúk."

Ahogy óvónénikből több van, mint óvóbácsikból, úgy informatikusból is mindig több jön y-kromoszóma birtokosokból. Az a (verbálisan is) durva, sokszor önpusztító lét, ami az informatikusok életét manapság már/még mindenképpen jellemzi statisztikailag releváns mértékben/léptékben, az jellemzően maszkulinná teszi az ipart, ami lányos szülőkben símán vethet fel kételyeket, aggodalmakat, az én értelmezésemben (is).

Én csak pár szempontot tennék hozzá a téma mérlegeléséhez, saját kétcentesként. 

KÜLSŐ CSÖKKENTŐ ERŐK:

+ Globális elszívó hatás gazdasági erőforrás-piramis függelegesének mentén. Az indexes cikk magasabbik jövedelmi számát bruttó 1.5 millió forint alapul véve, azaz éves szinten dollárban, 60% szja mellett nettó 36.000 dollárt jelent (átlag szinten reálisan 18.000 dollárral számolnék vagy kevesebbel, ugyanez USÁ-ban, mondjuk 20%-os szja mellett, már átlagos szinten is(!) nettó 80.000 dollár, úgy hogy minkdettőhöz nagyjából egyforma/összemérhető angol és szakmai tudás szükséges, az utóbbi esetben kvázi csak az országváltás jelent overheadet, különbségként)

+ Már "state capture" korrupcióval is terhelt 25+ éve instabil gazdasági + törvényi/szabályozási + politikai hazai helyzet is rásegít a globális elszívó hatásra.
Legfrissebb durvább adalék:
EU-s pénzből lenyúlná az állam az év (magyar) innovációját? [iKórlap vs. eFin]

+ Külön "szép" tud lenni, ha eleinte drágább magyar csapatot alkalmaznak, majd e magyar csapat feladata kiképezni egy olcsóbb pl.: indiai csapatot, hogy ők átvehessék a munkájukat. (élő valós példa)

+ Fontos nézni, hogy mennyi a reális fizetőképes kereslet informatikusok iránt, a munkaadói oldalról. Hiszen az egy dolog, hogy például az oktatás sok rendszergazdát tudna foglalkoztatni, de havi 100.000-ért ez irreális álom, és egyre inkább az lesz. Mint kb. én is hiába akarnám Mike Oldfieldot házi zenészemként alkalmazni havi 40.000 kemény magyar forintért. ;)

BELSŐ RIASZTÓ ERŐK:

+ Nagyon hosszú, költséges, időigényes, kockázatos/buktatós az út a minőségi - horribile dictu papírral is megtámogatott - informatikusságig.
* angol nyelv minél minőségibb (középfokon túli) tudásának elengedhetetlensége
* matek és elmélet jelentős overhead-je
* BSc-n túli MSc típusú munkavállalói elvárások is akár.

+ Informatika-oktatás kezelhetetlenül nagynak és komplexnek tűnő problémái.
* Magam hajlok afelé, hogy nem lehet jól tanítani, a jelenlegi struktúrákban, egy ennyire szélesedő pörgő/avuló tudományt, mint az informatika.
* Fasorban sincs koncepció, terv, konszenzus rá.
* Hazánkban amúgy is vegetál az oktatás anyagilag is, szellemileg is.
* Személyes élmény/adalék: én magam sem tudnék jó műszaki főiskolás informatika oktatási koncepciót letenni az asztalra, a sanyarú magyarországi viszonyok miatt se (meg a korlátaim miatt se).

+ Nagyon nehéz feladat cégen belüli létszám-felskálázás, darabszám tekintetében is, céges integrálás-megtartás tekintetében is, pusztán csak szakmai szemmel nézve is, a fentebben jelzett problémáktól függetlenül is.

+ Borzasztó minőségű kommunikáció jellemzi az informatika-ipart, mind belső, mind külső külvilággal folytatott kommunikációját illetően. Rengeteg a szubjektív és/vagy ad-hoc és/vagy tárgyszerűtlen szócséplő elem bennük, időkímélés miatti egyre nagyobb hibageneráló elmaradások. Mindez jelentős elkedvetlenítő erővel hat.

+ Szakmai korrupció, politikai korrupció nyomában: szükségtelen és/vagy tisztességtelenül túlárazott, fekete pénzzel terhelt  szolgáltatások, termékek finanszírozása és/vagy nem szakmai alapú kiváltása vonatkozásában.

+ Üzleti - mint informatikai megrendelői - determináltság aránytalan túlkapásai. Magyarán a pénz- és informatikatudás-erőforrás külön-külön koncentrálódik, manifesztálódik.

+ Elképesztően növekvő időegységre vetített időnyomás és nyomában stressz, "piac"-cal legitimálva.

+ Sport (pl.: foci) analógia: Egyre nagyobb erény a költséghatékonyság jegyében a juniorizálható fiatalság, nyomában trendszerűen egyre korábbi a túlpörgetés, kiégés, elhasználódás, eldobás, a tapasztalat egyre intenzívebb elértéktelenedésével párhuzamosan, a költségkímélés jegyében is (növekvő nyugdíjkorhatárral kísérve). Érdemes lehet idevágóan végiggondolni, hogy hány focista tudott megfelelő egzisztenciát fenntartani öregkori napjaira.

+ Undefinit, inegzakt ám láthatóan silányuló hierarchia
* Minőségi kiválasztás hiánya, megfelelő projekt- és szakmai-vezetőkre egyre nagyobb probléma
* Drága minőségi szakemberek eliminálódása, mind kitenyésztés, mind fenntartás vonatkozásában (hol vannak a minőségi főállású architect-ek?). És ezzel párhuzamosan mindenkinek egyre inkább mindenhez, egyre jobban kell értenie, evvel közel sem arányos fizetés-emelés mellett.
* Drágán megszerzett korábbi munkamegosztási, -szervezési tapasztalatok elégése, kidobódása.
* Egyre jobban teret nyer a robotizálódó, droid-jellegű, ticket-alapú, minél könnyebben eldobható, elfelejthető egyre specializálódó, értékes végeredményre akkumulálódni / aggregálódni nem tudó munka (indexes cikk is utalt rá avval, hogy nem minden munkához kell a legmagasabb végzettség). Vadkapitalizmus szalag menti munka, mai modenr megfelelője lesz sok jelen/jövőbeli informatikai munka ezen a pályán.
* Szakmai kreativitás, motiváció, hivatástudat "konszenzusos" elégetése (piac nyomása alatt).
* Nézetem szerint ezen problémahegyek egyfajta visszacsatolást is implikálnak, munkaadói oldal felé, az informatikus-hiány növekedésének vonatkozásában.

+ 2.1 billio dollárt költ a világ informatikára (2013) Azaz gigantikus összegek égetődnek el, nagyrészt - laikusnak is - érzékelhetően értelmetlenül Az avulás-ujdonság témájában ajánlom (nem először) az alábbi blogposztomban linkelt nagyon lényeglátóan és precízen megírt 15 oldalas magyar nyelvű összefoglalót, ami már többször előkerült itt a blogon is, legutóbb itt:
[Kedves Lóránd] DUST framework vezetői összefoglaló - diagnózis-rész

+ Nem tudom mi az igazság benne, de tragikus, ha igaz, hiszen egy újabb adalék lenne egy nagy drága és korrupt állam, újabb  totális impotenciájára. Ennél rosszabb passzív/menekülő kormányzati attitüd nem is létezhet. Értem én, hogy költségvetési fegyelem, meg költségcsökkentés, de azért a fürdővízzel nem kéne a gyereket (gondolkodást) is kidobni, más szavakkal homokba dugott fejű struccként magát a problémát megoldás nélkül ablakon kihajítani, hiszen evvel tovább erodálódik az amúgy is magas közadószint, amúgy is vérző legitimációs alapja. :(
Miért nem akar Orbán az oktatásra és az egészségügyre költeni?
"...ki nem elég jó tanuló, az inkább tanuljon szakmát, és minél hamarabb álljon munkába".