"Teljesen felbolydul a munka világa"

.
Az index.hu publikált a tárgyban egy cikket, elég sötét tónusban. Azt kell mondjam, informatikusként, data scientistként (amire a cikk is fókuszálni próbál), hogy
(1) kötelességemnek érzem - egyébként több oldalról is - "érintettként" végiggondolni a témát
(2) én sem látom derüsen a perspektívát

Mindenek elött egy helyreigazításos kiegészítés tőlem, mert orbitális tévedéseket generálhat:

A WEF-riport legijesztőbb állítása, hogy a munkaerőpiaci trendek alapján a világ 15 legnagyobb gazdaságában 7,1 millió munkahely fog megszűnni a következő 5 évben

Nyilván nagyon nem mindegy, hogy mennyiből szűnik meg 7,1 millió. A világ 15 legnagyobb gazdasága (beleértve ugye Kínát), lefedheti a fél bolygót (3.5 milliárd). Ha a magyar 40%-ot vesszük (10 milliós lakosságból nagyságrendileg 4 millió dolgozik a kimutatások szerint), akkor 1.4 milliárd emberről beszélünk. A körükben 7.1 millió nem tűnik nagynak ;)

Szerencsére ugyanott kis bogarászással megtalálható a kérdésre a válasz:

The new research by the World Economic Forum is the first of its kind, representing more than 13 million employees in nine industry sectors and 15 economies;

Azaz 13 millióból szűnik meg 7+ millió. Mindjárt más a leányzó fekvése no és a keletkező 2 millió munkahely sem tűnik olyan vidámnak.

De a témabeli rossz közérzetnek ez csak ez egyik oldala. A probléma másik oldala a "fejlődés" mikéntje: milyen minőséget képvisel, mifele tart?!

Azt gondolom, minden - cikkben vázolt - "fejlődés" végeredményben és perdöntően a társadalmi különbségek ollójának nagyobb szétnyílását hozza.

A kapitalizmus természetrajza és a gyarló kapzsi ember révén egyre kevesebbeknek lesz még sokkal-sokkal jobb (akkora erőforrás-többlettel lesz többjük, amit felélni sem tudnak olyan nagy) És egyre nagyobb tömegeknek lesz egyre rosszabb.

Nyilván - még Magyarországon is - észlelhetők voltak fejlődésnek tűnő jelek még a tömegek számára is (pl.: nagyképernyős lapos tévék térhódítása és társai a fogyasztásban), de látni kell, szvsz:

(1) "Krém" méretének szűkülése és erőforrás-koncetrációjának növekedési sebessége lényegesen nagyobb.

(2) Magyarországon is jól észrevehető, hogy egyre többet kell dolgozni, egyre rosszabb munkákban, egyre kevesebb(et érő) pénzért, egyre nehezebb, sokszor egyre kilátástalanabb körülmények között.  Még a mi - elitnek mondott - szakmánkban is, nemhogy a rosszabb helyzetben lévő ágazatokban.

Régen 60 éves nyugdíj elött álló ember símán örvendhetett köztiszteletnek, ma már 40-50 évesen lehet jóegészséggel "elfogyni", miközben a nyugdíj-korhatár felkúszott - egyelőre csak - 65 évre.
V-A-G-Y
Régen volt eleje, közepe, vége, levegője egy projektnek. Ma már darabbéres, agilis, ticket-re végzett munka hódít trendin, egyre nagyobb pörgésben, növekedési kényszerben és versenyben, egyre kevesebb tapasztalat-aggregálással, egyre kevesebb - jószívvel sosem csinált - visszamérésekkel. Én azt gondolom ez is költsége a látványos fejlődésnek, amit perdöntően a projektekbe munkát beleadók fizetnek meg.
[Zárójeles, apróbetűs megjegyzés: az agilitás mérsékelte a nagy bukták számát/méretét, viszont általánosságban is érzékelhetően sokat rontott mindenféle minőségi mutatón is cserébe, amit a piaci szereplők konszenzussal elfogadnak egyébként (még a "krém"-ben is).]
V-A-G-Y
A "krém" és "tömeg" csak az informatikában is erősen szétválik. Miközben a legjobbak látványosan tudják hasznosítani az eredményeket, addig a tömeginformatika évi 2.1 billió dollárt elköltve (2013) nem képes fejlődni, vagy legalább a pusztulást megállítani. Ajánlom tanulmányozásra az ELMÜ vagy a TELEKOM informatikáját mint riasztó "állatorvosi lovakat". Az a minimum, hogy nem látszanak az ilyen irdatlan arányú pénzforrás-elhasználások a látható/érzékelhető eredményekben.

A kettes ponthoz az igazán nagy kérdés bolygó szinten, hogy milyen pontig növelhető hatékonyan és fenntarthatóan az emberi kizsákmányolás (tömeges léptékben). Távol álljon tőlem bármiféle jóslás, de azt leszögezném a 100 méteres síkfutás világrekordját lehet ugyan századmásodpercenként javítagatni, de 5 másodperc alá sosem fog menni, ahogy Zénon paradoxonjában is Akhilleusz meg fogja előzni a teknősbékát...;)

A krém erőforrás-koncentrációjának növekedése más aspektusból is félelmetes. Amennyire én tudom, analóg módon ahhoz, hogy az ipari országok 20%-nyi népessége fogyasztja a bolygó teljes energiafogyasztásának 80%-át, ezzel párhuzamosan ez a 20%-nyi népesség képes lenne "eltartani" a teljes bolygó 7+ milliárdos népességét is (GDP-ben számolva mindenképpen, csak ez ugye a létező legrosszabb és leghasználhatatlanabb mutató emberi aspektusból: de ez itt most offtopik).
Forrás: tittytainment, The Global Trap, amiknek nekem is utána kellett kérdezni az indexes peakoil-topikban, ahol berci segített ki nagy zavaromban, mert az elmúlt évek alatt kihullott az agyamból.

Szimplifikálva/extrapolálva: eddig mondjuk 5 ember ellátására elég munkát tudtam elvégezni, viszont a jövőben már esetleg 5+ ember ellátására is elég lehet a leadott munkateljesítményem (bolygó szinten kalkulálva). Vigyázat: ne keverjük ide a magyarországi béreket, mert az vakvágány ebben a kontextusban, számomra legalábbis mindenképpen (én leadott munkateljesítményről beszélek).

Külön bekezdést igényel idevágóan a rendszeresen felmerülő, meg-megvalósuló állampolgári jogon kapható alapjövedelem. Most regnáló kormányzattól kiszivárgó számok számomra rendkívül ijesztőek főleg annak fényében mennyi állami kötelességről és anyagi vonzatáról tervez(het) lemondani az állam, na pláne a bevezetés után, egyoldalúan módosítva.Noha koncepcionlisan védhető lenne az alapjövedelem "műfaja" (szvsz), de én azt gondolom ez nem a közjó növelése érdekében fog történni, még ha tényleg rettemetes ellentmondások és feszültségek feszítik is a jóléti intézményeket (oktatás, egészség, kultúra).

Magyarán - és konklúzióként is elmondhatóan - a bolygónk lerablása (200  millió év alatt képződött fosszolis kincs könnyen kitermelhető részét égettük el a légkörbe - "pillanatok alatt" már most is 400ppm-et generálva 280ppm-ről - bután, rosszul, gyenge hatékonysággal) összemérhető a bolygónk eltartó képességével. Nézzünk szét a világban mire jutottunk. Engem legalábbis nem tölt el derüvel. Én azt látom hogy úgy nő rohamtempóban a ("fejlődéses") "okosság", hogy bölcsességgel egyre kevesebb esélye van párosodnia.

Ezek után a borús bekezdések után már csak egy - messze legborúsabb - bekezdés maradt csak hátra. A "krém" természetrajza. Mit tudunk, látunk róluk:
- Kevesen, nagyon kevesen vannak. Arányaiban alig-alig látszanak a tömegekhez képest és még így is vékonyodik a rétegük (és mellette gazdagodnak tovább).
- Igazán nagy kárt kevés ember tud csak csinálni. A minél nagyobb konszenzus ezt megakadályozza, vagy legrosszabb esetben átélhetővé teszi.
- Bár a "krémet jellemző "okosság"-nak alapjáraton nem kéne jegyben járjon a kapzsisággal, mégis ez az üzenet jön le leginkább (nehéznek látszik cáfolni). Nincs szándék és/vagy nincs tudás a felhalmozott giga-jövedelmek értelmes elköltésére (csak "elfogyasztására")
- A "krém" kicsi, ám veszett gyors, rugalmas, szemben a korlátozó/szabályozó állam rugalmatlanságával, nehézkességével, előretekintési/végiggondolási hiányosságaival, rossz döntés(képtelenség)eivel. Nyilván a krém ki fogja ezt a helyzeti előnyét használni mindig is, a társdalom többségének rovására. Eklatáns példa: 2008-as pénzügyi válság, ahol az államnak semmi esélye nem volt a krém "okosság"-ával szemben.
- Modern kor vívmánya a korrupció "state capture"-ré (magyarul állam foglyul ejtése) avanzsálása. Csak Magyarországon is durván letaglózó megfigyeléseket lehet megejteni a témában, ha valaki képes a média-bullshiten túl is nézni.