Ingyenes külföldi nyelvtanfolyam 9. és 11. évfolyamosoknak

Kilencvenezer diák jelezte, hogy menne az ingyenes külföldi nyelvtanfolyamra

Kilencvenezer diák jelezte, hogy részt venne a kéthetes külföldi nyelvtanfolyamon...(idén) februárban derült ki, hogy 2020/2021-es tanévtől évente 140 ezer diákot érint és 90 milliárd forintba kerülhet a 9. és a 11. évfolyamra járó tanulók kéthetes külföldi nyelvi kurzusa. Ettől pedig azt remélik, hogy a kétszer kéthetes, nyelvi környezetben tanulás reális lehetőséget ad a diákoknak arra, hogy használható nyelvtudásra tegyenek szert. A...jelentkező diákok a csoportos kiutazást választják inkább az egyéni helyett.

Uramatyám!

Megélhettem egy akkora abszurditást, egy ekkora pénzszórást, amihez van aki felhőtlenül tapsolni is tud. Ez szerintem Guinness-rekord-gyanús ostobaság a világ összes létező kormányzati-elképzelése közül (pedig elképzelhetetlenül sok jelölt lehet a rekordra). Ráadásul ezt belátni is elég könnyű. Na persze kritizálni mindig könnyebb, mint konstruktív jót mutatni, főleg akkor, ha "jót" mondani önmagában is nagyon nehéznek tűnik a tömeges angol-tanítás frontján. De persze ez egyáltalán nem menti az ostobaságot, mert azért vannak fokozatok.

Kezdjük ott, hogy nem egyszeri, hanem évi 90 milliárdról beszélünk, hiszen évente kerülnek ki újabb 9-11 évfolyamos diákok. Gondolom, ha ki tudja milyen alapon mérten sikeres lesz a projekt akkor lenne folytatás is. "Nem egyszer lenne Budán kutyavásár".

Folytassuk ott, hogy bár 140.000 jogosult van, de várható volt, hogy nem minden diák és szülő tudja állni a szükséges feltételeket, így a jelentkező 90.000 diák 90 milliárd forintja 1milla/diák költséget jelent évente, és mivel kétszer részesülhet egy diák a tárgybeli áldásból ezért 2 milla/diák a végköltség.

Ha vesszük az eddigi legdurvább, legpazarlóbb forgatókönyvet, 1 diákra 1 tanár, à 5.000 Ft/óra magánnyelvtanárnál, akkor is 400 óra kijön belőle
- Közben megszűnhetne mellette a teljes (és jelen állás szerint tökrossz és felesleges) középiskolai nyelvoktatás (azaz pluszba hatalmas költségteher is szabadulhatna fel).
- Persze, ha mindenki magántanárnál tanulna, egyedül, akkor tudhatna a piaci ár lejjebb is kúszni és több magánóra jöhetne ki. Meg a diákokat sem terhelné a különféle angol-tanárok különféle "zseniális" módszertana. Piaci alapon menne a kiválasztás, aminél nincs hatékonyabb.
- Mert ugye az brutális idő- és erőforráspazarlás, ha járnak feleslegesen iskolában is nyelvórára, meg párhuzamosan egy más koncepciójú magántanárhoz is.
- Ráadásul még a pénz is az országban maradna.
- Arról persze már nem beszélve, hogy nemhogy az alulfinanszírozott középiskolákban, de az üzleti szférában sincs ehhez szükséges mennyiségű (jó) nyelvtanár.
Na ezt az ostoba pazarlást emeli négyzetre ez a mostani 90 milliárdos hagymázas elképezés. Érezhető tehát, mekkora felüllövés ekkora pénzösszeg.


Mindez megfejelve a mostani - minden épeszű határon túli intenzítással művelt mobilozással és emiatt jelentős motiválatlansággal terhelt - diák-generációval, akiknek ez a két hét könnyen tud lenni tökhaszontalan bulikás osztálykirándulás.

Ja és el ne felejtsük, hogy másik aspektusból a szűlőket visszafizetési kötelezettség terheli, ha szeptemberi(?) jelentkezés nyomán nyáron mégsem repül el a diák a célországba, bármi miatt. Lehet majd kórházi orvosi igazolásokat gyártani, alternatív kiiutazót keresni, ha marad rá idő.

Be kéne látni (amire nullánál is kevesebb remény van), hogy jelen állás szerint nem lehet jól TÖMEGESEN idegen nyelvet tanítani középiskolában, több ok miatt sem.
- Egy földrajznál szabályozható a leadandó anyag mennyisége, mélysége, osztályozása. Egy idegen nyelvnél el kell végezni a nemkicsi penzumot, ahhoz, hogy valaki felirat nélkül (korrekten) élvezhessen filmet, értelmesen tudjon szóban álláspontját megvédeni. Nincs olyan, hogy "földrajz mennyiségben" tanítanak csak idegen nyelvet, és leosztályozzák a diákokat ennek alapján valahogy. Földrajzból meg lehet állni útközben, idegennyelvnél a nyelvtudáshoz nem. Nem véletlen, hogy szabályozható tárgyakból  jobbak a jegyek, míg idegennyelvnél kvázi semmi kapcsolat az érdemjegy és nyelvtudás között (nem az ELTE nyelvszakosok köréről beszélek).
- Nem lehet frontálisan tanítani 30 diákot nyelvórán a jelenleg elterjedt eszközökkel. Nem magyarázni kell a diáknak perdöntően, hanem a diáknak sokat gyakorolnia és jól (ezért értelmetlen a páros munka is). Erre a problémára eddig csak dr.Makara György tett érdemi, tárgyalható megoldási javasalatot (és fejlesztett hozzá eszközt).
- De mindenek elött kellene folyamatában is mérni tudni a nyelvtudást, a tanulási haladást, kellően súlyozva (hiszen az angol induláskor könnyű, és egy pont után nagyon nehéz lesz az idiómák, a nyelvi kivételek, specifikumok miatt).

Addig, amíg alapkérdések nem kerülnek megválaszolásra, addig az ember nem fogja tudni eldönteni, inkább sírjon, vagy inkább nevessen ekkora címbeli ostobaság láttán. Rendszerváltás 30 éve alatt már rengeteg milliárdot eltapsoltunk idegen nyelv témában. Most sikerült a (költség-)tétet jelentősen többszörözni, várhatóan ugyanakkora siker-esélytelenség mellett..

Nyelvtanulással, nyelvtanítással foglalkozó blogposztjaim:
Ingyenes külföldi nyelvtanfolyam 9. és 11. évfolyamosoknak
Hatékony tanulás
Abcúg: "Nyelvvizsgája van, de megszólalni nem mer a magyar"
index.hu: "A hetvenes évekbe tért vissza a tanárképzés" - Angol nyelvoktatásról, nyelvtanulásról
index.hu: "Kamu nyelvtanuló oldalak verik át a naívabbakat"
index.hu: "Nem fair, hogy nyelvvizsga kell a felvételihez"
index.hu: "Nyelvtudásban abszolút utolsók vagyunk az EU-ban"
index.hu: "Miért beszélni diákok rosszul angol?"
blog.hu: Brutális zuhanás: csak a papír nem kell, vagy nyelvtudás sincs?
blog.hu: Nyelvtanulással foglalkozó blog
***
Az Anki-val magolunk-e avagy memorizálunk?
Anki - SM2 algoritmus-variánsa
Ankiban rejlő rendkívüli potenciál
Go Angol: A 7 nyelvtanártípus, akitől menekülj!
Gaál Ottó-féle Kreatív nyelvtanulás
Englishbox: felmérő tesztek (kezdő, közép- és felsőhaladóknak)
Gépi audio2text konverzióról
Effortless English - egynyelvű angol nyelvtanulás
Dr.Makara György: A kvantum nyelvtanulás felfedezése
Disputa: Relaxa Villám / QLL (Kvantum nyelvtanulás)

Hatékony tanulás

Szembejött velem a témában egy magyar nyelvű 15 perces videó (500.000 megtekintés, 23000/268 ragyogó 1%-os like-dislike aránnyal), egy 25 éves egyetemi kommunikációs szakon végzett trendi influencerkedős sráccal.

Tanulom magam YT-csatorna(Attis): Tanulj akár egy zseni! - A Legjobb Tanulási Technikák

És rettenetesen elszomorodtam. Hihetetlen öregnek, üresnek éreztem magamat a videó megtekintése után, annak ellenére is, hogy vannak a videóban konkrét - régóta közismert - megfogadható tippek.

Problémáim:

* Miért kell 15 perces videó (csomó felesleges szövegeléssel, ugyanakkor nagy-nagy hiányoságokkal), amit egy cikkben max.2 perc elolvasni.

* Miért kell egy szakmában triviális (amúgy erősen korlátos) cuccost x+1-dik "lopással" érdemi nóvum/hozzáadott érték nélkül tárgyalni (ugyanavval az angol nyelvű képi anyaggal)? Ráadásul úgy, hogy a videó 1:07-ben említett TOP-10 tanulási technika nem is látszik egyben egyszer sem a videó során.

* Egyáltalán miért kell szimpla influencerkedés szintjére süllyeszteni a jobb sorsra érdemes témát?

* Hogy lehet az egész témát ennyire koncepciótlanul és struktúrálatlanul, csupán atomi technikai részletek szintjén tárgyalni? De ha már csak a technikákra fókuszálunk hogy maradhat ki pl.: egy Pareto-hatékonyság említése?

* Először a mondandónak kéne rendben lennie aztán jöhet a "kommunkációs szakértő". Fordítva nagyon gáz az egész (beláthatóan).

* És mindezen fenti gondok csak a felszínt karcolják. Hol van még a lényeg illetve a részletekben megbúvó finomságok?

* Érdemes megnézni hogy áll Magyarország például tömeges "megélhetési motivációjú" nyelvtanulás ügyben (nem az ELTE angol szakosokról beszélek tehát).  EU-ban több mutató szerint utolsók vagyunk. Milliárdokat dobtunk ki (ország szinten) az ablakon, a rendszerváltás 30 éve alatt, mondhatni eredmény nélkül, stb. Csak én csak erről az aspektusról betűtengereket írtam (laikus konkrét felvetések szintjén, azaz nem szakirodalmi szinten).

Legfrissebb tébolyító példa szűkebb környezetemből.  15 éves lány, gimi első napjaiban vagyunk. Hogy néz ki az angol óra?
* Intermediate valamelyik képes egynyelvű tankönyvből a szemétdombról. Én értem, hogy van 15 éves akihez passzolhat az intermediate nyelvtankönyv, de évfolyam szinten brutálisan szór az általános iskolából hozott nyelvtudás (ami jellemzően a nullához konvergál ugye). Miért ilyen és ilyen magas szintű tankönnyvet használnak?
* Ami nagyon kiakasztó a rossz minőségű fénymásolt anyagok használata egyéb szemét könyvekből kiollózva. Miért???? Egy színes-szagos könyv nem elég? Miért kell a tanulói komfort-érzetet csökkenteni?
* Szócentrikusság, "természetesen" szódolgozatokkal, tanulható (felépülő) szótár nélkül. De úgy javítva, hogy 25 szó gyorsan elsorolva hangzás után (egyetlen betűelírás már pont levonás) és 5 rontás már 1-es. Milyen érdekes 75% az osztálynak egyes lett az első szódoga (szóbanforgó lány is, aki nagyon erős volt a műfajban, csak 3-ast írt)
* Órai páros munka ahol kijavítás nélküli hülyeséget "legalább" lassan mondják egymásnak a diákok és a tanár egy párnál tud csak lenni.
* Értelmetlen házi feladatok.
stb.

Ki merem jelenteni, hogy itt Magyarországon nem tudunk nyelvet tanulni és nem tudnak a nyelvtanárok nyelvet tanítani, legalábbis széles konszenzusos, tárgyalható koncepcióval, tantervvel. Ami siker van az csak adhoc részsiker, semmi más, másik oldalon meg tömeges kudarc látható a totális perspektivátlanságban.

Eddig a kritika, és innentől jöjjön a poszt konstruktív része. Nem vállalhatom, hogy teljességre törekedjek a tanulási-témában, így csak pár gondolatkört vázolnék.

* Kezdem az elmaradt fontos ábrával (TOP-10 tanulási technika, hatékonyság szerinti csoportosításban):

* Azt gondolom a fenti technikák nem generális csodaszerek (hanem kontextusfüggő eszközök), ahogy van gyógyszermolekula ami egyaránt lehet gyógyszer és méreg.
- Rereading(újraolvasás) például verstanulásnál kifejezetten szóbajövő technika. ;)
- Imagery text(szöveg képpé transzformálása) nyelvtanulásnál például szintén lehetséges. Adatbányásznál a diagramkészítés/vizualizálás külön tudomány, brutálisan nagy potenciállal. Azaz ennek lebecsülése az eredeti anyagokban is tragikus, nemcsak a tárgyalt videóban.
- Keyword mnemonic(kulcsszó-memorizálás) ez például saját prezentációra készülésnél, standuposnál kifejezetten segítő tud lenni a recall(visszahívás) kapcsán.
- Highlighting/Underlining(szövegkiemelés, aláhúzás) akkor hasznos lehet, ha későbbi visszakereséseknél a fontos dolgok helye is fontos, nemcsak önmagukban a dolgok. Hogy a blogposztolásról ne is beszéljek, mint itt is. ;)
- Summarization(összegzés), ha nem zh-ra kell konkrét részletekkel tanulni hanem csak l'art pour l'art magunknak akarunk valamit összegezni. V.ö. a tudományos cikkeknél az absztrakt-készítés művészetével.
m á s i k   o l d a l r ó l
- Az ajnározott spaced/distributed practice(szétosztott/lebontott gyakorlás) nem veszi figyelembe a tanulási flow "aggregáló" aspektusát, ami azért egy hasznos dolog lehet. Arról nem is beszélve, hogy mint az alábbi Pomodoro-technika ugyanúgy inkább tanulás-szervezési eszköz

* A Pomodoro-technika megérdemli (ha már ennyire fókuszt kap a videóban), hogy azért napjaink módszere (friss keletűségét illetve kedveltségét tekintve), mert
- a modern kor a sok-sok ingerével multitaskra kényszeríti az alapvetõen nem multitaskra teremtett embert. A Pomodoróban pont az az igazán nagy nóvum, hogy a multitaskot (plusz pláne a mobiltelefont/bármilyen információs taskot) próbálja meg kizárni a feladatra való minél hatékonyabb fókuszálással.
- implicit magába foglalja a dekomponálás (felbontás) követelményét is.
Amúgy én ezt inkább szervezési, mint tanulási technikának gondolom (munkavégzésnél is jó illetve nem konkrét tudáshoz/képességhez juttat a technika)

* Azt örömmel érzékeltem a videóból, hogy tanuláshoz kell fény, levegő és rendezettség. Ezek az én vesszőparipáim is, esetleg hozzátéve némi teret (legyen hol szétpakolni a taneszközöket)

* A "Retrieval practice" (visszakereső gyakorlás) + recall(visszahívás/felidézés) + öntesztelés (+self explanation/önmagunknak magyarázás) nagyon jó gondolat a videóban, de hatalmas téma. Másképp működik töriversenyre készülésnél (tudni kell indulásnál mi megy és mi nem megy), másképp nyelvtanulásnál (szavakhoz kép, mondat társítása), másképp prezentációra készülésnél (hangosan el kell próbálni legalább a rutin megszerzéséig).
Ami még nagyon fontos az időfaktor megtalálni a szükséges/elegendő "minimális" időhozzárendelést ehhez. Nem triviális feladvány.
Amúgy számomra kérdés, hogy írásban kéne mindezt bemutatni (nem túl lassú-e) avagy szóban esetleg megfejelve audio2text konverzióval :)

* "Elaboration interrogation" (kifejtendő kikérdezés) szintén nagyon jó gondolat. Egészen más gondolatban tudni (vélni) és egészen más a tudásminőség, másnak (magyarázói) elmondás vagy pláne, felmerülő kérdések megválaszolás után.
- Ezért szerettem segíteni diáktársaimnak, hiszen nemcsak nekik, hanem nekem is jó volt ez.
- A mailezést/fórumozást/blogolást is ezért kezdtem (kvázi definitive végiggondoltam, mélyítettem a magam tudását a tárgybeli betűk leírásával)

* "Interleaving" (tanulásfókusz-megszakítás) ismét csak nagyon jó gondolat. Könnyű becsavarodni, bestresszelni egy-egy kudarcnál/nehézségnél. A másra fókuszálás (akárcsak a pihentetés, ideiglenes elengedés) nagyon sokat tudhat segíteni.Külön tudomány a bestresszelés elött éppen megállni. Érdekes mellékág a "hol hagytam a lakáskulcsot" probléma kezelése, nagyon könnyű rágörcsölni, káromkodásba szaladni időnyomás alatt. Ott gyorsan és/vagy sűrűbben stresszmentesen érdemes fókuszokat váltani a recall folyamatnál.

* "Példák, hasonlatok, analógiák, asszociációk" kiváló gondolat ismétcsak.

* "Induktív gondolkodás" (általánosítás). Bármennyire fontos és nagy téma, a videó egyik legnívótlanabb kidolgozását hozza a videókészítő. "Kicsit" mást jelent egy matematikusnak a Pitagorasz-tétel nagy Fermat-tétellé általánosítása, mint a videó példa "ribancosítása"

* Mielött azonban belemerülnénk a fenti részletekbe magasabb szintről kell szerintem kezdeni a tárgyalást.

- Tanulási motiváció az belső igényű érdeklődésből avagy papírszerzési "megélhetési "igényből ered? Ugye létezik nyelvvizsgapapír és létezik nyelvtudás, és a kettő nem ugyanaz. Sajnos napjaink (pl.:klíma-)depressziójában fogy a tömeges érdeklődés, a brutális (készen kapott) tartalomfogyasztás térnyerésével párhuzamosan. Kötelezettségek nőnek, az öröm fogy.

- Nem mindegy, hogy mi a tanulás tárgya: "telefonkönyv"(orvosin pl.:anatómia), vers, zene, történelem, matek, nyelv stb.

-  Egyéni vagy csoportos a tanulás (a kapcsolati háló aspektusairól nem is beszélve)? Ha rokonlelkek tanulnak együtt, akkor a 1x2=3 is igaz tud lenni. Míg 8 pláne 30+ fős csoportban/osztályban tanulni 6-900 nyelvórát esélyesen nem a hatékonyság csúcsa.

- Tehetség/affinitás? Van akinek elég csak órán ottlenni és otthon elő sem veszi a könyvet (az ötös érdemjegyhez), mint a szivacs szív fel mindent meg rakja össze a mozaikokat. És vannak a nagy átlagba tartozók, akiknek többet kell dogozni a sikerhez. Lásd még intelligencia-topik (ahol gyorsan, stresszmentesen jól kell gondolkodni a jobb eredményhez)

- Stressz? Ha valakinek a jogsit kell letennie 5 héten belül, mert létkérdés lenne a dolog az bizony vetíthet elő (kerülendő és elkerülhető) fájdalmakat.

- Tanulás-tervezés? Nyelvtanulásnál nem kellene-e tervezni, hogy az alapkészségek fejlesztése (olvasás-írás-beszéd-szövegértés stb.) milyen Pomodoro ciklusok mentén legyenek az életünkben?

- Tanulási stílus nem kéne? Én pont ellenkezőleg látom. Nyelvtanulásnál félsiker, ha valaki rátalál a saját legélvezetesebb, leghatékonyabb stílusára. Amit én szeretek azt más nem feltétlen szereti és fordítva. Az angol tanárok azt hiszik, hogy mivel ők tudnak angolul úgy kell tanítani, ahogy ők tanultak. Óriási tévedésben vannak.

- Kell-e verset és matekot tanulni? Igen, mert az előbbi a "telefonkönyves" agyat fejleszti, míg az utóbbi az absztrahálást fejleszti.

- Stresszkezelési technikák, időintervallumba szorított aktív pihenés hatékonysági aspektusai, nemcsak szimplán említés szintjén.

Témabeli blogposztjaim:
index.hu: "Így dolgozzon hatékonyan, ha óriási feladatot kap a nyakába" 
Hatékony tanulás

Nyelvtanulással, nyelvtanítással foglalkozó blogposztjaim:
Abcúg: "Nyelvvizsgája van, de megszólalni nem mer a magyar"
index.hu: "A hetvenes évekbe tért vissza a tanárképzés" - Angol nyelvoktatásról, nyelvtanulásról
index.hu: "Kamu nyelvtanuló oldalak verik át a naívabbakat"
index.hu: "Nem fair, hogy nyelvvizsga kell a felvételihez"
index.hu: "Nyelvtudásban abszolút utolsók vagyunk az EU-ban"
index.hu: "Miért beszélni diákok rosszul angol?"
blog.hu: Brutális zuhanás: csak a papír nem kell, vagy nyelvtudás sincs?
blog.hu: Nyelvtanulással foglalkozó blog
***
Az Anki-val magolunk-e avagy memorizálunk?
Anki - SM2 algoritmus-variánsa
Ankiban rejlő rendkívüli potenciál
Go Angol: A 7 nyelvtanártípus, akitől menekülj!
Gaál Ottó-féle Kreatív nyelvtanulás
Englishbox: felmérő tesztek (kezdő, közép- és felsőhaladóknak)
Gépi audio2text konverzióról
Effortless English - egynyelvű angol nyelvtanulás
Dr.Makara György: A kvantum nyelvtanulás felfedezése
Disputa: Relaxa Villám / QLL (Kvantum nyelvtanulás)

Paradigmaváltás közeledik a klímahelyzet értékelésében?

.
Lassan 10 éve, hogy saját kútfőből eredő és folyamatosan kiegészülően+elengedően fejlődő (nem szimplán olvasott és visszaböfögött) klímaszkepticizmusommal (Klímakatasztrófa előrejelzése) megnyílvánultam itt a blogon. Egyszerre rémísztő és felemelő, hogy a magyar rögvalóságban való áttörések megkezdéséhez 10 év kellett (és ráadásul én megéltem).

Az általam címben említett klímaértékelő-paradigmaváltás megkezdésének érzékeléséhez nélkülözhetetlen tényezők:

§ Ne szólóban mutassa be valaki pláne ne eldugott honlapon vagy akármilyen helyen. Akármekkora igaza lehet bárkinek, ha nem üt át a társadalmon belül (kritikus küszöbértéket meghaladóan). Analóg módon ahhoz, hogy "nem elég tisztességesnek lenni, annak is kell látszani". Ami nem tud beszédtéma lenni az nincs napjaink globális őrületében.

§ Ha tehát fontos, hogy emberek hálózata egyidejűleg nyílvánuljon meg a témában, akkor legalább ennyire fontos a hálózat diverzifikáltsága (beleértve a kilógó inhomogenitást adó véleményeket is). Ezért bukta az IPCC 2.500 fős külvilág felé való erőszakoltan homogén (cenzúrázott) és így sérülékeny csoportja (lásd hozzá a 97% konszenzus hoaxát).

§ Szakmai-erkölcsi értelemben konszenzussal elfogadhatónak kell lenni a hálózatot adó csoportosulásnak.A mérsékelt jobboldali?/konzervatív?, megnyilvánulásaiban ellenzékiként számontartott Eötvös-csoport - szerintem - vitán felül a legkulturáltabb és legnívósabb - valóságosan létező!!!! - platformot adja közéleti politikai témákban a 2015-ös megalakulásától kezdve.

Ne feledjük a Hetesi Zsolt- meg az Áder Jánosos Kőrösi Csaba-féle (vagy külföldön James Hansen-, Gavin Schmidt, Guy R. McPherson-féle) inkorrekt és felelőtlen klímavészmadarak tudományos végzettséggel, sőt PhD-vel rendelkeznek az olyan perifériális és így szerencsére súlytalan, tudományosság látszatára sem adó laikus-dilettáns, agresszív, trash (klíma)vallásalapítók, mint Antalffy Tibor (AT) mellett is. Ezeket a kártékony figurákat másképp nem lehet meghaladni.

§ Igenis üssön át - ráadásul az "ellenséges" - médiában a híradás. Az index intenzíven "baloldali/balliberális" (ha még ennek a cimkézésnek van bármiféle értelme, értéke),  illetve "zöld" lásd a "zöld index" platformját, ideértve a folyamatos és minden józan paraszti észen túlmutató, klímahisztériát támogató és fokozó cikkeit.

Az index.hu publikálta pár órája az alábbi cikket (meglepően korrekt címadással, egyúttal baloldali/zöld vágyvezérelt absztrakttal/felvezetéssel, ugyanis a konferencia-konszenzus jóval konkrétabbnak tűnik, mint az, hogy "politikai kérdés is a klímahelyzet értékelése"):

Van középút klímaügyben pánik és patópálkodás között?

Legérdekesebb pontjai az indexes híradásnak:

* „A résztvevők ... a klímaváltozással kapcsolatos félelmek többségét pániknak, hisztinek és eltúlzott világvége várásnak minősítették.”

* „A vitát levezető Tóth István György, a TÁRKI vezérigazgatója egy néhány nappal ezelőtti cikkében maga is az éghajlati előrejelzések szükségszerű bizonytalanságait hangsúlyozta, és azt, hogy az apokaliptikus víziók sokszor antidemokratikus és antikapitalista ideológiákat szolgálnak.”

Máról a holnapra? Az extrapolációk reménytelenségéről

Elképesztően erős cikk (külön blogposztot érdemelne, főleg hogy abszolút témábavágó ezen a szakmai blogon), fel kell kösse a gatyát, aki bele akar kötni.
És akkor az még nincs is benne, amit én (is) 10 éve mondok, hogy exponenciális felfutást, felfutás elött nem prediktálunk múltbéli diszkrét adathalmazon.
Érdekesebb pontok a cikkben:
+ Pontos és nem pontos előrevetítések természete
+ Bonyolultság/komplexitás akadályozó nehézsége, pláne társadalmi témákban
+ Innováció önmagában is predikció-megsemmísítő erejének lehetősége
+ Túlzott szimplifikáció általi téves továbbvezetés az előrevetítésben.
+ Rossz múltbéli adatsorokból kiindulás veszélye
+ Van iránya a múltnak és jövőnek című axióma tarhatatlansága
+ Ideológiavezéreltség kártékonysága
+ Kudarcos történelmi példák (Malthus, New York és lócitrom, nukleáris tél, Marx, Fukuyama)
+ Karl Popper szerint az egész történelmi materialista gondolatmenet (amely szerint léteznének valami történelmi vastörvények, amelyek mentén az emberiség valamifajta elkerülhetetlen végkifejlet felé halad) nem más, mint az autokratikus és totalitárius politikai rezsimek eszköze a hatalom kiépítésére és megtartására.
+ Mindig is lesznek újabb, még nem bekövetkezett előrevetítések (Piketty vagyonadóztatása, robotizáció kontra munkahelymegszüntetés, klímakatasztrófa)
+ Nem a klímacsapások, hanem az ellenük való védekezési képtelenség tett tönkre birodalmakat. Minden a természetnek való kiszolgáltatottságról szól tehát.
+ Az alábbi IPCC-s mondat életveszélyes üzenete. Az Armageddont extrapolálók és azonnal radikális, világszintű cselekvést sürgető megszólalók (finoman szólva) nem nagyon érzékenyek a demokratikus alkalmazás nehézségeire.

Stephen Schneidert, aki a manapság olyan sokat hivatkozott, a klímaváltozással foglalkozó kormányközi ENSZ bizottság (az IPCC) egyik vezető szakértője és a globális felmelegedés elleni harc egyik leginkább elkötelezett és aktív reprezentánsa volt: „nem csak tudósok, emberek is vagyunk …. csökkenteni kell a potenciálisan katasztrofális klímaváltozás kockázatát … Ezért ijesztő forgatókönyvekkel, leegyszerűsített drámai hangvételű állításokkal kell operálnunk, az esetleges kételyeinknek pedig ritkán kell hangot adnunk.”

* „A kiindulópont ezzel együtt természetesen az volt, hogy nem vonják kétségbe a tudományos konszenzust: a globális felmelegedés valós, ahogy az is bizonyított, hogy jelentős részben emberi tevékenység okozza.”

- Óriási haladás ez, a belátás első lépcsőfoka. Erről a platformról kiindulva, már a klímaszkeptikus is be tud kapcsolódni a vitába. Hiszen
+ egyre több a (rekord)melegebb nap (itthon Magyarországon is)
+ egyre többen halnak meg a meleg miatt (csak Franciaországban, csak az idei meleg nyári napokon 1.500 ember - meleg okozta  -haláláról szóltak a híradások).
+ Terjedő városias életmód a hőmérséklet-problémát fokozó hősziget jelentőségét egyre inkább kimaxolja.
+ Ténykérdésnek látszik, hogy 400-at meghaladó CO2 ppm exponencialitásában kimutatható az emberi tevékenysége a szén izotópos vizsgálatával (csakhát totálisan kérdéses a klímára való hatásának mikéntje)

* „A kitűzött klímacéloknak azonban olyan nagy költsége van, hogy a politikusok azt jól felfogott érdekükből nem vállalják fel.”

* „Félelemre építeni közgazdaságilag nem hatékony, inkább racionális ösztönzőkre érdemes ...valójában annak sincs jelentős hatása, ha holnaptól mindenki vegán lenne, vagy akár mindenki most rögtön elektromos autóra váltana.”

* „A konkrét számok mellett alapvető vita van arról, hogy a klímaváltozás költségeit, a károkat és a különböző alkalmazkodási formák gazdasági következményeit ki hogyan és miért (nem) veszi figyelembe. Sok klímaközgazdász szerint az IPCC-nek ezeket is kalkulálnia kellene, míg a klímakutatók szerint a közgazdászok nem értik igazán a nagyobb összefüggéseket.”

* „Az Eötvös Csoport vitáján mindenesetre az az álláspont kapott főleg teret, mely szerint a hangzatos célok kitűzése és azok minden áron keresztülvitele helyett a költségeket is legalább annyira figyelembe kellene venni – ez alapján pedig ... sem a zérókarbon ... , sem az amerikai green new deal kezdeményezés nem tűnik különösebben észszerűnek.”

* „ ... nem kell pánikolni és túl hirtelen lépéseket sem tenni azzal együtt sem, hogy az IPCC által célul kitűzött cél, a globális átlaghőmérséklet-emelkedés másfél fokon belül tartása már ... reménytelen. Ez ugyan nem fog összejönni (erről egyébként kimondatlanul is szinte konszenzus van már a klímakutatók között), de ... nem sokkal fogjuk túllépni, és ehhez még csak drasztikus társadalmi-gazdasági beavatkozások sem kellenek ... Indokolt a félelem? Nem, hiszen „a 21. század második felére jó eséllyel már máson fogunk aggódni. Sem paradicsomi állapot nem lesz, sem katasztrófa, de ebből soha nem lesz újságcím, mert erre nem kattintanak.”

 - Mindig elcsodálkozom emberek bátorságán, ahogy képesek előrevetíteni pro vagy kontra.

* „Piaci megoldások kellenének az energia kizöldítésével kapcsolatban is. Németország például feleslegesen verte magát hatalmas költségekbe azzal, hogy túl gyorsan akartak átállni a megújuló energiákra. Az Egyesült Államok vagy akár Kína gazdasága sokkal inkább piaci alapon zöldül, mégsem kevésbé hatékonyan csökkentik a fosszilisok arányá.”

- Ez elég merész kijelentésnek tűnik, bizonyítottság hiányában, de beszélni biztosan lehet róla.

* „Most már piaci alapon is megéri naperőműveket építeni, és úgy tűnik, az árcsökkenés nem is nagyon áll meg a jövőben. Ki kell várni, amíg megérik egy technológia, és olcsóbb lesz, ez a türelmes magatartás még környezetvédőbb is.”

* „Az elsietett megoldásokkal kapcsolatban nagyon nagy a bizonytalanság”.

* „Nincs is értelme a klímafélelmeket táplálni: „Nem működik a bűntudatra épülő meggyőzés, mert az emberek szeretnek fogyasztani, viszont nem szeretnek bűntudatban élni, ezért ez kommunikációs szempontból sem hatékony.” Véleménye szerint a klímakérdést nem érdemes más társadalomjavító, reformer dolgokkal sem összekötni, a „bűnös a világ” fogyasztásellenes szlogenjei amúgy is a kommunizmusra emlékeztetnek.”

* „Nem klímaválságunk van, hanem általános természeti erőforrás-felhasználási válságunk.”

 - Kulcsfontosságú momentum mind a problémák nevén nevezése, mind ennek korrektsége és pontossága. Ne keveredjen a CO2-kibocsátás a fossziliaégetéssel, környezet-szennyezéssel, erdőégetéssel, erőforrás-válsággal stb.
- Miniálisan legyenek elvek a jó és rossz mibenlétére vagy hogy nincs az a jó cél, ami rossz inkorrekt megvalósítási eszközöket (hazugság, manipuláció) indukálhatnak.

* „A lényegi kérdés, hogy hogyan lehet rövid politikai ciklusokban menedzselni hosszútávú átalakításokat, amiknek a végén végülis mindenki jól járna ... a helyes közpolitika valahol a pánik és a patópálság között lenne.”

*********************

A témába vágó blogposztok, itt a blogon:

Paradigmaváltás közeledik a klímahelyzet értékelésében?
index.hu: "Tényleg bebizonyította a gép, hogy nem is az ember okozta a klímaváltozást?" II.lépcső
index.hu: "Tényleg bebizonyította a gép, hogy nem is az ember okozta a klímaváltozást?"
Eördögh Árpád: A félreértett globális felmelegedés, 2011-12-05, blogposzt
Mi az, hogy "klímaszkeptikus" és hogy viszonyul a "termogeddonista pánikkeltőhöz"?
Kőrösi Csaba: Klímaváltozás – Mindenki Akadémiája, 2016-12-01
Hetesi Zsolt leértékelődése hét év távlatában
Gyorsuló üvegházhatást nem kéne végre újragondolni az IPCC-nél?
Laszilo: Gondolatok Dr. Miskolczi Ferenc üvegházelméletéről
Az "intelligens" Antalffy Tibor
Prediktálás börtönfenyegetettség árnyékában?
Klímaváltozás: előrejelzési visszásságok
Klímakatasztrófa előrejelzése

index.hu: "Miért utáljuk meg a kedvenc dalainkat, ha sokat hallgatjuk őket?"

index.hu: "Miért utáljuk meg a kedvenc dalainkat, ha sokat hallgatjuk őket?"
FB-index.hu: "Miért utáljuk meg a kedvenc dalainkat, ha sokat hallgatjuk őket?"

Én, ha egy ekkora és ilyen témát kezdek el feszegetni, az első dolgom, hogy analógiát keresek. Analógiát keresni és találni az jó. Nekem most például a film jut elsőként eszembe.

Azért izgalmas a dolog, mert az ismételt élvezet ott is előfordul viszont releváns eltérés az időtartam. Egy "sláger" párperces (most a Bruckner/Mahler szimfóniákat hagyjuk), míg egy film 1.5 órásnál is tud bőven több lenni.

Ám ami tárgyunk szempontjából érdekes, hogy vannak egyszer illetve többször nézhető filmek (ahogy egyébként a zenéknél is) a nekünk tetsző palettáról. Van zene/film ami akárhányszor nézhető, mindig található benne olyan friss ujdonság, olyan íz, ami arra késztet minket, hogy ismét és ismét elővegyük.

Vegyük észre ez nem feltétlen komplexitás-függő. Van aki Bud Spencer-Terence Hill filmeket is meg tud nézni x+1-dszer, pedig nem ezek a filmek a filmművészet csúcsai, összetett mondanivalójukkal.

A zenében is bőven van más faktor is, mint egyszerű és komplex dalstruktúra.

Például ilyen faktor lehet a zene "fáradékonysága", (hogyan fárad a zene az emberben), egyszerűbb zenei struktúra is lehet kevésbé fáradékony zene, komplexebb struktúra is vérezhet el hamarabb. Schönberg például hiába írt olyan sok végtelenségig összetett "agyas" ráadásul "új" zenéket, nem nagyon tud mindennapi sláger-playlist része lenni.

Másik faktor a zene "ujdonságereje". Egy (dél-koreai) Gagnam Style vagy egy (spanyol nyelvterületű) Despacito angol nyelvű daláradat közepette tarolt ugye a maguk természetadta frissességével. Egy-egy nyelv alapvető módon determinálja a dallamokat/dallamvezetéseket, hangnem-választásokat, ritmikákat stb. Az én kedvenc példáim, a francia Alizée vagy a finn Värttinä. Sajnos nem mindig meggyőző az ujdonságerő, akkor jöhetnek elő a plágiumviták, vagy különféle erőtlen erölködések egy n+1-dik mondjuk X-Faktor/Dal/Eurovízió-ban.

Egy harmadik eddigieknél is fontosabb faktor lehet a "repetitivitás/médiatúljátszás elleni védelem".

* Vivaldi 4 Évszak-jától mára már könnyen zsibbadhat a komolyzenét szerető ember is (annyira túljátszották médiában, koncerteken), de ugyanakkor Vivaldi más kevésbé ismert concertója pl.: RV208a jóval többször hallgatható lehet még ma is.

* Az ABBA Dancing Queenjétől a fanok is lefáradhatnak hamar, míg egy ABBA: I Let The Music Speak jóval nagyobb formátumú, márcsak hangszerelésében is.

* De lehet gondolni akár a magyar népdal-okra is. Tavaszi szél vizet árasztot eléggé sikerült leamortizálni, miközben egy ugyanolyan ismert Bárdos: Old Dance Song ma is hathat frissnek, horribile dictu még akár végtelenítve is.

A negyedik talán legfontosabb faktor, hogy magunktól hallgatjuk-e sokszor a kedvenc zenénket, avagy valaki "ránktolja" (médián keresztül). Ékes példa a Despacito. Hiába lehetne érdekes nóta, annyira túljátszották, amikor a csapból is víz folyt, hogy rengetegen megutálták. Az első három faktor csak akkor lehet a pályán, ha nincs kényszerítő erő és szabad választásunkból hallgatunk (akármilyen) zenét.

Az én konklúzióm minden zenének megvan a maga ritmus-a bennünk hallgatókban, mikor, milyen periódusokban érdemes őket elővenni élvezkedésre. Szó nincs arról, hogy meg kell utálni kedvenc zenéinket. Persze nem kell permanensen mainstream rádiókat hallgatni, ha sikerrel akar járni az ember. ;)

index.hu: "Így dolgozzon hatékonyan, ha óriási feladatot kap a nyakába"

index.hu: "Így dolgozzon hatékonyan, ha óriási feladatot kap a nyakába"
FB-index.hu: "Így dolgozzon hatékonyan, ha óriási feladatot kap a nyakába"

Jó hogy megszületett az indexes cikk Földes András billentyűzetéből, de eléggé szubjektív, hiányos lett. Naplójegyzetnek, posztnak jó, time management-"evangélizációnak" esetleg kevés, a miértek és hogyanok részleteinek, indoklásainak hiánya miatt.

Három rövid gondolat:

(1) A Promodoro-technika csak egy alternatíva és nem kizárólagos lehetõség a problémára.

* az "ihletett állapotok" kiaknázására pl.: a flow-élményt segítõ eszközök szolgálhatnak
+ alkotó külső kapcsolati háló erőforrásai
+ intelligencia
+ a képzettségből eredő célraorientált eszközei
+ stresszkezelési technikák
+ aktív pihenés
stb.

* a Pareto-hatékonyság is lehet egy jó eszköz a célhoz vezetõ úton (20% idõ alatt a funkcionalitás 80%-át elérni), stb.

(2) A legtöbb (nagyobb) munkának van kreatív és van "fizikai munka" része. Csak kreatívkodni nem lehet, mert akkor semminek nem ér végére az ember, mindenbe csak bele fog kapni (befejezés nélkül). Egy fotómûvész is rengeteget "dolgozik", nem csak kattingat kreatívan a fényképezőgépével. Sõt az Excelezés és/vagy programozás sem az unalom szinonimája (csomó kreatív nem "measureable" tevékenységet is foglalhat magába).

(3) Ahhoz, hogy miért nem sokkal korábban született meg a Promodoro: azért kellett mint egy falat kenyér és éppen napjainkban, mert a modern kor a sok-sok ingerével multitaskra kényszeríti az alapvetõen nem multitaskra teremtett embert. A Promodoróban pont az az igazán nagy nóvum, hogy a multitaskot próbálja meg kizárni a feladatra való minél hatékonyabb fókuszálással.

Gyorsuló tempó zenei előadásokban

Ma kaptam levélben egy linket, ami mögött egy újabb "megélhetési" verbális környezetszennyezés olvasható egy értelmetlen zenei tárgyú kutatás és annak "hírverése" apropóján. Fidelio.hu ad a dologról nagyon röviden hírt, erős általánosítással, kiragadott példával, mindenféle pontosságigény, kitekintés, érdemi kísérőszöveg nélkül, de "legalább" clickbait címadással, merthogy kik azok a "mi", ugye.
FIDELIO.HU: Egy új kutatás szerint egyre gyorsabb tempóban játsszuk Bach műveit
FIDELIO.HU-FB: Egy új kutatás szerint egyre gyorsabb tempóban játsszuk Bach műveit

"A Deutsche Grammophon és a Decca által megrendelt kutatás szerint az utóbbi ötven évben felgyorsult a Bach-lemezfelvételek tempója. A kutatás az újonnan kiadott, 222 lemezből álló Bach-összkiadás apropóján készült."

Maga a kutatás nem sok szót érdemel, hiszen a laikusok is (velem együtt) régóta triviális közhelyként tudják, hogy a "gyorsuló idő"-vel (Hankiss Elemér) párhuzamosan gyorsulnak a zenei előadások tempói is, statisztikai relevanciával.  Ráadásul a normál tempóhoz képest vannak gyorsítások is, meg lassítások is. Nemcsak Bachnál, hanem a teljes, - általános értelemben vett - klasszikus zenei zenetörténetben. Régóta is lásd Willem Mengelberg (1871-1951) idevágó (szerintem) szörnyű karmesteri életművét.

A gyökérokok elemzése messzire vezethet. Biztos komoly részarányt képvisel a virtuózitás minden határon túl való hajszolása (és ennek közönség általi elvárása) is. Mindazonáltal én szeretem a konkrét kérdést tágabb kontextusban nézni, egészen konkréten én ujdonságvadászatra vezetem vissza a dolgot, előadás egyedivé válásának hajszolásának motivációjával (minden korábbitól való különbözés jegyében). Amiben a hangrögzítés XX.századi robbanásszerű elterjedése perdöntő erővel bírt.
Megjegyzés: Az ujdonságvadászat másik nagyon szomorú megjelenési formája volt az avantgarde (szerintem) teljes tévútja, a vékony ám pénzes sznob réteg megszólításával ugyanakkor a hallgatói tömegbázis katasztrofális méretű elvesztésének árán.

Érdekességként megemlítendő, hogy a Fidelio illusztrációs példája több sebből is vérzik.
Ugyanis
+ a "12 perc", az 12:36,
+ a számszerűsítések, ha már a gyorsulásról van szó, hiányoznak
+ szerintem illett volna a legfrissebben leggyorsabb felvételt pontosan azonosítani, na pláne horribile dictu esetleg YT-linkkel megtámogatni.

Ezt ezennel én most pótlom, a gyorsulások számszerűsítésével:
Bach: "Double Concerto" in d-minor for 2 violins, BWV 1043
[18:15, Yehudi Menuhin + David Oistrakh, Philippe Truffaut, 1958] 
[26.74%, 14:24, Hilary Hahn+Jeffrey Kahane,. 2003]
[44.84%, 12:36, Nemanja Radulovic+Tijana Milošević, Ensemble Double Sens, LIVE, 2016]

Ennyit a Fidelióról és hírmegosztásáról, már így is túlbeszéltem. :) De ha már nálam a szó :), akkor megragadom az alkalmat a tárgybeli személyes érzések megosztására is. Magam részéről egyrészt  nagy utat tettem meg, hiszen régebben saját referenciafelvételek (lassabb) tempóit preferáltam, míg ma már minimum intellektuális érdeklődéssel vagyok nyitott a legőrültebb gyorsításokra is (amiket meghallgatás után vagy elvetek, vagy megtartok további hallgatási élvezetekre), azaz a témát illetően én is felvettem a gyorsuló tempót. :)

Az eddigi legdurvább barokk gyorsítás élményem egy Telemann presto tételhez fűződik. A két felvétel között nagyjából 30 év különbség van, ugyanúgy barokk, a nagyon gyors presto miatt eleve nem nagyon van tér gyorsításra elvben. Érdekes a modernebb gyors felvétel, de érződik nagyon a "túltolt" hajsza.
[3:00, Classic] Telemann: Concerto for Flute & Recorder & Strings in e, TWV 52:e1
[33.33%,2:15, Spinosi+Ensemble Matheus] Telemann: Flute & Recorder Concerto in e - Presto

Az előadói gyorsításnak három kritikus pontja minimum van:

(1) Hitelesség, hogy nemcsak öncélú virtuózitás van mögötte, hanem zene mondandót érintő lényegi megragadás.

(2) Gyorsulással a darab élvezeti ideje rövidül. Klasszikus példám Vivaldi Alla Rustica concertója, ami a legőrültebb gyors tempót is sokszor el tudja viselni, viszont az amúgy is rövid játékidő kvázi mikroszkópikusra rövidül ezáltal. Az én kedvenc elég gyors, ám még nem hajszolt, és így maximálisan kiélvezhető felvételem:
[Zeljko Straka] Vivaldi: Concerto for Strings in G, "Alla Rustica"

(3) Zenei lényeg veszhet el, mellékhatásként.
Bevallom sokként ért, amikor Liszt Ferenc születésének 200.évfordulóján rendezett nagy MÜPA-koncert sztárelőadójának Denis Matsuevnek Liszt-Haláltáncát meghallottam. Abszurdumnak találtam a hatalmas "ledarálást". Matsuev mindent a minél gyorsabb, minél virtuózabb tempónak rendelt alá, miközben valósággal szétkapta őserejével a zongorát, amin játszott. Így viszont a lassabb variációk is elvesztették minden "értelmüket". Azóta persze "megbocsátottam" Matsuevnek, ma már korunk legnagyobb férfi zongoristájának tartom.
[17:15, Bächer Mihály] Liszt: Totentanz for Piano & Orchestra
[32,6%, 13:00, Denis Matsuev+Kocsis Zoltán] Liszt: Totentanz for Piano & Orchestra

Érdekes, hogy egy gyors virtuóz zongoraátirat is gyorsítható (szintén Matsuev által):
[Horowitz(3:44)-Matsuev(3:20)-Volodos(3:34)] Bizet-Horowitz: Carmen Fanatasia for Piano

Rachmaninovnál is "talált" nemkicsi gyorsítást Matsuev:
[3:47, Gilels, 2x{SCORE+LIVE}] Rachmaninoff: Prelude in g, Op.23 No.5, LIVE-1983
[3:08, Matsuev, "FAST", 2x{SCORE+LIVE}] Rachmaninoff: Prelude in g, Op.23 No.5, LIVE

Minden idők általam ismert legdurvább és egyben legsikerültebb gyorsítását napjaink általam legjobbnak tartott zongoristája Yuja Wang követte el. A nagy orosz virtuóz pianisták a szintén orosz Prokofjev brutálisan nehéz, eleve nagyon gyors tempójú Toccatáját durván nagyon lassan játsszák, a zenei mondandót lényegileg nem értve, és így nem közvetítve. Yuja Wang úgy kerül 4 percen belülre (meg ver majdnem 1 percet !!!! Gilelsre), hogy maradéktalanul kibontja Prokofjev zenei mondanivalóját, akárhányszor élvezhető perfekt felvételen. Ez az a virtuózan nagyon gyors zongoradarab, aminek a kottásítása igazi nagy kihívás volt, legyek mára akármennyire rutinos is zongoradarabok vonatkozásában.
[4:47, Emil Gilels] Prokofiev: Toccata in d, Op.11
[4:16, Lazar Berman] Prokofiev: Toccata in d, Op.11
[3:52, Yuja Wang, 2x{SCORE+LIVE}] Prokofiev: Toccata in d, Op.11

Véget ért-e a klasszikus zene története?

Elgondolkodtató nagyszerű cikket hozott le tegnap a 444.hu:
Fazekas Gergely ("NÉGYNEGYED"): Hogyan ért véget a klasszikus zene története és mi köze ennek a neoliberalizmushoz?

"De ha egy ponton túl már a zeneszerzők és a szakma számára sem érdekes, hogy a szó filozófiai értelmében is új zenék jöjjenek létre, akkor tényleg véget ért a nyugati művészi zene története. Nem abban az értelemben, hogy a zeneszerzők nem írnak többé műveket. Hanem abban az értelemben, hogy nem létezik többé e zenekultúra nagy narratívája. Vagyis nem a zeneszerzők tűntek el, hanem a folyó."

A szerző szerint (az én értelmezésemben) a klasszikus zene "végetérésének" legfőbb indikátora, hogy a klasszikus zene fősodorból(mainstream) kikerülésével párhuzamosan, nem születnek (filozófiai értelemben) új zenék. Negatív spirálban egyre kevésbé ügy (egyre kevesebbeknek) a klasszikus zene és ez új (mondjuk most így átütő erejű) zenék elfogyásában manifesztálódik.

Sajnos a cikk nem vesézi, hogy filozófiai értelemben új zenék nullához kovergálása azért van-e, mert zenész szakmai kontextusban mára már lehetetlenné vált ilyet komponálni (potenciális lehetőségek kimerülése), avagy "csak" a negatív környezet romboló hatása fejti ki hosszú távon pusztító hatását, aminek nyomán elfogynak az új művek.

Ha már a szakmámmal vitatkozom klasszikus zenét illetően, lásd előző posztomat Kell-e zsűri komolyzenei versenyekhez, avagy "elég" sorsolni a győztest? - Barabási-Albert László: Képlet könyve kapcsán, (mondván a komolyzenei versenyek (vagy zeneművészeti egyetemi felvételik) korrekt zsűri-elbírálási mechanizmusa nem áltudomány, szóval hogy nincs "vége" a történetnek), akkor hadd vitatkozzam a fenti zenészi állásponttal is (laikusként). nevezetesen nincs "vége" a klasszikus zenének.

Szeretném ezt a témát teljesen más értelmezési keretben láttatni, tárgyalni, némileg meghaladva Vedres Csaba általam nagyon tisztelt "felemelő" zenét illető értelmezési keretét is. (A többszörösen bizonyítottan végtelenül káros komolyzene-könnyűzene minősítgetési tévutak meghaladási igényéről már nem is beszélve)

Az én hitem szerint, ha valaki ugyanolyan intenzítással éli meg pl.: Prokofjev alkotói életművét, mint én, akkor valahol "ugyanarra" a zene-eszményre fókuszál  a saját horizontján, mint én a sajátoménon. Persze ez így nagyon homályos és nagyon inegzakt csoportképzési ismérv.

Sajnos nem tudok frappáns átütőerejű alternatívával szolgálni, de ha már oly sok szó esik a hálózatokról, akkor a tárgyalt "zenei eszményt" én a zenehallgató-csoportok másodlagos preferenciáiba képezném le (egyelőre számomra kivitelezhetetlen módon), azaz a csoport tagjai második helyen mit szeretnek/preferálnak. Abban reménykedve, hogy én olyan csoportba tartozom, akiknél például egy Kis Grófó vagy André Rieu nincs a pályán.

Tegyük fel sikerülne találni egy jó csoportképzést (minél többen vannak a saját csoportjukban van és minél kevesebb csoporton kívüli talál be egy-egy csoportba), többek között a klasszikus zene csoportjára is. Ami után rögtön értelmet nyer(ne), a "mainstream", "életjel", "új művek" stb. tárgyalhatósága, most ugye csak teoretikus szinten a fentebbi korlátok miatt.

A hálózatos megközelítéssel kinyert klasszikus zenei csoport tudhatóan, érzékelhetően nincs a mainstreamben (nem közügy), kiszorult onnan (úgy nincs a klasszikus zenében pénz, hogy drága a működtetése: vesd össze egy szimfónikus zenekar, hangszerparkját, sok éven át költségesen képzett zenészeit, kottáit, utaztatását, megszólítandó közönség élvezhetőség-maximalizálás melletti kis léptékét, stb.). Mások a prioritások ma már (túl sok minden, túl agresszíven kandidál a potenciális egyéni hallgató figyelmére, miközben a nap 24 órából áll csak). A nagy kérdés csak annyi lehet, hogy halálán van-e, skanzenbe van zárva, avagy mutat - aktuálisan modern - életjeleket a klasszikus zene.

Azt gondolom a klasszikus zene sosem hal ki, legfeljebb is skanzenbe kerül. Viszont semmi nem indokolja, hogy definitive ne mutasson életjeleket. Évről-évre képes milliárdos léptékben megmozgatni a világot egy-egy sláger (emelkedő intenzitással). Azaz van, lehet új a nap alatt dalszerzésben is, lehet nagyot gurítani, tömegeket megmozgatni, látunk rá bizonyítékot.

Cikkbeli analógiát továbbgondolva, nem a "folyó száradt ki", hanem egy keskenyebbé váló mellékágban folyik a klasszikus zene története, amiben feltétlenül van még víz, míg egy másik jóval szélesebb mellékágban mérgező szennyvíz van, pusztuló környezettel körülvéve, ahonnan fuldokló emberek keresgélés után el-eltalálnak a keskenyebb folyó tisztább vízéhez.

A mainstream-dolog feszegetése, a cikkben kardinális topik. Valójában mindkét emlegetett szerző (Pärt, Górecki) sztorija a mainstreambe való becsatornázásról szól (marketing-mechanizmus, mecénatúra-alapú publikálás). Viszont, ha meggondoljuk a klasszikus zene sosem volt mainstream, csak a műveltebb felső kasztok kiváltsága. Ugyanakkor hálózatos specialitások miatt manapság garantáltan nem is lehet mainstream a klasszikus zene, mindösszesen csak annyiról lehet szó, hogy hallgatói bázist lehet-e növelni és hogyan (mitől függ vagy nem függ a dolog).

Én értelmezési keretemben két perdöntő ismérve kell legyen a zenének (a tárgyalt klasszikus zene csoportban), ha már túlvagyunk azon, van még ma is klasszikus zene, és mutat is életjelet:
(1) legyen értelmezett fogalom a "zenei nyelv", csoportképző ismérv részeként
(2) kötödjék erőfeszítéshez/teljesítményhez (hosszas izzadás valamint pillanatba sűrített mindent átütő ihletettség széles spektrumán), ha már a zene rangsoroló immanens értéke közelítően konvergál a valós értékhez (lefedi azt).

Minden további ebből következik: pl.:
* hálózati értelemben működjön minden komponált zene (mutasson ki releváns módon a szakmai közönség szűk belterjes köréből, azaz értsék, élvezzék a csoport tagjai, a plebs/közönség.
* mutasson életjelet minden újonnan szerzett zene reprodukálható/aktualizálható előadásokkal
stb.
* alkotóilag teremtett, azaz nem számítógépes algoritmus (AI/MI) végterméke a zeneművészeti alkotás.

UPDATE-1

Másnap reggel  beleolvasgattam a cikknél lévő kommentekbe (nagyon korrekt hozzászólások eddig 164-en vannak). Ez talán a legfrappánsabb az általam látottak közül, muszájnak érzem ide is külön kiemelni:

Olvasom az elragadtatott hozzászólásokat, hogy végre milyen jó cikk. Nekem már megint külön véleményem van. Az igaz, hogy világosan beszél olyan dolgokról, ami a többség számára nagyon zavaros. De azért tegyük fel a kérdést: miről is szól ez az eszmefuttatás? Na igen, a zenéről. Csakhogy a zenéről, zeneművekről, mint műalkotásokról, vagy a zenéről, mint áruról? Mert ez a cikk jószerivel az utóbbiról szól. Piaci megfontolásokat viszont esztétikai, esetleg művészetfilozófiai elmélkedésnek beállítani nem becsületes, Vezérmotívumként tűnik fel végig az élvezhetőség, a "szép" követelménye. A művészet soha nem a "szép" produkálását tűzte feladatául. Az a giccs dolga. Legfeljebb az igazi, megindító műalkotások átértelmezik a "szép" fogalmát..A műalkotás rólunk, a korról világunkról mond el valamit, és mindez egy történelmileg kialakult, újításokat is magába integráló nyelven, formában. Ha az áru szempontokon túl művészi megfontolások is helyet kapnak abban, hogy a formanyelv korábbi korok nyelvezete felé lép vissza, annak tartalmi, jelentés-hordozó jelentése van. Sajnos a cikk igazi jelentése az lenne, hogy a zenetörténet véget ért és betorkollott az áruvilág tengerébe. A műalkotás, mit a kultúra egy speciális terméke beteljesült áru mivoltában. Ez is egy akceptálható álláspont, de ellenvéleményen vagyok.
...
Az esztétikum azáltal valósul meg, hogy a mű képes valamit mondani a valóságról, Lukács nyelvezetében: visszatükrözi a valóságot, és mindezt élményszerűen teszi. Az esztétikum nem egyenlő a szépészettel, bár a műalkotás nyújtotta élmény a szép fogalmát is tágítja. A műalkotás célja az esztétikum, (visszatükrözés tág értelemben), de nem a szépészet. Mindazonáltal akár az avantgárd zeneművek is nyújthatnak olyan élmény, amit "szép"-nek nevesíthetünk. Én legalább is sok ilyet átéltem.

UPDATE-2

Jelent meg egy nagyobb interjú Barabási Albert-Lászlóval a portfólión, 2018.október 9-én:
Megtalálta a siker képletét a világhírű magyar tudós (Interjú)
Érdemes elolvasni, mert jók a kérdések, a felmerülő aspektusok. Itt most egyre hívnám fel a figyelmet:
A szerző a tárgyalt könyvben immanens értékről művészeti alkotások esetében (ami úgymond az alkotás sajátja, és így "független" a külső pénz-kontextustól; persze az immanens érték valahol azért tudhat determinálóan is hatni a pénzértékre), míg az interjúban hedonista/élvezeti értékről beszél. Valahol mindkettő érték-fogalom csak közelítés, valahol mindkettő jól is közelít, számomra mégis az immanens érték a győztes a kettő közül, precízebb érthetősége miatt, míg a köznyelv a másikat preferálhatja jobban.