.
Frissen jelent meg egy cikk az index.hu-n a címbeli témában:
A hetvenes évekbe tért vissza a tanárképzés
Én, angolból gyenge emberkeként, csak
vitatkozni meg szembemenni tudok a cikkben foglaltakkal. De olyan szinten, hogy a mondandóm felét
meg sem merem írni - igazából nem is akarom több minden miatt sem. ;)
„Úgy tűnik a Diplomamentő program utánpótlása hosszú időre biztosítva van”
Megjegyzés: nem tudom ki hogy van vele, én nem tudtam nevetni ezen a sutkán: biztos nekem kevés a humorérzékem.
A Nyelvtudásért Egyesület a konferencián ismertette saját online felmérését. A 60 kérdésből álló ívet 1100 iskolai nyelvtanár és 1800 diák töltötte ki.
Megjegyzés: jó lett volna valami url is a teljes kérdőívre.
A felmérés nem reprezentatív, de azért jelzi, hogy a fontosnak tartott motiváció, pozitív hozzáállás megvan a diákokban és a tanárokban: előbbiek 61, utóbbiak 65 százaléka reális követelménynek tartja a B2-es szint elérését érettségire.
Megjegyzés: én inkább úgy fogalmaznék, hogy kívánatos és legfeljebb is inkább csak elérhető, jó esetben, és semmiképpen nem reális, jelen áldatlan helyzetben.,
Ahhoz, hogy az elvárás reális legyen, a tanárok és diákok szerint
- több óra kellene - ezt tartotta legfontosabbnak a válaszolók 29 százaléka
- csoportbontás (19 százalék),
- jó tananyag, segédanyag (13 százalék),
- szabad tankönyvválasztás (6 százalék).
Megjegyzés: az én véleményem szerint, ami a legfontosabb lenne: megbízható, bizonyítottan jó módszertan, jó eszközökkel, ami a fasorban sincs jelenleg. Az sem lenne baj, ha több ilyen lenne, hiszen mi emberek is különfélék vagyunk alkatilag. Egyébként csak ez a fenti bekezdés önmagában sírnivaló minden betűjében.
Hol is tartunk pontosan????
Az én állításom, hogy
- bár
rengeteg embert érint (tanárokat és diákokat),
-
nagyon sokan komoly problémákat érzékelünk a témában,
-
gigantikus erőforrások pocsékolódtak már el és
pocsékolódnak el azóta is folyamatosan
nagyon rossz hatékonysággal (egyéni és társadalmi szinten), nyelvtanulás címén,
- de nemhogy a
megoldásnak nem járunk a közelébe sem, hogy hogyan kéne tömeges léptékben jól tanítani és tanulni idegen nyelvet,
-
de még komolyan vehető érdemi diagnózisra is képtelenek vagyunk még mindig
(amit ez az index.hu-s összefoglaló is "kiválóan" érzékeltet, pedig nagylétszámú, kompetens, komoly szakmai konferenciáról beszélünk).
Magyarországon nagyon sok minden nagyon rosszul működik, de amit
nyelvoktatás/nyelvtanulás terén produkálunk az annyira siralmas, hogy mindent visz.
Legelőször talán azt kéne összeszedni,
milyen ismérvei vannak a jó angol nyelvtudásnak. Már itt ennél a pontnál bukik az egész, sosem látok kísérletet sem erre, csak a hablatyolás és mismásolás megy. Egységes álláspontról, konszenzusról ne is beszéljünk.
Nyelvtudás ismérvei
Az
én felfogásomban a jó nyelvtudás azt jelenti a legmagasabb minőségi szinten (azaz (a) legkisebb kifáradással ám (b) élvezettel/örömmel, egyúttal (c) folyamatosan karbantartottan, nemcsak egy adott pillanatban)
+ Tudjon valaki - szótár nélkül nélkül is akár -
olvasni angol nyelven. Értse a mondandó nagy százalékát, ha utána kell nézni valaminek az akkor a legkisebb probléma, ha anyanyelven való olvasáskor is utána kell nézni. Magyarán legyen összemérhető a szöveg dekódolási ideje és minősége az anyanyelvi olvasás dekódolásával. Nyilván lehet egy kicsit gyengébb angol nyelv esetében, de ne nagyságrendileg.
+ Tudjon jó érzéssel, könnyedén feliratot
fordítani/megosztani őt érdeklő angol nyelvű filmhez (ha van angol felirat akkor annak alapján, de még jobb, ha nincs még felirat sem, csak angol hangsáv)
+
Értse meg emberek széles körének beszédét (indiaiaktól a négerekig), azokat is akik kifejezetten rosszul beszélnek ÉS/VAGY mobiltelefonon, annak zajain és kiesésein/szakadozásain, keresztül is (magyarán hiányos nyelvi környezetben).
+
Írásában tudjon szakcikket írni, ami akár könyben is meg tudhat jelenni az őt érdeklő témában. Hiszen az angol nyelv leginkább csak eszköz és nem pedig cél sokunknál, vagyis hogy táguljon a horizontunk választott hivatásunkban.
+
Beszédében, anyanyelven való kifejezőerővel korreláljon az angol nyelven való kifejezőerő és folyékonyság. Nyilván itt is lehet egy kicsit gyengébb angol nyelv esetében, de szintén ne nagyságrendileg.
Ez a legutolsó szempont önmagában problémás hiszen nem mindegy, hogy valaki Horn Gyula-i legendás 200 szavas szókinccsel tudja ugyanazt produkálni avagy egy nagyságrendekkel bővebb irodalmári / informatikusi szókinccsel. Azaz a dolog
mind relatíve, mind abszolút értéken fontos. Érték az is, ha a fenti két kifejezőerő közel van egymáshoz, és probléma, ha az angol nyelvi kifejezőerő akármi miatt is kicsi.
Kommunikációs elvárások
Egy bekezdést szánok arra, hogy jelezzem itt ezen a ponton van az,
amit el akarok hallgatni, nem kívánok kifejteni. Én azt érzékelem, hogy minőségileg sokkal - értsd SOKKKKKKAL - gyengébb minőségben szoktunk kommunikálni angolul és ez társadalmi referenciaként folyamatosan érzékelhetően egyre inkább konszenzussal elfogadódik. Oly kevés konszenzus van/látszik a témában, de ami van az is "legalább" káros. De mondom ez itt most offtopik, ezért haladjunk tovább.
Vajon hányan tudják komolyabb kifejezőerővel a fenti négyes-követelményt kielégíteni? Magam részéről tartok attól, hogy még sokkal rosszabb százalékok jönnének ki. Na és persze ez jóval túlmutat a "középfokon" is. Nemvéletlen, hogy nem egy munkahelyen alapból a felsőfok az elvárás/cél.
Megfordítva: előjön egy cikkbeli probléma: persze, hogy
mondhatják magukról önértékelésben az emberek, hogy nem tudnak elég jól, hiszen érdemi komoly munkatevékenység végzéséhez, korántsem biztos, hogy elég a középfok. Azaz lehet angol nyelven csacsogni és/vagy jól olvasni, de ez önmagában nem feltétlen korrelál az elvárásokkal.
A külső és belső elvárások irrealitásokig menően magasak tudnak lenni,
ráadásul csökkenő tendenciájú ellentételezéssel (mintha olyan triviális alapjárat lenne, hogy az egyén beadja a közösbe magától és "ingyen" a második nyelv tudását a társadalom javára). Idevágóan az egyébként külön "szép", ha a munkahely nem biztosít legalább karbantartó nyelvtanulási hozzájárulást ÉS/VAGY úgy várja el a nyelvtudást, hogy nem használja ki (vagy pláne nem ismeri el anyagiakban).
Nyelvtudás minősítése, középiskolai kontextusban
A cikk itt is keveri a szezont a fazonnal az középiskolák vonatkozásában. Például egy
földrajz-felelés hol összemérhető egy igazi nyelvtudás-számonkéréssel? Ég és föld egymástól a kettő. Földrajzhoz nem is kell feltétlenül otthon tanulni, akár úgy is lehet ötöst kapni másnap (ami mögött ráadásul "fedezet" is van). De valódi nyelvtudás az nincs ingyen a tömegek számára (csak idő, vér, veríték árán, ha nem is számítom a költségeket).
Két eset lehetséges:
- Vagy "Rigó utca" szinten osztályoznak az iskolában, ekkor
elszakad egymástól a nyelv mint tantárgy értékelése a többi tantárgyétól.
- Avagy a tantárgyakat azonos módszertannal "összemérhetően" értékelik, jegyek tehát azonos értékűek, súlyúak (szódolgozat és társai), de annak
a vége nem valódi aktív nyelvtudás lesz, nyelv esetében.
De nemcsak az értékelés a problémás, hanem a
(nyelv)tanítás maga is, már rögtön elvi síkon is. Egy földrajz/matek/kémia órán EGY tanár előad, a SOK diák hallgat vagy tudhat párhuzamosan dolgozni. Míg nyelvtanulásnál pont fordtva a diákoknak kéne beszélni, aktívkodni és a tanárnak csak hallgatni neadjisten korrigálni. Az előbbi scenárió tökéletesen tud menni, az utóbbi már elvi alapon sem tud menni, hiszen egyszerre egy interakció tudhat csak menni korrekten, a többiek addig rossz hatékonyság mellett várnak (nekem ne mondja senki, hogy mások hibáiból is lehet tanulni, hiszen egy 35 fős osztályban 34/35-nyi hibát kell(ene) végighallgatnom, azt gondolom tökértelmetlenül feleslegesen). A tanár nem tud relevánsan osztódni a diákjai között. Megfordítva: a nyelvtanulás 1:1 tanár-diák arány mellett is nehéz ügy.
Azaz a fentiek negáltját én fontos, releváns tényezőnek tartom: iskolában akkor lehet
jó hozzáadott értékkel tanítani, ha a földrajz órával analóg módon EGY tanár tud előadni SOK diáknak, akik hallgatnak vagy érdemben tudnak párhuzamosan dolgozni és ez más tárgyakkal összemérhetően értékelhető érdemjegyekkel. Megfordítva, először 1 (aztán sok) tanár tudjon tanítani jól 1 db nehézfejű gyereket második (idegen)nyelvre, jó hatásfokkal, aztán akarjuk csak megoldani, hogy tanteremben hogyan kell 35 diákot jól tanítani idegennyelvre, sok iskolában.
Vagy egy másik jóval barátságtalanabb szcenárió: középiskolában felvételinél meg kell jósolni kiben van akkora nyelvtanulási potenciál, hogy lazán iskolai óra keretében tudjon jó nyelvtudáshoz jutni,
mindenki más indulásnál rostálódjon ki, hiszen látnivaló, hogy míg egy földrajz-érettségit kvázi mindenki tud abszolválni, valós értékes aktív nyelvtudást nagyságrendileg kevesebben.
Magyarán, sem az értékelés, sem a minősítés, sem a tanítás miatt
messze nem reális tömegek részére a középiskolában a B2, értelmezésemben inkább csak
kívánatos és legfeljebb is csak elérhető. De NAGGGGGGGGGGGYON sokat kéne érte dolgozni meg előtte konszenzusra jutni (ami az álomvilág kategóriája kis hazánkban).
Létezik-e "nehezebb" nyelv?
Mekkora marhaság az is a cikkben, hogy "nincs nehezebb nyelv". Igenis sokkal nagyobb a távolság a magyar és angol, mint az idézett lengyel vagy pláne román még inkább pláne olasz és és angol között. Abszolút nem relevánsak meg félrevezetőek a cikkbeli idevágó adatok. Arról már nem is beszélve, hogy nehogy már teszem azt a kínai nyelv ugyanolyan könnyű legyen második nyelvnek, mint az angol.
Sajnos pechünk van: ahogy a magyart is nehéz tanulni külföldinek, úgy
messze nekünk a legnehezebb tanulni az angolt itt Európában (különféle statisztikák nem véletlenül mondják egybehangzóan ugyanezt. Nem (a) beoltva vagyunk mi magyarok az idegen nyelv ellen, nem (b) utáljuk, nem (c) genetikai hiányosságunk van, hanem tömeges léptékben igenis nehéz második nyelvet érdemi módon jól elsajátítani, még ha az az angol is és pont azért messze esik a magyar az angoltól). Ilyen cikkbeli marhaságok miatt aztán csodálkozunk, ha ott tartunk, ahol (nyelvtudást illetően).
Látni kéne, hogy
-
(a) Brutálisan nagy, egyúttal (b) inegzakt kiterjedésű és (c) összetételű, (d) nehezen adagolható és (e) minimalizálható infóhalmazt jelent a nyelvtanulás.
-
Nehéz tanítani az angolt azok számára akiknek csak "kell", és
sokszor nem is tanítódik jól az angol. Nehéz érzékelni a fejlődést, nehéz kikérdezni, nehéz minősíteni. Egészen egyszerűen minden nehéz a témában. Még a matek sem ennyire tragikus.
-
Minden kell egyszerre és folyamatosan a nyelvből: minden egyes lyuk látványosan ront a teljesítményen. "Cserébe" könnyedén kirostálódik az ember agyából a nehezen megtanult szavak/kivételek.
-
Nem "megszakítható-folytatható" a tanulás, lásd még "újrakezdő", ha egyszer elveszett a fonál.
-
Agyunk sokszor tiltakozik a nyelv ellen (rossz esetben). Előbb marad meg és jön elő akár az is, hogy a szótárban a harmadik sorban van egy kérdéses keresendő szó, mint az, hogy mi az a konkrét szó.
-
Egészen egyszerűen nem tud reprodukálódni/megismétlődni az anyanyelv tanulása és öröme sokaknál.
-
Komoly ülepedés/beégetődés kéne, de még mindig nem vagyunk tisztában ennek hogyanjával.
-
A tanulás sokszor redundáns/ismétléses ám egyúttal mégis izzadságszagú legtöbbször.
- Minél messzebb van a megérteni kívánt ember nyelvezete (
minél kevesebb az ösztönösen alkalmazható anyanyelvhez köthető nyelvi kapaszkodó), annál nehezebb az értés. Egy szögedi ember tájszólását előbb értjük meg, mint egy angolt vagy egy-egy indiai angolját. Azaz vannak fokozatok, illetve ennek letagadása sírnivaló szűklátókörűség, aminek csak meginni lehet a levét.
-
Kritikán aluliak a nyelvkönyvek 95%-a, különösen az angol nyelvterületről érkezők. "Jót röhögtem" idevágóan az idézett szabad tankönyvválasztás 6%-án.
Nyelvtanárok
Ez bizony
két szakma, ahogy a kifejezés is sugallja. Nyelvet is kell tudni, tanítani is kéne tudni hozzá. Ha országosan ennyire siralmas a helyzet, ennyire nincs érdemi hasznos konszenzus fő kérdésekben sem, akkor csak egyénileg lehet becserkészni jó tanárokat, drága pénzen, sok szerencsével. Ez bizony nagyon szűk keresztmetszet, ha társadalmi léptékben nézzük az angol nyelvoktatást.
Nyelvvel is szoktak problémák lenni tanárok esetén. No nem a szép kiejtéssel, vagy kifejezőerővel szoktak problémák lenni legtöbbször, hanem a témákkal. Én például imádok nőkről/nőkkel, zenéről, művészetekről, informatikáról csacsogni sokat, és jókedvvel (magam lepődök meg legjobban milyen hosszú és erős kifejezőerejű tartalmasabb leveleket tudok néha megírni ilyen témákban, angolul). És utálok beszélni a szobám függönyeiről meg az utazásaimról vagy éppen magamról (még magyarul is nemhogy angolul: az energiám ilyenkor arra megy el, hogy kitaláljam hogyan menjek semleges vizekre).
Ha valaki tanuló nehézfejű, akkor
sikerélményt kéne talán neki adni meg olyan témákban beszélgetni vele, amiket szeret, amiben jól érzi magát (legalábbis a "learning curve" elején). Ha meg vizsgán kellene majd a 20 társalgási téma, akkor annak szókincsét, paneljeit utólag is be lehet biflázni jó alapokról indulva. Ne az érdektelen és unalmas meg ritkán előkerülő témák adják a vezérfonalat. Melyik kollégámat érdekli, hogy milyenek a függönyeim? És akkor nem beszéltünk arról, mi van, ha valakit nem érdekel a nyelvvizsga, tökéletesen boldog, ha boldogul a nyelvtudásával a szakmájában. Illetve egy állásinterjún "magasról tesznek a papírra", hiszen két perc alatt tesztelhető a szóbeli kommunikáció (ahol szintén nem a "függönyök" kerülnek elő, ugye). Ez az egész "függönyösdi" állítom valami bölcsész agyrém.
Hadd hozzak
analógiát az informatikából. Pl.: Java nyelven való programozást sem úgy tanul az ember, hogy vesz egy certifikációs könyvet és a teszteket bogarássza. Hanem előbb megtanul programozni rendesen, dolgozik is benne, küzd a hibák ellen, aztán majd célraorientáltan, neadjisten vizsga elötti estén átnéz teszteket, ha szüksége van vizsgapapírra.
Hol vannak a tanárok, akik sok témában képesek tanítani, alkalmazkodva a nehezebben tanuló diákokhoz,
személyreszabottan? Én egyébként 1 azaz egy olyan nyelvkönyvet láttam, ami angolt tanít kifejezetten informatikusoknak.
A "tanár"-sággal is bőven vannak problémák. A tanár sokszor hiszi azt, hogy mivel ő tud angolul, ezért az ő módszere üdvözítő, mert hát hiszen ő megtanult angolul, ugye. Meg sem kísérli megérteni a diákját, pláne alkalmazkodni hozzá. Pedig a s
zemélyreszabottság sok problémának és kudarcnak tudhatná elejét venni itt is.
Elmesélem egy frissebb frusztrációmat mi fájt nekem idevágóan.
Szódolgozat-topik. A "nagyszerű" angol nyelvterületről érkező förmedvény tankönyvek egynyelvűek ugye. Merthogy milyen "fain", hogy angolul tanulunk angolt, ugye. Ám a szódolgozat "persze" kétnyelvű. De persze nincs sehol kiszedve egy rendes szószedet, egy nyelven sem (max. ha feltúrja érte az ember a netet és/vagy berögzíti). És hát persze előjönnek az olvasmányokon felüli további szavak is. Irreális hallgatói elvárás-e kétnyelvű szódolgozatos követelmény esetén, hogy legyen nyomtatott szószedet? Merthogy akkor ad absurdum még a korábbi szódolgozatok becsempészett szavait is vissza lehetne kérdezni (nem gondolnám, hogy ez hátrány lenne).
Mikor kell kezdeni a nyelvtanulást?
Magam részéről
nem vagyok ellene a korai kezdésnek, feltéve, ha jó a tanítási módszertan. Én általános iskola elsőben kezdtem németet és 8 éven át tanultam. Imádtam, az osztály legjobbjai között voltam, végig ötössel, oda-vissza tudtam a megkövetelt nyelvtant és a névelőket. Mégis HASZNÁLHATATLAN volt mindig is a német nyelvtudásom. Míg volt egy osztálytárs lányka, aki csak 4-es volt, viszont nyáron kimehetett német barátnőjéhez Kelet-Berlinbe 3 hétre. Az ő tudása aztán kenterbe verte az enyémet.
Zárójeles megjegyzés: ez a brutális méretű, - orosz és francia kapcsán - többszörösen megismételt kudarc (ami ugyanabból fakad, mint, amit ez a linkelt cikk is feszeget évtizedekkel később, hogy miért problémás a középiskolai nyelvoktatás), nem-mellesleg alapvetően determinálta - és persze rossz irányba - a nyelvtudáshoz való viszonyomat (pláne, hogy messze nem láttam tisztán a problémákat, annyira se, mint mostanság).
Kerültem is a témát (másban próbáltam meg érvényesülni).
Illetve, amikor idősebb fejjel, 30 évesen, elkezdtem küszködni az angollal (merthogy ugye korábban én csak németet, oroszt és franciát tanultam jó érdemjegyekkel, és nagyon rossz nyelvtudás-végeredménnyel), egy rettenetes öreg nyelvtanárnővel (sose lássam többet!), az elborzasztóan borzalmas meg úúúúúúútálatós Grapevine-nal, valamelyik nevesincs nyelviskolából (azt hiszem valami "LinguA School
of English" vagy mi a szösz volt a neve), akit az akkori munkahelyem delegált ki tudja milyen alapon, kódolva volt a kudarchegyek és felesleges körök elszenvedése.
Ugyanilyen borzalmas emlék volt számomra a Dohár Nyelviskola is, sose jöjjön elő még emlékként se! Három tanár tanított egyik rosszabb volt, mint a másik.
Igen! Elmondható, hogy (részben) bennem volt a hiba. De sok támogatást nem kaptam hozzá, hogy mit is kéne másképp/jobban csinálnom, csak ellenkező előjelű negatív impulzusokat. Csak azt láttam, érzékeltem az angol kapcsán, hogy küszködtem, minden öröm és eredmény nélkül.
Hány órát kéne tanítani középiskolában?
Így, ahogy most tanítják inkább
SEMENNYIT! Mert nem ér az egész egy fityinget sem (a fentiekben is taglalt rossz cél és rossz módszertan miatt). Még az is jobb, ha beletörödünk, hogy lehetetlen jól és eredményesen - értsd valós aktív nyelvtudást adóan - tanítani nyelvet. Esetleg pár tanórával némileg megtámogathatják az otthoni nyelvtanulást (igazodva a többi tantárgy számonkérési szinvonalához). Kevesebb - egyébként nem megfizetett - tanár kellene, nem lenne hiány sem belőlük evvel a re-fókuszálással. Persze lehet elvárni, hogy legyen lottó ötöse az embernek, csak kérdés reális-e ez az elvárás.
Politika...
A helyzet siralmasságát csak fokozza, hogy a
politika mit tesz az egészhez hozzá (bár, ha a szakmai konferencia kapcsán ennyi gond van, mit várjunk a kisstílű, korrupcióra hajlamos politikusainktól). Itt van a rögtön a sírnivaló diplomamentő, ami úgy brutálisan költséges, hogy "persze" korrumpál (nyelviskola-diszkrimináció révén).
Pedig mekkora haszna lenne kis költség mellett, ha
- lenne egy folyamatosan karbantartott jó online
kétnyelvű szótár (vita)-fórummal. Csak egy change-log olvasgatása milyen érdekes és hasznos lehetne, ami egyáltalán nem kívánna komoly erőfeszítést az embertől. Látszana mi az újdonság, mire tud fókusz kerülni, stb.
- lennének
önképzést támogató szoftveres eszközök, személyreszabottan konfigurálódó kikérdezők.
- lennének levezetéses
fordítási segédletek: ahol nemcsak a végeredmény látszik, hanem a hozzávezető út: milyen nyelvtudásos információk tudása (milyen csoportosításban) kellhet a minőségi munkához egy adott szövegnél.
- ha az angolosok
megegyeznének a vitás kérdésekben és nekünk már csak a tutit kéne megtanulni. Hányszor láttam olyat, hogy egyik angolos 'A'-t mond és lehülyézi a másikat, aki 'B'-t.
-
etc.
Persze ezt az angol nyelvtanulást támogató honlapot nem ilyen alapokon képzelem (lásd alább a linket). Ha 10 milliárdokba tudna csak kerülni, akkor meglehet símán
hagyni kellene a picsába az egész témát. És akkor egyénileg boldoguljon mindenki úgy ahogy tud, hogy aztán (kínjában) röhögni tudjon ilyen cikkeken, mint ez a fenti is, meg láthassa mennyire gyengék vagyunk társadalmi kérdések megoldásában: arra van eszünk, hogy (a) követeljünk nyelvtudást meg (b) sajnálkozzunk a hiányán, (c) no persze meg fikázzuk embertársainkat.
De koherensen gondolkodni a témában senkinek sem sikerül konszenzust teremtően. :(
A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara 471 milliót költött erre a béna honlapra
Az ÉN konklúzióm... (nem kell velem egyetérteni!)
És hogy ne csak ennyire borulátó legyek, megosztok néhány
konstruktívabb mondatot is a témában, amire komoly erőforrás-pocsékolások, kudarcélmények során jöttem csak rá (még úgy is, hogy még mindig kifejezetten gyengének tartom magamat angolból, bármilyen mérés szerint is). Szándékosan nem reklámozok senkit, hogy ne legyek "félreérthető", csak két progit említek azt is okkal.
- Hiszem, hogy
NEM kell küldföldre menni az örömmel végezhető nyelvtanuláshoz (elég otthon egy PC és internet), még az olyan nehézfejűeknek is, mint én vagyok. Középfokig tuti elég. De ezután is elég skype vagy egyéb eszközzel valaki angolul beszélőt keresni, biztos van rá számtalan ingyen lehetőség is.
Az én filozófiám:
+ ÉRTSÉL másokat (rengeteg ingyen anyag van hozzá),
+ FEJEZD KI MAGAD, ha lehet hangosan és ehhez csak te magad kellesz és végül
+ TANULJ angol nyelvvel összefüggésben, olyan témában, ami érdekel (ahol az angol nyelv már "csak" eszköz, azaz az angol nyelv révén legyél több: rengeteg jó netes könyv és kurzus van a legkülönfélébb témákban).
Zárójeles megjegyzés: én többszáz óra többnyire felesleges tanórai angol küszködés után, akkor értem el látványosabb, általam is érzékelt előrelépést az angolban, amikor az engem nagyon érdeklő adatbányászattal kezdtem el foglalkozni mélyebben. Magyar nyelvű szakkönyv a fasorban sem volt, így kénytelen voltam angol irodalmat böngészni, mivel hatalmas volt a motivációm a tanulásra.
- Tudhat meglepően jóval
olcsóbb lenni az egész, ha valaki
jól áll hozzá (például épít mások korábbi figyelembe vehető és/vagy adaptálható tapasztalatára). Kevés olyan terület van, ahol ennyire kritikus lenne a jó hozzáállás. Megfordítva rengeteg kudarcot és kidobott pénzt jelent a rossz hozzáállás.
- Viszont
nincs "ingyen, erőfeszítés nélküli" - pláne nincs örök - értékes nyelvtudás annak, akinek nincs extra tehetsége, belső énjéből fakadó motivációja hozzá. Nem érdemes marketingdumáknak bedőlni, sajnos a vér veríték csak optimalizálható, de nem szüntethető meg. Még anyanyelv tanulásánál sem, hát még második nyelv tanulásánál!
- Sokáig hittem azt, hogy az értés a nehéz és a szövegelés a könnyebb. Hát nem. Állítom, hogy az
önkifejezés a nehezebb ügy, számomra felettébb meglepő módon. És azért mert romlik a közbeszéd minősége: nem Shakespearekkel találkozik az ember, akikkel szót kell érteni. Sőt.
Ezt csak a mobiltelefonos kommunikáció és/vagy a rosszul beszélők tudhatják torzítani, amikor nem elég "szimplán" érteni, hanem hiányos/zajos nyelvi környezetből kell rekonstruálni az információt.
- Mind
nyelvtannál, mind a
szótanulásnál olyan programot érdemes használni, amelyik
jól súlyozva éget be illetve
folyamatosan jegyzi mi az ami nehezebben tanulódik meg, hogy többször tudjon rákérdezni.
* Az
ANKI és QUIZLET jók lennének ebből a szempontból (főleg a leggyakoribb 3000 szóra), csak a szótanulásnál sajnos csak szavakat tanít nem kontextusos mondatos "összefüggéseket".
* Illetve
mondatos szókártyákat meg tud csinálni magának az ember, meg vehet is akár, de azok meg nem tudnak jól adagolódni a tanulásnál.
- Szükség van egy
"expressions" típusú tananyagra is, hogy a
panelek, idiómák, fordulatok is előkerüljenek (amikor a szavak és körülöttük a mondatok már nem elegek az üdvösséghez). Ha az önkifejezéshez még megspórolhatók lennének is, az értéshez sajnos nem.
- Mondok egy
vitathatót is, ezt végképp nem kell elfogadni tőlem. Sok tankönyv szereti challengelni a diákokat, hogy IQ-rejtvény legyen egy-egy feladat megoldása minél több egyidejűen párhuzamos szívással. Én pont az ellenkezőjét tanácsolom a hozzám hasonló problémásabb diákoknak.
Kis lépésekben ám sok repeticióval érdemes haladni, minél nagyobb biztonságérzettel, örömmel/sikerélménnyel könnyedén, folyamatosan ismételni, gyakorolni. Így jobban égetődik be az egész, jobban, könnyebben szűnik meg az izzadságszag.
Az én felfogásomban a
beégetődés és sikerélmény a kulcs a felnőtt nyelvtanulásnál, amit az IQ-rejtvény nehézségű tankönyvi feladatok pontosan, hogy maximálisan hátráltatnak. Ha majd tudsz angolul utána is ráérsz IQ-zni angolul. ;)
- Ha van érzéked a nyelvhez, akkor kvázi mindegy hogy tanulsz, "minden út Rómába fog vezetődni". Ha nehézfejű vagy a nyelveket illetően, akkor
találd meg magadnak azt a módszert, amivel jól haladsz a tanulással, legkevesebb káros energiát égeted el, legtöbb örömödet leled. Függetlenedj a tanártól, mert drága, kiszolgáltatottabbá válsz és ilyen esetben sokszor ő is sötétben tapogatózik (kívülállónak is látszódóan). Attól még, hogy ő tud angolul (ha tud), attól még nem biztos, hogy képessé tud tenni téged is valós nyelvtudás birtoklására. Lehet, hogy neked személyreszabottan a saját utadat kell megtalálnod.
Update-1 (2016-03-13)
Nagy köszönet a
"Neveljük együtt" facebook-oldalnak, hogy befogadta a blogposztomat. Ráadásul érkezett rá autentikus forrásból hosszabb, mélyebb reakció is. A viszont válaszommal itt is megismételem a szerintem érdekes dialógust.
Zsuzsa Lindner Bocsánat, hosszú lesz....
Sok igazság van az írásban. Én nem értek a statisztikákhoz, csak egy mezei nyelvtanár vagyok, és olyan helyen tanítok, ahol az átlagnál sokkal jobban megy a nelvtanulás, de azért saját tapasztalatok alapján szeretnék pár dologhoz hozzászólni:
"Földrajzhoz nem is kell feltétlenül otthon tanulni, akár úgy is lehet ötöst kapni másnap, de valódi nyelvtudás az nincs ingyen a tömegek számára (csak idõ, vér, veríték árán)" - Szerencsére ez sem igaz mindenkire, nem egy olyan tanítványom van, aki az ég világon semmit nem csinál az órákon, és mégis szuper a nyelvtudása, mert olyan érzéke van hozzá, hogy könyvekbõl, filmekbõl, játékokból észrevétlenül fejlõdik.
"A tanár nem tud relevánsan osztódni a diákjai között." -Igaz, de ez pont ugyanúgy igaz akkor is, ha 35 diáknak elõad frontálisan, és akkor is, ha kiad egy csoportmunkát, majd a csoportok között megosztja az idejét. És a diákok szempontjából is igaz: az a gyerek, aki figyelni akar, az akkor is figyelni fog, ha a tanár még rajta kívül 35 másikra kell, hogy figyeljen, meg akkor is, ha kis csoportban dolgoznak és a tanár csak néha figyel rá. (Sõt, 35 passzívan ülõ diák között sokkal könnyebb elbújni, mint 4-5 fõs csoportmunka során, itt ugyanis azonnal kiderül, hogy ki dolgozik, és ki nem.)
"ahogy a magyart is nehéz tanulni külföldinek, úgy messze nekünk a legnehezebb tanulni az angolt itt Európában" - Én statisztikákkal nem szívesen vitatkozom, de ha valaki ismer spanyol-francia-olasz-japán-kínai embereket, akkor az tudja, hogy nagyon durván hibásan és szinte teljesen érthetetlen kiejtéssel beszélnek, még azok is, akik amúgy folyékonyan tolják az angolt. Nekem volt szerencsém ilyen nemzetiségû angol nyelvtanárokkal (!!!) is beszélgetni, háááááát mjdnem lehidaltam, hogy ilyen borzalmas kiejtéssel és helytelen nyelvhasználattal hogy lehetnek tanárok?! Úgyhogy lehet, hogy õ könnyen tanulnak angolul, de hogy ez így mennyire használható nyelvtudás?!?!?
"Elõbb marad meg és jön elõ akár az is, hogy a szótárban a harmadik sorban van egy kérdéses keresendõ szó, mint az, hogy mi az a konkrét szó." - Nagyon ismerõs az érzés, de azt nem gondolom, hogy ez a nyelvtanuláshoz kapcsolódik elsõsorban, nekem pl. kb. minden más tantárgynál jött elõ ez a probléma anno.
"Kritikán aluliak a nyelvkönyvek 95%-a" - Ezzel abszolut nem értek egyet, sok jó könyv van. De még ha rossz is lenne minden könyv, ez ma már nem lehet kifogás, mert nincs még egy nyelv, aminek az oktatásához annyi segédanyag lenne az interneten, mint az angolhoz.
"aztán majd célraorientáltan, neadjisten vizsga elötti estén átnéz teszteket, ha szüksége van vizsgapapírra." - Ebben a nyelvtanulás terén nem hiszek, sajnos. Aki egyszer megtanult folyékonyan, de hibásan beszélni / írni angolul, az a vizsga elõtt 2 héttel nem fogja tudni ezeket a hibákat kijavítani, pont azert, mert a sok gyakorlástól, használattól teljesen berögzõdnek a sokat használt kifejezések. (Ja, és a Java nyelven való programozást sem úgy kezdi senki, hogy még életében nem látott számítógépet. Elõtte gondolom megtanulta a számítógép kezelés (esetleg unalmas) alapjait, nem?
"Viszont nincs "ingyen, erõfeszítés nélküli" ... értékes nyelvtudás" - Na, ebben nagyon egyetértek, és sajnos attól tartok, hogy ez az egyik oka a sok kudarcnak.
Kedves Zsuzsa!
Köszönöm, hogy figyelemre méltatta blogposztomat és ilyen hosszan reagált az írásomra. Sajnos blogposzt méretû kellene legyen a reagálás, annyi mindenre kéne kitérni. Ezzel nem fárasztanék most senkit, így csak ott reagálok, ahol tömören tudom ezt megtenni.
- A
statisztikát, ráadásul szakmabeliként, én is nagyon óvatosan szoktam kezelni. Itt csak azt tudom ajánlani, mindig érdemes a valós tapasztalattal, meg józan ésszel szembenézni a valósággal. Nem a konkrét számok, hanem a
valós megalapozottságuk a fontos (van-e, vagy nincs)
-
Ezrek nem kapnak diplomát a hiányzó nyelvvizsga miatt
A számok szerint
30-50% egyetemi végzõs nem tudja átvenni diplomáját a nyelvvizsga miatt. Ez nagyon magas arány értelmezésemben. Itt nem arról van szó, hogy 1-1 tanár esetleg nem jól tanít, hanem elvi probléma kell legyen a rendszerrel (szerintem). És itt komoly diplomás emberekrõl beszélünk, mi van a nem diplomások nyelvtudásával?! Azt gondolom ott még nagyobb hiátusok lehetnek.
- A linkelt indexes cikk szerint önbevallás alapján a
népesség 35%-a tud megszólalni egy idegen nyelven (ami nem gondolnám, hogy középfok vagy pláne jól használható aktív nyelvtudást jelentene egybõl).
-
Nyilván vannak ügyes diákok nyelvekbõl is, ezt én is hangsúlyoztam a posztomban, de a fókuszt a tömegekre szerettem volna vinni, ahová egyébként én is tartozónak érzem magamat. És állítom, hogy csak ez a fenti két adat önmagában nagyon lesújtó, ami megoldásért kiáltana, ha komolyan akarjuk gondolni a nyelvtudást.
- Azt próbáltam volna megvilágítani többekközt, hogy
koncepcionálisan elhibázott óraszám-növelésben gondolkodni. Most félre is téve a diákok a túlterheltségét. Ha a rendszer rossz, akkor azon nagyobb óraszám sem segít, hiszen egy rosszat konzervál és eröltet. Nem egy utolsó kis löket hiányzik csak a fenti tömegeknek, amit óraszám növeléssel meg lehetne oldani, sokszorására meg szintén nem lehet növelni a nyelvi órákat a tantervben, mások rovására (ha és egyáltalán az okozna javulást). És ezt az óraszám-növelést tartották legfontosabbnak a konferencián (a válaszolók közel harmada).
- 9 év alatt 900 óra jut középiskolában elsõ idegen nyelvre, míg 600 óra kellene középfokhoz, ami számot viszont kiscsoportra határoztak meg, tudtommal (max.8 fõ). Egy osztály létszám minimum 3-4-szer nagyobb, az óraszám viszont csak 1.5-szeres (maradva a linearitásnál, holott
szerintem komplexebb, 'degresszívebb' a helyzet a felskálázásnál)
Én bõven túl vagyok a 600 órán, saját értékelésem szerint kvázi sehol nem vagyok angolból, azt a keveset amit tudok (pl.: olvasás, értelmezés), azt nyelvoktatáson kívül szereztem nagyrészt.
- Spanyol-japán-os tapasztalatával nem akarok vitatkozni, biztos lehetett ilyen. Számomra - tartom - az a releváns kérdés, hogy a spanyolok hány százaléka tud angolul kommunikálni, a magyarokkal szemben.
Minden kimutatás szerint a magyarok hátul kullognak. Hogy ezt mi okozza: (a) mi magyarok hülyék lennénk-e, (b) Túlságosan kemény a "Rigó utca", (c) rendszer szinten nem müxik valami a nyelvtanulásban, (d) rosszak a számok és tök jók vagyunk nyelvtudásban, (e) etc, ennek feszegetésérõl szólt volna a posztom. Én a (c)-t valószínûsítem, de bizonyítani nem tudom.
- Ha 95%-a valóban rossz lenne a nyelvkönyveknek, akkor
nem segít az, hogy mellette sok jó anyag elérhetõ (többnyire persze súlyos pénzekért.
Jó eséllyel kudarccal nyitnak a diákok tömegei, amikbõl rossz
következtetéseket vonhatnak le a nyelvtanulásról (saját megélt
tapasztalat, sajnos).
Ha valaki társat keres, mert nem szeretne
egyedül élni, akkor nem fog végigmenni a társkeresõk többtízezer
jelöltjén, hogy megtalálja az 'igazi'-t, mert mentálisan-lelkileg
belefárad és lehet az ötödik kísérletnél feladja a rossz tapasztalatok
miatt.
Én ezért szeretem hangsúlyozni, hogy mennyire fontos a sikerélmény és már rögtön a legelején (minden fajsúlyosabb dolognál).
Az
élet sokkal rövidebb annál, hogy legyen idõnk minden (sok) kudarcot
átélni. Már pedig a nyelvtanulás nagyon sok kudarccal szegélyezett
(ahogy egyébként a társkeresés is). Azt persze világosan le kell
választani errõl a nézőpontról, hogy a befektetett munka nem spórolható
ki egyikbõl sem. Mindössze "csak" átélhetõ értelmének kéne látszódnia a tanulás folyamatában.
- Nekem visszatérő fóbiám, hogy mi magyarok miért nem tudunk egy
közös jó tananyagot, kétnyelvű szótárral kiizzadni, kikristályosítani magunkból: annyira "mission impossible" lenne ez és ha igen, akkor miért? A legtovább addig jutunk, míg egy-egy vállalkozóbb, hozzáértőbb nyelvi szakember, saját koncepciója mentén mindig nulláról indulva eljut, de érthetően csak valameddig és/vagy durvább kompromisszummal. És mivel komoly költségei merülnek, ezért ezt sokszor durva árazással tudja csak kompenzálni.
Én tuti fordítva állnék hozzá: előbb megtervezném egy jó nyelvtanítási módszer alapjait, közös gondolkodással (kvázi ingyen), minél jobban belemenve a részletekbe és csak aztán implementálnék, érzékelhető konszenzus után: hiszen a tervezés olcsóbb és flottabbul tud menni, mint a teljes egyedi tervezés és implementálás vakvágányokkal)
- Az utolsó elötti bekezdéséhez ("
hibásan rögzült folyékonyabb angol") kompetencia hiányában nem tudok érdemben hozzászólni. Laikusként azt látom,hogy a tanárok inkább preferálják a rossz beszédet, "csak mondjad-mondjad fiam fluensen" alapon. De símán elhiszem, hogy ez vissza tud ütni.Én távol vagyok a 'fluent'-tõl, de "legalább" sok hibával beszélek.
UPDATE - 2017.02.08
Nyelviskolák Egyesülete: A rendszer jó, a nyelvtanárok nem eléggé
* Salusinszky András, a szervezet alelnöke a Magyar Idők-ben:
„A szakmában senki nem érti, miként lehetséges az, hogy a gyerekek a közoktatásban csaknem ezer órát tanulnak nyelvet, de nem képesek arra, hogy letegyenek egy középfokú nyelvvizsgát az érettségiig. Nyelviskolában feleannyi idő alatt is fel tudnák készíteni a tanulókat egy sikeres nyelvvizsgára. Nem hatékony a nyelvoktatás, és sok esetben nem elég jók a nyelvtanárok, akiknek gyakran nincs élő kapcsolatuk a nyelvvel.”
* Tavaly több mint 134 ezren mentek el nyelvvizsgára, és közülük körülbelül 84 ezren jártak sikerrel.
* Az angol bizonyult a legnépszerűbbnek, amelyből 96 ezren vizsgáztak,
közülük körülbelül 62 ezren tettek sikeres vizsgát.
* Németből durván 28
ezer vizsgát dokumentáltak, ugyanakkor csak körülbelül 16 ezer bizonyult
sikeresnek.
* A Magyar Idők tavaly év végén beszámolt arról,
hogy az oktatásért felelős államtitkárság középtávú stratégiát dolgoz
ki az idegennyelv-oktatás helyzetének javítása érdekében. Ehhez első
lépésként felállt egy munkacsoport, amelynek feladata, hogy
összeállítson egy problématérképet és megoldási javaslatokat fogalmazzon
meg.
E-L-K-É-P-E-S-Z-T-Ő ! ! ! ! Rendszerváltás közel 30 éve után itt tartunk.
Nyelvtanulással, nyelvtanítással foglalkozó blogposztjaim:
index.hu: "A hetvenes évekbe tért vissza a tanárképzés" - Angol nyelvoktatásról, nyelvtanulásról
index.hu: "Kamu nyelvtanuló oldalak verik át a naívabbakat"
index.hu: "Nem fair, hogy nyelvvizsga kell a felvételihez"
blog.hu: Nyelvtanulással foglalkozó blog
***
Az Anki-val magolunk-e avagy memorizálunk?
Anki - SM2 algoritmus-variánsa
Ankiban rejlő rendkívüli potenciál
Gaál Ottó-féle Kreatív nyelvtanulás
Englishbox: felmérő tesztek (kezdő, közép- és felsőhaladóknak)
Gépi audio2text konverzióról
Effortless English - egynyelvű angol nyelvtanulás
Dr.Makara György: A kvantum nyelvtanulás felfedezése
Disputa: Relaxa Villám / QLL (Kvantum nyelvtanulás)
.jpg)
Bejegyzések
