Bogányi-féle "csodazongora"

Gyors egymás utánban két egyenként is mellbeverő hír is jelent meg a tárgybeli témában.
(1) Egyetlen csodazongorát sem adtak el tavaly és kommentelhető FB-posztja.
(2) Visszakérte a szuperzongorára adott 60 milliót az MNB

Szerintem túlárazott a csodazongora a 76 millával.
A zongorák "királya" az én érzékelésemben a Fazioli(k), darabja kerül ujonnan 30-100 milla közötti összegbe (lásd az idevágó linkeket lentebb). És az univerzális hangszer, Bachtól kortárs zenéig terjedően mindenre zseniális. Én rossz Fazioli-felvételt még nem hallottam. Ráadásul nem egyszer hallásból is felismerem őket, annyira gazdag (egyedi, mindentől megkülönböztethető) hangképük van (fontos peremfeltétel hozzá a jó hangmérnöki munka).

Ezt persze nem úgy kell elképzelni, hogy elém tesznek YT-videókat majd megmondom, hogy melyik Bösendorferes, melyik Steinway-es vagy Faziolis. Hanem úgy, hogy kizárom melyik nem lehet Faziolis, melyik esélyes és még tévedhetek is benne egy-egy esetben (vagy mondhatok nem tudom megállapítani-t is). Plusz nyilvánvaló feltétel, hogy a hangmérnöknek ugyanannak kell lennie, hogy az összehasonlíthatóság minimál-kritériuma teljesüljön.
MÁS
Én sosem szerettem a Steinway-eket, mert nekem rengeteg felvételről hideg fémes hangzás jött le belőlük. Mindig is Bösendorfer-fan voltam (pláne, hogy ilyen volt nekünk itthon, arra állt rá a fülem évtizedek alatt, mivel annyira imádtam). Egészen addig, míg meg nem ismertem a Faziolit, egyébként csak pár éve. De Steinway-ben is éri (kellemes) meglepetés az embert, bizonyítva, hogy mennyi minden múlik a hangmérnökökön: Schubert: Complete Piano Sonatas & Piano Works (Michel Dalberto), ami úgy Steinway-es, hogy imádom meleg tónusát..

Az FB-posztban nem tudok korrekten linkelni, de szerencsére itt tudok (több helyről is):
Új Fazioli induló ára: Prices start at $119,998
A Fazioli-árspektrum másik vége: Fazioli Brunei Piano, Price: $400,000. 
De "listaáron" (2010 elött) már 245.000 USD-ért is elérhető egy klasszikus Fazioli 308-as Grand Piano

Vannak dararabok, ahol tényleg csodaszépen szól a Bogányi-zongora, így megmutatkozik előnye más hangszerekhez képest. Ám ez az előny/előrelépés túl nagy árat jelent más megközelítésben. A teljes repertoárra nézve már közel sem ennyire impresszív az összkép, szvsz. Ez a "specializálódás" bennem minimum ambivalens érzéseket kelt.

Nem tűnik jó omennek Matolcsy "közpénz-jelleget elvesztett" 60 millája (ami emlékeim szerint amíg nem volt muszáj, addig nem volt publikus infó). Bogányi azt mondta a kritikákra, hogy minden forinttámogatás beépült a hangszerbe, és én ezt a magam részéről abszolút elhiszem neki. Ettől még Matolcsy 60 millája költségvetésből törvénytelenül kijátszott, és mint ilyen "mocskos" pénz (és Bogányi nem buta, hogy ezt ne tudta volna). Az én - teljességgel ignorálható - megítélésem szerint értékes szellemi termék nem épülhet igaztalan alapokra, pontosan, ahogy az igaz is kizárólag jó úton képviselhető csak. Ez a "csodazongorának" egyfajta tehertétel, az én olvasatomban.

Én laikusként is nagy zongorafannak tartom magamat, keresem, űzöm-hajtom a jó zongorafelvételeket, pláne, ha referenciaértékűek. Ahogy (érzékelhetően) tökéletesedik mind a hangrögzítés, mind a hangszerek minősége, ezek mind mind segít(het)ik a komolyzene mindenkori aktuálisnak maradását (pláne, ha kortárs mondandóval és ihletettséggel is kiegészülnek az interpretációk). Azáltal, hogy olyan rögzülhet, aminek korábban esélye sem volt. És persze a kottás-videózást is támogatva (de ez már tényleg csak hab a tortán).

Ami a másik friss hírt illeti, számomra nemkicsit meglepő, hogy ne mondjam feldolgozhatatlan egyelőre. Ami nekem ilyen kevésből lejön:
* A legnagyobb gáz az egésszel, hogy tökre homályos hivatkozás alapján történt.
* Hiába akarnak bárki bármit visszacsinálni, az egész kínos közjáték immáron a saját (kiszámíthatatlan) útját járja....
* Elképesztő látni a kapkodós adhoc kézi vezérlést egy ilyen kicsi témában is.