index: "Van még hova emelni a magyar fizetéseket"

Van még hova emelni a magyar fizetéseket

Megjelent egy nagyszerű interjú az indexen (nem kicsit megkésve a reagálással). Minden betűje aranyat ér és generálja a végiggondolnivalókat, köszönhetően Galgóczi Béla (az Európai Szakszervezeti Szövetség vezető kutatója) tartalmas válaszainak. Azaz miközben ez jó hír azonközben én megfáradt és elkeseredett vagyok a szélmalomharcban. Ugyanis több mint egy hónapja írtam blogposztot Lift Instinct: "Termelékenység" címmel, egy nappal azután, hogy hírt szereztem Galgóczi Béla friss tanulmányáról: Határátkelő blog: "Mennyit keres a magyar?" A sok-sok témával kapcsolatos befutott ellen-kommentről már nem is beszélve.

Hányszor ostoroztam az index primitiv, XXI.században már semmire sem jó "termelékenységes" begyöpösödött fixa ideáit, amit Mészáros Tamás szokott rendszeresen elsütni írásokban (egy durván ócska indexes videó is készült az ügyben). Érzelmi vulkánkitöréseket generálva minden legalább átlagos képességű, de mélyen érintett magyar polgártársban. Az index újságírói viszont sokszor inkább csak írnak, mint olvasnak és tájékozódnak. És persze az őszinteség és mea culpa is hiánycikk náluk.

A linkelt "termelékenység"-es blogposztomban mutattam rá (én is), hogy ha Magyarországnak kezdődik egyedül 2-vel a termelékenysége, akkor alapvető koncepciós és definiciós problémák vannak a témában. Ha már kiinduló zöldkályhánál ekkora problémák vannak, képzeljük el a ráépülő felépítményben mekkora gázok lehetnek.

A legfontosabb mondatok az interjúból:

* A válságig egész tempósan közelítettek a magyar és régiós átlagbérek a német átlagbérekhez, de aztán lelassult ez a folyamat....a nagy autógyárakban és a feldolgozóiparban még most is nagy tartalékok vannak, amiből lehetne hová emelni a béreket. 

* Azt lehet vitatni, hogy a Nemzetközi Valutalap és EU által előírt recept mennyire volt helyénvaló, de abból a szempontból biztosan nem, hogy Magyarországon akkoriban nem a bérekkel volt a probléma elsődleges probléma. Az államadósság szintje messze a régiós átlag felett volt, és a költségvetési hiány is magas volt, de ezek közül egyik sem a béreknek köszönhető. Azzal együtt, hogy a kiadásokhoz hozzátartoznak az állami szféra bérei, amiknek a befagyasztása vagy megvágása egy könnyű és lusta megoldás volt, amit viszont könnyebben végre lehetett hajtani, mint egy komplexebb szerkezeti átalakítást a kiadások és bevételek tekintetében. Nem véletlen, hogy a bérkonvergencia lassulása így Magyarországon látszik a legjobban 2008 után.

* Az már egy érdekes kérdés, hogy Lengyelország, Csehország és Szlovákia esetében, ahol nem volt akkora probléma, és IMF-csomag sem volt, miért lassult le a bérfelzárkózás. Ez azt veti fel, hogy volt egyfajta csordaszellem a kelet-európai országok között, volt egyfajta nyomás, és az is biztos, hogy az eurózóna déli tagállamainak válságkezelése is kihatott a kelet-európai tagállamokra, pedig fontos hangsúlyozni, hogy ebben a térségben a déli tagállamokkal ellentétben nem volt versenyképességi probléma.

* Nincs nagyon egzakt módja annak, hogy ezt meg lehessen mondani (2008-ig tartó felzárkozás okait), de bizonyos elemekről biztosan lehet tudni. Ilyen például a munkaerő elvándorlása, erről az IMF tanulmánya mutatta például ki, hogy pár százalékpontos pozitív hatással volt a bérek változására azokban az országokban, ahonnan a munkaerő elvándorolt.

* ...mert közben   ezek a gyárak rendre alacsonyabb béreket fizetnek annál, amit a termelékenységük indokolna.

* A tanulmány egyik megállapítása, hogy a feldolgozóiparban a termelékenység szintje és a bérek szintje között van egy diszharmónia. Az egy általános probléma az átmeneti gazdaságokkal, hogy vannak termelékenységi szigetek, nagyok az eltérések a gazdaság egyes részei között, tehát nagyon torz egy ilyen gazdasági szerkezet. 

* A nemzetközi cégek kettős aránytalanságot okoznak egy ilyen gazdaságban, ugyanis
+ a munkaerőt a saját termelékenységéhez képest mélyen alulfizetik, de ez
+ a fizetés még mindig jóval magasabb a nemzeti vagy az iparági átlaghoz képest.

* Jobbik:"legyenek európai bérek Magyarországon" => Ez így önmagában egy fából vaskarika érvelés, ami teljesíthetetlen követelés, ez így önmagában egy nagy leegyszerűsítés, hogy ha a pozsonyi Volkswagen-gyárban vagy a győri Audinál német termelékenység van, akkor német béreket is kellene fizetni.
+ Gazdaságokat nem lehet kettészakítani, egységes munkaerőpiac van, amin belül áramlás és kiegyenlítődés van egyrészt,
+ másrészt pedig nem véletlen, hogy ágazati szerződések vannak, mert az ágazati szerződésekben benne van például a jól teljesítő, exportáló multicég, és a csődbe menő fémipari vállalat is adott esetben, és nyilván van egy játéktér a béralkuk során, de a keretek közösek.

* - De összességében akkor azt túlzás kijelenteni, hogy Magyarországon a gazdaság egészében a termelékenységhez képest alacsonyak a bérek, vagy sem?
- Itt azért arról is szól a történet, hogy mi a hajtóerő, tehát, hogy a bér húzza a termelékenységet, vagy a termelékenység a béreket.

*-  ...a bérhányadról érdemes beszélni. A bérarány azt fejezi ki, hogy a teljes GDP-n belül a bértömeg mekkora részt tesz ki.
- Ez Magyarországon 1995 és 2015 között 10 százalékponttal csökkent.
- Igen, ez egyébként egy nemzetközi trendbe illeszkedik, amit azzal szoktak magyarázni, hogy nőtt a tőke alkupozíciója a munka rovására, amit a globalizáció tett lehetővé, hiszen amíg a tőke szabadon mozog a világban, a munka helyhez kötött, tehát az egyik sokkal rugalmasabb, ezáltal jobb alkupozícióba kerül, amikor a termelésből keletkező nyereség elosztásáról van szó.

* A bérhányad a teljes gazdaság tekintetében mutatja a béreket, ezért azt is mutatja, hogy mekkora a foglalkoztatás, és azt is, hogy milyen a bérszint, tehát egy alacsony bérhányad jelenthet nyomott béreket vagy alacsony foglalkoztatást is, vagy mindkettőt egyszerre.

* A visegrádi országok bérhányada jelentősen alacsonyabb, mint a nyugat-európaiaké. 65 százalék körül van nagyjából a nyugat-európai átlag, a visegrádi országoké pedig 53-ra jön ki. Ebből érdekes, hogy Szlovéniában a nyugati-európai átlagnál is magasabb a bérhányad, de kiemelkedően magas Horvátországban és Bulgáriában is.

* Bulgária egyébként minden szempontból kakukktojás, a bolgárok minden ábrán kilógnak: mennek fel a bérek, törés sem volt ebben a trendben, ráadásul a termelékenység növekedésénél nagyobb mértékben nőnek a bérek.

* - Az utóbbi időben nagyon erőteljes volt a munkaerőhiány az egész régióban, ez nem segít ezekben a gazdaságokban kiárazni az alacsonyabb hozzáadott értékű termelést? Arra gondolok, hogy van-e olyan hatás, hogy az alacsonyabb hozzáadott értékre és bérekre szakosodó cégek egyszerűen nem találnak munkaerőt kevés pénzért és csődbe mennek.
- Ez akkor tudna jól működni, hogy a bérdinamika mellett lenne egy jó képzési és iskolarendszer.
- De 2008-ig ez végülis működött is, legalábbis a számok ezt mutatják.
- Igen, és voltak arra utaló jelek is, hogy magasabb hozzáadott érték felé mozdul el a magyar gazdaság.

* - Mintha az Orbán-kormány is próbálkozna valami ilyesmivel. Kitömnek pénzzel egy nemzeti középosztályt, és közben Mészáros Lőrinc már cseh, horvát, meg osztrák cégeket vesz.
- Valamilyen szinten még lehetne ebben logikát is találni, de a haveri kapitalizmus szintjén ez egy totálisan diszfunkcionális rendszer.

* ... most Magyarországon nem a teljesítményt jutalmazzák. Az, hogy Mészáros Lőrinc helyzetbe lett hozva, az egy lutri, mert nem lehet tudni, hogy Mészáros Lőrinc valójában tényleg jó üzletember-e. Lehet, hogy iszonyatosan rossz üzletember, de azért még rengeteg profitot csinál, mert kapja a megbízásokat. Egyébként mindez éppenséggel még sülhet is el jól, ha Mészáros Lőrinc jó vállalkozó, de ez a rendszer nem jó, mert a hozadéka abszolút nem garantált. Azon kívül, hogy ez a rendszer korrupt és igazságtalan, nem termeli ki a jó vállalkozókat, úgyhogy nem hiszem, hogy ez egy modellértékű dolog lenne.

* Abban viszont lenne valami egyébként, hogy a nemzeti tőkét helyzetbe kell hozni, de azt valamilyen szisztematikus módon kéne csinálni.